3. évad 16. rész

Reggel Lou karjai között ébredtem, ahogy éppen az arcomtól lefelé haladva puszilgat. Mosolyogva simítottam az egyik kezemet az övére, amit a hasamon pihentetett. Nem zavarta, hogy felkeltem, folytatta a puszilgatásomat.
-    Sosem gondoltam volna, hogy a menyasszonyommal fogok így feküdni ebben a szobámban. - súgta vidáman.
-    A gyerekkori szobádban? - kérdeztem mosolyogva, mire csak bólogatva hümmögött.
-   Arról meg álmodni sem mertem, hogy ilyen tökéletes menyasszonyom lesz! - mondta, majd egy puszi után hozzátette: - Kétszer is. - nevetett halkan, mire kuncogtam.
-   Olyan izé vagy! - nevettem, majd felé fordultam.
-   Akkor miért szeretsz? - kérdezte mosolyogva.
-   Mert hatalmas szíved van, vicces vagy, pimasz, gyerekes, helyes, cuki, erős, imádom a tetkóidat, a szemeidet és a fenekedet. - fejeztem be a felsorolást vigyorogva.
-   Ó, hát igen! - simogatta meg a fenekét vigyorogva, mire felnevettem és a homlokomat a mellkasának döntöttem.
-   Szeretlek Te idióta! - nevettem, majd egy puszit nyomtam a mellkasára.
-   Gyere! - mondta mosolyogva, majd magára húzott.
Én mosolyogva ültem fel, így a csípőjén ültem. Kiszedtem a hajamból a hajgumit, majd megráztam, így össze-vissza ugráltak a szőke tincsek az arcom körül. Majd mikor abbahagytam a hajam rázását, egy tincs az arcomba hullott. Megfújtam azt, de visszaesett, így a kezemmel tettem el a szemem elől. A szememet végigfuttattam Louis felső testén, majd szinte észrevétlenül nyaltam meg alsó ajkam.
-    Sarah, ezt ne csináld! - szólt rám Louis. - De nagyon ne, mert nem szeretném, ha félnél de ha ezt folytatod, cseppet sem lehetek óvatos
Én elmosolyodtam, majd megfogtam Louis csuklóit és leszorítottam az ágyra. Szenvedélyesen megcsókoltam, majd mosolyogva engedtem el, miközben leszálltam róla és az ajtóhoz mentem.
-   Megyek reggelizni Lou! - kacsintottam rá, majd kiléptem az ajtón és azt becsuktam magam után.
Kuncogva mentem le, majd Lottie mosolyogva nézett rám.
-   Mit csináltál vele? - kérdezte mosolyogva.
-   Semmit... - kuncogtam.
-   Csak? - nézett rám Stan felhúzott szemöldökkel.
-   Csak egy kicsit szórakoztam. - rántottam vállat mosolyogva, majd megláttam, hogy Briana éppen Doris-szal játszik.
-    Sarah! - sikította a nevem Ernest.
-    Szia! - guggoltam le hozzá nagy mosollyal. - Te nagyon nagy fiú lettél! - csodálkoztam mosolyogva.
-    Igen. - válaszolt mosolyogva, átölelte a nyakamat.
Én nagy mosollyal öleltem vissza Őt.
-    Gyere! - fogta meg a kezem, mire felálltam, majd elindult az asztalhoz.
Felült az egyik székre, majd határozottan kijelentette, hogy mellette kell ülnöm.
-    Kérek reggelit! - mondta és rácsapott az asztalra.
-    Főztél magadnak? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-    Nem. - rázta a fejét huncut mosollyal.
-    Ki főz neked? - kérdeztem nagy mosollyal.
-    Anya. - mosolygott.
-    És mit szokott főzni neked Anya?
-    Tojást. - mosolygott rám.
-    Hozzak neked tojást? - mosolyogtam rá.
-    Nem. - mondta határozottan. - Maradj itt!
-    Jó, itt maradok! - mosolyogtam rá. - És szépen szoktál enni?
-  Igen! - bólogatott mosolyogva.
-  És főzni nem szoktál? - kérdeztem mosolyogva.
-  Szoktam főzni ebédet! - mosolygott rám.
-  És mit szoktál főzni ebédre?
-  Nudlit. - mondta mosolyogva, mire nevettem.
-  És ki szokta megenni? - kérdeztem mosolyogva.
-  Én! - mosolygott.
-  Egyedül?! - csodálkoztam.
-  Nem. - rázta a fejét mosolyogva. - Louis is.
-  Louis is nudlit eszik? - kérdeztem kuncogva.
-  Igen! - bólogatott határozottan.
-  És megtanítasz engem majd nudlit főzni? - kérdeztem mosolyogva.
-   Igen. - bólogatott.
-   Csapj bele! - tartottam a kezem, mire adott egy nagy pacsit. - Te ilyen erős vagy már?! - csodálkoztam mosolyogva.
-   Igen! - bólogatott büszkén.
-   Louis-nál erősebb vagy? - kérdeztem vigyorogva.
-   Igen! - bólogatott megint.
-   Mindenkinél erősebb vagy? - kérdeztem mosolyogva.
-   Igen! - bólogatott, majd észrevette a kezemen a gyűrűt. - Gyűrű! - mutatott rá.
-   Képzeld, Louis-tól kaptam! - mosolyogtam rá vidáman.
-   Miért? - kérdezte mosolyogva és a gyűrűt piszkálta.
-   Mert szeretjük egymást. - mosolyogtam rá.
-   Ez mi? - mutatott a törpillára.
-   Az egy törpilla. - mosolyogtam rá.
-   Miért van rajta? - kérdezte csodálkozva.
-   Mert Louis Törpillának hív. - mosolyogtam a kisfiúra.
-   De miért? - kérdezte.
-   Mert kicsi vagyok. - mosolyogtam rá.
-   Én is kicsi vagyok. - mondta.
-   Jó, de Te olyan nagy fiú leszel, mint Louis, Én meg ilyen kis kicsi maradok! - mosolyogtam rá.
-   Te nem leszel nagy? - kérdezte.
-   Én már nem, Én már ilyen kicsi leszek mindig. - simogattam meg az arcát.
-   Azért vagy törpilla? - kérdezte mosolyogva.
-   Igen. - bólogattam mosolyogva. - Meg azért, mert szőke vagyok és göndör a hajam és közrejátszik, hogy először utáltam ezt a becenevet, de hát a bátyádat nem lehet leszoktatni róla és nagyjából csak Ő hív Törpillának, ezért megszerettem. - mosolyogtam Ernie-re.
-   Bizony! - hallottam meg pontosan magam mögül Louis hangját, mire mosolyogva hátrahajtottam a fejem és felnéztem rá. - És nem volt vicces! - nézett rám komolyan, de mivel ismerem pontosan tudtam, hogy két pillanat múlva már röhögni fog.
Én vigyorogva böktem meg Louis hasát, aki emiatt hátrébb ugrott.
Mosolyogva fordultam vissza az asztalhoz, de Lou könyörtelenül csikizni kezdett Én, pedig ott szenvedtem a széken, sikítoztam, de közben nevettem.
-    Miért nem lepődöm meg rajta, hogy a legidősebbek?! - mondta mosolyogva a fejét ingatva Jay, mire Louis rá pillantott.
Én elkaptam Louis kezeit és próbáltam távol tartani azokat magamtól, de Tommo jóval erősebb volt nálam és újra csikizni kezdett volna, mikor Fizzy közbe szólt.
-   Louis, örülnénk, ha legalább az esküvőig életben hagynád szegényt! - mondta nevetve.
-   Én nem ölöm, csak egy kicsit kínzom. - mondta vigyorogva és tovább csikizett, mire tovább nevettem és már folytak a könnyeim.
Ez az egész odáig fajult, amíg már le nem estem a székről, de ez a kedves barátomat cseppet sem érdekelte, a földön folytatta a csikizést. Majd lassan mindenki összegyűlt a reggelihez, utoljára Stan is megérkezett, de még mindig a földön voltam és Tommo nem adta fel.
-   Elég! - nevettem és próbáltam távolt tartani Louis-t.
-   Ha meggyújtjuk elég. - mondta nevetve, majd csikizett tovább.
-   Szívrohamom lesz! - röhögtem.
-   Kétlem. - rázta a fejét röhögve Louis.
-   Fiam, hagyd már! - szólt rá Jay mosolyogva, de Lou csak folytatta.
-   Borzasztó vagy! - nevettem.
-   Louis! - kiabált rá Doris. - Ne csináld!
Louis abbahagyta és ellépett tőlem, de vigyorogva nézte "munkája gyümölcsét", vagyis azt, ahogy még mindig röhögcsélek és törölgetem a könnyeimet.
-   Kár, hogy nincs itt Barney és Málna. - ingatta a fejét vigyorogva Louis.
-   Fú, úgy tudom sajnálni, hogy most nem egyik sem tapos össze és fed be egy vastag nyálréteggel! - forgattam a szemem mosolyogva.
-   Miért, azt hittem szereted. - nevetett Lou.
-   Te tudod mi vagy?! - néztem rá, miközben nyújtottam felé a kezem, hogy felhúzzon a földről, mire kérdőn nézett rám és megfogta a kezem. - Egy zsarnok vagy! - néztem rá összehúzott szemekkel, de mivel közel álltam hozzá, magához ölelt vigyorogva.
-   Tudod úgy félek egy kis szőke, Csingiling kinézetű lánytól. - ingatta a fejét szórakozott vigyorral.
-   Mindig ezt mondod! - mosolyogtam rá.
-   Mert még mindig kicsi vagy és aranyos. - szorított magához mosolyogva. - És imádom, hogy olyan, mintha egy ici-pici mesefigurát ölelgetnék!
-   Utálom, hogy mindig tudod, mit kell mondani! - kuncogtam és Én is megöleltem, miközben az arcom a mellkasába fúrtam.
-   Tudom! - emelt meg egy kicsit.
-   Ne csináld már, így is lábujjhegyen álltam! - morogtam mosolyogva, majd elnevettem magam, amin Lou is nevetett.
-    Na, üljünk le. - tett le mosolyogva.
Nekem Ernie mellé kellett ülnöm, mert ugye ez volt a határozott kijelentése. Reggeli alatt Louis leállt a folytonos piszkálásommal, ami igencsak felszabadító volt.
Utána segítettem Jay-nek mosogatni, közben beszélgettünk, majd két kezet éreztem a hasamon és egy nagy fejet a vállamon.
-    Mi óhajod van Lou? - kérdeztem mosolyogva, majd egy kis habot az orrára tettem.
-    Hogy ezt leszedd. - nézett az orrára, így bandzsított.
Én mosolyogva szedtem le a habot, majd lemostam a kezemről.
-   És ezen kívül el akarlak lopni Anyától. - nézett Jay-re aranyosan mosolyogva.
-   Vidd Boo. - mondta mosolyogva, a fejét ingatva.
-   Köszi! - mondta Louis, majd felkapott és felszaladt velem, be a szobájába.
Ledobott az ágyra, mire nevettem.
-   Vizes a kezem. - mutattam fel.
-   Töröld a pólómba. - rántott vállat mosolyogva. - Mármint abba, ami rajtad van.
Én beletöröltem, majd elnyúltam Lou ágyán és majdnem az egészet elfoglaltam.
-   Nem akarom, hogy ide gyere! - néztem rá mosolyogva. - Így tökéletes, egyedül, szétterülve.
-   Hát pedig jövök. - dőlt le mellém. - Folytatni kéne, amit reggel elkezdtél. - kacsintott, majd azt hallottuk, ahogy valaki igencsak küzd a kilinccsel. - Muszáj most bejönnöd? - szólt ki hangosan Lou.
-    Igen! - vágta rá Doris, majd sikeresen kinyitotta az ajtót, beszaladt és felmászott az ágyra.
Felállt az ágyon, majd egy csöppet összetaposva a bátyját bedőlt kettőnk közé.
-    Szia! - mosolyogtam rá.
-    Szia! - mondta vidáman.
-    Asszem nem most. - nevettem Louis-ra nézve.
Doris elkezdett az ágyon dübögni a lábaival, vagyis felemelte őket és ahogy ledobta őket az ágyra elég fura hangot adott. Mosolyogva néztem a lábait, majd Én is elkezdtem és utána Louis is. Igazán érett viselkedés volt.
Végül kimentünk a kertbe és Louis talált mini focilabdát.
-   Na, azzal mit csinálsz? - kérdezzem a fejemet fogva, de mosolyogva.
-   Bármit! - nyújtotta rám a nyelvét mosolyogva.
Elkezdett focizni Doris-szal. Én mosolyogva figyeltem Őket, majd a kert végéből dobogást hallottam.
Megérkezett a lovam és Berny, de Berny fel volt szerelve.
-   Hát ti? - csodálkoztam, majd elkaptam Barney kantárját, mert amilyen "okos" még megijed. - Lou, van nálad telefon? - kérdeztem.
-   Aha. - mondta, majd odaadta.
Én gyorsan hívtam Lolát.
-   Szia! Itt egy Alkony és egy Berny. - közöltem vele mosolyogva, mikor felvettem.
-   Akkor megvan! - sóhajtott. - Én ültem rajta, de egy kicsit... ohm... hát a lényeg, hogy leestem és kb. egy kiló föld volt a számban. - mondta nevetve, mire nevettem.
-   Jó, de akkor nincs bajod? - kérdeztem.
-   Nincs. - nevetett. - Küldd haza a lovaddal, ketten biztos hazajönnek! - mondta.
-   Rendben. - mondtam mosolyogva. - Na szia!
-   Szia! - mondta és letetette.
Lou telefonját a farzsebembe csúsztattam, majd a lovakhoz mentem. Megpuszilgattam Alkonyt és a szárat Berny nyakába kötöttem, nehogy belelépjen, vagy valami és hazaküldtem Őket. Berny egyedül biztosan nem menne haza, de tudom, hogy Alkony simán hazaviszi.
-   Lola leesett és Alkony elhozta ide Berny-t. - mondtam nevetve Louis-nak.
-   Sír? - nézett rám Doris.
-   Nem sír, Lola ügyes, nem fáj neki. - mondtam. - Csak megevett egy kevés homokot.
Egészen ebédig kint játszottunk, majd ebédelni bementünk. Ebéd után a két kicsi ment aludni.
-   Nem felvágásból, de elég jók vagyunk a gyerekekkel! - vigyorogtam Louis-ra, mikor kijöttünk a szobájukból.
-   Természetesen! - mondta és pacsiztunk. - A fiunkkal is ilyen profik leszünk.
Én mosolyogva megforgattam a szemem és elindultam le a lépcsőn.
-   Most mit izélsz, biztos lehetsz benne, hogy nekem csak fiam lesz! - követett és semmiképpen nem hagyta abba. - Ez biztos! - magyarázott tovább.
Én a konyhába mentem, de oda is követett.
-   Fogadd el, hogy nem lehet lányod! - mondta vigyorogva.
Jay minket figyelt. Én megforgattam a szemem, majd Louis felé fordultam.
-   Maximum nem tőled. - mosolyodtam el gonoszan. - De nekem biztos, hogy lesz lányom!
-   Nem tőlem?! - akadt ki. - Kitől?
-   Fiam, nem nyugodnál meg egy kicsit? - nézett rá mosolyogva Jay.
-   Mondd, hogy nyugodjak meg ezután a kijelentés után?! - morgott, mire mosolyogva átkaroltam a nyakát és egy puszit nyomtam a szájára.
-    Neked Édesem, lesz lányod! - paskoltam meg az arcát mosolyogva.
-    Neked meg fiad! - mondta és elmosolyodott.
-   Megbeszéltük. - bólogattam mosolyogva. - Amúgy meg, ha nem tudnád, a fiúk mindig anyásabbak a lányok mindig apásabbak.
-   Jó, de kell valaki, aki szeret focizni. - mosolygott rám.
-   Nekem lovas gyerekeim lesznek! - vigyorogtam rá.
-   Nekem meg focista! - vigyorgott.
-   Ezt nem hinném, hogy Ti döntitek és még ráértek! - nevetett Jay.
-   Jó. - bólintottam mosolyogva, majd hátat fordítottam Louis-nak és elindultam felkeresni a többieket.
Az emeleten voltak és ahogy láttam, mind Briana-val beszélgettek.
-   Mizu? - kérdezte halkan Stan, majd Ő is belesett a szobába. - Hallgatózol?
-   Nem. - néztem rá mosolyogva. - Csak a lányokat kerestem.
-   Oké. - mosolygott. - De ne itt dumáljunk, mert a kicsik felkelnek. - bökött a szoba felé, mire bólintottam, majd bementünk Louis szobájába.
Egy kicsit rosszul esett, hogy a csajok Briana-val vannak folyton, miközben régen mindig jöttem hozzájuk. Még akkor is, ha Louis-ra haragudtam, mert annyira jóban voltunk, most meg semmi ilyesmi. Mikor megérkeztünk, akkor beszélgettem velük.
-   Mi ez a komorság? - nézett rám Stan.
-   Hát... nem tudom... nem nagyon beszélnem velem a lányok. - magyaráztam. - Pedig régen nagyon jóban voltunk, olyan is volt, hogy csak miattuk jöttem ide, mert akkor éppen utáltam Lou-t. - magyaráztam.
-   Biztos nem haragszanak rád, nem is csináltál semmi rosszat! - ölelt meg mosolyogva.
-   Jó, de akkor is olyan rossz... - motyogtam és lehajtottam a fejem. - Olyan jó volt, mikor tartották bennem a lelket...
-   Briana ritkán van itt, de biztos nincs semmi bajuk veled! - mosolygott.
-   Remélem igazad van! - mosolyodtam el elég halványan és szomorúan.
Benyitott Louis, majd meglepődött azon, hogy elég szomorú vagyok, majd elém sietett.
-   Mi a baj Kincsem? - mondta és megfogta mindkét kezem, de ahogy elém akart lépni, valahogy megbotlott a lábaimban, így engem lelökött az ágyra, majd rám esett.
-   Louis! - szólt rá Stan nevetve. - Nem tudtam, hogy ez nálatok így megy! - röhögött, mire Én is nevetni kezdtem, de csak halkan.
-   Nem így akartam! - lökte meg Stan-t Louis nevetve.
Én nevetve akartam átölelni Louis nyakát, de felcsúszott a pólóm és a hasamhoz ért valami nagyon hideg.
-   Ez mi? - kérdeztem ijedten kuncogva.
-   Az övem. - nevetett Louis.
-   Nagyon hideg! - nevettem, majd Lou legördült rólam.
-   Valahogy minden azt akarja, hogy csak vigyorogjunk és nevessünk. - mosolygott rám Tommo, majd összefűzte az ujjainkat.
-   Már nem azért, de ideje volt már! - mosolyogtam.
-   De hála nektek, rájöttem, mennyire jó lelki szemetes vagyok! - vigyorgott Stan. - Mármint elég uncsi volt, de már tök jól tudok vigasztalni és eltűröm, ha vezetés közben egy idegen szőke csaj visít mögöttem, hogy milyen töketlen vagyok és lassan vezetek. - mondta, majd rám vigyorgott.
-   Szilánkok álltak ki a lábamból! - néztem rá mosolyogva. - Szerintem jogosan visítottam.
-   De kiszedtem! - vigyorgott rám Louis.
-   Hívhatnánk innentől Dr. Louis Tomlinson-nak. - mosolyogtam rá. - De nem engednélek dolgozni, mert Te lennél az az orvos, aki láttán az összes női beteg rögtön szájból-szájba lélegeztetésre szorul. - nevettem.
-   Te is? - nézett rám vigyorogva.
-   Természetesen. - mosolyogtam rá.
-   És mi volt az a szomorkodás? - kérdezte.
-   Mielőtt rá nem ugrottál Louis? - röhögött Stan, mire nevettem.
-   Szerintem már nem csípnek a húgaid. - néztem rá szomorkásan.
-   Ez hülyeség! - nézett rám. - Képes voltál eljönni ide, mikor utáltál, csak értük! Imádnak téged!
-   De most mégsem. - néztem rá szomorkásan. - Mármint, mióta megérkeztünk nem beszéltek velem.
-   Beszélek velük. - ülte fel, de elkaptam a kezét.
-   Nem kell! - néztem rá. - Nem szeretném, ha ezért szeretnének, mert Te azt mondtad!
-   Jó, csak beszélek velük! - nyomott puszit a homlokomra.
Én Stan-re pillantottam, aki elmosolyodott.
-   Ne aggódj Kicsi, biztos nincs gáz. - mosolygott.
-   Kérdezhetek valamit? - néztem rá mosolyogva, mire bólintott. - De ne úgy válaszolj rá, hogy Én beszélek veled, csak az igazat mondd!
-   Oké, csak tedd fel a kérdést! - mosolygott.
-   Eddigi barátnői közül kivel tűnt Lou a legboldogabbnak? - kérdeztem mosolyogva, mire elmosolyodott.
-   Hát simán rávágnám, hogy veled, de azt hinnéd kamuzok, így kifejtem! - mosolygott. - Eleanor-ral az elején nagyon boldogok voltak, aztán boldognak tűntek, de nekem csak is rólad beszélt! Aztán a rózsaszín hajú és a tetkós, na azokról alig hallottam, azokat szinte nem is szerette; utána Zoe, a szőke liba, semmi szerelem, csak a pótlékod volt. Danielle-t szerette, de mikor újra találkoztatok rendszeresen, megint folyamatosan rólad hallottam, a vak csajtól kész voltam, borzasztó volt. - forgatta a szemét. - Ja, aztán most igazán boldog melletted. - mosolygott rám. - Ennyire boldognak még nem igazán láttam. - gondolkozott el. - Danielle és a vak csaj mellett felnőttnek érezte magát, de az nem ez a Louis volt. - ingatta a fejét. - Ti olyanok vagytok, mintha két ovis játszana, de közben az igaz szerelem is látszik. - mosolygott.
-   De aranyos vagy! - öleltem magamhoz mosolyogva.
-   Nagyon jó végre mindkettőtöket ilyen boldognak látni! - mosolygott.
Louis benyitott, majd rám nézett.
-   Sajnálom! - nézett rám szomorúan.
-   Igen, tök jó volt minket boldognak látni! - néztem Stan-re elkeseredve, majd a düh elsápadt az arcomon. - Mit csináltál, amiért most ideges leszek és összeveszünk, vagy esetleg olyan dolgot csináltál, ami miatt hozzád vághatom ezt? - mutattam a gyűrűre.
-   Igen. - bólintott és a földre nézett, majd könnyes lett a szemem.
-   Mi a szent szar van?! - néztem rá már könnyes szemmel.
-   Briana terhes. - súgta.
-   Megcsaltál?! - néztem rá már sírva. - Legalább megtudhatom, hogy mikor és miért így kell kiderülnie?
-   Azt mondta, hogy abban a buliban, amikor elájultam. - mondta. - Én nem emlékszem ilyenre, sőt semmire. De azt mondta, hogy mikor ketten voltunk...