"Sziasztok! Leléptem, hívtak! Sarahoz mentem! Pusszancs: Rebel xx"
Tökéletes! - gondoltam, letettem a kanapé elé a dohányzóasztalra, majd már kint is voltam. Elég jó idő volt, sütött a nap. Hívtam egy taxit, majd a lakásomba vitettem magam. Otthon, Sarahvá alakultam és Jacket hívtam.
- Szia! - szóltam bele vidáman.
- Szia Hercegnőm! Rég hallottam felőled, mi a helyzet? - kérdezte.
- Ha átjössz elmondom! - mondtam vidáman.
- Ott leszek és viszek neked egy ajcsit! - mondta.
- Egy mit? - kérdeztem értetlenül.
- Ajándékot! - mondta.
- Ó, várom! - mondtam mosolyogva.
- Oké, mivel éppen a kocsimban ülök, már készülhetsz! - mondta és letette.
Tényleg 5 perc alatt nálam termett, egy hatalmas dobozzal a kezében.
- Szia! - mondtam és a nyakába ugrottam.
- Helló! - mosolygott és a dobozt lerakva, felkapott az ölébe és megpörgetett. - Hiányoztál Szöszi! - mondta és megpuszilt.
- Te is! - nevettem. - De mi van abban? - mutattam a hatalmas dobozra.
- Semmi! - mondta a doboz.
- Egy ember van benne?! - kérdeztem ijedten.
- Persze, hoztam neked egy embert! - nevetett. - Nyisd ki! - mondta.
Én kecses mozdulatokkal széttéptem a dobozt, amiből kiröppent egy narancssárga madár.
- Hoztál nekem egy festett galambot? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Nem egy galamb! - nevetett a fejét fogva.
- Hanem? - kérdeztem.
- Ez egy papagáj! - mondta.
- Az vagyok! - mondta a papagáj a kis cuki hangján, majd a vállamra szállt.- Hogy hívnak szépségem? - kérdeztem.
- Richard vagyok! - mondta és bólogatott.
- Szép neved van! - mosolyogtam.
- Te meg ki vagy? - kérdezte.
- Sarah, de amikor máshogy nézek ki, Rebel. - mosolyogtam.
- Nem értelek! - rázta a fejecskéjét.
- Ha Rebelnek kell hívnod, szólók! - mosolyogtam.
- Oké! - bólintott.
- Mit szoktál enni? - kérdeztem.
- Csokit!
- Az van! - mosolyogtam.
- Látom jól elvagytok! - mosolygott Jack.
- Tényleg, komolyabb témáról akartam veled beszélni, amit a nővéremmel, már megbeszéltünk. - mondtam és leültünk a kanapéra, de Richard a vállamon maradt, így cseppet sem zavart.
- Titok? - kérdezte.
- Igen. - mondtam.
- Richard, ez titok! Senkinek nem mondhatod el! - szólt Jack a madárra, aki bólintott.
- Tehát! Ugye Louisval randiztunk nem is olyan rég. De neki van barátnője és, ami még nagyobb gond, hogy Ő Rebelt is fűzi! - avattam be.
- Mármint, Louisnak van barátnője és mindkét énedet próbálja elcsábítani! Jól értettem? - kérdezte, mire bólintottam.
Jack felpattant és a fejét fogta.
- Undorító. - szűrte ki fogai közt.
- Igen, de annyira tökéletes! - mondtam.
- Sarah, ez egy kicsit nagyon fura. - mondta és visszaült.
- Tudom, mert Sarah belezúgott! - mondtam.
- És Rebel? - kérdezte.
- Ő is! - mondtam.
- Akkor Ő tulajdonképpen azt hiszi, hogy 3 lánnyal kavar, de közben abból 2 te vagy! - mondta, mire elnevettem magam.
- Igen. - bólintottam.
- Ennél lehetetlenebb helyzetet, el sem tudok képzelni! - rázta a fejét.
- Én sem! - nevettem.
- Sajnálom! - mondta és megölelt.
Én a vállába fúrtam a fejem és hagytam előtörni a könnyeimet.
- Sarah, ismerlek és tudom, hogy van még mit mesélned! Öntsd ki nekem a szíved! - mosolygott, mire bólintottam.
- Hozok neked pokrócot meg csokit jó? - kérdezte szeretettől gazdag mosollyal, mire halványan elmosolyodtam és újra bólintottam.
Eltűzött.
- Sarah? - szólt Richard.
- Igen? - kérdeztem.
- Ne sírj! Szereted Louist? - kérdezte.
Milyen cukin mondja a nevét! - gondoltam.
- Igen. - mondtam és újabb könny folyt le az arcomról.
- Akkor mi a baj? - kérdezte.
- Az, hogy Ő nem szeret! - mondtam és elfogott a zokogás.
- Én szeretlek és nem foglak elhagyni! - mondta és hozzám bújt.
Megpusziltam, majd visszatért Jack. Bebújt mellém a takaró alá, majd elkezdtük enni a csokit.
- Mesélj. - mosolygott.
- Szeretem Őt, de Ő nem szeret! Ott vagyok neki, ha nincs vele El. Egyébként is jól elvagyunk, de volt egy csúnya veszekedésünk is, plusz tegnap majdnem rám mászott! - soroltam, de közben folytak a könnyeim és haraptam a táblás csokit.
- Kérlek, Hercegnőm fejtsd ki, hogy ki El, a veszekedést és azt, hogy rád mászott! - mosolygott és átölelt.
- Eleanor, a barátnője, aki szintén tökéletes! Annyira édes pár! Eleanor, kedves, vicces, gyönyörű és... nincs rá több szó, tökéletes! - mondtam durcásan.
- Először is, nem lehet tökéletes! És, igazad van elég aranyosak együtt, de rád is igaz, hogy kedves, vicces és gyönyörű vagy! - mosolygott.
- De igen! Tökéletes! Hosszú, selymes barna haja van! Nekem rövid, szőke és bozontos. Ő magas, Én alacsony. Ha fúj a szél, akkor is jól néz ki, ha fúj a szél én olyan vagyok, mint egy 2 lábon járó felmosó! - soroltam.
- Úgy sem tudlak meggyőzni, szóval hagyjuk! Veszekedés? - kérdezte.
- Éppen fent volt Eleanorral a szobájában és mind tudtuk, hogy mit csinálnak. És meg akartuk szívatni őket, ami sikerült is. Louis lejött dühösen, majd Én és Roxy nevettünk, de Én nem bírtam abbahagyni és nagyon ideges volt és leribancozott! Persze, ezt mind Rebellel tette! - mondtam.
- Ha legközelebb ilyeneket mond rád, a szart is kiverem belőle! - mondta.
- Tegnap reggel, lusta napot tartottunk, majd Én éppen a csokiszószt mostam le az ujjamról Ő, pedig öltözött. Mentem volna ki, de Ő visszahúzott, majd megkérdeztem, hogy miért mire Ő "nem is tudom..." de mind ezt, kaján vigyorral a képén, majd a kezeit a derekamra csúsztatta és közeledett. Én, pedig ellöktem és észhez térítettem Eleanorral kapcsolatban. - mondtam és, már zokogtam.
- Én egyetlen Hercegnőm, miért? Tudom, sose volt könnyű dolgod szerelem téren, de amit veled tett, az szörnyű! - mondta és átölelt.
- Tudom, de belezúgtam. - mondtam sírva.
- Semmi baj drágaságom! - mondta és magához szorított. - Ma tartunk egy napot kettőnknek! - mosolygott.
- Az mit jelent? - kérdeztem.
- Azt, hogy nem fogsz többet sírni! - mosolygott és az ölébe ültetett.
- Jack, nem akarlak itt hagyni! - mondtam és a könnyek még mindig folytak az arcomon, megállás nélkül.
- Én sem örülök neki, de nagyon jó lesz! - mosolygott.
- És mi lesz, ha kikészülök?! - kérdeztem.
- Ne felejtsd el a bandát! Tudtommal imádjátok egymást! - mondta a hajamat simogatva.
- Igazad van. - bólogattam.
- Tudom! És, Én sem foglak egyedül hagyni. Minden este hívlak, vagy Skype-olunk. - mosolygott.
- Akkor is félek! Te vigyázol rám, de ott ki fog? - kérdeztem ijedten.
- Úgy csinálsz, mintha nem a 3 legjobb barátnőddel és 5 haveroddal mennél! - mondta kuncogva és megölelt.
- Vigyázni fognak rám? - kérdeztem.
- Biztos! - nevetett.
- De nem felejtesz el? - kérdeztem.
- Nem, de ez butaság! Fejezd be! Elmegyünk, járkálunk és jól fogod érezni magad! Louistól függetlenül! - mondta.
- Ígéred? - kérdeztem már-már mosolyogva.
- Ígérem! - mondta és szorosan megöleltük egymást.
Nagyon jó volt Jack ölében ülni és a karjaiban érezni hatalmas szeretetét.
- De most kapd össze magad! Addig Én nézek valamit! - mondta.
Bólintottam, kimásztam az öléből, majd Richard kíséretében betűztem a szobámba. Tíz percet álltam a szekrényem előtt a tipikus "fogalmam sincs mit vegyek fel" fejjel. Húsz perccel később, már "nincs mit felvennem" fejjel bámultam a szekrényembe. Majd fél óra múlva, már eljutottam a "nem érdekel, fehérneműben megyek!". Végül sikerült választanom, aminek Jack jobban örült, mint én! A hajamat mint mindig, hagytam össze-vissza ugrálni a fejem körül.- Hova megyünk? - kérdeztem Jacktől.
- Ma teli tömjük magunkat édességgel!
- Jó ötlet! - mosolyogtam.
Richard nem volt hajlandó a kalitkában maradni, ezért a szobámba zártuk be. Felkaptam a rövid szárú tornacipőm, majd már úton is voltunk. Bementünk, minimum 5 cukrászdába és 2 kávézót is meglátogattunk, majd meglátogattunk 4 kisboltot. Semmi igazán normálisat, vagy egészségeset nem ettünk, csak chipset, csokit, gumicukrot, pizzát, nyalókát és pillecukrot. Este, Én már hulla fáradt voltam, de Jack egyre jobban felpörgött a rengeteg cukor hatására.
- Menjünk haza! - nyaggattam.
- Nem! Elmegyünk enni! - mosolygott.
- Így?! - mutattam végig magamon.
- Igen! Vicces lesz, majd mindenki minket bámul és ezen jót nevetünk, ahogy szoktunk! - mosolygott.
- Rendben. - fogattam a szemem.
A legközelebbi étterembe bementünk.
- El sem hiszem, hogy berángattál! - nevettem, már az asztalnál ülve.
- Látod! Úgy indultál neki a napnak, hogy meghalsz! - mosolygott.
- Igen, de felvidítottál! - mosolyogtam, majd a csevegést egy vörös, göndör hajú lány, aki rágón csámcsogva, lazán pózba vágta magát.
Rendeltünk, majd tovább csevegtünk.
- Tudod, olyan vagy mint a húgom. - mosolygott.
- Te, pedig olyan mint a bátyám! Szerinted, melyik sráccal szemben ülnék melegítőben? - nevettem.
- Velem! - nevetett.
- Sose randiznék veled! - nevettem.
- Fura lenne! - nevetett.
- Igen. Be kell vallanom valamit! - mondtam, mire elkomolyodott.
- Igen? - kérdezte.
- Azért voltam olyan barátságos veled, régen a suliban, mert nagyon tetszettél, de annyira a tesóm lettél, hogy mára ezt az egészet elfelejtettem! - mosolyogtam.
- Tudom, látszott rajtad! - kuncogott.
Ekkor kihozták az ételt.
- Jó ötlet volt ide bejönni, ez nagyon finom! - mutattam a tányéromra.
- Ide hozom a lányokat randizni. - rántott vállat.
- Ó, már értem! Most különleges kedvem miatt itt vagyok! - mondtam.
- Nem, el akartalak hozni, de nem jártunk erre. - mondta, de ahogy éppen az ajtóra pillantottam, nem várt látvány fogadott.
Hirtelen lehajtottam a fejem.
- Mi a baj? - kérdezte értetlenül.
- Csak óvatosan pillants hátra! - suttogtam.
Ő is észre vette, amit Én.
- Sajnálom, menjünk? - kérdezte.
- Nem kell! Élvezni fogjuk az estét! - mosolyogtam óvatosan.
- Biztos? Én megértem, ha nem szeretnél itt maradni! Én se maradnék szívesen! - mondta.
- Nem kell, szeretlek és jó lesz! - mosolyogtam.
Éreztem Louis illatát, ahogy elhaladt mellettünk. Normálisan megvacsoráztunk, majd siettem a mosdóba. Mikor kiléptem, nekiütköztem valakinek, majd fenékre estem és ezzel, belefejeltem a női mosdó ajtajába.
1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10 hú, nyugi! - nyugtattam magam, majd felálltam.
- Annyira sajnálom! - mondta és megismertem a hangot.
- Semmi gond! - mondtam, majd ki akartam kerülni, de Louis megfogta a karom.
- Sarah, miért kerülsz? - kérdezte.
- A barátnőddel vagy itt! - mondtam a nyilvánvalót.
Szólásra nyitotta a száját, de közbeszóltam.
- Nem haragszom, de most megyek. - mondtam.
- Sarah, majd hívlak. - mondta.
- Rendben, de ne mostanában! - mondtam és Jack mellé léptem.
El is indultunk.
- Láttam. Minden rendben? - kérdezte mosolyogva és törődően átkarolt.
- Persze! - mosolyogtam.
Pár perc alatt hazaértünk.
- Nálam alszol? - kérdeztem, mire mosolyogva megölelt és behúzott a kapuba.
Felmentünk a lakásomba, lezuhanyoztunk, majd a kanapét kinyitottuk és ott aludtunk ketten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése