3. évad 17. rész

-   Briana terhes. - súgta.
-   Megcsaltál?! - néztem rá már sírva. - Legalább megtudhatom, hogy mikor és miért így kell kiderülnie?
-   Azt mondta, hogy abban a buliban, amikor elájultam. - mondta. - Én nem emlékszem ilyenre, sőt semmire. De azt mondta, hogy mikor ketten voltunk...
-   Louis, már bocs, hogy közbe szólok, de ott voltam és nem csaltad meg! - mutatott rám Stan. - Mármint nem voltatok sokat kettesben, mert végig láttalak! Elmentetek a pulthoz, rendeltetek inni, beleittál, majd mikor elnéztem, kiabált Briana, hogy összeestél. Nekem ez sehogy sem áll össze!
-   Hát Én sem akartam elhinni, de... - mondta Louis, mire közbe vágtam.
-   Tehát nem csaltál meg? - néztem Louis-ra.
-   Nem. - rázta a fejét.
Én elé léptem és megcsókoltam.
-   Szeretlek! - súgta mosolyogva. - És soha nem lennél képes elengedni téged!
-   Én is. - mosolyogtam rá. - Nem akarom, hogy elengedj! - fogtam meg a kezét.
-   Már nem ezért, de Tommo, Briana nem most hülyíti a húgaidat? - kérdezte tőle Stan.
-   De! - kapott észbe, majd a kezemet fogva elkezdett húzni Lotts szobájába.
Nagyon mérges volt és Stan is jött.
-   Briana, fejezd be a hazudozást! - nézett rá szigorúan.
-   Most miről beszélsz? - nézett fel rá Briana.
-   Tudom, hogy hazudsz! - nézett rá szigorúan. - Tudom, hogy nem történt köztünk semmi azon az estén!
-   De... - mondta volna, de Louis közbe vágott.
-   Stan elmondta, tehát örülnék, ha nem hazudoznál a húgaimnak, ugyanis az Én gyerekem csak is ott lehet! - mutatott a hasamra mérgesen.
Én vigyorogva megsimogattam a hasam.
-   Jelenleg csak is étel tartózkodik itt. - simogattam, mire Stan és a csajok nevettek, de a két veszekedő fél nem.
-   Louis, Én szeretlek... - mondta, de Lou vonásai komolyak maradtak.
-   És mit gondoltál, ha bekamuzod, hogy az Én gyerekemmel vagy terhes, majd elveszlek?! Ez szánalmas! Nem leszek szerelmes valakibe, mert a gyerekem anyja! - kiabált Tommo idegesen. - Elmondom neked, a szemedbe, hangosan, érthetően és világosan! - nézett Brianára. - Én nem vagyok szerelmes beléd, nem leszek és nem is voltam! Sarah-t szeretem! - mondta, mire elmosolyodtam.
Nem kárörvendően, csak szerelmesen, hiszen még így dühösen is jó volt ezt hallani.
Meghallottam, ahogy a szomszéd szobában valamelyik kicsi tesz vesz. Elléptem Lou mellől, majd oda siettem. Ernie volt ébren, de Doris aludt. Én óvatosan az ölembe vettem, majd csöndben kimentem vele. Ő is álmos volt még, a fejét a vállamra döntötte, ahogy a karomban tartottam. Halkan bevittem Lou szobájába, letettem az ágyra, majd mellé feküdtem. 3 percig dúdoltam neki, majd el is aludt. Én mosolyogva másztam ki mellőle és hagytam el a szobát.
Louis még mindig a lányok szobájában volt, de Briana már nem volt ott. Mögé osontam, majd hátulról átöleltem és pipiskedve átlestem a válla felett.
-   És meg is érkezett! - mondta Louis vidáman, majd kuncogott. - Lábujjhegyen állsz, ugye?
-   Igen. - motyogtam.
-   Ha mondjuk igaz lett volna ez a sztori, megengedted volna, hogy találkozzak a gyerekemmel? - nézett rám Louis.
-   Akkor nem lennék a menyasszonyod és pont nem érdekelne, mit csinálnál! - rántottam vállat.
-   Belehalnék! - húzott maga elé, majd hátulról átölelt és belepuszilt a fülembe.
-   Most semmit nem hallok! - fogtam a fülem eltorzult arccal. - De fúj! - löktem meg Lou-t. - Nyálas a fülem.
-   Jó, akkor nyekeregj! - vigyorgott és magához akart húzni.
-   Nem! - léptem el tőle. - Beleköptél a fülembe! - mondtam, majd duzzogva inkább Stan mellé álltam.
-   Sarah, bocsánat, hogy kerültünk téged, de Briana azt mondta, hogy megtiltottad Lou-nak, hogy találkozzanak és, hogy segítsen neki, találkozzon a gyerekkel és nem is tekintheti sajátjának. - mondta Fizzy szomorúan.
-  Hát ez igen undorító húzás lenne tőlem. - mondtam bólogatva. - Én is utálnám magam. Bár a zsarnoki énem nyilván jó ötletnek tartaná, de a zsarnoki énemmel sokat veszekszünk.
-  Én azt a gyereket tekintem sajátomnak, aki itt lesz! - bökött a hasamra Louis.
-  És ha nem a Te gyereked lesz itt? - mutattam a hasamra gonosz mosollyal.
-  Hanem? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-  Mondjuk a cuki olasz lovasversenyzőnek. - vigyorogtam rá. - Nagyon édes srác, a lova nagyon okos és iszonyat édes az akcentusa.
-  Csak kitaláltad Őt, ugye? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Stan.
-  Dehogy, egyszer már randiztam vele. - vigyorogtam.
-  Engem meg letámadott egy szőke csaj az utcán. - vigyorgott Louis.
-  Ki volt az? - néztem rá mérgesen.
-  Leginkább Te! - nevetett Lottie.
-  Én sosem támadtalak le az utcán. Mármint mielőtt jártunk volna. - néztem Louis-ra.
-  Pedig engem egy pont ilyen szőke lány rántott magára. - mosolygott.
-  Jó, de gördeszkáztam! - forgattam a szemem mosolyogva. - Pontosabban csak próbáltam.
-  Azt hiszem első látásra szerelem volt. - húzott magához Lou mosolyogva.
-  Ez érdekes, mert az egyik felem utált, a másik beléd zúgott. - mosolyogtam rá. - Aztán a gonoszabbik is. - karoltam át a nyakát mosolyogva.
-   Szeretlek. - döntötte a homlokát az enyémnek.
-   Tudom! - vigyorogtam huncutan.
-   Srácok gyerekek is vannak ebben a szobában! - szólt Stan.
-   Takard el a szemed! - vigyorgott Lou Stan-re.
-   Nagyon vicces vagy! - forgatta meg a szemét Stan.
Hirtelen meghallottam egy ismerős hangot, majd mosolyogva léptem el Lou-tól.
-   Hova mész? - kérdezte értetlenül Lou.
-   Almát enni a kertbe! - vigyorogtam, majd kiszaladtam a szobából, le a lépcsőn, egyenesen a konyhába.
Elloptam egy almát, majd kiszaladtam a kertbe.

* Louis szemszöge *

Mind kilestünk az ablakon és megláttuk, hogy Alkony volt a nagyon fontos. Ahogy Sarah kiment, rögtön nagyban bólogatni kezdett. Sarah nagy mosollyal nyomott puszit a fejére, majd a ló észrevette az almát és el akarta venni, de a Törpillám nagyot nevetett azon, ahogy a lova minden áron a kaját akarja. Törpi felemelte a bal lábát, mire Alkony is, majd a jobb lábát és a ló is. Utána nagy mosollyal puszilgatta meg, de a ló még mindig az almát akarta. Sarah vigyorogva beleharapott, majd odaadta a lónak. Emiatt a fekete ló szája tiszta fehér cucc lett, vagyis az alma leve és a nyála keveredett, így tiszta habos volt. 

-  Kis disznó! - nevetett Sarah. 

-  Annyira tudtam. - mondtam mosolyogva. 

-  Na, menj haza! - mondta a gazdája, majd nyomott egy puszit a nyakára. 

A ló szófogadóan elindult hazafelé, de a gazdája a kerítéshez sietett, hogy nézze még a lovát. Hirtelen felnevetett, vagyis a ló valószínű visszapillantott rá. 

-  Menjél Baba! - szólt neki, majd büszke mosollyal nézte, ahogy elvágtázott. 

Utána nagy mosollyal, a fejét ingatva fordult vissza, majd megérezhette, hogy egy páran figyeljük, mert felnézett az ablakra. Mikor meglátta a kis hadunkat, felnevetett, majd beért a házba. 

* Sarah szemszöge *

Felszaladtam a lépcsőn és visszamentem a szobába, ahonnan az előbb figyeltek. 

-   Jól itt hagytál! - mosolygott rám Lou. 

-   Jó, de olyan aranyos volt és kis okos és nagyon szép és haza is ment rögtön... - áradoztam aranyos mosollyal. 

-   Louis, vigyázz a helyedre! - nevetett Fizzy. 

-   De hát nagyon aranyos volt. - mosolyogtam aranyosan Louis-ra. - Nem haragudhatsz rám azért, mert vajból van a szívem! 

-   Csak ezt nem rajtam mutatod meg! - mosolygott rám. 

-   Hát figyelj, ha elrohansz a lábaidon tőlünk ide, hogy láss, aztán azt csinálod, amit mutatok és beéred egy almával... - vigyorogtam. 

-   Ha Te focizol velem! - kacsintott. 

-   Hagyjuk! - legyintettem vigyorogva, majd éreztem magamon az ikrek elég sajnálkozó tekintetét. 

Elmosolyodtam és odamentem hozzájuk. 

-   Nem haragszom rátok! - öleltem magamhoz Őket. 

Ők vidáman visszaöleltek. 

-  Viszont majd valamikor nagyon jó feladatom lesz nektek! - vigyorogtam rájuk. 

-  Mi? - kérdezte Phoebe. 

-  És nektek is! - mutattam Fizzy-re és Lottie-ra.

-  Jó, de mi? - kérdezte Fizz. 

-  Fodrászkodni fogtok. - mosolyogtam. 

-  Megcsináljuk a hajad? - vigyorgott Lotts. 

-  Hát éppenséggel nem. - ingattam a fejem mosolyogva. - Úgy nevezném, hogy egy fekete sörényt. 

-  Alkony sörényét? - kérdezte mosolyogva Phoebe. 

-  Aha, megtanítalak bebogyózni. - mosolyogtam. 

-  Ó, de izgalmas lesz! - mondta unottan Louis. 

-  Majd a Te hajadon fogunk gyakorolni! - vigyorogtam rá. 

-  Nem hinném, hogy elég hosszú hozzá! - mosolygott. 

-  Ó, de! Tökéletes. - mosolyogtam. 

-  Nem szóltam. - mondta Lou, majd egy lépést lépett hátra. 

Hirtelen jött egy üzenetem. Előkaptam a telefonom, majd megláttam mit üzent Lola: 

Készülj Húgi, mert ez a szépséges fedezőmén itthon van:

Amikor megláttam a gyönyörűséget a szám elé tettem a kezem. 

-  Szerelmes vagyok! - vigyorodtam el, mire kérdőn néztek rám. - Ez a szépség nálunk van! - mutattam körbe a képét. 

-  És rajta lovagolsz? - kérdezte Fizzy. 

-  Nem, fedezőmén, de annyira gyönyörű! - sóhajtottam mosolyogva. - Nekem kell ez a ló! 

-  Mi az, hogy fedezőmén? - kérdezte értetlenül Stan. 

-  Pénzért elviszik és befedeztetik vele a kancákat. - mondtam neki, mire értetlenül nézett rám, mire sóhajtottam. 

Gyerekbarát megfogalmazás: 

-  Hát tőle lesz csikója a kancának. - mondtam. - A kanca a lány! - magyaráztam. 

-  Á! - bólogatott Stan. 

-  Jó élete lehet! - vigyorgott Louis. 

-  Ez a szerelmem! - vigyorogtam. - Nekem ez a ló kell! 

-  Ti megvettétek, vagy nálatok is csak egy kanca miatt van? - kérdezte Daisy. 

-  Szerintem kanca miatt van, mert nem úgy ismerem a szüleimet, hogy megvennének egy ilyen lovat. - ingattam a fejem. - Ami azt jelenti, hogy lesz csikója, ami azt jelenti, hogy akkor megvesszük a csődört és a csikóját. - mondtam, majd Lou-ra vigyorogtam. 

-   Felejtsd el! - rázta a fejét mosolyogva, mire elé léptem. 

-   Louis, nem választhatsz el életem szerelmétől! A lelki társamtól, a végzet akarja, hogy megvegyük! - döntöttem a homlokom a mellkasának. 

-   Én itt vagyok, életed szerelme, a lelki társad, a végzeted meg azt akarja, hogy nemet mondjak. - mondta és megfogta a kezem. 

-   De Louis... - nyafogtam. - Nem! Nekem Ő kell! Olyan szép! És erős, és izmos és csődör! - soroltam. 

-   Én is gyönyörű vagyok, csak rám kell nézni, meg erős is, meg izmos is, meg leszek a csődöröd! - vigyorgott. 

-   Hagyjál! - morogtam, majd Stan-hez léptem. 

-   Nem Én vagyok a vőlegényed, ne engem fűzzél! - nézett rám. 

-   Jó, de segítesz megpuhítani? - kérdeztem mosolyogva. 

-   Én segítenék neked, de rajta már nincs mit puhítani. - rázta a fejét mosolyogva. 

-   Beárullak anyukádnak! - fenyegettem Louis-t. 

-   Azt hittem, Alkony a lelki társad, aki a legszebb és Ő kell neked. - mosolygott rám. 

-   De... - gondolkozta,. 

Ó, a francba! Igaza van. 

-   Jó, igazad van. - nyafogtam, majd leültem a földre és ledőltem, majd lehasaltam a szőnyegre. - A csődöröm... - nyafogtam. 

-   Itt vagyok. - vigyorgott Lou. 

-   Maradj csöndbe! - morogtam. 

-   Veletek mi történt? - hallottam Jay hangját, mire felpattantam és megöleltem. 

-   Lou nem akarja megvenni a csődörömet! - nyafogtam. - Borzasztó egy alak, ugye? Elválaszt engem a szerelmemtől, aki nagyon szép! - távolodtam el tőle, de még mindig öleltem. - Nézd! - mutattam meg neki a lovat. 

-   Hát Ő tényleg gyönyörű! - mosolygott rám. 

-   És nem engedi, hogy megvegyem! - ráztam a fejem, majd az arcom Jay vállába fúrtam. 

-   Mert érett vagyok! - mondta Louis, mire felemeltem a fejem és ránéztem. 

-   Én meg marslakó! - forgattam a szemem. 

-   Drágám, nem lenne féltékeny Alkony? - kérdezte mosolyogva Jay. 

-   Ó, de... - húztam el a szám. - Borzasztó életem van! 

-   Én se kaptam kutyát! - nézett rám szomorúan Phoebe. 

-   Egy rokon lélek! - öleltem magamhoz. 

Meghallottuk, hogy valaki küzd az ajtóval.
-   Ajtó! - morgott Ernie, majd sikerült kinyitnia, mire mindketten elvigyorodtak.
-   Sziasztok! - mondták huncutan.
Ernest odaszaladt Daisy-hez, aki az ölébe kapta, míg Doris Fizzy-hez.
-   Na látod Louis?! - mutattam a két kicsire. - Így vágtázhatna hozzám a csődöröm!
Louis vigyorogva odaszaladt hozzám, majd az ölembe akart ugrani, de természetesen elestünk. Rögtön röhögni kezdtem.
-   Annyira idióta vagy! - röhögtem.
-   Edzened kéne, nem bírod el a csődörödet? - nevetett, majd felült, így a csípőmön ült.
Én csak röhögtem.
-   Mondd, hogy jutott eszedbe ez? - nevettem. - Nem hinném, hogy sokan mások is pont ezt tették volna!
-   Na látod, pont ezért szeretsz engem! - vigyorgott rám.
-   Csak is azért, mert ha a közeledben vagyok, valahogy mindig a földön fekve végzem! - nevettem.
Eszembe jutott, hogy Fizzy és Jack a múltkor elég jóban voltak, így elvigyorodtam.
-   Mi van, perverz gondolataid támadtak? - húzogatta a szemöldökét Lou vigyorogva.
-   Neked! - vágtam rá mosolyogva.
-   Nem tagadom! - kacsintott.
Én nem törődve Louis-val, Fizzy-re néztem.
-   Fizzy, rémlik az a név, hogy Jack? - vigyorogtam rá, mire elpirult.
-   Jack?! - nézett rám felhúzott szemöldökkel Louis. - Felejtsd el!
-   Te is tudod, hogy jó srác, csak eddig inkább azokat a csajokat kedvelte, akikkel éjszaka tevékenykedett. - mondtam neki.
-    Pontosan ezért nem érhet a húgomhoz. - nézett rám szigorúan.
-    Ha lenne egy bátyám, valószínű már rég agyonvert volna téged. - vigyorogtam rá.
-    Főleg, ha olyan személyisége lenne, mint neked! - vigyorgott pimaszan, mire meg akartam ütni, de elkapta a kezem. - Mondom! - vigyorgott.
-    Te iszonyat pimasz vagy! - nevettem.
-    Tudom! - vigyorgott.
-    Na, de fogadd el, a húgod felnőtt! - néztem rá vigyorogva.
-    Ne... - mondta volna, de közbe vágtam.
-    Ne mondd, hogy nem! - néztem rá vigyorogva. - Mert Én már menyasszony vagyok és nem akarok öregnek érezni magam!
-    Nem vagy öreg. - mosolygott.
-    De nem akarsz elengedni és leszállni rólam? - néztem rá. - Papi? - húzogattam a szemöldököm vigyorogva.
-    Nem és nem. - rázta a fejét vigyorogva. - Mami.
Én morogva sóhajtottam egyet, majd elvettem egy párnát és a fejem alá tettem.
-   Fogságban tartasz Kiskacsa! - néztem fel rá mosolyogva.
-   Szerintem más szívesen lenne az Én fogságomban! - vigyorgott.
-   Hát nagyon jó, viszont Én kezdem unni, hogy rajtam ülsz! - mondtam és le akartam lökni, de küzdött.
Elkapta a kezem és így nem nagyon tudtam lelökni, de próbálkoztam. Közben próbáltam leborítani, de nem igazán sikerült.
-   Várj, fáj a kezem! - mondtam ijedt arccal, mire elengedett.
Én elvigyorodtam, majd gyorsan lelöktem és felpattantam.
-   Kis hiszékeny vagy! - vigyorogtam rá.
És itt felpattant, majd megkezdődött a kergetőzés és a csata, ami a vacsorán keresztül egészen a kicsik fürdetéséig tartott. Utána megbeszéltük, hogy Ernie-t elaltatjuk, de Ő ezt nem így gondolta, sőt fáradt sem volt, tehát még fél órát játszadoztunk vele, majd végre elaludt.