Reggel magam sem tudtam, merre vagyok. Lassan kinyitottam a szemem, laposakat pislogtam, amíg megszoktam a fényt. A földön feküdtem, az ablakom alatt. Felkecmeregtem, majd a hátam hangos roppanással jelezte, hogy meg ne próbáljak még egy éjszakát a földön aludni. Kisétáltam a fürdőmbe, rendbe szedtem magam, majd felöltöztem. Mosolyogva nyitottam ki az ajtóm és siettem a lépcső felé. Lent mindenki egy hatalmas családként reggelizett vidáman.
- Jó reggelt! - mormoltam.
Kórusban ismételték el a mondatom hatalmas mosolyok közt. Én nem is mentem be az étkezőbe, csak a hűtőben kutattam. Kivettem egy csokit és kibontottam.
- Rebel, nincs kedved rendesen enni? - kérdezte Jesy.
- Nem az Én műfajom! - rántottam vállat, majd tovább eszegettem.
Ekkor csengettek Én, pedig sebesen vágtattam az ajtó felé.
* Louis szemszöge *
Egy magas, szőke, hosszú hajú magas lány lépett be. Nem kiköpött mása Rebelnek, sőt, ha nem tudnám, nem is sejteném, hogy a nővére, de az ellentétének sem nevezném. Tökéletesnek látszott. Rebellel nem győzték ölelgetni egymást. Mikor meglátott minket, meglepődött.
- Sziasztok! - mosolygott.
- Szia! - mondtuk egyszerre.
Cseppet sem volt olyan "kislány" külseje, mint húgának. Magabiztosan állítom, hogy érettebb és felelősségteljesebb, mint Rebel és ezt is, a megjelenéséből és a testtartásából vettem ki.
- Lola vagyok, Rebel nővére! Mindenkit ismerek, nem kell bemutatkozni! - mosolygott kedvesen a húgát oldalról átölelve.
- Örvendünk! - mondtuk a fiúkkal.
- Reb, te nem vagy hajlandó leülni és kulturáltan enni valami normálisat? - kérdezte anyukásan Rebelt.
Reb... milyen jó becenév! Nem is gondoltam rá! - gondoltam.
- Lola, meg foglak lepni! Nem! - válaszolta huncutan és egyben pimaszan a nővére képébe vigyorogva, aki erre megenyhült, magához húzta.
Itt látszott rajtuk, hogy Lola sokkal magasabb. Ekkor újabb csengő. Most ki se kellett menni, mert Jenifer bejött. Mosolyogva megölelte a két testvért, a derekuknál, mert ennél nem volt magasabb. Megfogta Rebel kezét, majd az asztalhoz húzta.
- Engem meg se kínálsz? - kérdezte a kicsi, mire mind nevettünk.
- Gyere! - mosolyogtam és az ölembe ültettem.
- Végre valaki! - mosolygott büszkén, majd kicsit kiemelkedve az ölemből, elvett egy szendvicset, majd majszolni kezdte. Mindig is jól kijöttem a gyerekekkel, ezért Jeniferrel is összebarátkoztam.
- Lola vagyok, Rebel nővére! Mindenkit ismerek, nem kell bemutatkozni! - mosolygott kedvesen a húgát oldalról átölelve.
- Örvendünk! - mondtuk a fiúkkal.
- Reb, te nem vagy hajlandó leülni és kulturáltan enni valami normálisat? - kérdezte anyukásan Rebelt.
Reb... milyen jó becenév! Nem is gondoltam rá! - gondoltam.
- Lola, meg foglak lepni! Nem! - válaszolta huncutan és egyben pimaszan a nővére képébe vigyorogva, aki erre megenyhült, magához húzta.
Itt látszott rajtuk, hogy Lola sokkal magasabb. Ekkor újabb csengő. Most ki se kellett menni, mert Jenifer bejött. Mosolyogva megölelte a két testvért, a derekuknál, mert ennél nem volt magasabb. Megfogta Rebel kezét, majd az asztalhoz húzta.
- Engem meg se kínálsz? - kérdezte a kicsi, mire mind nevettünk.
- Gyere! - mosolyogtam és az ölembe ültettem.
- Végre valaki! - mosolygott büszkén, majd kicsit kiemelkedve az ölemből, elvett egy szendvicset, majd majszolni kezdte. Mindig is jól kijöttem a gyerekekkel, ezért Jeniferrel is összebarátkoztam.
* Rebel szemszöge *
Nagyon jól elbeszélgettünk mind. Én elakartam mondani Lolának az egész Louis ügyet. Persze, nem mindenki előtt.
- Lola, elmehetnénk sétálni? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze! - mosolygott és megfogta a kezem.
Felkaptuk a táskánkat. A mozdulat egyezett. Természetes! Ő tanított minden lányos dologra. Ő sminkelt ki először, 10 éves koromban. Ő mondta el, milyen, ha jár valakivel. Nekem mondta el először, mikor először csókolózott. Egyszóval mindent elmondunk egymásnak. A közeli parkban ültünk le.
- Úgy érzem, srácról van szó! - mosolygott.
- Igen, de cseppet sem ilyen jó! - mondtam.
- Halljuk! - mosolygott.
- Louisról lenne szó! - mondtam és lehajtottam a fejem.
- Belezúgtál? - kérdezte hatalmasra nyílt szemekkel.
- Ez annál sokkal bonyolultabb! - mondtam.
- Tehát igen! Mond! - mosolygott és megfogta a kezem.
- Louis egyszerre 3 lányt szédít! - hadartam egy levegővel.
- Undorító! - mondta röviden, fintorral az arcán.
- Az, de ami még rosszabb, hogy abból kettő Én vagyok! - mondtam.
Ezen mindketten kuncogtunk.
- De neki van barátnője, nem? - kérdezte, mire bólintottam.
- Igen. Közben, pedig Saraht és Rebelt is szédíti! - mondtam röviden és tömören, majd egy könnycsepp érte a cipőm orrát.
- Ne sírj! Ha észreveszi, mennyire csodálatos lányokat "szédít" és összejöttök, jól jár! Ha Eleanorral marad és mindkét tesómat megbántja, vége! - mosolygott, felrántott a padról és határozottan a ház felé indult.
Pontosan most volt szükségem a nővéremre, aki védőangyalként rohant hozzám. Ahogy beléptünk, hívott Cara.
- Szia! - mondta vidáman.
- Szia! - mondtam és mosolyogtam.
- Holnap fotózás lesz, a fiúkkal együtt! - jelentette ki.
- Rendben. - mondtam.
- Add át a többieknek. - mondta és bontotta a vonalat.
- One Direction! Wiches! - kiabálta a nővérem határozottan.
Pár perc alatt mindenki előbukkant.
- Holnap fotózás! - jelentettem ki.
- Mindenki? - kérdezte Harry.
- Igen. - mondtam.
- Mégis milyen? - kérdezte Becky, kicsit félve.
- Nem tudom, ennyit mondott Cara. - vágtam rá.
A nővérem, anyaként észrevette Becky arcán a rémületet, ami biztosan a szépsége miatt volt.
- Becky, gyönyörű vagy! Sosem volt kétségem efelől! - mosolygott Lola és megölelte.
- Köszönöm! - húzta magához Becky.
Mosolyogva fogadtam, mikor Jenifer hozzám szaladt és a derekamnál átölelve felnézett rám. Én felkaptam az ölembe, majd megpusziltam.
- Rebel, - kezdte.
- Igen? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem baj, hogy Louisval is összebarátkoztam? - kérdezte lehajtott fejjel, mire elnevettem magam, majd kedvesen magamhoz öleltem.
- Dehogy baj! Drágám, nem leszek féltékeny senkire! Egy embernek sok barátja lehet! Sőt! A többi fiúval is barátkozz össze! - mosolyogtam majd megcsikiztem, mire nagyokat kacagott.
- Elmegyünk játszótérre? - kérdezte Jenifer a kezemben.
- Persze! - mosolyogtam rá.
- Felmászol velem a mászókára? - kérdezte.
- Mindenhova felmászom veled! - mosolyogtam rá.
Letettem, majd indultunk is. A legközelebbi játszótéren nem volt senki. Én, ahogy ígértem, felmásztam Jeniferrel mindenhova, amíg a többiek, csak nevettek rajtam. Egész nap ezt csináltuk. Nagyon jó volt, önfeledten játszani. Cara este elvitte Jenifert, de Lola nálunk aludt, ahogy fiúk is. Ennek csak egy oka volt. Az éjjeli filmezés után, mindenki ott aludt el, ahol volt. Földön, kanapén, fotelben... ahol lecsukódott a szeme.
* Reggel *
- Mindenki! Kelés van! - Cara kiabálása ébresztett édes álmomból, ahogy mindenki mást is.
- Szia! - mosolygott rá a nővérem, aki korán reggel is a tökéletes formáját tudja hozni, smink és bármilyen szépítkezés nélkül, rögtön ébredés után.
- Á! Nem tudtam, hogy itt a jobbik tesó! - mosolygott rá Cara és megölelték egymást.
Már lassan mindenki felkelt, de Én kómásan pislogtam.
- Gyere, valahogy embert faragok belőled! - nevetett Lola és felhúzott.
- Te könnyen beszélsz! Smink nélkül is tökéletes az arcod, ahogy az alakod is tökéletes, ráadásul magas vagy, hosszú vékony lábakkal és ezt megkoronázod egy természetesen szőke, hosszú és csillogó hajkoronával. - hisztiztem.
- Most soroljam fel, hogy miért vagy szép önbizalom növelésképpen, vagy elég, ha megforgatom a szemem és felvonszollak? - kérdezte mire fintorogtam egyet és felálltam.
- Jobb ha csöndben vagy. - mondtam és elindultam felfelé.
* Louis szemszöge *
Igazán nevetséges dolog, ahogy az igazi tökéletes, vidám, kedves nővér próbálja nevelni a rakoncátlan, rossz, huncut, pimasz és önfejű húgát. Ami még szórakoztatóbb, hogy ugyanúgy forgatják a szemeiket, hiába egymásnak szánják. A kinézetükből és a személyiségükből nem is, de a mozdulataikból könnyen kiderül, hogy tesók. Pár perc múlva visszatértek. A gyorsaságot, Lola jelenléte okozta, de Rebel tökéletesen festett. A tőle már megszokott bőrdzseki a kezében volt. Egy fekete csőnaci és egy rövid ujjú pólót viselt, mégis volt benne valami plusz! Bár meglehet, hogy csak az volt a plusz, aki hordta. Fél óra múlva, mind tökéletes formánkban tündököltünk. Észre se vettük, de már úton voltunk a fotóstúdió felé.
* Rebel szemszöge *
Belépve, elszégyelltem magam. Olyan fajta lányok járkáltak körülöttünk, mint a nővérem. Gyönyörű modellek. Magamra nézve legszívesebben még Én is nevettem volna. Mintha egy motoros találkozóra, biciklivel mennél. Miért is akarná bárki lefotózni, ha ilyen szépségeket is fotózhat? Cara a fotós elé vezetett minket, majd hagyta Őt beszélni.
- Sziasztok! Iris vagyok! - mosolygott kedvesen.
Rajta végignézve, mintha a címlapról lépett volna elénk. Hosszú már-már vörösből, pirosba váltó haja, derékig ért neki. Magassarkúban volt, ami miatt még magasabb volt.
- Helló! - mondtuk mind.
- Először elkészítjük a fotókat, ami majd a turné zászlókon és posztereken lesz, majd lesz egy meglepetésem számotokra! - mosolygott titokzatosan.
Az öltözőben már vártak a stylisztok. Rengeteg ruhában, más-más pózokban fotóztak minket. Bár, valaki mindig nevetett, de sikerültek a képek, valószínűleg... Jól éreztük magunkat. Mindannyiuknak van valami szokása, egy öltözködéssel kapcsolatos.- Nekem ez a bőrdzseki. Képes vagyok nyáron is a derekamra kötni, vagy télen is azt hordani, mikor mindenki vastag kabátokban mászkál. - Nem adtak ránk, tőlünk távol álló ruhákat, figyeltek a stílusunkra és a szokásainkra. Majd, mikor már az összes kép készen volt, csak a meglepetés volt hátra.
- Srácok, remélem tetszeni fog, amit kigondoltam! - mosolygott titokzatosan.
Mi, csak vártuk, hogy kiderüljön a lényeg.
- Remélem nem vagytok szégyenlősek! - mosolygott.
Na, erre itt vagyok! - gondoltam.
A lányokkal nagyjából megráztuk a fejünket.
- Ennek örülök! Akkor fáradjatok vissza az öltözőbe! - mutatott a két öltözőre.
Mind kaptunk egy-egy hatalmas, az oldalán kivágott pólót más-más színben és mintával. A pólóink combközépig értek, alatta, csak fehérnemű volt rajtunk. Mind bátran léptünk ki, majd egy igazi modell lány elsétált előttünk és megvető pillantással ajándékozott meg minket.
- Ilyenkor nagyon szíves gáncsolnám el! Képzeld el, ahogy azokkal a hosszú lábakkal botladozna! - súgtam a lányok felé és mind nevetni kezdtünk.
Így jó kedvűen és vidáman sétáltunk a helyünkre. Pár perc múlva a fiúk is megjelentek. Mindenkinek megvolt a párja, ugyanolyan póló volt rajtunk. Ki lett a párom?! Nem más, mint aki eddig is üldözött: Louis. Így is csináltunk pár képet. Majd külön-külön is és csak fiúk, csak lányok csapatokban is. Utána, nem vártunk folytatást, de volt.
- Most csak a lányok jönnek! - mosolygott Iris.
Hirtelen mind felé fordultunk.
- Pólót le! - mosolygott és a mutató ujjával lefelé mutatott.
Én, a magabiztos kapásból lekaptam magamról, míg a többiek tétováztak.
- Gyerünk! Ne hagyjatok egyedül! - mondtam feléjük fordulva, majd elnevettem, magam, ahogy Ők is.
- Te vagy a bátor! - nevetett Roxy.
Én mögé sétáltam, majd lehúztam róla pólót.
- Valakinek segítsek még? - kérdeztem nevetve.
A többiek is levették, majd mind arrébb dobtuk. Éreztem a sok kíváncsi pillantást, amit a velünk szemben ülő fiúktól kaptunk.Végül, így is sikerült pózolnunk, már mind kevésbé voltunk bátrak, de sikerült.
- Lányok, visszamehettek az öltözőbe, már várnak titeket! - kacsintott.
Mi be sétáltunk. Az újabb felállás az volt, hogy már melltartó sem volt rajtunk. Rajtam bőrkabát, Beckyn ing, Jesyn melegítőfölső, Roxyn, pedig mellény volt. Így sétáltunk ki, majd pózoltunk. Nem tudtuk nem észrevenni a 1D-t, ahogy nyál csorgatva ülnek. Vicces látvány volt. Tényleg, ha nem ebben a helyzetben lettünk volna, jót röhögtem volna.
- Na, most jön az igazi meglepetés! - mosolygott Iris, majd megsúgta a nővéremnek, mi lesz.
Ő, csak nevetve bólintott.
- Lányok, fiúk rajtatok áll, hogy vállaljátok-e?! - mondta Iris.
- Ha a lányok nem, akkor senki, de a fiúk helyettesíthetők! - mosolygott.
- Vállaljuk! - vágtuk rá a lányokkal.
Ezek után, már mind felszabadultak voltunk, nem zavart semmi és senki jelenléte.
- Mielőtt, válaszoltok, vázolom! - mosolygott a másik banda felé Iris, majd teljes figyelmét felénk fordította. - Le kéne venni a melltartót, de csak ha akarjátok! - mosolygott Iris.
- Én vállalom! - mondtam bólogatva, majd a lányok egyetértően bólintottak.
- Nekünk mit kell csinálni? - kérdezte kíváncsian, de határozottságot sugárzóan, karba tett kézzel Harry.
- Meglepetés! A csajok sem tudták, de beleegyeztek! Ti jöttök! - mosolygott huncutan Iris.
- És a barátnőink? - kérdezte Zayn.
- Gyerekek, ez egy fotósorozat! Nem tudnak pletykákat szőni róla, mert egy fotósorozat, ahol pózoltok! - mondta határozottan a vöröske.
- Egy ártatlan fotósorozat? - kérdezte Louis.
- Nézz már rá arra a lányra! - mutatott rám nevetve Iris. - Teljes ellentéte az ártatlannak! - nevetett, majd Louis rám nézett.
Végigmért, majd mikor az arcomnál tartott, huncut mosoly húzódott az arcomra.
- Benne vagyunk. - bólogattak végül Ők is.
- Rendben, akkor srácok pólót le! - mondta és a nézelődni kezdett közöttünk.
Mindannyiunkat végigmért.
- Rebel, maradj a többiek addig menjenek ki a képből! - utasított. - És csatlakozzon hozzá... - mondta a fiúkat fürkészve. - Harry, nem is! Louis! - mosolygott.
Aha, na ennyit az Én szerencsémről! - gondoltam, majd Irisre néztem. Ő bólintott, majd Én levettem a melltartóm.
- Louis, Rebel mögé állj. - mondta, mire Louis tette amire utasították. - Rebel fordulj meg. Louis, takard el Rebel melleit a testeddel! - adta a további utasítást, majd Louis közelebb lépett és a mellkasunk teljesen összenyomódott.
- Rendben, most fogd meg a fenekét! - jött a következő utasítást, amit Louis csinált.
Louis arcán megjelent egy mosoly. Egy amolyan "most kihasználom a helyzetet" mosoly. Engem cseppet sem feszélyezett semmi.
- Rebel, nézz a szemébe! - mondta, majd követtem az utasítást.
Kattant a fényképezőgép, előröl, majd oldalról is.
- Most, fordítsd el a fejed, az egyik irányba Rebel. - tettem, amit nekem mondott.
Így is kattant párat a gép.
- Tökéletes! Akkor, most Rebel fordulj meg Louis, pedig takard el a melleit a kezeddel. - mindketten követtük az utasítást, majd éreztem a két nagy kezét.
- Rebel, egyik irányba fordítsd el a fejed! - mondta és megint tettem, amit mondott.
Kattant párat a gép, majd újabb utasítás.
- Akkor, most nézzetek egymás szemébe! - mondta és mi ezt is megtettük.
* Louis szemszöge *
Nem volt bajom a helyzettel. Sőt! Élveztem is! Anélkül fogdoshattam, hogy azt ő, vagy esetleg más megtiltsa. Hiszen, el kell ismerni Lola valóban tökéletes, hibátlan jelenség, de pont ez vonz Rebelben. A hiba! Az, hogy híres női énekes, mégsem tökéletes. Kitűnik a többiek közül!
Ahogy haladtunk, nadrágom egyre szűkösebbnek bizonyult számomra. Reméltem, hogy ezt más nem veszi észre főleg nem Rebel.
* Rebel szemszöge *
- Rendben srácok, kész vagyunk! - mosolygott és nekem adott egy köntöst.
- Köszi! - mondtam és felvettem.
- Szuperek voltatok! - mosolygott. - Mint a profik! - mondta.
A nővérem, nem hagyott szóhoz jutni, csak megölelt.
- Úgy csinálsz, mintha csatából jöttem volna! - nevettem.
- Jól van! Csak büszke vagyok rád! - nevetett.
Leültem, de Iris rám nézett.
- Menjetek öltözni! Ne bámuljátok Őket! - mondta.
- De Ők bámulhattak! Hogy is van ez? - kérdeztem vissza.
- Azt hittem, te vagy a bátor! - mondta Iris.
- Nem is zavart! - mondtam, majd bementem az öltözőbe.
Végül, mindenkit megvártam, ezért egyszerre mentünk ki.
- Mi tartott idáig? - kérdezte Cara.
- Ne játszd az ártatlant! - mutatott rá Becky.
- Jól van! Tudtam az egészet! Kellett nektek egy kis magabiztosság! - nevetett. - Pontosabban nem mindenkinek! - mondta rám nézve.
- De azt még mindig nem értem, hogy mi miért szerepeltünk a magabiztosság gyűjtésben! - mondta Niall.
- Olyan szörnyű volt?! - kérdezte karba tett kézzel Becky.
- Dehogy! - vágta rá Niall.
- Örüljetek, hogy a lányaimat tapizhattátok! Nem hinném, hogy lesz még ilyen alkalom! - mondta Cara az autók felé tartva.
- Én sem. - mondta Jesy, mire mind felnevettünk.
- Ú Ú Ú! - rángattam Lola karját.
- Mondjad mondjad mondjad. - nevetett.
- El kell jönnöd velem farmert venni! - löktem meg.
- Ezzel mi bajod? - kérdezte és végignézett rajtam.
- Unom! A másikat, pedig kivágtam! - mondtam.
- Miért is? - kérdezte és furán nézett.
- Mert dühös voltam, mert rágóval a zsebében kimostam! - nevettem.
- Megyek, de csak mert új napszemüveget akarok! - mondta.
- Az nekem is kell! - mondtam.
- Jön még valaki? - kérdezte.
- Én megyek! - mosolygott Becky.
- Akkor engem sem hagytok otthon! - nevetett Becky.
- Jó, de akkor mit is kell venni? - kérdezte Lola.
- Farmert! - vágtam rá.
- Nekem kell fehérnemű! - mondta Jesy.
- Napszemüveg. - mondta Lola.
- Nekem, pedig semmi! - nevetett Becky.
- Jó, akkor: farmer, napszemüveg. fehérnemű és semmi! - sorolta fel Lola.
- Ha már ott vagyunk, veszek csokit! - mosolygott Becky.
Ekkor, már a limuzinban ültünk.
- Jöttök? - kérdeztem.
ÉN?! Ezt kérdeztem.
- Kellünk mi oda? - kérdezte Harry.
- Aha, segíthettek választani! Szemetek azért van, nem? - kérdezte nevetve a nővérkém.
- Oké. - mosolygott Liam.
A napunk jól telt. Vásárolgattunk, ebédeltünk, nevettünk, ilyenek. Természetesen a "segíthettek választani" közben, kihagyhatatlan volt a srácoktól néhány csodás megjegyzés. Főleg a fehérnemű boltban, miközben vártuk Jesyt, nézelődtem, majd megnéztem egy melltartót, mikor Louis ott termett és kaptam egy "Elképzellek benne. Jó választás! Hm... de mennyire jó!". A rajongók itt sem kerültek el, ami megint egy nagy kalap szeretet. Utána haza mentünk, természetesen jött mindenki. Én rögtön bedobtam a szobámba a szatyrot, majd leszaladtam. A nővérem nevetve nézte,ahogy a lépcsőn szaladok.
- Ugyan olyan, mintha a suliba indulnánk és fent hagytad volna a táskád! - nevetett.
- Tényleg! - nevettem.
Leültünk a kanapéra, majd beszélgetni kezdtünk és a többiek is csatlakoztak.
- És, arra emlékszel, mikor a tanáraim csipkedték az arcod? - nevetett.
- Igen. Nem élveztem! - mondtam nevetve.
- Mondjatok valami vicces történetet! - kért Niall.
- Hát, Én eltörtem a karom és ezzel Rebel piszkált, majd megütöttem a gipsszel és Ő is kapott! - nevetett.
- Ja arra emlékszem! Meg mikor leestünk a fáról! - nevettem.
- Egyszer felmásztunk a kertünkben lévő hatalmas fára és én fejjel lefelé akartam lógni, de Lola megfogta a kezem, ezért mindketten leestünk! - nevettem.
- Nem is te lennél, ha nem akartál volna valami hülyeséget csinálni! - nevetett Jesy.
- Mikor nagyobbak lettünk, más fajta kalandjaink voltak! - nevetett Lola.
- Mi volt a legviccesebb? - kérdezte Louis.
- Szerintem, mikor elmondtam Rebelnek, hogy elvesztettem a szüzességem. - kezdte nevetve. - Olyan fejet vágott! Bánom, hogy nem örökítettem meg! - nevetett, mire mindenki felnevetett.
- De az is nagy volt, mikor közöltem, hogy egy vele egykorú sráccal járok! - nevettem fel. - Mindenképp le akartál beszélni róla! - nevettem és visszagondolva, tényleg hülyeség volt.
- Mert kifogtad az egyetlen igazi rossz fiút az osztályomban! Ráadásul mind tudtuk, mit akar tőled! - mondta karba tett kézzel.
- Jó, de repült! Csak büszke voltam magamra, hogy egy veled egyidős sráccal jártam, aztán Én dobtam Őt! - mosolyogtam.
- Elviselhetetlenül önfejű voltál! Bár, ezt a csodás tulajdonságodat nem nőtted ki! - mosolygott.
Megráztam a fejem mosolyogva.
- Emlékszel, mikor összeverekedtünk? - kérdezte nevetve Lola.
- Nem tudnám elfelejteni! Legurultunk a lépcsőn, betört az orrom és az egész szobám úszott az orromból csurgó vérben! - magyaráztam.
- Igaz! Na, az volt a legdurvább veszekedésünk. - bólintott Lola.
Elnevettük magunkat, ahogy elképzeltük, hogy Én a göndör hajú, és Ő a hosszú egyenes hajával kislányként püföljük egymást.
- Mondjatok olyat, amikor megijedtetek! - kérte Liam.
- Hűha...- kezdtem el gondolkozni.
- Én tudom! - kiabált fel Lola.
- Nekem nem ugrik be ilyen! - néztem rá.
- Itt igazából, csak Én ijedtem meg. Reggel valamin összevesztünk, de akkor én 12 Rebel, pedig 6 éves volt. A konyhában ült a pulton és valamit csinált. Elkezdtünk kiabálni, majd idegesen meglöktem Ő, pedig kiesett az ablakon. - nevetett. - Én halálra rémültem, hogy mit csináltam! Arra nem gondoltam, hogy a konyha ablakon löktem ki, ahonnan egyébként ki szoktunk mászni! - mondta kuncogva. - Ott leültem a földre és sírni kezdtem, mikor dühösen, koszosan bejött a bejárati ajtón, majd elmagyarázta, hogy a konyha ablakon esett ki! - mondtam, mire mind felnevettünk.
- De még milliónyi vicces, szomorú és fura történet van, Én nem mennék bele! - mosolyogtam.
- Reb, tartunk csajos estét? - kérdezte.
- Persze, de mielőtt elkezdenénk, pillants körbe! - mutattam a társaságra, majd mind felnevettünk.
- Oké, átfogalmazom! Tartsunk olyan estét, mint szoktunk, csak fiúkkal! - javított.
- Rendben. - mosolyogtam. - De nem játszom többet szőlőset! - nevettem.
- Miért, az vicces volt! - nevetett fel Jesy.
- Jó, de csak egyszer! - mondtam, kiszaladtam a konyhába.
Előkaptam egy szem szőlőt, majd a két fogsorom közé vettem, vicsorogva. Visszasétáltam a többiekhez, majd leültem.
- Mutasd, ha olyan vicces! - parancsolta Harry.
- Kivel? - mondtam, de mivel a szőlő a számban volt, nem tudtam normálisan beszélni, így kézzel-lábbal elmutogattam.
- Louis! - bökött rá Lola.
Én a fogaim között tartottam a szőlőt, majd Jesyre bólintottam, mert mindig Ő az Én narrátorom.
- Rebel úgy nevezett, pasizós szőlőevését láthatjuk! - nevetett.
Én, miközben ketté haraptam a szőlőt, beletúrtam a hajamba és a bal szememmel kacsintottam. Mind hatalmasat nevettünk.
- Még egyszer! - nevetett Niall.
- Nem! Megmondtam, hogy csak egyszer! - mondtam.
Az egész estét azokkal a játékokkal és elfoglaltságokkal töltöttük, amiket együtt szoktunk a lányokkal. Nagyon élveztem!
- Ugyan olyan, mintha a suliba indulnánk és fent hagytad volna a táskád! - nevetett.
- Tényleg! - nevettem.
Leültünk a kanapéra, majd beszélgetni kezdtünk és a többiek is csatlakoztak.
- És, arra emlékszel, mikor a tanáraim csipkedték az arcod? - nevetett.
- Igen. Nem élveztem! - mondtam nevetve.
- Mondjatok valami vicces történetet! - kért Niall.
- Hát, Én eltörtem a karom és ezzel Rebel piszkált, majd megütöttem a gipsszel és Ő is kapott! - nevetett.
- Ja arra emlékszem! Meg mikor leestünk a fáról! - nevettem.
- Egyszer felmásztunk a kertünkben lévő hatalmas fára és én fejjel lefelé akartam lógni, de Lola megfogta a kezem, ezért mindketten leestünk! - nevettem.
- Nem is te lennél, ha nem akartál volna valami hülyeséget csinálni! - nevetett Jesy.
- Mikor nagyobbak lettünk, más fajta kalandjaink voltak! - nevetett Lola.
- Mi volt a legviccesebb? - kérdezte Louis.
- Szerintem, mikor elmondtam Rebelnek, hogy elvesztettem a szüzességem. - kezdte nevetve. - Olyan fejet vágott! Bánom, hogy nem örökítettem meg! - nevetett, mire mindenki felnevetett.
- De az is nagy volt, mikor közöltem, hogy egy vele egykorú sráccal járok! - nevettem fel. - Mindenképp le akartál beszélni róla! - nevettem és visszagondolva, tényleg hülyeség volt.
- Mert kifogtad az egyetlen igazi rossz fiút az osztályomban! Ráadásul mind tudtuk, mit akar tőled! - mondta karba tett kézzel.
- Jó, de repült! Csak büszke voltam magamra, hogy egy veled egyidős sráccal jártam, aztán Én dobtam Őt! - mosolyogtam.
- Elviselhetetlenül önfejű voltál! Bár, ezt a csodás tulajdonságodat nem nőtted ki! - mosolygott.
Megráztam a fejem mosolyogva.
- Emlékszel, mikor összeverekedtünk? - kérdezte nevetve Lola.
- Nem tudnám elfelejteni! Legurultunk a lépcsőn, betört az orrom és az egész szobám úszott az orromból csurgó vérben! - magyaráztam.
- Igaz! Na, az volt a legdurvább veszekedésünk. - bólintott Lola.
Elnevettük magunkat, ahogy elképzeltük, hogy Én a göndör hajú, és Ő a hosszú egyenes hajával kislányként püföljük egymást.
- Mondjatok olyat, amikor megijedtetek! - kérte Liam.
- Hűha...- kezdtem el gondolkozni.
- Én tudom! - kiabált fel Lola.
- Nekem nem ugrik be ilyen! - néztem rá.
- Itt igazából, csak Én ijedtem meg. Reggel valamin összevesztünk, de akkor én 12 Rebel, pedig 6 éves volt. A konyhában ült a pulton és valamit csinált. Elkezdtünk kiabálni, majd idegesen meglöktem Ő, pedig kiesett az ablakon. - nevetett. - Én halálra rémültem, hogy mit csináltam! Arra nem gondoltam, hogy a konyha ablakon löktem ki, ahonnan egyébként ki szoktunk mászni! - mondta kuncogva. - Ott leültem a földre és sírni kezdtem, mikor dühösen, koszosan bejött a bejárati ajtón, majd elmagyarázta, hogy a konyha ablakon esett ki! - mondtam, mire mind felnevettünk.
- De még milliónyi vicces, szomorú és fura történet van, Én nem mennék bele! - mosolyogtam.
- Reb, tartunk csajos estét? - kérdezte.
- Persze, de mielőtt elkezdenénk, pillants körbe! - mutattam a társaságra, majd mind felnevettünk.
- Oké, átfogalmazom! Tartsunk olyan estét, mint szoktunk, csak fiúkkal! - javított.
- Rendben. - mosolyogtam. - De nem játszom többet szőlőset! - nevettem.
- Miért, az vicces volt! - nevetett fel Jesy.
- Jó, de csak egyszer! - mondtam, kiszaladtam a konyhába.
Előkaptam egy szem szőlőt, majd a két fogsorom közé vettem, vicsorogva. Visszasétáltam a többiekhez, majd leültem.
- Mutasd, ha olyan vicces! - parancsolta Harry.
- Kivel? - mondtam, de mivel a szőlő a számban volt, nem tudtam normálisan beszélni, így kézzel-lábbal elmutogattam.
- Louis! - bökött rá Lola.
Én a fogaim között tartottam a szőlőt, majd Jesyre bólintottam, mert mindig Ő az Én narrátorom.
- Rebel úgy nevezett, pasizós szőlőevését láthatjuk! - nevetett.
Én, miközben ketté haraptam a szőlőt, beletúrtam a hajamba és a bal szememmel kacsintottam. Mind hatalmasat nevettünk.
- Még egyszer! - nevetett Niall.
- Nem! Megmondtam, hogy csak egyszer! - mondtam.
Az egész estét azokkal a játékokkal és elfoglaltságokkal töltöttük, amiket együtt szoktunk a lányokkal. Nagyon élveztem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése