2. évad 15. rész

Sziasztok! Mindenkinek boldog új évet kívánok! Ezt a részt még 2015-ben kezdtem el írni, de 2016-ban rakom ki, tehát Ő egy nagyon menő rész! :D Remélem tetszeni fog! Pusszancska! 
Reggel Barney ráugrott a hasamra és erre ébredtem.
-    Fiam, nem vagy normális! - löktem le magamról. - Hol a tesód? - kérdeztem, miközben körülnéztem.
Barney elkapta a párnámat és játszani kezdett vele. Én megfogtam a kutyát és letettem a földre. A párnámat visszatettem, majd lemásztam az ágyról. A fejemet megrázva elindultam le a lépcsőn. Természetesen a kis hülye a nyomomban volt végig.
-   Jó reggelt. - mosolygott rám Anya a konyhából.
-   Eltűnt Málna. - mondtam.
-   Louis elvitte sétálni. - mondta mosolyogva Apa.
-   Ezt miért hagyta itt? - kérdeztem, miközben Barney mellső lábaival nekem támaszkodott és nyafogott, hogy simogassam.
-   Azt mondta, hogy Ő majd felébreszt. - nevetett Anya.
-   De szeretem! - forgattam a szemem, mire Barney vakkantott egyet, hogy rá figyeljek. - Mi van kis hülye! - simogattam meg mosolyogva, mire elégedetten elkezdte nyalogatni a kezem.
-   Lovazz egyet! - mosolygott Apa.
-   Oké. - mondtam mosolyogva, majd elindultam az emeletre. - Barney, gyere! - kiabáltam, mire utánam rohant.
Villám gyorsan készültem el, majd lerohantam. Alkonyt csak kiengedtem a bokszból és a hátára pattantam. Lépésben indultam az erdő irányába. Barney mellettünk jött, néha előrerohant, majd megvárt. Az erdő közepében lehettünk, mikor hangokat hallottunk. Barney izgatott lett és ugrálni kezdett Alkony körül.
-   Barney vigyázz, rád fog lépni! - mondtam, majd lehuppantam a lovamról.
Hirtelen rohant felénk Málna, majd ahogy megpillantott, rám ugrott.
-   Mi van, nem haldoklom! - simogattam meg, majd Louis jelent meg előttem.
-   Reméltem! - nevetett, majd megcsókolt.
-   Hogy gondoltad, hogy egyedül hagysz Barneyval és Ő felkelt?! - kérdeztem mosolyogva, csípőre tett kézzel.
-   Nem keltett? - kérdezte mosolyogva.
-   De igen, elég agresszív módszerrel! - mondtam és megböktem Louis hasát.
-   Ezért Én bűnhődöm? - kérdezte a megbökött pontra mutatva.
-   Hű, micsoda büntetés! - forgattam a szemem mosolyogva.
-   Jut eszembe, azt mondtad harc van! - mosolygott gonoszan.
-   Tehát így állunk! - mosolyogtam gonoszan. - Málna, Barney, hol van apátok? - kérdeztem, mire egyszerre ugrottak Louisra, aki hátra esett.
Én nevetve néztem, ahogy nyúzzák szegényt. Mikor leküzdötte magáról őket, mérgesen nézett rám.
-   Harc van! - mosolyogtam gonoszan.
-   Akkor legyen! - mosolyodott el hozzám hasonlóan, majd a karjaiba kapott és elkezdett sétálni az erdőben lévő tó felé.
-   Ne! - kértem mosolyogva. - Louis, nem teheted! Ennyire nem lehetsz gonosz! - könyörögtem.
-   Nem vagyok, csak harcolok! - kacsintott, majd odarohant a tóhoz, térdig beszaladt velem.
Hirtelen meglendített, majd belehajított a vízbe. Én rögtön felpattantam, majd a karjánál fogva a vízbe rántottam, majd nevetve kirohantam mellette, felpattantam Alkony hátára és hazáig vágtáztam. Nevetve ugrottam le a lovamról a ház előtt, majd berohantam a házba.
-   Te mit műveltél? - nézett végig rajtam nevetve Lola.
-   Háború van! - mondtam, majd felrohantam a szobámba a két kutyával, akik teljesen kifáradtak, mert hazáig rohantak, majd eldőltek a szőnyegen. Tiszta ruhát vettem magamra, majd kinéztem az ablakon. Louis közeledett vizesen és kócosan. Én nevetve mentem le egy törölközővel a kezemben. A hajam még vizes volt és teljesen borzos, de nem izgatott. Mikor benyitott, a törölközővel a kezemben megöleltem mosolyogva.
-    Neked könnyű, Én sétáltam! - morgott.
-    És elfáradtál? - kérdeztem mosolyogva és úgy tettem, mint aki nagyon sajnálja.
-    Képzeld, igen! - bólintott.
-    Ez esetben menj fel és öltözz át! - mondtam, majd eltoltam magamtól mosolyogva és a kezébe nyomva a törölközőt, a lépcső felé tereltem.
-    Remélem tudod, hogy kivégezlek! - mondta mosolyogva a lépcsőről.
Én nevetve ültem le a kanapéra. Hallgatóztam, majd megvártam, amíg a szobám ajtaja becsukódik. Gyorsan előhúztam a zsebemből az oda előre bekészített kulcsot, majd felszaladtam és kívülről bezártam a szobám ajtaját és nevetve leszaladtam.
-    Mit csináltál? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Mama.
-    Semmit. - füllentettem, majd bekapcsoltam a tv-t.
-    Sarah! - szólt rám Apa.
-    Egy kicsit bezártam a szobámba. - kuncogtam, mire megforgatták a szemüket.
15 perccel később az zavart meg a film nézése közben, hogy Louis kiabált az emeletről.
-    Sarah, azonnal engedj ki! - kiabálta és az ajtómat ütötte.
Én hangosan nevettem. A szüleim, a nagyszüleim és a nővérem amolyan "gyerekes vagy" pillantást küldtek felém.
-    Ahogy kimentem innen, rögtön kivégezlek! - kiabált, mire megint felnevettem.
Hirtelen csöndben maradt. Nem tudtam, mi történt vele. Felmentem, majd kinyitottam az ajtót. Nem volt sehol. A fürdőmbe is benéztem, de ott sem volt.
-    Csak nem engem keresel? - kérdezte, majd gonoszan elnevette magát.
-    Hogyan? - kérdeztem értetlenül.
-    Ablak kincsem, ablak! - nevetett, majd közelebb jött.
Én lassan tolattam, de beleestem a babzsákfotelbe. Louis mosolyogva jött közelebb, elém lépett, majd hatalmas mosollyal a fejemre öntött egy tál édes krémet.
-    Louis, te normális vagy?! - sikítottam.
-    Harc van! - nevetett.
-    Igen, tényleg! - mosolyodtam el gonoszan, majd a hajamat az arcába nyomtam.
-    Szeretlek! - ölelt magához.
-    Én is téged! - mosolyogtam rá, majd csókban forrtunk össze.
-    Asszem nem ártana neked egy zuhany! - nevetett.
-    Talán büdös vagyok? - kérdeztem "felháborodva".
-    Nem, csak van egy kis valami a hajadban! - nevetett.
-    Sarah! - kiabált Mama, mire lerohantam.
A konyhában volt. Louis rögtön utánam érkezett meg.
-    Hol van a krém a sütibe? - kérdezte, majd ránk pillantott. - Ki vette el? - kérdezte csípőre tett kézzel.
-    Louis! - mutattam rá.
-    Rendben, akkor lemosod az arcod és te fogsz mosogatni! - mosolygott rá Mama.
-    Mama, imádlak! - öleltem meg.
-    Te meg mosd meg a hajad! - lökött el magától.
-    Nem segíthetnék inkább hajat mosni? - kérdezte Louis vigyorogva.
-    Nem édeském, te mosogatni fogsz! - nyomott a képébe egy rongyot Mama, mire felnevettem és felszaladtam.
Gyorsan lezuhanyoztam és alaposan megmostam a hajam, ami a cukros krémtől nem kicsit ragadt. Jó sok sampont használtam. Mikor készen lettem, megtörölköztem, majd törölközőbe csavartam magam és a hajamat is. Így csattogtam le a lépcsőn. A konyha teljesen üres volt, csak Louis mosogatott. Mosolyogva mentem be.
-    Mosi mosi! - mosolyogtam rá gonoszan.
-    Haha! - forgatta a szemét.
Én a kezembe vettem egy kis habot, majd Louis arcába fújtam mosolyogva.
-    Igen? - vigyorgott, majd kivette a kezeit a víz alól és az arcomba fröcskölt.
-    Gyere ide, Te jó fiú! - mosolyogtam rá, miközben felém fordult, de a kezéről csöpögött a víz. - Mint egy kis mintagyerek, úgy mosogatsz! - karoltam át a nyakát, majd megcsókoltam.
-    Csak mondom, hogy csöpög a kezemről a víz! - nevetett.
-    Töröld a törölközőmbe. - mosolyogtam rá, mire beletörölte.
-    Nem öltöztél túl! - mosolygott.
-    Nem, mert mindjárt megyek föl, csak meg akartam nézni, ahogy mosogatsz! - mosolyogtam rá.
-    Hát most láthattad! - mondta, majd megint arcon fröcskölt.
-    Visszakapod! - mutattam rá, majd felmentem.
Felöltöztem, majd megtöröltem a hajam megint és utána lecsattogtam. Louis háttal állt nekem, pont a lépcső előtt, mire nagy mosollyal közeledtem felé. A trikója a két karjánál hosszan nyitott volt, így ott becsúsztattam a kezem és megcsikiztem az oldalát. Hirtelen nevetve megfordult, majd csikizni kezdett. Egy órán keresztül küzdöttünk. Már a kanapén fejeztük be, mindketten hangosan szuszogtunk, de az Én fejem Louis mellkasán volt, aki átölelt.
-    Elfáradt a két ovis? - kérdezte mosolyogva Lola.
-    Nem is vagyunk ovisok! - nyafogtunk egyszerre.
-    Nem, dehogy! - nevetett a nővérem.
-    Amúgy mennyi az idő? - kérdeztem.
-    Délután 5, miért? - kérdezett vissza Lolusz.
-    Milyen gyorsan telik az idő! - csodálkoztam.
-    Nézzünk filmet! - vetette fel Louis,
-    Milyet? - kérdezte Lola.
-    Valami vicceset! - mondtam mosolyogva.
-    Kellékfeleség? - kérdezte Lola, miközben felmutatta a DVD-t.
-    Sosem láttam. - mondta Louis.
-    Én megnéztem Zaynnel. Nekünk tetszett. - mondta a nővérkém.
-    Akkor nézzük, hozok kukoricát! - mondtam, majd kimentem a konyhába.
Mikor kész lett, egy nagy tálba öntöttem és bementem vele. Lehuppantam Louis és Lola közé, majd Lola elindította a filmet. Egy darabig normálisan néztük, majd Louis a hajamba dobott egy kukoricát. Én visszadobtam, majd ez ment 10 percig, amíg meg nem untam és egy marékkel dobtam meg. Louis is visszadobott, majd két marékkal dobtam meg, mire kikapta a kezemből a tálat és rám öntötte.
-    Akkor a két hülye most megy és először kiszedik a kukoricát a hajukból, aztán csinálnak egy új adaggal! - mondta Lola, de nevetett.
-    Oké. - rántottam vállat, majd megráztam a fejem, mire az összes kukorica szétszóródott.
Louis csak lehajtott a fejét és kihullott az összes. Nevetve kimentünk a konyhába, majd bedobtam a mikróba egy új adagot és felpattantam a pultra. Louis a két kezével a lábaim mellé támaszkodott.
-    Kéne valami csoki! - gondolkoztam hangosan.
-    Tessék! - mondta, miközben a hűtőből kivett csokit odaadta.
-    Köszi! - mosolyogtam aranyosan, majd elkezdtem enni.
-    Valamikor majd haza kéne szivárogni. - mondta mosolyogva miközben visszaállt eredeti helyzetébe.
-    Igen, de mikor? - kérdeztem.
-    Holnap? - kérdezte.
-    Holnap. - bólintottam mosolyogva.
-    Gondolom Lola is jön, mert Zayn kicsit kivan. - nevetett.
-    Hát, az Ő fia! - rántottam vállat mosolyogva.
-    Igazad van. - bólintott mosolyogva. - El kéne bírnia ágyékának gyümölcsével! - mondta vigyorogva, mire elnevettem magam.
-    Nem rossz megfogalmazás! - nevettem.
A film végét már rendesen néztük, ami Lolának köszönhető, mivel beült kettőnk közé kukoricával a kezében.