~ Louis ~
Egy héttel később képes voltam elmenni az edzésre, de koncentrálni nem tudtam, ugyanis láttam Liz-t a barátnőivel és éreztem néha az éles kék tekintetét magamon.
Edzés után gyorsan átöltöztem, majd siettem hazafelé és észrevettem a piros lámpánál Liz-t.
- Liz! - szóltam, mire ijedten fordult felém.
- Igen? - kérdezte félénken.
- Szerintem beszélnünk kéne. - mondtam, mire bólintott, majd lassan felém jött.
Csöndben sétáltunk az otthonomig. Bementünk, leültünk a nappaliba és feszülten néztem rá.
- Ígérem, hogy titokban tartom, de szerintem jogom van tudni. - néztem rá, mire bólintott.
- Ezzel születtem. Párduc és macska vagyok. - mondta sóhajtva. - Az egyetlen amit nem tudsz, hogy tudok félig ember és félig fekete macska vagy párduc lenni. - magyarázta.
- Én ezt értem, de miért én? - kérdeztem és nem így akartam fogalmazni, mert elég bunkó lett, de ez jött.
- Kösz. - nevetett keserűen.
- Bocsi, hülyén fogalmaztam. - sóhajtottam.
- Mert barátságos voltam és te vagy az egyetlen aki tudja. Nem könnyű ezzel együtt élni, elhiheted. - magyarázta. - Ha mérges leszek, egy pillanat alatt változok párduccá az ösztön miatt és hasonlók. Nyilvánosan ilyet nem lehet.
- Értem. - bólintottam. - Nem akartam bunkó lenni, ígérem megpróbálok hozzászokni. Barátok? - kérdeztem, mire elmosolyodott.
- Barátok. - bólintott elmosolyodva, mire én is elmosolyodtam. - Remélem nem karmoltalak meg soha, mert próbáltam elkerülni.
- Nem. - nevettem el magam. - És macskaként tudsz beszélni?
- Nem. - mondta. - Viszont párducként elég nehéz vigyázni a környezetre. - kuncogott. - Volt már olyan, hogy kicsit széttéptem egy ágyat.
- Mármint amikor aludtál, vagy... - muszáj volt megkérdeznem, túl perverz a fantáziám.
- Amikor aludtam. - nevetett fel.
- Jó, bocsi. - nevettem el magam.
- Most mennem kell labdapatkány. - nevetett, majd felpattant és a szőnyegtől macskaként folytatta az utat.
~Liz~
Másnap délután Stefy-vel ketten mentünk csak a focipálya mellé, ugyanis Alexa és Angela Alexa anyukájának segítettek kifesteni.
- Tudom, hogy bejön neked Tomlinson. - kuncogott.
- Így van, de honnan? - kérdeztem mosolyogva.
- Láttam, hogy őt stírölöd. - nevetett. - És pontosan tudom, hogy miért vagyunk itt.
- Meg kell szereznem! - néztem rá vér komolyan.
- Könnyű lesz. - legyintett. - Most szakított a barátnőjével.
- Mikor? - kérdeztem meglepetten.
- Pár hete. - nevetett.
Végig dumáltunk, csak néha pillantottam a pályára.
Hirtelen oda pillantottam és megláttam, hogy Louis-n nincs póló. Stefy felé fordultam, de ő hirtelen meglökött, mire leestem a padról.
- Bocs, azt hittem talpra esel. - nevetett Stefy.
- A macskák esnek talpra! - nevettem, miközben felálltam.
Louis-ra pillantottam, aki pont engem nézett és elnevette magát a kijelentésemen, majd rám kacsintott, mire éreztem, ahogy elpirulok, majd lányos zavaromban megigazítottam a hajam.
- Mennem kell! - nevetett Stefy, majd elrohant.
Én nevetve néztem utána és mosolyogva a fejemet ingatva néztem az edzést. Mikor vége lett, Louis felém indult vigyorogva egy üveg vízzel a kezében. Megállt előttem, majd a szájához emelte az üveget, rám kacsintott és inni kezdett. Egy kusza csepp levándorolt az állán, majd izzadt mellkasán végezte és ott igyekezett lefelé, én pedig nem bírtam magammal, éhes szemekkel néztem végig az útját.
- Fel na falj! - pillantott le rám vigyorogva, majd megfordult és az öltöző felé igyekezett.
Döbbenten néztem alakja után, de döbbent tekintetem formás fenekére kúszott.
Te jó ég, most komolyan Louis fenekét nézem?! - szidtam magam a gondolataimban.
Bár meg kell hagyni, hogy van mit néznem...
Rögtön megráztam a fejem, majd a földet kezdtem nézni. Percekig csak bambultam.
- Mit gondolsz, hazavihetlek? - kérdezte Louis vigyorogva, mire ijedten pillantottam fel rá, majd elmosolyodtam.
- Flörtöltél velem. - jelentettem ki, miközben felálltam mosolyogva.
- A bőrömet égette a jég hideg kék tekinteted. - vigyorgott rám.
- Jég hideg kék? - kérdeztem meglepetten.
- Ridegen kékek a szemeid, de akkora szeretettel tudsz nézni velük, hogy elfeledtetik mennyire ridegek. - magyarázta, mire elmosolyodtam.
- Milyen költő vagy! - mondtam mosolyogva. - Egyébként meg a te szemeid is kékek!
- De nem olyan nagyok mint a tieid és nem olyan gyönyörűek. - mondta mosolyogva.
- Érdekes módod van a bókolásra! - vigyorogtam rá.
- Nem szeretem az unalmas sablon bókokat. - mondta mosolyogva. - És ez általában bejön.
- Magabiztos vagy. - kuncogtam.
- Bejön, nem? - mosolygott.
- De. - nevettem el magam. - És neked bejönnek a macskák? - kérdeztem vigyorogva karba tett kézzel.
- Főleg a feketék. - vigyorgott, majd egyik kezével átkarolta a csípőm, mire elnevettem magam.
- És a vadmacskák? - kérdeztem vigyorogva.
- Az ágyamba jöhetnek. - kacsintott, mire felnevettem, majd eltoltam magamtól.
- Hidd el, hogy nem szeretnéd te azt. - legyintettem kuncogva.
- Miért? - vigyorgott.
- Nem maradna ágyad. - vigyorogtam rá.
- Miért, nem jó párduccal aludni? - kérdezte vigyorogva.
- Az attól függ... - kuncogtam. - Ha szeret akkor azért elég jó.
- És szeret? - nézett rám vigyorogva.
- Lehet. - rántottam vállat vigyorogva.
- Kipróbálhatnám ma este? - vigyorgott.
- Most azt szeretnéd mondani, hogy aludjak nálad? - kérdeztem nevetve.
- Már párszor megtetted. - nevetett.
- Oké. - bólintottam mosolyogva.
Szinte pont a háza előtt voltunk már.
- Tudod mi menő? - vigyorogtam rá.
- Mi? - mosolyodott el.
Én körülnéztem az utcán, senki nem volt, így gyorsan cicává változtam, majd könnyen megkapaszkodtam a fa kerítésen és felmásztam, majd beugrottam a kertbe, de mire a földre érkeztem már ember voltam és karba tett kézzel vigyorogva néztem Lou-ra.
- Ennyi! - nevettem, majd kinyitottam neki az ajtót.
- Tökéletes bankrabló vagy. - nevetett, majd a ház felé indultunk.
Előre engedett, majd a konyhába vezetett.
- Éhes vagy? - kérdezte mosolyogva.
- Nem kifejezetten. - rántottam vállat.
- Csoki? - vigyorodott el.
- Az jöhet. - nevettem.
Előszedett a hűtőből egy tábla csokit, majd rám pillantott.
- Tégla? - nevettem és kivettem a kezéből a kemény csokit. - Így szoktam ezt megoldani! - mondtam vigyorogva, majd földhöz vágtam.
Kibontottunk és a konyhapult mellett beszélgetés közben megettük. Mikor elfogyott Louis nevetve nézett végig az arcomon.
- Csokis vagy. - nevetett halkan.
- Hol? - kérdeztem és elkezdtem az ujjammal törölgetni az arcom.
- Várj. - mosolyodott el, majd közelebb hajolt és megcsókolt.
Rögtön visszacsókoltam és azt hiszem életem egyik legjobb és legfinomabb első csókja volt.
- Asszem bátran kijelenthetem, hogy ez fincsi volt. - nevettem, mire elnevette magát.
- Csokis. - nevetett, majd óvatosan a derekamnál magához húzott. - Olyan aranyos vagy.
- Nem ismered a rosszabbik oldalam. - kuncogtam.
- Neked olyan biztos, hogy nincs. - mosolygott.
- De van. - bólogattam magabiztosan. - Nem is kicsi.
Hirtelen megcsörrent Louis telefonja, majd szemei nagyra nyíltak.
- De, emlékeztem... - húzta el a száját, mire felnevettem. - Nincs velem semmilyen csaj! - vágta rá. - Csak a macskám nevetgél. De van macskám és az enyém tud nevetni! - jelentette ki magabiztosan, mire még jobban nevettem. - Jó, gyertek.
Letette, majd kínos mosollyal nézett rám.
- Átjön pár haverom. - nézett rám kínosan.
- Lelépek. - nevettem el magam. - Úgyis háborúban vagyok a tesómmal.
- Várj, nem lenne kedved egy kis csínytevéshez? - mosolyodott el gonoszan.
- Mi legyek? - kérdeztem mosolyogva.
- Honnan tudtad? - csodálkozott.
- Elég egyértelmű. - nevettem.
- Párduc, hogy a srácok beszarjanak én pedig nagyon menő legyek. - vigyorgott.
- Csak nehogy a végén te is beszarj. - kuncogtam.
- Ezt hogy érted? - kérdezte kissé ijedten.
- Nyugi, soha nem bántanék senkit. - mosolyogtam. - Amúgy milyen haverjaid jönnek?
- Niall, Liam és Harry. - mondta, mire elnevettem magam.
- Nem lesz nehéz. - rántottam vállat mosolyogva.
- Addig még van egy kis időnk kettesben. - vigyorgott.
- Mire gondolsz? - kérdeztem mosolyogva.
- Most éppen arra, hogy mit reagálnál rá, ha vízbe dobnálak. - vigyorgott.
- Nem örülnék neki. - forgattam a szemem, majd csöngettek.
Én sóhajtottam, majd párcuccá változtam és nyújtózkodtam egyet.
~Louis~
Elmosolyodtam Liz-en, majd végigsimítottam hátán, mire egyik hatalmas mancsával meglökte a karom, én pedig nevettem, majd felszaladt, míg én az ajtó felé mentem.
- Sziasztok! - köszöntem a srácoknak vidáman.
- Megint feledékeny vagy. - röhögött Liam.
- Haha. - forgattam a szemem, majd beengedtem őket.
- Mi a program? - kérdezte Hazz.
- Nem tudom, ülünk és dumálunk, vagy játszunk. - mondtam.
- Oké. - huppant le a kanapéra Niall.
- Van új cicám. - mondtam vigyorogva, miközben leültem Niall mellé, majd a többiek is.
- Azt hittem, én vagyok a macskás. - mondta Harry meglepetten és mellém ült volna, de Liz hirtelen mellém ugrott, mire Harry felüvöltött.
- Ő az. - vigyorogtam.
- Ez biztos, hogy nagyon veszélyes. - mondta Liam, de Liz kényelmesen elfeküdt a hátán, mire vigyorogva kezdtem simogatni a hasát.
- Ja, így nagyon magabiztos vagy, amíg egyszer nem harapja le a kezed. - mondta Niall, de Liz megnyalta a karom.
- Nem úgy néz ki. - nevettem.
- Oké, te tudod. - sóhajtott Hazza.
A srácok csupán négy órát maradtak, majd Liz karba tett kézzel nézett rám.
- Bírlak, de nem fogok órákig párducot játszani! - morgott.
- Álmos vagy? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen! - vágta rá.
- Zuhany? - kérdeztem.
- Külön. - vágta rá, mire elnevettem magam.
- Ne gondolj mindig rosszra! - nevettem, majd felfelé indultam és Liz követett.
~Liz~
Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem Louis egyik pólóját és alsóját, amit adott. Mosolyogva mentem ki.
- Azért ez menő! - mentem ki vigyorogva, mire elnevette magát.
- Primadonna vagy! - nevetett, majd a kezében egy alsóval vonult be a fürdőbe.
Ugye van bent pizsamája! Ha csak abban lesz én elájulok.
Természetesen kisétált egy szál alsóban.Muszáj volt végignéznem rajta, de inkább csak megigazítottam a hajam.
- Zavarban vagy. - vigyorgott. - A hajadat igazgatod.
- Nem igaz. - nevettem.
- De igen. - mondta magabiztosan bólogatva, majd lekapcsolta a lámpát és bemászott mellém.
Rögtön bezsongtam ettől, majd Louis óvatosan közelebb húzott magához, mire csak mosolyogtam és még közelebb csúsztam, egészen amíg már teljesen a karjai közt voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése