Translate (fordító)

2015. szeptember 29., kedd

11.rész

Korán reggel a telefonom csöngésére keltünk. Pontosabban Rebel telefonjára. Dühösen estem le a kanapéról, majd felkaptam a telefont és gondolkozás nélkül szóltam bele.
-      Ki vagy? - kérdezte idegesen.
-      Neked is jó reggelt! - mondta Jesy. - Csak szólók, hogy fék óra múlva legyél itt, mert dolgunk van! - mondta.
-      Mi a dolgunk? - kérdeztem.
-      Táncpróba! - mondta.
-      Jó! - mondtam.
-      Milyen napod volt tegnap? - kérdezte.
-      Csak te hallod? - kérdeztem.
-      Igen, be vagyok zárkózva egyedül a szobámba.
-      Sírós. - mondtam.
-      Miért? - kérdezte ijedten.
-      Majd elmagyarázom! - mondtam.
-      Rendben, de akkor Rebel is ilyen "jó" kedvű lesz? - kérdezte.
-      Igen, tehát készíts fel mindenkit! - mondtam.
-      Oké, szia! - mondta és letettük.
-      Mi az? - kérdezte Jack.
-      Programom van, Rebelé kell változnom. - mondtam.
Beszaladtam a fürdőmbe, átváltoztam, felöltöztem és teljes harci öltözetben, fogtam egy taxit és, már úton is voltam.
Mikor benyitottam, mindenki rám várt.
-       Hol az istenben voltál Reb? - kérdezte a nővérem, miközben megölelt.
-       Valahol! - vágtam rá hanyagul.
Kimentem a konyhába, majd töltöttem egy pohár vizet.
-       Ma ilyen leszel? - kérdezte Roxy mellém lépve.
-       Milyen vagyok? - kérdeztem.
-       Oké, akkor ezt igennek veszem. - mondta.
-       Annak veszed, aminek akarod! - rántottam vállat, majd megindultam ki a bejárati ajtón.
-       Rebel állj meg! Hova mész? - kérdezte a lépcsőről lemászó Cara, aki Beckyt támogatta.
-       Cigizni! - vágtam rá, majd becsaptam magam után az ajtót.
Hirtelen ért a hűvös levegő. Leguggoltam, majd a falnak dőlve elszívtam a cigim. A nővérem kijött, majd leült mellém.
-       Mi a baj? - kérdezte.
-       Majd elmondom! - mondtam érzelemmentes arccal.
-       Reb, nekem elmondhatod! - mondta.
Lehajtottam a fejem, majd rögtön levágta a helyzetet.
-       Sajnálom! - mondta és szorosan magához ölelt.
-       Én is! - mondtam.
-       Elmondod majd konkrétan? - kérdezte.
-       Nem fontos! - legyintettem, eldobtam a cigim, rátapostam, majd bementem.
Beléptem, majd mindenki rám nézett.
-       Mehetünk? - kérdezte Cara.
-       Kihagynám ezt a próbát. - mondtam.
-       Rebel, ez nagyon fontos! Te ráadásul két srácot hagynál egyedül! - mondta.
-       Jó, de nem vagyok jó kedvemben! - mondtam, majd karba tett kézzel az ajtófélfának dőltem.
-       Oké, senki nem fog hergelni! - nézett Roxy nyomatékosan a fiúkra.
-       Menjünk! - jelentettem ki határozottan.
Mindenki követett. Én bevágódtam a limuzinba. Mindenki beszállt, majd már indultunk is. Kitartóan bámultam kifelé.
-       Louis, Eleanorral nem a próba után találkoztok? - kérdezte Liam.
-       Igen, moziba megyünk! Nincs kedvetek jönni? - kérdezte.
Na, ma is megkezdődött a "kedveskedjünk mindenkinek határtalanul, mert mi ennyire aranyoskák vagyunk" képmutatás. - gondoltam, majd megforgattam a szemem.
-       Nem randi? - kérdezte Niall.
-       Nem, el akartunk hívni mindenkit! - mosolygott.
-       Mi megyünk! - mondták a srácok.
-       Hát, nem is tudom! Akkor is ez annyira családi programnak tűnik, biztosan nem zavarunk? - kérdezte Becky.
Fú, te is kezded! - gondoltam.
-       Nem, ezt beszéltük meg! - mosolygott Louis.
-       Rendben! - mosolygott Roxy.
-       Téged úgysem hagytalak volna, amíg nem jössz! - mondta Harry, majd belepuszilt Rox hajába.
-       Rebel, jössz? - kérdezte óvatosan Jesy.
-       Még az is lehet. - rántottam meg a vállam.
-       Szuper, akkor mindenki! - mondta a nővérem.
Vártam már, hogy ne kelljen a jópofizást hallgatnom felső fokon. Az út nagyon hosszúnak tűnt. Örültem, mikor végre kiszállhattam. Villám gyorsan, egyedül léptem be az épületbe. Mintha, egy temetőben lépkednék, mindenhol csönd.
-       Szia! - mosolygott Lana, mikor benyitottam a teremben.
-       Szia! Elég rossz kedvem van! - mondtam és megöleltem.
-       Fiú van a dologba? - kérdezte, mire bólintottam.
-       Nem nyaggatlak, menj a boltba, elég, ha egyszer megcsinálod! - mosolygott és még mindig öleltük egymást.
-       Nem kell menni fog, csak az elejéről hiányzom egy kicsit! - mondtam.
-       Oké, de tudod, hogy szeretlek és megértem, hogyha semmi kedved táncikálni. A szerelmi bánat szörnyű dolog, legszívesebben az ember agyonütne mindenkit! - mondta, mire kuncogtam.
-       Hát, olyasmi. - mondtam, mire nyílt az ajtó.
-       Mi a baj Rebel? - kérdezte ijedten Jenifer.
-       Jenny, Rebelt megbántotta egy fiú. - magyarázta neki Lana.
-       Érted? - kérdeztem.
-       Igen. De nem sírsz? - kérdezte és megölelt.
-       Nem! - mosolyogtam.
Ekkor beléptek a lányok, majd mögöttük a fiúk.
-      Ti bántottátok meg Rebelt?! - szaladt Jenny a fiúk elé és az előbbi szeretetbombából méregszákká változva csípőre tett kézzel nézett felfelé.
Jenifer, aki a nála sokkal magasabb, idősebb és erősebb srácokat számon kéri!
-      Mi? - kérdezte ránk nézve értetlenül Hazza.
-      Ti voltatok? - kérdezte mérgesen Jenny.
-      Nem bántottuk meg. - mondta Liam.
-      Hazudsz! - nézett rá mérgesen Jenifer.
Én felkaptam az ölembe, nekem háttal. A fiúk felé kapálózott, mint aki verekedni akar.
-      Megölöm! - kiabálta a kicsi a kezemben.
-      Azt hiszem, megyek. - mondtam.
-      Én is megyek?! - kérdezte kedvesre visszaváltva és rám nézve.
-      Az attól függ, hogy kit akarsz majd szét tépni! - nevettem.
-      Senkit, jó leszek! - mosolygott, mire letettem és megfogtam a kezét.
-      Nem ölsz meg egy pincért sem? - kérdeztem.
-      Miért hova megyünk? - kérdezte kíváncsian.
-      Cukrászdába! - mosolyogtam rá.
-      És te itt akartál hagyni! - mondta, miközben elindultunk.
-      Nem akartalak itt hagyni! - mondtam.
-      De, tudom! - mondta.
-      De, nem! - mondtam.
Hirtelen elengedte a kezem és visszaszaladt. Én utána rohantam. Mikor utána ugrottam, már a teremben volt.
-      Még nem végeztünk! - mondta a fiúknak, majd szúrós szemmel nézte őket.
-      De igen, te végeztél! - mondtam és ki akartam húzni, de ellenállt.
-      Rebel, nyugodtan itt hagyhatod! - mosolygott rám Lana.
-      Nem, elleszünk! - mosolyogtam, majd nemes egyszerűséggel felkaptam a vállamra.
A feje a hátamnál lógott és hangosan kacagott.
-      Nem is olyan nehéz téged felvidítani! - mondtam vidáman, majd a kislánnyal a vállamon kimentem.
Ahogy leértünk, a portánál letettem. A cukrászdában nagyon jól érzetük magunkat, vicces volt, mert Jenny nem érte fel az asztalt, ezért beleült az ölembe. Utána beugrottunk a kisboltba és vettem a szokásos dolgokat, plusz csokit és gumicukrot is. Utána az épületben fogócskáztunk, egészen a teremig. Oda először Jenny ért be, mert Én voltam a fogó. Utána szaladtam be, de annyira kifáradtam, hogy szatyorral a kezemben, leültem a terem közepére, majd a hátamon fekve szuszogtam. Lana, csak nevetett rajtunk.
-     Kifárasztott? - kérdezte Lana.
-     Egy picit! - mondtam lihegve.
-     Gyere! - mondta Louis, majd a kezét nyújtotta.
Megfogtam Ő, pedig felhúzott.
-     Jenny, nem felejtettél el valamit? - kérdeztem a sütire utalva, amit Lananak hoztunk.
-     Ja, de igen! Tehát ki bántotta meg Rebelt! - termett a fiúk előtt.
-     Nem azt! A sütit! - mondtam.
Ő odaadta a sütit Lananak.
-     Jenifer, virágszálam, hova tűnsz el mindig? - kérdezte John, aki ebben a pillanatban tört be.
-     Akkor megyek! Majd megbeszéljük! - mondta és kiszaladt apjával.
Mi megcsináltuk a táncot, vagy ötször.
-     Rendben, egyre jobb lesz! Mehettek öltözni! - mosolygott.
Én addig felmentem a tetőre és elszívtam egy cigit. Mire leértem, már rám vártak. Vetettem rájuk egy amolyan "ezt megérdemlem!" mosolyt, ami olyan szinten volt mű, mint minden képen.
-     Mozi! - ugrott fel Lola.
Én, csak mentem velük, mint akinek ez a sorsa. A mozi előtt állt a kedves mosolyú, tökéletes, hosszú barna hajú, magas El. Természetesen, egy hosszú csókkal köszöntötték egymást.
Meg kell hagyni, hogy náluk édesebb, jobban összeillőbb és tökéletesebb párt, még nem láttam, de ezt utálom! Tudom, ez nagyon gonosz dolog, de bárcsak szakítanának! Szerencsére, ez Rebel oldala! - gondoltam.
Louis átkarolta El derekát, majd mellé állt.
-    Sziasztok! - mosolygott ránk El.
-    Szia! - mondták egyszerre a többiek.
-    Helló. - mondtam.
Kedves bájcsevegés közepette, lassan ideje lenne bemenni! - gondoltam.
-    Nem tudom, hogy vagytok vele, de én nem kívülről fogom nézni a mozit! - mondtam, majd bementem.
A többiek követtek. Eleanour látványosan bájologtak.
Na, akkor megmutatom, hogy, ha valaki akkor én tudom, hogyan kell valakit féltékennyé tenni! - gondoltam.
-     Mit is nézünk meg? - kérdezte Lola.
-     Kalandfilm. - mosolygott Niall.
-     Jaj Lolusz, élvezni fogod! - nevettem rajta, mert nem igazán kedveli az ilyen fajta filmeket.
-     Miért Rebelke, még jó is lehet! Légy pozitív! - mosolygott.
Na, akkor piszkálódjunk.
-     Én! Mindig is pozitív vagyok, csak nem veszed észre! - mosolyogtam rá huncutan.
-     Meg logikád is van! - mondta és megforgatta a szemét.
-     Sajátos logikám! - mosolyogtam.
-     Amit senki sem ért! - rázta a fejét.
-     Na látod, ez nem az én bajom! - rántottam meg a vállam.
-     Ahogy az sem, hogy sokan utálnak! - mondta Jesy.
-     Nem! Én kifejezetten szeretem az utálóimat! - mondtam széles vigyorral.
-     Rebel, ha megértelek, díjat is kapok! - mosolygott rám Harry.
-     Jaj, a barátnődet kérdezd! Ő, már megpróbálta! - nevettem.
-     Aha, de nem ment! - rázta a fejét.
-     Eredeti vagy! - ölelt át Liam és közben megpuszilta a fejem tetejét.
-     Pontosan! - nevettem.
-     Ugye tudod, hogy már megfojtottalak volna! - mondta Becky.
-     Csak...- folytatta Jesy.
-     Nagyon... - mondta már majdnem a végét Roxy, de Én beleszóltam.
-     Túlságosan is szerettek! - mondtam, mire az összes lány a nyakamba ugrott és eldőltünk és a földön végeztük.
-     Ki szed fel kit? - kérdeztem a lányoktól.
Erre a kijelentésre, a srácok elkezdtek minket talpra állítani, meg El is. Mindenkit felkapartak, de Én még a földön voltam.
-     Kösz, Én is szeretek mindenkit! - mondtam, majd felálltam.
Lolusz felröhögött, majd a lányokkal összeölelkeztünk.
-     Csajok? - kezdtem.
-     Mond! - mosolygott Jesy.
-     Csináljunk, valami közös tetkót! - mosolyogtam.
-     Majd még meggondolom. - mondta Becky.
-     Nekem sincsen! - mondtam.
-     Jó, de neked jobban állna! - mondta.
-     Valami, kicsi aranyosat! - mosolygott Jesy.
-     Nem muszáj írásnak lennie és lehetne, valami eldugott helyen! - mosolygott Roxy.
-     Ja, valami szexi helyen! - húzogatta a szemöldökét Lola.
Erre, mind felnevettünk.
-     És, még Én vagyok a piszkos fantáziájú! - löktem meg a nővérem.
-     Miről is van szó? - dugta be a fejét Harry a társaságba.
-     A krumplik párzási szokásairól! - mondta Roxy.
Erre, mind felnevettünk.
-     Ó, érdekel! - mondta Hazz.
-     Lehet, hogy csináltatunk valami közös tetkót, így öten! - mutatott körbe Roxy.
-     Mit? - kérdezte Harry.
-     Még nem tudjuk, csak valami kicsi legyen és eldugott helyen. - mondtam.
-     Ó, már értem a mondatod! - mosolygott rám Hazza.
-     Mi a helyzet? - dugta be a fejét a csoportba Liam.
-     A lányok tetkót akarnak! - mondta ki nyíltan Harry.
-     Csss! - csittegtük le egyszerre.
-     Mi van? - kérdezte a göndör értetlenül nézve ránk.
-     Nem kell szétkürtölni, mert még nem biztos, plusz nem kell mindenkinek tudnia róla. - mondta Jesy.
-     Oké, oké. - mondta Harry és védekezően feltette a kezét.
-     Tök jó ötlet! - mosolygott Liam.
-     Jöttök? - intett Louis, a terem felé sétálva.
-     Persze! - mosolyogtunk és megindultunk a terem felé.
Én Lolusz és Becky között ültem. Balról jobbra, Liam, Jesy, Roxy, Harry, Eleanor, Louis, Zayn, Lola Én és Becky. A film egész jó volt, de nem tudtunk figyelni, mert dobáltuk a kukoricát, hogy onnan, ahol ülünk, meddig tudunk eldobni. Na, ebben Lola nyert. A többiek, csak nevettek rajtunk. Miután vége lett, nevetve hagytuk el a termet. El lelépett, mert valami fontos dolga volt.
-     Mi a terv? - kérdezte Jesy.
-     Nekem semmi. - mondta Becky.
-     Nincs! - mondta Roxy.
-     Rebel? - kérdezte Louis.
-     Ki? Mi? Hol? Mikor? - kérdeztem ijedten.
-     Van terved? - kérdezte nevetve Lola.
-     Ja, hogy mit csináljunk? Öhm... nincs. - rántottam vállat.
-     Oké, valaki jön kávézóba? - kérdezte Niall.
-     Én nem. Megyek haza, elfáradtam és nincs valami jó kedvem. - mondtam és el is indultam.

* Lola szemszöge *

Rebel el is tűzött.
-      Mi lett vele, az előbb még itt nevetgélt!? - mondta meglepetten Niall.
-      Ő ilyen! Ha reggel rossz kedve van, fel tud vidulni, de utána újra rájön a rosszkedv. - legyintettem.
-      Hát rendben. - mondta Louis.
-      De mi baja lehet? - kérdezte Hazz.
-      Nekem nem mondta. - mondták egyszerre a lányok.
-      Én tudom. - mondtam.
-      Elmondod? - kérdezte kíváncsian Zayn. 
-      Nem engedi. - mondtam. - És megértem. De jogos! Nekem is rosszul esne! - mondtam.
-      Ó, mond már el! - kérlelt Nialler.
-      Nem szeretném, hogy rám is haragudjon. - mondtam. - Lányok, biztos hogy nektek is elmondja, csak egy kicsit többet kérdezgessétek. - mosolyogtam a lányokra.
Közben, már beültünk a kávézóba.
-      De annyira nehéz Őt megérteni... - mondta Jesy és felsóhajtott.
-      Ha beavat abba a titokba, amit tudok, meg fogod érteni! Mindent értesz majd. - mondtam.
-      Miért ilyen titokzatos? - kérdezte Liam.
-      Ezt se szabadna elmondanom, de az exe, megcsalta és utána, hogy szakítottak, ahol csak tudta megalázta. - mondtam.
-      Ez mostani történet? - kérdezte Louis.
-      Nem, nagyon régi. De azóta nem volt igazán szerelmes. Nem igazán bízik meg fiúkban. - mondtam az igazat.
-      Bennünk sem? - kérdezte elképedten Zayn.
-      Nem tudom, ezt nektek kell tudnotok! - mondtam.
-      Egy olyan srác sincs, akiben megbízik? - kérdezte Hazz.
-      Tudtommal nincs. - mondtam.
Mire ezeket megbeszéltük, a közöttük lévő csöndes szünetekkel, már megittuk a kávét.
-      Átjöttök? - kérdezte Roxy.
-      Persze! - mosolygott Zayn.
Hazasétáltunk. 

* Rebel szemszöge *

Mikor nyílt a bejárati ajtó, mindenki beáramlott rajta. Nem lepődtem meg. Hirtelen valaki belépett a szobámba, majd becsukta az ajtót és leült mellém az ágyamra...





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése