Éppen rohannom kellett volna, ugyanis nem volt fél órám se az edzés kezdetéig, de Én még otthon voltam, amikor kikaptam a leveleket a postaládából. Az egyiken megakadt a szemem, mert nem ismertem a feladót, így elkönyveltem, hogy az egyik rajongó küldte, vagyis a táskámba tettem, hogy majd elolvashassam.
Szerencsére hamar megérkeztem a Manchester-i stadionhoz, köszöntöttem a csapattársaimat, majd előkaptam a levelet, hiszen még a másik csapat edzett. Gyorsan felbontottam és rögtön olvasni kezdtem:
"Kedves Louis bácsi!
Tudom, hogy nem ismersz, mert még sosem találkoztunk, de Anya nagyon sokat mesél rólad. Azt mondta nagyon jó ember vagy és csodálatos hangod van, nagyon különleges. Nagyon szeret téged. Apáról sosem mesél, csak azt mondta, hogy rossz ember. Sosem szerette Anyát. Anya sokat sír, mert azt hiszi, hogy nem tud rólam rendesen gondoskodni, pedig ez butaság. Én nagyon szeretem Őt és tökéletes anyuka. Azt mondta, hogy nagyon boldog lenne, ha találkozhatna veled, de nincs esély erre. Anya nagyon beteg volt, de már meggyógyult. Én arra szeretnélek kérni kedves Louis bácsi, hogy valahogyan találkozz Anyával, mert azt szeretném, ha vidám lenne.
Eliott"
A levél hihetetlen aranyos gyerekírással készült, így biztos voltam benne, hogy a kisfiú írta. Nagyon meghatott a levél és rögtön gondolkozni kezdtem, hogy vajon hogyan tudnék találkozni Eliott anyukájával.
- Te levelezel? - lépett mellém Olly nevetve. - Nincs telefonod?
- Olvasd el. - adtam oda neki.
Ő egy idő után elmosolyodott, majd mikor végigolvasta mosolyogva adta vissza.
- Én a helyedben mindenképp találkoznék velük. - mosolygott.
- Én is ezt tervezem, csak nem tudom mikor és hol. - rántottam vállat sóhajtva.
- Hívd el őket a meccsre! - mosolygott.
- Jó ötlet! - bólintottam mosolyogva.
- Szerezz nekik jegyet és akkor majd találkozhattok! - mondta, mire mosolyogva bólogattam.
* Abigel Blue *
Végre hazaértem a kávézóból, Eliott természetesen már aludt az ölemben. Óvatosan tettem az ágyra, majd halkan behajtottam a szobája ajtaját és a konyhába mentem. Gyorsan elmosogattam és utána még halkan kimentem a kis lakásból, megnézni a postát. Végignéztem a csekkeket, majd az utolsó levélen megakadt a szemem. Feladó: Louis Tomlinson.
Ez igazán érdekelt, mert pontosan tudtam, hogy valószínű ez valami kamu. Azért mégiscsak 21 vagyok! Nyilván rájövök, hogy nem a valódi Louis írhatta.
Felszaladtam a lépcsőkön, majd csöndben léptem be a lakásba. Halkan csuktam be az ajtót és leültem a kanapéra. Rögtön felbontottam a furcsa levelet.
"Kedves Eliott!
Nagyon szívesen megismerkednék veled és anyukáddal is. Biztos vagyok benne, hogy anyukád egy nagyon erős nő és abban is, hogy nagyon jó anya. Én is nagyon szívesen találkoznék anyukáddal, hogy személyesen beszélgessünk. Remélem, hogy szeretitek a focit, mert küldtem nektek három jegyet a vasárnapi jótékonysági meccsre, amin részt veszek. Ott találkozhatunk személyesen. :) A jegyeket kérlek add oda anyukádnak, nehogy elvesszenek!
Louis"
A boríték tényleg tartalmazott még két jegyet az említett meccsre, valamint Louis leírta a telefonszámát a levél legaljára. Így már elhittem, hogy valóban Ő a feladó, hiszen a kézírása is felismerhető volt. Az egyetlen probléma az volt, hogy szombat éjjel volt. Természetesen holnap nem dolgozom és azt is tudtam, hogy a legjobb barátnőmet, Gabriellát hívom magammal, csak azért hirtelen ért ez az egész.
Szia!
VálaszTörlésHuha lehengerelt....