Új számom lett, amire már vagy 1000 üzenetet kaptam Louis-tól. Mindegyikben valami olyasmi volt, hogy "Mindennél jobban hiányzol, nagyon szeretlek!". Nem válaszoltam rájuk. Még mindig haragudtam rá. Viszont elhívott egy buliba, ahova rávettem magam, hogy elmenjek. Egy farmer volt rajtam és egy teljesen átlagos póló. Sosem voltam a sminkelős, kiöltözős fajta.
- Anya, hova mész? - kérdezte Eliott.
- Louis-val találkozom. - mosolyogtam rá.
- Szereted Louis-t? - kérdezte kíváncsian, mire elmosolyodtam.
- Igen. - bólintottam mosolyogva.
- Ő lesz az apukám? - kérdezte.
- Örülnél neki? - kérdeztem és rá pillantottam.
- Igen. - bólogatott hevesen.
- Nem tudom. - nyomtam puszit az arcára. - Gyere, edd meg a vacsit, aztán mennem kell.
- Oké. - ült az asztalhoz.
Sajnos elbeszélgettük az időt, így egy órával később indultam. Nem rohantam, nem az én stílusom, ráadásul a hely csak fél óra séta. Mikor beléptem, előkaptam a telefonom és írtam egy SMS-t Louis-nak.
"Itt vagyok"
10 percig ültem az egyik asztalnál, de nem jött válasz. Úgy döntöttem, hogy körülnézek, hátha megtalálom Louis-t. Hát sajnos megtaláltam, ahogy Brianával édesen táncolgattak... Sajnos túl feltűnően néztem őket és Louis rám pillantott, de csak némán megindultam kifelé. Leültem a hely előtt a padkára, majd rágyújtottam. Nem sírtam, tartottam magam, amíg meg nem hallottam Louis hangját, ahogy röhögve magyaráz Briana-nak.
- Undorító vagy. - ennyit tudtam kinyögni, ugyanis a torkomban már ott volt a gombóc.
Éreztem, ahogy rám pillant, de leszartam.
- Abigel... - motyogott, majd felém indult.
- Látom, hogy mennyire hiányoztam! - nevettem el magam keserűen. - Ja és azt is, hogy mennyire nagyon szeretsz!
Előtört a zokogásom. Rögtön előkaptam a telefonom, majd felálltam és elindultam.
- Na, nem jössz haza estére, enyém a gyerek reggelig? - kérdezte szórakozottan Gabriella ahogy felvette.
- Hát így nem mehetek haza. - motyogtam zokogva.
- Mi történt? - kérdezte ijedten Ella.
- Megint átbasztak! - mondtam idegesen.
- Akkor maradjak reggelig? - kérdezte.
- Igen, megyek a szüleimhez. - mondtam sírva, majd letettem és a könnyeimet törölgetve indultam meg a város másik végébe.
Féltem, hogy hogyan fogadnak majd, de szükségem volt rájuk.
Mikor végre fáradtan megérkeztem, becsöngettem. Anya nyitott ajtót pizsamában.
- Anya, átvertek! - néztem fel rá zokogva. - Megint! - mondtam, mire az ölelésébe húzott.
Azt hittem, hogy felelősségre von, amiért hülyén döntöttem, de nem tette.
- Ki? - kérdezte.
- Akivel randiztam. - mondtam, már remegve a zokogás miatt. - Louis, Louis Tomlinson.
- Abi! - szorított magához ahogy csak tudott, hogy megnyugtasson.
- Anya, szerelmes vagyok! - zokogtam arcomat már a vállába fúrva. - Megint rossz emberbe. Valakibe, aki nem szeret és nem is fog.
- Nem érdemli meg a szereteted! - ölelt magához szorosan. - Tudom. Csodálatos nő vagy.
- De miért nem szerethetek olyat, aki viszonozza?! Olyat, aki viszont szeret és nem ver át? - kérdeztem sírva, de közben már leültetett a kanapéra.
- Édesem, hidd el, hogy el fog jönni az a valaki, akit keresel! - simogatta az arcom.
- Nem! - vágtam rá zokogva. - Soha többet nem foglalkozom férfiakkal! - jelentettem ki.
Másnap reggel hatalmasra bedagadt szemekkel, fájó fejjel és törött szívvel ébredtem a régi szobámban.
- Abigel! - nyitott be Anya reggel kedves mosollyal. - Jó reggelt!
- Jobbat. - motyogtam.
- Esik az eső, vihar van, de tudtommal Te imádod ezt az időt, úgyhogy szerintem ideje felkelni és vidáman kezdeni a napot! - próbált jobb kedvre deríteni, mire csak a fejemet ingattam.
- Zsepi, melegítő, ágyacska és fagyi. - magyaráztam, mire sóhajtott, majd odalépett hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Édesem, forróság van, legalább a melegítő ne melegítő legyen!
- Oké. - bólintottam.
Anya kiment, Én meg álmosan keltem fel. Lezuhanyoztam, majd rájöttem, hogy tényleg nagyon meleg van, így csak fehérneműt kaptam magamra, meg egy trikót és úgy feküdtem vissza az ágyba. Anya már bekészítette a kedvenc bodzás fagyimat és a zsepit.
Órákig csak sírtam és fagyit ettem, egészen amíg Anya nem nyitott be a szobámba.
- Hogy vagy Kicsim? - kukucskált be mosolyogva.
- Csodásan Anya, majd elrepülök örömömben! - morogtam.
- Hoztam neked valakit! - engedte be Allisha-t, akinek szintén hatalmasra voltak és pizsamában volt, majd egyszerűen egy kanállal a kezében bedőlt mellém.
Ketten folytattuk eme remek tevékenységet órákon keresztül, miközben meséltük egymásnak, mennyire jó volt, amikor boldogok voltunk szívünk lovagjával.
Kopogtak az ajtón, de nem válaszoltam, biztos voltam benne, hogy Anya.
- Ez az egész tök jó, de tönkre teszi az alakom! - nézett magára, mire Én is rá néztem, de közben nyílt az ajtó, amire nem figyeltünk.
- Ne törődj vele, Én is növelem a hájacskáimat! - emeltem fel a pólóm.
- Egy hercegnő vagy! - mosolygott halványan Allisha, majd az ajtón belépőre pillantott, de én nem tettem.
- Egy szerencsétlen, hiszékeny, ronda hercegnő. - mondtam és letöröltem a könnyeimet, majd nem bírtam megállni, hogy ne pillantsak az érkezőre, ugyanis Allisha már egy jó ideje Őt figyelte.
Louis volt egy csokor virággal a kezében, mire felvont szemöldökkel, meglepetten néztem végig rajta.
- Asszem lépek! - osont ki Allisha.
Felültem az ágyban, elhajítottam a zsepit a kezemből és a fagyit is odébb raktam.
- Ide jöttél egy virággal, olyan másnaposan, hogy megkockáztatom, hogy fel se fogod amit mondok neked, hogy a nyakadba boruljak?! - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Nem várom, hogy a nyakamba borulj és nem tudtam mást szerezni útközben, viszont jól vagyok, csak fáradt. - magyarázta. - Én csak szeretném, hogy tudd... - mondta volna, mire Allisha ijedten nyitott be és rám pillantott.
- Ugye nem vagy terhes?! - nézett végig rajtam ijedten.
- Nem. - vágtam rá.
- Oké, nem zavarok! - mondta, majd becsukta az ajtót.
- Tudnod kell, hogy szeretlek. - mondta a szemembe nézve, mire keserű mosollyal nyúltam a telefonomért.
- Sajnos már nem hiszek neked! - mutattam meg az SMS-eket.
- Tudom, hogy elbasztam, nagyon, nagyon elbasztam, de Én komolyan szeretlek. Szakítottunk Danielle-lel, mert megmondtam neki, hogy szeretlek és jól tettem! - mondta végig a szemembe nézve.
- Remélem tudod, hogy ez jelen esetben számomra nem segít semmin! Napokig győzködtem magam, hogy elmenjek arra a bulira, megküzdöttem magammal, amikor igent mondtam arra a randira, amikor hagytam, hogy közeledj felém! Tudod, hogy nagyon nehezen bízok meg férfiakban és ennek ellenére undorítóan átvertél! - mondtam és egyre mérgesebb lettem, majd felpattantam.
Odamentem hozzá kicsit sem kedvesen löktem ki az ajtómon, majd lökdöstem le a lépcsőn, majd ki a bejárati ajtón.
- Ne keress! - mondtam és rá vágtam volna az ajtót, de elkapta a kezem.
- Abigel, Te vagy mindenem! - nézett a szemembe és a kezemet szorította. - Bármit megteszek azért, hogy megbocsáss nekem! Könyörgöm! - mondta és letérdelt.
- Hagyj békén! - rántottam el a kezem, majd rávágtam az ajtót.
Felmentem a szobámba és behuppantam az ágyba. Rögtön nyílt az ajtó.
- Abigel, remélem tudod, hogy mindenki szokott hibázni! - nézett a szemembe Anya. - Viszont vannak olyanok, akik ezután inkább egyedül hagynak, de Ő nem!
- Anya, nem fogok a nyakába borulni, csak mert ideállított egy csokor virággal! - böktem az ajtóm felé mérgesen.
- Abigel, mire vársz?! Látom rajtad, hogy szerelmes vagy belé és térden állva könyörgött neked! Szerelmet vallott! Mit akarsz még?! - kérdezgetett. - Gevin nem tett ilyeneket!
Rádöbbentett arra, hogy nem engedhetem el Louis-t. Hirtelen felpattantam, majd lerohantam. Kitörtem a bejárati ajtón és láttam, ahogy éppen az utcánk végén van. Zuhogott az eső, de ez nem zavart, kirohantam az útra és elkezdtem az utca vége felé rohanni. Louis rögtön lefékezett, majd kinyílt az ajtó és nem törődve az autóval odarohant elém. Nem szólalt meg, csak lélegzet visszafojtva végignézett rajtam.
Nem érdekelt a zuhogó eső, hogy nincs rajtam nadrág, se cipő, csak Louis.
Arcát kezeim közé fogtam és csak is a szemébe néztem.
- Szeretlek. - néztem a szemébe.
- Különleges vagyok, amiért ezt mondod nekem, ugye? - kérdezte.
- A legkülönlegesebb. - mosolyogtam rá, majd óvatosan lábujjhegyre állva érintettem számat az övéhez, miközben kezeimmel átkaroltam a nyakát, Ő pedig a derekamra csúsztatta kezeit.
Szerelmesen csókoltuk egymást, amolyan tökéletes pillanat volt.
- Sajnálom, hogy hallanod kellett a hájaim növekedését. - mondtam, mire elnevette magát.
- Tökéletes vagy számomra. Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak! - mondta mosolyogva.
- Ennek örülök. - mosolyodtam el. - De amúgy ázik a kárpit a méreg drága kocsidban! - böktem arra.
- Nem érdekel. - rántott vállat hanyagul, majd megint a számra tapadt.
Kuncogva csókoltam vissza.
- Remélem tudod, hogy nagyon haragszom rád! - mondtam szigorúan.
- Tudom. - vigyorgott.
- És pillanatokon belül lemondhatsz erről a kedvességről, mert lecsap rád kíméletlen haragom! - magyaráztam, mire elnevette magát.
- Alig várom! - vigyorgott, majd elengedett és gyorsan az autójához sietett.
Én beszaladtam a házba.
- Abigel! - szólt rám Anya. - Tiszta víz vagy! Remélem nem így akarsz felmenni!
- Repüljek?! - kérdeztem rá nézve.
- Na szemtelenkedj, hozok törölközőt! - mondta és elindult, majd Louis megérkezett és mellém lépett.
- Simán felmennék, de nem akarlak rossz fényben feltüntetni! - néztem fel Louis-ra, aki elnevette magát.
- Ha felmennél, pontosan tudnám, hogy a Te ötleted volt! - érkezett meg Anya két törölközővel.
- Jó, teljesen mindegy! - mondtam, majd elvettem mindkettőt és az egyiket átadtam Louis-nak.
- Ázott szerelmesek! - jött le vigyorogva Allisha, majd odalépett hozzám. - Vizes a melltartód?
- Folyik belőle! - néztem rá.
- Vedd le! - rántott vállat, majd kikacsolta a hátamon.
Én kibújtam belőle, de természetesen a pólóm rajtam maradt.
- Add ide! - vette el Anya, majd végignézett rajtunk. - Menjetek! - intett a lépcső felé.
Mindhárman a szobámba mentünk. Louis-nak is adtam ruhát és Én is átöltöztem. Mikor kijöttem a fürdőből, Louis és Allisha az ágyamon feküdtek és valamiről beszélgettek. Én befeküdtem közéjük.
- Úgy néztek ki, mint a mosott szar, főleg Te! - néztem Louis-ra.
- Ez bók volt? - nézett rám elmosolyodva.
- Ha látnád magad annak vennéd... - vigyorogtam rá.
- Gonosz vagy! - nevetett Allisha. - Viszont szerencsés!
- Miért? - néztem rá mosolyogva.
- Nem sok férfi könyörgött volna térden állva, tekintve, hogy tudtommal nem csalt meg! - magyarázta Allisha.
- Hát ezt Én is így tudom... - néztem Louis-ra.
- Én is. - vigyorodott el.
- Megbeszéltük. - bólintottam. - Kivéve, ha kamuztál!
- Nem kamuztam! - forgatta meg a szemét, mire elnevettem magam.
- Én is ezt mondanám! - vigyorogtam rá.
- De Én nem csak mondom! - lökött meg. - Tényleg nem!
- Persze... - forgattam meg a szemem hitetlen mosollyal.
- Azért akkora szemét nem vagyok! - nyomott puszit az arcomra.
- Abigel, nagyon remélem, hogy átöltöztél! - nyitott be Anya, majd végignézett rajtam. - Te képes lennél elaludni vizes ruhában!
- Én mindenhogy el tudok aludni! - rántottam vállat vigyorogva.- Jó, igazad van! - bólintott Anya és elnevette magát, majd közelebb jött és Louis-ra nézett. - Te meg viselkedj!
- Jó leszek, ígérem! - mosolygott rá aranyosan.
- Ne higgy neki! - ültem fel hirtelen vigyorogva. - Látod milyen aranyosnak tűnik?! Hát nem az!
- Bántottalak már valaha?! - ült fel Louis is mosolyogva.
- Nem, de nem is akarsz! - mutattam rá.
- Bennetek van valami közös? - kérdezte Anya.
- Határozottan nincsen semmi. - mondta Louis mosolyogva.
- És akkor miért tűntök annyira jó párosnak? - kérdezte mosolyogva Allisha.
- Mert Én aranyos vagyok, Louis is az, szóval ez elég logikus! - rántottam vállat.
- Te és az aranyosság?! - nézett rám felhúzott szemöldökkel Allisha, mire hozzá vágtam egy párnát.
- Aranyos vagyok! - mondtam.
- Akkor gyere aranyoskám! - nézett rám Louis.
- Hova? - kérdeztem.
- Hozzám.
- Oké, még sosem voltam nálad. - vigyorodtam el, majd felpattantam és a szekrényemhez léptem.
Kidobtam belőle egy melegítőt és egy pulcsit. Gyorsan felkaptam a ruhákat, majd Louis-ra vigyorogtam.
- Indulás! - mondta.
- Elleszünk. - mondta Allisha, mire elmosolyodtam.
- Nem zavart volna! - legyintettem rá,
Elnevette magát, majd Louis-val elég gyorsan távoztunk. Nem tudtam, hogy hova tartunk autóval, de hirtelen egy hatalmas ház előtt.
- Ez mi? - néztem rá.
- Ez nem pont az Én házam, de gyere! - mondta és kipattant.
Sóhajtva pattantam ki és indultam Louis után.
- Louis, utálni fog, bárki is ez! - mondtam.
- Liam Payne senkit nem utál! - vigyorgott rám,
- Mondd, soha nem fogsz beavatni abba, hogy hova megyünk?! - dühöngtem.
- De, majd néha. - rántott vállat, majd benyitott.
Én morogtam az orrom alatt, majd beléptem utána és lerúgtam a cipőmet.
- Majd néha? Honnan tudod, hogy valaha is el fogok menni veled bárhova?! - kérdeztem felháborodva.
- Mert szeretsz! - ölelt magához.
- Ez elég kevés! - morogtam.
- Louis és a bájos barátnője! - lépett oda vigyorogva Liam.
- Nem vagyok sem bájos, sem a barátnője. Abigel. - jelentettem ki határozottan.
- Nem bájos, nem barátnő Abigel, örülök a találkozásnak! - viccelődött Liam.
- Én is! - mosolyodtam el végtére.
- Szerintem ti nem igazán hasonlítotok. - mutatott ránk.
- Szerintem Te nem vagy egy nyomozó. - forgattam a szemem.
- Most miért vagy ilyen morgós? - nézett rám Louis.
- Amiért mindig?! - rántottam vállat.
- Akkor jó... - vigyorodott el, majd hátulról magához húzott és először az arcomra nyomott kis puszikat gyorsan, amitől elmosolyodtam, majd elkezdett lefelé haladni a nyakamon, mire elnevettem magam.
- Elég! - kuncogtam, mire Louis abbahagyta.
- Látod, nem is vagy olyan morgós! - ölelt hátulról.
- Na gyertek! - biccentett Liam, majd követtük.
Egy hatalmas nappaliba érkeztünk, ahol megpillantottuk Niall-t, Harry-t, Cheryl-t és egy számomra tök ismeretlen csajt Niall mellett. Nem törődtem a társasággal, csak körbe néztem.
- Fele ekkora a lakásom. - jelentettem ki, mire Liam, Niall és Harry elnevették magukat, míg Louis csak elmosolyodott.
- Skacok, Abigel Blue a... - próbált bemutatni Louis, majd segítségkérőn rám pillantott.
Én felhúzott szemöldökkel és karba tett kézzel pillantottam vissza rá.
- A? - kérdeztem tőle.
- A lány, akit mindennél jobban szeretek. - vigyorodott el magabiztosan.
- Mindig tudod mit kell mondani. - kuncogtam.
- Abigel, szerintem csak Harry-vel, Celine-nel és Cheryl-lel nem találkoztál. - mondta Louis.
Mindhármuknak bemutatkoztam, majd leültünk a hatalmas kanapéra. Louis nagy kezét a combomra tette, mire megfogtam, tenyerét felfelé fordítottam és kezét piszkáltam.
- Szóval azért hívtam össze mindenkit, mert nagyon rég találkoztunk és el kéne mennünk egy közös nyaralásra. - magyarázta Liam.
- Mármint mi is? - kérdezte tőle Cheryl a 1D barátnőkre utalva.
Szerencsére ebbe a körbe nem tartozom bele.
- Persze. - bólintott mosolyogva Liam.
Közben Én Louis kezével szórakoztam és rajzoltam bele egy csiga vonalat, mire összecsukta kezét. Erre elmosolyodtam és megjegyeztem, hogy csikis a tenyere.
- Jó ötlet. - bólogatott Harry nagy mosollyal.
- Eljössz? - döntötte fejét a vállamra Louis és megpróbálta bevetni legaranyosabb nézését.
- Nem. - mondtam és aranyosan néztem vissza rá.
- De miért? - kérdezte nyafogva.
- Mert van egy fiam, rémlik? - kérdeztem, mire elszomorodott.
- És ha elhozod? - kérdezte.
- Nem megyek. - mondtam.
- Jó... - sóhajtott, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Amúgy se tartozom a 1D barátnők körébe. - mondtam, mire kuncogott.
- Van ilyen? - kuncogott.
- Úgy látszik. - mosolyodtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése