Eliott - 9

Éppen felrángattam magam a farmeromat, majd fintorogva vettem fel egy pólót és rá pulcsit. Muszáj volt átöltözni a kényelmes melegítőmből, ugyanis Lou lent várt. Mosolyogva huppantam be mellé az autóba, majd felnéztem rá. Nagyon komolyan nézett ki napszemüvegben és nem is mosolyodott el, mire vigyorogva vettem le róla a napszemüveget, majd egy csókot nyomtam a szájára. Rögtön visszacsókolt, mire kissé közelebb csúsztam felé az ülésen és egyik kezemet arcára simítottam, majd azzal kissé közelebb húztam magamhoz a fejét. Ezen elmosolyodott, majd kezét a hátamra simította, majd le a csípőmre és óvatosan be a pólóm alá. Óvatosan megharaptam alsó ajkát, pimasz vigyorral, mire a csupasz hátamon pihenő kezén lévő mutatóujjának a hegyével kis óvatos köröket rajzolgatott, ami eléggé csikizett, mire ficánkoltam, ő pedig halkan elnevette magát, mire elhúzódtam tőle.
-   Ezt nem sajnálod a barátnődtől. - tettem a fejemre a szemüveget mosolyogva, mire elnevette magát és beindította az autót és elindultunk először Eliott-ért.
-   Mennyi idő az út? - kérdeztem.
-   Nem tudom. - mondta.
Nem értettem, hogy miért ilyen csendes, de inkább hagytam. Nekem is vannak ilyen napjaim. Fél órával később el is aludtam.
Arra ébredtem, hogy gyerekek sikítanak az autó körül. Pontosan azt láttam, hogy Louis az ölében fogja Eliott-ot és mosolyogva beszélgetnek, miközben az autó felé jönnek. Mosolyogva szálltam ki.
-  Szia Kicsim! - mondtam mosolyogva, majd odaléptem Louis-hoz és átvettem a kezéből.
-  Hiányoztál! - szorított magához erősen és az arcát a nyakamba fúrta.
-  De vagány nagyfiú voltál, ugye? - kérdeztem mosolyogva.
-  Igen! - bólogatott, de azért szorított magához.
Elnevettem magam, majd kissé elhúzódtam tőle.
-  Ma megbeszélünk egy csomó mindent, megismerkedsz egy csomó emberrel és remélem vidám leszel! - mondtam mosolyogva.
Nem vallt Louis-ra, de még most sem szólalt meg. Beültettem Eliott-ot, bekötöttem, majd beültem előre Louis mellé. A hosszú úton Eliott végig mesélt én meg kérdezgettem, de Louis csak az útra koncentrált és bámult. Aztán egyszer csak csönd lett, mire Louis a visszapillantóban hátra nézett.
-  Elaludt. - közölte tényként, érzelemmentesen.
Csak csöndben bólintottam és kifelé néztem az ablakon. Elbizonytalanodtam. Nagyon. Pedig mindig határozott vagyok, de még soha egy férfi sem kérte, hogy költözzek hozzá, sosem szeretett igazán és rettegtem, hogy elveszítem Louis-t. Nem mertem hozzá szólni, pontosan tudtam, hogy azon kattog, hogy mondja meg, hogy mégse szeretné ha hozzá költöznénk. A kezeim már remegtek és a sírás kerülgetett, de az alsó ajkamba haraptam és úgy tartottam vissza. Mikor megérkeztünk, ijedten néztem Louis-ra.
-   Louis, asszem mi inkább haza megyünk. - mondtam.
-  Mi a baj? - kérdezte ijedten, egyik kezét az arcomra tette.
 -  Annyira nem illünk ebbe az egész 1D családi megbeszélésbe. - sóhajtottam. - Ahogy a házadba és az életedbe sem.
-   Figyelj ide Abigel. - nézett a szemembe komolyan. - Mindennél jobban szeretlek és tudom, hogy szeretsz. Én nem... - mondta volna, de közbe vágtam.
-   Louis tudom, hogy ott van neked Freddie, Briana, a 1D, nyilván ezen kívül vannak még barátaid, családod és kis pihenés se lenne rossz. - hadartam.
-   Baby, voltál már te valaha ilyen ijedt és zavart? - kérdezte mosolyogva.
-   Nem és nem is leszek, de már órák óta alig szólalsz meg csak bámulsz és ez ijesztő számomra. - magyaráztam. - Tudod, hogy mindig beszélek, majdnem felrobbantam.
-   Sajnálom, csak azon gondolkoztam, hogy kik lesznek ezen a gyűlésen, hogyan magyarázzam el, hogy mi is van vagy lesz. - magyarázta mosolyogva.
-   Én biztos voltam benne, hogy azon gondolkozol, hogy milyen módon magyarázd el, hogy mégsem jó ötlet ez a hozzád költözés. - mondtam elmosolyodva.
-   Olyan édes vagy, amikor ilyen ijedt és meglepett vagy, de azt is imádom, amikor magabiztos és határozott. - mosolygott.
-   Nem vicces, menjünk. - sóhajtottam.
-   Szeretni fognak. - mondta mosolyogva, majd a fejemet odahúzta, miközben közelebb hajolt és egy puszit nyomott a fejem tetejére.
-   Ha te mondod! - sóhajtottam, majd kiszálltam és kinyitottam a hátsó ajtót.
Ki akartam venni az alvó fiam, de Louis mosolyogva megfogta a vállam, mire kérdőn néztem rá, majd elém lépett és óvatosan kivette Eliott-ot, aki elhelyezkedett az ölében és motyogni kezdett.
-   Louis? - kérdezte halkan.
-   Igen? - mosolyodott el Louis és közben egy kézzel becsukta az ajtót.
-   Miért nem hagysz aludni? - kérdezte, mire elnevettem magam.
-   Mert tevék esnek az égből. - mondta Louis vigyorogva.
-   Én is tudom, zöldek. - mondta, majd a fejét Lou vállára döntötte, arcát a nyakába fúrta, kezeivel megmarkolta a pólóját és halkan szuszogott.
-   Olyan édesek vagytok. - mondtam mosolyogva. - De édesen induljunk befelé.
Louis elnevette magát.
-   Nyugi, ha beszélsz sem kel fel, atombombát robbanthatsz mellette. - legyintettem, mire Louis felnevetett.
Benyitott, majd lerúgta a cipőjét és megvárta, míg én is ezt teszem, majd megfogta a kezem, összekulcsolta az ujjainkat, egy puszit nyomott az arcomra, majd elindult előre. Már mindenki ott ült a kanapén és Lottie hirtelen felpattant.
-   Juj de cuki! - mondta mosolyogva, mire elnevettem magam.
-   Eliott kissé leharcolva egyenesen táborból. - mondtam mosolyogva.
-   Olyan édesek! - mondta mosolyogva Celine.
Louis-val leültünk a kanapéra, mire Eliott felkelt.
-   Nem aludtam. - jelentette ki.
-   Eliott, ők Harry, Niall, Celine, Cheryl, Liam és Lottie. - sorolta neki Louis.
-  Harry, Niall, Celine, Cheryl, Liam, Lottie. - hadarta el.
-  Te ezt megjegyzed ébredés után? - néztem rá meglepetten.
-  Aha. - bólintott vigyorogva.
-  És nem alszol? - kérdezte Louis.
-  Nem. - mondta, majd kényelmesen elterült az ölében.
-  Miért hívtuk össze a gyűlést? - kérdezte Liam.
-  Mert hivatalosan is együtt vagyunk és úgy döntöttünk, hogy Abigel és Eliott hozzám költözik. - mondta Louis mosolyogva.
-  Komolyan? - ugrott fel Louis öléből Eliott.
-  Igen. - bólintottam mosolyogva.
-   És majd focizol velem? - kérdezte tőle mosolyogva.
-   Focizunk, meg gokartozunk, meg minden. - vigyorgott rá Louis.
-   És akkor most szeretitek egymást Anyával? - kérdezte vidáman.
-   Igen. - bólintott Louis mosolyogva.
-   Lou, milyen kis cuki apuka vagy! - nyekergett nevetve Harry.
-   Te mindig így nyekeregsz? - fordult felé Eliott. - Mert elég irritáló.
Mindenki felröhögött, kivéve Harry-t, akit beoltott egy elsős kisfiú.
-   Az én fiam. - nevettem, majd magamhoz húztam, megöleltem és az ölembe ültettem.
-   Szóval akkor mostantól Abigel és Eliott hivatalosan is a 1D család tagjai? - kérdezte mosolyogva Lottie.
-   Pontosan. - bólintott Louis mosolyogva. - És Eliott, ha úgy gondolod, nyugodtan hívhatsz apának. - mosolygott rá Louis.
-   Tényleg? - pattant fel izgatottan, mire Louis csak mosolyogva bólintott. - Vagyis most egy jó ember lesz az apukám? - kérdezte vidáman.
-   Már ha elfogadsz apukádnak. - mosolygott rá Louis.
Eliott odarohant Louis-hoz és szorosan magához ölelte Louis-t.
-   Nagyon szeretném, hogy az apukám legyél. - mondta mosolyogva.
Rögtön hatalmasra nőtt a mosolyom, ugyanis nagyon édesek voltak.