2. évad 30. rész

Reggel sírva ébredtem. Gyorsan összeszedtem magam, majd lementem. Cara volt a nappaliban és valami megbeszélés lehetett, ugyanis a fiúk is ott voltak. Louis szeme kisírt volt és szomorúan nézett végig rajtam. Legszívesebben odamentem volna hozzá és egész nap csak a nyakán lógtam volna.
-    Srácok, ma közös koncert lesz! - jelentette be Cara. - 6-kor kezdődik! - mondta.
Bólintottunk, majd feloszlott a gyűlés és mindenki ment a dolgára. Louis első dolga volt, hogy lelépett a házból az enyém, pedig hogy felmentem az emeletre a szobámba. Bementem a fürdőbe és elővettem a fiókból egy pengét. Megforgattam az ujjaim között és végiggondoltam. Nem tudtam hol kéne vágást ejtenem, de végül a combom felső részénél maradtam, hogy ne lássa meg senki. Már majdnem megvágtam a lábam, de helyre jött az eszem és idegesen bedobtam a kádba a pengét.
Ennyire nem lehetek hülye!
Nem adhatom meg Charlienak ezt az örömöt! Biztosan észre venné! Ráadásul sokan olyan életről álmodnak, mint amilyen nekem van. Lehet, hogy Charlie konkrétan terrorizál, de nem kockáztathatom meg, hogy bárkit is bántson, vagy eltiltson tőlük! Csöndesen tűröm és várok a csodára!
Mikor már készülődni kellett, eldugtam a pengét és gyorsan elkészültem. Magamra kapkodtam az előre kikészített ruháim, majd leültem az ágyamra. Kívülről nem látszott rajtam, hogy belül mekkora roncs vagyok. Kívül az a lány látszott, aki tündököl a színpadon, az interjúkon, a kamerák előtt és műsorokban, pedig belül az a lány voltam, aki legszívesebben hazarohant volna és napokig csak a lovával kóborol. Sajnos ezt nem tehetem. Attól féltem, hogy mi lesz a közös szerelmes dallal? Én szeretem Louist és utálom magam amiért tegnap azt mondtam. Mert hazudtam. Lehet, hogy csak miatta tettem, de utálok neki hazudni, főleg ilyenekről! Mert minden egyes szó amit neki mondtam hazugság volt. Hogy megcsaltam Charlieval, hogy Charliet szeretem, hogy Őt nem szeretem és az is, hogy szakítani akarok. Még soha életemben nem voltam olyan boldog egy fiúval sem, mint vele. Legszívesebben lerohannék és ezt elmondanám neki, de nem tehetem. Öngyilkos lennék, ha bármi baja esne az Én hülyeségeim miatt!
Az egyik felem sírva rohanna Louis karjai közé, míg a másik üvöltve rohanna Charlienak és ütné, amíg már nem vesz levegőt. Nos az elsőt nem tehetem, mert akkor magyarázkodnom kellene, de a másodikat igen. Pontosabban, üvölthetek és dühönghetek, Charlie közelébe se merek menni. Hirtelen ötlettől vezérelve kivágtam az ajtómat, majd lerohantam. A garázs felé vettem az irányt.
-    Reb, minden oké? - kérdezte ijedten Lola.
-    Nem, semmi sem oké! Hülyébbet tudsz kérdezni? - üvöltöttem rá.
-    De mi bajod? - kérdezte Liam.
-    Semmi! Az ég világon semmi bajom sincs! - kiabáltam idegesen, majd kivágtam a garázsajtót, majd erőből be magam után.
Lehet, hogy nem értik, most épp mi bajom van, de a dühroham még mindig jellemzőbb rám, mint a sírógörcs. Beültem az autómba és kiszáguldottam. Nem tudom hogy összesen hány lámpán és kereszteződésen hajtottam át idegből, de nem is érdekelt. Végül visszatértem a ház elé. Kiszálltam, majd az autómnak dőlve rágyújtottam. Ekkor kiléptek a többiek.
-    Indulás! - mondta Cara.
-    Úgyis utolérlek! - legyintettem, mire elindultak.
Az egész koncert borzalmas volt. A közös dalunknál rá se néztem Louisra és a végén a szokásos csók is elmaradt, sőt könnyeztem is. Nem sírtam rendesen és fel se néztem, nehogy valaki észrevegye. Mikor kiléptünk a stadionból ott állt Charlie autója. A kulcsomat odaadtam a csajoknak és beültem mellé.
-    Édesem! - mosolyodott el, majd megpuszilta az arcom.
Rá se néztem és hozzá se szóltam, csak előre meredtem.
-    Milyen volt a koncert? - kérdezte miközben már úton voltunk.
-    Fenomenális. - mondtam halkan.
-    Úgy látom megtetted amit parancsoltam! - mosolyodott el.
-    Igen. - súgtam.
-    Ne légy már ilyen! Boldogok leszünk! - simogatta meg az arcom.
Én elfintorodtam, mire megpofozott.
-    Nem foglak bántani, ha normálisan viselkedsz! Megértem, hogy nem tetszik ez a rend, de ez lesz! - jelentette ki idegesen.
-    Azt hittem szeretsz! - mondtam az arcomat fogva.
-    Szeretlek! - mondta. - Ezért szeretném, hogy velem legyél!
-    Ha szeretnéd azt akarnád, hogy boldog legyek! - néztem rá.
-    Én azt akarom, hogy együtt boldogok legyünk! - mondta.
-    De így csak te vagy boldog!
-    Majd meglátod milyen csodás lesz együtt! - mondta, majd erőszakosan megcsókolt.
Legszívesebben zokogva ugrottam volna ki az autóból, de nem lehetek gyenge! Ki fogom bírni, úgyis nemsokára turnéra megyünk! Csak azt nem tudom mi lesz a költözéssel.
-    Charlie, turnéra fogok menni! - néztem rá.
-    Ott leszek. - mondta. - Nem veletek utazom, de találkozni fogunk, ne félj egyetlenem! - mosolygott és megsimogatta a lábam.
Kirázott a hideg az érintésétől, majdnem elhánytam magam, de nem tehetek semmit, mert még kárt tesz valakiben. Ha szólnék a rendőrségnek, először is hatalmas híre menne ennek az egésznek, másodszorra, pedig ahogy szabad lesz, megkeresi Louist. Nem éri meg, nem kockáztathatok. A költözést sem merem elmondani neki, nem tilthat el a legjobb barátaimtól! Inkább csöndben tűröm amit velem tesz és megvédem a szeretteimet.
Kívülről erősnek tűnök, de belül teljesen összetörtem. Eddig úgy emlegettek a rajongók, hogy a legerősebb szívű bandatag! Most?

* Roxy szemszöge *

Nem vagyok hülye! Sarah nincs jól! Nem értem miért szakítottak Louisval, sőt nekem nem is mondta el, csak Beckytől tudom. Értem, hogy megcsalta Charlieval, de Őt is szereti? Nekem ez annyira gyanús! Hogy tudna valaki olyan embert szeretni, aki bántotta és elrabolta? De ugyanakkor, ha nem szeretné nyilván nem hazudna nekünk csak úgy és nem ülne be az autójába! De a koncerten láttam, hogy sírt! Tehát szereti Louist! Valami van itt, valami nagyon rossz! Ha Charlie benne van, csak rossz lehet! Nem hiszem, hogy a legjobb barátnőm könnyedén belesétálna ennek a terroristának a karjai közé! Valahogy meg kell tudnom, hogy mi folyik itt, de Reb nem fogja elmondani! 

* Lola szemszöge *

Ismerem a húgom! És látom rajta, hogy most nagyon nem boldog! A rajongók is észre fogják venni és nagy gáz lesz! Most is nagy baj lehet, ha Charlie a képben van! Nem hinném, hogy az Én húgom szereti azt az embert! Louist szereti, ezt a vak is látja és a süket is hallja, de akkor miért? Ki kényszerítette rá, mivel ezt az embert Ő utálja és nem szerethette meg újra, ugyanis tudtommal nem találkoztak és nem tett semmi olyat, amivel el tudta volna felejtetni ezt az egészet. Egyszerűen hihetetlen ez az egész úgy ahogy van!

* Louis szemszöge *

Nem hiszem el, hogy megint megtette és vele! Nem volt részeg, nem ivott. Sírás nélkül bevallotta és könnyedén. Azt is, hogy nem engem szeret, hanem Charliet. Imádkoztam, hogy ez egy rossz vicc legyen, de nem az. Ha szeretne és ezt kellett volna mondania akkor sírt volna, de nem tette. Pedig rengeteg dolgon mentünk át együtt. Megmentettem attól az embertől, akinek most önszántából bújik a karjai közé, pedig akkor megütötte, nem is egyszer. Én mindig okosnak tartottam Őt, de most?! Nem értem miért tette, egyszerűen ez nekem magas! Hirtelen úgy dönt, hogy közli ezt velem? A focipályán még félt tőle, zokogott és nem mert eltávolodni tőlem, most meg vele van! Ez még tőle is zavaros, ahogy a dühroham is. Mármint megszoktam, hogy néha dührohamot kap, mivel régen mindent száguldozással oldott meg, de nem engedtük neki, így inkább üvöltött és rombolt. De eddig mindig volt oka a dührohamnak most, viszont nem tudtuk. Mikor elment biztosan száguldozott és életveszélyes volt, de egyikőnk sem foghatta vissza, hogyan? Eddig ez mindig a Én feladatom volt, de nem tehettem. Én már nem állíthatom meg, nem ölelhetem meg, ugyanis eltaszított magától. Nem sírt, Én viszont lányhoz méltóan kisírtam a szemeimet, nem aludtam éjjel, viszont nem ittam egy kortyot sem. Pedig normális esetben ezt gondolnám a felejtés legegyszerűbb módjának, de nem akarom Őt elfelejteni! Szeretem és mindig szeretni fogom! És úgy gondolom, valaha egyszer még lesz jövőnk, mert valami azt súgja, hogy nem boldog és valami vagy valaki irányítja a háttérből. De ha így lenne, akkor szeretne és nem tudta volna elmondani az egészet könnyek nélkül! Csak magamat vigasztalom azzal, hogy valami bűzlik itt, egyszerűen nem szeret már. El kéne fogadnom és nem hisztizni mint egy lánynak, csak ezt nagyon nehéz, ha ez ember valakiért még az életét is feláldozná, úgy szereti!