3. évad 8. rész

Louis háromszor keltett fel. Egyszer visszaaludtam, utána ülve aludtam vissza, majd harmadszorra félig lelógtam az ágyról.
-   Most már komolyan ne aludj vissza! - szólt rám, mire bólintottam.
Kilépett a szobából, mire eldőltem az ágyban, magamra rántottam a takarót és olyan 2 perc múlva aludtam.
-   Törpi, ne aludj már! - szólt rám Louis hangosan.
-   Nem alszom, csak relaxálok. - mondtam morogva.
-   Persze! - horkantott. - Unatkozom egyedül!
-   Nézd a tv-t, vagy amit csak akarsz. - rántottam vállat.
-   Én veled szeretnék lenni! - nyafogott, majd mellém ugrott az ágyra.
Ő elfeküdt és sóhajtott. A fejemet a hasára tettem, majd magamra rántottam a takarót és becsuktam a szemem.
-   Legyél jó fiú és hagyj engem aludni! - mondtam mosolyogva.
-   De nagyon rossz fiú vagyok és unatkozom! - nyekergett, mire elmosolyodtam, majd egy puszit nyomtam a hasára. - Ha megkérhetlek, ezt ne csináld! - szólt rám.
-   Miért? - kérdeztem álmosan mosolyogva.
-   Mert tudtommal nem járunk és csúnya dolog lenne tőlem, ha így letepernélek! - mondta, mire kuncogtam.
-   Pedig imádom a pocid. - kuncogtam.
-   A pocim is imád téged, erről biztosíthatlak, de azért még ne zargasd. - mondta, mire még inkább kuncogtam.
-   Miért, érzékeny a pocid? - nevettem.
-   Igen, nagyon is. - bólogatott mosolyogva. - Komolyan a hasamról csevegünk? - kérdezte nevetve.
-   Igen. - bólogattam nevetve, majd felültem. - Miért nem hagysz aludni?! - szóltam rá.
-   Mert unatkozom! - mondta karba tett kézzel, mint egy ovis. - Szórakoztass!
Én az ölébe ültem és a mellkasára dőltem.
-   Törpike, ettől nem lesz kevésbé unalmas! - mondta, majd ujjai közé fogta az egyik tincsemet és azt csavargatta.
Én mosolyogva pusziltam meg a mellkasát, majd végig az "Ez az ami" tetoválását.
-   Már megint kezded! - szólt rám mosolyogva, de mint aki meg sem hallotta, folytattam a tevékenységemet.
Majd hirtelen megunta, hogy vele szórakozom és fordított a helyzetünkön.
-   Az ehhez hasonló tevékenységeidet mellőzd, amíg nem járunk! - mondta, majd lemászott rólam és elindult a fürdő felé.
-   Hova mész? - kérdeztem mosolyogva.
-   Zuhanyozni. - morgott, mire kuncogva álltam fel és sétáltam ki a szobából.
A konyhába igyekeztem. Adtam enni az összes éhenkórásznak, majd lustán eldőltem a kanapén. Bekapcsoltam a tv-t és kerestem egy műsort, ami érdekelt, amivel már csak egy gond volt: hogy mire megtaláltam, vége lett, de ez nem volt probléma, ugyanis tökéletesen elnéztem a teleshop-ot úgy 5 percig, mert utána elaludtam.

-   Sarah! - nyekergett Louis valahol a lábamnál, mire felé fordultam. - Minek neked levélszívó? - mutatott a tv-re.
-   Nem nézem, alszom. - rántottam vállat álmos mosollyal.
-   Ez itt a baj! Dél van és még mindig alszol! - mondta, mire felültem.
-   Mert egy vámpír vagy! Elszívod az ember energiáját! - mondtam szórakozottan, mire nevetett, majd a pokróccal együtt, ami rajtam volt, az ölébe húzott.
-   Remélem azért ez nem zavar annyira, hogy elküldj. - puszilta meg az arcom.
-   Nem, az zavar, ha nem hagysz aludni! - néztem rá mosolyogva.
-   Nem lehet, hogy túl sokat alszol? - kérdezte, miközben megint megpuszilt.
-   Egy energiavámpír mellett mennyit aludjak?! - kuncogtam, majd hátra dőltem, így hozzá bújtam.
-   Nem is vagyok energiavámpír! - nevetett.
-   Te?! Dehogy! - nevettem. - Csak azt se hagyod már, hogy feltöltődjek! Csak jössz és unatkozom, kelj fel! Csináljunk valamit! - soroltam.
-   Jól van na! Hát nem tehetek róla, hogy 24 órából velem töltesz 15 percet! - nézett rám sértődötten, mire nagy szemekkel néztem rá.
-   Csak is! - nevettem. - Téged úgy elhanyagollak, hogy a nevedet is elfelejtem!
-   Tudod mit csináljunk?! - vigyorgott.
-   Mit? - sóhajtottam mosolyogva.
-   Főzzünk ebédet! - vigyorgott.
-   Te meg Én főzzünk ketten?! - néztem rá felhúzott szemöldökkel, mire bólogatott. - Ezzel csak annyi probléma van, hogy az Én főzési tudományom hiányos, neked nincs, a hűtőm üres és mondjuk akkor rendet kéne rakni a konyhában. - mondtam.
-   Nem baj, együtt kotyvasztunk! - legyintett. - Te elmész vásárolni, Én rendet rakok. - mondta.
-   Legyen, de ne olyan rend legyen, mint a Te szobádban általában! - néztem rá.
-   Oké, szép rend lesz, csak kezdjük! - mondta, mire mosolyogva álltam fel.
Elmentünk készülődni. Ő "játszó ruhát" vett fel Én meg rendeset. Bementem a fürdőbe fogat mosni, de jött velem.
-   Kezdem úgy érezni, hogy követsz. - mosolyogtam rá, miközben fogkrémet nyomtam a fogkefémre.
-   Szerintem csak üldözési mániád van. - rántott vállat nevetve, majd lazán kivette a fogkefémet a kezemből és elkezdett vele fogat mosni. - Kösz! - vigyorgott már habos szájjal.
-   Olyan kis disznó vagy! - nevettem, majd elvettem az övét és arra is nyomtam fogkrémet, majd azzal kezdtem fogat mosni.
Egy darabig normális volt, majd kivette a kezemből a fogkeféjét, a kezembe nyomta az enyémet, vagyis kicserélte őket és az övével elkezdte mosni a fogam, mire nevettem.
-   Nem vagy épp eszű. - nevettem, majd elkezdtem mosni az Ő fogát.
Mikor készen lettem, mármint a kedves fogmosó fiú szerint, a csapra mutogatott, miszerint kiöblíthetem a számat. Először lemostam az arcomról a habot, amit Louis állítása szerint véletlen kent oda, majd a számba vettem egy kis vizet és felegyenesedtem, hogy öblögessek. Louis is ezt tette, de miközben mozgatta a szájában a vizet, ami már magában nagyon vicces volt, még grimaszolt is a tükörben, majd a rám nézett és bandzsított, mire nem bírtam tovább és ahogy elröhögtem magam, leköptem Louis-t, magam, a szőnyeget és szegény Málna is kapott egy kicsit.
Louis a mosdóba köpte a vizet, majd végignézett magán és rám pillantott.
-   Jó hogy nem hánysz le asszony! - mutatott végig a pólóján, amit totálba leköptem. - És még Én vagyok a kis disznó!
-   Gyere! - léptem közelebb, majd megfogtam a póló alját és lehúztam Louis-ról, de természetesen mikor a fején húztam át, mindig lábujjhegyre kell állnom és közelebb lépnem hozzá, mire hirtelen elkapta a fenekem és közelebb rántott magához, így teljesen hozzá simultam.
-  Imádom, mikor a kis Tündérkém lábujjhegyem pipiskedik, hogy felérjen! - vigyorgott.
-  Én felérlek! - duzzogtam mosolyogva. - Csak ha állsz, nem tudom levenni rólad a pólót másképpen! - kuncogtam.
-  Azt már megtapasztaltam, hogy fekve könnyen leveszed rólam. - nőtt meg a vigyora, mire rácsaptam a hátára a koszos pólójával nevetve. - Kis láma vagy. - nevetett.
-  Nem is! - léptem el tőle, majd a pólóját bedobtam a mosógépbe a többi ruhához. - Te röhögtettél!
-  Tudom, hogy amúgy eszedbe nem jutna leköpni! - ölelt át hátulról védelmezően. - Mert kis angyalka vagy.
-  Tündérke, láma, angyalka?! - néztem rá nevetve. - Ezek aztán igazán összepasszolnak.
-  Mindegyiknek van szárnya. - mondta, majd elröhögtem magam.
-  A lámának is?! - nevettem, mire Ő is felröhögött.
-  Jó annak nincs. - nevetett.
Én mosolyogva fésültem meg a hajam, miközben Louis mellettem állítgatta a borzos fejét.
-  A koszos edényeket úgy érdekli! - nevettem.
-  Jól kell kinéznem, itt vagy velem! - nézett rám mosolyogva.
-  Tetszeni szeretnél nekem? - csodálkoztam mosolyogva.
-  Csak neked szeretnék tetszeni! - mosolygott rám, mire elnevettem magam és megöleltem.
-  Cuki vagy! - öleltem meg mint egy kislány, majd elengedtem és hirtelen az egész haját összeborzoltam. - Nekem így jön be! - kuncogtam, majd kisiettem a fürdőből, mire utánam szaladt, felkapott és az ágyra dobott, míg Én nevettem. - Ha ezt folytatjuk, éhen maradunk. - nevettem.
-  Békén hagylak, mert éhes a pocim, de majd még folytatjuk! - mutatott rám, mintha harc készülne, mire nevetve kimásztam az ágyból és siettem az ajtóhoz.
Gyorsan felkaptam a cipőm, majd a táskám.
-  Málna, Barney gyertek! - kiabáltam mosolyogva, mire odarohantak.
-  Viszed Őket? - kiabált ki Louis.
-  Igen! - kiabáltam. - Richard, segíts Louis-nak! - kiabáltam neki.
-  Oké. - kiabált Ő is, majd elindultam a két kutyával.
A szokásos bolthoz mentem, a két kutya odafelé az úton rohangáltak, de nem mentek el nagyon messzire tőlem. Már megszokták, hogy átmegyünk a parkon, a parkban rohangálhatnak és játszhatnak, amíg bent vagyok a boltban, az ajtó előtt fekszenek vagy ülnek és hazafelé is őrültködhetnek, csak az úttesten legyenek normálisak.
A bolt előtt leültek egymás mellé, megsimogattam Őket, majd beléptem. Először a húspultot támadtam meg és elkezdtem gondolkozni, mit is kéne főznünk, ami azért annyira nem ugorja meg a tudományunkat. Végül csirkecombot vettem, azért ez sült csirkecombot nem könnyű elrontani... az kérdés, hogy mi vagyunk-e olyan ügyesek, hogy azt is el tudjuk rontani. Nem mintha nem lennének az elrontáshoz szuper képességeink, de félő, hogy akkor éhen maradunk... Nem baj, bevállalósak vagyunk!
Képzelem mit szólna egy szakács ahhoz, hogy mi ketten egy csirkecombbal bevállalósak vagyunk... Szerintem jót röhögne és 20 perc alatt megcsinálná, de nekünk ez tökéletes feladat lesz.
Utána a fűszerekhez mentem, majd valami fűszerkeveréket kezdtem keresni, ami jól hangzik. Így válogattam közöttük:
Sütőtökös fűszerkeverék... aha... nagyon okos lehetett, aki ezt feltalálta... leginkább az érdekelne, hogyan csinál fűszerkeveréket egy sütőtökből... hagyjuk.
Extra csípős sült csirke fűszerkeverék... nem, ez nem hinném, hogy a mi asztalunk lenne... mármint mindketten bírjuk a csípőset egy bizonyos fokig... ez valószínű átlépte azt.
Kínai fűszerkeverék... egész jól hangzik, nézzük meg mi van benne... aha, nincs rajta egy angol szó se, örvendek, ez sem kell.
Gyros fűszer keverék. Na ez jól hangzik, imádom a gyros-t, de nincs hozzá semmi más, csak hús és az úgy nekem hiányos.
Nagyi kedvenc fűszerkeveréke... aha, hát nem az Én nagyimé, de olvassunk bele... minden finomnak hangzik... oké, ne álmodozzunk róla, milyen lehet a hússal, mert túl éhes vagyok, ez tökéletes lesz!
Utána vettem krumplit, majd kitaláljuk milyen formában csináljuk meg.
Ezzel minden megvolt az ebédhez, viszont ettől még a hűtőm üres. Vettem egy csomó felvágottat, vajat, vajkrémet, camping sajtot, füstölt sajtot, trapistát, kenyeret, zsömlét, paradicsomot és paprikát, tejet, müzlit, majd megtámadtam az édességeket.
Vettem "pár" tábla csokit, kekszeket, majd mentem fizetni. Szerencsére minden belefért egy nagy szatyorba. Mikor kiléptem a kutyáim boldogan léptek mellém, majd elindultunk a park felé, de megláttam egy cukrászdát. Gondoltam meglepem Louis-t, így leültettem a kutyákat elé, majd bementem. Vettem pár fajta sütit, óvatosan a szatyorba raktam, majd indultam is haza.
Azért áldottam az eget, hogy van lift a házban, mert mire hazaértem igencsak nehéznek bizonyult a szatyor.
-   Itt vagyok! - mondtam, mikor beléptem, majd lerúgtam a cipőm és a konyhába indultam.
-   Én meg kész vagyok. - vigyorgott Louis a tiszta konyhában.
-   Ügyes vagy! - mosolyogtam, miközben feltettem a szatyrot a pultra.
Azokat a dolgokat, amik nem kellettek, berámoltam a hűtőbe, majd elmagyaráztam Louis-nak mit gondoltam ki.
-  Ez jó ötlet! - bólogatott mosolyogva.
Olyan 1 óra múlva a combik már a sütőben szoliztak befűszerezve és besózva.
-  Mit csináljunk a krumplival? - néztem Louis-ra.
-  Csinálhatnánk sült krumplit, vagy krumpli pürét, vagy héjában sült krumplit. - magyarázta.
-  Hát igen, meg még pár dolgot. - nevettem. - Válassz.
-  Nem tudom. - nyekergett. - A sült krumpli is nagyon finom, meg a krumpli püré is. - könyökölt a pultra.
-  Dönts! - mosolyogtam rá, mire a kezébe vett egy krumplit.
-  Mit csináljunk veled és a családoddal?! - kérdezte a krumplit, mire felnevettem.
-  Honnan tudod, hogy a családja?! - nevettem.
-  Nem nyilvánvaló?! - mutogatott végig a krumplikon. - Mind ugyan olyanok! - mondta mosolyogva, majd mindketten elnevettük magunkat.
-  Jól van, úgyis maghalnak! - nevettem.
-  Süssük meg őket. - mondta nevetve.
Louis-nak átpasszoltam a krumpli pucolást, ugyanis azt utálom és addig Én üldögéltem és magyaráztam neki. Miután megpucolta, megmostuk a krumplikat, majd felvágtuk és Én megsütöttem.
-  Louis, elkészítettük életünk első közös ebédjét! - néztem rá vigyorogva, miközben már ettünk.
-  Elég menő! - vigyorgott, majd nevetve pacsiztunk.
Hát nem sokan büszkék arra, hogy sikerült nekik krumplit és csirkecombot sütni, de most a mi helyzetünkben ez elég nagy szó!