7. rész

Sziasztok! Ez egy hosszú és eseménydús rész lett! Remélem tetszeni fog! Véleményetek, ne felejtsétek megírni! <3 ~L

A telefonomra keltem.
-   Haló! - szóltam bele álmosan.
-   Gyere haza Rebel! - szólt bele Cara.
-   Sietek. - mondtam és felkeltem a kanpéról.
Elkészültem, majd egy óra múlva, már a házunkban koptattam a kanapét.
-   Ma mi a program? - kérdeztem.
-   Ma kérlek szépen, barátkozni fogtok! - mondta csípőre tett kézzel.
-   Kivel, minek? - kérdeztem.
-   A srácokkal és, hogy ne a turnén kelljen, majd összeszoknotok. - mondta, mire sóhajtottam.
-   Akkor? - kérdezte Roxy.
-   Ma ti mentek hozzájuk, holnap Ők ide! - mosolygott.
Beültünk az autóba és, már úton is voltunk hozzájuk. Mikor megérkeztünk, üres volt a kanapé. Roxy, Jesy és Én lehuppantunk rá. Becky barátkozni indult.
-   Ó! Sziasztok! - mosolygott Niall, mikor belépett.
Mi hárman, csak intettünk neki. Én fáradt voltam és a többieken is ezt láttam. Fél óráig ébredeztünk, majd berontott valaki az ajtón. Louis és El.
-   Sziasztok! - mosolyogtak ránk.
-   Helló. - dobtam oda félvállról.
-   Sziasztok! - mondták a lányok.
-   Mizu? - kérdezte tőlük Niall.
-   Semmi! - mondta hatalmas vigyorral Louis.
-   Az izgalmas lehet. - mondtam unottan és még mindig, csak a tv-re koncentráltam.
-   Most megyünk! - mondta Louis és kézen fogva felhúzta Eleanort.
Képzelem mi lehet a "semmi". Niall aggodalmasan nézett rám.
-   Mi van? - kérdeztem értetlenül.
-   Rosszul esik, ugye? - kérdezte.
-   Mi? - kérdeztem vissza, de pontosan tudtam, hogy miről van szó.
-   Lou. - biccentett a lépcső felé.
-   Mi van vele? - kérdeztem értetlenül, de legszívesebben megöleltem volna az ír manót mellettem.
-   Rossz látni Őt és Elt, nem? - kérdezte.
-   Miért is? - kérdezgettem tovább.
-   Belezúgtál, nem? - kérdezte mosolyogva, olyan "nekem elmondhatod" arccal.
-   Ezt rosszul látod! Semmi szükségem egy kapcsolatra, főleg nem vele! Semmilyen sztár nem jöhet szóba! De nem akarok kapcsolatot! - válaszoltam határozottan.
-   Rendben, értem. - mosolygott.
Niall egész megértő! Olyan, igazi legjobb barátnak mondanám. - gondoltam.
-   Skacok, csináljunk valamit! - mondta Jesy.
-   Azt hiszem egyikőnk, egész jól elfoglalta magát! - utaltam Louisra a leszűrődő hangok miatt.
Niall úgy nevetett, hogy már a földön fetrengett, ahogy a többiek is. Én is nevettem, de rajtuk.
-   Mi a nevetés tárgya? - kérdezte az éppen belépő Harry.
-   Rebel! - nyögte ki Niall.
-  Mi csinált? - kérdezte Liam, aki szinté most lépett be.
-  Nem tudom elmondani - mondta Roxy, de ezt is, csak épp, hogy kinyögte, mert már folyt a könnye.
-  Beteg a társaság! - nevetett Zayn, mikor meglátott minket.
Mikor mindenki megnyugodott, nekem csuda jó ötletem támadt.
-  Csináljunk valami rosszat! - mosolyogtam huncutan.
-  Mégis mit? - kérdezte Harry felvont szemöldökkel.
-  Valami hülyeséget! - ugrott fel Roxy.
-  Lányok, nyögjétek már ki! - bökött meg oldalról Becky.
-  Nem tudom, gondoljuk ki! - mondtam.
-  Oké! - mosolygott gonoszan Hazza.
-  Louist kéne szívatni! - mosolygott Zayn.
-  Ó! - ugrott fel Jesy.
-  Igen? - néztünk rá.
-  Hívogassuk! - mosolygott.
-  Dobáljuk az ablakát! - nevetett Liam.
-  Hallgassunk a lehető leghangosabban zenét! - mosolygott Zayn.
-  Igen, de minden szobában mást! - nevetett Niall.
-  És valaki nyisson rájuk! - nevetett Harry.
-  Te leszel. - mutattunk rá.
-  Hányan vagyunk? - kérdezte Becky, majd a szemével megszámolt minket. - 8, akkor kettesével leszünk! Illetve valaki hárman! - mondta.
-  Jó, Én dobálok! - mosolyogtam huncutan.
-  Én is! - nevetett Roxy.
-  Becky, megvan neked Lou száma? - kérdezte Zayn.
-  Nincs. - mondta.
-  Akkor, majd bemásolod! Elváltoztatjuk a hangunk és hülyeségeket beszélünk! - nevetett.
-  Oké!
-  Akkor Niall, Jesy és Liam zenél, Harry, pedig benyit! - nevettem.
-  Indulás! - nevettünk.
Mi odamentünk az ablakához és teljes erőből kavicsokkal dobáltuk. Hallottuk, hogy üvölteni kezd a zene. Mikor Louis elhúzta a függönyt, elbújtunk. Hatalmas volt. Ezeket fél óráig csináltuk, majd Louis idegesen letrappolt a nappaliba, ahol a telefonokkal szórakoztak.
-   Gyertek ide! - kiabálta teli torokból.
Mi röhögve, kicsit sem sietve sétáltunk be. A többiek, már bent álltak elkomorodva.
Na, ha valaki akkor Roxy meg Én nem félünk egy velünk egy korú srác haragjától! - gondoltam és, hiába álltunk ott, tovább röhögtünk.
-   Ez miért volt jó? - kérdezte Louis idegesen.
A haja kócosan állt össze-vissza, ami igazán szexivé tette. Ennek ellenére, mi ketten, csak nevettünk.
-  Mi ilyen vicces? - kérdezte tőlünk.
Nekem, már folyt a könnyem a nevetéstől, hasonlóan Roxynak. Ő annyira nevetett, hogy már belém kapaszkodott és a hátam mögé bújt, hogy ne bámulja Őt mindenki. Zengett a ház a nevetésünktől. Hirtelen a földre esett és folytatta a nevetést. Erre, a többi "bűnös" is nevetni kezdett.
-  Kelj már fel! - mondtam a könnyeimet törölgetve és megpróbáltam felhúzni, de úgy nevettünk, hogy Én is térde estem.
-  Rebel, ha te nem hagyod abba, Én sem tudom! - röhögött és még mindig folytak a könnyei.
-  Végem! - röhögtem és az arcomat a tenyerembe temettem.
Végül valahogy Harry, Zayn és Liam felkapartak minket, de még mindig kuncogtunk.
-  Komolyan, miért nem lehet békén hagyni?! - kérdezte Louis idegesen mit sem törődve velünk.
-  Olyan vagy, mint a szomszédunk! - mondtam kuncogva, mire mindenki felnevetett.
-  Rebel, fejezd be! - parancsolt rám.
Na, ezt nem kellett volna! - gondoltam és, ahogy a lányokon végignéztem, mindenkinek ez látszódott az arcáról.
-   Mert, ha nem?! - kérdeztem pimasz mosollyal, de belül megütöttem volna, olyan ideges voltam.
-   Tudtam! - nevetett fájdalmasan.
Tudtam, hogy folytatja.
-  Tudod mi vagy te?! - kérdezte egyre hangosabban.
-  Tudom, de érdekel az elméleted! - nevettem.
-  Egy idegbeteg, utálatos, bunkó ribanc! - üvöltötte az arcomba.
Ribanc? Az? Akkor most legyen nagy a szád Tomlinson! - üvöltötte az ördög bennem.
-  Ribanc vagyok?! - kérdeztem lenéző hangsúllyal.
-  Az vagy! - üvöltötte az arcomba.
-  De azért arra jó voltam, hogy megcsókolj az öltözőbe! - üvöltöttem.
Nem érdekelt, se Eleanor, se a többiek! Engem senki nem nevez így!
-  Na, mi van?! Így nincs akkora pofád? Bekussoltál Tomlinson? - nevettem gúnyosan.
Meg sem szólaltam, csak fölényesen, emelt fővel sétáltam ki az ajtón. Nem érdekelt, hogy miért vagyunk itt. Előkaptam a zsebemből a cigim és rágyújtottam, majd úgy indultam utamra. Igazából, se a közös házba, se a lakásomba nem akartam menni. Csak élveztem, ahogy a hűvös levegő nyugtatja az agyam.

* Roxy szemszöge *

Rebel, elment. Őszintén szólva, undorodtam Louistól. Először is, nem érdekel, hogy hogyan viselkedik Rebel! Elviselhetetlen? Mondja, nem érdekel! Még az idegbeteg sem, de ribanc?! Na, ezzel messzire ment! A csókot nem láttam, de Louis hallgatásából azt szűrtem le, hogy igaz. Undorral néztem végig az előttünk álló srácon. Most azt kívántam neki, hogy El rohanjon le, pofozza fel és szakítson vele! 

A társaságra kínos csönd telepedett. A lányokra azért, mert ha megszólalunk, tuti, hogy semmi jót nem mondunk, plusz mindenki arcára ráfagyott a meglepettség. Meg kell hagyni, Rebel tudja hogyan kell visszaszólni! 

-   Louis, ez igaz? - kérdezte tőle Liam. 

Louis némán bólintott. 

Nekem itt, tényleg elszállt az agyam. Elindultam ki, de Harry megfogta a karom és elém állt.

-   Roxy, nyugi! - mondta és halvány, de tökéletes mosoly ült ki az arcára.

-   Ilyen emberrel nem maradok egy házban! - mondtam idegesen, kirántottam a kezem Harry erős és hatalmas kezeiből, majd jól bevágtam magam után a bejárati ajtót. Rebel után akartam menni.

 * Becky szemszöge *

Azt pontosan tudtam, hogy Rebel nem fog sírni, ahhoz túl büszke, ami biztos volt az az, hogy Roxy viszont igen. Ő -bár nem látszik- érzékeny lélek. Akkor is mindig elsírja magát, mikor Rebel a Thousand Years-t vagy az All Of Me-t énekli. Bár, azon szinte mindenki, mert gyönyörű. 

-   Valakinek el kéne kapnia! - szólt idegesen Jesy.

-   Rebel nem fogja hagyni magát Roxy, pedig iszonyú dühös lesz, ha visszahozzuk ide! - vágtam rá.

-   Igaz, de Roxyt, még megpróbálhatjuk! - mondta.

-   Nincs értelme, kivéve, ha Louis szeretne egy monoklit, mert Roxy azt biztosan elvállalja. - mondtam.

-   Érte megyek! - mondta Harry.

-   Vigyázz! Szabálytalanul játszik! Csíp, harap és gátlástalanul üt övön alul! - mondtuk Jesyvel egyszerre, mire Harry elnevette magát.

* Roxy szemszöge *

Messze jártam már a háztól, de semerre se találtam Rebelt. Biztosan szokásához híven, bóklászik egy szál cigi kíséretében. Leültem a padra és próbáltam megnyugodni, de nem sikerült. 

Egyszerűen akit eddig simán a barátomnak mondtam, azt most utálom. Emiatt! Nem játszhatja ezt Rebellel, mert szegény lány belülről összeroppan! - gondoltam, mikor valaki leült mellém. 

Odakaptam a fejem. Harry figyelt gyönyörű zöld szemeivel. Sírtam. Rengeteget. A sminkem teljes egészében le volt folyva. Nem lehettem egy szépség.

* Harry szemszöge *

Roxy, még úgy, elkenődött sminkkel és kisírt szemekkel is gyönyörű volt. Nem szóltam hozzá, csak szorosan magamhoz húztam és megöleltem. Nem akartam így látni. Annyira szívszorító látvány volt, ahogy folytak a könnyei. 

-   Mit keresel itt? - kérdezte szipogva.

-   Miattad jöttem! - mosolyogtam rá.

-   Minek? Így akartál látni?! - kérdezte.

-   Nem, de tudom, hogy szükséged van valakire! - mondtam és magamhoz öleltem.

-   Harry? - kezdte.

-   Igen? - kérdeztem.

-  Mondanom kell valamit! - mondta és lehajtotta a fejét.

-  Mond. - mondtam és megfogtam a kezét.

-  Tudod, Én, már régóta nem csak barátként tekintek rád. - mondta és nem nézett fel.

Az állánál fogva rávettem, hogy a szemembe nézzen, majd megcsókoltam. Gondolkodás nélkül visszacsókolt.

-   Szeretlek! - mondtam halkan, de úgy, hogy Ő hallja.

-   Én is! De, csak engem szeretsz? Más lányt nem és nem is fogsz? - kérdezte félve, mire elmosolyodtam.

-   De igen! Egyet! Aki olyan gyönyörű lesz, mint te és talán kicsit rám is hasonlít majd! A lányunkat! - mosolyogtam rá, mire boldogan rám mosolygott, kicsit kuncogott, majd megfogta a kezem.

-   Gyere, menjünk haza! - mosolyogtam és felálltunk. 

Hazáig csöndben élveztük egymás társaságát. Én átkaroltam a vállát Ő, pedig szorosan mellém bújt. Mikor beléptünk, Jesy és Becky megkönnyebbülten sóhajtottak és megölelték Roxyt.

* Jesy szemszöge *

-   Már csak egy van! - mondtam.

-   Szerinted, majd pont Rebelt kapod el ezek után? - kérdezte felvont szemöldökkel Becky.

-   Én csak próbálok pozitív lenni! - mondtam és megrántottam a vállam.

-   Felhívom! - mondta Louis, majd felszaladt.

* Rebel szemszöge *

Egy parkban ültem a padon, cigiztem. Nem sírtam! Minek? Erre van Rebel, hogy bántsák! Sarah biztosan sírna, de Én nem fogok! - gondoltam, de akármennyire biztattam magam, mégis a sírás fojtogatott.

Nem azért fojtogatott, mert előbukott belőlem Sarah! Nem, most Rebel is sírni akart! A kezemre akasztottam a táskám a közös házba indultam, mikor megcsörrent a telefonom. Nem ismertem fel a számot, tehát felvettem, amit nem kellett volna.

-  Haló! - szóltam bele, kicsit sírós hangon.

-  Szia. - mondta megkönnyebbülten Louis.

-  Mit akarsz? - kérdeztem dühösen és próbáltam elfedni a sírós hangom.

-  Sírsz? - kérdezte meglepetten.

-  Nem. - mondtam és megint lefolyt egy könny az arcomon, amit gyorsan letöröltem.

-  Hallom. - mondta.

-  Nem sírok, fogd már fel! - kiabáltam.
-  Rendben, hol vagy? - kérdezte, de nyugodt maradt.
-  Mi közöd hozzá? - kérdeztem idegesen, majd bele szippantottam a cigimbe.
-  Rebel, kérlek ne csináld ezt! - mondta kérlelő hangon.
-  Hol vagy? - kérdeztem, majd kifújtam a füstöt.
-  Az emeleten, egyedül. Pontosabban, El alszik a szobámban, de senki nem hall! - mondta bizalmasan.
-  Honnan tudjam, hogy nem az lesz az első dolgot, hogy eláruld, hogy hol a ribanc? - kérdeztem és újra beleszippantottam.
-  Rebel, kérlek! Esküszöm, hogy senkinek nem mondom el! - ígérte.
-  Most döftél hátba. - nevettem, majd kifújtam a füstöt, eldobtam a csikket és eltapostam.
-  Mindenki az Én hibámból idegeskedik, hogy hol vagy és, hogy nem csinálsz, valami hülyeséget! - mondta aggódó hangon.
-  Szar lehet! - nevettem gonoszan és, már a mi utcánkban voltam.
-  Rebel, sajnálom, de muszáj megmondanod, hogy hol vagy! Kérlek! Ígérem, hogy csak Én megyek és senki más! - mondta kérlelő hangon.
-  Miért bízzak meg benned? - kérdeztem.
-  Rebel! - szólt a telefonba hangosabban.
-  A ribanc is megfelel! - nevettem gonoszan. - Azt honnan tudod, hogy nem fogok kamuzni, és elmondom, hogy hol vagyok? - kérdeztem.
-  Én bízom benned akkor is, ha te nem! - mondta határozottan.
-  De ha ideállítasz az egész társasággal, gondolhatod, hogy soha többet hozzád se szólok! - mondtam és kinyitottam a kaput.
-  Otthon vagy? - kérdezte.
-  A közös házban, de ha rajtad kívül jön valaki... - kezdtem, de le is tette.
Lerúgtam cipőm, lekaptam a bőrdzsekim, majd átöltöztem. Rövid nadrág, és az első póló, amit kikaptam a szekrényből. Levágódtam a kanapéra, felpakoltam a lábaim az asztalra. Tíz perc múlva Louis autója állt meg a kapu előtt. Nyitva hagytam neki az ajtókat. Belépett, becsukta az ajtót, majd felálltam. Odaszaladt hozzám, majd megölelt.
-  Miért? - kérdeztem, mikor elengedett.
-  Örülök, hogy megvagy! - mosolygott.
-  Miért, aggódtál? - kérdeztem huncutan mosolyogva, csípőre tett kézzel.
-  Igen, és nagyon sajnálom! Dühös voltam, már akkor megbántam. Meg tudsz bocsájtani? - kérdezte lehajtott fejjel.
-  Meg. Most egyszer! - mondtam határozottan.
-  Köszönöm! - mosolygott és megölelt.
-  Elég! - mondtam és eltoltam magamtól.
-  Most miért? - kérdezte huncut mosollyal. - Azt hittem te vagy a rossz! - mosolygott pimaszan.
-  Én rossz vagyok, veled ellentétben! - mondtam és az ujjammal megböktem a mellkasát.
-  Persze! - mondta hitetlenül. - Megjavulsz! - nevetett.
-  Nem! Még mindig nem érdekel, hogy ott van neked Eleanor! - nevettem. - Téged, viszont igen, tehát most hagyj engem békén és menj el hozzá! - mondtam határozottan.
-  Morgós vagy? - kérdezte és közelebb lépett.
-  Louis, fejezd be! - mondtam karba tett kézzel.
Ő is elővette a "nekem senki sem parancsol" formáját, amit Én is náluk. Közelebb lépett, majd megcsókolt. Ekkor érkezett a csapat. Roxy, Harry, Liam, Niall, Becky, Jesy és Eleanor.
-  Én megmondtam! - mosolyogtam önelégült arccal Louisra.
Nem érdekelt a had, sem El, de amit kiszúrtam: Haroxy kézfogás!
Milyen jó név! Büszke vagyok rád Rebel! - dicsértem magam.
-  Roxy! - kiabáltam rá és a lépcsőn hátrafordultam.
-  Mondjad! - mosolygott.
-  Grat! Ja igen, úgy nézel ki mint a mosott szar! - nevettem, mire mosolygott.
Felszaladtam a szobámba, majd kinyitottam az ablakom. Jól esett egy kis hűvös levegő. Lentről hallottam Eleanor hangját. Muszáj volt segítenem, megsajnáltam azt a szerencsétlen srácot. Lebaktattam, majd a lépcső első fokán megálltam.
-   Eleanor! - szóltam, mire felém fordult. - Én voltam! Sajnálom! - mondtam.
Louisra rá se néztem, csak az ajtó felé igyekeztem.
-   Hova hova? - kérdezte Becky.
-   Dolgom van. - vágtam rá, de nem engedett ki.
Dühösen feltrappoltam a szobámba, majd eszembe jutott, hogy simán kimászom az ablakon. Kimásztam, majd elhagytam a házat, de még a környékét is.

* Jesy szemszöge *

Mikor, már nem jöttek zajok az emeletről, eszembe jutott! Felrohantam, majd benyitottam Rebel szobájába. Nincs ott és tárva nyitva van az ablak.

-   Francba! - mondtam idegesen.

Lerobogtam a lépcsőn, majd közöltem a "jó hírt".
-   Én idegbajt kapok ettől az Ördögtől! - mondta idegesen Becky az ajtónak háttal.
Ekkor belépett mosolyogva az említett, majd hátulról átölelte Beckyt és egy puszit nyomott az arcára.
-   Én is szeretlek! - nevetett.
-   Hol voltál? - kérdeztem karba tett kézzel.
-   Boltban! Hoztam neked gumicukrot! - mosolygott és a kezembe nyomta.
-   Arany vagy! - mosolyogtam megbocsájtóan és megöleltem.
-   Nem mondtál újat! - mondta tetetett nagyképűen és elnevette magát.
-   Roxy, neked csokit hoztam. - mosolygott és odaadta neki.
-   Öhm! - köszörülte hangosan Becky a torkát.
-   Nyugi! Tessék! - mondta és a kezébe nyomott egy zacskó chipset.
-   Magadnak mit vettél? - kérdeztem gyanakodva.
-   Oreót! - mutatta fel mosolyogva.

* Louis szemszöge *

Ez a lány, maga az ellentmondás! Közli, hogy cseppet sem érdekli El, de próbál lebeszélni arról, hogy közeledjek felé. A csók után lazán felment, majd magára vállalt és most majd' kicsattan. Rebel egy örök rejtély.

Mire Ő visszaért a nasikkal, Eleanor elment, de megbocsátott nekem. 

-   Srácok, nincs kedvetek nálunk aludni? Holnap úgy is, ti jönnétek! - mosolygott Jesy. 

-   Túlzott kedvesség! - forgatta a szemeit Rebel, majd bement a konyhába.
Mind elnevettük magunkat.
-   Ha nem zavarunk... - mondta Harry, kicsit vonakodva.
-   Te sosem zavarnál! - nézett fel a göndörre, majd Hazz megpuszilta.
Ezt, Rebel is látta. Elkezdett bohóckodni, mintha hányna.
-   Rebel, szeretnéd, hogy megüsselek?! - kérdezte Roxy nevetve.
-   Csak tessék! - mondta és először vigyorgott, majd átváltott huncut vicsorgásba.
-   Te lány, egyszer akkora bajba keveredsz, hogy nem tudod kihúzni belőle magad! - figyelmeztette Jesy.
-   Az majd soká lesz! - mondta legyintve és csatlakozott a társasághoz.
-   Szerinted, lesz olyan fiú, aki majd kibírja melletted?! - kérdezte nevetve Becky.
-   Nem! Tudom! - nevetett. - Nekem nehezebb lesz Őt elviselni! Vagy, majd Ő is elviselhetetlen lesz és folyamatosan kiabálunk! - röhögött.
Ekkor megcsörrent Rebel telefonja. Gyorsan kikapta a farzsebéből, majd a konyhába sétálva, felugrott a pultra és figyelmesen hallgatta a vonal másik végéről érkező hangot. Láttam rajta, hogy egyre boldogabb és izgatottabb lesz. Nagy mosollyal tette le a telefont.
-   Mi ez a hatalmas vidámság? - kérdezte Zayn, ami mindenkit érdekelt.
-   Holnap áthozza Lana Jenifert! - mosolygott vidáman.
-   De holnap nem próbánk lesz? - kérdezte tőle Becky.
-   Elmarad, valami dolga van Lananak. - mondta vállat rántva.
Éppen, hogy visszatért közénk, újabb hívása érkezett. Ennek, már elején hatalmas mosoly ült az arcán és majd kicsattant. Néha fel-felnevetett, majd komolyabbra váltott, de végig mosolygott. Ez sokkal tovább tartott és még nagyobb mosollyal jött vissza hozzánk.
-   Mit tudsz? - kérdezte Niall.
-   Még egy vendégünk lesz holnap! - mosolygott.
-   Ki? - kérdeztem.
-   A nővérem! - ugrott fel.
Új dolgot tudhattam meg a titokzatos ördögről! Lassacskán mindenki elbattyogott zuhanyozni, majd aludni.

* Rebel szemszöge *

Sarahként aludtam el. Az éjszaka középen, felriadtam valamire és, már magam sem tudtam, most ki vagyok. Egyszerre éreztem magam mindkét énemnek. Kicsinek éreztem a szobát, kevés volt az oxigén. Az ablakomat tágra nyitottam, majd kiültem a párkányra és élveztem, ahogy a hideg szél átfúj a lenge pizsamámon nem törődve azzal, hogy fázom-e. A függönyöm, vadlóhoz tudnám hasonlítani, ahogy éppen minden áron meg akarják ülni. Pár percig sikerült a semmibe bámulva élvezni a csöndet és a nyugalmat, mert a gondolataim, mint a kellemes nyári melegben hirtelen előtörő, dühös és vad vihar, úgy csaptak le rám. Nem hagytak nyugodni. Rebel és Sarah is teli voltak gondokkal. Én, pedig most mindkettő magam átéreztem. 

Rebelt nem hagyja nyugodni Louis viselkedése, minden erejével azon van, hogy eltaszítsa magától, persze ezt észrevétlenül úgy, hogy még magának sem vallja be. 

Sarah? Neki sem könnyebb. Ahányszor találkozik Louisval, mindig képes lenne ott, abban a pillanatban, egyetlen mosolytól szétfolyni. Közben, Louis nem hívta fel és nem is olyan, mint aki az alkalmat várná, viszont mikor találkoznak, bókol untalan, amitől szegény lány, paradicsom vörös, lehajtott fejjel próbál eltűnni. 

Na és melyik is lennék Én? Ez az első pillanat, mikor fogalmam sincs arról, most ki vagyok! Kívülről természetesen Sarah, de belül?! Ki tudja?! 

Ezek a gondolatok bántották az elmém és nem akartak megszűnni. Úgy éreztem, most igazán szívesen szállnék ebben a hűvös szélben. Nem akartam öngyilkos lenni, csak szárnyalni a gondolataim nélkül.