3. évad 6. rész

Iszonyat boldog voltam egész hazafelé vezető úton, de a Wiches házba mentem a csajokkal, csak Louis és Stan ment a lakásomba, a kutyákkal és a madárral.
-   Annyira várom, hogy végre énekelhessek! - mondtam hatalmas vigyorral.
-   Fura lesz, hogy csak 4-en leszünk és a fiúk nem lesznek ott, de jó lesz! - mosolygott Roxy izgatottan.
Mikor megérkeztünk, mindenki vidáman oszlott szét a házban, majd készülődni kezdtünk. Hamar készen lettünk, elköszöntünk Lolától, majd indultunk is.
Megbeszéltük, hogy nem iszunk, csak jól érezzük magunkat.
Ahogy megérkeztünk, beszéltünk a főnökkel, aki közölte, hogy fél óra múlva kell csak színpadra lépnünk.
-   Reb. - bökött meg mosolyogva Jesy, mire rá kaptam a tekintetem.
-   Igen? - kérdeztem mosolyogva.
-   Írtam egy dalt rólatok. - mosolygott rám.
-   Rólunk? - csodálkoztam.
-   Igen. - mosolygott, majd a kezembe adott egy összehajtogatott lapocskát. - Kérlek, majd olvasd el!
-   Természetesen elolvasom! - öleltem szorosan magamhoz.
-   Kicsit segített Liam, meg Becky is és tudom, hogy nem illik rátok tökéletesen, de gondoltam, ne legyen tökéletesen egyértelmű. - habogott össze-vissza.
-   Jesy, biztos vagyok benne, hogy gyönyörű és tetszeni fog! - mosolyogtam rá és megfogtam a kezét.
-   Jesy, megmondtam, hogy nyugodtan add oda neki! - bökte meg Roxy a fejét ingatva mosolyogva.
-   Jó, csak féltem, hogy nem tetszik vagy valami ilyesmi. - rántott vállat szégyenlősen.
-   Először Louis-nak akarta odaadni, de nem merte, mert hogy Louis mennyire jó dalokat tud írni és azokhoz képest ez borzasztó! - mondta a fejét ingatva Becky.
-   Gondolom, nem nézhetem meg itt. - mosolyogtam Jesy-re, aki mint egy szégyenlős ovis megrázta a fejét. - De a címét elmondod? - kérdeztem mosolyogva.
-   Fast Car. - mosolygott rám.
-   Ú, már is imádom! - mondtam nevetve, mire a többiek is nevettek.
-   Amúgy iszonyú édesek vagytok Louis-val. - mosolygott rám Roxy. - Főleg, ahogy vezettetek.
-   Be kell valljam, Louis jobb kezdő, mint Én voltam. - kuncogtam.
-   Nem mondjuk el neki! - legyintett nevetve Becky.
-   Akkor jó! - nevettem.
Alaposabban körülnéztem a helyen.
Minden tele volt fiatalokkal, akik színes koktélokat ittak. Rengeteg gyönyörű lány, de tökéletesen látszott, hogy mind más-más rétegekből származnak.
Voltak baráti társaságok, akikkel leginkább egyesülni tudtam. Nem vadultak, nem vonaglottak össze-vissza, nem táncoltak félmeztelenül, csak együtt jól érezték magukat. A ruházatukon tisztán látszott, hogy nem azok a tipikus gazdag, elkényeztetett kölykökről van szó, akik két évesen okos telefont nyomkodtak. Nem olyan szüleik lehettek, akik magasról tojtak a fejükre, mindent megvettek és legyen boldog a gyerek, hanem megnevelték őket, így tudták hol a határ.
Voltak a magányosak, akik párt keresni jöttek és csak egy-két pohárral ittak, ugyanis az ismerkedést nem szerencsés seggrészegen kezdeni. Voltak közöttük lazább és fegyelmezettebb figurák is, de azért valahol az Ő viselkedésükön is az látszott, hogy tudják hol a határ, mikor kell távozni és mikor kell még inni egy pohárral.
Voltak felejteni vágyók, akik egyedül ültek a pultnál és sorra döntötték magukba az alkoholt. Itt-ott ilyen emberekből voltak csapatok, akik -bár részegek voltak - elmondták egymásnak a problémáikat. Velük egyáltalán nem tudtam egyesülni, viszont van egy nagyon közeli ismerősöm, aki néha ehhez a dologhoz folyamodik, ha gáz van és tudja, hogy nem helyes - mert azért annyira Louis sem hülye - de úgy látja, - számomra totál érthetetlen okból, - hogy ez megoldhatja a dolgokat.
Voltak olyan srácok, akik szoknyavadászat céljából járkáltak össze-vissza, piszkálták a csajokat és ittak. Igazából sok vizet Ők sem zavartak. Aki már durva volt és zaklatta a lányokat, a biztonsági őrök kitessékelték. Ők általában felejteni akartak, vagy a szüleik nem törődtek velük, vagy elkényeztetett, beképzelt gazdag ficsúrok voltak.
Voltak azok a lányok, akik vadulni jöttek. A belépést követően a pulthoz riszálták magukat, majd miután már kellően részegek voltak, táncoltak, vetkőztek és vagy elmentek egy sráccal, vagy együtt mentek egy másik club-ba. Őket is az elkényeztetett rétegbe és az elhanyagolt rétegbe tudnám sorolni.

Miután felmértem az embereket, megállapítottam, hogy semmi kedvem belépni közéjük. Tökéletes lesz nekem a színpadon, aztán húzok is haza.
-   Csajok, csak engem nem vonz most a buli? - fordultam feléjük.
-   Elhiheted, hogy engem se. - rázta a fejét Roxy. - Ez tőlem fura, de sokkal jobban bírom, mikor barátokkal bulizunk, mondjuk otthon, mert mindenkit ismerek.
-   Megöregedtünk? - kérdezte nevetve Jesy.
-   Mi? - nézett rá Becky.
-   Mi örökre gyerekek maradunk! - nevettem.
-   Ebben biztos vagyok! - nevetett Roxy.
Ilyen semmilyen dolgokról beszélgettünk, amíg színpadra nem léptünk.
A koncertet iszonyatosan élveztem, újra énekelhettem, láthattam, ahogy az emberek tombolnak és ez erővel töltött fel.
Nagyon rég énekeltem már boldogan, tényleg boldogan.
Sajnos hamar lement a koncert és mikor leértünk, Roxy döbbenten szólalt meg.
-   Lányok, a srácok 217-szer hívtak. - mondta döbbenten.
-   Hívj vissza valakit! - mondtam vállat rántva.
Telefonálás közben mi elindultunk ki. Mikor a kocsihoz értünk, Roxy letette a telefont és döbbenten nézett ránk.
-   Gáz van. - mondta, mire rá néztünk. - Louis bulizni volt és összeesett.
-   Hol van? - kérdeztem.
-   Egy utcányira, tehát hamarabb fogunk odaérni, mint a srácok. - mondta Roxy, majd mint bevágódtunk a kocsiba és száguldottunk oda.
Egyszerűen már sírni sem tudtam, sem félni. Csak érzelemmentesen utaztam, ugyanis fel se fogtam, hogy mi történt.
Mikor megérkeztünk, egy csapat újságíró, műsorvezető és fotós állt a hely bejáratánál, majd ahogy kivágódtunk a kocsiból, minket kezdtek el kérdezgetni.
Meg sem szólaltunk, csak utat vágtunk magunknak és haladtunk befelé. Hátulról felismertem Stan-t.
Most az egyszer örültem neki, hogy nálam volt a mankóm, ugyanis azzal lökdöstem és ütögettem az embereket, hogy engedjenek át.
-   Stan! - szóltam neki, mire felém pördült. - Mi történt? - kiabáltam túl a zenét.
-   Nem tudom, Én nem voltam vele, csak Briana. - mondta.
Én felhúzott szemöldökkel néztem rá, hogy rájöjjön, hogy fingom sincs, hogy ki a madárkaki az a Briana.
Stan rá mutatott, mire kérdőn néztem rá.
Én a földre pillantottam, ahol Louis feküdt.
-   Komolyan?! - kérdeztem idegesen. - Senkinek nem jutott eszébe, hogy felállítsa?
-   Nyugi! - tette a kezét a vállamra Liam, majd felszedte Louis-t a földről és a vállára tette. - Gyertek. - mondta Liam.
-   Hozzám menjünk. - mondtam határozottan.
-   Nem haragszol rá? - nézett rám döbbenten Payno.
-   Belefáradtam. - sóhajtottam. - Félek. - mondtam és előjöttek a könnyeim, mire Niall és Becky mellém léptek, - a világ legjobb vigasztaló emberei - majd átöleltek.
-   Nem lesz baj. - súgta Nialler.
Liam kisietett Louis-val a vállán, de ott voltak az újságírók. Idegesen mentem végig közöttük, majd Liam óvatosan betette Lou-t Niall kocsijának a hátuljába.
Én is hátra ültem, mire Liam biztató pillantással elfektette az eszméletlen Louis-t, így a feje az ölembe került. Remegett a kezem és zokogtam, de Lou arcát simogattam óvatosan.
-   Szeretlek. - súgtam halkan. - Ha bármi bajod lesz, Én összeroskadok. - mondtam zokogva és a másik kezemmel megfogtam az övét. - Nagyon remélem, hogy csak elájultál, mert különben nem tudom mit csinálok veled! - ráztam a fejem idegesen. - Sajnálom, hogy haragudtam rád, hogy nem bíztam benned, hogy eltaszítottalak magamtól, hogy mikor megkérted a kezem, megcsaltalak, hogy majdnem összeházasodtam Colin-nal, hogy belekevertelek a Charlie-s dologba, hogy az Én idióta esküvőm miatt majdnem meghaltál. És egyben köszönöm, hogy akaratlanul is rádöbbentettél arra, hogy egész életemben melletted a helyem! - mondtam és a remegő kezeimmel megemeltem a fejét, majd egy puszit nyomtam a homlokára. - Mindennél jobban szeretlek és tudom, hogy ennél szerencsétlenebb helyzetben nem is tudnám közölni ezt, de Én szeretnék lenni Mrs. Tomlinson és Én szeretnék megöregedni veled! - sírtam.
-   Ennél édesebbet, még életemben nem hallottam. - mondta Becky.
Nem válaszoltam, csak reménykedtem és egyben féltem is, de ott volt bennem egy kis kíváncsiság.
-   Niall, ki ez a Briana? - kérdeztem.
-   Louis haverja, nem fogok hazudni neked, nagy parti arc a csaj, volt pár kalandjuk, de szerelmes Louis-ba. - mondta.
-   Most nem haragszom rád, de ha nincs semmi bajom és megtudom, hogy hülyeséget csináltál, nagyon mérges leszek! - néztem Louis-ra, de egyszerűen nem tudom haragudni rá, mert túlságosan is féltettem.
Mikor végre megérkeztünk, Niall óvatosan kivette Louis-t, majd kiszálltam.
Az Én kislakásomba jött a két banda, Stan, Oli és Briana is és ez engem az idegi állapotom miatt idegesített. A két kutya érezte rajtam a feszültséget.
A srácok lefektették Louis-t az ágyamba, majd mindenki kiment a nappaliba.
Barney és Málna csöndben hozzám bújtak és érezték, hogy valami baj van. Simogattam őket, de közben tökéletesen a semmibe meredtem és a könnyeim is folytak.
-   Menj aludni. - tette a kezét a vállamra Jesy. - Ez nagyon rossz lesz így.
-   Nem hagyhatok itt mindenkit! - néztem rá.
-   Nyugi, mindent elintézünk, csak legyél vele. - simogatta meg a hátam Harry.
Én óvatosan bólintottam, majd felálltam. A két kutya hűségesen követett, de azért leguggoltam hozzájuk, mire leültek velem szembe.
-   Most egy kicsit szépen és óvatosan, jó? - simogattam meg az okos fejüket. - Apa nincs jól.
Ők nyugodtan néztek rám és lehet, hogy hülyeségnek tűnik, hogy Én elmagyaráztam nekik, de elhiszem, hogy tudják mi történt.
Halkan nyitottam be, majd becsuktam az ajtót magam után. A sminkemet sem mostam le, úgy ahogy voltam, közelebb bújtam Louis-hoz, megfogtam a kezét, nyomtam rá egy puszit, majd becsuktam a szemem és pár perc múlva már aludtam is.

Mikor felkeltem, Louis még mindig teljesen mozdulatlanul feküdt. Én halkan felültem, de nem engedtem el a kezét.
Eszembe jutott Jesy dala és előhúztam a zsebemből és bele se olvastam, csak biztos voltam benne, hogy gyönyörű és tökéletesen illik ránk.

"Van egy sebes autód

Akarok egy jegyet bárhová

Talán üzletelhetünk

Talán együtt eljutunk valahová

Bárhol jobb

Kezdjük nulláról, hogy ne legyen vesztenivalónk

Talán alkotunk valamit

Magamnak nem kell semmit bebizonyítani

Van egy gyors kocsid

Van egy tervem, hogy tűnjünk el innen

Egy kisboltban dolgoztam

Sikerült egy kis pénzt félretennem

Nem muszáj nagyon messzire mennünk

Lehet mindkettőnknek munkája

És rájöhetünk mit jelent élni

Van egy sebes kocsid

Eléggé gyors ahhoz, hogy elrepülhessünk?

Döntenünk kell

Elmegyünk ma este, vagy így élünk és így halunk

Szóval emlékezz, ahogy vezettük a kocsid

Olyan gyorsan, mintha részegek lennénk

A városi fények előttünk terültek el

És a karod jó helyen volt a vállamon

Éreztem, hogy tartozok valahova

Éreztem, hogy lehetek valaki 

Úgy éreztem, lehetek valaki

Ahogy látod, az öregemnek akad problémája

Azt mondja, a teste túl öreg a munkához

A teste túl fiatal ahhoz, hogy így nézzen ki

Anyukám elment és elhagyta őt

Többet akart az élettől, mint amennyit megadhatott volna

Mondtam, hogy valakinek gondoskodnia kell róla

Szóval otthagytam a sulit, és megtettem

Van egy gyors kocsid

Megyünk csavarogni, hogy szórakozzunk

Még mindig nincs munkád

Egy boltban dolgozom, a pénztárnál

Találni fogsz munkát, engem meg előléptetnek

Kiköltözünk a kunyhóból

Veszünk egy nagyobb házat a külvárosban

Van egy sebes kocsid

Eléggé gyors ahhoz, hogy elrepülhessünk?

Döntenünk kell

Elmegyünk ma este, vagy így élünk és így halunk

Szóval emlékezz, hogy vezettük a kocsid

Olyan gyorsan, mintha részegek lennénk

A városi fények előttünk terültek el

És a karod jó helyen volt a vállamon

Éreztem, hogy tartozok valahova

Éreztem, hogy lehetek valaki

Úgy éreztem, lehetek valaki

Valaki

Úgy éreztem, lehetek valaki"

Egyszerűen tökéletes volt a dal. Talán nem illet ránk tökéletesen, de ez is tetszett benne. Megvolt benne az a vonzó titokzatosság, az egész egy mondhatni átlagos történetről szólt, de tökéletesen bele tudja magát élni az ember és rájöhet az elrejtett dolgokra. Mindenre, ami Mi voltunk. Mert talán a dalban voltak sorok, amik cseppet sem passzoltak velünk, tudtam, hogy ha ezt az egészet nem szó szerint veszi az ember, akkor meglátja azt, ami Louis és Én voltunk. Benne volt a rengeteg kudarc, a próbálkozások, a felhőtlen boldogság, a zavaros múltam. 

Louis nem mozdult, csak szuszogott ugyan úgy tovább, tehát még mindig aggódtam, de sokkal jobban esett a lelkemnek, hogy elénekeltem neki a dalunkat. 

Kimásztam az ágyból, majd nagyon halkan elhagytam a szobát. 

Mindenki rám kapta tekintetét és egy szomorú pillantással adtam tudtukra, hogy Louis semmi jelet nem ad magáról.
-   Gyönyörű a dal! - öleltem meg Jesy-t.
-   Köszönöm. - szorított magához.
-   Bemegyek Louis-hoz. - motyogta Briana, majd halkan bement a szobámba.
Valahol titokban nagyon zavart, hogy itt van és az is, hogy bement hozzá.
Jó, megértettem, mert azért nyilván rossz lehet neki, hogy szerelmes Louis-ba, de a tuskókám ezt nem tudja és barátként kezeli, de akkor is! Louis most már az ENYÉM! Az Én tuskókám és nem engedem el soha többet!
Ettem pár falatot, majd némán ültem le a kanapéra.
-   Ez kibírhatatlan. - sóhajtottam.
-   Tudom, de hidd el, nemsokára felkel és jól lesz! - ölelt át oldalról Roxy.
-   Remélem. - motyogtam. - Elmegyek zuhanyozni. - mondtam, mire bólogattak.
Briana-t tökéletesen figyelmen kívül hagyva szedtem elő magamnak ruhákat. Bevonultam velük a fürdőbe, bezártam az ajtót, majd úgy döntöttem, a fürdés sokkal megfelelőbb nekem.

* Briana szemszöge *

Borzasztó volt így látni Lou-t, de bűntudatom volt, ugyanis Én voltam vele, de nem figyeltem rá. Eszembe se jutott figyelni a poharát, hátha valaki beleönt valamit, miért tettem volna?! 

Legszívesebben hozzábújtam volna és el sem engedtem volna, amíg fel nem kel, de tudom, hogy Ő ezt a szőke hárpiát szereti és el kell fogadnom ezt. 

A kezét fogtam a simogattam, mikor éreztem, ahogy óvatosan megmozdítja a kezét és az arcára pillantottam. A szemhéja is mozgott, majd kinyitotta a szemét. Vidáman elmosolyodtam, majd néztem, ahogy kómásan körülnéz. 

Beazonosította, hol is van, majd csöndben nézelődött és a fején totál fáradtság és másnaposság látszott. 

Óvatosan nyílt az ajtó, majd Roxy lépett be. Mikor meglátta, hogy Louis ébren van, nagyot sóhajtott, majd egy nagy mosolyt küldött Lou-nak, rá kacsintott, majd benyitott a fürdőbe és bement, majd be is csukta a fürdő ajtaját. 

Én a félig alvó Louis-t kémleltem, majd Ő rám pillantott és egy halvány, álmos, mégis iszonyat dögös mosolyt küldött felém. 

Roxy mosolyogva jött ki a fürdőből, majd a szobából. 

Újra Louis-t figyeltem, aki hirtelen elsápadt, majd felugrott, berontott a fürdőbe és becsapta maga után az ajtót. 

* Sarah szemszöge *

Hirtelen Louis vágódott be az ajtón, majd rögtön a WC-hez rohant és mindent kiadott magából. Engem szerencsére eltakart a hatalmas hab és a begipszelt lábam egy kukazsákkal rákötve a kádból kilógattam. 

Aggódva néztem Louis-t, aki lehúzta a WC-t, majd a mosdóhoz lépett, kiöblítette a száját, ivott és leült a szőnyegre, a mosógépnek támasztotta a hátát, majd a fejét is és a plafont kémlelte. 

Én kényelmesen feküdtem a kádban és Lou-t vizsgáltam, majd Ő is rám vezette tekintetét, alaposan végigmért és megnyalta az alsó ajkát. 

-   Kiesik a szemed. - szóltam rá mosolyogva. 

-   Ha már így rátörtem egy szépségre! - mosolyodott el halványan. 

-   Amúgy nem lenne rossz, ha kimennél, mert szeretnék fürödni. - néztem rá mosolyogva. 

-   Nem probléma, láttalak már. - rántott vállat. 

-   Lou! - szóltam rá. 

-   Csak mondom, hogy mindent hallottam, amit tegnap éjjel mondtál a kocsiban. - állt fel mosolyogva, majd felült a mosógépre. 

-   Most nem vagy kint! - néztem rá mosolyogva. 

-   Nem is leszek. - rázta a fejét mosolyogva. - Itt leszek és megvárom, amíg végzel. 

-   Az szívás, mert hajat is kell mosnom. - néztem rá. 

-   Megmosom a hajad. - szállt le a mosógépről, majd odalépett mellém. 

-   Oké. - mosolyodtam el, majd odaadtam neki a samponom. 

Bevizezte a kezét, majd nyomott sampont a kezébe és elkezdte mosni a hajam és közbe masszírozta a fejemet is, mire mosolyogva becsuktam a szemem. 

-   Ezt előbb is említhetted volna. - mondtam mosolyogva. 

-   Sosem kérdezted. - rántott vállat mosolyogva. 

-   A végén még kiderül, hogy jó pasi vagy. - kuncogtam. 

-   Azért a főzést és a takarítást ne bízd rám! - mondta mosolyogva. 

-   Nem fogom. - kuncogtam. 

Louis tökéletesen megmosta a hajam és elkerülhetetlen volt, hogy előtte fürödjek, ugyanis nagyon akaratos volt. 

A probléma már csak azzal volt, hogy hogyan jövök ki a kádból. 

-   Gyere ki! - mondta lazán Louis. 

Már magam köré tekertem egy törölközőt, így az is nehezítette a feladatot. 

-   Hogyan? - kérdeztem. - Ha kilépek, leesik a törcsim. - mondtam mosolyogva. 

-   Bele ne halj! Kb. 2 perce láttalak, de szégyenlős vagy! - forgatta a szemét. 

-   Igen. - mondtam, majd elvigyorodtam. -  Vegyél ki! - nyújtózkodtam felé a kezemmel. 

-   Vizes vagy Törpe, hogy vegyelek ki? - kérdezte mosolyogva csípőre tett kézzel. 

-   Te is vizes leszel! - rántottam vállat mosolyogva, majd felvettem a két kezemmel egy marék habot, ami még a kádban maradt, majd belefújtam, így szállt össze-vissza, többek között ránk is. 

-   Annyira gyerekes vagy! - sóhajtott Louis mosolyogva, majd közelebb lépett, óvatosan megfogott és ahogy kivett, felültett a mosógépre. 

-   Hideg!- sikítottam, majd nevetni kezdtünk mindketten. 

Én nevetve lerántottam egy másik törölközőt, majd magam alá tettem. 

-   Fázik a popsikád? - kérdezte Louis olyan hangsúllyal, mintha egy ovishoz beszélne. 

-   Igen! - bólogattam "sértődötten". 

Louis mosolyogva vette kezébe az saját törölközőjét, majd a fejemre dobta és megtörölte a hajam és leszedte. 

-   Most éppen apáskodsz? - kérdeztem vigyorogva. 

-   Igen, de be kell valljam, bejön a lányom. - mondta vigyorogva, mire felnevettem. 

-   Rossz apa vagy! - nevettem, miközben Louis lehámozta a kukazsákot a gipszemről és leellenőrizte, hogy tényleg nem vizes. 

Utána felöltöztetett, megszárította a hajam, de nem hagyta, hogy kivasaljam, mert tetszett neki, hogy nagyon göndör lett. 

-   Na, gyere! - mondta, majd óvatosan levett a mosógépről. - Amúgy ki írta azt a dalt, amit énekeltél? 

-   Jesy. - mondtam nagy mosollyal. 

-   Rólunk írta, ugye? - kérdezte mosolyogva, mire bólogattam. - Ha ébren lettem volna, mikor a kocsiban azokat a gyönyörű dolgokat mondtad nekem, sírtam volna. - puszilta meg az arcom, majd kinyitotta az ajtót. 

Briana - nagy örömömre - már nem volt ott. A szobámon csak áthaladtunk, a nappaliba mentünk.
-   Jól vagy? - támadta le egyszerre mindenki Lou-t.
-   Semmi baja. - néztem rá mosolyogva. - Mert ugye rám tud törni! - löktem meg a fejét hátulról mosolyogva.
-   Nem tudtam, hogy ott vagy és hányni mentem! - nézett rám.
-   Mégse mentél ki! - forgattam meg a szemem.
-   Ha már szerencsém volt, nem hagyom kárba veszni. - rántott vállat mosolyogva.
Én csak unottan leültem a kanapéra, Jesy mellé.
-   És miért visítottál a forró vízben ülve, hogy hideg? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Jesy.
-   Nem ültem forró vízben, a mosógép volt hideg. - nevettem.
-   Melyik "barát" nézi végig, ahogy a másik fürdik? - kérdezte összehúzott szemöldökkel Hazza.
-   Egy olyan. - mutattam Louis-ra.
-   De megmostam a hajad, Te is nyertél vele! - nézett rám mosolyogva, majd leült mellém.
-   Roxyka! - szóltam neki azon a becenevén, amit utált vigyorogva.
Ő mérgesen jött felém és úgy csinált, mint aki most verekedni akar.
-   Mondjad?! Na mi van, nem mered?! - jött egyre közelebb kitárt karokkal. - Daráljad!
Mikor elém ért, mindketten elröhögtük magunkat.
-   Felhúzol? - nyújtózkodtam felé két kézzel.
-   Jaj, gyere! - csinált úgy, mint egy anyuka, majd talpra állított.
-   Tudod mit találtam ki? - vigyorogtam rá.
-   Mit találtál ki? - mosolygott.
-   Menjünk Iris-hez! - vigyorogtam. 

-   Oké! - ugrott fel Becky, mint akit puskából lőttek ki.
-   Jesyke, gyere! - mutattam rá.
-   De nem szeretnék. - nézett rám nyafogva.
-   Senkit nem érdekel, a bandába tartozol! - rántottam fel.
-   Jó, de melyik kocsival megyünk? - kérdezte.
-   Az egyikkel. - rántottam vállat, majd csöngettek.
-   Én vagyok! - kiabált be Jack.
-   Gyere! - kiabáltam vidáman, majd megvártam, míg beér a nappaliba és a nyakába ugrottam.
-   Tudod miért jöttem? - nézett rám mosolyogva.
-   Nem, de csupa fül vagyok! - vigyorogtam rá.
-   Mert megyünk hozzátok haza. - mondta mosolyogva, mire el is felejtettem, hogy mennyi ember van a lakásomban, csak az Én is lovacskám jutott eszembe.
-   Oké. - bólogattam sürgősen. - De venni kéne egy új nyerget... - gondolkoztam el. - De nem veszek, mert nem is lovagolhatok. - mondtam, majd eszembe jutott, hogy tényleg nem lovagolhatok. - Juj, nem lovagolhatok! - néztem a Jack-re ijedten, majd elszomorodtam és megöleltem. - Lovagolni szeretnék. - kezdtem el nyafogni.
-   Majd fogsz, úgyis nemsokára leveszik a gipszedet. - mosolygott rám biztatóan.
Az összes lelkesedésem odaveszett, csak reménytelenül huppantam a kanapéra és a fejemet Louis vállára döntöttem.
-   Öljetek meg. - sóhajtottam egy nagyot.
-   Ne már! - bökdösött Louis. - Törpi, az előbb még tök vidám voltál... - simogatta meg az arcom.
-   De a lovam. - mondtam és egy könnycsepp gördült le az arcomon, mire Louis az ölébe húzott és szorosan magához ölelt.
Az arcomat a pólójába fúrtam és úgy szipogtam. Ő megpuszilta a fejem tetejét és a hátamat simogatta,
-   Hidd el, pik-pakk leveszik ezt a hülyeséget és akkor majd vezethetsz és lovagolhatsz. - mondta, mire hitetlenül ráztam a fejem és közben sírtam. - Picikém, szeretnél elmenni versenyezni? - súgta, mire felemeltem a fejem és rá néztem.
Ő elmosolyodott, majd a hüvelykujjával letörölte a könnyeimet Én, pedig bólintottam. Újra magához húzott, majd egy óvatos puszit nyomott az L tetoválásomra.
-   Szeretlek. - motyogtam a mellkasába bújva.
-   Én is szeretlek. - mondta mosolyogva.
-   És ha azt mondom, hogy nem szeretlek, azt mondod, hogy Te sem szeretsz? - kérdeztem, mire Louis elnevette magát.
-   Nem, azt mondom, hogy Én akkor is szeretlek. - puszilta meg a fejem tetejét.
-   Honnan tudjam, hogy nem csak azért mondod, mert megkérdeztem? - kérdeztem.
-   Ezt sehonnan nem tudhatod, viszont mindennél jobban szeretlek.
-   Ez nem igaz. - ráztam a fejemet. - A családodat biztosan jobban szereted.
-   Ugyan úgy szeretlek, mint a családomat és a srácokat. Mármint ugyanannyira, viszont egészen máshogy.
-   Jó neked. Csak mert Én a lovamat is szerelmemnek hívom. - motyogtam még mindig a pólójába. - Valójában fogalmam sincs hogyan szeretem Alkonyt. - rántottam vállat. - Meg persze a kutyákat. Őket is nagyon nagyon szeretem, de Ők inkább a gyerekeim. - magyaráztam. - Mármint ahhoz képest, hogy elég nyomulósak, meg a megcsókolnak, meg lelöknek az ágyról, de Én hülyén szeretem Őket. - magyaráztam. - Richard-ot meg úgy szeretem, mint az őrült, szófosásos, vicces, beszólogatós és édesszájú bátyámat.
-   És engem hogy szeretsz? - kérdezte Jack.
-   Te a hülye gyerek öcsikém vagy. - mondtam mosolyogva.
-   Igen, mesélj tovább. - mondta Louis mosolyogva.
-   Ki van még? - gondolkoztam.
-   Mondjuk mi? - kérdezte Harry felháborodva.
-   Titeket mint egy második családot. - mondtam mosolyogva, de még mindig nem néztem fel.
-   És engem? - kérdezte Roxy vidáman.
-   Te a szeretőm vagy. - röhögtem, mire mindenki röhögni kezdett.
-   Szeretlek Édeském! - röhögött Roxy, majd mögém lépett. - Louis, kopjál le róla! - szólt rá "mérgesen", majd hátulról megfogott és kihúzott Louis öléből.
Én rögtön röhögni kezdtem, majd Roxy végigvonszolt a szőnyegen, majd a parkettán már könnyen húzott. Elkezdett a szobám felé vonszolva és Ő még megtartotta a komolyságot, de Én már visítva röhögtem.
Majd észrevettek a kutyák.
-   Roxy, gyorsabban! - sikítottam nevetve, mert jöttek a kutyák.
-   Nyugi, csak a szobádig bírd ki, ott már leteperhetsz! - mondta, mire még jobban röhögtem.
-   Barney, Málna! - szóltam rájuk. - Hol van Liam?! - kiabáltam az első ember nevét, akire ránéztem, majd megfordultak és felé szaladtak.
Roxy kivágta a szobám ajtaját, majd bevonszolt oda és visszalépett az ajtóhoz, majd behajtotta úgy, hogy csak a feje látsszon ki.
-   Ne zavarjatok és tegyetek úgy, mintha semmit nem hallottatok volna. - mondta vigyorogva, mire még jobban röhögtem a földön fetrengve. - Ez nem megcsalás... - mondta, majd elgondolkozott. - Vagyis de, az, viszont ez a viszony már nagyon rég óta tart. - mondta, mire még jobban röhögtem.
Ő meg akart fordulni és bejönni, miközben becsukja az ajtót, de átesett a begipszelt lábamon, így mellém esett a szőnyegre az ajtóm, pedig szépen kinyílt.
Én már visítva röhögtem.
-   Roxy, Te idióta! - röhögtem. - Legalább betörted a fejed? - kérdeztem, de már Ő is visítva röhögött és a fejét rázta.
-   Ez nagyon fájt. - röhögött.
-   Oké, mert Én nem foglak felhúzni. - röhögtem. - Felkelni se tudok.
-   Gyere, szedjük össze Őket, mert ha nem, holnap reggelig ott lesznek. - mondta Harry meglökve Louis-t, majd megindultak felénk.
-   Neked miből van a gipszed? - fogta a lábát Roxy röhögve.
-   Gipszből. - nevettem, majd megérkezett Louis a lábamhoz. - Nehogy tovább vonszolj! - röhögtem, mire Roxy hirtelen talpra ugrott, majd Louis elé ugrott, de rögtön elröhögte magát. - Roxy, rám ne ess!
-   Nem fogok. - röhögött, majd Louis elkapta a csípőjénél és a vállára dobta.
-   Felőlem cserélhetünk. - mondta Harry nevetve, majd óvatosan talpra állított és mint egy zsákot a hátára dobott.
-   Nem választhattok el minket! - sikította Roxy, majd mindenki röhögött.
Leültettek minket a legmesszebb egymástól, ráadásul mindketten az ölükben ültünk.
-   Most ez nektek miért jó? - kérdeztem vigyorogva. - Akkor is összetartozunk.
-   Bizony! - bólogatott Roxy, majd Becky a kezemre tette a kezét.
-   Nem fogsz belehalni a hiányába. - mondta röhögve.
-   Éhes vagyok. - gondolkoztam hangosan. - Richard! - szóltam neki, mire a fejemre röppent hátulról.
-   Mizu? - kérdezte.
-   Kérsz csokit? - kérdeztem vigyorogva.
-   Richard vagyok. - mondta. - Ennél ostobább kérdést a világon nem tettél fel. - mondta, majd a konyhába röppent és egy tábla csokival tért vissza.
Már az ölembe ült és elkezdte a csőrével édesen kibontani a csokit, de elég sokat szenvedett vele szegénykém.
-   Segítsek? - kérdeztem mosolyogva.
-   Nem kell! - morgott és már ki is nyitotta, majd felnézett rám.
Én mosolyogva nyomtam puszit a csőrére.
-   Vad nőszemély! - rázta meg a fejét, mire mosolyogva törtem kockákra a csokit.
Ő is elvett egyet és Én is, majd "koccintottunk" és Én a számba dobtam, míg Ő csak bele csípett.
-   Mit gondolsz Richard, neked egészséges csokit enni? - kérdezte tőle Stan.
-   Miért, talán dagadtnak tűnök? - kérdezte. - Csak mert szerintem itt Én vagyok az egyetlen férfi, akit mindenki elbír egy ujjal.
-   Imádlak. - nevettem.
-   Nem meglepő, igazán megnyerő természetem van, ráadásul jól nézek ki. - mondta magabiztosan. - Régen volt egy csomó csajom egyszerre. Rengeteg fiókám van, de egyiket sem ismerem.
-   Igen? - kérdeztem vigyorogva és hátra dőltem Harry mellkasának.
Mivel jóval magasabb, mint Louis olyan volt, mintha a kanapénak dőltem volna. Ő könnyedén átlátott a fejem felett és az Ő ölében ici-picinek éreztem magam és - attól eltekintve, hogy nem röpködtek pillangók a hasamban, mint mikor Louis-éban ülök - igazából tök jó volt.
-   De kis kicsi vagy. - mondta mosolyogva Hazz.
-   Tudom, Te meg nagy. - néztem fel rá mosolyogva.
Közben a kezével el akart venni egy csokit úgy, hogy ne lássam, de a kedves madaram megcsípte a kezét, mire felnevettem.
-   Ügyes vagy! - tartottam a tenyerem Richard elé, mire az egyik lábát bele tette, tehát "pacsiztunk".
-   Ne is álmodj a csokinkról. - mondta Richard Harry-nek.
-   És már nem csajozol? - kérdezte mosolyogva tőle Niall.
-   Nem, már rájöttem, hogy csak a baj van velük. - bólogatott.
-   Igazad van. - mondta Jack.
-   Mondja a lakásban ülő legnagyobb szoknyavadász! - vágtam hozzá egy díszpárnát.
-   Nyugodj meg, itt Te vagy a legkisebb! - mutatott rám mosolyogva.
-   Hát nem! - nyújtottam rá a nyelvem.
-   Én vagyok a legkisebb és a legvagányabb! - mondta Richard és a vállamra szállt, majd adott egy "puszit" az arcomra.
-   Na! Ennyi vagy kedves Jack! - bólogattam nagyon menőn. - Neked átadom a vagányságot. - pusziltam meg a madárkám.
-   Akárhogy vesszük, nekem itt a legjobb. - mondta Richard. - Csak fel kell emelnem a lábam, maximum a hátamra gurulni és össze-vissza puszilgatnak a nők!
-   Mert nagyon aranyos vagy! - mosolygott rá Becky, mire a vállára szállt Richard és Becky mosolyogva megpuszilta.
-   Tessék. - adtam oda a madárnak egy kocka csokit.
-   Köszi. - motyogta, majd elkezdte enni.
-   Igen, tényleg neki a legjobb. - bólogattam mosolyogva.
Rájöttem, hogy egyre jobban szeretem a bolond madaramat!