Eliott - 4

* Louis Tomlinson*
Nagyon is találkozni akartam Abigel-lel, de fogalmam nem volt róla, hogyan kéne ezt összehozni... Be kellett volna vallanom az egészet Danielle-nek és Abigel-nek is.

Éppen rohannom kellett volna, ugyanis nagyon is késésben voltam a családi vacsoráról és még éppen, hogy kiértem Londonból, amikor egy sikítást hallottam. Egy női sikítást, ami miatt megborzongtam és rögtön félre álltam. Borzasztóan fájdalmas sikítás volt és tudtam, hogy egy nő volt...
Kipattantam és a hang irányába indultam.
-   Ne bánts, kérlek! - hallottam a zokogó hangot.
-   Nem megmondtam, hogy kussolsz?! - üvöltött egy férfi. - Abigel, egy idióta liba vagy! Megmondtam, hogy nem találkozgathatsz más férfival, nem?!
Rögtön rádöbbentem, hogy valóban Ő sikított. Rohanni kezdtem és addig meg sem álltam, amíg meg nem láttam a nálam jóval alacsonyabb, de kigyúrt férfit. Abigel is magasabb volt nála, de mégis rettegés látszott a szemeiben és remegett.
Nem gondolkoztam, egyszerűen elkaptam a pasi kabátjának nyakát hátul és elrántottam Abigel-től.
-   Még ide is hívod a gazdag hólyagot? - röhögött gonoszan a férfi. - Kell a pénze, mi? Hányszor hagytad, hogy megdugjon?! - köpte a szavakat Abigel-nek. - Nem kell dolgoznod, majd eléldegélsz a hátán, nem? - röhögött, majd felém fordult. - Te meg hogy lehetsz olyan idióta, hogy hagyod neki?! Csak a pénzed és a hírneved kell neki, mert egy utolsó ribanc! Eljátssza, hogy neki nem kell semmilyen ajándék, sem puccos hely, majd elkezd követelőzni!
Biztattam magam, hogy hazudik, mégis ott voltak a kételyeim.
-   Ne merj a közelébe menni! - mondtam, majd közelebb léptem a nekem a mellkasomig is alig érő pasihoz, majd behúztam neki egyet.
-   Ch, ugyan olyan undorító ribanc maradsz! - röhögött, majd elrohant.
-   Louis, annyira köszönöm... - motyogott félve Abigel.
-   Gyere. - mondtam, de hangom rideg volt.
Hihetetlenül sajnáltam és legszívesebben magamhoz szorítottam volna, de ott van az esély, hogy valóban csak a pénzre van szüksége.
-   Te hiszel neki?! - nézett fel rám döbbenten.
Nem szólaltam meg, mire mérges lett.
-   Ő Eliott apja volt. - törölgette a szemét. - De nyugodtan higgy neki, végül is, Őt ismered, nem?! Én vagyok az, aki leszarja a fiát, nem?! - kezdett kiabálni. - Mi a francért hittem, hogy más vagy? - nevette el magát keserűen. - Megértem, hogy bizalmatlan vagy, mert Én is az vagyok, de kibaszottul bíztam benned és lehet, hogy neked nem jelentett semmit az a randi, de nekem évek óta az első randim volt és az első csókom. - kiabálta, majd közelebb lépett, szinte teljesen elém. - Még az is jobban esett volna, ha végignézed, ahogy agyonver! - mondta halkan a szemembe nézve, majd megindult.
Így is Londonon kívül voltunk, de elindult az út mellett a magas fűben valamerre.
Lefagytam. Előkaptam egy cigit, majd leguggolva gondolkoztam, miközben egyre csak fogyott a cigi.
Miután eldobtam a csikket beültem az autómba.
Útközben óvatosan figyeltem a pusztát, amin elindult Abigel.
Megláttam az alakját, ahogy a fűben feküdt. Nem érdekelt semmi, keresztbe megálltam az úton, így pont az alakját világította meg az autóm lámpája. Kipattantam és megindultam felé. Láttam, ahogy a levelet olvassa, amit Én küldtem nekik. Meg akartam mutatni a családomnak, hogy mit küldött nekem Eliott, így az Ő levele a zsebemben lapult. Előszedtem, széthajtogattam és csöndben, minden szó nélkül lefeküdtem Abigel mellé, majd a kezébe csúsztattam a fia levelét. Végigolvasta és közben mosolygott.
-   Sosem gondoltam volna, hogy megjegyzi amit Louis bácsiról mesélek. - mondta mosolyogva, mire elmosolyodtam.
-   Sosem értettem, miért boldogok az ember, csak mert velem találkoznak. - mondtam halkan mosolyogva, Abigel arcát nézve, de nem nézett rám.
-   Mert szeretnek téged. - mondta.
-   Már rájöttem milyen érzés ez. - mondtam mosolyogva. - Tudom milyen, mikor minden vágyad, hogy találkozz azzal a valakivel. Tudom milyen borzasztó, amikor fájdalmat okozol neki, vagy amikor sírni látod. - mondtam halkabban, - Sajnálom, hogy bizalmatlan voltam. - mondtam halkan.
Már nem mosolygott, egyszerűen visszaadta Eliott levelét, majd az enyémet összehajtotta és a zsebébe csúsztatta. Biztos voltam benne, hogy utál, de mint mindig, most is meg tudott lepni.
Óvatosan közelebb húzódott, majd a fejét a vállamra tette, majd óvatosan hátáról az oldalára fordult, így felém volt fordulva.
-   Ha már ilyen aranyos vagyok, legalább átkarolhatnál! - fogta meg a kezem, majd óvatosan a csípőjére helyezte, így tipikus romantikus, ölelkezős helyzetben voltunk, ami nekem tetszett, de ez nem vall Abigel-re.
-   Azt hittem, hogy utálod a romantikus dolgokat. - néztem le rá mosolyogva.
-   De ha megköveteli a helyzet, megadom magam. - mondta. - Ugyanakkor félek, hogy a hajamba másznak a hangyák. - mondta kuncogva, mire elnevettem magam.
-   Nem haragszol? - kérdeztem tőle.
-   De igen. - vágta rá. - Mindig haragszom rád! - nézett fel rám.
-   Miért?! - néztem rá értetlenül.
Arcunk nagyon közel volt egymáshoz, de ez most annyira nem foglalkoztatott, mint örökös haragjának oka, Őt viszont annál inkább. Végignézett az arcomon, majd a számon akadt meg a tekintete és óvatosan közelebb hajolt, majd egy puszit nyomott a számra, amit nem viszonoztam, csak mosolyogtam ezen.
-   Többek közt ezért is! - utalt arra, hogy nem pusziltam meg. - Azért is, mert szerencsés vagy.
-   Mert randiztál velem és most itt fekszel? - kérdeztem mosolyogva.
-   Nos azért is. - vigyorodott el. - De leginkább a kinézeted és a tehetséged miatt.
-   Gyönyörű vagy. - néztem le rá mosolyogva, majd a kezemet óvatosan a fenekére csúsztattam. - Van rajtad húsi.
-   Tényleg? - nézett fel rám felhúzott szemöldökkel. - Nálunk azt hájnak nevezik, de Te tudod. - rántott vállat, mire felnevettem.
-   Nálunk az ilyen lányokat gyönyörűnek nevezik. - mosolyogtam rá.
-   Nálunk azt amit fogdosol fenéknek. - nézett fel rám.
-   Tudom. - vigyorogtam rá.
-   Fejezd be! - lökte el a kezem.
-   Mérges vagy? - kérdeztem mosolyogva.
-   Mindig. - vágta rá.
-   És mi volt a betegséged? - kérdeztem elkomolyodva, mire sóhajtott.
-   Rákos voltam. - mondta.
-   Nagyon erős nő vagy. - simogattam meg az arcát.
-   Csak nem hercegnő, sem tündér. - mondta.
-   Az Én tündérhercegnőm. - mondtam mosolyogva, majd egy puszit nyomtam a homlokára.
-   Ez már túl sok! - lökte le a kezem, majd felállt és leporolta magát, felhúzta a nadrágját, majd a pulcsiját is megigazította.
Én elnevettem magam ezen.
-   Most igazán tönkretetted ezt a pillanatot. - néztem fel rá mosolyogva.
-   Cserébe segítek felállni Louis bácsi. - vigyorgott, majd a kezeit nyújtotta, mire megfogtam és magamra rántottam, majd hirtelen fordítottam a helyzetünkön és fölötte tartottam magam és rá kacsintottam.
-   Louis bácsi egy pedofil állat vagy. - nevetett alattam, mire elnevettem magam, majd szenvedélyesen megcsókoltam, ami úgy meglepte, hogy először nem csókolt vissza, majd mégis és közben kezeivel óvatosan átkarolta a nyakam, majd ujjait óvatosan a hajamba csúsztatta, mire elmosolyodtam.
-   Eljössz velem. - simogattam meg az arcát, amikor elhúzódtunk egymástól.
-   Hova? - kérdezte.
-   A családomhoz. - mondtam mosolyogva.
-   Utálni fognak, remélem tudod! - nézett fel rám.
-   Nem fognak. - mosolyogtam rá. - Viszont nagyon késésben vagyunk, úgyhogy menjünk. - mondtam, majd óvatosan lemásztam róla, majd mindketten felálltunk.
-   Örülök, hogy az első nem hivatalos randi után nem dugsz meg a pusztában. - mondta vigyorogva, mire elnevettem magam.

*Abigel Blue*
Útközben tök jót beszélgettünk és egy hatalmas ház elé érkeztünk.
-    Imádni fognak! - mosolygott rám Louis.
-    Persze, hiszen olyan imádni való vagyok. - forgattam meg a szemem, majd kiszálltam és Ő is így tett.
Mosolyogva léptem mellé, majd felnéztem rá oldalról. A pillantásomban benne volt egy kis huncutság és majdnem elmosolyodtam, de nem.
Ő elnevettem magát ezen, majd oldalról magához húzott és egy puszit nyomott az arcomra, mire elnevettem.
-   Abigel Blue! - hallottam a nevem valahonnan, mire megpördültem és megláttam az unokatesómat.
-   Te? - néztem rá nagy szemekkel.
-   Én láttam! - rohant felém.
-   Dana... - mondtam volna, de szorosan magához szorított.
-   Annyira édesek vagytok! - szorongatott. - Mondtam, hogy egyszer Mrs. Tomlinson leszel!
-   Nem járunk. - toltam el magamtól.
-   Ch, persze... - forgatta meg a szemét. - Senkinek nem hagyod, hogy puszilgasson és ölelgessen! Ha mégis, akkor folyamatosan morogsz közben, most viszont nevettél! - érvelt.
-   Akkor sem. - vágtam rá.
Dana kérdőn nézett fel Louis-ra, aki igazat adott nekem.
-   Akkor is láttam! - vigyorgott. - Jó most rohannom kell, de majd szekállak! - vigyorgott, majd elrohant.
-   Nem normális. - forgattam meg a szemem.
Louis felnevetett, majd megfogta a kezem és a ház felé indultunk.
-   Remélem tudod, hogy ritka alkalmak egyike ez. - pillantott a kezünkre.
-   Tudom. - mosolygott, majd benyitott.
-   Fiam, csak nem sikerült megérkezned?! - lépett oda Jay, majd nagy mosollyal nézett rám. - Abigel!
-   Meséltél rólam! - böktem meg a könyökömmel Louis-t vigyorogva.
-   Örömet szerez neked? - nézett le rám vigyorogva.
-   Most elrontottad! - morogtam.
-   Mindenki hallott már rólad. - mosolygott Jay.
-   Sok rosszat? - kérdeztem, mire Jay nevetett.
-   Csak jókat hallottunk. - nevetett.
-   De dicsérgess, mert nem sok jó tulajdonságom van! - néztem fel Louis-ra.
-   De igen. - vágta rá, majd hátulról megölelt.
Hirtelen kopogtak a hátunk mögött aztán nyílt az ajtó.
-   Nem akarok zavarni... - hadarta Dana, majd gyorsan körülnézett. - Sosem voltam még itt... - jegyezte meg ezt is hadarva. - Gyönyörű ház... - mosolyodott el, de ezt mind egy másodpercen belül hadarta el. - Hozzád jöttem Abigel, mert Te rossz vagy és valami nagyon rosszat csináltam! - hadarta, majd megölelt. - Olyat, amit Te már tuti többször és csak egy vállrántással kezeltél, de Én nem! Én nagyon rossznak érzem magam, mármint nem annyira mint Te, de azért eléggé! - hadart.
-   Dana! - toltam el magamtól. - Nyugi, semmi baj! Mondd el szépen mit csináltál!
-   Megtéptem egy lányt! - mondta ijedten, majd hirtelen a nyakamba borult. - Nem akarok olyan lenni mint Te! - motyogta a vállamba.
-   Kösz... - morogtam.
-   Tudod, hogy nem úgy értettem, nem akarlak megbántani... - hadarta.
-   Tudom. - mosolyodtam el. - Tisztában vagyok vele, hogy nem jó olyan lenni, amilyen Én vagyok, mert Én vagyok Én. - magyaráztam.
-   Még mindig nem vagy okos. - kuncogott.
-   Dana! - szóltam rá és elnevettem magam. - Ne aggódj emiatt, senki nem fog rossz embernek gondolni, titokban tarthatod, de ahhoz már kicsit késő... Én is megtéptem már idegesítő ri... - mondtam volna, de Dana közbe vágott.
-   Tudod Louis anyukája előtt igencsak nem lenne rossz, ha megjátszanád milyen aranyos vagy. - kuncogott.
-   Kaptam egy tanácsot hogy legyek jó, egy hogy legyél rossz tanácsért? - nevettem el magam, mire csak felnevetett.
-   Igen. - nevetett.
-   Tehát Én már sok idegesítő nőszemélyt megtéptem és nem attól lettem rossz ember! - ráztam a fejem. - Azt a negatívságom, a bunkózás, a lobbanékonyságom és a sértődékenységem okozza! - soroltam.
-   Úr Isten most kb. betörtem egy házba! - ijedt meg Dana.
-   Ez ellen nagyon könnyen tehetünk! - mondtam unottan, majd kinyitottam az ajtót, kilöktem rajta és becsuktam.
-   Abigel! - hallottam a felháborodott hangját.
-   Menj haza! - vágtam rá.
-   Így szereted a családod? - nevetett Jay.
-   Mindig pánikba esik! - forgattam meg a szemem. - Betört egy házba?! Na és? Nem vitt el semmit! Én egyszer bementem a szomszédba éjjel mert azt hittem meghalt a bácsi, de nem csak horkolt. - mondtam.
-   Tényleg hatalmas figura vagy. - nevetett Jay.
-   Gyere! - mondta, majd az ölébe kapott és elkezdett velem szaladni valamerre.
Egy nappaliba érkeztünk és ott ült az egész család, akik Louis akciója miatt minket néztek.
-   Család, bemutatom Abigel-t! - vigyorgott Louis, majd letett.
-   Ahányszor felhívsz, fél órát ecseteled, hogy mennyire különleges! - sóhajtott Fizzy vigyorogva, mire elnevettem magam.
-   A különleges egy kedves szó a furára. - néztem fel Louis-ra karba tett kézzel.
-   Nem. - vágta rá.
-   De igen. - bólogattam vigyorogva. - Ha valakit nem akarunk megbántani, de elég furán néz ki a pulcsija, akkor az különleges. Ha nagyon ronda a pulcsi, de még mindig kedvesek akarunk lenni, akkor azt mondjuk, hogy érdekes. Mármint Én nem csak mások. - magyaráztam, majd vállat rántottam. - Én megmondom, ha valami úgy szar ahogy van. - vigyorodtam el.
-   Oké, vágom miért szereted. - nevetett Lottie.
-   Tehát mit gondolsz különleges vagyok, vagy érdekes? - kérdeztem karba tett kézzel, felvont szemöldökkel, de vigyorogva.
-   Csőbe húztak! - nevetett Daisy, majd mellém lépett.
-   Gonosz vagy! - vigyorgott Louis.
-   Tudom. - rántottam vállat.
-   Csodálatosan különleges vagy. - mosolygott, majd közelebb lépett. - Szerethetően fura és rendkívül érdekes a szó eredeti jelentésében.
-   Tudod mit kell mondani. - mosolyodtam el.
-   Hát ezt nagyon jól látod! - vigyorgott.
Azért mindenkinek bemutatkoztam, majd elhelyezkedett mindenki.
Ment a beszélgetés össze-vissza, de Lottie felém fordult.
-   Mesélsz a Eliott-ról? - fordult felém mosolyogva, mire elmosolyodtam.
-   Véleményem szerint elég okos és talpra esett, bátor és természetesen Ő a mindenem. - mosolyogtam rá.
Egyszerűen mindenkivel tök jól el tudtam beszélgetni, majd mikor már igencsak késő volt, Louis kisebb féltesói már aludtak, jött egy SMS-em Dana-tól.
Megnyitottam és semmi mást nem láttam, csak egy banánt, ami mellé egy kérdőjelet tett.
Ez mit jelentett? Lefekszem-e Louis-val. Én rögtön visszaírtam neki.
"gyere a ház elé!"
Egy mosolygóst írt vissza, majd megböktem Louis-t és felpattantam.
-   Hova mész? - kérdezte értetlenül, mire elnevettem magam, majd az ajtójuk felé igyekeztem.
Mikor kinyitottam, ott állt előtte Dana egy banánnal a kezében. Én kikaptam a kezéből, gyorsan kibontottam, majd elkaptam a lányt és az arcába nyomtam a banánt.
-   Kis rohadék vagy! - mondtam, miközben vigyorogva jól szétkentem az arcán.
-   Abigel! - küzdött nevetve.
-   Na, a közelembe ne gyere! - töröltem bele a kezemből a banánt a nadrágjába, majd beszaladtam és becsuktam az ajtót.
-   Velem alszol! - jelentette ki Louis vigyorogva és úgy figyelte a reakcióm.
-   És ha Ernie-vel akarok aludni? - néztem fel rá vigyorogva, karba tett kézzel.
-   Nem férsz bele az ágyába. - jelentette ki magabiztosan.
-   Ch, mert a tiedbe igen? - kérdeztem karba tett kézzel.
-   Az enyémbe igen. - mondta, majd berogyasztott, átölelte a derekam és a hátára kapott, mint egy krumplis zsákot.
-   Tegyél le! - kezdtem nyekeregni.
-   Hova viszed azt a szegény lányt? - kérdezte nevetve Fizzy.
-   Ágyba. - vágta rá Louis, mire elnevettem magam és a fenekére csaptam.
-   Ez igencsak konkrét volt. - nevetett fel Lottie.
-   Gyerekek! - nevetett Jay.
-   De nem úgy viszem ágyba. - röhögött Louis. - Vagyis ki tudja... - mondta, mire nagyobbat csaptam a fenekére, amit viszonzott.
-   Louis! - nevettem fel.
-   Semmi baj, gyere! - mondta, majd megindult velem a lépcsőn.
Felrohant velem a kezében, majd benyitott egy szobába, majd halkan becsukta az ajtót és utána az ágyra dobott, amin nevetnem kellett, majd felém mászott, de csak mosolyogva nézett végig rajtam. Mosolyogva csúsztattam egyik kezem a hajába, de csak is a szemébe néztem mosolyogva.
-   Nagy ribi lennék, ha azt tenném amire mindketten gondolunk. - vigyorogtam rá. - De nyugodj meg, nem leszek, mert azt hiszem mindketten tudjuk mi lehet ennek a következménye...
-   Menj zuhanyozni. - nyomott puszit a homlokomra, majd le akart mászni rólam, de mindkét karommal átkaroltam a nyakát, lehúztam magamhoz és már majdnem összeértek az ajkaink, amikor megszólaltam.
-   Ugye tudod, hogy ahogy hazamegyünk, szinte lehetetlen, hogy találkozzunk, vagy ilyesmi? - kérdeztem.
-   Nem. - vágta rá. - Csak bízd rám. - vigyorodott el, majd megcsókolt.
-   Louis, mindkettőnknek gyereke van, ráadásul Én Manchester-ben lakom, Te pedig ahol kedved van.
-   Miért nem nézed egy kicsit a dolgok jó oldalát? - kérdezte édes mosollyal.
-   A világ egyik legnegatívabb nőjétől kérdezed ezt, de akárhogy nézem, ennek nincs jó oldala! Te gazdag vagy, kibaszott jó pasi, csodálatos énekes, egy gyönyörű kisfiú apukája és egy hozzád illő modell barátnőd van, ezek mellett vicces vagy, kedves, kellően pimasz és szórakozott. - soroltam. - Ezzel szemben én egy eladósodott, a béka segge alatt lévő, ronda, gondterhelt, tehetségtelen, negatív, lobbanékony, utálkozó, megviselt ex-tinianyuka. - soroltam.
-   Miért fontos, hogy összepasszoljunk? - kérdezte mosolyogva.
-   Mert megsavanyodnál mellettem! - nevettem el magam keserűen.
-   Szerintem pedig te lennél sokkal vidámabb velem! - nyomott puszit a homlokomra.