2. évad 37. rész

Reggel egyedül voltam és erős fájdalmaim voltak. Nyöszörögve ültem fel. Körülnéztem, de sehol semmi óra szerű, így csak az ablak maradt. Elhúztam a függönyt, mire megláttam, hogy a nap még alig jött fel. Sóhajtottam, majd kinyitottam az ajtót. A lépcső felé indultam, majd mikor megláttam feladtam. Leültem az első lépcsőfokra és gondolkoztam. Nem ébresztem fel Louist, nem merem. A többieket meg azt se tudom, hogy itt vannak-e, tehát ja! Maradok a lépcsőn, vagy vissza a szobába. Végül felálltam és bementem a fürdőbe. Megnéztem pár foltot és sebet, de inkább befejeztem a "vizsgálatot" ugyanis elég csúnyák voltak. Leültem az ágyra és gondolkoztam. Természetesen az forgott a fejemben, hogy vajon Louis szeret-e még, majd a gondolkozásomból pont Ő szakított ki azzal, hogy belépett.
-   Jó reggelt! - mosolygott.
-   Jobbat. - mosolyogtam rá.
-   Azt találta ki Lola, hogy elmegyünk mind hozzátok, mert neki így is úgy is mennie kellett volna, mert a szüleid mennek valami versenyre. - mesélte Louis.
-   Szuper! - mosolyogtam rá. - Bár nehéz lesz a seggemen maradni, de jó lesz! - mosolyogtam vidáman.
-   Hazza hozott neked ruhát és mi megyünk előbb, a lányok még maradnak. - mosolygott, mire bólintottam.
Mikor Louis kiment Én elkészültem, majd a lépcsőhöz mentem.
-   Hallottuk a sztorit. - mondta Liam.
-   Lovas terápia és jól leszek! - legyintettem, mire elmosolyodott, majd levitt a lépcsőn.
Danielle éppen Louist etette, ami kisebb hányingert okozott, de túl vidám voltam a nyafogáshoz.
-   Annyira jó mosolyogni látni! - mosolygott rám Harry.
-   Hiányzik a kis fekete sátán! - mosolyogtam.
Én indulásig csak nyafogtam, hogy siessenek, majd két autóra bomlottunk. Az egyiket Harry vezette és Danielle, Louis, Stan és Én ültünk benne, a másikat Niall vezette és Zayn és Liam ült benne. Én mondtam, hogy szívesen megyek a másik autóval is, de Louis rám parancsolt, hogy márpedig egy autóban leszek vele. Mikor beültünk Én tök izgatott voltam, de csöndben voltam, ugyanis Dani szóval tartotta a társaságot. Nem volt valami izgalmas téma, valami filmről mesélt Én, pedig a fejemet Stan vállára döntöttem, ugyanis Én ültem középen a másik oldalamon, pedig Louis, de Ő nem unta a barátnője meséjét úgy, mint Én meg Stan.
-   Látom ma már nem utálsz annyira! - mosolygott rám Stan.
-   Tegnap sem utáltalak! - löktem meg mosolyogva. - Igazából szimpi voltál, csak erős fájdalmak, késő este, zaklatottság és vánszorogtál! - soroltam, mire elnevette magát.
-   Szülni majd nem Én viszlek, ígérem! - nevetett.
-   Jó tudni! - nevettem.
-   Figyeltek? - nézett ránk Dani.
-   Aha. - mondtuk egyszerre unottan, majd folytatta a meséjét.
Mikor beértünk a legelő mellé, Danielle még mindig magyarázott, de Én Louis ablakán néztem ki és egy ismerős lovat láttam meg.
-   Hazza stop! - kiabáltam, mire ijedten lefékezett.
-   Mi a baj? - nézett hátra ijedten.
Én nem válaszoltam, csak hatalmas mosollyal nyitottam ki a Louis felőli ajtót, majd próbáltam átmászni Louisn.
-   Ne állj az utamba! - mondtam, majd nem törődve a sok fájó pontommal kiugrottam az autóból, a fölöslegessé vált pulcsimat csak eldobtam, majd meg sem álltam a kerítésig.
-   Baba! - kiabáltam teli torokból, mire a fekete ló - ami csaknem a legelő másik oldalán volt - felkapta a fejét és mikor észrevett elkezdett vágtázni felém.
-   Ezt hogy csinálta? - szállt ki értetlenül Danielle, de még csak hátra se fordultam. - Lehetetlen, hogy olyan messziről észrevette! - mondta, majd Louis is kiszállt és Stan is, majd Hazza is és mellém léptek.
Louis felvette a pulcsimat a földről.
-   Ez nem lehetetlen, ez Sarah és Alkony! - mondta Harry mögöttem és hallottam a hangján, hogy mosolygott.
-   Valami számunkra érthetetlen telepatikus kapcsolat van köztük. - mondta Louis, mire mosolyogva hátra néztem rájuk.
Louis átölelte Danit, Stan meglepetten figyelt mindent, míg Harry csak mosolygott. Alkony egyszerűen káprázatosan gyönyörű volt és ahogy közeledett láttam rajta, hogy nem fog megállni.
-   Gyertek! - húztam arrébb az embereket, majd a lovam tökéletesen átugrotta a kerítést, majd kicsit tovább ment, nem tudott megállni és utána visszasétált hozzám.
-   Ezt mégis hogyan? - kérdezte Stan.
-   Édesem! - öleltem át a lovam nyakát, majd belepusziltam a sörényébe.
Mikor elengedtem bizalmatlanul vizsgálta Stant.
-   Alkony, nem evett meg! - nevettem és megpusziltam a lovam fejét. - Nem bánt!
Alkony Stan mellé lépett, aki kicsit ijedt volt, majd megszagolta és megbökte az arcát az orrával. Stan megsimogatta, mire Alkony csak halkan szuszogott.
-   Gyere Alkony! - hívtam magamhoz, mire visszajött.
Megvizsgált és tudta, hogy megsérültem.
-   Óvatosan! - simogattam meg a fejét. - Nem Ők bántottak! - pusziltam meg, mire az orrát a tenyerembe nyomta és halkan szuszogott.
Én közben megpusziltam és lassan becsuktam a szemem, majd a homlokomat az övének támasztottam.
-   Semmi baj gyönyörűm! - mosolyodtam el.
Alkony ellépett tőlem, majd Louishoz ment. Tommo kezét konkrétan lelökte Daniról és piszkálta, hogy megsimogassa.
-   Jól van, tudod hogy szeretlek! - simogatta meg Louis, mire Alkony önelégülten prüszkölt.
-   Úgy van fiam, zaklasd a népet! - nevettem.
Utána odament Harryhez és a fejét a vállára támasztotta és szuszogott. Daniellehez nem ment oda, Őt nem ismerte eléggé.
-   Alkony, vigyázz anyára! - szólt neki Louis, mire prüszkölt.
-   Baba, szeretsz? - kérdeztem, mire ahogy megtanítottam neki bólogatni kezdett.
A többiek csak nevettek.
-   Jól van, ügyes vagy! - simogattam meg mosolyogva.
-   Ugye nem akarsz így lóra ülni? - kérdezte Hazza.
-   Hát nem tudok felugrani... - mondtam, majd elmosolyodtam. - De ha valamelyik erős úri ember segít nekem... - mosolyogtam aranyosan.
-   De lassan! - mondta a mutató ujját felmutatva Louis.
-   Köszönöm! - ugrottam a nyakába.
Louis megfogta az alsó lábszáram óvatosan és miközben Én ugrottam emelte azt, így ügyesen a lovam hátán kötöttem ki.
-   Lassan! - mondta Louis.
-   Jól van! - sóhajtottam. - De most ti itt kocsival elhúztok Én meg lassan? - kérdeztem elkomorodva.
-   Lassan tartom veled a tempót! - mondta Harry, majd visszaültek.
Hazza lassan gurult Én, pedig lovagoltam a kocsi mellett. Alkony gondolt egyet és hirtelen behajolt az ablakon, majd megcsípte Louis pólóját.
-   Viselkedj! - szóltam rá, majd elnevettem magam.
Louis csak nevetett. Én rá néztem kacsintottam, majd vágtába ugrattam a lovam és előre vágtáztunk.
-   Sarah! - kiabált utánam Louis, mire mosolyogva a magasba nyújtottam a kezem és élveztem a menetszelet.
Majd mosolyogva megállítottam a lovat és visszavágtáztunk az autó mellé az előző helyünkre.
-   Nem ezt beszéltük meg! - mondta Louis.
-   Változott a terv! - rántottam vállat mosolyogva.
-   Leszedjelek a lóról? - fenyegetett mosolyogva.
Én rányújtottam a nyelvem, majd előre néztem.
-   Ez nem veszélyes? - kérdezte Stan.
-   De! - mondta egyszerre Louis és Harry.
-   Nem, csak Ők félősek! - legyintettem.
-   Aha, tehát igen! - mondta Stan.
Én mosolyogva megforgattam a szemem, majd befordultunk a ház elé, ahol már a Niall csapat várt minket. Én óvatosan leszálltam a lovamról, majd hagytam, hogy menjen.
-   Végre megérkeztetek! - mondta Zayn.
-   Jó, hát megláttam a babámat! - mutattam az éppen elvágtázó lovamra, aki így megállt és rám pillantott. - Menjél! - kiabáltam, mire tovább vágtázott.
-   Ez milyen bizarr, beteg kapcsolat köztetek? - kérdezte fintorogva Danielle.
-   Úgy hívják, hogy szeretet! - mondtam gonosz mosollyal. - Nem csodálom, hogy nem ismered! - horkantottam, majd benyitottam a házba mosolyogva.
Lerúgtam a cipőm, majd mosolyogva léptek be mögöttem a többiek is.
-   Hogy fogunk elférni? - kérdezte Zayn, mire mosolyogva vállat rántottam.
-   Nekem lesz helyem! - nevettem, majd kinyitottam a konyhában az ablakot és Alkony bedugta a fejét, mire megijedtem. - Hát szia édesem! - nevettem. - Menjél barangolj, de ne Doncasterben találjalak meg! - mondta, mire elvágtázott.
Én leültem az ismerős kanapéra mosolyogva, míg a többiek bevonszolták a cuccukat. Louis a tarkóját vakarva állt elém.
-   Mit szeretnél? - mosolyodtam el.
-   Hát izé... - nyögte.
-   Hallgatom! - mosolyogtam.
-   Mondjuk egy fontos dolgot otthon hagytam és... - próbálta burkoltan.
-   A bugyis fiókomban van alsód. - mondtam, majd büszkén elmosolyodtam.
-   Kösz! - nevette el magát, majd felszaladt.
-   Te agyba látó vagy? - kérdezte Danielle.
-   Nem. - nevettem. - Csak ismerem annyira Louist, hogy tudom mennyire idióta tud lenni. Meg azt is ismerem, mikor el akarja kerülni a kínos beszélgetést. - mosolyogtam.
-   Oké. - rántott vállat.
Látszott rajta, hogy nem tetszik neki, hogy ennyire ismerem a barátját. Én mosolyogva álltam fel, majd óvatosan nekiindultam a lépcsőnek. Lassan már a felénél jártam, mikor Louis rohant felém és nekem csapódott, de még időben utánam kapott és ha Ő nem tart hátrafelé lebukfencezek a lépcsőn annak ellenére, hogy a lábaim érik az egyik lépcsőfokot, viszont olyan későn kapott el, hogy már rég kibillentem az egyensúlyomból és egyedül nem is tudnám visszaszerezni ezt.
-   Oké, ez nagyon atom volt! - mosolyodtam el, mire Louis elnevette magát.
-   Azért legközelebb majd megpróbállak nem eltarolni, mint egy tank! - nevetett.
-   Jobb, mintha leszidnál, mert nekiindultam a lépcsőnek! - nevettem, mire csak mosolyogva ingatta a fejét.
Lassan elkezdett közelíteni hozzám és már majdnem összeért a szánk, mikor:
-   Nem zavarok? - hallottam Danielle hangját a hátam mögül.
Louis óvatosan felállított Én, pedig tovább küzdöttem a lépcsőkkel.
-   Kell segítség? - kérdezte Louis.
-   Nem, lefelé megyek. - mondtam majd megfordultam és araszoltam lefelé.
-   Ne szórakozzunk már! - sóhajtott Louis, majd levitt.
-   Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd mikor kiértem megérkeztek a csajok.
Mindenkinek elmagyaráztam, hogy mi volt és közben természetesen sírtam.
-   Menjünk el egy csajos beszélgetésre! - mondta Lola.
-   Oké, de hova? - kérdezte Jesy.
-   A tóhoz, most elég meleg van! - mondtam mosolyogva, mire a többiek bólogattak.
Felvettük a fürdőruhánkat, rá mind egy rövidnadrágot és ujjatlant, ugyanis nagyon meleg volt. Én felültem a lovamra, mögém Becky, a többiek, pedig sétáltak körülöttünk.
-   De akkor nem is csaltad meg Louist? - kérdezte Roxy.
-   Nem. - mondtam.
-   Akkor alaptalan a szakításotok! - mondta vidáman Lola.
-   Igen, viszont neki ott van Danielle! - sóhajtottam.
-   Szeret téged, ebben biztos lehetsz! - mosolygott Roxy, majd örömében felugrott.
Végül jól elszórakoztunk a vízben és benne voltunk a Louis és Én témában, mikor a srácok és Danielle jöttek. Mi éppen a tó partján napoztunk, míg Alkony egy rossz gyerekhez hasonlóan pancsolt.
-   Mi a téma? - kérdezte Niall izgatottan, mire Becky nyitotta a száját, de közbe vágtam.
-   Semmi különös! - löktem meg.
-   Ja igen, semmi. - mosolyodott el, mire felnevettünk.
Egy hatalmas csobbanást hallottam, mire a lovamra pillantottam, aki berántotta a vízbe Liamet, mire hatalmasat nevettünk.
-   Viselkedj Alkony! - szóltam rá, mire kijött, otthagyta Paynot és megállt mellettem mint aki mit sem tett.
Elkapta a pólómat, majd rázni kezdte, mire felálltam, és megpróbáltam elvenni tőle. A többiek rajtunk röhögtek.
-    Édesem, fejezd be! - mondtam és már majdnem elértem, mikor bevágtázott vele a vízbe, belemártotta és tovább rázta. - Hozd vissza! - szóltam rá nevetve, mire kiügetett vele, de rázta, így mindenki vizes lett, majd nemes egyszerűséggel elhajította, így a vizes póló Tommo fején landolt.
-    Én is szeretlek! - vette le a fejéről nevetve Louis.
A vízben egész jól elszórakoztunk sötétedésig, majd este mindenki sorban zuhanyzott és össze-vissza elaludtunk.

2. évad 36. rész

Már a turné európai felén vagyunk, pontosabban most Londonban, ugyanis holnap lesz egy díjátadó. Erről csak is a 1D és a Wiches első találkozása jut eszembe, ami mindig megmosolyogtat. Sajnos nem mehetek Louis oldalán, de nem is gondoltam ilyenre. Már kereken 2 hónapja vagyok Charlie "barátnője", ami azt is jelenti, hogy ősz van.
Mint mindig Charlie délre jött értem, majd elvitt a lakásába, ahol már vagy 100 jártam.
-   Charlie, holnap lesz egy díjátadó. - mondtam halkan és félénken.
-   Nem mehetsz a kis pacsirtával. - nézett rám mérgesen. - Megtiltom és nagyon remélem, hogy eddig sem beszéltél vele! - kiabált rám.
-   Nem. - ráztam meg a fejem. - Nem gondoltam ilyenre, amúgy is a barátnőjét viszi. - sóhajtottam.
-   Rendben, mert Én megyek veled! - nézett rám szigorúan.
-   De Charlie... - mondtam volna, mire idegesen pillantott rám.
-   Nem úgy tudják, hogy velem jársz? - kérdezte.
-   De, csak nem akarom, hogy az egész világ veled foglalkozzon! - mondtam halkan.
-   Akkor nem mondod meg ki vagyok, ha kérdezik, akkor sem! - mondta, mire bólintottam. - Ja és a tetoválás! - mutatott az L betűre, ami mindig erőt ad, ha tükörbe nézek. - Leszedeted, vagy rátetováltatsz valamit! - mondta, mire hevesen ráztam a fejem.
-   Nem! - vágtam rá. - Erről szó sem lehet! - tiltakoztam.
-   Tudod, most nem érhetek hozzád, ugyanis a díjátadón észreveszik, viszont még megbeszéljük! - mondta mérgesen, majd kiment a konyhába és teával tért vissza.
Én nem ittam belőle egy kortyot sem.
-    Ja és meg fogom kérni a kezed. És te igent mondasz! - mondta idegesen.
-    Nem! - sikítottam. - Charlie, így is az uralmad alatt vagyok, minek? Ha megkéred a kezem, azzal csak a gond van! Meg az esküvő is egy csomó macera! - mondtam.
-    Nem érdekel, összeházasodunk! - kiabálta.
-    Nem! - kiabáltam.
-    Indulj haza, hányra menjek holnap? - kérdezte.
-    8. - mondtam.
-    Rendben! - mondta, majd kinyitotta az ajtót.
Nem értettem, miért enged el hamarabb, de örültem neki. Siettem haza. Így is délután 3-kor léptem be a házunkba.
-    Hogy hogy ilyen hamar? - kérdezte a nappaliból Harry.
-    Dolga volt. - rántottam vállat, majd lerúgtam a cipőmet.
-    Gyere, közös filmezés van! - mondta Jesy.
Mikor beléptem a nappaliba, mindenki ott ült, Louis és Danielle is. Egyszerűen levágódtam a babzsákfotelbe és megtámadtak az állataim.
-    Charlie is jön holnap? - kérdezte Roxy.
-    Ja. - bólintottam.
-    Várod? - kérdezte Jesy.
-    Nem. - mondtam.
-    És bemutatod a rajongóknak Charliet, vagy titokzatos marad? - kérdezte Louis.
-    Nem mutatom be. - mondtam röviden.
Itt feladták a beszélgetést, észrevették, hogy nem vagyok partner. Örültem, hogy befejezték. A kutyáim az ölembe feküdtek, Richard a fejemre repült és a hajamat piszkálta. Néha kihúzott egyet, majd mikor meguntam, hogy tépked rászóltam.
-    Richard megkopasztasz! - szóltam rá.
-    Oké. - mondta, mire a többiek nevettek.
-    Nem haver, ez nem oké! - ráztam a fejem.
-    Jó, akkor nem húzgálom! - mondta, mire elmosolyodtam és hagytam, hogy piszkálja tovább.
Barney és Málna gondoltak egyet, majd rohantak a kert felé, csak azt nem vette észre az elől rohanó Barney, hogy be van húzva az üvegajtó.
-    Fiam, neki fogsz rohanni! - kiabáltam, majd egy koppanást hallottam, majd egy másikat.
Mindenki rajtuk röhögött. Majd Barney jött és elkapta a pulcsim ujját, majd húzni kezdte.
-    Mi van? - néztem rá vigyorogva. - Kinyissam? - kérdeztem mosolyogva, mire csak felpörgött és ugatni kezdett, meg morogni, de csak játékosan.
-    Hallgattasd már el! - nyafogott Dani.
Szívás drágám, mert most, hogy megkértél még a másikat is megvárom.
-    Ne morogj disznócska! - böktem meg Barney oldalát, mire vakkantott egyet, majd folytatta az ugatást és megérkezett Málna is. - Te vagy a másik disznó! - böktem meg, mire már ketten ugattak.
-    Ezt direkt csinálod? - kérdezte Danielle mérgesen.
-    Mond, Én ugatok? - kérdeztem hülyén nézve rá. - Mit csináljak, ragasszam be a szájukat?
-    Mondjuk, de akkor már a sajátodat is! - vigyorgott.
-    Pedig nem Én nyavalygok folyamatosan! - vigyorogtam rá.
Nem tudott mit mondani, így felálltam.
-    Pedig még a kutyáid is azt akarják, hogy kussolj! - mondta, mire felé fordultam.
-    Vagy csak irritálja Őket a jelenléted! - nevettem lenézően.
-    Gyertek, apátok kienged, mert ez hosszú lesz! - szólt nekik Louis, majd kiengedte Őket.
Nem tárgyaltam tovább Danival, csak kimentem a konyhába.
-    Richard igazán kimászhatnál az agyamból! - szóltam neki.
-    Oké. - mondta, majd leröppent a pultra.
-    Kérsz csokit? - mosolyogtam rá.
-    Úgy mint régen? - kérdezte, mire elmosolyodtam.
-    Persze, csak a séróbáró hiányzik! - nevettem, majd adtam neki egy kockát.
-    Hát igen, ez hárman valahogy családiasabb volt! - mondta, mire megpusziltam.
-    Szeretlek te kis hülye!
-    Én is te nagy hülye! - mondta, mire elnevettem magam.
-    Nem értem ki hiányzik! - hallottam egy ismerős hangot magam mögül, mire mosolyogva megfordultam.
Louis mosolyogva lépett közelebb hozzám, letört egy csík csokit, majd mint régen Richarddal szembe lekönyököltünk a pultra és ettük a csokit.
-    Így sokkal jobb! - mondta Richard.
-    De ugye nincsenek kopasz foltok a fejemen? - kérdeztem tőle mosolyogva, mire Louis elnevette magát és megnézte.
-    Nincsenek. - nevetett.
-    Az egyetlen, ami hiányzik a fejedből az agy! - mondta Richard.
-    Ugye tudod, hogy nekem egy karnyújtásnyira van a sütő? - kérdeztem.
-    Most mondtad, hogy szeretsz! - mondta a pimasz papagáj.
-    Mit gondolsz, megtöltsük, vagy csak fűszerezzük? - nézett rám mosolyogva Louis és, mivel egymás mellett könyököltünk csak pár milliméter választott és minket.
-    Töltsük! - néztem rá mosolyogva.
-    Haha! - nyafogott Richard.
Mikor elfogyott a csoki visszamentünk a többiekhez. A film felénél tartottak, de engem nem izgatott, mivel elaludtam rajta.

* Másnap délután *

Rebel öltözete

Mindenki lázasa készülődik. Az beszéltük meg, hogy a 1D ház előtt találkozunk fél 9-kor. Ezzel szemben most fél 8 és még sehol sem tartunk, ugyanis Apát várjuk, hogy elvigye Benjit. Mikor végre megérkezett elkezdhettünk készülődni. 8-kor betört a szobámba Charlie és figyelte, ahogy készülődöm. Természetesen akkor már Rebellé változtam, nehogy meglássa a másik énemet. Mikor készen lettem megetettem a kutyákat és Richardot. Addigra pont mindenki kész lett. A limuzin a házunk előtt várt minket. Beültünk, majd egész jól elbeszélgettünk, Charlie is normális volt.
-    Ezt a kis kocsit is elvezetnéd? - kérdezte tőlem nevetve.
-    Az Én stílusomban? - pillantottam rá nevetve. - Hát, ha nem féltek a haláltól!
-    Szerintem hagyjuk, hogy az úr vezessen! - nevetett Becky.
-    Én szívesen odaadom az autót, de felelősséget nem vállalok! - nevetett az idősödő úr.
-    Hát uram, sajnos még nem ittam eleget ahhoz, hogy hagyjam, hogy Rebel átvegye a kormányt! - mondta Roxy.
-    Rendben, ahogy gondolják! - nevetett a sofőr.
-    Miért te már ittál? - kérdezte nevetve Charlie.
-    Miért te is? - nevetett Jesy.
-    Én nem, arra vagyok kíváncsi, hogy honnan kapta a piát! - nevetett a kezemet fogó srác.
-    Ja, hát tudod a párnája alatt tartja! - nevetett Becky. - Így bírja ki Harryt! - mondta, mire felnevettünk.
-    Megérkeztünk fiatalok! - mondta a sofőr, ugyanis már a hatalmas épület előtt álltunk.
Ránk vártak a fiúk. Kiszálltunk, majd megfogtam Charlie kezét és összefűztem az ujjaimat.
-    Mi ez a közeledés? - súgta a fülembe mosolyogva.
Közben kattogtak a vakuk és hallottam, ahogy kérdezgetik, hogy ki az új pasim.
-    Tudod ez az oldalad nagyon is szerethető. - súgtam mosolyogva. - Ez az a Charlie, akibe Én beleszerettem nagyon rég.
-    Szeretnéd, hogy ilyen maradjak? - kérdezte.
-    Mindennél jobban. - mosolyogtam rá.
-    Akkor boldog lennél? - kérdezte, mire bólogattam.
Nem, boldog nem lennék, csak nem egy kiállhatatlan valakinek kéne eljátszanom a barátnőjét, hanem valakinek, akibe akár még bele is tudnék szeretni újra, bár már úgy érzem ez késő.
-    Akkor lehet róla szó! - simogatta meg az arcom mosolyogva és nem tudtam nem mosolyogni, majd egy rövid csókot nyomtam a szájára, mire még több vaku villant.
Mikor elváltunk egymástól egy igazi mosoly terült el mindkettőnk arcán. Hátra pillantva egy teljesen tökéletes, hibátlan páros közeledett: Louis és Danielle. Dani gyönyörű volt Louis, pedig... róla ne is beszéljünk, gyilkosul jól nézett ki! Engem akkor megölt. A többiekre annyira jó volt rájuk nézni! Mosolyogtak, vidámak voltak és elképzeltem, ahogy mi is annak tűnünk. Most azt hiszem tényleg szerettem ezt az embert, akinek a kezét fogtam, de nem úgy, ahogy azt Ő elvárta tőlem. Talán barátként szerettem, de annyi biztos, hogy nem utáltam, viszont aki felé mint egy mágnes, húz a szívem, annak az oldalán egy nálam sokkal szebb nő sétál, egy olyan nő, amilyet megérdemel. Mert itt könnyen meg tudnám mutatni a különbséget kettőnk között. Louis férfi, Danielle nő, Én viszont lány vagyok. Louis érett felnőtt lett Danielle mellett, olyan párt választott magának, aki jobb emberré tette, míg Én csak szórakoztam Louisval, viccelődtem és sokszor összevesztünk, voltak se veled se nélküled időszakai a kapcsolatunknak, olyan tini szerelem szerű lehetett a kapcsolatunk. Én mégis tiszta szívemből szeretem Louist, attól függetlenül, hogy Ő így érez-e még.
Bementünk, majd meghallottuk a zenét, amit majdnem teljesen elnyomott az emberek hangja. Elfoglaltuk a helyünket és mivel késve érkeztünk már el is kezdődött. Csak egy dalt adtunk elő, azt, amit mind a 9-en éneklünk. A közös részünknél Louisval nem néztem rá, pedig amíg együtt voltunk mindig egymásnak énekeltük és rövid csókkal fejeztük be, de ez már elmúlt 2 hónapja. Pár unalmas kérdés után visszaültünk a helyünkre. Összesen 15 kategóriában jelölték a két bandát együtt a közös album miatt, amiből mind a 15-öt elvittük. Utána már csak a duettek miatt tudtunk izgulni. Louisval a közös dalunkkal nyertünk 2 díjat a 4-ből, ugyanis amit nem mi nyertünk az egyiket Becky és Niall a másikat, pedig Jesy és Liam. Harry és Roxy dalát más kategóriában jelölték, azt megnyerték, míg Zayn és Lola dala is nyert 2 díjat. Elég kínos volt, hogy Louisval ketten kellett kimennünk a díjért, de kibírtuk. Utána jöttek a fellépők.
-   Na, Én most kimegyek cigizni! - mondtam, majd kivettem a táskámból a dobozt és az öngyújtót és a táskámat a székemre raktam.
-   Vigyázz magadra! - mosolygott rám Charlie.
-   Mondod ezt nekem? Köröket verek rád! - álltam meg előtte mosolyogva.
-   Jól van, akkor ne vigyázz! - mosolygott.
Én nevetve másztam át a rengeteg emberen, majd kimentem egészen az utcáig. Először egyedül voltam, majd nyílt az ajtó mögöttem. Hátra pillantottam és Louis mosolygott rám.
-   Mióta? - kérdeztem a cigizésre utalva.
-   Nem mindig. - rántott vállat.
Eddig mindig jól elbeszélgettünk, most viszont tök csöndben voltunk. Mondjuk Én megfagytam a bőrkabátomban és a ruhámban, de semmi gáz, bírom Én a hideget... valameddig. Elnyomtam a cigim, majd bementem. Éppen sürgő pincérek járkáltak mindenfelé. Éppen egy helyesebb pincérsrác jött el előttem, mikor a tálcájáról lekaptam egy kólát.
-   Hölgyem az... - mondta volna, de mosolyogva felé fordultam, dobtam neki egy puszit, majd tovább siettem vissza a helyemre.
Visszaültem, mire mindenki rám nézett.
-   Honnan van? - mutatott rá a kólára Roxy.
-   Kaptam! - mosolyogtam rájuk.
-   Én ugyan ott jöttem be, de nem nyomtak a kezembe! - mondta Louis.
-   Hát, mert nem jöttél be a pincérnek! - nevettem, majd beleittam.
-   Csapjad ide! - nyújtotta a kezét Lola, mire nevetve odaadtam neki.
Mire visszaért a lopott italom a fele hiányzott.
-   Te is igyál belőle! - adtam Charlie kezébe, mire mosolyogva Ő is beleivott. - Nagyon jó, ha mindenki beleköpött, akkor Én is ihatok! - mondtam, majd ittam belőle.
A fellépők után végre kezdődött ennek a cuccnak a buli része. Én csak táncoltam és jól éreztem magam, de nem ittam. Charlie, viszont elég sokat ivott, de nem szóltam neki, ugyanis most egész kedves volt, hagyj engedje el magát, nem bánom. A lányokkal beszélgettem.
-   Charlie tényleg megváltozott! - állapította meg Jesy.
-   Igen. - bólintottam mosolyogva.
Bár így lenne!
-   És tényleg szereted? - kérdezte Lola.
-   Igen. - bólintottam. - De ez valami vallatás? - kérdeztem, majd elnevettük magunkat.
-   Olyan jó, hogy végre úgy vagyunk, mint régen! - mosolygott Roxy. - Nincs itt Danielle, se a fiúk, csak öten! - mosolygott.
-   Jaj de szereti Harryt! - nevetett Jesy. - Nincsenek itt a fiúk! - idézte, mire felnevettünk.
-   Jól van, de azért mindenkinek kellennek is csajos beszélgetések, nem? - kérdezte mosolyogva Becky.
-   De. - mondtuk egyszerre.
-   Tényleg, veletek mi van Mrs. Horan? Úgy tudom tervben van egy kis Horan! - lökte meg mosolyogva Lola.
-    Hát, még csak terv. - rántott vállat mosolyogva. - Még igencsak terv! - mondta, mire elnevettük magunkat.
-    Jól van, de kell a fiamnak már egy játszótárs, lehet akkor nem lenne sátán! - nevetett Lola.
-    Benne van a génjeibe! - nevettem.
-    Mi ez a hatalmas női csapat? - lépett oda Hazza.
-    Nem a tiszteletedre gyűltünk össze! - nevetett Jesy.
-    És mégis miért csak álldogáltok? Oszoljatok táncolni! - parancsolta Harry.
-    Jól van, vigyed az asszonyod, aztán táncoljatok! - mondta Lola. - Én már öreg vagyok hozzá! - nevetett.
Végül lassan mind elszivárogtunk táncolni. Charlie egy csöppet bűzlött az alkoholtól, de mivel annyian voltak egy helyen, ezért nem tudta senki, ki az.
-    Most fogom megkérni a kezed! - mondta.
-    Nem! - mondtam. - Charlie, meg ne próbáld! - mondtam mérgesen.
-    Miért? Ma nem bántottalak! - mondta.
-    Nemet fogok mondani, te sem akarod, hogy egy teremnyi sztár röhögjön ki! - mondtam, mire idegesen elkapta a karom és elkezdett rángatni.
Kicsordult a könnyem a szorításától.

* Louis szemszöge *

Mikor vége lett a dalnak Danielle elment inni valamit Én, pedig az utcára igyekeztem. Áttörtem a tömegen, innen-onnan hallottam egy "Szia Louis!"-t, de csak lazán dobtam egy "Heló!"-t és mentem tovább. Mikor kiértem, megcsapott a hideg, de nem foglalkoztam vele. Meggyújtottam a cigim, majd mikor kicsit elcsendesedett minden, csak a dübörgést lehetett hallani, sikítást és zokogást hallottam. Megindultam a hang irányába, vagyis a kukák felé. Hirtelen csörömpölést hallottam és rögtön utána egy hatalmas sikítást. Mikor odaértem egy férfi hátát pillantottam meg, aki egy szőke nőt vert ököllel tiszta erőből és az öklén már vér folyt. Nem törődtem semmivel, csak elkaptam a férfi ingének a nyakát és elrántottam a nőtől. A férfire néztem és őszintén meglepett, hogy ki látok: Charlie. Látszott a tekintetén, hogy valószínű nemhogy azt nem tudja, hogy hol van, de azt sem, hogy fiú-e vagy lány. Így egyszerűen ellöktem és nem is bírt felkelni, csak próbálkozott. A nőre pillantottam és rögtön felismertem: Rebel. Ijedten ugrottam mellé, mire rám kapta a tekintetét. 

* Rebel szemszöge *

Louis rántotta el tőlem Charliet Én, pedig már nemhogy menekülni, vagy védekezni, de felállni sem tudtam. 

-   Louis! - néztem rá kétségbeesettem sírva. - Kérlek ne hagyj itt! - törölgettem a könnyeim. 

-   Nem foglak! - simogattam a fejem. 

-   Louis, Louis, Louis! - tántorgott felénk a fejét ingatva Charlie. - Nagyon rosszkor jöttél! - nevetett és egy kést húzott elő a zsebéből. 

Louis felpattant mellőlem és ütni kezdte teljes erőből. Charlie már a földön feküdt eszméletlenül, mikor Lou visszalépett mellém. A keze és az arca véres volt. 

-   Ugye ez nem a te... - kérdeztem ijedten. 

-   Nem, de indulnunk kell most! - mondta és előkapta a telefonját. 

Csak néhány szót hallottam abból, amit beszélt , de egy nevet hallottam: Stan. Ugyan fogalmam sem volt róla, hogy ki lehet az a "Stan", de bíztam Louisban. Mikor letette a telefont leguggolt mellém. 

-   Louis, - mondtam sírva és megfogtam a kezét. - Rengeteg mindent el kell mondanom! - mondtam és letöröltem a könnyeimet. - De Charlie... 

-    Semmi baj, hívtam a rendőrséget! - mondta és megpuszilta az arcom. 

Akármennyire is fájt mindenem és éreztem úgy, hogy nekem végem, így is jól esett a puszija. Pár perccel később Louis autóját pillantottam meg egy ideges srác vezetett. Louis menyasszonyhoz hasonlóan felvett és óvatosan betett a hátsó ülésre, majd beült mellém. 

-   Megtennéd, hogy áthajtasz azon a szőke srácon, aki a földön fekszik? - kérdeztem. 

-   Nem! - vágta rá a srác, aki vezetett, valószínű Stan. - Nem akarok gyilkos lenni!

Én sóhajtottam és hátra döntöttem a fejem. Louis tekintetét éreztem magamon, majd elkezdte simogatni a fejemet lassan. Én sóhajtottam, majd vártam, hogy érkezzünk valahova. 

-   Miért vánszorgunk? - kérdeztem csukott szemmel, nyugodt hanggal, viszont fel tudtam volna robbanni, ugyanis szilánkok álltak ki a lábamból és tele voltam színes foltokkal. 

-   Mert ennyivel lehet menni! - vágta rá a srác. 

-   Stan, autóversenyző a kiscsaj! - mondta Louis, mire elmosolyodtam. 

-   Ó! - mondta. - Akkor tényleg kemény kislány! 

-   Nem vagyok kislány! - mondtam. 

-   De kiscsaj vagy! - mondta értetlenül Stan. - Mond engem utálsz? 

-   Nem utálok senkit csak Charliet és a szilánkokat a lábamban, amiket minden kis bukkanón érzek, hogy megmozdulnak bennem! - mondtam, majd sóhajtottam. - De Én halál nyugodt vagyok. 

-   Akkor nem kórházba kéne menni? - kérdezte Stan. 

-   Nem! - mondtam határozottan és hangosabban. - Majd kiszedem. - mondtam. 

-   Felejtsd el! - mondta Louis. - Én fogom kiszedni!

-   Te mióta vagy sebész? - kérdezte tőle Stan. 

-   Most leszek harmadjára. - mondta Louis, mire elnevettem magam. 

-   Azért elég vidám vagy ahhoz képest, ahogy leírtad az állapotodat. Mennyit ittál? - kérdezte Stan. 

-   Egy kortyot sem ittam, csak tűröm! - sóhajtottam. - Jobban örülnél neki, ha üvöltenék? 

-   Nem, tökéletes! - mondta, mire elmosolyodtam. 

-   Ezt egyébként mikor akartad elmondani? - kérdezte Louis mérgesen rám nézve. 

-   Majd elmagyarázom! - sóhajtottam. 

-   És te szeretted ezt az alakot? - kérdezte Stan. 

-   Dehogy szerettem! Nagyon régen igen, de most nem. - mondtam. - Csak egyszerűen folyamatosan fenyegetett. 

-   Na mond csak el! - mondta Louis. - Még van annyi időnk!

-   Ezzel a tempóval biztos! - horkantottam. - Aznap, amikor szakítottunk, előtte elkapott és megfenyegetett, hogyha nem játszom el a barátnőjét és nem teszek meg mindent amit mond, akkor megöl téged és a többieket. - mondtam sírva. - És mindent úgy tettem, ahogy parancsolt. De tegnap azt mondta, hogy valahogy tüntessem el ezt - mutattam az L betűre. - És hogy menjek hozzá. - mondtam zokogva. - És ma normális volt, mint nagyon régen, aztán ivott és azt mondta, hogy itt fogja megkérni a kezem, de mondtam, hogy nemet fogok mondani és kirángatott és... - mondtam volna, de sírás elfojtotta a szavaimat. 

-   Semmi baj! - ölelt magához Louis. - Soha többet nem fogod látni, ígérem! - súgta. 

-   Félek. - mondtam remegve. 

-   Nem kell, vigyázom rád! - mondta. 

Én mélyen beszívtam az illatát és szorosan bújtam hozzá. 

-   Srácok, nem akarok zavarni, de mindjárt ott vagyunk, valaki keresse elő a kulcsait. 

-   Basszus! - csapta homlokon magát Louis. 

Én belenyúltam a dzsekim zsebébe, majd kivettem a kulcsomat a 1D házhoz és odaadtam Louisnak mosolyogva.
-   Ne légy ilyen komoly, nem áll jól! - idéztem magam, mert mikor először megmentett az utcáról, akkor hozott a 1D házba.
-   Remélem nem csak ez jut eszedbe erről a napról. - mondta, mire szégyenlősen kuncogtam.
-   Miről maradtam le? - kérdezte Stan.
-   Emlékszel mikor megcsal... - mondta volna, de Stan közbe vágott.
-   Ő téged? - kérdezte. - Igen, emlékszem. - bólintott. - Folyamatosan bőgtél.
-   Nem, nem arra, mikor... - mondta volna Louis, de megint közbe vágott.
-   Mikor egy csajjal táncolt neked? - kérdezte Stan.
-   Nem! - mondta Louis, de kezdtem unni.
-   Akkor amikor azt a portás csajt szédítetted? - kérdezte.
-   Mond nem kussolnál el végre? - kiabáltam rá Stanre.
-   Bocsánat asszony, eddig  nyugodt voltál! - emelte a kezét a magasba védekezően.
-   Ha még egyszer asszonynak szólítasz pillanatokon belül a kerekek alatt találod magad! - mondtam mérgesen.
-   Jól van, tehát mi a mese? - kérdezte.
-   Emlékszel arra, mikor Eleanort megcsaltam? - kérdezte tőle Louis.
-   A turnén? - kérdezte Stan. - Vagy mikor? Azt se tudom hányszor csaltad meg! - rántott vállat.
-   Itthon, ebben a házban, először. - pontosított Louis.
-   Ha ennél is pontosabbak akarunk lenni a kanapén. - mondtam.
-   Ja! A lila gumicukor? - kérdezte Stan.
-   Zöld. - mondtuk egyszerre Louisval.
-   Megvan! - bólintott. - Ú az te? - mutatott rám fájdalmas arccal.
-   Én. - mondtam fapofával.
-   Várjunk az az volt, mikor reggel leüvöltötted a fejét? - kérdezte.
-   Igen. - bólintott Louis.
-   Akkor te vagy Sarah és Rebel! - mutatott rám mosolyogva Stan.
-   Hűha, téged sem az eszed miatt szeretnek, ugye? - kérdeztem.
-   Haha! - forgatta a szemét.
-   Egyébként, nekem semmi bajom azzal, hogy az egész magánéletünket kivesézzük, de egy kicsit rohadtul fáj mindenem! - mondtam, mire Louis kinyitotta az ajtót, kiugrott és kivett.
Stan bezárta az ajtót, majd kinyitotta a 1D házat. Louis letett a kanapéra, majd lerúgta a cipőjét.
-   Ez az a kanapé? - kérdezte Stan nevetve, mire megfogtam Louis cipőjét és fejbe dobtam vele.
-   Ezt már rég megtettem volna, ha nem vezettél volna! - mondtam.
-   Most megint megműtelek! - mosolygott Louis.
-   Hajrá! - sóhajtottam, majd levettem a bőrkabátom.
Louis felvitt a fürdőjébe és elővette a csipeszt.
-   És ezt ti így? - kérdezte Stan ijedten. - Már nem azért, de ez elég veszélyes, nem?
-   Nem, amíg nem jössz a közelembe! - mondtam.
-   Eszemben sincs! - mondta.
Louis óvatosan elkezdte kiszedegetni a szilánkokat. Néhánynál sikítottam, de egyébként nem fájt annyira.
-   Azért már kezdek belejönni! - nézett rám Louis. - Mármint először bénább voltam. - mondta.
-   Igen, ez sokkal kevésbé fájt. - bólogattam.
-   Ez amúgy most mi ami köztetek van? - kérdezte Stan.
-   Öhm... - mondtuk egyszerre.
-   Oké, levágtam! Csak műtitek egymást, meg van egy csomó közös sztoritok, meg ilyenek! - bólintott.
-   Nekem Danielle a barátnőm. - mondta Louis.
Persze kedves, tiporj a lelkembe! Imádom!
-   Én meg örülök, ha megszabadulok egy darabig az ilyenektől. - sóhajtottam. - Charlie kicsit sok volt.
-   De akkor konkrétan Charlie miatt szakítottál velem? - kérdezte Louis, mire bólintottam és lefolyt egy könnycsepp az arcomon. - És nem csaltál meg? - kérdezte.
-   Nem. - ráztam meg a fejem sírva.
-   Köszönöm! - simogatta meg az arcom gyengén.
-   Mit? - kérdeztem.
-   Hogy miattam elviselted ezt az egészet. - mondta, majd felállt és óvatosan felhúzott a kád széléről. - Feláldoztad értem a boldogságod és ha nem megyek ki időben az életedet is. - mondta és egy könny folyt végig az arcán.
-   Ennyivel tartozom. - rántottam vállat. - Én kevertelek bele! Ráadásul te is megtetted értem. - mondtam és halványan elmosolyodtam.
-   Mikről maradtam le még? - kérdezte Stan. - Esetleg gyereketek nincs? - kérdezte.
-   Nincs. - vágtam rá.
-   Csak kiálltam egy versenyautó elé. - nézett rá Louis.
-   Amit te vezettél! - mutatott rám Stan, mire bólintottunk. - Oké, összegezve: Te vagy Sarah és Rebel! Louis megcsalta veled Eleanort! Egy párszor szakítottatok, aztán megint összejöttetek! Aztán Louis megkérte a kezed, de megcsaltad! De utána megint összejöttetek, aztán jött ez a pöcs és miatta szakítottatok! - mesélte el a kapcsolatunkat röviden.
-   Igen. - bólintott Louis.
-   De miután megcsaltam Louist egy volt barátommal összejöttem és hát konkrétan elszöktem a saját esküvőmről. - kuncogtam.
-   Te nem vagy semmi! - mutatott rám mosolyogva Stan.
-   És egy taxival utaztam Londonba Louishoz a kórházba, cipő nélkül, menyasszonyi ruhában. - nevettem. - Ja és ráüvöltöttem egy portás hölgyre, mert nem volt képes kinyögni, hova is kell mennem.
-   Melletted nem sokan unatkoznak, ugye? - kérdezte Stan.
-   Nehéz lenne. - nevetett Louis.
-   Ja és Becky esküvőjén az egyik kezem és lábam gipszben volt, de mindenkivel táncoltam! - mosolyogtam.
-   Amikor neked agyrázkódásod volt és volt az a szőke libád! - mutatott Louisra Stan, aki bólintott. - Oké, akkor van egy két közös emléketek! Kérdés, hogy el mesélitek-e majd az unokáknak! - nevetett.
-   Azt biztos, hogy a nagyanyjuk mezítláb rohangált egy kórházban esküvői ruhában. - bólintottam nevetve.
-   A nagyapjuk 3-szor műtött életében! - nevetett Louis.
-   De amúgy ez így nagyon jó lesz, mármint szeretek lustálkodni, nem arról van szó, de haza akartam utazni és hát... - próbáltam jól megfogalmazni. - Otthon nem igazán maradok nyugton!
-   Mi lenne, ha kimennénk a fürdőből? - kérdezte Louis.
-   Oké. - bólintottam, majd nagyon óvatosan felálltam.
-   Ugye nem gondolod, hogy hagyom, hogy közlekedj? - kérdezte, mire megforgattam a szemem Louis, pedig az ölébe kapott.
Levitt és letett a kanapéra.
-   A csajok ide jönnek? - néztem Louisra.
-   Nem tudom. - rántott vállat és kiment a konyhába. - Miért?
-   Hát valahogy haza kell mennem! - mondtam.
-   Felejtsd el! Tudja hol laksz, viszont ezt a helyet nem ismeri, ráadásul itt lakik 5 srác, ott 4 és fél lány. - mondta.
-   Én lennék a fél? - kérdeztem karba tett kézzel. - Közlöm, hogy nem vágott ketté a csípőmnél!
-   Jól van, de veled nem mennek sokra! Főleg ha téged kell megvédeni! - mondta Louis.
-   Aha... - sóhajtottam. - Nagyon csodás lesz itt!
-   Miért mi más volt a terved? - jött ki Louis a konyhából sóhajtva.
-   Egy kicsit nyugton maradni! - mondtam.

* Stan szemszöge *

Mindkettőjüket meg tudom érteni, ez egyszer biztos. Szegény lányon látszik, hogy belül remeg és sír, viszont ezt nem mutatja ki, míg Louis aki ezt nem veszi észre, itt akarja tartani Őt, hogy ne találja meg az a barom. Tuti, hogy szeretik egymást, csak egyik sem biztos a másik érzéseiben. Louisval az a gond, hogy Daniellel próbál felejteni, míg Sarah, vagy Rebel, tudom is Én, csak el akar zárkózni minden és mindenki elől. 

* Sarah szemszöge *

-   Felmegyek lemosom a sminkem. - morogtam az orrom alatt, majd óvatosan felálltam. 

-   Ugye nem a lépcsőhöz indulsz? - kérdezte Louis, majd bevitt a fürdőbe. 

-   Köszönöm. - néztem rá, mire elmosolyodott.

-   Hozok neked valami kényelmesebbet. - mutatott végig rajtam. - A tusfürdőd a szekrényben van. - mutatott rá, mire bólintottam. 

Louis kiment, majd Én pipiskedve kivettem a tusfürdőmet. 

Megtartotta? De miért? Szerette az illatát, vagy csak fölöslegesnek tartotta kidobni? Esetleg Danielle-nek odaadta? 

Ezek a gondolatok nem hagytak nyugodni és csak bámultam magam elé. 

-   Tessék! - tette a mosdókagylóra Louis, mire felébredtem a gondolataim közül. 

-   Köszönöm. - mosolyogtam rá. 

-   Vigyázz a sebeidre! - mondta, mire bólintottam, majd kiment. 

Gyorsan lezuhanyoztam, bár nagy volt a kísértés, hogy fürödjek így felidézve a rengeteg emléket, de eszembe jutott Danielle és el is felejtettem ezt. Mikor készen lettem megtörölköztem, majd felvettem a ruhadarabokat, amiket Ő adott. A tükörbe nézve megint azt a gyenge lányt láttam, akit mostanában. Sírva fakadtam. Legszívesebben sikítottam volna, de nem tudtam. Azt a fájdalmat, ami a testemben szétáradt a szívemben lévő elnyomta. Nem tudom mennyit sírhattam a földön ülve, mikor valaki szólt az ajtó másik oldaláról. 

-   Minden rendben? - kérdezte Stan. 

-   Nem. - mondtam és sírva és bár nem látta, ingattam a fejem. 

-   Bejöhetek? - kérdezte, mire csak hümmögtem, de valószínű meghallotta, mert benyitott. 

Becsukta az ajtót, leült mellém és megölelt. Elmondtam neki mindent, egészen attól a naptól kezdve, amikor elkapott a kapu előtt. 

-   Már soha többet nem érhet hozzád! - simogatta meg az arcom. - Vigyázunk rád és ha a közeledbe jön, repítem az ablakon, annak ellenére, hogy nem vagyok az a verekedős típus! - mondta. 

-   Ti? - kérdezte Louis, mire felnéztünk rá. 

Nem szólt semmit, csak leguggolt elém és megsimogatta az arcom. 

-   Ne félj, kérlek! - súgta, majd óvatosan felemelt és kivitt. 

Bevitt a vendégszobába, letett az ágyra, majd rám hajtotta a paplant. 

Régen ilyenkor a saját szobájába vitt volna és meg sem fordult volna ilyen a fejében. 

-   Itt maradsz? - kérdeztem halkan, mire elmosolyodott és befeküdt mellém. 

Ugyan nem ölelt magához, mint régen mégis ott maradt és figyelt amíg el nem aludtam.  

2. évad 35. rész

Sziasztok! Úgy terveztem, hogy ezt a részt tegnap befejezem és ki is rakom, de hajnalban mentünk ilyen csapatépítő bulira, ami nagyon unalmas volt, a felénél haza akartam jönni, mégis éjjelig maradtunk és a telefonomat nyomkodtam, de mindegy, nem untatlak titeket ilyen okosságokkal, tehát jó olvasást mindenkinek! 
Reggel Cara kiabálására ébredtem. Elmehetne fociedzőnek! Nem is értem, hogy nem vertem még agyon! Fáradtan másztam ki az ágyamból és mint eddig minden reggel a Louisval kedvenc közös képünkre néztem, amin elmosolyodtam, majd elgondolkoztam. Megérdemelnék még páran, hogy a falamra kerüljenek. Van egy csomó autóversenyes képem, rengeteg Alkonyos és kutyásból is van egy pár, na meg persze a hülye családi selfie-k. Ezekkel a tervekkel mosolyogva mentem le.
-    Zayn vidd innen a fiad! - kiabálta Lola, majd Zayn nevetve jött szembe velem a lépcsőn egy nyakig nutellás Benjivel az ölében.
-   Anyád már megint ki van? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-   Aha. - bólintott. - Puszi! - mondta, mire megpusziltuk egymást.
-   Zayn, intézd el, mert rád is ki lesz akadva és bezár titeket a szobájába! - nevettem.
-   Oké. - nevetett, megöleltük egymást, majd folytattuk az utat.
-   Itt miért van üvöltés? - kérdeztem értetlenül.
-   Mert nem sokára Európa, de addig sem kéne ülni és semmit tenni! - mondta Cara.
-   Oké, akkor mit kell csinálni? - kérdeztem.
-   Először fotózás a lányoknak, utána pár videót készítünk. - mondta, mire sóhajtottam.
-   Milyen fotózás? - nyafogtam és a pultra könyököltem.
-   Iris! - mosolygott Becky.
-   Az jó. - mosolyogtam, majd elvettem a kávémat.
-   Akkor a Malik családon kívül mindenki menjen öltözni! - mondta Cara, mire kiengedtem a kertbe az ebeimet, Richard mint mindig, ment felügyelni Én, pedig felmentem öltözni.
Gyorsan bementem a fürdőbe és fél óra elteltével már lent is voltam, ahogy mindenki. Az állataimat behívtam és bezártam az ajtót, majd elindultunk. Az úton csöndben voltam, ugyanis egy Danielle-Louis páros falta egymást előttem, így úgy 5 perccel később nem bírtam nézni. A piros lámpánál se szó se beszéd kinyitottam az ajtót ami mellett ültem, kiszálltam, a telefonomat az ülésre dobtam, hogy még véletlenül se tudjanak elérni, majd becsaptam az ajtót és elindultam.

* Becky szemszöge *

Reb mellett ülve pontosan tudtam, hogy mi a baja és egyet értettem vele! Egy autóban vagyunk, könyörgöm! Nincs bajom velük, de nehogy már lenyeljék egymást! Szerencsére Rebel kis jelenete miatt elváltak egymástól. 

-   Ennek mi baja? - kérdezte Danielle értetlenül. 

-   Fogalmam sincs! - rázta a fejét Louis. 

-   De ez miért jó neki? - kérdezte Liam. 

-   Könyörgöm, nem tudtátok még megszokni, hogy ilyen? - kérdezte idegesen, már-már kiabálva Roxy. - Nem fog megváltozni, hiába csodálkoztok rá! - mondta mérgesen, majd sóhajtott és hátra dőlt. 

-   Akkor sem értem miért nem tud egy szót se szólni, mielőtt kiszáll az autóból! - sóhajtott Dani. 

-   Mert az egyetlen ember ezen a földön, aki valaha is egy kicsit megértette ilyenkor Louis volt, ugyanis fogalmunk sincs mégis mi megy végbe a fejében, viszont neki sokszor elmondta! Most senkinek nem mond el semmit! Mielőtt összejöttek, azelőtt is ilyen volt és ezentúl is ilyen lesz! Valószínű sose tudjuk meg, hogy hova megy, vagy mit csinál, mert nem fogja elmondani! - magyarázta mérgesen Jesy. 

-   Engem se avatott be ilyenekbe! - mondta Louis. 

-   De igen! - vágtuk rá egyszerre a csajokkal. 

-   Ahogy te voltál az egyetlen, aki leszoktatta a céltalan száguldozásról, az első, akit tényleg szeretett és az egyetlen aki vezethette azt a retkes autót! - kiabáltam. 

Nem értettem miért kiabáltam, de úgy éreztem megkönnyebbültem. Ez már rég kikívánkozott belőlem. Rebel egy érzéstelen barom volt, mi mégis szerettük, majd jobb ember lett Louis miatt és most ugyan ott van. 

Reb nem jelent meg a fotózáson, de nem is vártunk mást. Utána Cara hazavitt minket. Mikor beléptünk Richard repült a vállamra. 

-    Jackkel van. - adta át az infót. 

-    És jól van? - kérdeztem aggódva. 

-    Igen. - mondta, majd elrepült: vagyis nem. 

* Sarah szemszöge *

A saját lakásomba jöttem, minden sminket lemostam és lezuhanyoztam, majd felvettem a pizsamámat. Sírva hívtam fel Jackket. 

-    Mi a baj Hercegnő? - kérdezte ijedten. 

-    Nem tudnál átjönni? - kérdeztem szipogva. 

-    De megyek. - mondta, majd letette. 

Én csöndben vártam, hogy mikor nyit be. Csöndben leült mellém, majd elmeséltem mi volt, mire szorosan magához ölelt. Én háttal ültem az ajtónak és az arcomat a vállába fúrtam. 

-    Jack Én nem akarok Rebel lenni! -mondtam sírva. - Sarah akarok lenni! - kiabáltam. - Sarah, aki életében a legfontosabb férfi te vagy, Alkony és az apja! Sosem akarnék Londonba költözni, híres lenni! - töröltem le a könnyeimet, de újak jöttek. - Sosem akarok a Wiches tagja lenni, a lányokkal találkozni! - törölgettem a szemem. - Nem akarok találkozni a One Direction-nel, sosem akarok szerelmes lenni Louis Tomlinson-ba! - kiabáltam. - Átlagos akarok lenni! - mondtam halkan. 

-    Sarah... - hallottam meg Jesy hangját a hátam mögül. 

Nem néztem hátra, csak reméltem, hogy csak a lányok vannak, itt, de ezt a következő megszólaló ember megcáfolta. 

-    Miért nem mondtad, hogy baj van? - kérdezte Niall. 

-    Mert nem tudtok segíteni! - álltam fel kiabálva, feléjük fordulva. - Senki sem tud! Nem mondhatom el, mert akkor csak nagyobb bajban leszek! - törölgettem a könnyeim. 

Louis tekintetéből nem tudtam semmit kiolvasni. Reméltem, hogy annyira meg akar ölelni, mint Én Őt.

Körülnéztem, de egyszerűen nem tudtam megszólalni, egy hang se jött ki a torkomon. Nem is tudtam mit mondhatnék egy ilyen helyzetben. Bocsánat? Hülyeség lenne! 

Egyszerűen emberi roncsként vágódtam vissza a kanapéra. 

-   Nem akarok létezni. - súgtam magam elé, majd a sírástól a vállam rázkódni kezdett, aztán már kinevettem saját magam, egyszerűen annyira szánalmas voltam. 

Felálltam, sóhajtottam és se szó se beszéd bementem a fürdőbe és bezárkóztam. A mosdókagyló elé léptem és belenéztem a tükörbe. 

-   Szánalmas vagy! - mondtam keserű mosollyal a tükörképemnek, majd megmostam az arcom és megtöröltem. 

Elgondolkoztam azon, hogy elkezdem vagdosni magam, de valahogy ehhez mindig túl erősnek éreztem magam és ez most is így volt. Csak azt nem értem, hogy miért! Nem vagyok erős, egy cseppet sem, mégis mindenki azt hiszi, még Én is.
Dörömbölés ébresztett fel a gondolataim csodás világából.
-   Ugye nem csinálsz hülyeséget? - kérdezte aggódva Jack.
-   De. - súgtam magamnak a tükörbe nézve. - Egész életemben azt tetten. - mondtam halkan, majd lehajtottam a fejem és néztem, ahogy a könnyeim a mosdókagylóra csöppennek és a lefolyóig gyorsan siklanak, majd eltűnnek.
Hallani lehetett a cseppek koppanását, ahogy a mosdóhoz érnek, ugyanis kintről hallgatóztak.
-   Törpilla, kérlek nyisd ki az ajtót, különben esküszöm, hogy átmászom a hálóablakból! - hallottam Louis ideges, aggódó hangját, mire halványan elmosolyodtam.
-   Sarah, a francba nyikkanj már meg! - rúgott az ajtóba idegesen Jesy.
-   Nincs semmi bajom. - mondtam halkan, remegő hangon, de kint hallották.
-   Akkor mehetünk! - mondta Danielle.
-   Menjetek! Sokkal jobb dolgotok is van mint könyörögni, hogy elmondjam mi a bajom! Mert nem fogom! - mondtam az utolsó mondatot idegesebben.
-   Törpe, légyszíves! Csak gyere ki! - kérlelt Louis. - Nem fogunk faggatni, elfogadjuk, hogy nem mondod el, csak gyere ki! Kérlek! - mondta a végét halkan.
Halkan kattant a kulcs, majd kinyitottam az ajtót. Roxy alaposan végignézett rajtam, majd megnézte a csuklóm. Én idegesen kirántottam a karom a fogásából.
-   Nem csinálok hülyeséget! - néztem rá mérgesen. - Nem leszek öngyilkos, nem adom fel. Szerintem nem így ismertek. - mondtam fölényesen, majd kimentem a konyhámba.
Mikor lettem Én ilyen erős? Vagy csak annak mutatom magam? Pedig esküszöm, hogy ez teljesen magától jött. Sírva jöttem ki a fürdőből, de a mondatom felszárította a könnyeimet és magabiztos lettem.
-   De az előbb még... - hallottam Danielle értetlen hangját a szobámból, mire elmosolyodtam.
-   Nem fogod fel, hogy senki sem tudja mi van a fejében? Olyan mint egy időzített bomba az egész lány! Gondol egyet és hopp már el is ment! - kiabált rá idegesen Jesy. - Nem tudom miért nem bírja felfogni ezt senki! - mondta és a végén sóhajtott, mire csak kuncogtam.
Végül kijöttek hozzám és ahogy vizsgáltak úgy éreztem magam, mint valami szobor.
-   Mi lenne, ha nem bámulnátok rám, mint egy idiótára? Úgy néztek, mintha életetekben nem láttatok volna embert! Élek, nem vagdosom magam és nem fogom elmondani mi a bajom, ugyanis nem lehet! - mondtam.
-   Miért taszítasz el mindenkit? - kérdezte Hazza.
-   Nem fogjátok megérteni! Ha valaha egyszer elmondhatom, ígérem, hogy elmagyarázom, de most nem tehetem! - mondtam és megint előjöttek a könnyeim.
-   De mi akadályoz meg benne? - kérdezte értetlenül Zayn.
-   Ha elmondom, iszonyú nagy bajba keverlek titeket! Mindenkit aki megtudja! - sóhajtottam.
-   De most te vagy bajban! - mondta idegesen Payno.
-   Nekem nem lesz bajom, amíg nem mondom el senkinek! - mondtam.
-   Értjük. - bólintott Lola.
Én attól féltem, hogy a rengeteg sírástól kiszáradok, így egy nagy pohár vizet elkezdtem kortyolni. Közben végignéztem a társaságon. Louis minden mozdulatomat figyelte, Liam agyalt, Harry elkeseredetten bámulta a pultot, Niall fájdalmas arccal nézegetett, Zayn aggódó arccal gondolkozott, Danielle is gondolkozott, Jesy sírt, Roxy dühös volt, bár ezt nem mutatta, de láttam rajta, Becky csak nézte a poharat elkeseredetten Lola, pedig azon csak méregetett.
-   Szerintem te terhes vagy! - jelentette ki Danielle, mire a pohár kiesett a kezemből és kiköptem a számban lévő vizet.
A pohár nem tört el, csak egy kis darab belőle, viszont sikeresen leköptem a társaságot és hatalmas szemekkel bámultam Danira.
-    Ez hogy jött neked? - kérdeztem totál értetlenül.
-    Hangulatingadozás, sírás, üvöltözés, rengeteg csoki, másra nem tudok gondolni! - rántott vállat.
-    Danielle húzzál kifelé! - fordult felé üvöltve Roxy és az ajtóra mutatott. - Hányszor mondjuk el, hogy Ő ilyen? - üvöltött.
-    Ne üvölts vele! - szólt rá Louis.
-    Mehetsz vele! - kiabált Roxy. - Kézen fogva húzzatok a francba! - üvöltött.
-    Miért rajtam töltöd ki a dühöd? - kérdezte Dani nyugodtan.
-    Tudod miért? - vigyorodott el gonoszan Roxy. - Mert te egy Barbie világban élsz! Jó pofizz máshol, mert erre rohadtul nem kíváncsi senki! - üvöltötte. - Sőt, ha lehet vissza se gyere, mert tök fölösleges vagy, a mi családunk teljes! Te vagy az egyetlen, aki nem kell! Főleg ide nem! Szerintem ha itt valaki terhes, az csak te lehetsz, bár valószínű, hogy te ilyen idiótának születtél, nem tehetsz róla! - kiabált tovább. - Nem is értem, minek jöttél ide! Hogy megtudd mi a baja? - mutatott rám. - Nem, csak hogy Louis nyakán lógj, mint mindig! - mondta, majd a végén elvigyorodott.
-    Roxy, ez több a soknál! - kiabált rá Louis. - Mit tett ellened?
-    Fájdalmasan hülye! - nevetett lenézően Roxy. - Sajnos már nem is szórakoztató, ugyanis szomorú vagyok, hogy egy ekkora libát választottál! - nevetett. - Ágyasnak elmegy neked, de akkor sürgősen koptasd le! - vigyorgott gonoszan.
-    Nem értem mit szeret rajtad Harry! Nem érdemled meg Őt! - kiabálta Louis, majd kiviharzottak a bejárati ajtón.
Én még egy fél percig bírtam, majd felröhögtem.
-    Nem bírtam a csajt, amúgy sem! - rántotta vállat vigyorogva Roxy.
-    Hát ez hatalmas volt! - nevettem.
-    Kicsit porig aláztad Életem! - ölelte meg Hazza, majd megcsókolta.
-    Roxy miért volt ez jó? - kérdezte Louis, mikor visszajött.
Én nem tudtam abbahagyni a röhögést.
-    Felvidítottam! - mutatott rám büszke mosollyal. - De nyugodtan menj a kis csajod után, nem haragszunk meg! Nem az eszed miatt szeretünk téged se! - legyintett, majd nevetve megöleltem.
Nem gondoltam volna, hogy Roxy kiborulása fel tud vidítani, de sikerült és jót röhögtem rajta.

KÉRDÉS!

Sziasztok! Most egy kérdéssel fordulok hozzátok! Régebben elkezdtem egy blogot, amit aztán nem folytattam, viszont nem tudom mi legyen a sorsa. Már csak 2 rész van kint belőle és a szereplők és egyszer már töröltem a blogot, de végül visszahoztam. Az lenne a kérdésem, hogy mi a véleményetek a BLOGRÓL? A véleményetek érdekel és hogy szerintetek folytassam-e. Azóta fejlődött az írásom és a részek nem lennének olyan sűrűn, mint itt, attól függ, hogy mennyi időm lenne. Megköszönöm, ha benéztek és véleményezitek! 

2. évad 34. rész

* Rebel szemszöge *

Mikor megláttam Louist, nagyon reméltem, hogy még nem késő és tövig nyomtam a féket és közben összeszorítottam a szemem, majd megállt az autó hirtelen Én, pedig bevertem az orromat a kormányba, majd visszacsapódott a fejem az üléshez. Louis ugyan ott állt és pár centi választott el tőle, de bátran állt ott, ahogy eddig. Én éreztem, hogy vérzik az orrom, így azt fogva szálltam ki idegesen a kocsiból, majd bevágtam az ajtaját dühből. 

-   Mond te teljesen megőrültél? - üvöltöttem Louisnak, majd egyre közelebb mentem hozzá. - Mi van ha egy másodperccel később látlak meg és elütlek? - kiabáltam. - Nálad furább sráccal még életemben nem találkoztam! 

-   Semmi bajom, viszont neked simán lehetett volna! - mondta. 

-   Nekem? Rohadt nagy lelkiismeret furdalásom, na az lett volna! Kiállsz ide? - kiabáltam. - Gondolkozol néha mielőtt idióta módjára nekiindulsz a hülyeségnek méregből? 

-   Ezt akár Én is kérdezhetném! - nevette el magát gúnyosan. 

-   Én nem lettem öngyilkos majdnem, csak szilánkok repültek a karomba! - kiabáltam. 

-   De igen, éppen azzal próbálkoztál! - mutatott az autóra. 

Ekkor megállt mellettem Roxy és kiszállt. 

-   Te magadat ütötted el, vagy kiszálltál és Louis orrba vert? - kérdezte Roxy. 

-   Lefejeltem a kormányt. - néztem rá. 

-   Tehát be se voltál kötve? - nézett rám Tommo. 

-   Ez a legnagyobb problémád? - néztem rá idegesen. - Majdnem elütöttelek! - kiabáltam. 

-   Bízom benned és tudtam, hogy nem fogsz! - mosolyodott el. 

-   Húzzál az öltözőbe és megbeszéljük! - mutattam rá Louisra nézve idegesen. 

Ő elmosolyodott, majd bement. 

-   Tessék! - adott a kezembe egy zsepit Roxy. 

-   Kösz! - öleltem meg mosolyogva. - Amúgy ügyes vagy! - mosolyogtam rá. - Vidd vissza a helyére és az öltözőben találkozunk. - mondtam, mire bólintott és visszaült. 

Elhajtott, mire mosolyogva csúsztam végig fenékkel a kocsim motorháztetőjén és Harry kocsijához mentem, mire lehúzta az ablakot. 

-   Te engedted neki? - kérdezte Hazza mérgesen, mire elmosolyodtam. 

-   Nem lett semmi baja! - mosolyogtam rá. 

-   Louisnak semmi baja, ugye? - kérdezte ijedten Dani. 

-   Én agyilag kivizsgáltatnám, de Én meg sem karcoltam. 

-   De lehetett volna! - mondta mérgesen. 

-   Vigyáztam rá! - sóhajtottam mosolyogva, majd átmentem a másik autóhoz. 

Liam lehúzta az ablakot, ahogy a mögötte ülő Becky is. 

-    Normálisak vagytok? - kérdezte Liam. 

-    Persze! - villantottam nagy mosolyt. 

-    Büszke vagy rá, hogy meg tudtál állni, ugye? - kérdezte mosolyogva Becky. 

-    Nem is kicsit! - vigyorogtam, majd visszaültem a kocsimba és megálltam a garázsom előtt. 

Kiszálltam, majd bementem az öltözőbe. Louis ott ült, majd mikor meglátott elmosolyodott. 

-    Nagyon fáj az orrod? - kérdezte. 

-    Annyira biztosan nem fáj, mint neked fájhatna, ha elütöttelek volna! - néztem rá. 

-    Jó, meggondolatlan volt, de máshogy nem állsz meg! - mondta. 

-    És ha így sem? - kérdeztem, majd lerúgtam a cipőm és elkezdtem öltözni. 

Mit szégyenlősködjek előtte, látott már! 

-    Bízom benned! - mondta, mire elmosolyodtam. 

-    Tudom, de ez nem arról szólt most! - sóhajtottam. - Ha később veszlek észre, lehet a legközelebbi autó, amiben utazhatsz egy halottaskocsi lesz! - mondtam, mire elnevette magát. 

Én megforgattam a szemem. 

-    Ugye tudod, hogy ez egy cseppet sem vicces? - néztem rá komolyan.
-    Megálltál volna máshogy? - kérdezte, mire sóhajtva leültem vele szembe a székre.
-    Nem, de akkor sem volt ez megoldás!
-    Sajnálom Törpi, de féltettelek. - mondta.
Legszívesebben elmosolyodtam volna a nevemen és azon, hogy féltett, de nem lehetek átlátszó.
-   Ne hívj így! - szóltam rá szigorúan.
Nagyon fájt ezt mondani neki, ahogy minden szó, amivel eltaszítottam magamtól, de nem kockáztathatom, hogy baja essen!
Szomorúan bólintott, majd kiment. Legszívesebben utána rohantam volna, megöleltem volna és ha kell térden állva könyörögtem volna, hogy hívjon továbbra is úgy, ahogy csak akar! Mert titkon imádtam, hogy ennyire szereti, hogy kicsi vagyok és a beceneveimet is hiába hajtogattam, hogy utálom, mégis mindig megmosolyogtatott velük. Rengeteg sztár kapcsolatot láttam már és magabiztosan állítom, hogy a miénk nem az! Nem egy tipikus sztárkapcsolat! Ugyanis a sztárkapcsolatoknak is vannak fajtái: az iszonyú édesek vagyunk, hogy mindenki szeressen minket; a titkolózunk, de tök feltűnő, hogy mindenhova együtt megyünk ráadásul kézen fogva; a csak a kamerák előtt vagyunk egy pár, de ott is csak kézfogás és egy-egy kis puszi; a sosem mosolygunk, csak egymásra és nagyon vagányan vonulunk egymás mellett és takarjuk az arcunkat, pedig arra megyünk, hogy fotózzanak. Igen, na ezek közül egyik sem voltunk! Iszonyú édesek, hogy szeressenek? Hát nem tudom, mennyire voltunk aranyosak, de ha azok voltunk, közlöm, hogy nem érdekelt, hogy mi mások véleménye! Sosem titkolóztunk. Mi mindig egy pár voltunk, nem csak a kamerák előtt. Nem csak egymásra mosolyogtunk és nem takargattuk az arcunkat. Tehát ja, mi tényleg boldogok voltunk együtt.
Mikor felöltöztem felkaptam a táskám és mosolyogva kapcsoltam le a lámpát, majd zártam be az ajtót. Mikor kiléptem egy ismerős autó körözött a pályán: Charlie.
-   Basszus! - súgtam.
A kocsimhoz szaladtam, majd bepattantam és mikor Roxy odaért az ajtóhoz kinyitottam neki.
-   Menjünk! - mondta, mire bólintott.
Én Harry kocsija mellett megálltam, majd lehúztam az ablakomat.
-   Majdnem megkarcoltad! - utalt az autójához, mivel nem két méterre voltam az oldalától.
-   Persze. - nevettem. - Sőt, elütöttelek, nem? - kérdeztem, mire Roxy is elnevette magát. - Na induljunk! - mondtam.
-   Nem is köszönsz Charlienak? - kérdezte Danielle.
-   Nem szeret lányok ellen veszíteni, viszont köröket verek rá! - mosolyogtam bájosan. - Tehát, ha nem tudod tartani a tempómat, hívsz! - mondtam, majd Roxyra néztem. - Van nálad telefon?
-   Hát... - kotorászott a táskájában. - Van! - húzta elő.
-   Oké, akkor Roxyt hívod, nem engem! Valami óhaj? - kérdeztem.
-   Vezethetek? - kérdezte Louis.
-   Hogy sikerüljön az öngyilkosság? Mivel szeretnél frontálisan ütközni? - kérdeztem gonosz mosollyal.
-   Semmivel, vezetni akarom! - mondta a szemét forgatva.
-   Nem! - vágtam rá, majd tovább hajtottam a hátsó ablakig, ahol Louis ült.
Ő elvigyorodott és lehúzta az ablakot.
-   Akkor vezethetem? - kérdezte mosolyogva.
-   Nem, maximum utas lehetsz! - mondtam, mire vigyorogva kiszállt és jött vele Dani.
Mikor beültek hátra néztem.
-   Ha valaki hány, kirakom az autóból, majd mikor gyalog hazaért kiganézza a kocsit, világos? - kérdeztem, mire bólintottak. - Oké, akkor ehhez tartsátok magatokat! - mondtam, majd megálltam Liam mellett is és lehúzta az ablakát. - Megyünk haza, Harry mögött legyél, lehetőleg most nem olyan tempóval jön majd, mint mikor Én alszom és közben tolatok! - mondtam, mire Liam elnevette magát.
-   Mert akkor hazatolom. - nevetett.
-   Pontosan, megbeszéltük! - bólintottam mosolyogva, majd előrébb gurultam és vártam, hogy Harry és Liam is beforduljon irányba.
Ekkor megállt mellettem Charlie egyik haverja: Cooper. Lehúztam az ablakot.
-   Reb, csak nem megijedtél mikor Charlie megjelent? - nevetett.
-   Nem nagy a pofád egy kicsit? - kérdeztem lenézően.
-   Hagyjuk már! - nevetett. - Félnek tőled, mert Charlie hagyott nyerni! - nevetett.
-   Úgy tudom, te vagy az egyetlen akinek még nem rúgtam szét a seggét azon a pályán! - mondtam, majd elvigyorodtam és kényelmesen hátra dőltem az ülésen és meggyújtottam a cigim. - Szeretnél te is kikapni egy lánytól? - fújtam ki a füstöt mosolyogva.
A  haverjai a kocsiban röhögtek rajta, majd elszáguldott. Én elnevettem magam.
-   Ez ki volt? - kérdezte Danielle.
-   Egy srác, akivel nem jó ötlet szórakozni. - mondtam.
-   És te? Nem félsz tőle? - kérdezte, mire elnevettem magam.
-   Ugyanolyan hülye nagypofájú barom, mint a többi. - sóhajtottam, majd hátra néztem. - Közlöm, hogy akik ott ültek abban az autóban egyiknek sincs pénze autóra és sosem volt sajátjuk, sőt nemhogy versenyezni nem tudnak, de normálisan vezetni sem, csak Charlie haverjai, mellesleg mind agresszív! Beszól nekik egy srác, rögtön verekszik az összes! Charlie az egyetlen srác azon a pályán, aki tud versenyezni, de a többi... - nevettem. - Azért van nagy nevük, mert ha veszítettek, megverték az ellenfelüket és ellopták a kocsiját. Ennyi. Azért van Charlie szutykos telepén annyi autó, mert mindet lopták! Szánalmas az összes!
-   A csajokról ne is beszéljünk! - horkantott Roxy.
-   Én vagyok az egyetlen az összes lány közül, aki nem feküdt le az egész csapattal! - horkantottam. - Hányingerem van tőlük. Ezért is szálltam ki, meg más miatt is, de az nem fontos. Ja és ez a csapat gorilla? Egyik sem túl erős, főleg nem Charlie. Mocskos csaló az összes, még rendesen verekedni sem tudnak. De ne is beszéljünk erről a putriról!
Elindultunk, de Harry az első kanyarnál lemaradt, mire sóhajtottam. Én untam az utat és gondoltam mutatok olyat, amit még csak Roxy látott. Én elmosolyodtam, majd hirtelen gázt adtam és megfordultam, vagyis az autó eleje Hazza autója felé volt és egy pillanatra megálltam, mivel a hirtelen fordulónál Roxy sikított egyet. Amolyan "tudod mi jön most, ugye?" mosollyal néztem Roxyra. Ő elmosolyodott, majd gázt adtam és tolatva folytattam az utat.
-   Ez nem veszélyes egy kicsit tekintve, hogy korom sötét van és egy cseppet sem mész lassabban, mint a sebességkorlát, ráadásul tükörből tolatsz? - kérdezte ijedten Dani.
Én elmosolyodtam, majd hirtelen megálltam, mire Louis az Én Danielle, pedig Roxy ülésébe fejeltek bele.
-   Esetleg át akartok ülni? - néztem hátra amolyan mosolyogva.
Roxy csak röhögött.
-   Nem, viszont befejezhetnéd! - mondta Louis.

Summer

-   Mégis mit? - kérdeztem mosolyogva, majd elindultam.
-   Az életveszélyes trükkjeidet! - mondta mérgesen.

Taylor

-   Esetleg ki akarsz állni elém? - kérdeztem mosolyogva, mire megforgatta a szemét. - Én csak megkérdeztem! - nevettem el magam, majd bekapcsoltam a rádiót, amin eléggé az eseményhez illő zene szólt.
Roxy elmosolyodott, majd felhangosította. Én lezúztam az ablakot, majd két ismerős motor száguldott felém: Summer és Taylor az ikrek. Ők a két motoros csaj, akik még normálisak, viszont nem tartoznak Charlie ördögi körébe. Taylor egy keréken elszáguldott mellettem, de Summer felvette a tempóm és az ablakom mellett maradt.
-   Hogy hogy észrevettél? - kérdeztem mosolyogva.
-   Nem találok minden második sarkon egy szőke csajszit, aki tolatva száguldozik! - nevetett.
-   Jól van! - nevettem. - Amúgy rég láttalak titeket!
-   Hát, ha nem tolod el a képed egyik versenyre se, nehéz lenne! - mosolygott.
-   Jól van Taylor, egy csomó minden történt velem! - nevettem.
-   Látom! Szereztél 2 tetkót! - mondta mosolyogva.
-   Nem azt mondtad, hogy az összes lányt utálod, mert nem normálisak? - kérdezte Louis.
-   Summer és Taylor normálisak! Ők az ikrek, akiket az ember nehezen tudna elfelejteni! - mosolyogtam.
-   Taylor most nem normális! Hetekig sírt egy srác után és most is hülye! Azért megy mint egy ökör! - forgatta a szemét Summer. - Pedig egy fiúért teljesen fölösleges sírni! - horkantott.
-   Van olyan, amelyik megérdemli! - mosolyogtam rá.
-   Te jól vagy? - vizsgált meg. - Biztos hogy te te vagy?
-   Igen! - nevettem. - Csak te még nem voltál szerelmes! - mosolyogtam rá.
-   Addig jó! - nevetett, majd megfordult és a tesója után száguldott.
Én elnevettem magam, majd megláttam Harry kocsiját egyre közeledni.
-   Jé! - nevettem. - Hazza megtalálta a gáz pedált! - csodálkoztam, mire Roxy elnevette magát.
Én megvártam amíg közelebb nem érünk egymáshoz, már nem volt túl sok a két autó között, mikor Harryre vigyorogtam, aki csak a fejét rázta. Én elvigyorodtam, majd gázt adtam és mikor eltávolodtunk Harry kocsijától egy kicsit hirtelen gondoltam egyet, majd megfordultam.
-   Legközelebb valami figyelmeztetést kérünk! - mondta Louis.
-   Úgy ismersz? - mosolyogtam, mire csak sóhajtott, majd hátra dőlt a hátsó ülésen.
Én elnevettem magam, majd szórakozottan mosolyogva haladtam egy darabig nyugodtan. Majd meguntam ezt a kocsikázást és egy kis "köröcskére" fordultam.
-   Rebel! - kiabált rám Louis ijedten. - Mi lenne, ha legközelebb egy kis jelét adnád a hülye akcióidnak? - dühöngött.
-    Azt hittem te már megszoktad ezeket tőlem! - nevettem, majd Hazza lehúzta az ablakát, így Roxy is.
-    Komolyan abbahagyhatnád ezeket a magánakciókat! - mondta Harry.
-    Csak nem beijedtél? - nevettem, majd gázt adtam és visszaálltam Hazza elé.
-    Ugye itt vége? - kérdezte Tommo.
-    Hogy lehettek ilyen unalmasak? - sóhajtottam, majd gondoltam egyet és félreálltam, majd Hazza lelassított mellettünk. - Menjél, úgyis utolérünk! - nevettem, mire elhajtott mellettünk, majd Liam is.
-    Mire készülsz? - kérdezte Danielle.
-    Szálljatok ki! - mosolyogtam.
-    Kidobsz? - kérdezte Louis.
-    Nem, csak szálljatok ki! - mosolyogtam, mire mind a 3-an kiszálltak.
Én elmosolyodtam, majd elkezdtem körözni körülöttük, de először hatalmas köröket mentem.
-    Oké, akkor most álljatok hárman egymásnak háttal. - mondtam, majd tették amit mondtam.
Én elkezdtem egyre szűkíteni a kört. Már csak egy méter választott el tőlük.
-    Bíztok bennem? - kérdeztem.
-    Van más választásunk? - kérdezte Danielle.
-    Rohanni amilyen gyorsan csak tudtok! - nevettem. - De az a sebességemet és a ti sebességeteket tekintve számotokra azonnali halállal járna, tehát nagy levegő és bízzatok bennem! - mosolyodtam el, majd addig szűkítettem a kört, hogy már épp, hogy nem csúszott ki az autó hátulja a sebesség miatt.
-    Ez nagyon atom! - mosolygott Roxy.
-    Csak kicsit félelmetes! - mondta Louis.
-    Neked? - nevettem. - Na akkor most bízzatok bennem és maradjatok így! - mondtam, majd szűkítettem a kört és emeltem a sebességet, addig amíg nem tudtam úgy körözni körülöttük, hogy az autó hátulja az egész körben kifelé volt az eleje, pedig éppen nem érintette a kör közepén állókat. Majd hirtelen megálltam. Sóhajtottam, majd hátra dőltem az ülésen.
-    Szerintem mi jobban bíztunk benned, mint te magadban! - nevetett Louis.
-    Pontosan így volt, de gondoltam, miután nem ütöttelek el, ez már csak sikerül! - mosolyogtam.
-    Én hátra ülök, mert csak. - rántott vállat Roxy, majd bepattant. - Itt olyan, mint egy hullámvasút! - mondta, mire elnevettem magam.
-    Oké, akkor ülök előre. - mondta Louis, majd bevágódott mellém Dani, pedig Roxy mellé.
-    Akkor most utolérjük a többieket! - mosolyogtam, majd gázt adtam és visszamentem az útra.
5 perccel később megelőztem Harryt. Onnantól kezdve már normális utunk volt. Mikor beálltam a garázs titkos részébe, a cuccaimat elpakoltam, majd bezártam a szekrényt.
-    Hát te nem öregszel ki! - néztem a kocsimra, majd bementünk a házba.
Lola ás Zayn egymásra dőlve elaludtak. Én elnevettem magam, majd felmentem és lezuhanyoztam. Nagyon fáradt voltam, így rögtön bedőltem az ágyba, mellém a kutyáim és el is aludtam.

2. évad 33. rész

Reggel elég korán keltem, Jack még aludt. Gyorsan felöltöztem, majd a telefonomat zsebre tettem és elindultam keresni, de természetesen semmi eredménye nem lett. Én mint mindig már annyira aggódtam, hogy gyomorgörccsel sétálgattam, mikor dél körül megcsörrent a telefonom: Phoebe.
-   Szia! - mondta mosolyogva. - Itt van Alkony. - kuncogott.
-   Jaj de jó! - sóhajtottam. - Be voltam szarva. - mondtam, mire elnevette magát. - Megyek érte.
-   Oké, de maradsz? - kérdezte.
-   Lehet. - mosolyodtam el.
-   Juhú! - mondta, majd letette.
Én bementem, majd Jack-et felkeltettem.
-   Neked mi bajod? - kérdezte hunyorogva.
-   Elviszel Doncasterbe a kocsiddal! - mondtam.
-   Oké, 10 perc és lent vagyok, addig szedd össze a lovad cuccait! - mondta, mire bólintottam.
Csak egy vezetőszárat szedtem össze, de egyszerre értünk a kocsihoz. Az úton Én elaludtam.
-   Sarah, Doncasterben vagyunk! - bökdösött Jack.
-   Jó, menjünk! - mondtam, mire elmosolyodott és kiszálltunk.
Mielőtt bekopogtam volna kinyílt az ajtó és az ikrek ölelgettek. Én mosolyogva szorítottam őket magamhoz.
-   Jól viselkedett a kis fekete? - kérdeztem mosolyogva.
-   Mint mindig! - mosolygott Jay, mire Őt is megöleltem.
-   Sarah! - kiabált a lépcsőről Felicite, majd Ő is megölelt.
-   A többiek játszanak Alkonnyal. - mosolygott Daisy, majd kimentünk.
Mikor meglátott Alkony, mindenkit letojva odaügetett hozzám és a fejét az orrát a számhoz érintette, mire megpusziltam.
-   Kis hülye, nem megoldás, ha elszöksz! - mosolyogtam, majd átöleltem a nyakát, mire szaglászni kezdett. - Mi változott rajtam? - kérdeztem tőle mosolyogva, mire a hajamba szuszogott. - Hajam eddig is volt, ezt megígérhetem! - nevettem.
Óvatosan Jack felé szagolt, majd vissza lépett mellém.
-   Nem ettem meg anyát! - nevetett Jack.
-   Egy karcolás sincs rajtam! - mosolyogtam a lovamra, majd megpusziltam. - Te meg tiszta maradtál, miért? - kérdeztem. - Gondoltad, így talán nem kapsz büntit?
-   Ne büntesd meg! - mosolygott Phoebe. - Nem csinált semmi rosszat!
-   Á dehogy, egy angyal! - nevettem. - Mit pusztítottál el Pukkancs? - kérdeztem, mire csak megrázta a fejét és elment tőlem, szaglászta a földet.
-   Már nem érdekled! - nevetett Louis.
-   Hát nem. - mosolyodtam el, majd legyintettem. - Készülj Édes, hogy megyünk haza! - szóltam a lónak, de felém se nézett.
-   Nem maradsz? - kérdezte Daisy és megfogta mindkét kezem, majd hintáztatta őket.
-   Nem tudom... - néztem Jack-re.
-   Ne rám nézz! - emelte fel védekezően a kezét. - Én autóval megyek haza!
-   Maradjatok! - kérlelt Phoebe is és a jobb kezemet átvette és azt lengette.
-   De nem akarok sötétbe hazalovagolni! - nyafogtam.
-   Itt alszotok! - mosolygott Daisy.
-   Ide is költözzek? - kérdeztem.
-   Igen, az tök jó lesz! - mosolygott Phoebe.
-   Aha, jó. - sóhajtottam.
-   De még csak... - nézte meg a telefonját Daisy. - Fél 2 van és még nem sötétedik!
-   Jó, de nem sokáig! - mosolyodtam el, mire megöleltek.
Hát elég ciki nap volt, ugyanis a volt barátom családjánál... hát elég bizarr.

És ezzel a nappal vége lett a nyugalmamnak, a pillanatnyi boldogságomnak is. Visszamentem Londonba, majd éltem a mindennapjaimat. Louis elment Amerikába, így legalább neki nem kellett folyamatosan hazudnom, ugyanis a barátaim mind észrevették rajtam, hogy valami baj van, ami egyre nagyobb. Pedig a baj nem nőtt, csak egyre nehezebb volt ez az egész. Mindennap eltűrni, hogy azt tegyen velem, amit csak akar, nem megszökni, nem ellenkezni, nehogy valakit bántson. Úgy éreztem, teljesen magamra maradtam és senki más nem tud rajtam segíteni. Ha feljelentem, egyszer úgyis megtalál. Meg aztán Louisnak ott van Danielle, akivel nagyon boldog, nem akarom elrontani a kapcsolatát, ha már annyit játszadoztam vele. Valószínű már nem érdeklem Őt, nem sokáig tűrném el, ha ezt csinálná velem. De ha tudná, hogy miért tettem amit, akkor lehet meg tudna bocsájtani. Ezek viszont mind csak álmok. Charlie uralma alatt élek és nem tehetek semmit. Úgy irányíthat, mint egy bábút, ugyanis van mivel zsarolnia és szívesen teszi. De egy a probléma: Ő nem csak fenyeget, hanem meg is tenné, amivel fenyeget. Legszívesebben már elrohantam volna, nem érdekelne a hírnevem, a bandám, a barátaim, se Louis. Ha nem lennék itt, ha nem találna meg Charlie, akkor nem bántaná Őket, ugyanis nem származna haszna belőle. Ez lenne a legkönnyebb út: az öngyilkosság. Csak pont ez a baj vele, hogy túl könnyű. Nem adhatom fel így. Valami kiút biztos van ebből a fogságból. És sajnos valami apró remény szikra még pislákol a szívemben és nem hagyja, hogy feladjam. Az a kis jelentéktelen szikra megvilágítja a szívem és talán nem tűzként él már bennem, de ott van és bár pislákol, mégis erősen hisz abban, hogy Louisval van közös jövőnk és nem hisz az agyamnak, nem hisz a tényeknek, abban sem hisz, amit látok. Az a szikra csak a szerelmünkben hisz és semmi másban. Őt nem zavarja Dani és Louis kapcsolata, abban sem hisz. Az sem zavarja, hogy teljesen lehetetlen dologban hisz.
Ez a nap is szokásos volt. Délben dudált Charlie a ház előtt, majd elvitt. Én némán engedelmeskedtem neki, így nem bántott, nem fenyegetett. Este kitett a házunk előtt. Mikor beléptem teljes csönd és sötétség fogadott. Kimentem a konyhába, ahol egy cédula várt.
" Moziba mentünk, aztán vacsizni! Ha van kedved csatlakozni, van jegyed és a szokásos pizzériában leszünk! " 
Sóhajtottam, majd összegyűrtem a cetlit és kidobtam. Összerogytam a konyha padlóján és csak sírtam. Nem tudtam mit csinálni, mert egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Fél órával később tudtam csak összeszedni magam, majd írtam egy SMS-t Roxy-nak.
Hol vagytok? Még vacsira odaérek? :)
Most indulunk, a te tempódban még hamarabb, mint mi! :D 
Mit szólnál a vacsi után egy kis versenyzésre? Van egy kölcsön kocsim;)
Oké! De titok, Hazza tuti nem engedné! :D 
Szó sincs róla, viszont akkor a kis szépségemmel megyek! 
Elmosolyodtam, majd felszaladtam és átöltöztem és a sírás nyomait is eltüntettem. Utána megsimogattam a kutyáimat, elköszöntem Richardtól, majd mentem a garázsba. A cuccokat kiraktam a szekrénybe, csak a sisakot és a rádiót raktam a csomagtartóba, majd elindultam. Betartottam a sebességkorlátokat, csakhogy ne vonjam magamra a figyelmet, majd megálltam a szokásos pizzériánál. Egyik kocsi sem volt még ott, úgyhogy nevetve kiszálltam, majd az autónak dőlve vettem elő a telefonom és közben meggyújtottam a cigimet.
Roxy, itt várok rátok! :D
Milyen meglepő! :D Harry olyan lassú, mint te mikor tolatsz, csukott szemmel!
Természetesen, Ő nem sieti el a dolgokat! :D
Ekkor megérkezett Louis, majd mikor leparkolt a versenyautóm mögé, Benji mint egy torpedó kiugrott az autóból.
-   Megmondtam, hogy sokkal hamarabb itt lesz! Ráadásul a legmenőbb kocsival jött! - nyafogott, mire elnevettem magam.
-   Kisfiam, megkértelek, hogy ne nyekeregj! - szállt ki sóhajtva Lolusz.
-   Ráadásul egész út alatt azért nyafogtál, hogy menjek gyorsabban, hogy mi érjünk ide előbb! - szállt ki Louis is.
-   Mert olyan vagy, mint egy csiga! Reb sokkal gyorsabb nálad és menőbb a kocsija! - mondtam, mire megint elnevettem magam, majd eldobtam a cigim és eltapostam.
-   Bocsi Benji, de nem száguldozhatunk össze-vissza! - szállt ki Danielle, majd megfogta Lou kezét.
-   Hát nagyon sajnálom, de a legvagányabb akkor is Rebel! - mondta, majd odaszaladt mellém, mire az ölembe kaptam.
-   Kérek puszit! - mosolyogtam, mire megpuszilta az arcom.
-   Legközelebb jöhetek veled? - kérdezte mosolyogva.
-   Jöhetsz! - mosolyogtam rám.
-   Nem! - vágta rá Zayn.
-   Na hallgass a faterra, öregszik! - legyintettem mosolyogva. - Majd elrabollak!
-   És vezethetek? - kérdezte izgatottan.
-   Nem! - vágta rá Lola és Zayn egyszerre.
-   Még átgondolom! - kacsintottam rá.
-   De ezt! - mutatott a kocsira, aminek nekitámaszkodva álltam.
-   Természetesen! Miért melyik másikra gondoltál? Arra? - mutattam felhúzott szemöldökkel Louis kocsijára. - Na ne viccelődj! Ha már elmegyünk vagánykodni, minimum ezzel! - mondtam mosolyogva, mire elnevette magát.
-    Jó, ezt megbeszéltük! - mosolygott, mire letettem.
Huncut vigyorral állt meg Louis előtt karba tett kézzel.
-    Na, ennyi vagy! - mondta a kis gizda Tommonak.
-    Én már vezettem azt a kocsit! - mosolygott rá Louis.
-    Én is akarom! - nézett rám nyafogva Benji. - Ő miért vezethette? Azt mondtad, más nem vezette még csak te!
-    Fogod vezetni ha nem nyafogsz! - mosolyogtam rá, majd Benji elém lépett, mire mosolyogva megfogtam a két kezét.
Én is közelebb léptem, majd kis terpeszbe álltam, így Benji belépett a lábaival a két cipőm közé, majd eldőlt, így Én tartottam.
-   Mi van Töki? - kérdeztem mosolyogva.
-   Vezetni akarom! - nyafogott.
-   Csak nagy fiúk vezethetik, a nagy fiúk, pedig nem nyafognak, mert megeszem Őket! - ráztam meg a kézénél fogva, mire felnevetett.
-   És Louis miért vezethette? Ő többet nyafog! - mondta mosolyogva.
-   Csak úgy! - ráztam meg megint. - Megsúgom, hogy ezt a kocsit több csajszi vezette mint fiú! - mosolyogtam.
-   Nyilván, mivel a tiéd! - mondta. - Anya te is vezetted? - kérdezte Lolát.
-   Nem, csak utas voltam! - mosolygott.
-   Akkor ki vezette? - kérdezte.
-   Én! - mosolyogtam. - Meg Louis, meg te fogod! - vigyorogtam.
-   Akkor több fiú fogja mint lány? - csodálkozott.
-   Nem, mert Én olyan sokat vezettem, hogy meg se kottyan neki! Meg majd a lányom is vezetni fogja, na meg aztán ki tudja kinek engedem majd meg még! - mosolyogtam.
-   Ne már! Én azt akarom, hogy csak nekem engedd meg, vagy legalább csak fiúknak! - nyafogott.
-   Nem! - ráztam meg. - Kinek kéne még megengednem, hogy vezesse? - kérdeztem mosolyogva.
-   Apának! - mosolygott. - Meg Harrynek, meg Niallnek, meg Liamnek! - sorolta, majd Louisra nézett. - Meg Louisnak, bár most nem volt jó fej, de általában az! - mondta, mire elnevettem magam.
-   És ki a legjobb fej? - kérdeztem mosolyogva.
-   Te! - vigyorgott.
-   És kit szeretek a legjobban? - kérdeztem.
-   Engem, meg Alkonyt, meg a kutyákat, meg Richardot, meg a kocsidat! - sorolta.
-   Pontosan! - mosolyogtam.
-   Meg még egy csomó mindenkit! - nevetett.
-   Igen, ez is így van! Amúgy neked csokis a szád tudtad? - kérdeztem mosolyogva.
-   Nem! - rántott vállat, mire felállítottam. majd letöröltem a száját.
-   Na, gyere ülj be, amíg megérkezik a csapat másik vele, csigatempóban elviszlek egy körre! - mosolyogtam Benjire.
-   És vezethetek? - kérdezte.
-   Majd később! - mondtam, majd beültettem és mentem vele egy gyorsabb kört, természetesen azért vigyáztam rá, majd visszaálltam az előző helyemre.
-   Na ez király volt! - örömködött.
-   És ki ment gyorsabban Louis, vagy Rebel? - kérdezte tőle mosolyogva Zayn.
-   Reb! - mondta, mire elnevettem magam. - Sokkal gyorsabban!
-   És mit gondolsz, ki vezet jobban? - kérdezte tőle Dani.
-   Rebel! - ölelt meg hátulról.
-   Szerintem ne kérdezgessétek, Benji a kis bűntársam, nem köpjük be egymást, alku van meg imádás! - nevettem.
-   Van csokid? - súgta Benji.
-   Nincs, ebben a kocsiban nem tartok, de viszont adok neked valami menő cuccot, jó? - kérdeztem, mire bólintott.
Én kivettem a csomagtartóból a sisakot, majd Benji felvette.
-   Ez nagyon állat! - vigyorgott a sisakban Benji.
Ekkor megérkezett Harry is.
-   Reb! - ugrott ki Roxy, majd megölelt. - Te már rég itt vagy, ugye? - kérdezte nevetve.
-   Hát minimum egy fél órája, tehát nyugodtan megírhattad volna, hogy ne siessek! - mondtam, majd elnevettem magam.
-   Neked azt mondani, hogy ne siess? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Becky.
-   Oké, értem! - nevettem, majd a sisakot elraktam és bementünk.
-   Rebel, miért nem hívtad el Charliet? - kérdezte Danielle.
-   Mert őszintén szólva egy tapintatlan bunkó. - mondtam, mire mellettem Jesy nevetett, de próbálta visszafogni.
-   Összevesztetek? - kérdezte.
-   Nem, szegény így született, nem lehet vele mit csinálni! - mondtam, mire Roxy és Becky is nevetett.
-   De szereted Őt, nem? - kérdezte Louis.
-   De, csak szegénykét így kell szeretni és nem igazán kell emberek közé vinni, mert tapintatlan, bunkó és agresszív! - soroltam, mire már az összes lány nevetett rajtam kívül.
A vacsora roppant feszült hangulatú volt, majd valahogy le kellett lépni Roxyval.
-   Menjünk! - intettem Roxynak mosolyogva.
-   Hova is? - kérdezte Harry.
-   Nem vagyunk óvodásak, vigyázunk magunkra! - mondtam, majd felálltunk.
-   De... - mondta Hazza, de csak kihúztam az ajtón Roxyt, majd nevetve beültünk a kocsiba.

* Harry szemszöge *

A mosdó ablakából láttam, ahogy elhajtanak egy cseppet sem lassan. Visszamentem a többiekhez, de le se ültem. 

-   Versenyezni mennek! - sóhajtottam. 

-   Menjünk! - állt fel Liam. 

-   Mi hazamegyünk, de ne hagyjátok, hogy öngyilkos legyen! - mondta Lola, majd Zaynnel és Benjivel elmentek Louis kocsijával. 

-   Hova rohanunk? - kérdezte Danielle értetlenül. 

-   Hosszú! - sóhajtott Louis, majd elindultunk. 

Nem száguldoztam, ugyanis nem akartam mások és a saját épségemet sem veszélyeztetni. Így másfél óra volt odaérni. Mikor behajtottam a pályára, hangos zene szólt és az ismerős autó száguldott a pálya tőlünk legtávolabb eső pontján. Nagyon ideges lettem, ugyanis Roxy tudja, hogy mennyire utálom, ha valami életveszélyeset csinál, pont ezért teszi. Mikor oldalra pillantottam, éppen egy másik, még sosem látott versenyautó száguldott ki, amiben csak is Roxy ülhetett. Én idegesen ütöttem a kormányra. 

-   Hazz, tuti van rádiójuk! Hozok fejhallgatót! - mondta Tommo. 

-   Oké. - mondtam idegesen, mire Louis kipattant és két fejhallgatóval tért vissza. 

Felvettük, majd hallgatóztunk. 

-   Oké, már értem miért szereted ezt annyira! - mondta Roxy vidáman. 

-   Akkor élvezd ki minden percét, mivel érkezett két autónyi ünneprontó! - mondta Rebel. 

-   Miért jó ez? - kérdeztem idegesen. 

-   Ez komoly? - morgott Roxy, mire Rebel csak nevetett. 

-   Mi ilyen rohadt vicces? Induljatok haza! - mondta mérgesen Louis. 

Mikor elénk ért Rebel a kocsijával egyszerűen kidobta a fülesét az ablakon. 

-   Ez komoly? - kiabált idegesen Tommo. - Még sisak sem volt rajta! - mondta, majd kivágta a kocsim ajtaját és mikor kiszállt becsapta. 

Kiállt az aszfalt közepére. Roxy egyszerűen visszafordult, de Rebel nem vette észre, így hangos csikorgó fék, majd...

2. évad 32. rész

Már rég írtam így rész elé, nem is tudom miért. Mindegy! Ez a rész kicsit vidámabb és visszatér Jack, akivel már rég találkoztunk. Remélem tetszeni fog! :)
A turné első felének szerencsére vége, ami annyit jelent, hogy Amerika letudva! Most bizonytalan ideig szünet. Talán azt gondolná az ember, hogy viszonylag visszaáll a rend, mindenki Londonban, csakhogy Mr. Aztcsinálokamitakarokmagasrólteszekrámivanavoltbarátnőmmel úr Amerikában maradt a barátnőjével. Én meg gondolkoztam azon, hogy eltűnök, de akkor a saját és a barátaim testi épségét kockáztatom. Tehát szóltam Charlienak, hogy hazautazom, így hagyott elmenni. Azon az egy héten boldog voltam. Most mindjárt Londonban vagyok. Az a tervem, hogy Jackkel fogok lógni és majd később szólók Charlienak, hogy otthon vagyok. A saját lakásomba mentem, felpakoltam az állatokat, majd felhívtam a rég látott barátomat.
-    Nem szívódtál fel? - kérdezte, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-    Nem, csak elég sok dolog történt mostanában. - sóhajtottam. - A kávézónál találkozunk, tudod ahol... - céloztam arra az ominózus pillanatra, amikor... hát életem szerelmét magamra rántottam, mire elnevette magát.
-    Benne vagyok! - nevetett. - Hozzak gördeszkát? - kérdezte.
-    Igen! Most megtanítasz rendesen! - mondtam határozott mosollyal.
-    Megbeszéltük! - mondta, majd letettük.
Gyorsan a szekrényem elé léptem, majd gyorsan kiválasztottam a meglepő meleghez megfelelő összeállítást és magamra kapkodtam. Gyorsan megfésülködtem, majd a táskámba dobáltam a fontos dolgokat.
-    Sziasztok! - simogattam meg a kutyáimat, majd Richard a vállamra röppent.
-    Soká jössz? - kérdezte.
-    Nem tudom babám! - pusziltam meg, majd elröppent.
Én mosolyogva indultam el. Vidáman és magabiztosan mentem át a parkon, ahol eddigi gördeszkás tudományaimra szert tettem, majd az ismerős kávézó elé érve megpillantottam Charliet, aki éppen gurult felém. Mikor elém élt leszállt a gördeszkáról, majd szorosan megöleltük egymást.
-   Mit gondolsz ma is magadra rántasz valakit? - nevetett.
-   Még nem tervezem. - nevettem, majd bementünk.
Charlien kívül mindent elmeséltem neki, de sajnos Ő is úgy tudja, hogy megcsaltam Louist.
-   Sajnálom! - mosolyodott el halványan. - De ne szomorkodjunk, hanem gördeszkázzunk! - mondta, majd felálltunk és kimentünk.
A parkba vettük az irányt.
-   Mire emlékszel? - nézett rám mosolyogva.
-   Arra, hogy ez egy gördeszka, aminek elméletileg 4 kereke van! - összegeztem a tudásom, mire elnevette magát.
Szegénynek az egész oktatásomat újra kellett kezdenie, de úgy 3 és fél óra múlva már mondhatni egész jól ment, ugyanis egy kicsit jobb volt a tudásom, mint akkor. Már sötétedett, mi meg már bohóckodtunk.
-   Na figyelj! - vette el tőlem a gördeszkát mosolyogva Jack.
Megindult vele és elkezdte énekelni a What Makes You Beautiful-t, mire hangosan nevettem. A fél park a hangomtól zengett, de nem zavart, ugyanis a legjobb haverom felvidított. Bár a hangja egyenlő a 0-val, de nagyon vicces volt, ahogy a gördeszkán haladva táncikált közben. Mikor már eltávolodott és egy jó pár ember bámulta, megfordult és felém kezdett haladni és énekelt, mikor mintha meglátott volna valakit mögöttem, de nem néztem hátra, csak röhögtem.
-   Jack, leégetsz minket! - nevettem.
-   Talán nem jön be az arany hangom? - kérdezte nevetve.
-   Talán még van mit csiszolnod rajta! - nevettem.
-    Na gyere, menjünk haza! - nevetett.
-    Húzz haza! - kértem.
-    Jó, ülj rá! - sóhajtott, mire ráültem a gördeszkára és megfogtam a kezét.
-    Nem akarod hozni a táskám? - kérdeztem vigyorogva.
-    Nem! - vágta rá.
-    De Jack! - nyafogtam.
-    Nem! Már égettem magam ma eleget, nem fogom még egy női táskával! - mondta nevetve.
-    Jó, de ezt még megbeszéljük! - mondtam.
-    Benne vagyok! - nevetett, majd futni kezdett.
-    Hülye, mi van ha felborulok? - kérdeztem nevetve.
Hirtelen egy bukkanó miatt Én felborultam és röhögve a fűre estem. Jack is röhögött. Mikor sikerült abbahagynom a röhögést, felálltam, leporoltam magam és visszamentem az útra. Magam mögé pillantva két túl ismerős alakot pillantottam meg, akikkel nem akartam találkozni.
-   Őket láttad? - kérdeztem.
-   Igen. - sóhajtott.
-   Oké, akkor mi most eltűnünk! - mondtam, majd Jack kezébe nyomtam a gördeszkát és az egyik kezemmel elkezdtem tolni magam előtt sietősen, de nem futva.
-   Már az éneklésemnél észrevett téged! - mondta.
-   A te hangodnál nem is csodálom! - nevettem el magam. - Viszont nem tudja, hogy hova sietünk! - toltam magam előtt.
-   De ha kiérünk a parkból, akkor is látni fog!
-   De találkoznunk nem kell, tehát húzd a beled! - mondtam.
-   Félsz Louistól? - kérdezte.
-   Ne üvöltözz! - fogtam be a száját és toltam magam előtt. - Tudod milyen az, mikor nem akarod, hogy észrevegyenek? - kérdeztem, mire bólintott. - Akkor nem szokás üvölteni az illető nevét!
-   Elkezdjek énekelni? - kérdezte nevetve.
-   Meg ne próbáld! - mondtam, majd óvatosan hátra fordultam.
Már eléggé lemaradtak.
-   Na? - nevetett.
-   Menj és meg ne állj!
-   Lemaradtak, tehát nem kell rohanni! - mondta, mire megforgattam a szemem. - Amúgy is, egy Hercegnő nem rohan el az udvarlói elől! - poénkodott.
-   Haha! - forgattam a szemem. - Nem vagyok hercegnő és nem menekülök!
-   De az vagy, nekem mindig az leszel és de igen!
-   Muszáj ilyen akaratosnak lenned? - álltam meg karba tett kézzel.
Erre nem válaszolt, csak elkezdte üvölteni a Best Song Ever-t. Én nevetve tettem a szemem elé a kezem.
-   Jack, ezt muszáj? - kérdeztem nevetve, mire bólogatva megállt és táncolni kezdett.
Ő csak táncolt tovább.
-   Rosszabb vagy, mint részegen! - nevettem.
Ő nem foglalkozott semmivel, csak énekelt tovább.
-   Jack, legalább közben haladj! - nyögtem ki nevetve.
Ő megrázta a fejét és énekelt.
-   Mit akarsz, azért hogy ezt befejezd? - kérdeztem.
-   Hát... - mosolyodott el.
-   Jack! - néztem rá mérgesen.
-   Semmit! - mondta vigyorogva, majd a hátára kapott mint egy zsák krumplit és rohant velem a park belseje felé, vagyis Louis és Danielle irányába.
-   Jack! - sikítottam nevetve. - Hülye állat vagy! - röhögtem.
-   Énekelhetek közben! - nevetett.
-   Így jobb! - nevettem. - De komolyan azt hiszik, hogy elrabolsz engem!
-   Nem vagy olyan szép! - nevetett, mire hátba vágtam.
-   Eddig hercegnő voltam!
Hirtelen megállt Én, pedig majdnem leestem, de megfogott erősebben.
-   Tegyél le! - nyafogtam.
-   Sziasztok! - köszönt valakinek, de sajnos sejtettem kiknek.
-   Jack Én megfojtalak! - visítottam. - A fejedbe húzom azt a gördeszkát!
-   Csönd! - mondta nevetve, majd rácsapott a fenekemre, mire felsikítottam.
-   Sziasztok! - nevetett Louis.
-   Megnyúzlak! - dühöngtem.
-   Nem látod, hogy beszélgetek? - kérdezte röhögve.
-   Nem! - vágtam rá dühösen. - Tudod mit látok? A hátadat és semmi mást! Ráadásul összeborzoltál és nálad van a táskám!
-   Megérdemled, hogy hozzam! - nevetett.
-   Mond nincs benne egy bicska, vagy valami hegyes? - kérdeztem.
-   Nem adom oda, ha van, mert megszurkálsz! - nevetett.
-   Igen, ez lenne a terv! - morogtam.
-   Gördeszkáztatok? - kérdezte mosolyogva Danielle, mire megforgattam a szemem, úgysem látja senki.
Hogy lehet valaki ilyen kedves a pasija volt csajával?
-   Aha. - bólintott mosolyogva Jack.
-   Már aki tud. - nevetett Louis.
Tudtam, hogy mire céloz és elnevettem magam.
-   Nem tennél le te tulok? - nyafogtam, mire letett.
Én mérgesen néztem rá, majd hasba könyököltem.
-   Na most kornyikálj! - vigyorogtam.
-   Olyanok vagytok, mint két rossz tesó! - nevetett Dani.
-   Ch... szégyenlem is! - néztem fel rosszallóan Jackre.
-   Nem is igaz! Szeretsz! - vigyorgott rám ilyen 1000 wattos mosollyal.
-   Te is! - villantottam rá ugyan olyat.
-   Hogy megy a gördeszkázás? - kérdezte Louis mosolyogva.
-   Jobban mint a foci. - nevettem.
-   Nem tudsz focizni? - kérdezte csodálkozva Danielle.
-   Nem. - ráztam a fejem. - Vagyis csak a lovammal, de hát elég szabálytalan. - kuncogtam.
-   Hogy focizol vele? - kérdezte nevetve Louis.
-   Vett neki Papa egy hatalmas piros labdát. - meséltem.
-   És nem szóltál? - kérdezte mosolyogva.
-   Hát Én a helyesben nem játszanék vele. - nevettem. - Ha belelendül, hozzád vágja a labdát.
-   Hozzád vágta? - kérdezte nevetve Jack.
-   Nem is egyszer! - nevettem. - De nagyon cuki volt, hiányolt már és bújt hozzám! Nem hagyott békén, tehát elszakította az egyik pólómat.
-   Vad? - kérdezte Dani.
-   Nem, Ő az egyik legédesebb állat akit ismertem. - mosolygott rá Louis.
-   Csak kicsit túl bátor a gazdája! - lökött meg Jack mosolyogva.
-   Mi? Csak egyszer törtem össze magam! És akkor is táncoltam! - vigyorogtam büszkén. - Akkor sem róla estem.
-   Mész még haza? - kérdezte Louis.
-   Igen, szerintem megyek vissza, mert félek, hogy a hülye elszökik! - sóhajtottam.
-   Mi ma este megyünk Doncasterbe. - mosolygott Louis.
-   Ha megtalálod a lovam, ne csodálkozz! - forgattam a szemem. - Ez lett az új mániája.
És ahogy megjósoltam este jött a hívás Anyától, hogy nincs meg a ló. Idegesen szálltam kocsiba és indultam vissza. Jack is velem jött, hogy ne legyek annyira kikészülve. Mikor odaértünk, már éjjel 1 óra volt. Nem akartam felhívni Louist, így inkább elment aludni, tehát a lovam majd holnap megkeressük! Juhé!