3. évad 18. rész

Reggel Louis bökdösött.
-   Mit szeretnél? - néztem rá hunyorogva.
-   Téged. - kacsintott, mire álmosan visszadőltem a párnára. - Törpi! - puszilta meg a fülem.
-   Louis, megint! - löktem meg és a kezem a fülemre tettem. - Nem hallok!
-   Hát, ha felkeltél volna, nem tettem volna ezt! - mondta pimaszan.
-   Ki penderítelek ebből az ágyból! - néztem rá mérgesen, mire megcsókolt. - Tényleg! - mondtam, miután elváltunk egymástól.
-   Úgysem fogsz! - vigyorgott.
-   Hát ha ilyen biztos vagy benne! - forgattam meg a szemem, majd az egyik kezemmel meglöktem a mellkasánál, így majdnem leesett, de megkapaszkodott, de löktem rajta még egyet, így leesett. - Én szóltam! - nevettem, majd kényelmesen visszadőltem az ágyba.
-   Sarah, úgy érzem, ennél jobb bánásmódot érdemlek! - mondta a földön ülve.
-   Ez esetben keress valakit, aki ezt megadja neked. - mondtam és magamra húztam a takarót.
-   De Te vagy a menyasszonyom, tőled várom el! - morgott.
-   Nagyon sajnálom, de még így is elkényeztetlek "csődöröm". - kuncogtam.
-   Ugyan miért? - kérdezte felháborodva.
-   A kertben kéne aludnod! - mondtam vigyorogva.
-   Ha a kertben alszom, meglovagolsz? - kérdezte pimasz vigyorral.
-   Ne perverzkedj! - mondtam és meglöktem megint, mire elterült a földön.
-   Te kezdted! - nevetett.
-   Én?! Te ébresztettél fel! - mondtam és hátat fordítva neki, a fejemre húztam a takarót, így úgy nézhettem ki, mint egy hernyó.
Hirtelen Louis felkapott, de nem láttam semmit. Éreztem, ahogy rohan velem és sikítottam.
-   Louis, tegyél le! - sikítottam nevetve.
Ő csak rohant, majd lerohant a lépcsőn, majd a kertbe és tovább rohant.
Hirtelen már csak egy kézzel tartott, majd megfogta a takaró egyik végét és elengedett, mire nagyot csobbantam a medencéjükbe Louis, pedig vigyorogva fogta a törölközőjét.
-   Louis William Tomlinson! - kiabáltam rá mérgesen, de azért belül Én is jól szórakoztam.
Közben kimásztam a medencéből és elkezdtem kergetni. Berohantunk a házba.
-   Louis, esküszöm, hogy megöllek! - kiabáltam. - Megfojtalak!
Természetesen az egész ház rajtunk röhögött.
-   Louis, azonnal állj meg, mert mielőtt feleségül vennél, megöllek és megszerzem a vagyonod, aztán a pénzedből vásárolok majd az új pasimnak a hamvaidat, pedig kiöntöm egy kukába! - kiabáltam, mire megállt Én, pedig emiatt nekiütköztem a hátának. - Te idióta! - kezdtem nevetve.
Ő vigyorogva megfordult Én, pedig elkaptam a fülét.
-   Ne, ne, ne! - kiabált félig nevetve.
-   Gyere! - mondtam és nem engedtem el a fülét, csak húztam magam után.
Egészen a medencéig vonszoltam, majd ott egyszerűen elengedtem.
-   Ugorj bele! - mutattam a medencére, mire elvigyorodott, az ölébe kapott és velem együtt beugrott. - Én annyira utállak! - kiabáltam és az arcába fröcsköltem a vizet.
-   Gyere! - vigyorgott és megfogta a kezem.
-   Nem! - vágtam rá. - Nem bízom benned!
Hirtelen magához rántott, majd megcsókolt.
-   Ez a módszered arra, hogy kijavítsd a gyerekes húzásaid? - kérdeztem mosolyogva, a nyakát átkarolva.
-   Így is mondhatjuk! - vigyorgott.
-   Utálom, hogy működik. - kuncogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára, elengedtem és kikerültem.
Kimásztam a medencéből, de végig éreztem Louis égető tekintetét.
-   Louis! - szóltam rá, de nem fordultam meg.
-   Igen? - kérdezte ártatlanul.
-   A bőrömet lemarod a tekinteteddel! - nevettem.
-   Szerintem nem tilos felmérnem, hogy mennyire gyönyörű menyasszonyom van. - mondta vigyorogva.
-   Miért kell neked ennyire tudnod, hogy mit kell mondani? - fordultam felé mosolyogva.
-   Mert Én vagyok Louis Tomlinson. - vigyorgott.
-   Ki gondolta volna! - forgattam a szemem mosolyogva. - És még ma kijössz onnan kedves Louis Tomlinson?
-   Igen, ugyanis sürgős dolgom van veled! - kacsintott.
-   Nekem viszont mennem kell, szia! - integettem, majd nevetve beszaladtam.
-   Annyira ovisok vagytok! - nevetett Lotts.
Hallottam, ahogy Louis becsattogott vizesen.
-   Hova kell menned?! - vigyorgott rám.
-   Nem jöhetsz! - mutattam rá nevetve.
-   Kizársz a szobámból? - kérdezte mosolyogva.
-   Nem, de hagyj zuhanyozni! - néztem rá, mire elém lépett és a kezét a derekamra csúsztatta.
-   Zuhanyozz velem! - mondta vigyorogva.
Én elvörösödtem, majd kuncogtam.
-   Ezt vehetem igennek? - mosolygott, mire szégyenlősen bólintottam.
Hirtelen az ölébe kapott, majd felszaladt velem. A szobájában letett, majd becsukta az ajtót és a kezei közé fogta az arcom, majd homlokát az enyémnek döntötte.
-   Vigyázom rád és nem bántalak! - nézett a szemembe.
-   Tudom. - mosolyodtam el, majd megcsókoltam és közben a kezemmel óvatosan megkerestem a pólóját, majd hirtelen lerántottam róla.
-   Csak nem megkívántál? - vigyorgott, majd a nyakamat kezdte csókolgatni.
-   Tudod, asszem jobb is, hogy Te vagy a csődöröm. - kuncogtam fülébe, mire felkapott és az ágyára tett.
-   Mondtam, hogy jobban jársz velem! - vigyorgott, majd levette rólam a pólóját és a hasamat kezdte puszilgatni, ami nagyon csikizett a borostája miatt, így kuncogtam és néha meghúztam a haját.
Nincs szükségem csődörre, ugyanis van nekem már egy...


Természetesen a reggeliről lemaradtunk és kb. ebéd körül ébredtem fel. A fejem Louis hasán volt, de keresztbe feküdtem az ágyon, így a lábam félig lelógott. Óvatosan felnéztem Louis-ra, aki aludt. Elmosolyodtam, ugyanis mindig annyira angyali és ártatlan arca van alvás közben, mint egy kisbabának. Na jó, ezért büntetni kéne! Nem lehet valaki ennyire aranyos, ennyire tökéletes és ártatlan egyszerre!
Óvatosan akartam felemelni a fejem, de sajnos a göndör tincseim megcsikizték és felkelt, ugyanis mozgatta a lábujjait. Én ezen kuncogtam, majd egy puszit nyomtam a hasára oda, ahol eddig feküdtem.
-   Louis... - mondtam mosolyogva, mire csak hümmögött. - Lemondtam a csődörről. - kuncogtam.
Mire elvigyorodott.
-   Ha így rá tudlak venni dolgokra, elég vidám életünk lesz. - nézett le rám vigyorogva.
Én megforgattam a szemem, majd felültem.
-   Most miért mentél el? - nyafogott.
-   Először is, éhes vagyok, másodszor, felöltözöm. - néztem rá.
-   Nekem tökéletes vagy így! - vigyorgott.
-   Én azt elhiszem, de akkor is! - mondtam, majd kimásztam az ágyból.
Felkaptam Lou egyik pólóját, egy bugyit és az egyik melegítőjét.
-   Olyan szép vagy a ruháimban! - mosolygott rám.
-   Na kamuzz! - mosolyogtam rá.
Ő mosolyogva felállt, majd szembe fordított a tükörrel és hátulról átölelt.
-   Imádod ezt csinálni, ugye? - néztem rá a tükörben mosolyogva.
-   Igen, mert annyira nincs benne semmi különleges, mégis az. - puszilta meg az arcom. - Olyan romantikus, de nem nyálas és őszinte. - mondta, majd mint mindig most is készített egy képet.
-   Szeretlek! - öleltem magamhoz szorosan.
-   Én is. - puszilta meg a fejem tetejét.
-   És mi lesz azzal a rengeteg képpel, amiket így készítettél, egy tükör előtt? - kérdeztem mosolyogva.
-   Az a tervem, hogy ezeket egy fényképalbumba rakom sorba. - mosolygott. - És majd eldicsekedhetünk az unokáinknak, hogy mennyire tökéletes pár voltunk.
-   Inkább lettünk. - nevettem.
-   És már most tudom, hogy az lesz a kedvencem, amikor már nagy nagy pocid lesz! - mosolygott rám.
-   Te nagyon várod, hogy fiad legyen, ugye? - mosolyogtam rá, mire hevesen bólogatott.
Én csak kuncogtam és egy puszit nyomtam a szájára.
Végül mindketten megéheztünk, így lementünk.
-   Csak nem éhesek vagytok? - vigyorgott Jay.
-   De. - bólogatott Louis mosolyogva.
-   Ott van a pulton az ebédetek, melegítsétek meg! - mosolygott, majd bement a nappaliba.
Mi tettük, amit Jay mondott.
-   Sarah. - szólt Lou, mire mosolyogva néztem rá. - Eljössz velem holnap este valahova? - kérdezte mosolyogva.
-   Persze, de hova? - kérdeztem mosolyogva.
-   Titok, de nagyon fog tetszeni! - mosolygott. - Mármint remélem.
-   Hát azt Én is! - nevettem.
-   De valószínű, tetszeni fog! - mosolygott rám. - Mármint, ha nem az elég nagy égés lenne, tehát azért jó lenne, ha tetszene...
-   Lou, biztos tetszeni fog! - pusziltam meg az orrát.
Ő nyújtózkodott egyet, mire roppant a háta és eltorzult az arca.
-  Öregszel. - vigyorogtam.
-  Nem, csak megnyomorítasz! - nézett rám pimaszan.
Én csak nevettem és felültem a pultra. Megmelegedett a kajánk, majd Louis felült velem szembe a pultra és úgy kezdtünk el enni.
-   Ha akarod, kaja után megmasszírozhatom a hátad. - mosolyogtam két falat között.
-   Jól hangzik! - mondta teli szájjal mosolyogva, mire egy kis kaja a földön landolt.
-   Jól van kis disznó. - nevettem.
-   Azt neked szántam, csak félre ment. - nevetett.
-   Nem tudtam, hogy előemésszük egymásnak a kaját, de ha így gondolod... - röhögtem fel.
-   Nem emlékszel a zöld gumicukorra? - mosolygott, mire elvigyorodtam.
-   Dehogynem. - vigyorogtam.
-   Az volt az első? - kérdezte mosolyogva.
Én végiggondoltam, majd bólintottam.
-   Az akkor volt, mikor megtámadott egy hajléktalan, vagy tudom is Én és megmentettél... - bólogattam mosolyogva. - Aztán másnap reggel hisztiztél.- nevettem.
-   Asszem akkor követtem el életem legokosabb hibáját. - mosolygott rám.
-   Asszem igazad van. - mosolyogtam.
Mikor megettük, elmostam a tányérunkat, Louis pedig összeszedte a köpetét. Utána bementünk a nappaliba.
-  Fiam, Te tényleg leköptél a földre? - nézett rá nevetve Jay.
-  Csak egy kicsit. - nevetett, majd lehasalt a kanapéra.
-  És most ide fogsz hányni. - nevettem.
-  Nem fogok. - mondta mosolyogva.
-  Hát nekem mindegy. - nevettem. - De amúgy ha felülnél, még Én is le tudnék ülni és meg tudnám masszírozni a hátad. - mosolyogtam rá.
-  Így meg tudod. - nézett rám vigyorogva. - Állj rá a hátamra.
-  Na akkor biztosan idehánysz! - röhögtem. - Ráadásul eltöröm a gerinced!
-  Fú, mert olyan súlyod van! - fordult a hátára és megforgatta a szemét. - Sőt, rám lépsz és kilyukadok! - mosolygott és megfogta mindkét kezem.
-  Pontosan! - bólogattam mosolyogva. -  Képzeld el, ha a fiadat is hurcolom majd! - mosolyogtam rá.
-  A fiamat?! - vigyorgott.
-  Nézd meg, megfertőztél! - nyújtottam rá a nyelvem, mire elnevette magát.
-  Vagy csak simán rájöttél az igazságra! - vigyorgott.
-  Inkább fordulj meg! - forgattam meg a szemem, mire a hasára fordult.
Én ráültem a fenekére és úgy kezdtem masszírozni a hátát.
-  Látod fiam, téged mindenki elkényeztet! - mondta Jay mosolyogva.
-  Mert ellenállhatatlan vagyok! - vigyorgott, mire megcsíptem a hátát. - Aú! - nézett rám.
-  Mi van ellenállhatatlankám? - vigyorogtam rá.
-  Gonosz. - morgott szórakozottan, majd visszadöntötte a fejét.
-  Én is! - kiabálta Doris, majd ráült Louis fejéra.
-  Kösz Doris, Én is szeretlek! - mondta Louis.
-  Gyere! - mosolyogtam, majd hátrébb ültem Louis fenekén és magam elé ültettem a kislányt.
Ő elmosolyodott, majd elkezdte csapkodni Louis hátát. Én nevettem.
-  Ez melyikőtök? - kérdezte Lou.
-  Doris. - nevetettem, majd megfogtam a kislány kezét. - Simogasd! - mosolyogtam a kislányra.
Doris mosolyogva kezdte simogatni Lou hátát, majd mosolyogva ledőlt rá, egy puszit nyomott a Louis hátára és ráfeküdt, majd a kezeit a feje fölé emelte, így Louis hátának a felső részét simogatta.
-   Köszönöm Doris. - mondta aranyosan Louis.
Én elmosolyodtam, mert nagyon édesek voltak. Doris csak egy pelenkában Louis, pedig alsóban feküdt és már mindketten félig aludtak. Én mosolyogva Doris hátát kezdtem simogatni, majd úgy 5 perc múlva már mindketten aludtak. Én le akartam szállni Louis-ról, hogy hagyjam őket aludni, de Jay felemelte a mutató ujját és lefotózott minket a telefonjával, majd óvatosan leszálltam Louis-ról.