3. évad 15. rész

Reggel nagyon álmos voltam, pedig ennek semmi oka nem volt. A csajokkal együtt kávéztunk, mert 10-re volt megbeszélve a találkozó a pályán. Oké, természetesen mi 10:30-ra érkeztünk, mert nem hagytak vezetni.
-   Na, mindenki szálljon ki! - mondtam, mikor a pálya bejáratánál voltunk.
A csajok kiszálltak, majd beszáguldottam a pályára. Nagy vigyorral húztam el Louis és a barátai előtt, majd hirtelen lefékeztem és csak úgy füstölt a gumi. Megfordultam, majd gyorsan haladtam a garázsunkig, de oda már lassan gurultam be. Vigyorogva szálltam ki, majd Louis-ék felé mentek.
-   Sziasztok! - vigyorogtam, de ott volt Briana is.
Na, király! Megkérem, hogy álljon ki a pálya közepére és elütöm! De vissza is tolatok, hogy biztosan kinyírjam!
-   Na, Ő a menyasszonyom. - vigyorgott a haverjaira Louis.
-   Nem túl vad hozzád? - kérdezte tőle valaki.
Én vigyorogva léptem Louis mögé és átöleltem hátulról.
-   Cseppet sem. - ráztam a fejem vigyorogva.
-   Nem érdemlem meg. - rázta a fejét Lou mosolyogva. - Sokkal jobb nálam.
-   Ez így van. - bólogattam nagy mosollyal. - De szeretlek.
-   Én is. - mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-   Majd jövök. - engedtem el Louis-t mosolyogva, majd visszaültem a kocsimba.
Kitolattam, de megálltam Louis mellett és lehúztam az ablakot. Ő mosolyogva fordult felém.
Elkaptam a pólója nyakát, lerántottam magamhoz, majd megcsókoltam.
-   Vigyázz magadra Baby! - mosolygott.
-    Te is. - kacsintottam, majd kitolattam és száguldani kezdtem.
A körben össze-vissza száguldoztam, veszélyes fordulatokat produkáltam és hasonlókat, majd megálltam Louis és a haverjai előtt és gumit égettem, majd újra megindultam és végigszáguldottam. Utána beálltam a garázsba.
-    Ez jó volt! - nyújtózkodtam egyet, mikor kiszálltam.
-    Mehetek egyet? - mosolygott rám Lou.
-    Hajrá. - böktem a fejemmel a kocsim felé.
-    Kapok szerencse puszit? - rántott magához hirtelen, mire kicsit bennszakadt a levegőm.
Még mindig él bennem, amit Charlie tett.
-    Sajnálom. - súgta nagyon halkan, mire megráztam a fejem, majd megcsókoltam. - Ma dolgozunk ezen, jó? - kérdezte, mire bólintottam.
Ő beült a kocsiba, majd minimum 5 kört száguldozott, míg Én a csajokkal dumáltam.
-   És... izé... dadogott Becky.
-   Azt akarja kérdezni, hogy tudod mióta, lefeküdtetek már? - nézett rám Roxy.
Roxy a kis szókimondó, bár Én is ilyen vagyok.
-   Ohm... nem. - motyogtam.
-   Félsz? - kérdezte Jesy.
-   Igen. - mondtam, majd inkább bementünk az öltözőbe beszélgetni. - Mármint nem Louis-tól félek, mert tudom, hogy Ő sosem bántana, csak tudjátok... attól, hogy eszembe jutnak azok a pillanatok.
-   Szerintem emiatt ne aggódj. - mondta rám nézve Roxy. - Elmondásod szerint Louis nagyon vigyáz rád és nagyon óvatos, vagyis semmi hasonlóság nincs kettőjük között.
-   Hát nincs. - mondtam a fejemet rázva.
-   De ne add be a derekad! - vigyorgott Lola. - Hadd küzdjön érted!
-   Nem is akartam. - kuncogtam.
-   Inkább szórakozz vele! - vigyorgott Roxy. - Mármint Én sűrűn szoktam csak úgy játszani Harry-vel, majd közlöm, hogy aludni akarok. - mondta, majd mind elnevettük magunkat.
-   Tehát felizgatod, aztán elalszol? - nevetett Becky.
-   Aha, de tök jól működik. - nevetett Roxy. - Mármint számomra roppant szórakoztató. - rántott vállat mosolyogva.
Én zajt hallottam az ajtó felől.
Az ajtóhoz mentem, majd kinyitottam és mivel befelé nyílik, beborult 5 srác.
-   Valahogy sejtettem! - forgattam a szemem.
-    Nem hallgatóztunk! - mondta Harry.
-    Hanem? - kérdezte vigyorogva Jesy.
-    Mi csak... - gondolkozott Louis.
-    Csak nekidőltünk az ajtónak véletlen! - mondta Liam.
-    Én meg most jöttem a falvédőről! - forgatta a szemét Lola. - Még Benji se hinné el!
-    Na menjünk! - mondtam, majd kikerültem a földön fetrengő férfi csoportot és a kocsimhoz indultam.
Louis odaszaladt mellém, majd magához ölelt.
-    Tudod, hogy sosem bántanálak, nem kell aggódnod! - simogatta az arcom mosolyogva, mire elmosolyodtam.
-    Szeretlek. - mosolyogtam rá.
-    Én is szeretlek. - mosolygott, majd egy puszit nyomott az orromra.
-    Jössz velem? - böktem a kocsi felé.
-    Természetesen. - bólogatott nagy mosollyal, majd beült.
Én óvatosan az ölébe ültem, majd elkezdtem keresni valamit, amivel be tudnám kötni Louis szemét.
-    Reb, ne mocorogj, mert bevonszollak abba az öltözőbe és ott teszlek magamévá. - mondta, mire kuncogtam és bekötöttem a szemét.
-    Ne álmodozz! - kuncogtam.
Az egész körön keresztül irányítottam Lou-t, majd be is parkoltunk a garázsba. Én kiszálltam Louis öléből, aki lepillantott az ölébe.
-    Nyugi! - mondta még mindig le nézve, mire felnevettem.
-    Ha megnyugodtatok, szálljatok ki. - nevettem, majd a csajokhoz mentem.
-    Nagyon édesek vagytok! - ölelt meg Jesy.
-    Képzelem... - forgattam a szemem mosolyogva.
-    Törpi - lépett mögém Lou. - Menni kéne Donny-ba. - simogatta meg az arcom mosolyogva.
-    Oké, tényleg cukik vagyunk! - kuncogtam és tökéletesen belesimultam Louis ölelésébe, mire kezeit a hasamra csúsztatta és így ölelt magához. - Amúgy mehetünk.
-    Rendben. - mondta mosolyogva, majd csücsörített, mire összecsíptem ajkait.
-    Induljunk Kiskacsa! - pusziltam meg az arcát, majd elengedtem az ajkait.
-    Oké, de jön Stan és Briana. - mondta.
-    Rendben. - rántottam vállat. - Vezethetsz, mert Én még inkább pihenek.
-    Kis okos, óvatos menyasszonyom! - puszilt bele a hajamba.
-    Jó utat! - mondta Roxy, majd mindenki megölelgetett minket.
Én elöl ültem Louis mellett, majd kb. az út felénél el is aludtam.
Csak Doncaster-ben ébredtem fel.
-    Sziasztok! - szaladt ki a házból Lotts.
Nagy mosollyal szálltam ki.
-    Helló nagylány! - mosolyogtam, majd megöleltük egymást.
-    Ismerem ezt a hatalmas vidámságot! - vigyorgott rám- - Együtt vagytok.
-    Nem egészen. - ráztam a fejem mosolyogva.
-    Nézd meg figyelmesebben! - mutatott rám Louis, mire Lottie végig mért, de nem szúrta ki a gyűrűt.
Én mosolyogva igazítottam meg a hajam, mire felsikított.
-    Louis, megkérted a kezét és nem szóltál?! - sikította vidáman, majd a nyakamba ugrott.
-    Kinek a kezét?! - lépett ki Jay ijedten, majd mikor meglátott nagy mosoly került az arcára és Ő is megölelt.
-    Csak is Te kellesz a fiam mellé és a családunkba! - mondta Jay könnyezve.
-    Ne sírj, mert sírni fogok! - mosolyogtam rá, mire mindketten nevettünk, majd elengedett.
-    Fiam, miért nem tudtál szólni előtte? - vonta kérdőre Louis-t mosolyogva.
-    Meglepetés? - kérdezte bizonytalanul mosolyogva.
-    Úgy szeretem azt a hülye fejedet Boo Bear! - csípte meg az arcát az anyukája. - De most már vigyázz erre a lányra!
-    Te meg Louis-ra! - nézett rám mosolyogva Lottie.
-    Mi történt? - szaladt ki Daisy, majd utána Phoebe.
-    Megkértem a barátnőtök kezét! - bökött felém a fejével Lou mosolyogva.
-    Ch. - vigyorodott el Phoebe. - Fizess! - vigyorgott Daisy-re.
-    Tessék! - nyomott a kezébe egy kis pénzt.
-    Ti fogadtatok, hogy kivel házasodom össze?! - nézett Tommo a húgaira.
-    Nem, csak hogy mikor! - vigyorgott Phoebe. - És nyertem!
-    Megbeszéltük a szerelmi ügyeket? - kérdezte unottan Stan.
-    Hát... a tiedről nincs mit beszélni! - vigyorogtam pimaszan.
-    Ezt honnan veszed?! - nézett rám.
-    Kérlek! - nevetett Lotts. - Életemben két nővel láttalak, az egyik az anyukád volt, a másik a mamád! - mondta, mire nevettem és pacsiztunk.
-    Túl nagy az összhang! - mutatott ránk Louis.
-    Igen! - öleltem meg Lottie-t.
-    Amúgy hogy történt ez az egész? - kérdezte Daisy.
-    Tök egyszerűen és minden felhajtás nélkül. - válaszolt neki Louis.
-    Azon kívül, hogy felöltözött csinibe. - mutattam Lou-ra mosolyogva.
-    Még szép! - nézett Jay Louis-ra mosolyogva. - És le térdeltél?
-    Nem, de nagyon édes volt! - mosolyogtam Jay-re. - Olyan volt mint egy mesében. - mosolyogtam. - Az Én mesémben.
-    Nem szőke herceg kéne? - kérdezte Louis mosolyogva.
-    Nekem Te vagy a szőke hercegem, csak barna! - léptem oda hozzá és átkaroltam a nyakát. - Szeretlek. - nyomtam egy puszit a szájára.
-    Tudom! - vigyorodott el, mire összenyomtam az arcát.
-    Túl szeretni való ez az idióta fejed! - mosolyogtam rá.
-    Ezt is tudtam! - rántott vállat vigyorogva.
-    Egoista Kiskacsa vagy! - csíptem meg az arcát.
-    Mondd, az egész fejemet csipkedni fogod, mert elég zavaró! - fogta meg a csuklóm és eltolta az arcától, majd a másikat is.
Sakkban tartott, ugyanis a kezemet ügyesen megfogta egy kézzel, majd a másikkal megcsípte az arcom.
-    Ugye milyen rossz? - mosolygott pimaszan.
-    Engedj el! - kezdtem erőlködni, hogy a kezeimet kiszabadítsam, de sokkal erősebb volt nálam. - Louis! - nyafogtam.
-     Büntetés! - vigyorgott rám.
-     Ez nem vicces! - kezdtem hisztizni, majd ismerős hangot hallottam: patadobogás.
Odanéztem és egy lovaskocsi közeledett felénk, majd mögötte ügetett egy fekete ló, meg egy póni.
-    Lou, ott a lovam! - mondtam a fejemmel a lovaskocsi felé bökve.
-    Persze! - forgatta a szemét.
-    Louis, tényleg ott van. - mondta Daisy, mire Louis oda pillantott és elengedett.
Hatalmas vigyor terült el az arcomon, majd megláttam, hogy a bakon a nővérem ül.
-    Lola! - mondtam vigyorogva, majd rohanni akartam, de Lou elkapta a kezem.
-    Óvatosan Törpi! - nézett rám.
-    Jó! - forgattam meg a szemem, majd lehajoltam és levettem a magassarkúmat. - Erre vigyázz! - nyomtam Louis kezébe, majd rohantam Lola elé.
Ő lelassított egy kicsit, mire fel tudtam ugrani mellé.
-    Tudtam, hogy nem állod meg! - nevetett.
A kocsit Boci és Csoki húzta.
Én óvatosan előre nyúltam, majd megpaskoltam a feneküket. Ekkor pont megérkeztünk Louis-ék háza elé, így Lola megállította a két lovat.
Én nagy vigyorral ugrottam le a lovaskocsiról, majd megláttam, hogy az a ló, akit Én póninak láttam messziről, Joey volt és természetesen Alkonnyal jött.
-   Szia Alkony! - néztem rá mosolyogva, mire a hangomra felkapta a fejét és odaügetett elém. - Mi van veled Szépség?! - puszilgattam a fejét. - Megint elszöktél?- bökdöstem az orrát, mire játékosan próbálta bekapni az ujjam, de nem megharapni, csikó korában is ezzel játszottam. - Úgy imádlak Te Dagi! - puszilgattam tovább, majd kiszúrta Louis-t és mint aki elfelejtette a gazdáját, odament hozzá.
-   Ez a tipikus: " Jól van Anya, elég már! Jé, itt van Apa!" - idézte nevetve a lovam gondolatait Lolusz.
-   Amúgy igen! - néztem a nővéremre nevetve. - Louis a hatalmas kedvenc! Mert Ő haver, nem csókolgatja agyon!
-   A lovad hozta magával Joey-t! - bökött a zebra csikóra Lola, aki éppen próbálta a két kocsit húzó lovat megfűzni egy kis játékra, de Ők már túl idősek ehhez.
-   Joey! - szóltam neki, mire vidáman, kiscsikósan ügetett hozzám és az orrát a számhoz nyomta, mert megszokta, hogy Én így adok neki puszit.
Én mosolyogva nyomtam puszit az orrára, majd elkezdtem vakargatni a nyakán a gyenge pontját, amit már sikerült megtalálnom, mire csak nyújtogatta a kis nyakát.
-   Igen, ez nagyon jó! - mondtam mosolyogva és vakargattam a nyakát. - Ezt nagyon imádja!
-   Átveszi a helyem a saját zebrám! - ingatta a fejét Lou mosolyogva. - Neki semmi dolga, csak idejön és már csókolgatod, kényezteted.
-   Igen, mert Ő még kicsi és aranyos! - pusziltam meg a zebra homlokát.
-   Nekem is mindig azt mondod, hogy aranyos vagyok, mégsem kényeztetsz így! - mondta vigyorogva.
-   Neked is vakargassam a nyakad? - nevettem, majd elengedtem Joey-t, aki automatikusan Louis-hoz ment. - Gyere Te! - mosolyogtam a lovamra, aki odabattyogott hozzám.
Én megvártam, amíg Louis nem figyel, majd felugrottam a lovam hátára.
Természetesen ezt Jay, Lotts és az ikrek látták, de csak mosolyogtak, nem köptek be.
-   Törpilla, szállj le arról a lóról! - mondta nekem háttal.
-   Honnan?! - értetlenkedtem.
-   Túl sokáig voltál csöndben! - ingatta a fejét mosolyogva.
Én odaléptettem Alkonnyal Louis mellé, majd lehajoltam hozzá és egy puszit nyomtam a szájára, de közben Ő gyorsan lekapott a lovamról.
-   Gonosz! - néztem rá összehúzott szemekkel, majd éreztem, ahogy a lovam elkezdi ráncigálni a pólóm alját. - Fiam, el se kezd! - szóltam rá, mire befejezte. - Köszönöm, okos vagy. - mosolyodtam el.
-   Figyelj, még egy kicsit vigyázz magadra, aztán tudod, hogy békén hagylak! - mondta és a derekamnál fogva magához húzott, a homlokát, pedig az enyémnek döntötte.
Én annyit éreztem, hogy valaki ráncigálj a pólóm és bár örökre így maradtam volna, intézkednem kellett.
-   Oké, viszont valaki mindjárt leszedi rólam a pólómat. - kuncogtam, majd hátra lestem.
Joey húzgálta.
-   Csak segít nekem. - kacsintott rám Louis.
-   Aha... csakis! - forgattam a szemem, majd kimásztam Louis kezei közül, de Joey nem engedte el a pólóm. - Babóka, Én is szeretlek, de ne szedd le rólam! - pöcköltem meg az orrát, mire elengedte.
Én mosolyogva felé fordultam, majd a fejét a nyakamba tettem, ugyanis mindig azt szokta. Éreztem a kis szuszogását a nyakamon, de csak mosolyogtam és a nyakát simogattam.
-   Nagyon szeretlek! - simogattam és egy puszit nyomtam a fejére. - Te vagy kis Hercegem!
-   Eddig az is Én voltam! - mondta felhúzott szemöldökkel Lou mögöttem.
-   Ne hallgass Picike! - puszilgattam. - Nagyon cuki vagy! A legaranyosabb, nagyon szeretlek!
Majd megéreztem, ahogy a lovam féltékenykedik, ugyanis éppen az orrát a hajamba nyomta.
Én mosolyogva néztem fel rá, mire fejével áthajolt a vállamon, így a feje pont a felsőtestem előtt volt.
-   De tudod, hogy Te vagy a szerelmem! - nyomtam nagy puszilt Alkony fejére. - Kis okosom!
-   Lecseréltek Louis! - röhögött Stan. - Keress mást, mert a Törpilla talált magának mást.
-   Nem igaz! - néztem "mérgesen" Stan-re, majd újra Alkonyra és elmosolyodtam. - Ő volt előbb és Őt sosem cserélem le! - puszilgattam a lovam fejét. - Ő örök szerelem, sose bántott meg, sose csalt meg, sose szakított velem! - simogattam a lovam. - Ő mindig megvigasztalt és velem volt!
Közben Joey unatkozott, így gondolt egyet és meghúzta Alkony fülét.
-   Joey, ne kóstolgasd! - vigyorogtam, majd elléptem a lovamtól.
Ők elkezdték egymást piszkálni és nem hagyták abba, míg ki nem alakult a szokásos játék.
-   Annyira édesek! - mondtam karba tett kézzel mosolyogva.
-   Egyet értek! - lépett mögém Louis, majd megpöckölte a fülemet.
-   Te is kedvet kaptál? - néztem rá vigyorogva.
-   Nem értem mire gondolsz! - csípte meg az oldalam vigyorogva.
-   Tényleg nem? - csíptem meg Én is az oldalát.
-   Fogalmam sincs! - csípett meg még egyszer, majd közöttünk is kialakult egy játék.
Természetesen Joey-val szemben Alkony nyert, ugyanis nagyobb, bölcsebb és okosabb. De nálunk Louis nyert, hiszen Ő a nagyobb, Én meg a bölcs, okos... vagy nem...
-   Jobb vagyok ebben nálad! - mondta Tommo vigyorogva, ugyanis megint fogta a csuklóimat és nem tudtam kiszabadulni.
De jött a jó öreg haverom, Alkony és ügyesen rántott egyet oldalról Louis pólóján, mire Ő ijedtében elengedett.
Én nagy vigyorral mentem a lovam mellé és adtam neki puszit.
-   Ez a csapatmunka! - nyújtottam a nyelvem Tommo-ra. - Igaz Baby-kém? - mosolyogtam a lovamra, aki beleegyezően horkantott egyet.
-   Húgikám, szerint hagyd abba a babázást, mert még haza is kéne vinnem őket! - mosolygott rám Lola.
-   Jó, csak mutatok valamit! - vigyorogtam. - Louis, figyelj milyen okos zebrád van! - vigyorogtam rá. - Joey! Gyere! - mondtam és elkezdtem futni, mire a zebra csikó vidáman fogadta, hogy valaki végre szaladgál vele és vágtázni kezdett, így rögtön lehagyott.
Vidáman bakolt egyet, majd hirtelen Alkony vágtázott felém, de megtorpant mellettem. Gyorsan odanyomta az orrát az arcomhoz, kicsit meglökte azt, majd vágtázni kezdett. Nyihogott a csikónak, aki erre megállt és hátra nézett. Már nagyon messze volt Joey. Alkonnyal valahogy megbeszélték, hogy a csikó várja meg Őt. Alkony mellé vágtázott, majd meghúzta a csikó fülét és visszafelé, felém kezdett vágtázni, mire a csikó is.
-   Juj! - ugrottam el előlük, Louis mellé, majd eléggé lihegtem.
-   Kifáradtál ennyitől? - ölelt át szórakozott vigyorral.
-   Futottál már zebra mellett? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel nézve rá. - Gyorsabb mint egy ló.
-   Jó, de Te nem futottál sokat! - nevetett, mire meglöktem.
-   Én lovagolni tudok, autóversenyezni és táncolni. - soroltam mosolyogva. - Ezzel szemben Te focizni és futni! - vigyorogtam rá huncutan. - Szerintem még mindig Én vagyok a vagányabb!
-   Mindig az leszel! - puszilta meg az arcom.
-   Alkony! - szóltam neki, mert már elég sokat vágtáztak ide-oda. - Gyere!
Ő okosan odaügetett mellém. Én megpuszilgattam, majd végigsimogattam mindenhol. Felvettem az egyik mellső lábát, hogy ellenőrizzem a patáját, amivel semmi gáz nem volt, de láttam, ahogy felém fordul.
-   Baby, ha a fenekembe csípsz, nagyon összeveszünk! - szóltam rá.
Semmi baj nem volt a lóval, ahogy végignéztem.
-   Na, figyelj kis okos! - fogtam meg a fejét és a homlokomat az övének döntöttem. - Nem szeretnélek holnap itt látni!
Ő csak unottan horkantott.
-   Megbeszéltük! - mosolyodtam el, majd elengedtem. - Mehettek! - mosolyogtam Lolára.
-   Csók mindenkinek! - intett mosolyogva Lola, majd megfordult és hazafelé indultak.
Alkony lemaradt, mert még egy szomorú pillantást vetett rám.
-   Szia Baba! - integettem neki mosolyogva. - Figyeld, hogy siet! - mutattam a lovamra, aki észre vette, hogy lemaradt, így vágtázni kezdett és a lovaskocsi mellé került, majd felvette az Ő tempójukat. - Úgy imádom!
-   Amúgy tök szőrös vagy! - nézett rám Stan.
-   A nadrágomat nézd! - mutattam meg nevetve, majd lekezdtem kiszedni belőle, de lehetetlen volt.
Eszembe jutott, hogy nem hoztam magammal ruhákat.
-   Louis! - löktem meg nyafogva.
-   Meg se szólaltam! - nézett rám védekezően.
-   Nem hoztam ruhákat! - nyekeregtem, mire befogta a számat.
-   Majd felveszed az enyémet! - rántott vállat.
-   De nem! - nyekeregtem.
-   Csönd! - tette a kezét a számra Louis, mire megnyaltam, de nem zavarta. - Nyalogasd csak! - nyomott puszit a fejemre. - Ezeket nézzétek! - szedte ki a kocsimból Louis a képeket, amiket Iris készített.
Én el akartam venni tőle, de a feje fölé tartotta.
-   Ez nagyon édes! - mutatta azt a képet, amin Louis hülyéskedik Én, pedig rajta nevetek Lotts.
-   Nekem ez a kedvencem! - mutatott nevetve Daisy arra a képre, amikor nagyon durcás fejjel, a melltartómat fogva, karba tett kézzel nézek Louis-ra.
-   Na, menjünk be, mert nektek még fürdeni kell, vacsorázni és ilyenek! - sorolta Jay, mire bementünk.
Az este mint mindig itt, vidáman telt el.