3. évad 32. rész

Reggel arra ébredtem, hogy valami kemény az arcomnak csapódik. Fintorogva nyitottam ki a szemem, majd megláttam, ahogy Tommy hangosan kacag azon, hogy megdobott a távirányítóval. Elmosolyodtam, mert nagyon édes volt.
-   Egyem a jó édes apád okos ötletét! - mondtam mosolyogva, majd megpusziltam.
Egy darabig tök aranyosan eljátszott, addig tudtam mellette ébredezni, majd éhes lett, aminek férfi létére hangot is adott, így mielőtt még felébresztette volna az egész házat megetettem. Mosolyogva másztam le az ágyról és vettem le a fiam, majd beletettem a babzsákfotelbe. Muszáj abban öltöztetnem, ugyanis a Lolával közös szobánkban természetesen nincs pelenkázó, viszont ha az Én ágyamra rakom az túl magasan van, ha Loláéra az túl alacsonyan a babzsákfotelt meg imádja és az elé Én is le tudok ülni, így ez a legokosabb döntés. Miközben öltöztettem Barney és Málna megérkezett, így Ők lefoglalták közben. Mikor készen lett, hagytam a két bölcsész felügyelete alatt, amíg felöltöztem.
Utána lementünk.
-   Jó reggelt! - mosolyogtam a családomra, ugyanis már itt volt Lola, sőt Roxy és Lucy is.
-   Jó reggelt! - köszöntek vissza egyszerre.
Reggeliztünk, majd nem nagyon tudtunk magunkkal mit kezdeni.
-   Mi lenne, ha egy kicsit megmozgatnánk a lovakat és elmennénk kocsiznánk? - mosolygott Lola.
-   Babákkal? - néztem rá.
-   Aha. - rántott vállat mosolyogva. - Bajuk biztosan nem lesz tőle.
-   Hát Én benne vagyok. - bólintott mosolyogva Roxy.
-   Én is. - mosolyogtam.
Apa és Lola elmentek összerakni a lovakat mi pedig a két kisbabát. Mi hamarabb lettünk készen, így kivittük őket.
-   Mi történt Louis-val? - nézett rám Roxy amikor már az udvaron voltunk. - Mert Harry hozzájuk ment, meg Zayn is, de senki nem mondta, hogy mi van veletek.
-   Valaki kitalálta, hogy idehívják az összes volt barátnőjét egyszerre, nekem ez annyira nem tetszett és igazából az egész nagy hülyeség volt. - rántottam vállat. - Valahogy összevesztünk és az összes csajjal együtt elment.
-   De semmi komoly, ugye? - kérdezte, mire elmosolyodtam és megráztam a fejem.
-   Nem, csak egy ilyen hülyeség. - legyintettem mosolyogva.
-   Oké, ennek örülök. - mosolygott rám, majd megérkezett Lola a lovaskocsin.
Természetesen most nem előre ültünk és Barney és Málna is jött. Benji meg Louis-éknál volt. Egész úton csak beszélgettünk és beszélgettünk.

* Louis szemszöge *

Éppen az udvaron ültünk, amikor ismerős zaj csapta meg a fülünket: lovak patadobogása. 

-   Ez mi? - értetlenkedett Danielle. 

-   Ez Lola és Sarah. - vágtam rá, majd az egész ház elindult az utca felé. 

Még az utca elején jártak, de a hangos nevetésüket már lehetett hallani. 

-   Lola ha még egy fekvőrendőrön átmész ilyen sebességgel, eltörik a farcsontom! - mondta Roxy nevetve. 

-   Lola, állj meg! - parancsolt rá az asszonyom hangosan nevetve, mire megállt a lovaskocsi. - Na most gyere onnan és engedjél! - szólt rá. 

-   De miért? - értetlenkedett Lola.

-   Mert ennél még Tommy is ügyesebb lenne! - mondta, majd leugrott hátul a lovaskocsiról és közben nevettek. 

-   Sarah, elmész Te a francba! - nevetett Lola, majd helyet cseréltek. 

-   Na figyeljetek, mert vágtázunk! - szólt előre, majd elindította a lovakat. 

Alkony és Álom volt befogva a kocsi elé. 

Sarah cuppogott nekik, de hiányos lovas tudásommal is megállapítottam, hogy még csak gyorsan ügetnek. 

-   Lusták! - kiabált a lovakra Sarah, majd végre beugrottak vágtába és elég tempósan közeledtek a házunk felé. 

-   Tommy nevet. - mondta nevetve Lola. 

-   Mondtam Én, hogy lovas gyerek lesz! - rántott vállat vigyorogva Sarah. - Ő nem fog focizni! 

-   Hát Én veled vagyok! - nevetett Lola. 

Azzal viszont nem számoltak, hogy pontosan a házunk előtt van a fekvőrendőr. 

-   Sarah az isten szerelmére, fáj a fenekem! - nevetett Roxy hangosan. 

-   Jó, nyugi! - nevetett Sarah hangosan. - Az enyém is! 

-   Azt észre vette valaki, hogy egész tömeg figyel minket? - nevetett ránk utalva Lola. 

-   Hát nem csodálom. - nevetett Sarah, majd visszafordult és a házunk előtt meg akarta állítani a lovakat, de Alkonynak nem ez volt a terve. - Fiam agyon váglak! - szólt a lovára, aki rögtön megállt, majd elmosolyodott és megpaskolta a feneküket. - Lola, olyan szép segge van ennek a lónak. - nézett hátra a Törpike mosolyogva. 

-   Hát az enyémnek igen! - nyújtott rá a nyelvét vigyorogva Lola. 

-   Gonosz! - nézett rá szúrós szemmel Sarah karba tett kézzel, majd Lola felváltotta Sarah-t, aki vigyorogva ment oda a lovához. - Helló pufi! - nyomott puszit Alkony fejére. - Jókor mondom mi, nemrég akkora hasam volt mint neked! - nevetett, majd megint megpuszilta. 

-   Sarah, édes drága húgocskám! - szólt neki nevetve Lola. - Örülnék, ha nem csókolóznátok és hozzáfűzöm, hogy a férjed is itt van! 

-   Bocsáss meg, hogy szeretem a lovam! - forgatta meg a szemét. - És a tied is! - vágta rá. 

-   Többet nem hozlak el! - fenyegette Lola. 

-   Ebből kinőttem! - nyújtotta rá a nyelvét, majd Alkony elkezdett hozzá dörgölőzni a fejével.

Sarah megfordult, így már a gazdája hátát használta vakarózásra Alkony. 

-   Fiam, nem vagy Te olyan kicsi! - szólt rá Sarah nevetve. - Leginkább nagy vagy és ez nekem annyira nem esik jól mint neked! 

Alkony befejezte, majd sóhajtott egyet. 

-   Jól van. - simogatta meg nevetve Sarah. 

-   Sarah! - szólt rá Lola, majd ügyeskedve megbökte az ostorral, mire Ő mérgesen nézett rá, majd odament, a nővére mellé ült és meglökte a fenekével. 

-   Te ha lelöksz esküszöm, hogy itt hagylak! - nézett rá nevetve Lola. 

-   Szerinted mit szólna hozzá Alkony, ha így felülnék rá? - mosolyodott el Sarah. 

Lola elvigyorodott, majd valamit súgott Sarah-nak, aki elvörösödött, majd nevetni kezdtek. 

-   Utállak! - röhögött Sarah. 

Anya szúrós szemmel nézett rám, hiszen tudta, hogy milyen hülyeségen vesztünk össze megint.

* Sarah szemszöge *

Louis megindult felém, mire mosolyogva vártam meg míg elér hozzám, majd leugrottam mellé. 

-   Na mizu? - vigyorogtam rá.
Tudom, hogy utálja amikor ilyen magabiztos vagyok és kb. kényszerítem arra, hogy bocsánatot kérjen.
Sóhajtott egyet, mire elnevettem magam, majd átkaroltam a nyakát és összeérintettem az orrunkat.
-   Akkor most nekem nem fogsz kínozni? - mosolyodott el.
-   Eltekintek tőle. - rántottam vállat mosolyogva. - De haragszom rád! - böktem a mellkasára mosolyogva.
-   Nem kételkedtem ebben. - mosolygott, mire megcsókolt.
-   Puhány! - mondta Lola, mire kuncogtam. - Eddig képes voltál egy kis szarért hetekig haragudni.
-   Neveld meg a nővéred. - vigyorgott Louis.
-   Ezer örömmel. - nevettem, majd elengedett. - Lola, téged még mindig nyugodt szívvel foglak agyon vágni!
-   Na, kapaszkodj bele a fiadba és induljunk, mert elméletileg 10 perc múlva otthon kell lennünk és kb. egy óra az út! - nevetett Lola.
-   Ki mondta, hogy mikor kell hazamennünk? - néztem rá kérdőn.
-   Apa. - vágta rá.
-   Felnőtt vagyok, azt csinálok amihez kedvem van! - háborogtam.
-   Csodálatos, akkor legyen kedved felülni és hazaindulni! - sóhajtott.
-   Jó megyek... - sóhajtottam, majd felmásztam hátra.
Integettünk a többieknek, majd elindultunk...