Eliott - 3

*Louis Tomlinson*
Fogalmam nem volt róla, hogy miért hívtam el. Egyszerűen muszáj volt. Danielle hazautazott, Én csak azt mondtam neki, hogy még van egy kis dolgom. Természetesen késésben voltam, ugyanis a csapattal találkoztam és dumáltunk még egyet.
Így kissé gyorsan haladtam Manchester utcáin.
Mikor végre megérkeztünk, Eliott focizott a ház előtt, Hannah, Gabriella és Abigel pedig nézték, miközben Abigel cigizett.
Gyorsan kipattantam és mosolyogva dőltem az autónak.
-    Anya, most sem focizol velem? - nyafogott Eliott.
-    Nem. - mondta Abigel sóhajtva, majd rám pillantott és elmosolyodott.
-    Nem tudtam, hogy dohányzol. - mosolyogtam rá.
-    Anya csak akkor cigizik, ha Mama és Papa nincs itt, vagy nem hallja. - oktatott ki Eliott vigyorogva.
-    Pontosan. - bólintott Abigel vigyorogva.
Egy fekete farmer volt rajta és egy pulcsi. Én is hasonlóan lazán voltam felöltözve.
-    Elmondod hova viszel? - kérdezte mosolyogva.
-    Egy fura, mégis élvezhető randira. - vigyorogtam rá.
-    Semmi túl romantikus, túl nyálas, túl drága? - kérdezte mosolyogva.
-    Semmi. - biccentettem.
-    Ennyit arról, hogy Te soha többet senkivel nem mész sehova! - vigyorgott rá Gabriella.
-    Ez csak egy randi! - mutatott rá. - És nem azt mondtam, hogy nem megyek sehova, hanem hogy nekem nem lesz soha többet párkapcsolatom! És ezt be is tartom.
Majd kiderül...
-    Persze... - forgatta meg a szemét Hannah.
-    Jó, menjünk mert nem fejezik be! - sóhajtott rám nézve Abigel, majd eldobta a cigijét és rátaposott.
Beültünk mindketten, majd már útközben egész jól elbeszélgettünk.
-    Nem bízol a férfiakban, ugye? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-    Nem. - mondta. - Nem tudom, hogy valójában melyik kérdést kéne feltennem, azok közül amik a fejemben kavarognak...
Én elmosolyodtam.
-    Mindet. - mondtam mosolyogva. - Tudom, hogy érdekel Freddie, Briana, Danielle, a srácok... - soroltam.
-    Tehát nem zavar? - kérdezte.
-    Azt kérdezel amit csak szeretnél. - bólintottam mosolyogva.
-    Oké. - vigyorodott el. - Milyen érzés apukának lenni?
-    Elég keveset látom Freddie-t, de csodálatos. - mondtam mosolyogva.
-    Jó tudni, hogy van akit érdekel a gyereke... - bólintott mosolyogva.
-    Fáj, hogy elhagyott, még most is? - néztem rá, mire elkomolyodott Ő is.
-    Nem. - mondta, majd elmosolyodott. - Valójában szeretem, hogy ketten vagyunk. Nem keresek senkit harmadiknak. - magyarázta mosolyogva, majd rám pillantott. - Miért hívtál el? Danielle?
-    Szerettem, de most nem tudom... - motyogtam.
Valójában biztos voltam ebben a szerelemben, amíg nem jött Abigel. Ő annyira más... Sokkal szabadabb, vadabb...
-    Jó, kérdezek mást. - kuncogott. - Briana? Jártatok?
-    Nem. - mondtam, majd elmosolyodtam. - Tudod egy buli után... - mondtam, majd elnevettem magam.
-    Ja, velem is ez történt, csak 16 évesen. - mondta mosolyogva. - De igazából örülök, hogy akkor lettem terhes, mert ha később történt volna, nem egy lehetőségként fogtam volna fel. Így inkább úgy fogtam fel, hogy "Hú de nagy buli lesz, egy kisbaba, nagy has, cuki ruhák..." - mondta, majd elnevette magát. - Annyira nem volt nagy buli.
-   Egyszer eljöhetnétek hozzám LA-be. - néztem rá mosolyogva.
-   Nyár van. - mosolygott rám. - Dolgozom, de Eliott ráér.
-   Hol dolgozol? - kérdeztem.
-   Takarítónő vagyok egy kávézóban. - mondta, majd elnevette magát. - Fogadjunk, hogy nem randiztál még takarítónővel!
-   Csak mert még sosem találkoztam olyannal, mint Te! - mosolyogtam rá.
-   Édes vagy. - mosolygott szégyenlősen.
Éppen megérkeztünk a McDrive-ba, mire nevetve nézett fel. Megijedtem, hogy nem tetszik neki, de meglepett volna, ha e miatt nevetett volna.
-   Meki? - kérdezte nevetve. - Imádom.
Igen, itt azért eléggé megkönnyebbültem.
-   Azt hittem nem tetszik. - fújtam ki a levegőt mosolyogva.
-   Ne hidd, hogy engem egy puccos étteremmel el tudnál csábítani. - nézett rám mosolyogva. - Utálom amikor ki kell öltözni, vagy halkan kell beszélni, vagy csöndben kell lenni. Én sokkal inkább az vagyok, aki melegítőben letotyog a boltba, bevásárol édességeket és otthon nyugiban felzabálja.
Ezen elnevettem magam, ugyanis Én is elég lusta tudok lenni...
Miután megkaptuk a kajánkat, tovább hajtottam a következő helyre.
-   Megmondod hova megyünk? - nézett rám mosolyogva.
-   Moziba. - adtam be a derekam.
-   Kajával? - bökött az ölében pihenő zacskókra.
-   Pontosan. - bólintottam vigyorogva.
-   Oké, be kell valljam, hogy nálad furább férfivel még sosem találkoztam. - vizsgált felhúzott szemöldökkel. - De örülök, hogy nem egy gazdag sznob vagy! - nevette el magát. - Mármint tudtam, hogy jó ember vagy, de azért érted...
-   Értem. - nevettem el magam, majd megálltam, ugyanis megérkeztünk.
-   Ez a mozi már nem üzemel... - nézett rám meglepetten.
-   Nyugi! - vigyorogtam rá.
-   Ha megijesztesz, esküszöm, hogy sikítva hazafutok. - nézett rám
-   Gyere! - mosolyogtam biztatóan,
Ő sóhajtva szállt ki, majd mellém lépett és amíg Én beriasztottam az autót, végigmérte a valóban elhagyatott épületet, majd nagyon óvatosan egy kicsit közelebb csúszott hozzám.
-   Azt hittem bátor vagy. - pillantottam le rá vigyorogva.
-   Bátor vagyok! - húzta ki magát, majd megindult lendületesen az épület felé, majd a kilincshez nyúlt és ahogy benyitott, meglátta a meglepi vendéket, aki megszólalt volna, ha Abigel nem sikít fel és rohan oda hozzám, majd hirtelen megölelt, mire nevetve öleltem magamhoz. - Mozgott! - motyogott a mellkasomba bújva ijedten. - Kísértet! Vagy gyilkos! Louis, menjünk innen! Vagy azt a szellemet vidd el! Öld meg! - hadarta félve.
-   Bátorkám, Őt Én hívtam ide és nem kísértet. - nevettem. - Tehát ki a bátor?
-   Nem féltem! - lépett el tőlem hirtelen, majd megigazította a melegítőfelsőjét. - Én csak teszteltelek! De megbuktál a teszten! Nem mentenél meg! - mondta magabiztosan.
-   Hát hogyne! - nevettem el magam. - Akkor menj be! - biccentettem az ajtó felé.
-   Oké. - indult meg az ajtó felé nagyon bátran, majd megtorpant előtte és rám pillantott.
Elgondolkozott rajta, hogy mit is mondhatna, hogy ne látsszon rajta, hogy fél.
-   Azért mégis menjek? - vigyorogtam rá.
Ő csak hümmögve bólintott. Vigyorogva léptem mellé és a kilincs felé nyúltam, de közben óvatosan megfogta a másik kezem. Vigyorogva pillantottam rá, de a feje le volt hajtva.
-   Érezd magad különlegesnek. - motyogta.
-   A végén még Te fogod romantikussá tenni! - néztem rá vigyorogva.
-   Kétlem. - forgatta meg a szemét, de nem engedte el a kezem.
Benyitottam és mosolyogva engedtem előre az ajtóban.
-   Csak Én voltam! - mosolygott rá kedvesen Niall. - Gondolom ismersz.
Abigel csak mosolyogva bólintott.

*Abigel Blue*
-   Te pedig Abigel vagy. - nézett le rám mosolyogva Niall.
-   Nagyszájú, roppant negatív, szabályszegő és örök szingli. - soroltam vigyorogva a tulajdonságaim.
-   Meghódíthatatlan? - kérdezte Niall felhúzott szemöldökkel mosolyogva.
-   Abszolút. - bólintottam vigyorogva.
-   Mégis randin vagy. - vigyorgott rám Louis.
-   Jó, akkor most randin vagyok! - rántottam vállat. - Mindenki boldog?
-   Mutatok egy tök jó helyet! - mosolygott Louis.
-   Onnan is előugrik valaki? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-   Egy béka. - vigyorgott.
-   És a fülem mögül fog kiugrani? - forgattam a szemem unottan, karba tett kézzel.
-   Nem, a bugyidból. - kacsintott vigyorogva.
-   Na akadj le a bugyimról! Ne is gondolkozzál Te ilyenekről! - mondtam karba tett kézzel elkomolyodva. - De amúgy fekete. - vigyorodtam el pimaszan.
Láttam rajta, hogy meglepődött.
-   Mármint a bugyid? - kérdezte meglepetten.
-   Hát a tied színéről nem tudok! - rántottam vállat vigyorogva.
-   Honnan van neked ilyen beszélőkéd? - vigyorgott Louis kérdőn.
-   A személyiségemmel együtt járt! - rántottam vállat vigyorogva.
Louis elém lépett és kezeit óvatosan a derekamra csúsztatta.
-   Most meg akarsz csókolni? - néztem a szemébe huncut mosollyal.
-   Visszacsókolnál? - kérdezte Ő is vigyorogva.
-   Ha nem próbálod meg, sosem jössz rá. - vigyorogtam.
-   Hihetetlen egy nőszemély vagy. - vigyorgott, majd közelebb hajolt és megcsókolt.
Természetesen visszacsókoltam, ugyanis már jó pár éve erről álmodoztam és csalódnom kellett. Sokkal jobb volt mint álmaiban.
Közben a kezeimmel óvatosan átkaroltam a nyakát. Eddig kissé lehajolt hozzám, de most óvatosan ereszkedtem lábujjhegyre, így fel tudott egyenesedni kényelmesen, de a csókot nem szakítottuk meg.
Megmosolyogtatta, hogy kisebb vagyok nála, mire Én is elmosolyodtam.
Ahogy elhúzódtunk egymástól teljesen elpirultam.
-   Oké, nem tudom melyikőtökön lepődjek meg! - nevetett Niall. - Louis-n mert megszelídített, vagy rajtad, mert csöndben vagy, elpirultál és szégyenlősen bámulod a cipődet!
Visszaszóltam volna, de nem nagyon tudtam...
-   Felülmúltam a képzeleted? - nézett le rám vigyorogva Louis.
-   Egy kicsit... - kuncogtam.
-   Reméltem, hogy összejön. - kacsintott.
Oké, nem kérdés, hogy életem legjobb randija volt.

*Louis Tomlinson*
Három nappal később is az az este volt a fejemben. Egyszerűen annyira különlegesnek találtam Abigel-t. Tudtam, hogy ez így is van. Biztos voltam benne, hogy Ő egy különleges nő.

Éppen LA-ben ebédeltünk Dani-val amikor egy sikítást hallottunk.
-   Azonnal tegyél le! - sikított tovább az ismerős hang. - Addig biztosan nem maradok csöndben! - kiabált tovább Abigel, akit aztán már meg is pillantottam egy nagyon magas srác vállára dobva. - Eliott, verd agyon! - kiabálta a fiának, aki csak jót nevetett rajtuk. - Én esküszöm, hogy agyonverlek Peter!
-   Abigel, nyugodj meg! - nevetett a srác. - Amúgy mindenki minket bámul és csak közlöm, hogy szinte mindenki a fenekedet nézi...
Milyen igaza volt, ugyanis Én is azt vizsgáltam és nagyon is tetszett.
-   Tegyél le! - kiabált, majd elkezdte ütögetni a srác hátát.
-   Nem fáj, csak unom a visításod. - mondta röhögve Peter, majd letette a földre. - De akkor csöndben leszel? - kérdezte, mire Abigel bólintott.
Peter elengedte, de nem lépett tőle távolabb. Abigel rátaposott az egyik lábára, majd elvigyorodott.
-   Öcsi, nem jegyezted még meg, hogy mindig beszélek?! Nem leszek csöndben.
-   Ch, téged lehetetlen megnevelni, vagy normális viselkedésre rábírni. - forgatta a szemét Peter.
-   Csak akkor vagyok csöndben ha zavarban vagyok. - nézett fel rá karba tett kézzel.
-   És csak szerelmesen jössz zavarba. - vigyorgott lenézve rá. - Szerelmes vagy nővérkém? - húzta fel a szemöldökét.
-   Nem. - vágta rá. - Soha többet!
-   De igen! - vigyorgott a két méteres Peter. - Teljesen kivirultál, ma nem voltál negatív és sokat nevetsz és mosolyogsz. - sorolta vigyorogva. - Ahw szerelmes vagy!
-   Nem vagyok. - vágta rá Abigel szemrebbenés nélkül. - Te vagy és nem szerelmes, hanem idióta. De olyan hülye vagy, hogy rád dőlne a diliház!
-   Ilyen nővér mellett nincs szükség ellenségre. - forgatta meg a szemét Peter vigyorogva. - Tudom, hogy szerelmes vagy! - rántott vállat vigyorogva. - Sőt azt is tudom, hogy randiztál valakivel, csak azt nem mondta meg Ella, hogy kivel.
-   Fú, ha hazamegyek, megfojtom azt a libát! - morgott. - Nem mondhatod el anyáéknak se, meg senkinek!
-   Jó, de elmondod, hogy kibe vagy szerelmes? - nyaggatta mosolyogva.
-   Hülye lennék! - nézett Peter-re nevetve. - Amúgy sem vagyok szerelmes! Csak... olyasmi... - kuncogott és elvörösödött.
Oké, akkor Abigel szerelmes belém... ez az érzés valamely szinten kölcsönös...
-   Anya, mikor érünk már oda? - nézett rá nyafogva Eliott.
-   Ott van előtted! - mutatott a házra.
-   Mehetek? - nézett vidáman Abigel-re, aki bólintott.
Meglepett, hogy LA-ben láttam őket, de sajnos Dani miatt nem mehettem oda.
Órákkal később újra láttam Abigel-t, de egészen máshogy. Egy gyönyörű ruhában, de tornacipőben és egy gördeszkán, de Peter fogta a kezét, Ő nevetett és szerintem valami tanítás lehetett... Mi is ki voltunk öltözve Dani-val mert esküvőre mentünk.
-   Tuti, hogy seggre esek és eltöröm a farcsontom! - mondta Abigel.
-   Csak egy kicsit legyél pozitív! - sóhajtott Peter mosolyogva, aki a kezét fogta és segített neki közben.
-   És akkor nem kell az esküvőre mennem. - jelentette ki, majd elvigyorodott. - Ez pozitív volt!
-   Hozzád képest lehet... - nevette el magát Peter.
-   De nem akarok menni! - nyafogott Abigel. - Mire odáig lejutunk gyalog, szakállam nő!
-   Ő volt az anyuka, akinek a fia küldte a levelet. - mosolyogtam Danielle-re.
-   Akkor vigyük el őket! - mosolygott, mire bólintottam.
Természetesen mindketten belementek, hogy együtt menjünk, így beültek hátra.
-   Soha többet nem fogok gördeszkázni... - morgott Abigel.
-   Eddig azt mondtad, hogy tetszik! - nézett rá értetlenül Peter.
-   Már nem. - vágta rá.
-   Végig ilyen morcos leszel? - sóhajtott Peter.
-   Nem. - mondta és csak az ablakon bámult kifelé. - Csak rosszabb leszek.
-   Mi javítana a kedveden? - mosolyodott el az öccse.
-   Egy pisztoly. - vágta rá. - Meg egy fagyi. - mosolyodott el.
-   Most? - nézett rá felhúzott szemöldökkel Peter.
-   Előbb a fagyi aztán még eldöntöm, hogy szükségem van-e a pisztolyra. - magyarázta.
-   Vágom. - nevette el magát Peter. - Már nem mondhatod, hogy Louis kell, mert megoldható.
-   Segítek a kedveden? - néztem rá a visszapillantóból.
-   Csak kellett valami ami nem kivételezhető. - rántott vállat.
Én behajtottam a Mekibe és vettünk egy fagyit.
-   Elégedett vagy? - nézett rá vigyorogva Peter.
-   Sajnos. - morgott, de közben elmosolyodott.
-   Hogy férhet ennyi harag egy ekkora testbe... - nézett rá vigyorogva Peter.
-   Én kicsi vagyok és negatív, de okos... Te nagy és buta. - vigyorgott az öccsére.
-   Voltál már valaha is kedves valakivel? - sóhajtott Peter és hátradöntötte a fejét.
-   A csaj a tükörben tök szimpi! - vigyorgott rá Abigel, majd Peter fájdalmasan elnevette magát. - Tudod, hogy szeretlek Te nyomorék! - csípte meg az öccse arcát.
-   Nálad ez a szeretet jele? - néztem hátra.
-   Pontosan. - bólintott. - Ha utálok valakit az meg más... - rántott vállat.
Elnevettem magam, majd megérkeztünk. Először Abigel ugrott ki a kocsiból és rögtön egy hozzá hasonló ruhájú lány szaladt.
-   Pukkancs! - ölelte magához, mire Abigel felnevetett.
-   Hiányoztam? - nevetett.
-   Mindenki túl vidám volt. - nevetett a lány. - De nem engedem, hogy igyál!
-   Hülye lennék. - forgatta meg a szemét. - Csak legyünk túl ezen az esküvőn!
-   Mit mondasz majd a sajátodon? - nézett rá Peter.
-   Nekem sose lesz esküvőm! - vágta rá.
Hát az esküvő elég uncsi volt, de utána végre indulhattunk Abigel-ék jelenlegi otthonához. Ahogy kiszállt abban a gyönyörű ruhában, rögtön elgondolkoztam rajta, hogy mennyire szívesen táncolnék vele.
Ő megigazította a ruháját, majd kecsesen kilépett a magassarkúból és felvette a földről. Hirtelen kirobbant az ajtón egy lány.
-    Abi, sose láttalak még olyan ruhában! - örömködött vigyorogva, majd végignézett rajta. - Vedd vissza azt a cipőt! - bökött rá. - Csak amíg megnézlek.
Sóhajtva lépett vissza a cipőjébe, majd mosolyogva körbe fordult.
-   Annyira szép vagy! - vigyorgott a lány.
-   Szerintem is! - vigyorgott, majd kipattant a cipőjéből.
-   Olyan vagy mint egy hercegnő! - mosolygott rá szeretetteljesen a lány.
-   Ő egy napszemüveges, tornacipős, pizsamás hercegnő. - vigyorgott Peter.
-   Jó, menjünk mert utálom a szoknyákat! - morgott Abigel. - Meg a magassarkúkat!
-   Csak nem próbálnál meg egy pillanatig aranyos és hercegnős lenni? - sóhajtott a lány a szemét forgatva.
-   Utálom a szoknyákat, a magassarkúkat, a puccos helyeket, a hercegnőket és az undorítóan pozitív embereket! - sorolta hatalmas műmosollyal. - De legyen világbéke... - tette hozzá vigyorogva.
-   Kislány korodban voltak babáid! - vigyorgott rá Peter.
-   Igen és azt is hittem, hogy tündér hercegnő leszek. - vágta rá elkomolyodva. - Aztán jött egy büdös paraszt, akire meg azt hittem, hogy herceg és tőből letépte a szárnyaimat, majd elhajította a koronámat. - mondta komoran.
-   Abigel, ne... - mondta volna Peter.
-   Hagyj békén! - vágta rá, de mérgesnek tűnt, nagyon. - Nem lesz esküvőm, nem fogok járni senkivel, nem leszek szerelmes. Az egyetlen dolgom ebben az életben, hogy felneveljem a fiam!