Eliott - 8

Louis Freddie-hez és Briana-hoz ment, Én meg csak ültem otthon és unatkoztam. Muszáj volt írnom neki.
Milyen apáskodni? 
Haha... 
Unatkozom. :/
Azt hittem te imádsz egyedül fetrengni otthon! 
Igen, de már megszoktam, hogy idegesít valaki! 
Kösz
Nem csak rád értettem. 
Szóval most azt akartam elmagyarázni a sajátos stílusodban, hogy hiányzom? 
Mondjuk... de nem tudok menni sehova. 
Miért? 
Mert nem vagyok felöltözve. 
Pizsama van rajtad? 
Nem. 
Melegítő? 
Nem. 
Rövidnadrág és trikó? 
Nem. ;) 
Kevesebb vagy több? 
Bugyi, póló ;) 
Hmm, nincs kedves képet küldeni? 
Nincs. 
Jó, akkor lehet hogy mégis átugrom hozzád... 
És ha addigra felöltözöm? 
Ne tedd. 
Mikor jössz? 
Ahogy lelépek. 
Vagyis? 
Vagyis most indulok. 
Muszáj volt kuncognom, hiszen ennyivel sikerült elcsábítanom. Kb. egy óra múlva csöngettek, majd kinyitottam az ajtót. Louis végig nézett rajtam és megnyalta a száját, mire kuncogva léptem közelebb hozzá és a nyakát átkarolva megcsókoltam, miközben Ő az egyik kezét óvatosan fenekemhez vezette és megemelt, mire belemosolyogtam a csókba és lábaimmal átöleltem a derekát. Egyik lábával belökte az ajtót, miközben a csókunk egyre hevesebb lett. A kanapéhoz vitt, ledöntött rá és közben fölém mászott, de emiatt elváltunk egymástól és az egyik kezemet a mellkasára tettem.
-   Nem. - vágtam rá gyorsan. - Túl korai.
-   Nehéz neked ez az egész, ugye? - kérdezte Louis halkan, mire bólintottam. - Nem baj Kicsim, mindent a maga idejében! - simogatta meg az arcom halvány mosollyal.
-   Szeretlek! - mosolyogtam, majd megsimogattam az arcát.
-   Én is! - mosolygott. - És beszélnünk kell! - mondta, majd lemászott rólam, mire felültem és mellém ült.
-   Miről? - kérdeztem kissé ijedten.
-   Te most megijedtél? - vigyorodott el.
-   Nem! - vágtam rá elmosolyodva, majd meglöktem.
-   Azt szeretném, ha hozzám költöznétek! - nézett a szemembe, mire hatalmas mosoly terült el az arcomon és a nyakába ugrottam.
Szorosan húztam magamhoz és arcomat a nyakába fúrtam.
-   Ez egy igen? - kérdezte óvatosan.
-   Tudod, nagyon jólesik, hogy Te nem elmész és leszarsz, hanem közelebb akarsz vinni magadhoz! - szorítottam magamhoz.
-   Szerintem ez a lakás nem megfelelő ahhoz, hogy itt élj egy kisgyerekkel, ez a hely nagyon kicsi, elég lelakott és tudom, hogy Te szeretsz itt élni, de ez a környék sem a legtökéletesebb számotokra. Valamint szeretném, ha nem kéne átutaznunk a fél várost, hogy találkozzunk. Mi lesz, ha valami baj lesz veled? - sorolta.
-   Louis, szívesen hozzád költözöm! - fogtam a kezeim közé az arcát nagy mosollyal.
Ő nagy mosollyal szorított magához.
-   Szeretlek! - súgta.
-   Én is! - mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam a szájára, amit utána viszonzott.
-   És ma ilyen bújcsi nap van? - kérdezte mosolyogva.
-   Bújcsi? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-   Bújós! - mondta, mire elmosolyodtam.
-   Pontosan. - bólintottam. - De mi lenne, ha nem a kanapén bújcsiznánk, hanem a szobámban? - kérdeztem mosolyogva.
-   Jó. - bólintott mosolyogva, majd felállt, ahogy Én is és őt követve bementem a szobámba.
Levette a pólóját, majd a nadrágját is és bedőlt az ágyba. Kuncogva néztem végig az elterült Louis-n. Az ablakhoz mentem, leengedtem a redőnyt, így a félhomályban feküdtem Lou mellé.
-   Régebben azért voltak kockáid... - simítottam végig a hasán kuncogva.
-   Jól van, na! Apukásodnom kell! - nevette el magát.
-   Tényleg! - mosolyodtam el, majd rá néztem.
-   Mit mondunk Eliott-nak? - kérdezte.
-   Az igazat? - rántottam vállat mosolyogva.
-   És Louis-nak hívjon, vagy... - nézett rám kérdőn.
-   Ahogy szeretnéd, de ha tényleg komolyan gondolod, felőlem hívhat apának, tök cuki lenne. - mosolyogtam rá. - Így is nagyon felnéz rád és nagyon szeret.
-   Megbeszéltük. - mosolygott rám.
Én feljebb kúsztam, majd hasra fordultam és megcsókoltam Louis-t. Elmosolyodott, mire mintha kissé felbátorodtam volna, egyik lábamat átlendítettem rajta és úgy csókoltam. Még nőtt a mosolya, miközben egyik kezét a hátamra simította, majd onnan le a fenekemre. Kissé én is elmosolyodtam és bal kezemmel megfogtam azt a kezét, ami a fenekemen pihent. El akartam lökni, de kezdte elmélyíteni a csókot, amibe belementem, ugyanis imádtam, ahogy csókol, szóval ahelyett, hogy eltoltam volna a kezét, inkább végigsimítottam az alkarján felfelé, majd a felkarjára simítottam, ahol éreztem az izmait, mire kissé megharaptam az ajkát és erősebben fogtam a karját. Éreztem, ahogy halkan ajkaimra nevet, mire elmosolyodtam és fogaimmal elengedtem az ajkát, majd felültem rajta és közben most fentről lefelé simítottam végig a karján, de már elhúztam azt a fenekemtől és összefűztem az ujjainkat.
-   Szexi vagy! - vigyorgott rám kissé szuszogva.
Én csak kuncogtam, majd a szabad kezemen a mutató ujjammal végigsimítottam Louis felső testén, egészen alsójának széléig.
-   Ha ezt így folytatod, egy percet sem tudok várni rád. - nézett fel rám komolyan, mire elmosolyodtam.
-   Én azt hittem, hogy az anyukák nem szexik. - mondtam mosolyogva.
-   Hát ezt nagyon rosszul hitted! - mondta és hirtelen maga alá gyűrt, de ő négykézláb helyezkedett el fölöttem, kezeivel a fejem mellett támaszkodott, de az én lábaim még mindig átölelték a derekát, míg kezeim a nyakát és lehúztam magamhoz egy puszira.
-   Most ezt Briana-ra érted, vagy rám? - mosolyogtam pimaszan.
-   Briana egy ribi, aki azt hitte, hogy szerelmes vagyok belé, mert valójában majdnem lett valami komolyabb köztünk, de aztán jött Danielle, majd egy hercegnő. - mondtam.
-   Ki az a hercegnő? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-   Te! - mosolygott.
-   Hát sok mindennek elmondanám magam, de hercegnőnek nem. - nevettem.
-   Pedig az vagy! - mondta mosolyogva. - Az én hercegnőm.
-   Te pedig a hercegem. - mosolyogtam rá, majd megpusziltam.