3. évad 11. rész

Reggel mikor felkeltem Louis már ébren volt, viszont csöndben nézte a tv-t és egy cseppet sem zavarta, hogy a fejem a mellkasán pihent és a felém eső karjával átölelte a vállam. Csöndben elmosolyodtam, majd egy puszit nyomtam Louis mellkasára.
-   Jó reggelt! - mosolygott rám és egy puszit nyomott a homlokomra, mire álmos mosollyal fordultam át a hátamra, viszont Louis-hoz bújtam.
-   Ma nem keltettél fel! - néztem rá mosolyogva.
-   Hát ez volt a kívánságod Szépségem! - puszilta meg a fejem tetejét, majd visszafordult a tv-hez, amiben - hú de meglepő - foci ment.
-   Meglepő, hogy ezt nézed! - kuncogtam.
-   Jól van, amíg alszol nem untat! - mondta mosolyogva a karomat cirógatva.
-   Felőlem nézheted, nem zavar... - rántottam vállat mosolyogva, majd libabőrős lettem és kirázott a hideg Louis tevékenysége miatt.
-   De édes vagy! - nyomott puszit az arcomra mosolyogva.
-   Lou, ma megtanuljuk a dalt, amit Jesy írt? - kérdeztem mosolyogva.
-   Persze és fel is vehetjük. - mosolygott rám.
-   Oké, benne vagyok. - bólogattam vidáman.
Azt hallottam, hogy kopognak. Sóhajtva néztem Louis-ra, aki csak rám mosolygott.
-   Akkor kinyitom. - sóhajtottam, majd kimásztam az ágyból.
Az ajtóhoz mentem a két kutya kíséretében, majd kinyitottam.
-   Jó reggelt drágám! - mosolygott Cara.
-   Jó reggelt. - mosolyodtam el.
-   Az van, hogy halottam a dalt, amit nektek írt Jesy és az fel fog kerülni a következő albumra! - kezdett magyarázni. - Tehát ma felvesszük hozzá a videót és majd miután megtanuljátok a dalt, felvesszük és kész! - mosolygott.
-   Miért me?! - nyafogtam.
-   Mert Brooklyn elfoglalt és nem szeretnék évekig időpontért kuncsorogni. - mondta határozottan.
Na igen... ohm... ha Brooklyn-hoz megyünk, ott lesz Amy, aki az összes srácot szédíteni fogja, de ezt most nem hagyom! Az Én barátomtól távolodjon el!
-   Louis, kelj és készülődj! - kiabáltam be.
-   Minek?! - kérdezte lustán.
-   Csak mert azt mondtam! - szóltam rá.
-   Oké. - morgott, majd hallottam, pár pillanat múlva már odaért hozzánk.
-  Szia! - mosolygott Cara-ra, majd Louis hátulról átölelt. - Nem akarsz reggelit csinálni Töpike? - puszilta meg az arcom, de szúrt a borostája.
-  Nem igazán, viszont Te megborotválkozhatnál! - néztem rá mosolyogva.
-  Jó, akkor nem cukiskodom itt tovább! - engedett el hisztizve és elindult a szobánkba.
-  Lou, ne hisztizz kérlek! - néztem hátra rá.
-  Nem hisztizem, csak megint elküldesz! - mondta, majd becsapta az ajtót.
-  Hisztis. - horkantottam, majd kimentem a konyhába.
Cara jött utánam.
-  Úgyis megbékél. - mosolygott rám.
-  Remélem. - mosolyodtam el.
-  Biztos lehetsz benne! - legyintett. - Tudod milyen!
Én bólintottam.
-  Megyek Én is öltözni. - néztem Cara-ra, mire mosolyogva bólintott.
Megindultam a szobámba.
Mikor benyitottam, a fürdőből hallottam, ahogy Louis zajong. Mosolyogva indultam oda.
Éppen fogat mosott, de a mosolyomat lehervasztva, érzelemmentesen nézett rám.
Sóhajtva kezdtem Én is fogat mosni, majd ahogy végzett, meg sem szólalt, csak kiment.
Most komolyan mérges lesz emiatt?!
A hajamat és a sminkemet is elkészítettem, majd mikor kiléptem, Louis már nem volt a szobában. Gyorsan felkaptam egy melegítőt, majd megindultam ki.
Be kell valljam, elkezdtem félni Amy miatt, hiszen most, hogy Louis haragszik rám, nem biztos, hogy nem is foglalkozik majd vele... Én viszont nem akartam foglalkozni vele...
-   Mehetünk? - kérdezte Cara.
-   Menjünk. - bólintottam.
Egész úton csöndben ültünk egymás mellett és próbáltam valamilyen módon magamra vonni Louis figyelmét, de csak bámult ki az ablakon. Mikor megérkeztünk a Wiches házhoz és szálltak volna be a lányok és a fiúk, kiszálltam.
-   Bocs, de gyalog megyek. - mondtam idegesen.
-   A problémák elől elfutni... - horkantotta Louis. - Az neked jól megy!
Én ideges voltam, de valamiért még ez a flegma, nem törődöm oldala is bejött. Visszahajoltam a kocsiba, majd elkaptam Louis pólójának a nyakát, magamhoz rántottam és megcsókoltam.
Ezzel igazán megleptem, így gyorsan kimásztam az autóból, majd indultam is gyalog, lendületesen. Közben rágyújtottam.
Éreztem Louis tekintetét magamon, tudtam, hogy megleptem ezzel, de magamat is. Ez olyan ösztön volt, vagy fogalmam sincs mi...
Elsuhantak mellettem, majd a stúdióig nyugodtan mentem. Ott már mindenki rám várt, de természetesen Amy bent állt a fiúk között.
Ribi...
Műmosoly került az arcomra, majd odaléptem Louis mögé.
Ő érezte, hogy közel vagyok hozzá, de nem tett semmit, ami most nagyon zavart. Nem szoktam erőszakos lenni Louis-val ilyen téren, de most az voltam és megfogtam a kezét.
-   Hagyj békén! - szólt rám mérgesen és hangosan.
-   Rendben! - bólintottam. - Ahogy akarod. - rántottam vállat, majd idegesen mentem a lány csapathoz.
És előkerült az újabb cigaretta.
-   Összevesztetek? - kérdezte Roxy.
-   Nem, csak nem csináltam neki reggelit, pedig ölelgetett, ezen megsértődött és azóta ezt csinálja! - mutattam a hátam mögé. - És közölte, hogy eltaszítom magamtól!
-   Hisztis. - sóhajtott Jesy.
-   Az. - bólintottam, majd nekidőltem Cara kocsijának, így pont szembe voltam Amy-vel, aki lenéző mosollyal nézett végig rajtam és ezt nem bírtam megállni. - Vigyorogj csak, de közben vigyázz a nyakkendődre, azt ajánlom! - néztem rá magabiztosan.
-   Ch. - forgatta a szemét magabiztos mosollyal. - Nem engem hajtott el az állítólagos barátom.
-   Mégis Te vagy, aki egyszerre 3 srácot szédítesz és abból kettőnek barátnője is van! - mosolyodtam el gonoszan.
-   Ó, tehát nem vagytok együtt?! - vigyorodott el.
-   Semmi közöd hozzá! - néztem rá idegesen, mire elvigyorodott, majd hirtelen magához rántott Louis-t és megcsókolta.
Hirtelen egyszerre fogtak le a lányok, ugyanis biztos volt, hogy ha nem teszik, megtépem a nőszemélyt.
-   Na mi van?! - nevetett Amy gúnyosan. - Csak nem befogtad a pofád?! Nem tudsz mit csinálni!
-   Ó, azt Te csak hiszed! - ráztam a fejem, majd minden erőmmel azon voltam, hogy a lányok elengedjenek. - Kiégetem a szemedet ezzel a cigivel! - kiabáltam idegesen.
-   Nem is tudtam, hogy az ilyen idegbetegeket bírod Édes! - lépett újra Louis-hoz vigyorogva, majd végigsimította a felső testét, mire Roxy elengedett.
Tudtam, hogy itt már Ő is belekapaszkodna a hajába.
És elég volt, hogy Ő elengedjen, kitörtem a lányok fogásából, majd ahogy újra Louis szájára nyomta ajkait, belemarkoltam a műhajába és annál fogva ráncigáltam be az épületbe, míg végig visított.
-   Engedj el Te őrült! - visította, de sajnos már túl ideges voltam, ezért lerántottam a fejét a recepciós pultra, ami nagyot koppant.
-   Mit csináltál Amy?! - hallottam Brooklyn ideges hangját, de a lány nem válaszolt. - Kirúglak, ha még egyszer rámászol Louis-ra, vagy bármilyen srácra, akinek barátnője van! Megérdemled!
Én elengedtem a haját, mire felemelte a fejét és gúnyos mosoly ült ki az arcára rám nézve, mire nem gondolkoztam, csak a gipszes lábammal hatalmasat rúgtam a bokájába.
-   Ne érj az Én pasimhoz, felfogtad?! - kiabáltam rá idegesen.
-   Nem vagyok a pasid! - hallottam meg Louis rideg hangját az ajtóból, mire ráemeltem a tekintetem.
Fájt, hogy ezt mondta, de csak sóhajtottam és Louis-ra néztem.
-   Tudod mit?! - néztem rá mérgesen. - Holnap elköltözhetsz! Holnap letelik az az egy hét és mész ahova csak szeretnél! A Te döntésed, hogy megkérdezed-e, vagy nem! - rántottam vállat mérgesen, mire a lábát fájlaló lány gúnyosan nevetett, de elkaptam a haját és magam elé rántottam.
A hajam felé nyúlt, de elkaptam a karját.
-   Nem mered! - néztem rá idegesen. - Ha hozzáérsz, betöröm az orrod, felfogtad?! - kérdeztem, de semmi válasz, csak ijedt arccal figyelt. - Felfogtad?! - kiabáltam rá.
-   Igen. - bólogatott félve.
Én elengedtem a haját, majd felpofoztam.
Igen, ez a liba, már rég megérdemelte ezt! Nem voltam túl durva, ez kijárt!
Én, mint mindig, önfejűen indultam ki, kikerülve Louis-t, de Cara utánam szólt, mire sóhajtottam.
-   Reb, maradnod kell a felvétel miatt! - nézett rám Cara, mire bólintottam.
Csak csöndben mentem be a stúdióba Brook után.
-   Arra gondoltam, hogy majd máskor felvesszük, ahogy vezettetek, ugyanis azt Cara mesélte. - mosolygott. - De látom, ahhoz nincs hangulat ma, tehát ma egészen mást veszünk fel. - vigyorgott Brooklyn. - Tehát van egy dal, amiről Ti ugyan nem tudtok, de Cara igen! A srácok fogják énekelni és ahhoz készítünk videót! Ruhák az öltözőben, fiúk gyertek! - mosolygott, mire mind felálltunk.
Mikor megláttuk a ruhákat, amik valójában fehérneműk voltak, igazából gyorsan felvettük Őket, majd rájuk a köntöst. Megcsinálták a hajunk és a sminkünk, majd kimentünk a köntösben.
-   Én nem szeretném ezt levenni! - rázta a fejét Becky.
-   Én sem! - vágta rá Jesy.
-   Vetkőzzünk! - karolt át oldalról Roxy és elkezdte a csípőjét ringatni, mire nem bírtam nem nevetni.
-   Jó, ebbe beszállok, de csak mert nem vagy normális! - nevettem és elkezdtem úgy ringatni a csípőmet, ahogy Ő.
-   Szerintem elég lesz! - szólt Hazz. - Majd inkább később... - vigyorgott Roxy-ra.
-   Tehát, ma csak a lányok fognak táncikálni! - mosolygott.
A forgatás hamar lement, majd megbeszéltem Roxy-val, hogy vigyen el a lovamhoz. Nagyon jó volt egy kicsit nyugodt környezetben lenni a lovammal. Egy hetet töltöttem vele és a nagyszüleimmel. Louis már Londonban volt, bár nem tudtam róla többet ennél.

Örültem, mikor végre a saját lakásom ajtaját nyitottam ki Londonban. Sóhajtva nyitottam be, mire Zayn kivételével az egész 1D előttem állt talpig díszesben. Hatalmasra nyílt szemekkel néztem végig rajtuk.
-   Valamiért úgy érzem, hogy ez semmi jót nem jelent... - ingattam a fejem félve. - Biztosan nem azért öltöztetek ki ennyire, amiért Én hazajöttem, de nem biztos, hogy szeretném tudni, miért tettétek. Leginkább tudatlanul mennék aludni, mintha nem láttam volna 4 jól öltözött úri embert az ajtómban. - magyaráztam.
-   De ez jót jelent! - bólogatott mosolyogva Niall.
A lift megérkezett mögöttem, ugyanis még mindig az ajtóban álltam.
-   Te tudod már miért kellett ide jönnünk? - lépett mögém Becky. - Bár az öltözet alapján esküvőre megyünk...
-   De kinek lesz esküvője? - kérdezte Roxy.
-   Csak egy valaki nem volt itt... - nézett rám Jesy.
-   Tudtommal, nem nekem lesz... - motyogtam. - Bár ha nekem lesz, még eldönthetem, megjelenek-e rajta... - kuncogtam.
-   De hol vannak a kutyák? - kérdezte Becky.
-   Meghaltak?! Azért vagytok így öltözve, mert temetésre megyünk, a kutyáim temetésére! - néztem rájuk félve.
-   Nem, a szobádba bezártuk Őket! - mosolygott Liam.
-   A madár? Őt öltétek meg? - kérdeztem ijedten.
-   Mindenki él! - szólt rám mérgesen Harry.
-   Szerintetek késő futni? - súgta elég hangosan Roxy.
-   Nektek nem, mert tudtok futni... - motyogtam, miközben végignéztem Louis-n.
Tökéletes volt, mint mindig. Ez biztos.
-   Sarah. - szólt Louis, mire rá néztem kérdőn.
-   Miattam öltöztetek ki? - kérdeztem nagyra nyílt szemekkel. - Mert nem zavart volna, ha melegítőben állsz az ajtóban!
Mosolyogva lépett elém, majd magához ölelt. Hiányzott már, ahogy a karjai közé szorított, az biztos.
-   Hiányoztál! - szorítottam magamhoz mosolyogva.
-   Te is! - mondta mosolyogva, majd óvatosan kicsit eltávolodott tőlem. - Kérdezhetek valamit?
-   Te bármit, bármikor! - mosolyogtam rá.
-   Tudom, hogy már válaszoltál erre a kérdésre sokszor... de... most másképp kérdezem! - mondta mosolyogva, majd megfogta a kezem. - Leszel Mrs. Tomlinson? - kérdezte nagy mosollyal.
Én hatalmas mosollyal szorítottam meg a kezét és sírva fakadtam, majd bólogattam.
-   Nem vettem gyűrűt... - kezdett volna bele a magyarázkodásba.
-   Nem akarok gyűrűt! - ráztam a fejem mosolyogva. - Tetszett, hogy nem térdeltél le, hogy nem vetted túl komolyan és, hogy semmi átlagos nem volt benne. - mosolyogtam. - Bár nekem az is tökéletes lett volna, ha alsóban odabattyogsz hozzám és úgy kérdezed meg! - kuncogtam.
-   Tudom. - mosolygott. - Most már megcsókolhatom a menyasszonyomat? - kérdezte mosolyogva, mire nagy mosollyal csókoltam meg.
Nem törődtem a többiekkel, csak kapaszkodtam Louis-ba, majd mikor elhúzódtam tőle, a homlokomat az övének döntöttem.
-   Remélem helyre tettem mindent. - mosolygott.
-   Már rég! - mosolyogtam, majd óvatosan a többi lányra pillantottam.
Becky egy nyakláncot kapott, míg a többieknél is megtörtént a lánykérés. Lola alias Mrs. Malik kimaradt ebből.
-   Ugye együtt tartjuk az esküvőnket? - kérdezte felpörögve Roxy nagy vigyorral.
-   Természetesen! - bólogatott mosolyogva Jesy, mire Én is bólogattam.
-   Rossz ötlet volt! - sóhajtott Liam.
-   A rossz ötlet az a kiöltözés volt! - bökött a ruhára Roxy. - Pontosabban jól néztek ki, de fölösleges volt!
Hárman esküvő? Ez nagyon buli lesz, az már biztos!