4. rész

Sziasztok! Nagyon örülök, hogy ilyen sokan figyelitek a blogom! Imádlak titeket! (Nem csak mondom, tényleg!) Annyira, hogy azt nem is tudom leírni! Úgy döntöttem, hogy teszek a történetbe még egy csavart! 

* Sarah szemszöge *

Reggel a kanapén ébredtem. Jesy a vállamra dőlve, Becky a hasamon fekve, Roxy, pedig a lábát az enyémre téve aludt. Elmosolyodtam. Óvatosan kicsusszantam a lányok közül, majd felmentem a szobámba, behúztam a sötétítőt és visszaaludtam.
  *********************************************************************************

Valami zajra keltem fel. Kinyitottam az ablakom, amin beáramlott a csípős, hideg szél. Gyorsan kikaptam a szekrényből egy combközépig érő kötött pulcsit, majd felvettem a pizsamámra. A hajam szokásos formájában, rakoncátlanul és kócosan vette körül az arcom. A megjelenésem, még mindig Rebel volt. Megráztam a fürtjeimet, majd hátrébb söpörtem őket. Már majdnem kiléptem, mikor kintről hallottam egy férfi hangot és Caraét is. Gyorsan beszaladtam a fürdőbe és Rebelé varázsoltam magam. Az öltözékemen nem változtattam. Rebel nem szégyenlős, Sarahval ellentétben. Kinyitottam az ajtót, majd lerobogtam a lépcsőn. Mikor beértem a nappaliba, egy rendes tömeg fogadott. Cara éppen a kanapé előtt magyarázott, amin ott ültek a lányok és az egész 1D. A férfi hang Cara mellől jött. Valami ismeretlen férfi szintén magyarázott.
Mi van itt?! - gondolkoztam.
Megrántottam a vállam és inkább a konyhába mentem. Elvettem egy bögrét, készítettem egy kávét és felültem a pultra. Ott kortyolgattam. Kinyitottam a konyhaablakot és rágyújtottam. Mikor, már majdnem elfogyott a kávém, valaki belépett a konyhába.
-    Szia! - mosolygott rám Harry.
-    Szia! - mondtam a reggeli mélyebb, rekedt hangomon.
-    Miért nem csatlakoztál? - kérdezte és a nappali felé mutatott.
-    Minek? - kérdeztem hanyag stílusban.
-    Csak gyere! - mosolygott és karon fogva engem, magával húzott.
Idő közben elnyomtam a cigim. Behúzott a többiek közé.
-    Jó reggelt álomszuszék! - mosolygott rám Cara.
-    Szia! - mosolyogtam és leültem a kanapé karfájára, Jesy mellé.
-   Most, hogy mind itt vagyunk, elmondanám a nagy hírt! - mosolygott Cara.
Hatásszünet.
-   A One Direction és a Wiches közös turnéra megy! - jelentette ki a nagy hírt Cara.
-   Mi?! - mondtam és a meglepettségtől elvékonyodott a hangom.
-   Jól hallottad. - mosolygott rám az idegen férfi.
Én becsuktam a tátva maradt szám és elmosolyodtam. A többiek felugrottak és örömködtek, míg Én, csak ültem.
Jack! Sarah! Velük mi lesz? Hogy bírom egy turnén keresztül Rebel lenni, ha még otthon sem lehetek Sarah. El kell mondjam a fiúknak?! - ezek a gondolatok futottak át a fejemen.
Cara leolvashatta az arcomról a gondolataim, mert küldött felém egy biztató mosolyt. Mikor mindenki megnyugodott, Cara és Paul, (mint kiderült) elmentek, felszabadultunk. Megnéztünk együtt egy filmet. Utána mindenki töprengett, hogy mit csináljunk.
-     Mi lenne, ha elmondanánk egy videóban a turnét? - kérdezte vidáman Niall.
Ekkor valakinek megcsörrent a telefonja, Louis volt. Rögtön fölkapta. Két percet beszélt, majd elszomorodva nézett ránk..
-    Mennem kell. - mondta röviden.
-    Hogy hogy? - kérdezte gyorsan Jesy.
-    Kár. - mondta elkomorodva Roxy.
-    Nagyon fontos? - kérdezte velük egyszerre Becky.
-    Szia! - mondtam Én is velük egy időben.
-    El volt az, elmegyünk kávézni. - mosolygott Lou.
-    Oké, szia! - mondtam.
Louis lelépett. Mi, pedig tovább szórakoztunk. A srácok este mentek csak haza.

* Másnap reggel *

Az eső zuhogott, Mi a próbánkra készülődtünk Cara, pedig idegesen járkált fel-alá a nappaliban. Az első közös próbánk egy fiúbandával. Izgatott vagyok-e? Nem, inkább már most fáradt. Az edző táskámba dobáltam a dolgaim, ami hatalmas volt. 

-    Cipő, póló, naci, zokni, dezodor, telefon... valami hiányzik! - gondolkoztam hangosan és körbenéztem a szobámban. 

-    Rebel! Cigi! - kiabált át a szobájából Jesy.

-    Imádlak! Megmentettél! - kiabáltam vissza, majd a táskámba hajítottam az említett tárgyat.

-    Tudom! - kiabálta kuncogva.

Tíz perc múlva, Cara már kész volt, mert Én még ettem, Roxy a haját állítgatta Jesy is ránk várt Becky, pedig nem táncolhat, mert beverte a lábát (Mrs. Szerencsétlen) az ágyába és most fásli van rajta, de mindenképp jönni akart. 

-    Lányok elég! - kiabált Cara.

-    Rebel, majd megeszed útközben, Roxy tökéletes a hajkoronád és valaki segítsen lejönni a lépcsőn Beckynek! - kiabálta.

Én leugrottam a bárszékről, a szendviccsel a kezemben, a vállamra kaptam a nehéz táskát és az ajtóban vártam a többiekre. Becky Jesy segítségével hamar leért, ahogy Roxy is. Mikor kiléptünk, nem a szokásos limuzin várt minket.

-     Ez mi?! - mutattam rá felháborodva.

-     Ülj be! - lökött előrébb Cara.

Megrántottam a vállam és a szakadó eső miatt gyorsan bepattantam. Meglepett, hogy valaki már ült mellettem. Liam vigyorgott le rám.

-     Szia! - mosolygott és nevetett egyet a meglepett arcomon.

-     Helló! - mondtam, a táskám a lábamhoz raktam, amit rá tettem így kényelmesen elhelyezkedve hátradöntöttem a fejem. 

Ekkor mellém ugrott Roxy és a táskáját az ölembe dobta.

-     Roxykám, kiváglak az ablakon! - néztem rá mérgesen, majd a táskáját szintén lábtartónak használtam.

-     Sziasztok! - mosolygott vidáman az említett. - Rebel?! - szólt.

-     Mi van? - kérdeztem és a felé eső szemem kinyitottam és úgy rápillantottam.

-     Én is fáradt vagyok! - mondta és a fejét a hasamra hajtotta.

-     Tudod, hogy utálom! - mondtam szigorúan és visszacsuktam a szemem.

-     Tudom, de olyan kényelmes a pocid! - mosolygott és Ő is becsukta a szemét.

Ekkor Jesy is beült, majd utána Becky. Köszöntek, majd Roxy a lábát az ölükbe téve elkényelmesedett. 

-     Miért van az, hogy mindig ti tudtok még pihenni?! - kérdezte felháborodva Becky.

-     Lassúk vagytok! - nevetett Roxy és lepacsiztunk.

Gonosz mosoly húzódott az arcomra, ahogy Roxynak is.

-     Rebel, mindig te ülsz be utoljára! - mondta karba tett kézzel Jesy.

-     Igen, mert szoktam cigizni, amit ti utáltok! - mondtam.

Ekkor megcsörrent a telefonom. "Cara"

-     Rebel! - szólt bele figyelmeztetően.

-     Igen? - kérdeztem.

-     Éhes vagy? - kérdezte.

-     Igen! - vágtam rá.

-     Mit kérsz? - kérdezte.

-     Mit kérhetek? - kérdeztem vissza.

-     Anyukámtól hoztam! - mondta és hallottam, hogy mosolyog.

-     A szokásosat és plusz egy almád pitét. - mosolyogtam.

-     Oké, szia! - mondta és letette.

Tíz perc múlva, már ott is voltunk. Először mi öltöztünk át, majd a fiúk. Mi már a táncteremben vártuk őket a mi táncpartnereinkkel, akik nálunk sokkal magasabb srácok. Nekem Troy a partnerem. csak az egyik dalban táncolunk együtt, de azon nagyon jót szórakozunk. Neki adtam azt a plusz egy almás pitét. 

-    Sziasztok! Lana vagyok, a lányok tánctanára! - mosolygott a tökéletes alakú Lana.

A srácok köszöntek, majd folytatta.

-    Hallottam, hogy nem vagytok a legjobb táncosok, de azért a csajszik megmutatják mit tudnak! - mosolygott és megkaptuk a terepet. 

-    Rebel! - szólt utánam Troy.

-    Mond! - fordultam vissza felé.

-    Mutasd meg! - mondta egy biztató mosoly kíséretében.

Én csak rákacsintottam, majd beálltunk a dal kezdéséhez. A tánc tökéletesen sikerült. A szólóm is egész viselhető volt, de nem voltam vele megelégedve. A végén a lányokkal összepacsiztunk, majd lihegve néztünk Lanara.

-     Tökéletes! - mosolygott ránk.

-     Jó, de van jelentősége annak, hogy Ők is itt vannak? - kérdeztem a 1D-re mutatva.

-     Persze, hogy van! - mosolygott titokzatosan Lana. - Azt, amit a párotokkal csináltok, velük fogjátok a turnén! - mosolygott és az öt srácra mutatott.

-     Bocs, hogy Rebeles leszek, de mi?! - kérdezte elvékonyult hangon Jesy.

-     Jól hallottátok! Nem lesz nehéz! - mosolygott biztatóan.

-     Pillanat! Tegyük fel, hogy meg tudják tanulni! - kezdtem és kis hatásszünetet tartottam. - 5 srác és 4 lány?! - mondtam csípőre tett kézzel. 

-     Jogos! - bólogatott Roxy.

-     Ügyesek vagytok! - mosolygott ránk Lana. - Egy csaj két sráccal lesz! - mondta kara tett kézzel.

-     Én?! - kérdezte felháborodva Becky.

-     Te tudod! Majd a párodnak megtanítom a turnéra, már úgyis táncolhatsz! - mondta Lana.

-     Még egy! - szólt közbe Troy.

-     Igen? - mosolygott rá Lan.

-     Nem hinném, hogy más is kibírja Rebelt! - mondta és már nevetett.

-     Fú, de megöllek! - mondtam és elindultam felé, mire Ő is felém.

A csípőmnél elkapott és a vállára dobott. 

-    Engedj el! - szóltam rá.

-    Nem. - nevetett.

-    Mondták már, hogy olyan vagy, mint a világ legidegesítőbb bátyja? - kérdeztem a helyzetembe beletörődve. 

-    Említetted! - nevetett rajtam, majd letett.

Visszamentem a lányokhoz. Hirtelen kinyílt az ajtó és beszaladt rajta a gyönyörű és vagány Jenifer, Lana kislánya. 

-    Gyere kicsim! - hívta magához Lana.

Jenifer az anyjához szaladt, megölelte, majd tovább ment a termen. Először lelopta Troy fejéről a sapkát és felkapta. Pózolni kezdett a hatalmas sapival a fején. Utána hozzám szaladt és karba tett kézzel megállt előttem.

-    Rebel, megint új táncot tanultatok, ugye? - kérdezte, mire Én mosolyogva közelebb léptem hozzá.

-    Igen. - mosolyogtam rá.

-    Megtanítod? - kérdezte.

-    Most? - kérdeztem.

-    Igen! - mosolygott és beállt mellém.

-    Jenifer, a lányokkal együtt csinálod? - kérdezte Lana.

-    Ez az, amit otthon mutattál? - kérdezte Jenifer és a kezemet fogva az anyukája felé fordult.

-    Igen és az lesz a feladat, hogy a táncosok helyett, nekik kell megtanítani! - mutatott Lana az amatőrökre a teremben.

-    Becky, te miért csak ülsz? - kérdezte felháborodva a kicsi.

-    Fáj a lábam. - mosolygott a szőke.

-    De ezek nem a One Direction. - tért vissza a témához Jenifer.

-    Személyesen. - mosolygott rá Harry.

-    Lányok, végetek! - mondta Jenny és visszaállt mellém.

Végig táncolta velünk a dalt Jenifer is, majd következett a nagyobb feladat.

-    Kik lesznek a párok? - kérdeztem és levágódtam a földre, terpeszben ülve.

-    Azon gondolkozom. - mosolygott Lana.

Jenifert magam elé ültettem és a kis kezével játszottam, hogy táncol és én mozgattam. Ő kacagva énekelgetett hozzá.

A többi csaj is leült. 

-    Hűha! - vakargatta az állát Lana.

-    Anya! - szólt közbe a kicsi.

-   Jenny, ne most! - szólt rá Lana.

-   Én jó vagyok? - kérdeztem.

-   Igen. - mosolygott.

Megfordult, majd velem szemben ült le.

-   Segítesz bekötni a cipőm? - kérdezte.

Én mosolyogva bekötöttem neki. 

-   Rebel, úgy nézel ki, mint egy anyuka! - nevetett Jesy.

-   Fiatal, szép, egyedülálló anya! - nevettem és megöleltem Jenifert.

Ekkor betört az ajtón John, Jenifer apukája.

-   Jenny, megmondtam, hogy sietek! - mondta karba tett kézzel, majd mikor meglátott, elmosolyodott.

Rámosolyogtam, majd felálltam.

-   A sátán! - mosolygott rám, majd megöleltük egymást.

-   Rebel, majd meg kell tanítanod! - szólt rám Jenifer, majd az apukája felkapta.

Jenifer megpuszilt és a fejemre nyomta a sapkát, majd már mentek is. 

-   Troy! Add nekem! - néztem hátra.

-   Jó, de csak mert lecserélsz és kell valami, ami majd emlékezetet rám! - mosolygott rám.

-   Nem felejtenélek el! - mosolyogtam rá, majd Ő dobott egy puszit.

Én is dobtam neki, majd felnevettünk. 

-   Rebel, le se ülj! - parancsolt rám Lana.

-   Nem ülök! - mondtam és kihúztam magam, majd a hatalmas tükör felé fordulva megigazítottam magamon a felsőt.

-   Többi lány is felállhat. - mosolygott és a csajok felálltak kivéve Roxy.

-   Rebel! Targonca! - mondta, majd segítettem neki felállni.

-   Na lányaim és fiaim! - mosolygott a kezét dörzsölgetve Lana.

Az két banda közelebb lépett egymáshoz, majd Lana még nézegetett, de a döntésben, szerintem már biztos volt.

-   Rebel, gyere ide! - mutatott maga mellé.

Én odaléptem és nekidőltem.

-  Nem, mégsem! Visszamehetsz! - mosolygott és visszaálltam a helyemre.

Még pár percig méregetett minket, majd elkezdte a rendezgetést.

-   Jesy és Liam. - kezdte, mire Liam mosolyogva Jesy mellé állt.

-   Becky és Niall, majd. - mondta, mire Roxy elfogadta a tényt, hogy két srácot kap.

-   Rebel és Zayn... - mondta és Zayn mellém lépett Roxy mellé, pedig Louis és Harry, de Lana folytatta - és Louis. - mondta, mire felkaptam a fejem.

-  Mi? - kérdeztem meglepetten, mire Troy hátul, nagyon röhögött.

-  Jól hallottad. Mivel te Jennifernek is könnyen megtanítod, elbírsz majd két fiúval. - mosolygott rám.

-  Az egy dolog, de az nem biztos, hogy Ők kibírják-e Rebelt, az már egy másik! - nevetett Troy. 

-  Nincs vita! - mosolygott Lana határozottan.

Beálltunk, majd Lana megmutogatta nekünk, hogy mit hogyan kell nekünk csinálni hárman.

-  Készen álltok? - kérdezte Lana mielőtt elindította a zenét.

-  Essünk túl rajta! - mondtam.

Igazából annyira nem volt szörnyű sem Louis sem, pedig Zayn. Persze, ebben sokat segített, hogy Én az olyan részeknél, tudtam vezetni a kezüket. Viszont Én többet is rontottam. Elfelejtettem a koreográfiát, megbotlottam, vagy lemaradtam. 

-  Rendben, látom fáradtak vagytok, pihenjetek. - mondta Lana.

Én felmentem a tetőre és nyugiban elszívtam egy cigit. Még utána elpróbáltuk a táncot kétszer, de harmadikra benyitott valaki. Oda se néztem, csak folytattam a táncot, de a két srác abbahagyta, aminek az lett a következmény, hogy Én elestem a lábukban. Eleanor és Perrie lépett be. Engem ez teljesen felidegesített, mert végre, már nem kellett annyit segítenem nekik és Én sem rontottam, erre ez!
-  Végeztem! - mondtam, idegesen felpattantam, majd kivágtattam az ajtón és jól bevágtam magam után. Villám gyorsan, öt perc alatt átöltöztem és már az épült előtti padon ültem és éppen cigiztem. Mikor meguntam a várakozást, elindultam és gyalog fél óra alatt hazaértem. Már délután volt. Levágódtam a kanapéra, egy energiaitallal a kezembe és csak csöndben ültem és nyugtattam magam. A hajam és a ruháimból csavarni lehetett a vizet, de nem zavart.

* Jesy szemszöge *

Már, mikor Rebel a földre esett, láttam, hogy mindjárt felrobban. Kirohant. Nem mondanám, hogy Rebel érzékeny, de erre aztán nagyon bepöccent. Tudom, felfújta, de nem lehet megváltoztatni. Ami fontos, hogy ez most Rebel volt és sehol egy pillanatig sem Sarah. Még a legmélyén is Rebel. Eleanor és Perrie ijedten néztek ránk.

-  Rosszkor jöttünk? - kérdezte ránk nézve El.

-  Nem, dehogy! - mosolygott rá Roxy.

Ekkor belépett Cara.

-  Miért láttam elviharzani Rebelt?! - kérdezte idegesen.

-  Hosszú! Baleset volt, de tudod milyen! - mondtam, hogy senki ne kezdjen el hosszasan magyarázkodni.

-  Oké, akárki is okozta, most mindenki átöltözik és utána mentek, mielőtt valami hülyeséget csinálna. - parancsolta Cara.

Mindenki rohant. Mi a teremben öltöztünk át, mert a táncosok, már rég elmentek. Egyszerre lettünk kész a srácokkal. Rögtön autóba ültünk és már rohantunk is. Semmi különlegeset nem láttunk kívülről a házon. 

* Louis szemszöge *

Tudom, hogy az Én hibám is. De mikor megláttam azt a gyönyörű barna hajkoronát, muszáj volt odamennem. Már a ház előtt féltem, hogy mit tehetett. Mikor beléptünk, végig vizes volt a padló. Jesy pillantotta meg először. Nem szólt semmit. Mikor megláttam, nem szóltam semmit. El oldalról ölelt, miközben Ő ott ült a kanapé közepén, lábai az asztalon, a bőrdzsekije szétnyitva, így látszik, ahogy a vizes fekete, bő trikó az alakjára simul. A ruháiból és a hajából csöpögött a víz, de Ő hanyagul iszogatta kényelmesen, a semmibe nézve az energiaitalát.  

-   Rebel, minden rendben? - kérdezte Jesy, miközben az Ördög mellé ülve figyelmesen nézte.

-   Persze! Mi bajom lenne? - kérdezte a lány és elnevette magát.

-   Sajnáljuk! - mondtuk egyszerre Zaynnel.

Ekkor Ő felállt, megkerülte a kanapét és ránk se pillantva legyintett egyet és elindult a lépcsőn felfelé.

-   Rebel! - kiabált utána Roxy.

-   Igen? - kérdezte felvont szemöldökkel.

-  Veled megyek! - mondta és utána szaladt. 

Biztos, hogy van valami, amit titkol. Nem csak előlünk, de a legjobb barátnői elől is. Csak nem értem, hogy miért? Ha nekünk nem is, de nekik nyugodtan elmondhatná, mégsem teszi... Fura! 

Remélem tetszett! ~L!