3. évad 29. rész

Reggel hamarabb keltem, mint Louis és Tommy is aludt, így halkan osontam le. Készítettem reggelit, majd úgy döntöttem, hogy azért a szüleimnek találkozniuk kéne az unokájukkal, így hívtam Anyát.
-   Szia! - szóltam bele vidáman, amikor felvettem.
-   Szia Kicsim. - mondta izgatottan. - Hogy vagytok?
-   Jól vagyunk, gondolom kíváncsi vagy már az unokádra. - mondtam mosolyogva.
-   Igen. - vágta rá. - Melyik nap mehetünk?
-   Szerintem inkább mi megyünk. - mondtam mosolyogva.
-   Sarah, szerintem nem tanácsos egy két hetes kisbabával több órás útra elindulni! - mondta. - Mármint nem tilos és végül is simán kibírja, hiszen alszik, de azért ezt jobb lenne átgondolni! - mondta, mire elmosolyodtam.
-   Megbeszélem Louis-val, de szerintem azért ez nem olyan nagy cucc. Legalábbis nekem angyali kisfiam van! - dicsekedtem vigyorogva.
-   Én csak örülök neki! - mondta Anya vidáman.
-   Meg hát azért hiányzik onnan a kis hülye. - kuncogtam.
-   Alkonynak be kell mutatni a kisfiadat, ugye? - nevetett.
-   Pontosan, Barney-val és Málnával már hatalmas haverok. - meséltem.
-   És Te miért vagy ébren ilyen hamar? - csodálkozott Anya.
-   Nem tudom, felébredtem. - mondtam mosolyogva.
-   Jól van, vigyázzatok magatokra! - mondta vidáman. - És ha mentek valahova, jól öltöztessétek be Tommy-t, mert hideg van! - figyelmeztetett.
-   Oké Anya. - kuncogtam.
-   Szia Édesem!
-   Szia! - mondtam mosolyogva, majd kinyomtam.
Megittam a kávémat, majd úgy döntöttem, hogy megnézem a kis családomat. Mikor szinte némán benyitottam a szobámba, mosolyogva fogadtam, hogy már nem alszanak. Egyszerűen soha életemben nem láttam édesebbet. Louis ott feküdt mellette az oldalán, miközben a kisfiunkat figyelte, aki meg az apukája ujját fogta és szorította, mármint Louis gügyögéséből ezt vettem észre.
-  Nagyon erős vagy Tommy! - mondta neki mosolyogva Louis. - Letöröd az ujjam!
Én mosolyogva ültem le az ágy szélére, Louis mellé.
-   Jó reggelt! - mondtam nagy mosollyal, majd egy puszit nyomtam Tommy fejecskéjére, majd Lou arcára is.
-   Látod kisfiam, már Te kapod az első puszit! - panaszkodott neki Louis mosolyogva, mire elnevettem magam.
-   Mit szólnátok hozzá, ha elmennénk ma haza? - kérdeztem mosolyogva.
-   Mármint hozzátok? - fordult felém Louis, mire Tommy elégedetlenül sikoltott egyet.
-   Nézd meg Apa, hát otthagyod a kisfiad! - löktem meg Louis-t nevetve.
-   Gyere! - tette a mellkasára Louis mosolyogva, mire elégedettség látszott a kis arcán és a fejecskéjét Louis mellkasára döntötte.
-   Amúgy igen, hozzánk. - mosolyogtam rá.
-   Jó ötlet, de bírni fogja az utat? - kérdezte Tommy hátát simogatva.
-   Hát szerintem úgy lőjük be, hogy amikor indulunk, akkor aludjon el és akkor kb. akkor kel, amikor megérkezünk. - magyaráztam.
-   Ez így jónak tűnik. - bólogatott.
-   Mert ez így jó! - vigyorogtam.
-   Akkor mondjuk most nekiállunk készülődni és az úgy jó, nem? - kérdezte.
-   De. - bólogattam mosolyogva. - Szórakoztasd még egy kicsit, addig összekapom magam. - mosolyogtam rá, mire bólogatott és folytatták Tommy erejének felmérését.
Én bementem a fürdőbe, gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam és utána kimentem felöltözni. Louis és Tommy egymással voltak elfoglalva, ami szintén nagyon édes volt. Gyorsan felöltöztem, majd mosolyogva fordultam a családom felé.
-   Felöltöztetem, amíg Te is felöltözöl! - mosolyogtam Lou-ra, aki mosolyogva tette le az ágyra a kisfiát, felállt, majd a kezembe adta. - Gyere Kicsim! - pusziltam meg a fejecskéjét, Louis megcsókolt, amibe belemosolyogtam.
-   Annyira boldog vagyok! - mosolygott rám.
-   Én is Lou. - mosolyogtam rá.
-   Tudtam, hogy fiam lesz. - váltott a mosolya pimaszra.
-   Dehogy tudtad! - csíptem meg az orrát mosolyogva.
-   De igen! - bólogatott hevesen, majd bement a fürdőbe.
Elnevettem magam, majd felöltöztettem Tommy-t és megetettem, amíg az apja a fürdőben tollászkodott.
-   Nézd meg, Apád sokkal többet készülődik, mint Én! - tettem le az ágyra mosolyogva.
-   Mindjárt kész vagyok! - mondta Louis, mire elnevettem magam, majd a szekrényhez mentem és elkezdtem pakolni a cuccainkat.
-   Jó reggelt! - nyitott be mosolyogva Hazza.
-   Jó reggelt. - mosolyogtam rá.
-   Hova mentek? - kérdezte, miközben leült az ágyra Tommy-hoz.
-   A szüleimhez. - mondtam mosolyogva.
-   Jogos. - bólogatott. - Megismered a nagyszüleidet! - kezdett gügyögni Tommy-nak. - Hidd el, nagyon jó arcok, Én már ismerem őket! - nyugtatta meg, mire elnevettem magam. - Ja és a dédszüleid is azok! És Anyukád lova hatalmas arc! - nevette el magát. - Ez kárpótolhat a kicsit fogyi apád miatt. - mondta, mire elnevettem magam. - De hidd el, anyukád már dolgozik az agyi gondjain, csak Ő egy visszaeső beteg!
-   Kösz Harry! - lépett ki Louis a fürdőből egy szál törölközőben.
Én végigfuttattam rajta a szemem, majd szinte láthatatlanul beleharaptam az alsó ajkamba és visszafordultam a ruhák felé.
-   Reméljük nem előttünk esnek egymásnak a szüleid! - simogatta a fejét, mire a fejemet ingatva mosolyogtam, majd elnevettem magam, ahogy Louis is.
-   Harry, mi van Lucy-val? - kérdeztem mosolyogva.
-   Roxy eteti. - rántott vállat mosolyogva. - Gondoltam addig átnézek ide.
-   Oké, akkor segíts! - álltam fordultam felé. - Melyiket vigyem Tommy-nak? - mutattam fel két ici-pici cipőcskét.
-   Mivel hideg van, azt! - mutatott rá. - Meg az jobban tetszik. - bólogatott mosolyogva.
-   Oké. - bólogattam mosolyogva. - Tessék! - nyomtam Louis kezébe egy alsót, egy szürke pólót és egy farmert.
-   Ezt vegyem fel? - kérdezte.
-   Nem, ezt Tommy-nak gondoltam! - forgattam a szemem, mire Hazza elnevette magát.
-   Jó. - morgott Louis, majd bement vele a fürdőbe.
Én pakoltam tovább, majd mikor végre készen lettem, becsuktam a táskát és egy kisebb táskába olyan cuccokat pakoltam, ami útközben kelleni fog.
-   Készen vagyok Louis, rád várunk! - közöltem vele.
-   És Tommy nemsokára alszik. - mondta Harry.
-   Ne hagyd! - néztem rá. - Majd a hordozóban aludjon el, ha már felöltöztettem.
-   Itt vagyok! - lépett ki Louis.
Én elkezdtem Tommy-t a meleg ruháiba öltöztetni, majd végül ráadtam a nagyon édes macis pulcsiját.
-   Jól van Kicsim, mindjárt aludhatsz! - simogattam meg az arcát, ugyanis szegény már laposakat pislogott és félig aludt.
-   Itt a hordozó. - tette le a földre Lou mosolyogva.
Én óvatosan beletettem a kisbabát, majd becsatolgattam és betakartam.
-   Mehetünk. - mosolyodtam el, majd Louis megfogta Tommy-t és a nagyobbik táskát.
-   Azért itt már nagy a csapatmunka! - mondta Hazz nevetve, mire elnevettük magunkat.
-   Mentek a szüleidhez? - jött ki a szobájukból Roxy, mire bólogattunk. - Mi is mehetnénk az enyémekhez! - nézett Harry-re.
Mármint arra a Harry-re, aki kb. napok óta mást sem hord, mint alsónadrágot, maximum melegítőt és élvezi, hogy Lucy sokat alszik, ugyanis olyankor Ő is alszik, vagy fetreng. Tehát az ellustult Harry Styles-szal van dolgunk.
-   Nem hinném, hogy képes lennék megtenni ezt a lépést! - sóhajtott Harry drámain, mire Louis-val nevettünk. - Nem szakíthatsz ki a megszokott környezetből!
-   Harry, be fogsz penészedni ebbe a házba. - lökte meg Roxy. - Lucy többet aktívkodik, mint Te!
-   Na jó, ennek nem várjuk meg a végét! - nevetett Louis, majd megölelte Hazzát, majd Roxy-t és végül egy puszit nyomott Lucy arcára.
-   Sziasztok! - öleltem meg először Harry-t, majd Roxy ugrott a nyakamra és végül Én is megpusziltam Lucy-t. - Készítsd ki apádat! - mosolyogtam a kislányra.
-   Tommy, Te meg mindkettőt! - mutatott ránk Harry vigyorogva.
-   Téged Én foglak kirobbantani ebből a házból! - lökte meg Roxy vigyorogva, de ekkor már kiléptünk.
Beültünk Louis kocsijába, Tommy-t is elhelyeztük, majd a második sarkon elaludt.
-   Tök jól lehet vele autózni. - mosolygott rám Louis.
-   Remélem. - mosolyogtam rá. - Még azért ne kapkodjuk el!
-   Csodálom, hogy nem akartál vezetni! - mosolygott rám Lou.
-   Még megóvom tőle. - kuncogtam, mire Louis halkan elnevette magát.
-   Képzeld el, hogy ha majd a 10 fiunkat kell iskolába, óvodába és bölcsődébe vinni! - mosolygott rám. - Te leszel a legjobb, mert senki nem késik el!
-   10? - néztem rá felhúzott szemöldökkel, de mosolyogva. - Szerintem abba belerokkannánk!
-   Jó, 9. - mosolygott szórakozottan.
-   Ha Te szülöd őket, Én benne vagyok. - néztem rá nevetve, de csak halkan.
-   Hát ezt nem ígérhetem. - nevetett.
-   Szerintem egyenlőre elégedjünk meg vele! - mosolyogtam rá.
-   És tanítsuk meg focizni! - vigyorgott rám.
-   Most akarod kezdeni? - nevettem. - Szerintem nem lenne rossz ötlet megvárni, amíg járni tud, de ha neked így sikerül!
-   Nekem minden! - nevetett, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-   Olyan aranyosak voltatok reggel. - mosolyogtam rá. - Olyan igazi apa-fia pillanat.
-   Tudod milyen volt látni életemben először, ahogy a kezedben tartod? - kérdezte hatalmas mosollyal. - Azt hiszem, egész életemben ez lesz az egyik legszebb emlékem.
Én hatalmas mosollyal simogattam meg a karját.
-    Remélem sikerült kiverni a fejedből azt az álmot, amitől rettegtél! - simogatta meg az arcomat.
-    Sikerült. - mosolyogtam rá.- Már egy tündérmesében élek.
Louis mosolyogva megcsókolt, majd Ő az útra figyelt és az Én feladatom volt, hogy fogjam az energiaitalát, de elaludtam.

Arra ébredtem, hogy valami puha szőrös ér hozzám és levegőt fúj az arcomra. Értetlenül nyúltam oda, majd megéreztem a lovam orrát.
-  Szia Kicsim! - nyomtam puszit az orrára mosolyogva. - Kiengedsz? - léptettem hátrébb, majd kiszálltam és ásítottam egyet. - Mi van itt Alkony? - nevettem el magam, majd tudatlanul indultam meg a házba, ami nagy hiba volt...