Másnap reggel mosolyogva figyeltem, ahogy a barátnőm halkan szuszog a mellkasomon. Óvatosan cirógattam a hátát, mely cseppet sem zavarta meg az alvásban. Egy puszit nyomtam a homlokára, majd nagyon óvatosan kimásztam mellőle.
Az ágy halk reccsenéssel jelezte, hogy talán túl hirtelen álltam fel, de a lánynak meg sem rebbent a szempillája sem.
Halkan léptem a szekrényhez, majd kidobáltam laza ruhákat és magamra kapkodtam azokat. Gyorsan fogat mostam és egy sapkával takartam el a hajam. Halkan mentem le, hogy a lépcső se adjon hangot lépteim közben.
A konyhában gyorsan csináltam magamnak egy kávét és kiültem vele a kertbe. Ott a nagy csönd volt, majd az emeletről hallottam, ahogy a kutyák, vagyis Coda, Brody és Duke leszaladtak, majd kiértek mellém a kertbe. Mosolyogva simogattam meg őket, majd miután megittam az ébresztőként funkcionáló kávét, úgy döntöttem elmegyek sétálni a kutyákkal. Amint beléptem, a gyönyörű barátnőm mosolygott rám, majd odalépett elém és átkarolta a nyakam.
- Jó reggelt! - varázsolódott gyönyörű mosoly, amúgy is édes, vidám arcára.
- Jó reggelt! - mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam a szájára, amit viszonzott.
- Kutyát sétáltatni indultál? - mosolygott kíváncsiskodott, mire bólintottam.
- Jössz? - kérdeztem mosolyogva, mire bólintott.
Neki nem volt szüksége kávéra, mindig is energikus lány volt. Ezt is igazán szerettem benne.
Pár perc alatt elkészültünk és már indultunk is.
A focipálya melletti parkba igyekeztünk.
- Milyen volt az edzés tegnap? - érdeklődött kedves mosollyal.
- Az elején találkoztunk 4 lánnyal és végül Ők beálltak közénk játszani, tehát leginkább vicces volt. - nevettem el magam, mire Ő is így tett.
- És a negyedik? Ő miért nem állt be közétek? - érdeklődött mosolyogva.
- Nem tudom, azt mondták a barátnői, hogy nehéz időszaka van. - néztem rá, mire bólintott.
Ahogy beléptünk a parkba, megpillantottuk, hogy ott mennyire vadul zajlik az élet. Tele volt kutyákkal és gazdáikkal, ahogy vidáman szórakoztatták egymást.
Hirtelen egy nagyon kicsi, azt hiszem Yorksire Terrier fajtájú kiskutya szaladt felénk és először Brody kötötte le a figyelmét. A gazdáját ugyan sehol nem láttuk, viszont mindketten hatalmas mosollyal fogadtuk a kiskutyát, ami akkora volt, hogy kb. a bokánkig ért.
- Igen, Ő sem a Te súlycsoportod! - hallottam egy ismerős hangot, mire oda fordultunk.
A tegnapi "Eperke" volt.
- Gyere ide, takarodj! - mondta, mire értetlenül néztem rá.
- Gyere ide, takarodj?! - kérdeztem tőle értetlenül, de közben a pici kutyus az aranyos lábacskáin a gazdája felé vágtatott.
- Az a neve, hogy Takarodj! - mosolyodott el, mire elnevettük magunkat.
- Igazán eredeti. - nevetett a barátnőm.
- Köszi. - nevette el magát.
Közben a kiskutya visszasomfordált Brody-hoz, aki nagyon örült neki és nagyon óvatosan szaglászta a mini kölyköt.
- Takarodj, meg tudna enni reggelire! - szólt rá a lány, mire a pici kutya visszaszaladt Eperkéhez és a mellső lábaival a gazdája lábait kapargatta. - Gyere! - sóhajtott, majd a kezébe vette. - Bocsi a zavarásért! - mosolygott ránk kedvesen, majd indult volna, viszont közben rám pillantott és meglepődött. - Te tegnap fociztál, ugye? - mutatott rám mosolyogva.
- Igen. - nevettem el magam.
- Oké, akkor nem vagyok hülye. - nevette el magát, majd indult volna, de hirtelen egy hatalmas, szinte borjú nagyságú kutya rohant mellé és bökdösni kezdte.
- Ő is a Te kutyád? - mutattam rá döbbenten.
- Nem. - nevette el magát. - Pontosabban mondhatjuk, de a bátyámé.
- Hát különböző a stílusotok. - nevetett Danielle mellettem.
- A bátyám boxol. - magyarázta mosolyogva. - Hagyjál már Törpe! - szólt a másik kutyára, majd megsimogatta.
- Takarodj és Törpe? - kérdeztem mosolyogva, mire elnevette magát és bólogatott.
Közben a pici kutyus minden áron barátkozni akart a hatalmassal.
- Ha hagylak vele játszani, összetöröd magad! - nézett mosolyogva az ölében a farkát csóváló kutyára.
- Törpe! - kiabált valahonnan a bátyja gondolom, ugyanis rögtön elrohant a hatalmas kutya.
- Tényleg bocsi a zavarástért, sziasztok! - mosolygott kedvesen.
- Szia! - mondtuk egyszerre mosolyogva.
- Meglepett, hogy van kutyája. - mondtam mosolyogva.
- Miért, nem tűnt olyannak? - nézett rám Danielle mosolyogva.
- Nem igazán, bár ennyire kedvesnek se tűnt. - rántottam vállat.
*másnap*
Megint sikerült elhúznom az időt, így újra csak is a gördeszka lehetett az egyetlen megoldás. Már száguldottam vele, amikor egy piros lámpa állított meg a járdánál. Közben azért figyeltem a házakat és az egyik ház előtt Eperkét véltem felfedezni. Éppen valami leveleket nézegetett és láttam, ahogy egy kb. velem egykorú srác oson mögé, akin csak egy alsó van és hátulról felkapja.
- Idióta! - sikította a lány nevetve. - Sietnem kell, mert megint ott lesznek a focisok!
- Ne hisztizz már! - nevetett a srác, majd letette.
- Inkább ezeket vidd be és hagyjál indulni! - mosolygott, mire a fiú unottan megforgatta a szemeit, majd elvette a leveleket.
A lány mosolyogva indult meg gyalog, de Én gördeszkával gyorsabb voltam és kikerültem. Szinte biztos voltam benne, hogy felismert, majd hirtelen hallottam a gyors lépteit mögöttem és éreztem, ahogy elkapja a pulcsimat hátulról, mire mosolyogva álltam meg és fordultam felé.
- Na azért labdapatkány! - vigyorodott el, arra reagálva, hogy megálltam.
Elnevettem magam a megnevezésen, de eszemben sem volt magamra venni.
- Gyere büdös! - szólt hátra, mire a tegnapi hatalmas kutya mellé rohant.
- Tudod, már elkéstél, mert már Én is késésben vagyok. - néztem rá vigyorogva és az Ő tempójában hajtottam magam.
- Csak a csajokkal találkozom. - rántott vállat mosolyogva, majd a haját kisöpörte az arcából. - De Te mindig késel?
- Mindig. - bólintottam és mindketten elnevettük magunkat. - Ugye nem Eperke a neved? - fordultam felé mosolyogva.
- Nem. - nevette el magát. - Liz. - mosolygott rám.
- Louis. - közöltem Én is a nevem.
- Tomlinson. - fejezte be mosolyogva.
Valószínű a mezemen látta a nevem.
- Kedves Liz, mesélj magadról! - néztem rá mosolyogva.
- A barátnőim mind szertornáznak és egy ideig Én is szertornáztam, de nem az a nekem való sport. - mesélte mosolyogva. - 2 évig fociztam, aztán anyám szakított az edzővel, így muszáj volt lelépnem. - magyarázta. - Boxolni is jártam a tesómmal, de nem tetszett. Aztán táncolni kezdtem, ami egész jó volt, aztán inkább áttértem az énekléshez és zenéléshez. - mesélte.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyeneket csinálsz! - csodálkoztam. - Mármint nem ismertelek, de Én is szeretek énekelni és hangszeren játszani.
- Azt hittem Tomlinson egy labdapatkány. - vigyorgott.
- Nem, vagyis az is, de nem kizárólag. - rántottam vállat mosolyogva.
Közben megérkeztünk és a kutya már talált egy labdát a pályán, amivel jól elvolt.
- Azt most békén hagyod és ide jössz! - szólt rá szigorúan Liz, mire a nagykutya letette a labdát és odaszaladt mellé. - Jó edzést! - mosolygott, majd a barátnői felé indult.
Meglepett, hogy ennyire kedves és közvetlen is tud lenni.
A lányokkal önfeledten nevetgéltek a pálya melletti padon ülve, miközben a hatalmas kutya szomorúan nézte, hogy rajta kívül mindenki játszhat a labdával.
~Liz~
- Miért is jöttetek együtt? - vigyorgott rám Stefy.
- Találkoztunk út közben. - rántottam vállat lazán, mintha nem örültem volna ennek annyira.
Pedig már régóta csodáltam Tomlinson-t. Nem tudtam, hogy Louis a neve, csak mikor fociztak, akkor lestem Őt. Így nem volt feltűnő.
- Tudjuk, hogy bejön neked! - vigyorgott Angela.
- Nem igaz. - vágtam rá.
- Ó, dehogynem! - lökött meg nevetve Alexa.
- Itt maradsz! - mutatott rám Stefy vigyorogva, majd megindult a focicsapat felé.
- Stefy! - kiabáltam utána nevetve, de közben Alexa elkapta a karom.
Valamit dumált az edzővel, aztán az egész csapattal, de közben mi harcoltunk Alexával, majd hirtelen a nagy harc közben lehuppantunk a padról.
Nagy nevetésben törtünk ki mind a hárman, de Stefy, a focisok és az edző sem értette.
- Annyira bénák vagytok! - nevetett Angela.
- Igen?! - nevettem, majd megfogtam a karját és őt is a földre rántottam.
- Gyertek okosak! - nevetett Stefy.
- Szállj le rólam Eperke! - lökdösött Alexa.
- Ne hívj így! - vágtam rá mérgesen, de mosolyogva.
- Úgy hívlak, ahogy akarlak! - kiabált nevetve.
- Utállak! - szálltam le róla. - Törpe, gyere! - szóltam neki, mire mellettem termett. - Hova megyünk? - néztem Stefy-re.
- Focizunk. - vágta rám vigyorogva Stefy.
- Oké. - vigyorodtam el. - Törpe, tied! - szóltam neki, mire elrohant mellőlem, elvette a labdát a Lucas nevezetű játékostól, akinek azt hiszen Stan a neve, de ezt csak hallottam, és elszaladt vele, majd a kapu előtt letette a földre és a fejével meg a lábaival görgette tovább, így a labda egyenesen a hálóba csapódott.
Odarohant hozzám és "kis" méreteiből adódóan a mellső lábaival könnyedén a vállamra támaszkodott, így két lábon állva nézett rám vidáman. Hát igen, mégiscsak a bátyám kutyája, nem az Én méretem.
- Nagyon ügyes vagy, csak hagyj! - löktem le magamról mosolyogva, mire megadóan állt meg mellettem.
- Látszik, hogy a bátyád kutyája. - nevetett Stefy.
- Ahhoz képest, csak rám hallgat. - vágtam rá vigyorogva.
- Így nem játszunk. - vágta rá Wright.
Törpe közben mögém állt és a mellső lábaival a elkezdett lökdösni hátulról. Majdnem pofára estem.
- De kevesebben vagyunk, ráadásul lányok, ráadásul nem tudunk focizni! - sorolta Alexa.
Közben engem folyamatosan lökdösött a hatalmas kutya. Én próbáltam elküldeni, de meguntam a küzdést.
- Törpe, befejezted?! - szóltam rá, mire abbahagyta a taszigálást.
Én rögtön megfordultam felé, majd terpeszben álltam a kutya fölött és megfogtam a két fülét, így próbáltam visszatartani.
- Rá is ülsz? - nevetett Stefy.
- Nem, csak olyan tulok, hogy nem lehet másképp fegyelmezni. - magyaráztam nevetve. - Törpe, ül! - szóltam rá, mire leült.
Így tökéletesen elértem a füleit.
- Amíg megvitatjátok ezt, szegény kutya meghülyül attól a labdától. - böktem a labdára mosolyogva, amit Louis fogott a kezébe.
- Liz! - kiabált a tesóm, mire oda pillantottam.
Pizsamában battyogott felém, mire elnevettem magam.
- Te nem tudsz felöltözni? - nevettem.
- Minek? - rántott vállat, majd megláttam a kezében Takarodjot.
- Szia Baba! - vettem a kezembe mosolyogva a pici kutyát, miközben Törpe a bátyámra kezdett ugrálni.
- Gyere hülye! - hívta magával a hatalmas dögöt, mire nevetve néztem utánuk.
Frank sosem volt az a kiöltözős fajta.
- Kérem! - nyúlt a kutya felé mosolyogva Alexa.
- Nem! - öleltem magamhoz a kiskutyámat, majd óvatosan letettem a fűre.
- Ha összeszarja... - kezdte volna az edző.
- Nem fogja! - forgattam meg a szemem, majd lehuppantam. - Rá ne lépjetek! - néztem körül.
- Kicsi fekete hajú lány, ez egy focipálya, nem kutya megőrző. - sóhajtott a vörös hajú, nagyon görbe hátú srác, Wright.
- Nekem Te nem magyarázzál vöri! - néztem rá összehúzott szemekkel.
Takarodj vidáman indult meg a labda felé.
- Az kicsit nagyobb nálad! - szóltam a kutyának nevetve, de szaladt hozzá.
Először csak nézegette, majd megbökte az orrával és ahogy megmozdult a labda, megijedt elkezdett rohanni felém és közben leesett, de csak bukfencezett egyet, majd felpattant és mögém bújt.
- Nem bánt! - néztem a kutyára mosolyogva. - Na gyere te oroszlán! - pattantam fel, majd odamentem a labdához.
Odáig követett, de megtorpant és inkább ott várt. Én nevetve huppantam le a labda mellé, majd magam elé gurítottam.
- Látod, engem sem evett meg, ígérem hogy téged sem fog! - mosolyogtam a kiskutyára, de félve nézte a nála nagyobb labdát, majd óvatosan megmozdítottam felé, mire berohant a mellette álló Louis lábai mögé.
Én elnevettem magam.
- Nem díjazza az ötletet! - néztem fel nevetve Louis-ra, aki elnevette magát, majd leguggolt.
- Gyere! - simogatta meg a kiskutyát, aki vidáman nyalta meg Louis kezét.
- Takarodj, Louis azért egy nagyobb jelenség mint ez a labda és Ő is mozog! - szóltam a kutyának nevetve. - Ez csak gurul! - löktem meg a labdát, mire ijedten nézett utána, de már a tekintetében kis kíváncsiságot láttam felfedezni.
Mosolyogva figyeltem. Hirtelen felbátorodott, majd odaszaladt hozzá és és meglökte az orrával.
Figyelte, ahogy arrébb gurul, majd nagyon büszkén csóválta a farkát és odaszaladt hozzám.
- Ügyes vagy! - nevettem, majd megsimogattam.
Hetekig nem láttam Louis-t és kezdtem kíváncsi lenni arra, hogy merre lehet. Néha csak úgy eljárkáltam, de akkor sem láttam soha.
Éppen a csajokkal indultam a megszokott focipályára, mikor Louis-t pillantottam meg az utcában. Elgondolkoztam rajta, hogy ráköszönök, de úgy döntöttem, hogy fölösleges.
- Mit figyelsz úgy? - kérdezte Alexa.
- Semmit. - ráztam a fejem, majd az utat kezdtem figyelni.
- Mi lenne, ha inkább elmennénk és kajálnánk egyet? - kérdezte mosolyogva Angela.
- Oké. - bólintott Stefy. - Nektek?
- Oké. - bólintott Alexa.
- Nekem is. - bólintottam.
A csajok tök jól elbeszélgettek, az én agyam viszont egészen más helyen járt.
Louis-t pár napja láttam egy lánnyal. Szőke volt, magas és karcsú. Igazi modell alkat. Valójában ötletem se volt arról, hogy ki lehet a lány, nem igazán jártam utána. Viszont már nem tagadtam magamnak sem, hogy mennyire tetszik Louis. Vajon szerelmes abba a csajsziba? Jó páros lennénk? Mondjuk kétlem, hogy érdeklem. Ráadásul, ha tudná a mocskos titkom...
- Liz, mind gondolkozol ennyire? - kérdezte kíváncsian Stefy.
- Fáradt vagyok. - legyintettem mosolyogva.
- Jó reggelt! - varázsolódott gyönyörű mosoly, amúgy is édes, vidám arcára.
- Jó reggelt! - mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam a szájára, amit viszonzott.
- Kutyát sétáltatni indultál? - mosolygott kíváncsiskodott, mire bólintottam.
- Jössz? - kérdeztem mosolyogva, mire bólintott.
Neki nem volt szüksége kávéra, mindig is energikus lány volt. Ezt is igazán szerettem benne.
Pár perc alatt elkészültünk és már indultunk is.
A focipálya melletti parkba igyekeztünk.
- Milyen volt az edzés tegnap? - érdeklődött kedves mosollyal.
- Az elején találkoztunk 4 lánnyal és végül Ők beálltak közénk játszani, tehát leginkább vicces volt. - nevettem el magam, mire Ő is így tett.
- És a negyedik? Ő miért nem állt be közétek? - érdeklődött mosolyogva.
- Nem tudom, azt mondták a barátnői, hogy nehéz időszaka van. - néztem rá, mire bólintott.
Ahogy beléptünk a parkba, megpillantottuk, hogy ott mennyire vadul zajlik az élet. Tele volt kutyákkal és gazdáikkal, ahogy vidáman szórakoztatták egymást.
Hirtelen egy nagyon kicsi, azt hiszem Yorksire Terrier fajtájú kiskutya szaladt felénk és először Brody kötötte le a figyelmét. A gazdáját ugyan sehol nem láttuk, viszont mindketten hatalmas mosollyal fogadtuk a kiskutyát, ami akkora volt, hogy kb. a bokánkig ért.
- Igen, Ő sem a Te súlycsoportod! - hallottam egy ismerős hangot, mire oda fordultunk.
A tegnapi "Eperke" volt.
- Gyere ide, takarodj! - mondta, mire értetlenül néztem rá.
- Gyere ide, takarodj?! - kérdeztem tőle értetlenül, de közben a pici kutyus az aranyos lábacskáin a gazdája felé vágtatott.
 |
| Takarodj |
- Igazán eredeti. - nevetett a barátnőm.
- Köszi. - nevette el magát.
Közben a kiskutya visszasomfordált Brody-hoz, aki nagyon örült neki és nagyon óvatosan szaglászta a mini kölyköt.
- Takarodj, meg tudna enni reggelire! - szólt rá a lány, mire a pici kutya visszaszaladt Eperkéhez és a mellső lábaival a gazdája lábait kapargatta. - Gyere! - sóhajtott, majd a kezébe vette. - Bocsi a zavarásért! - mosolygott ránk kedvesen, majd indult volna, viszont közben rám pillantott és meglepődött. - Te tegnap fociztál, ugye? - mutatott rám mosolyogva.
- Igen. - nevettem el magam.
 |
| Törpe |
- Ő is a Te kutyád? - mutattam rá döbbenten.
- Nem. - nevette el magát. - Pontosabban mondhatjuk, de a bátyámé.
- Hát különböző a stílusotok. - nevetett Danielle mellettem.
- A bátyám boxol. - magyarázta mosolyogva. - Hagyjál már Törpe! - szólt a másik kutyára, majd megsimogatta.
- Takarodj és Törpe? - kérdeztem mosolyogva, mire elnevette magát és bólogatott.
Közben a pici kutyus minden áron barátkozni akart a hatalmassal.
- Ha hagylak vele játszani, összetöröd magad! - nézett mosolyogva az ölében a farkát csóváló kutyára.
- Törpe! - kiabált valahonnan a bátyja gondolom, ugyanis rögtön elrohant a hatalmas kutya.
- Tényleg bocsi a zavarástért, sziasztok! - mosolygott kedvesen.
- Szia! - mondtuk egyszerre mosolyogva.
- Meglepett, hogy van kutyája. - mondtam mosolyogva.
- Miért, nem tűnt olyannak? - nézett rám Danielle mosolyogva.
- Nem igazán, bár ennyire kedvesnek se tűnt. - rántottam vállat.
*másnap*
Megint sikerült elhúznom az időt, így újra csak is a gördeszka lehetett az egyetlen megoldás. Már száguldottam vele, amikor egy piros lámpa állított meg a járdánál. Közben azért figyeltem a házakat és az egyik ház előtt Eperkét véltem felfedezni. Éppen valami leveleket nézegetett és láttam, ahogy egy kb. velem egykorú srác oson mögé, akin csak egy alsó van és hátulról felkapja.
- Idióta! - sikította a lány nevetve. - Sietnem kell, mert megint ott lesznek a focisok!
- Ne hisztizz már! - nevetett a srác, majd letette.
- Inkább ezeket vidd be és hagyjál indulni! - mosolygott, mire a fiú unottan megforgatta a szemeit, majd elvette a leveleket.
A lány mosolyogva indult meg gyalog, de Én gördeszkával gyorsabb voltam és kikerültem. Szinte biztos voltam benne, hogy felismert, majd hirtelen hallottam a gyors lépteit mögöttem és éreztem, ahogy elkapja a pulcsimat hátulról, mire mosolyogva álltam meg és fordultam felé.
- Na azért labdapatkány! - vigyorodott el, arra reagálva, hogy megálltam.
Elnevettem magam a megnevezésen, de eszemben sem volt magamra venni.
- Gyere büdös! - szólt hátra, mire a tegnapi hatalmas kutya mellé rohant.
- Tudod, már elkéstél, mert már Én is késésben vagyok. - néztem rá vigyorogva és az Ő tempójában hajtottam magam.
- Csak a csajokkal találkozom. - rántott vállat mosolyogva, majd a haját kisöpörte az arcából. - De Te mindig késel?
- Mindig. - bólintottam és mindketten elnevettük magunkat. - Ugye nem Eperke a neved? - fordultam felé mosolyogva.
- Nem. - nevette el magát. - Liz. - mosolygott rám.
- Louis. - közöltem Én is a nevem.
- Tomlinson. - fejezte be mosolyogva.
Valószínű a mezemen látta a nevem.
- Kedves Liz, mesélj magadról! - néztem rá mosolyogva.
- A barátnőim mind szertornáznak és egy ideig Én is szertornáztam, de nem az a nekem való sport. - mesélte mosolyogva. - 2 évig fociztam, aztán anyám szakított az edzővel, így muszáj volt lelépnem. - magyarázta. - Boxolni is jártam a tesómmal, de nem tetszett. Aztán táncolni kezdtem, ami egész jó volt, aztán inkább áttértem az énekléshez és zenéléshez. - mesélte.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyeneket csinálsz! - csodálkoztam. - Mármint nem ismertelek, de Én is szeretek énekelni és hangszeren játszani.
- Azt hittem Tomlinson egy labdapatkány. - vigyorgott.
- Nem, vagyis az is, de nem kizárólag. - rántottam vállat mosolyogva.
Közben megérkeztünk és a kutya már talált egy labdát a pályán, amivel jól elvolt.
- Azt most békén hagyod és ide jössz! - szólt rá szigorúan Liz, mire a nagykutya letette a labdát és odaszaladt mellé. - Jó edzést! - mosolygott, majd a barátnői felé indult.
Meglepett, hogy ennyire kedves és közvetlen is tud lenni.
A lányokkal önfeledten nevetgéltek a pálya melletti padon ülve, miközben a hatalmas kutya szomorúan nézte, hogy rajta kívül mindenki játszhat a labdával.
~Liz~
- Miért is jöttetek együtt? - vigyorgott rám Stefy.
- Találkoztunk út közben. - rántottam vállat lazán, mintha nem örültem volna ennek annyira.
Pedig már régóta csodáltam Tomlinson-t. Nem tudtam, hogy Louis a neve, csak mikor fociztak, akkor lestem Őt. Így nem volt feltűnő.
- Tudjuk, hogy bejön neked! - vigyorgott Angela.
- Nem igaz. - vágtam rá.
- Ó, dehogynem! - lökött meg nevetve Alexa.
- Itt maradsz! - mutatott rám Stefy vigyorogva, majd megindult a focicsapat felé.
- Stefy! - kiabáltam utána nevetve, de közben Alexa elkapta a karom.
Valamit dumált az edzővel, aztán az egész csapattal, de közben mi harcoltunk Alexával, majd hirtelen a nagy harc közben lehuppantunk a padról.
Nagy nevetésben törtünk ki mind a hárman, de Stefy, a focisok és az edző sem értette.
- Annyira bénák vagytok! - nevetett Angela.
- Igen?! - nevettem, majd megfogtam a karját és őt is a földre rántottam.
- Gyertek okosak! - nevetett Stefy.
- Szállj le rólam Eperke! - lökdösött Alexa.
- Ne hívj így! - vágtam rá mérgesen, de mosolyogva.
- Úgy hívlak, ahogy akarlak! - kiabált nevetve.
- Utállak! - szálltam le róla. - Törpe, gyere! - szóltam neki, mire mellettem termett. - Hova megyünk? - néztem Stefy-re.
- Focizunk. - vágta rám vigyorogva Stefy.
- Oké. - vigyorodtam el. - Törpe, tied! - szóltam neki, mire elrohant mellőlem, elvette a labdát a Lucas nevezetű játékostól, akinek azt hiszen Stan a neve, de ezt csak hallottam, és elszaladt vele, majd a kapu előtt letette a földre és a fejével meg a lábaival görgette tovább, így a labda egyenesen a hálóba csapódott.
Odarohant hozzám és "kis" méreteiből adódóan a mellső lábaival könnyedén a vállamra támaszkodott, így két lábon állva nézett rám vidáman. Hát igen, mégiscsak a bátyám kutyája, nem az Én méretem.
- Nagyon ügyes vagy, csak hagyj! - löktem le magamról mosolyogva, mire megadóan állt meg mellettem.
- Látszik, hogy a bátyád kutyája. - nevetett Stefy.
- Ahhoz képest, csak rám hallgat. - vágtam rá vigyorogva.
- Így nem játszunk. - vágta rá Wright.
Törpe közben mögém állt és a mellső lábaival a elkezdett lökdösni hátulról. Majdnem pofára estem.
- De kevesebben vagyunk, ráadásul lányok, ráadásul nem tudunk focizni! - sorolta Alexa.
Közben engem folyamatosan lökdösött a hatalmas kutya. Én próbáltam elküldeni, de meguntam a küzdést.
- Törpe, befejezted?! - szóltam rá, mire abbahagyta a taszigálást.
Én rögtön megfordultam felé, majd terpeszben álltam a kutya fölött és megfogtam a két fülét, így próbáltam visszatartani.
- Rá is ülsz? - nevetett Stefy.
- Nem, csak olyan tulok, hogy nem lehet másképp fegyelmezni. - magyaráztam nevetve. - Törpe, ül! - szóltam rá, mire leült.
Így tökéletesen elértem a füleit.
- Amíg megvitatjátok ezt, szegény kutya meghülyül attól a labdától. - böktem a labdára mosolyogva, amit Louis fogott a kezébe.
- Liz! - kiabált a tesóm, mire oda pillantottam.
Pizsamában battyogott felém, mire elnevettem magam.
- Te nem tudsz felöltözni? - nevettem.
- Minek? - rántott vállat, majd megláttam a kezében Takarodjot.
- Szia Baba! - vettem a kezembe mosolyogva a pici kutyát, miközben Törpe a bátyámra kezdett ugrálni.
- Gyere hülye! - hívta magával a hatalmas dögöt, mire nevetve néztem utánuk.
Frank sosem volt az a kiöltözős fajta.
- Kérem! - nyúlt a kutya felé mosolyogva Alexa.
- Nem! - öleltem magamhoz a kiskutyámat, majd óvatosan letettem a fűre.
- Ha összeszarja... - kezdte volna az edző.
- Nem fogja! - forgattam meg a szemem, majd lehuppantam. - Rá ne lépjetek! - néztem körül.
- Kicsi fekete hajú lány, ez egy focipálya, nem kutya megőrző. - sóhajtott a vörös hajú, nagyon görbe hátú srác, Wright.
- Nekem Te nem magyarázzál vöri! - néztem rá összehúzott szemekkel.
Takarodj vidáman indult meg a labda felé.
- Az kicsit nagyobb nálad! - szóltam a kutyának nevetve, de szaladt hozzá.
Először csak nézegette, majd megbökte az orrával és ahogy megmozdult a labda, megijedt elkezdett rohanni felém és közben leesett, de csak bukfencezett egyet, majd felpattant és mögém bújt.
- Nem bánt! - néztem a kutyára mosolyogva. - Na gyere te oroszlán! - pattantam fel, majd odamentem a labdához.
Odáig követett, de megtorpant és inkább ott várt. Én nevetve huppantam le a labda mellé, majd magam elé gurítottam.
- Látod, engem sem evett meg, ígérem hogy téged sem fog! - mosolyogtam a kiskutyára, de félve nézte a nála nagyobb labdát, majd óvatosan megmozdítottam felé, mire berohant a mellette álló Louis lábai mögé.
Én elnevettem magam.
- Nem díjazza az ötletet! - néztem fel nevetve Louis-ra, aki elnevette magát, majd leguggolt.
- Gyere! - simogatta meg a kiskutyát, aki vidáman nyalta meg Louis kezét.
- Takarodj, Louis azért egy nagyobb jelenség mint ez a labda és Ő is mozog! - szóltam a kutyának nevetve. - Ez csak gurul! - löktem meg a labdát, mire ijedten nézett utána, de már a tekintetében kis kíváncsiságot láttam felfedezni.
Mosolyogva figyeltem. Hirtelen felbátorodott, majd odaszaladt hozzá és és meglökte az orrával.
Figyelte, ahogy arrébb gurul, majd nagyon büszkén csóválta a farkát és odaszaladt hozzám.
- Ügyes vagy! - nevettem, majd megsimogattam.
Hetekig nem láttam Louis-t és kezdtem kíváncsi lenni arra, hogy merre lehet. Néha csak úgy eljárkáltam, de akkor sem láttam soha.
Éppen a csajokkal indultam a megszokott focipályára, mikor Louis-t pillantottam meg az utcában. Elgondolkoztam rajta, hogy ráköszönök, de úgy döntöttem, hogy fölösleges.
- Mit figyelsz úgy? - kérdezte Alexa.
- Semmit. - ráztam a fejem, majd az utat kezdtem figyelni.
- Mi lenne, ha inkább elmennénk és kajálnánk egyet? - kérdezte mosolyogva Angela.
- Oké. - bólintott Stefy. - Nektek?
- Oké. - bólintott Alexa.
- Nekem is. - bólintottam.
A csajok tök jól elbeszélgettek, az én agyam viszont egészen más helyen járt.
Louis-t pár napja láttam egy lánnyal. Szőke volt, magas és karcsú. Igazi modell alkat. Valójában ötletem se volt arról, hogy ki lehet a lány, nem igazán jártam utána. Viszont már nem tagadtam magamnak sem, hogy mennyire tetszik Louis. Vajon szerelmes abba a csajsziba? Jó páros lennénk? Mondjuk kétlem, hogy érdeklem. Ráadásul, ha tudná a mocskos titkom...
- Liz, mind gondolkozol ennyire? - kérdezte kíváncsian Stefy.
- Fáradt vagyok. - legyintettem mosolyogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése