- Rebel! - szólt rám hangosan.
- Nem Roxyval aludtam? - kérdeztem és megdörzsöltem a szemem.
- Ő már egy órája a haját csinálja! - mondta Cara és lerántotta rólam a takarót.
Lassan kikecmeregtem, majd a fürdőbe mentem.
- Siess, mert a lányok és a fiúk is rád várnak! - mondta és kiment.
- Intézel nekem enni? - kérdeztem egy hatalmas mosollyal.
- Persze! - mosolygott és már le is ment.
* Louis szemszöge *
Mindenki reggelizett kivéve Rebel, aki készülődött. Öt perc múlva megjelent a maga tökéletes, szexi és vad stílusában, mégis játékosnak tűnt. A lépcső korlátján csúszott le, majd a végén seggre esett. Hatalmasat nevetett Ő és Jesy is, aki az elején tudta, hogy ez lesz.
- Jesy, segíts! - mondta és felé nyújtotta a kezét.
Jesy felrántotta, majd nevetni kezdtek.
- Fáj! - nevetett Rebel.
- A segged?! - kérdezte röhögve.
- Igen. - nevetett és megsimogatta.
Kirobogott a konyhába, elvette a tányérját, majd felült a pultra.
- Megint seggre estél?! - kérdezte Roxy nevetve.
- Igen, de ez most fáj is! - nevetett Rebel és közben beleharapott a szendvicsbe.
- Szegény feneked! - nevetett a pizsamában teázgató Becky.
- Te? - kérdezte a tudatlanka.
- Nem megyek, nincs kedvem. - mondta és megrántotta a vállát.
- Szerencsés vagy! Aludnék még egyet! - mondta Rebel.
Leugrott a pultról, majd Cara felé indult.
- Ha belerúgok a falba akkor is kell táncolnom? - kérdezte a már előre nevető Carat.
- Neked igen! Indulás! - kiabálta határozottan.
Mindenki kipréselődött az ajtón kint, pedig szakadt az eső. Mindenki beült, majd Rebel utoljára elfeküdt az ölünkben. Az Én ölembe jutott a feje, amin ott ült a pimasz, önelégült vigyor. Cara benézett.
- Rebel viselkedj! - parancsolj rá.
- Mindig! - nevetett a lány és dobott egy puszit.
Cara bevágta az ajtót, majd indultunk is.
- Végül is, ha úgy vesszük nekem a legjobb! - vigyorgott Rebel.
- Ezt a hülyeséget, most fejtsd ki! - mondta vigyorogva Roxy.
- Mert a táncban, nekem 2 srác jut! - mosolygott.
Gyönyörű mosolya van, amit a sötétvörös rúzs igencsak kiemel és a fogai is csillognak.
- Rebel, neked ilyenkor min jár az eszed? - kérdezte tőle Harry nevetve.
- Őszintén? Semmin! - mosolygott huncutan a lány.
- Rebel, ma is mész boltba? - kérdezte tőle Jesy.
- Igen, mi kell? - kérdezte.
- Rágó! - kiabálta.
- Oké! - mosolygott.
Pár percig csöndben voltunk, majd már meg is érkeztünk. Rebel kimászott és a másik irányba indult. Előkapta a pénztárcáját, majd már be is szaladt a boltba. Mi, már rég átöltöztünk, mikor Ő és Troy beszélgetve beléptek.
- Hol voltál? - kérdezte tőle Lana.
- Boltban! - vágta rá.
- Öltözz! - mondta Jesy.
Rebel elszaladt a terem hátsó részébe, majd kinyitotta a a táskáját. Kivágta belőle a cipőt és a pólót. Gyorsan lekapta a pólóját és fel a másikat. Nem mondom, hogy nem bámultam végig, mert de! Fekete csipkés fehérnemű volt rajta. Öltözhetett volna lassabban is! Mikor készen lett, bekötötte a cipőfűzőjét és közénk szaladt.
- Csini! - mosolygott rá huncutan Zayn.
- Neked barátnőd van! - mondta karba tett kézzel.
- Attól, még szemünk van! - mondtam hasonló mosollyal, mint Zayn.
- Elég! - szólt ránk Jesy.
- Na, álljatok be! - parancsolt ránk Lana.
* Rebel szemszöge *
Beálltunk, majd kevés hibával megcsináltunk a táncot. Utána, még hatszor és akkor belépett Jenifer.
- Sziasztok! - mondta a kis aranyos hangján.
- Gyere ide! - hívtam magamhoz.
Odaszaladt Én, pedig megöleltem. Felkaptam az ölembe, majd puszilgatni kezdtem. Közben Zayn elment inni és Louis maradt mellettem.
- Most komolyan úgy nézel ki, mint egy anya! - nevetett hátulról Troy.
- Én, a mintaanya! - nevettem.
- De ki az apa? - kérdezte a földön fetrengve Roxy.
- Egyedülálló anya vagyok! - nevettem.
- Egyedül álló anya... szegény gyerek! - nevetett Lana.
- Mennem kell, apa vár! - mondta Jenifer.
- Vedd ki a táskámból a csokit, neked hoztam! - mosolyogtam és letettem a kislányt.
Kivette, majd elszaladt. Eltáncoltuk még egyszer, majd Troy felnevetett.
- Mi van? - kérdeztem tőle.
- Egyedül álló, két sráccal! - nevetett.
Én is nevetni kezdtem, ahogy mindenki a teremben.
- Na, de két srác?! Nem lesz az sok?! - kérdezte nevetve.
Én legyintettem egyet. Mikor vége lett a próbának, nekem eszembe jutott Jack. Gyorsan átöltöztem, majd rohantam haza. Sarah lettem, majd már taxiban is voltam és Jackhez tartottam. Ő nyitott ajtót.
- Szia! - mosolygott.
- Szia! - mosolyogtam és a nyakába ugrottam.
- Úgy érzem, baj van. - mondta és végignézett rajtam.
- Hát, igen. - mondtam és lehajtottam a fejem.
- Veled van baj?! - kérdezte ijedten.
- Jack, nem fogsz nekem hinni! - mondtam szomorúan.
- Sarah fejezd be! Akármit is mondasz, mindig hinni fogok neked, mert a legjobb barátom vagy és az is maradsz! - mosolygott és megölelt.
- Rendben, akkor elmagyarázom, csak üljünk le. - mondtam és a kanapéra leültünk.
- Hallgatlak. - mosolygott és megfogta a kezem.
- Tudom, ez hihetetlen, de nem az vagyok akinek hiszel! - mondtam és hagytam, hogy feldolgozza.
- Ki vagy? - kérdezte halkan.
- Rebel Rock. - mondtam.
- Mi?! - kérdezte értetlenül.
- Nem akartam, hogy engem, Saraht bántsanak! - mondtam.
Életemben először mondtam el valakinek Rebel igazi okát.
- De neked nincs is hangod és nem is hasonlítotok! - mondta értetlenül.
- Smink! A hangomat, pedig sose mondtam el senkinek! - mondtam.
- De a viselkedése és a személyisége is más! - mondta.
- Tudom, de ahogy teljesen Rebel leszek, valahogy uralkodik rajtam. Először nehéz volt játszani a rosszat, de most már bennem él és Én vagyok. - mondtam.
- Hiszek neked. - mosolygott.
- Jack, turnéra megyek. - mondtam, mire ledöbbent.
- Ez nagyon jó hír! - mosolygott, de a szemében láttam, hogy nagyon szomorú.
- Sajnálom, hogy itt kell, hogy hagyjalak, de esküszöm, hogy minden nap felhívlak! - mosolyogtam rá és szorosan magamhoz öleltem.
Az arcomat a mellkasába fúrtam és könnyekkel áztattam át a pólóját.
- De addig érezzük jól magunkat! - mosolygott és felpattant.
Én is felálltam, de csak néztem rá.
- Elmegyünk és egész nap, csak felelőtlenül járkálunk a városban! - mosolygott és már vette a cipőjét.
Először a kávézó felé indultunk, ahová mindig járunk.
- Ma minden hülyeséget megcsinálunk, amit terveztünk! - mosolygott és behúzott.
- Oké! - mosolyogtam.
Beültünk a szokásos helyünkre és először megittuk a kávénkat.
- Tényleg, hívott Louis? - kérdezte.
- Nem. - mondtam.
- Hülye! - mondta, mire elnevettem magam.
- Indulás! - mosolygott és a park felé húzott.
Bementünk, majd nem törődve az esővel, ami rendesen esett, felmásztunk a fára, amire mindig is fel akartunk. Persze, Jack volt olyan ügyes és leesett róla.
- Most keressünk valami új elfoglaltságot! - mosolygott.
Járkáltunk össze-vissza az utcán. Több helyre is bementünk, megvicceltük a pincéreket. Ha hallottunk egy jó zenét az étteremben, ami mellett elmentünk, beszaladtunk és táncolni kezdtünk. Éppen ebédeltünk egy Mekiben.
- Mindjárt jövök, hozok még inni! - mosolyogtam.
Jack, csak bólintott, mert teli volt a szája. Nevettem egyet. Mikor visszafele mentem, valaki hátrafelé nézve jött felém és, mielőtt kikerülhettem volna, a kezében lévő tálca tartalmát rám borította. A babarózsaszín felsőmre színes foltok kerültek, ahogy néhány a fehér csőnacimra is. Az egyetlen, amire nem kenődött étel, a hajam és az arcom volt, még a fehér, kopott Conversemen is folyt a kóla.
- Sajnálom, nem direkt volt! - mondta egy nagyon ismerős hang.
Felnéztem és az ismerős gyönyörű, csillogó kék szemekbe ütközött a tekintetem. Louis.
Egy pillanat Sarah! Ma meg viccelünk mindenkit! Ő sem kivétel! - gondoltam és hisztérikus fejet vágtam.
- Van fogalmad róla, hogy ez a felső mennyibe került?! - kezdtem sipítani.
Jack a helyén, már sírva nevetett.
- Sajnálom... - kezdte, de a szavába vágtam.
- Tudod?! - kérdezte sipítva, mire bűnbánóan megrázta a fejét.
- Rendben, mert nekem sincs! - nevettem fel.
- Ez gonosz volt. - nevetett.
- Most már kvittek vagyunk! - mosolyogtam rá kedvesen.
- Ha akarod, kitisztíttatom neked! - mosolygott.
- Nem kell. - mosolyogtam és legyintettem.
- De igen! Az Én hibám Sarah! - mosolygott és előkapta a pénztárcáját.
- Emlékszel a nevemre? - kérdeztem meglepetten.
- Persze, nehéz lenne elfelejteni! - mosolygott és rám kacsintott.
Én elpirultam és lehajtottam a fejem.
- Remélem találkozunk még! - mosolygott.
- Én is! - mosolyogtam és Jackhez siettem.
- Most hazamegyünk? - kérdezve elszomorodva.
- Nem, veszek ruhát és folytatjuk az utat.- mosolyogtam.
* Louis szemszöge *
Visszamentem a fiúkhoz. Pontosabban visszamentünk. Én és az engem mardosó bűntudat. Megcsókoltam az ördögöt, elkértem a telefonszámát egy igazi angyalnak, akire ma rá is kacsintottam és ott van Eleanor, akit szeretek! Tanár lehetnék! Hogyan hülyíts egyszerre 3 nőt úgy, hogy tudod, hogy te fogsz rosszul kijönni ebből az egészből! Ennek a mestere lettem! Milyen példakép vagyok? Szörnyű!
Mikor visszaértem, a srácok nagyban nevettek, kivéve Harryt, aki nem csak azt látta onnan, ahol ült, ahogy ráborítottam az egész tálcát, hanem azt is, hogy zavarba jött és a kacsintást is.
- Lou, iszonyú vicces volt! - csapkodta az asztalt Niall.
- Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? - kérdezte Zayn aki szintén nevetett.
- Mit csinálsz? - kérdezte szúrós pillantással Harry.
- Majd megbeszéljük! - mondtam.
Megebédeltünk, majd indultunk haza. Én rögtön a szobámba mentem és a fejemet fogva az ágyra dőltem.
Ebből hogy jössz ki Louis?
Sehogy! El szakít majd velem, mert előbb utóbb megtudja, ahogy Sarah és Rebel is és mind utálni fognak!
Vagy, ha okos vagy, most befejezed és Saraht és Rebelt is hagyod!
Pont ez a baj! Nem vagyok okos! Ráadásul, Rebellel, most egyre többet leszek!
Ezt kihasználhatod arra, hogy Saraht elfelejted és Rebellel is, csak barátkozol!
Nem fog menni!
A gyötrő gondolataimból az ajtóm nyílása ébresztett fel. Harry lépett be rajta.
- Lou, mi volt ez? - kérdezte és leült mellém.
Nem szóltam semmit, tudtam, hogy folytatni fogja.
- Azt mondtad, békén hagyod az idézem "Angyali lányt" - mutatott idézőjelet.
- Tudom, de te nem láttad! - mondtam.
- Louis, itt nincs de! Eleanort szereted, nem? - kérdezte, mire bólintottam. - Akkor hagyd őt! - mondta és kiviharzott.
Remélem tetszett! ~L
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése