Mikor megérkeztünk, először csak körülnéztünk. Rengeteg iszonyú édes gyerek, sok nő és másokat nem is láttunk. A házaik érdekesek voltak, nem is rendes házak, igazából nem is tudom minek nevezzem. Közben kiderítettük, hogy a tervezett egy hét helyett, csak estig maradunk, mivel ezekben a házakban nem aludhatunk. Hát mit mondjak, nem bánom, hogy kell. Meg kell mondjam, hogy igazán szépek voltak a gyerekek, főleg a lányok.
- Sziasztok! - köszönt egy idősebb hölgy, akinek a bőrét érdekes tetoválások és hegek díszítették. - Marta vagyok, Én vezetlek körbe titeket és segítek majd beilleszkedni. - mosolygott kedvesen.
- Örülünk a találkozásnak! - mondta mosolyogva Jesy.
Közben egy kis kamerával kísért minket Brock, akit itt ismertünk meg, Ő jött velünk mint operatőr és Őt kísérte Andrew, aki egy velünk egy korú srác.
- Először is nyugodtan nézzetek körül. A férfiak most nincsenek itt, vadásznak. - mondta mosolyogva.
- Ti meg képesek vagytok egész napokat feküdni! - nézett a fiúkra mosolyogva Roxy.
- Ne mond! Nem tűnnek pedig olyan lustálkodós fajtának! - mondta mosolyogva Marta.
- Pedig az megy nekik a legjobban! - mosolyogtam.
- Mondod te! - nevetett Louis.
- A lányok pont abban a korban vannak, mikor nyugodtan pihenhetnek otthon! - mosolygott Marta.
- Na látod! - mosolyogtam huncutan Louisra.
- Gyertek! - mosolygott Marta, majd elindult előttünk.
Követtük Őt mosolyogva. Nekem nagyon tetszett az egész hely.
- A kisbabák az anyukkal vannak, a többi gyerek játszik valamerre. - mosolygott Marta. - Itt főzés van! - mutatott egy hatalmas lábasra, amit rengeteg nő vett körül és mind mást csináltak.
Itt szétvált a csapat. Louis, Roxy, Harry és Én a gyerekekhez mentünk, míg a többiek a főzésnél maradtak. Tényleg minden felé szaladgáltak. Ahogy megláttak minket, körénk gyűltek. Mi leültünk közéjük, bemutatkoztunk és minden félét játszottunk velük. Nagyon érdekes nevük volt, nekem mind nagyon tetszett, bár nem igazán tudtam megjegyezni, de egy kislány igazán megfogott: Ziva. Érdekes játékaik voltak. A kisfiúknak fa autók, vonatok amik kézzel készítettek. A lányoknak nagyon édes babák, amiket maguk varrtak. Természetesen Louis és Harry a fiúkkal játszottak minket Roxyval, pedig éppen tanítottak babát készíteni.
- Fogsz egy ilyen testet! - adott a kezembe egy már megvarrt testet az egyik kislány mosolyogva.
- És innen válogatsz neki ruhákat! - tolt elénk mosolyogva egy nagyobb cipős doboz méretű fa ládát egy másik kislány, akinek két copfban volt a haja.
A doboz tele volt kis baba méretű pólókkal és nadrágokkal, illetve szoknyákkal. Én egy piros pólót választottam és egy fehér szoknyát. Roxy egy zöld nadrágot és kék pólót.
- Na most ezeket ráadjátok! - mosolygott Ziva és segített nekünk.
- Most pedig rá kell varrni őket! - mosolygott a copfos kislány.
- Így kell! - kezdte el a varrást egy másik lány, aki olyan 10-13 éves lehetett, vagyis nagyobb volt.
15 perc alatt felvarrtuk rájuk a ruhákat.
- Most hajat csinálunk! - mosolygott egy olyan 4 éves kislány. - Úgy kell, hogy fogsz egy rongyot, - húzott elénk egy másik dobozt, de ez papírból volt és csak barna, sárga és narancssárga rongyok voltak benne.
Én egy barnát választottam, Roxy narancssárgát.
- És ezeket így vékony csíkokra tépitek! - mutatta a kicsi.
Ez jól ment nekünk.
- Aztán ezeket is felvarrjátok, de úgy, hogy nem csak a végüket, hanem egy kicsit tovább, hogy ne hulljon a baba szemébe! - mutatta egy másik nagylány, aki olyan 14 év körül lehetett.
Ez nehezebb volt és segítettek benne, de fél óra alatt sikerült.
- Most már csak az arca van! - mosolygott Ziva.
- A száját is varrni szoktuk! - mondta az egyik nagy, majd azt megvarrtuk mindketten mosolygósra.
- A szemüket innen válogatjuk! - tolt elénk egy kis dobozkát a kicsi, ami tele volt színes gombokkal.
Köztük olyan gombok is voltak, amiknek a felső részén strasszok voltak. Roxyval mindketten két strasszosat választottunk. A gombok felvarrása már gyerekjáték volt.
- Kész is vannak! - mosolygott az egyik kislány.
- Vigyétek haza! - mosolygott az egyik 3 éves.
- Nem, nektek adom! - mosolyogtam és leültettem a sok baba mellé.
- Én hazavihetem? - kérdezte mosolyogva Roxy.
- Persze! - bólogattak.
- Azt szeretném, hogyha kisbabánk lesz Harryvel, majd ezzel adom tudtára! - mosolygott.
- De majd találkozhatunk a gyerekeddel? - kérdezte mosolyogva az egyik kislány.
- Biztosan el fogom hozni, hogy megismerjen titeket! - mosolygott.
- Te is? - nézett rám az egyik kicsi.
- Megígérem! - nyújtottam a kisujjam, mire bele akasztotta az övét és megráztuk.
- Megnézitek a kisbabákat? - kérdezte mosolyogva Ziva.
- Persze! - mosolyogtunk és felálltunk.
Az egyik kis kunyhóba vezettek minket. Ott aludtak kis ágy szerű valamikben, amik kényelmesnek tűntek. Nagyon csöndben voltunk, de Roxy lefényképezte őket mosolyogva.
- Nagyon aranyosak! - súgtam mosolyogva.
- Igen! - ölelt át Roxy, majd inkább ki is mentünk, nehogy felébresszük őket.
A fiúk már fociztak egy kicsit távolabb. Érdekes volt, mivel sok az egyik csapatban volt Louis és rengeteg kisfiú a másikban, pedig Harry és ugyanannyi kisfiú. Észre sem vettük, hogy mennyi idő eltelt, bár a varrást végiggondolva igen, tényleg sok idő telt el! Cseréltünk Jesyvel, Liammel, Lolával, Beckyvel, Zaynnel és Niallel és mi segítettünk főzni. Amíg a többiek ki nem játszották magukat, addig főztünk, majd megérkeztek a férfiak egy már megnyúzott állattal és azt rögtön sütni kezdték tűz fölött. Ez nekem annyira hihetetlen volt, mert ilyet csak filmekben láttam. Odamentünk mind a tűzhöz és közben lassan sötétedett.
- Ezt meddig kell sütni? - kérdezte kíváncsian.
- Mire besötétedik készen lesz! - mosolygott rám egy férfi, akin miután felém fordult, tetoválásokat és hegeket vettem észre.
Be kell valljam, egészen szépek voltak. A tetoválásai is hegesek voltak, de ez is szép volt.
- Nem baj, ha... - néztem fel rá.
- Nem, nyugodtan. - mosolygott rám, mire megsimítottam.
- Nem fáj? - kérdeztem rá nézve.
- Nem, csak amikor készülnek, akkor fáj. - mondta.
- Mivel készül? - kérdezte Liam.
- Egy forró lándzsa véggel. - mondta, mire kirázott a hideg, amin az úr jót mosolygott.
- És vérzik? - kérdezte Harry.
- Igen. - bólintott. - De úgy látom nektek is van. - nézett végig rajtunk.
- Igen. - mosolyogtam és megmutattam a csuklómat, majd a pólómat arrébb húzva az L betűt is.
- Louis? - mutatott Louisra, mire mosolyogva bólintottam.
Mind megmutattuk neki az összes tetoválásunkat.
- Nekem nincs. - mosolygott rá Niall.
- Nialler, nem szeretnél egy ilyet? - kérdezte tőle nevetve Zayn.
- Nem! - vágta rá Becky.
- Jaj, nagyon félti az asszony! - nevetett az úr, de cseppet sem gonoszan, inkább aranyosnak találta ezt.
- Én szeretnék egyet! - mondta Hazza.
Roxy meg sem szólalt, csak mögém lépett, letakarta a szemét és a hátamnak dőlt.
- Nem Én csinálom őket, hanem Marta, szólok neki, addig gondold meg mit szeretnél! - mosolygott, majd elment.
- Roxy hozzád most szabad szólni? - kérdezte mosolyogva Louis.
Nem válaszol, csak éreztem, ahogy megrázza a fejét. Én elnevettem magam. Marta már jött is.
- Harry, tényleg szeretnél? - kérdezte, mire Harry elmosolyodott.
- Roxy megengeded? - kérdezte.
- Na, ilyen egy rendes fiatalember! Megkérdezi a barátnőjét! - mosolygott Marta.
- Meg! - nyögött ki ennyit vékony hangon.
- Ez elég bizonytalan volt! - nevetett Marta.
- Nem, ez határozott volt! - nyöszörgött Roxy.
- Nem fog belehalni! - ölelte meg mosolyogva Marta Roxyt.
- Jó, csináld! - mondta Roxy félve, de mosolyogva.
Egy hatalmas fa alá ültek le. A lándzsavég már egy kis tűzben volt. Roxy már ezt nem bírta, inkább mögém bújt.
- És mit szeretnél? - kérdezte Marta.
- Ezt! - húzta elő a zsebéből Harry a kis lapot, amin egy gyönyörű Roxy felirat díszelgett, ami egy kis virágban volt.
- Mióta hordod ezt magadnál? - kérdezte meglepetten Roxy, mire Hazza csak nevetett.
Roxy végül leült Harry mellé és megfogta a másik kezét, mivel a kézfejére kérte az alakzatot elég kicsibe, hogy messziről csak egy kis virágocska látsszon.
- Jaj! - nyafogott Roxy, mikor a hegy Hazza bőréhez ért.
- Neked jobban fáj? - kérdezte mosolyogva Marta.
- Nekem nagyon! - fúrta arcát Roxy Harry vállába és inkább nem is nézte a műveletet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése