Sziasztok! Az a nagy helyzet, hogy a rész nem igazán készült még el időhiány miatt, amit írtam már, de most úgy döntöttem, hogy elkezdem ezt a kis "My life" dolgot. Olyasmiket fogok írni, amik különlegesek, izgalmasak, vagy furák az életemben (napok, események stb...). Írtam már, hogy lesz versenyem, ami a ma és holnap volt/lesz. Tehát úgy döntöttem a mai roppant izgalmas napot megosztom veletek!
Megérkezett mindenki a családból, unokatesómék, másik unokatesómék, barátok, egy szóval mindenki! Éppen lovat szereltem, meg járkáltam, néztem a versenyt, ilyenek... amikor éppen a karámok között járkáltunk egy egyik "ellenfelem" (igazából jóban vagyunk, így annyira nem tetszik ez a megnevezés, de mindegy, értitek...) szólt, hogy nem kéne öltöznöm? Én meg észbe kaptam és siettem vissza a szüleimhez, akik egyébként a büfét intézték, mikor megtalált az edzőm és közölte, hogy a ló akin indultam volna sánta és reméljük jobb lesz a lába, de ha nem az Ő lovára ülök... Aztán jött a pánik és természetesen sírva fakadtam. Sajnáltam a lovat is, meg attól is féltem, hogy az egész olyan ocsmány lesz, hogy az botrány lesz... Természetesen az öreg ló lába csak romlott, így az edzőm lova maradt. Kettőjükről azt kell tudni, hogy ég és föld és Én az edzőm lován egy éve nem ültem.
Az edzőm volt az egyik zsűri, az Ő egyik barátnője - aki mellesleg nagyon aranyos, imádom - és egy lovas nő, akitől tartottam, ugyanis elég szigorú volt.
Tehát felültem az edzőm lovára és mondta, hogy egy kicsit melegíthetek a pályán és nem a melegítőpályán. Bementünk, melegítettünk egy kicsit, majd elkezdtem.
Amíg melegítettünk volt bennem egy olyan, hogy "Mi lesz velem?! Mindjárt sírok! Nekem kell az a ló!", de mikor elkezdtük összeszedtem magam és voltak hibáim (nem is egy), de szerintem a körülményeket tekintve egész jól megcsináltam (nem vagyok megelégedve magammal, ugyanis lovaglás terén, főleg versenyen hihetetlen maximalista vagyok, ezért kb. minden verseny és bemutató után sírok/sírtam).
De amikor még melegítettem, de már az edzőm a szigorú bíróval beszélt, hallottam egy olyat, hogy "Az összhangot és az ülést úgy lefogom pontozni..." a legszigorúbb bíró szájából. Na itt majdnem sírtam, ugyanis biztos volt, hogy rólam beszélt.
Mindegy, lelovagoltam!
Utána leszálltam, elrámoltuk a lovat, de a fejemben volt az a nyomorék mondat!
Persze a családom, barátnőim, barátnőm családja mondta, hogy nagyon jó voltam, de ez nem volt elég nekem.
Mivel mi csináltuk a büfét ezért ugye ott ültem, amikor ott evett a szigorú bíró is. Mondtam, hogy nem volt jó meg ilyenek, amikor közbe szólt a szigorú bíró:
"Te jó voltál!" - és közben rám nézett. -"Amikor melegítettél azon imádkoztam, hogy ez nehogy leesen, de aztán ahogy elkezdtük láttam rajtad, hogy úgy voltál vele, hogy akkor versenyezzünk és nagyon jó voltál. Ezért adtam magas pontokat neked! Ha nem láttam volna a melegítést, akkor is jónak találtam volna, de így elég magas pontokat adtam!"
Erre természetesen aki ott ült, tapsolni kezdett, ugyanis a nő közben elindult és elég hangosan beszélt, pedig még kb. előttünk volt.
Na ez volt az a pillanat, amikor őszinte mosoly jelent meg az arcomon, majd elment a bíró. Természetesen az önbizalmam nem jött meg, de azért javult a dolog.
A következő ami miatt nagyon aggódtam az az elméleti rész volt. Ott az edzőmmel és a barátnőjével volt egy beszélgetés szerű, ahol 3 kérdést kaptunk, de nagyon sokat segítettek benne. Viszont Én folyamatosan úgy lihegtem és majd elájultam. Hiába nyugtatott az edzőm. Ez is elég jól ment, mindenre tudtam válaszolni segítséggel.
Már csak egy prezentáció volt hátra, amit elmondtam, aztán lesz ami lesz, azzal már nem tudok mit csinálni!
Holnap lesz a parelli, ami nagyon jól megy, egy tündéri lóval vagyok, imádom.
De este még az edzőm odajött és mesélte, hogy nagyon túlaggódtam a dolgot és tök aranyos volt, aztán anyukámnak mondta, hogy ha holnap elrontom a parellit, agyonver.
Tehát nagyon boldog vagyok, szerintem elég jó volt így összesítve, bár az első helyre nincs esélyem, ezt érzem.
A holnapi nap már nyugisabb lesz nekem, csak a barátnőimnek drukkolok, parelli, aztán eredményhirdetés. Ezzel nem lesz gáz, holnap ha a parelli oké lesz, akkor nagy mosollyal zárom a hétvégét és a versenyt!
A helyezésemről értesítelek titeket, már ha érdekel.
Ez lenne ez a My life dolog. Ha tetszik, komi! Szeretném tudni, hogy szeretnétek-e még ilyesmit, vagy maradjak a blognál. Ha érdekelne valakit az a My life, akkor azt is írja meg, hogy a holnapi nap érdekli-e!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése