3. évad 31. rész

Sziasztok! Nagyon sajnálom ezt a rengeteg késést, de itt vagyok az új résszel, ami tudom, hogy nem lett túl hosszú, de nézzétek el nekem! Ma itthon vagyok egész nap, mert valamit összeettem és nem vagyok a legjobb passzban, de mindegy, a nehezén túl vagyok! Közben hoztam nektek új olvasni valót, Az utolsók címmel, amit terveim szerint majd nyáron fogok elkezdeni írni, de úgy döntöttem, nem húzom tovább és elkezdem kipakolni a már megírt részeket a Gyönyörű és Veszélyes és A gyorsaság összeköt nevű blogjaimra, ugyanis közben már oda is íródnak a részek, meg persze Wattpad-ra is. Wattpad-on ez a két munkám van: katt  katt. Tehát most már elég sok helyen tudtok olvasni tőlem elég sok mindent :) 
Reggel arra ébredtem, hogy Tommy sikít egyet mellettem. Résnyire nyitottam a szemem és odapillantottam.
-   Halkan Tommy, Anya alszik! - mosolygott rá Louis, majd a kezébe adta a távirányítót Tommy, pedig azt nyomkodta.
-   Csak aludt. - nevettem el magam.
-   Nézd meg, felkeltetted! - nézett rá a fejét ingatva Louis.
-   Megkérdezhetem, hogy miért a távirányítót nyomkodja? - kérdeztem és a fejemet Lou mellkasára tettem, majd egy puszit nyomtam a kisfiam fejére.
-   Mert játszik! - nézett rám olyan "milyen kérdés volt ez?!" fejjel.
-   A fél életemet egy bababoltban töltöttem, hogy játékokat vásároljak neki. - mondtam mosolyogva Louis-t nézve.
-   Nem baj! - vágta rá szórakozottan és felém tartotta mindkét tenyerét. - Nyugi! Ha bejön neki, hagyjad!
-   Nem akartam kicsavarni a kezéből, csak gondoltam elmondom, hogy mennyit szívtam a bababoltban, erre Tommy egy távirányítót tart érdekesnek.
-   Sajnálom, de Ő már érettebb. - vigyorgott.
-   Az apjánál biztosan. - vigyorogtam, majd lemásztam a kanapéról.
-   Ez gonosz volt! - szólt utánam Louis.
-   Ilyen az élet. - rántottam vállat mosolyogva, majd a konyhába mentem.
Közben ásítottam egyet és Louis-nak és magamnak is készítettem kávét, amit bevittem neki.
-   Barney, Málna! - szóltam nekik, mire felugrottak, a kanapéra. - Itt a haverotok. - mondtam mosolyogva, mire odamentek Tommy-hoz, aki lendületből el akarta hajítani a távirányítót, de az apja elkapta.
-   Nem rossz. - vigyorogtam Louis-ra.
-   Profi vagyok! - nyújtotta rám a nyelvét.
-   Mi más. - forgattam a szemem, majd közelebb ültem hozzá, majd hozzá bújtam és a fejemet a vállára hajtottam.
-   Azért meg kell mondjam, hogy azt hittem, nem leszünk ilyen jó szülők. - nevette el magát, mire Én is így tettem.
-   Én is azt hittem, de egész jók vagyunk. - néztem fel rá mosolyogva, majd mosolyogva egy csókot nyomott a számra.
-   Bár azt hozzá kell tennem, hogy nem csak mi ketten vagyunk Tommy-val, de azért még semmi gáz dolog nem történt. - mondta bólogatva.
-   Biztos van valami ösztön bennünk. - rántottam vállat mosolyogva.
-   Nem. - vágta rá. - Hidd el, hogy profik vagyunk!
-   Főleg Te. - nevettem el magam.
-   Most mit nevetsz, tényleg profi vagyok. - vigyorgott.
-   És most növesztesz magadnak pocit? - néztem fel rá mosolyogva.
-   Akkorát biztosan nem tudok, mint amekkorát Te összehoztál! - nevetett.
-   Megnézném. - nevettem.
-   De nem értem ezt a logikát. - rázta a fejét.
-   Régen volt olyan időszakod, amikor volt egy kis pocid és tök cuki voltál vele. - mosolyogtam rá.
-   Sosem volt! - vágta rá.
-   De igen és nagyon aranyos voltál! - néztem rá mosolyogva.
-   Nem igaz. - rázta a fejét.
-   Akkor még nem ismertük egymást. - magyaráztam.
-   Akkor sem volt!
-   Lou... - mosolyogtam rá meggyőzően.
-   Nem. - makacskodott, mire elnevettem magam.
-   Jó, akkor mindig kocka hasad volt és most is az van és egy izomkolosszus vagy! - nevettem.
-   Pontosan! - vigyorgott bólogatva. - Nem értem eddig hogy nem vetted észre! - ingatta a fejét.
-   Úgy, ahogy senki más... - kuncogtam, miközben felnéztem rá. - Hogy nincs így.
-   Nem látod az értékeimet! - nézett végig magán "sértődötten". - Nem becsülsz meg eléggé!
-   Borzasztó feleség vagyok, igazad van. - kuncogtam, mire elvigyorodott, majd elvette tőlem a kávét és az övével együtt letette az asztalra, majd ledöntött a kanapén és fölém tornyosult.
-   Ilyet sosem mondanék. - vigyorgott és megsimogatta az arcomat.
-   Louis, már nem azért, nem akarom megszakítani ezt a csodálatos pillanatot, de konkrétan fél centire vagyunk a fiunktól, ezen kívül a "Louis Tomlinson volt barátnői" nevezetű alakulat az emeleten van a szüleimmel és a nagyszüleimmel együtt. - soroltam.
-   Oké, igazad van. - bólintott. - De majd folytatjuk. - nyomott puszit a számra, majd lemászott rólam.
Kuncogva ültem fel.
-   Fura, hogy cseppet sem zavar téged, hogy itt vannak a volt barátnőim. - mosolygott rám.
-   Fura, hogy ezt hiszed. - ingattam a fejem nevetve.
-   Miért, zavar? - nézett rám.
-   Nem Louis, dehogy! - forgattam meg a szemem.
-   De most mi bajod, tegnap még semmi nem volt! - nézett rám mérgesen.
-   De igen, csak nem akartam mindenki előtt közölni, hogy nem jön be a helyzet! - néztem rá szintén mérgesen.
-   Nem tehetek róla, hogy engem nem utál minden volt barátnőm! - nézett rám mérgesen.
-   Nem mondtam, hogy tehetsz róla, de miért egyszerre kell itt lenniük?! Miért nem lehetett volna, mondjuk hogy Doncaster-ben szervezed ezt a hülye találkát?!
-   Örülnél neki? - kiabált. - Oké, akkor elmegyek! - kiabálta, majd feltrappolt.
Mi van?! Ő van megsértődve?! Csak mert kiakadok azon, hogy az összes eddigi barátnőjét idehívja?! Hát bocs!
Pár perc múlva a táskájával a kezében trappolt le, majd rám se pillantott, csak idegesen kiviharzott a házból és bevágta az ajtót maga után.
-   Mi volt ez Kicsim?! - kérdezte értetlenül rám nézve Mama a lépcsőről.
-   Ez az idióta Louis Tomlinson volt! - mondtam mérgesen.
-   Ne haragudj rá Sarah! - ült mellém mosolyogva, miközben Tommy-ra pillantottam.
Természetesen Louis jutott eszembe róla, hiszen nem kicsi a hasonlóság köztük.
-   Új a helyzet, neki is és neked is! Hetekig nem láthatta a kisfiát, de Te is tudod, hogy nem rossz ember! - simogatta a hátam. - Csak ideges és egy picit megnyugszik.
-   Ez nem ok arra, hogy itt hagyjon minket és elmenjen Doncaster-be! - néztem rá.
-   Hidd el, minden oké lesz vele! - mosolygott rám.
Igazából tudtam, hogy nem lesz itt semmi nagyobb gond, hiszen azért veszekedéseink mindig voltak és lesznek is. Ez szerintem tök normális, amíg két ember él a földön, addig teljes béke sose lesz mindenki közt. Köztünk azért sokkal nagyobb veszekedésnek kéne lennie ahhoz, hogy elváljunk egymástól. Igazából meg sem fordult a fejemben, hiszen szerintem tök normálisan reagáltam arra, hogy a férjem volt barátnői rajként vesznek körbe engem és a kisfiamat.

Tommy-t otthagyta a két kutya, mire Ő a távirányítóért nyúlt. Odaadtam neki és figyeltem, ahogy nyomkodja. Arra szegény még nem jött rá, hogy irányítja a tv-t, de nagyon érdekesnek találta a színes gombokat. Nagyon szeretem Őt, bár ez természetes.
Mosolyogva vettem a kezembe Tommy-t, majd felmentem vele. Megetettem, majd felöltöztettem. Úgy gondoltam, hogy nem csinálok a mai napon nagyon semmit, így feltettem az ágyamra, összegyűjtöttem a játékait, majd Én is felültem mellé és bekapcsoltam a tv-t. Kerestem egy jó filmet és közbe néha Tommy-ra pillantottam, aki jó kisfiú módjára, játszott az autókkal.
Nekem megcsörrent a telefonom, mire gyorsan felkaptam, de meg se néztem, hogy ki az.
-   Szia Sarah! - köszönt vidáman Daisy.
-   Szia! - mondtam és elmosolyodtam, majd a fiamra pillantottam. - Mizu?
-   Semmi, de veled, pontosabban veletek mizu? - kérdezte.
-   Megvagyunk. - rántottam vállat mosolyogva. - Louis ott van?
-   Igen. - sóhajtott.
-   Jó, nem akarok vele beszélni. - mondtam, mire elnevette magát.
-   És hogy van Tommy? - kérdezte, mire Tommy-ra pillantottam, aki éppen a távirányítót próbálta a szájába tuszkolni.
-   Éppen távirányítót eszik! - mondtam, majd elnevettük magunkat. - Fiam, ne próbálkozz, nem fér bele a szádba, ezen kívül Én ezt a filmet akarom nézni! - mondtam és elvettem tőle. - Imádom Apád csodás ötleteit! - forgattam a szemem. - Tessék, ez egy autó, ezzel játssz! - adtam a kezébe, mire felnevetett.
-   De aranyos! - mondta vidáman Daisy, mire megnőtt a mosolyom.
-   Nagyon jó gyerek még... - kuncogtam.
-   Hát mivel a ti véretek, nem sokáig lesz jó gyerek! - nevetett Daisy.
-   Ne szidd a bátyád vérét! - szólt rá szórakozottan Louis, mire elnevettem magam.
Majd egy vakkantást hallottam. Lenéztem és láttam, ahogy Barney próbál felmászni az ágyamra.
-   Barney, biztos hogy nem tudsz feljönni és neked fog fájni! - szóltam rá, majd sóhajtva tettem fel az ágyra.
-   Louis, amúgy mit csináltál, hogy összevesztetek? - hallottam Lotts hangját, mire elnevettem magam.
-   Igen, kezdődik a faggatás, úgyhogy most megyek. - nevetett Daisy.
-   Rendben, szia! - mondtam mosolyogva.
-   Szia! - mondta, majd letette.
Mosolyogva fordultam Tommy felé, majd megsimogattam az arcát és megpusziltam.
-   Nem sokára visszajön Apa! - simogattam az arcát és egy könnycsepp folyt le az arcomon.
Nagyon rossz volt ilyen sok idő után belegondolni, hogy megint mit csináltunk Louis-val! Miért szívatjuk magunkat?! Oké, mondjuk most mindketten hülyén viselkedtünk és gyerekesen, de semmiképpen nem szeretném, hogy valaha is elváljunk. Én örökre vele szeretnék maradni és nem fognak zavarni a vitáink, mert tudom, hogy szeretjük egymást, csak minél hamarabb jöjjön vissza!