3. évad 10. rész

Hali! Előre is bocsi amiért ennyire rövid és semmitmondó lett, ígérem a kövi rész jobb lesz. Ráadásul későn is érkezett... Cseppet sem vagyok megelégedve vele, de azért jó olvasást! 
-   Louis, még mindig nem járunk! - hagytam felhajtva a fejem és rá mosolyogtam.
-   Ez csak... - próbált kitalálni valamit okosan.
-   Első nap megcsókoltál véletlen, aztán ohm... azok nem történtek meg... - motyogtam. - Erre okosabbat kell kitalálnod.
-   Ez egy ilyen... - gondolkozott. - Egy baráti csók volt. - mondta és elmosolyodott, mire elnevettem magam.
-   Oké, ha Te mondod! - nevettem.
-   Az úgy annyira nem rossz arány! - nevetett. - Végül is csak egy véletlen és egy baráti csók az nem olyan gáz...
-   Ha azt tekintjük, hogy barátok vagyunk, rég sok! Sőt, akkor nem kéne az öledben ülnöm, amit kezdek megutálni, mert kicsinek érzem magam! - duzzogtam, mire Louis összébb húzódott, így engem is kis gömbbé préselve és magához szorított.
-   Mert kicsi is vagy! - mondta, miközben az arca a fejemhez nyomódott. - Nagyon kicsi! Egy kis Szösz vagy! - mondta és erőből szorított.
Amolyan "úgy szeretlek, összeroppantalak" ölelés volt, ami szerintem mindenki számára ismerős érzés. Igazából az egész megmagyarázhatatlan, csupán teli vagy szeretettel és vidámsággal és ezt valahogy ki akarod adni magadból, ezért szorítod a szerettedet, hiszen olyan vagy, mint egy szeretet bomba és nem tudod elmagyarázni mennyire szereted Őt, így inkább csak erősen szorítod.
-   Louis, ha tovább szorítasz, nagyon, nagyon kicsi Szösz leszek! - szóltam rá kuncogva.
-   Kis pici Törpike vagy, egy Töpike. - ölelgetett tovább, csak már lazábban.
-   De Te is alacsony vagy! - fordultam meg az ölében, hogy vele szembe legyek és megöleltem.
-   Jó, de azért annyira nem, mint Te! - ölelgetett.
-   Tökéletes pillanat megörökítve! - mutatta fel a telefonját Jack.
-   Louis, tényleg megfulladok! - szóltam rá mosolyogva, elhaló hangon, mire mosolyogva elengedett. - Amúgy mióta lettél Te ennyire erős?! - csodálkoztam és a felkarjához nyúltam.
-   Befeszítsem? - vigyorgott rám.
-   Az kéne még! - nevetett Jesy. - Szegény lány elájul! - nevetett.
-   Nagyon vicces! - forgattam a szemem, mire Louis vigyorogva befeszítette. - Én most szerintem egy kicsit megyek. - motyogtam halál komolyan, majd felálltam és átültem Jack mellé.
Mindenki engem nézett és már félig röhögtek, de csak becsuktam a szemem.
-   Ez egy kicsit sok volt! - csuktam le a szemem és sóhajtottam.
-   Nézd meg, most megölted! - nevetett Payno Louis-ra nézve.
-   Lélegezz mélyeket! - simogatta a hátam Jack nevetve.
-   Csak ne érj hozzám! - szóltam rá, majd elültem mellőle is, egyedül ültem a fotelben, háttal az embereknek.
-   Antiszociális vagy. - mondta nevetve Jesy.
-   Meg halott. - motyogtam a fotelembe.
-   A végén még erőember leszek. - nevetett Louis.
-   Te fogod cipelni a koporsómat! - mondtam. - Ja és csak mondom, hogy azt akarom, hogy a lovammal temessenek el!
-    És engem kivel temetnek el? - kérdezte Louis.
-    Akivel csak szeretnének. - rántottam vállat. - Legalább akkor hagyd meg a nyugalmamat!
-    Sose fogom! - mondta és hallottam, hogy felém sétált.
-    Ne gyere ide! - figyelmeztettem. - Ez szándékos ember ölés! Feljelentelek!
-    Nyugi Louis, mi hallgatunk! - röhögött Jack.
-    Ha meghalok és szellem leszek, kísérteni foglak! - néztem rá mérgesen.
-    Nem hinném, hogy belehalnék. - nevetett.
-    Pedig nagyon idegesítő leszek! - néztem rá mérgesen.
-    Na, gyere! - nyúlt felém Louis mosolyogva, hogy megemeljen.
-    Ne érj hozzám! - szóltam rá.
-    Miért? - nézett rám sértődötten, mire rá néztem. - Elbírlak! - feszítette be a karját vigyorogva.
-    Utállak! - fordultam vissza a fotel háttámlájához.
Éreztem, ahogy óvatosan megemel, majd leül és az ölébe ültet úgy, hogy a fejem már a mellkasa felé legyen.
-   Nem akarlak látni! - morogtam, mire csak nevetett. - Mikor voltál Te gyúrni? - értetlenkedtem. - Mert vakon elég veszélyesnek tűnik, bár Te tudod. - rántottam vállat. - Vagy a kórházban Eleanor-t emelgetted ággyal együtt? - kérdeztem mosolyogva, mire nevetett.
-   Nem, téged mikor aludtál. - nevetett. - Aztán mikor már az is könnyen ment éjjel emelgettem az egész kórházat!
-   Nem hiszek neked. - ráztam a fejem a mellkasának döntve. - Először is azért nem, mert észre vettem volna, ha bejössz és akkor kitekertem volna a nyakad; másodszorra, engem se bírnál úgy emelgetni.
-   De téged tudnálak. - mondta büszke vigyorral.
-   Az űrben. - horkantottam.
-   Vicces vagy! - csikizte meg az oldalam, mire nevettem. - Próbáljuk ki!
-   Nem! - ráztam a fejem.
-   Mert igazam lesz! - mosolygott.
-   Gipsz nélkül még talán menne, de így biztosan nem! - ráztam a fejem .
-   Jó, akkor próbáljátok meg! - mondta vigyorogva Liam.
-   Gyere Szösz! - fogott még mindig úgy mint egy gömböt és letett a földre.
-   De ha leejtesz, véged! - fenyegettem. - És csak a szőnyegen!
-   Jól van, ne parázz, bízd rá az erőemberre! - mutatott magára.
-   Jó. - sóhajtottam, majd a hátára feküdt a szőnyegen és rám nézett. - Félek! - néztem rá.
-   Én azt hittem, Te a tűztől se félsz! - nézett rám vigyorogva.
-   Jó, de nem bízom benned.
-   Pedig pár órája még így volt.
-   Utálom, hogy megjegyzed amit mondok! - mondtam, majd óvatosan a kezeire feküdtem.
-   Mehet? - kérdezte Louis vigyorogva.
Én csak összeszorított szemmel hümmögtem, majd leengedett, majd kinyomott. Egy sóhaj szökött ki a számon.
-   Jó, elég! - szóltam rá, majd boldogan ültem a szőnyegre.
-   Nem bízol az emberfeletti erőmben! - ült fel nevetve.
-   Na látod, abban nem! - ráztam a fejem mosolyogva, majd leültem a fotelbe. - Nem hiszek a mesékben! - nyújtottam rá a nyelvem.
-   Gonosz vagy! - nézett rám "mérgesen" Louis.
-   Ez egy tökéletes észrevétel! - bólintott mosolyogva Jack.
-   Amúgy mi lett a hódolóddal? - nézett Louis-ra Jesy.
Köszönöm Jesy, tőlem túl direkt lett volna, de tőled per-fekt! Imádlak!
Én is kérdőn néztem Louis-ra.
-   Mármint Briana? - kérdezte értetlenül. - Én tudtam, hogy szeret de akkor sem szeretem. - rántott vállat. - Én téged szeretlek! - mosolygott rám aranyosan.
-   Tudom. - vigyorogtam, majd hirtelen az ölembe ugrott Málna. - Ezt valahogy gondoltam! - néztem rá a csajszira mosolyogva.
Málna elfeküdt az ölembe, rám nézett azzal a "Most nem simogatsz?" pillantással, mire mosolyogva kezdtem simogatni a hátát.
A nap vége amolyan semmi tevés volt, csak az eddigi bandával néztünk filmeket egészen estig.