Reggel Louis ébresztett fel.
- Törpi! - puszilgatta az arcom, mire elmosolyodtam.
- Nyugalmat Lou! - mosolyodtam el és kinyitottam a szemem, majd felé fordultam.
- Jó, azért ismersz. - nevette el magát.
- Igen, Te vagy az egyetlen ember, akinek nem szedem le a fejét, ha felkelt. - mosolyogtam rá.
- Ennek örülök, mert különben már nemigen lennék az élők sorában. - nevetett.
- Megtudhatom nyugalmam megzavarásának okát?
- Valójában ennek két oka is volt. - vigyorgott rám.
- Az első, hogy Cara megbeszélést hívott össze fél óra múlva, a másik, hogy gyereket akarok. - jelentette ki a végét határozottan, mire összehúzott szemekkel néztem rá.
- És ez most így jutott eszedbe?! - kérdeztem mosolyogva. - Felkeltél és eszedbe jutott, hogy neked szükséged van egy gyerekre?! - nevettem.
- Igen. - bólintott. - Vagyis nem, hanem úgy, hogy felkeltem és végiggondoltam, hogy mennyire jó lenne, ha gyereksírásra kelnénk fel! - bólogatott vigyorogva.
- Ennyi erővel nem muszáj gyerek nekünk, elég ha egy bölcsődében alszunk. - nevettem.
- De most komolyan, Te nem szeretnél végre arra kelni, hogy a kisfiad sír? - mosolygott rám.
- Most éppen arra ébredtem, hogy a férjem hisztizik! - vigyorogtam rá.
- Most ne mondd, hogy nem szeretnéd, hogy a 10 fiunk reggel kiabálva rohanjanak be a hálónkba, hogy éhesek, majd reggeli után focizzanak velünk! - vigyorgott rám.
- Ez a sztori több sebből is vérzik. - ültem fel. - Biztos, hogy nem lesz 10 gyerekünk, még lány sem! - néztem rá. - Nem szeretnék egy óvodát etetni és nem fogok focizni!
- Sarah! - dőlt hisztizve a párnájába fejjel.
- Melletted nincs szükségem gyerekre. - vigyorogtam rá, majd megsimogattam a hátát.
- Nyugodtan folytathatod, el tudom viselni... - motyogott a párnába, mire elmosolyodtam.
- Gyere Lou! - pattantam fel az ágyon mosolyogva.
- Azt hittem Te lusta vagy! - fordult át a hátára vigyorogva.
- Én meg azt, hogy Te nem! - vigyorogtam, majd leugrottam az ágyról, majd kinyitottam az ajtót és elindultam le, de Louis mint egy kisfiú, követett.
- De akkor benne vagy? - kérdezte utánam baktatva.
- Olyan vagy, mint egy kisfiú, aki kiskutyáért könyörög. - nevettem.
- Abból van kettő és nem kicsik. - mondta szórakozottan.
- A szerencse, hogy belőled csak egy van, de az is túl sok és túl hangos! - mondtam vigyorogva.
- Ha nem lennék, magányos lennél és unatkoznál! - mondta vigyorogva és követett le a lépcsőn.
- Ha nem lennél, nyugodt életem lenne, szingli lennék még aludnék! - soroltam. - Ezek azért annyira nem rosszak. - mosolyogtam.
- Jó, de nagyon szeretsz! - mondta vigyorogva.
- Tudod hogyan érhetnéd el, hogy még jobban szeresselek? - kérdeztem mosolyogva és megálltam a konyhában, a konyhapultnak dőlve mosolyogva.
Ő leguggolt, majd a fejével befurakodott a kezem és a testem közé, így már a nyakát öleltem át.
- Hogyan? - vigyorgott, mire elnevettem magam.
- Annyira hülye vagy. - nevettem.
- Hogyan? - mosolygott.
- Ha hagynál aludni! - mosolyogtam, majd megcsókoltam. - De túl aranyos vagy! - igazítottam meg a borzos haját.
- Képzeld el milyen aranyos lesz a fiunk! - mosolygott.
- Lou, a turné fele még hátra van! - mosolyogtam rá. - Nem lenne jó ötlet!
- Mióta vagy Te ennyire bölcs? - mosolygott.
- Nem is tudom... - kuncogtam.
- Sarah, komolyan! - nézett a szemembe. - Szerintem meg tudjuk lépni ezt!
- Szerintem is. - simítottam meg az arcát. - Viszont nem szeretnék a turnén kismama lenni!
- Igazad van. - bólintott mosolyogva. - De utána! - emelte fel a mutató ujját, mire elmosolyodtam.
- Utána benne vagyok! - mosolyogtam, mire bólintott.
Bementünk a nappaliba, ugyanis megkezdődött a gyűlés.
- Tehát srácok! - csapta össze a tenyerét mosolyogva Cara. - Holnap indulunk a turné maradék részére!
- Juhú! - kiabálta Becky, mire összepacsiztam vele.
- És mindenkit kérnék, hogy bírja ki a végéig és ne lépjen le, vagy vakuljon meg, vagy szakítson, vagy menjen el a hangja, vagy haljon meg! - nézett ránk Louis-val.
- Csak Ő volt! - böktem Lou-ra kuncogva.
- Oké, akkor szerintem pakolhattok is, ugyanis holnap reggel pá London! - mosolygott, mire bólogattunk.
Természetesen az egész napunk azzal telt, hogy pakoltunk és ez igencsak fárasztó volt. Nagyon, nagyon fárasztó! Kutyákat pakolni, papagájt pakolni, ruhákat, segíteni Lolának, ugyanis Benji már álmos volt és nyűgös, így Őt le kellett fektetni, de Lola pakolt a szobájában, így elég sok munka volt. Természetesen a kutyák felpörögtek, így velük kiment a kertbe focizni a pasi bagázs, amíg mi bepakoltuk az Ő cuccaikat is. Nagyon aranyosan kibújtak a munka alól, nem?! Végül is a két kutyával egy ember is el tudna játszani, de azért Ők öten!
Majd a kutyák úgy lefáradtak, hogy a nappaliban elaludtak és végre a fiúk is jöttek pakolni.
- Louis, ezt el akarod hozni? - mutattam meg neki a másik cipőjét.
- Természetesen! - terült el az ágyon, miközben kezeit a tarkója alá tette.
- Te Louis Tomlinson! - fordultam felé "mérgesen" vigyorogva. - Nemhogy gyerekünk nem lesz, de feladlak postán! - mondtam mosolyogva, mire felröhögött. - Mint a nagyságos úr, megérkezel, elheversz és figyeled, ahogy pakolok helyetted!
- Mások örülnének, ha Mrs. Tomlinson lenne a nevük! - vigyorgott.
- Na gyorsan keljél fel, ha nem szeretnél az arcodra egy ilyen szép talpat! - mutattam a cipőjére mosolyogva, mire nevetve felült, majd felállt és elém lépett, majd átölelt, miközben a kezeit a fenekemre helyezte. - Na, a kis kezeidet vidd onnan gyorsan és kapaszkodj bele a cipőidbe! - kacsintottam, majd a kezébe nyomtam.
- Hisztis asszony! - forgatta a szemét vigyorogva.
Én elnevettem magam, majd megfordultam és a fürdőbe indultam. Ő a fenekemre csapott, mire megforgattam a szemem, majd folytattam a pakolást.
- Az Én nőm miért nem tud bugyiban pakolászni?! - panaszkodott a hálóban, csak hogy piszkáljon.
- Az Én pasim miért nem tudja összepakolni a cuccait?! - panaszkodtam hasonlóan.
- El vagytok? - hallottam Liam nevető hangját.
- Aha. - léptem ki a fürdőből nevetve, majd megláttam, hogy Lou megint fetreng, mire gyorsan fel akart kelni vigyorogva, de hozzávágtam a cipőit. - Vigyázz, mert amit legközelebb hajítok az a bőröndöd lesz! - vigyorogtam, mire felpattant.
- Csak azért jöttem... - vigyorgott Liam, majd mellé lépett Jesy.
- Hogy ne kelljen pakolnod, tudjuk! - vágta rá mosolyogva, de felhúzott szemöldökkel.
- Én átnézek a Horan családhoz! - vigyorgott Lou, majd el akart indulni, de beleakasztottam az ujjam a nadrágjába.
- Te a szekrényedhez mész! - néztem rá mosolyogva.
- Oké... - bólintott, majd elkezdett pakolni.
Estére fáradtan dőltünk az ágyba és cseppet sem vártuk a következő napot, de a rajongók miatt mégis, így kettős érzéssel aludtunk el.
2016. május 4., szerda
2016. május 3., kedd
FONTOS!!!
Emberek!!! Mindenki aki itt ólálkodik! Aki nincs feliratkozva, viszont olvassa a blogot, aki néha bekukkant, aki megosztja a részeket, de különben a létezéséről sem tudok, tehát tényleg MINDENKI.
Úgy döntöttem, hogy kíváncsi vagyok rátok és a véleményetekre! Felteszek pár kérdést és szeretnék megkérni MINDENKIT, hogy VÁLASZOLJON KOMENTBE! Nagyon imádlak titeket és minden napomat fel tudjátok vidítani, amikor néha csak úgy megnézem mi a helyzet a blogon és akkor látom, hogy mennyire sokan néztétek meg és szerintem mindenkinek jól esik látni, hogy jóban találják abban, amit Ő csinálni szeret.
Sokszor elég unalmasak a napjaim, vagy nagyon rossz kedvem van és akkor csak ide menekülök. Úgy tekintek erre (és az összes többi) blogomra, mintha az egy másik világ lenne. Egy olyan világ, amely megvéd a valóságtól és egy kicsit a szereplők bőrébe bújhatok. Ezen az egészen az még nagyobbat dob, hogy itt vagytok! KÖSZÖNÖM MINDENKINEK AKI OLVASSA A BLOGOT, MÉG AKKOR IS, HA NEM AD MAGÁRÓL JELET!
A kérdések:
1, MIÓTA OLVASOD A BLOGOT?
2, HOGY TALÁLTÁL RÁ?
3, MIT GONDOLSZ A BLOG JÖVŐJÉRŐL? (gyerekek, új ház, háziállatok stb.)
4, TALÁLTAD VALAMIKOR UNALMASNAK A BLOGOT?
5, SZERETNÉL MÉG 4. ÉVADOT IS?
6, MIT SZERETSZ KÜLÖNÖSEN A BLOGBAN?
Úgy döntöttem, hogy kíváncsi vagyok rátok és a véleményetekre! Felteszek pár kérdést és szeretnék megkérni MINDENKIT, hogy VÁLASZOLJON KOMENTBE! Nagyon imádlak titeket és minden napomat fel tudjátok vidítani, amikor néha csak úgy megnézem mi a helyzet a blogon és akkor látom, hogy mennyire sokan néztétek meg és szerintem mindenkinek jól esik látni, hogy jóban találják abban, amit Ő csinálni szeret.
Sokszor elég unalmasak a napjaim, vagy nagyon rossz kedvem van és akkor csak ide menekülök. Úgy tekintek erre (és az összes többi) blogomra, mintha az egy másik világ lenne. Egy olyan világ, amely megvéd a valóságtól és egy kicsit a szereplők bőrébe bújhatok. Ezen az egészen az még nagyobbat dob, hogy itt vagytok! KÖSZÖNÖM MINDENKINEK AKI OLVASSA A BLOGOT, MÉG AKKOR IS, HA NEM AD MAGÁRÓL JELET!
A kérdések:
1, MIÓTA OLVASOD A BLOGOT?
2, HOGY TALÁLTÁL RÁ?
3, MIT GONDOLSZ A BLOG JÖVŐJÉRŐL? (gyerekek, új ház, háziállatok stb.)
4, TALÁLTAD VALAMIKOR UNALMASNAK A BLOGOT?
5, SZERETNÉL MÉG 4. ÉVADOT IS?
6, MIT SZERETSZ KÜLÖNÖSEN A BLOGBAN?
2016. május 2., hétfő
3. évad 23. rész
- Sarah, nagyot fogunk esni mindketten! - nyafogott Lou mögöttem, mire nevettem.
- Úgy emlékeztem, hogy a férjemmel jöttem, nem egy kislánnyal. - nevettem.
- Így félsz? - röhögte ki Zayn.
Lola hirtelen elindította ügetésbe Álmot, mire Zayn kibillent az egyensúlyából, de Lola elkapta.
- Na, most már ügessünk. - bólintottam, majd elindítottam a lovam.
- Én össze-vissza pattogok. - mondta Louis. - Te hogy nem?
- Kövesd a ló mozgását! Ülj le a fenekedre és lazítsd el a csípődet, mintha egy zsák lennél. - mondtam mosolyogva, majd Louis-nak is sikerült a fenekén maradnia. - És így még lesz feneked mikor hazaérünk, akkor is.
- A lényeg, hogy neked legyen. - mondta vigyorogva, mire megforgattam a szemem.
- Vágtázni fogunk? - kérdezte Lola vigyorogva.
- Persze. - mosolyogtam.
Majd mikor a tó mellett mentünk volna el, Alkony úgy döntött, hogy fürdünk és bevágtázott velünk együtt a tóba.
- Fiam! - nevettem, ahogy mindenki más is.
- Azt hittem lovagolni jöttünk. - nevetett Louis.
- Alkony meg azt, hogy úszni. - nevettem, majd kifelé irányítottam a lovamat és kiértünk a tóból.
Végül hazaindultunk, mert nem akartuk vizesen bejárni az erdőt. A lovakat elintéztük, majd eszembe jutott, hogy Én azért még nem igazán álltam meg a mai napon egy pillanatra sem.
- Fú, azért fáradt vagyok. - néztem Lolára.
- Én is. - mosolyodott el, majd szorosan megölelt, így összenyomódott az arcunk. - Olyan rossz, hogy Tomlinson vagy... - motyogott.
- Kösz Lola! - nevetett Louis.
- Nem úgy. - nevetett Lola is. - Csak olyan rossz, hogy már nem olyan kicsi és már nem kell rá úgy vigyázni és már nem szakítotok többet... reméljük... - tette hozzá halkan, mire megcsíptem. - Mármint, hogy nem szakítotok többet és nem kell folyamatosan vigasztalni és csokival tömni és már nem fog napokig eltűnni az erdőben és nemsokára anyuka lesz és akkor már nagyon jó lesz nekem is, mert majd a fia lefoglalja Benji-t és ilyenek. - mosolygott.
- Egy centit sem nőttem, mindig vigyázhatsz rám, csokival akármikor tömhetsz, szívesen fogadom, az erdőben is eltűnhetek még és amúgy lányom lesz. - soroltam a válaszokat.
- Fiad. - vágta rá Lou vigyorogva.
- Akadj le róla! - mutattam rá összehúzott szemekkel.- Nekem lesz egy lovas lányom!
- Nekem meg egy focis fiam! - mondta Louis összehúzott szemekkel.
- Lola, fogadunk? - vigyorgott rá Zayn.
- Persze, tuti fiuk lesz. - mosolygott Lola Zayn-re.
- Lány. - vigyorgott Zayn.
- Zayn-nek szurkolok! - vigyorogtam.
- Én meg Lolának. - vigyorgott Lou.
- Miért szurkolunk? - kérdezte Stan.
- Fogadtak, hogy majd fiunk vagy lányunk lesz. - néztem rá a fejemet ingatva, de mosolyogva.
- Fiatok. - vágta rá Stan, majd Louis-val pacsiztak.
- Ennek a csajnak lánya lesz! - bökött meg Roxy vigyorogva.
- Igen! - öleltem magamhoz vidáman.
- Fiatok lesz. - vágta rá egyszerre a Horan házaspár.
- Szerintem lány. - mondta Hazz, mire elvigyorodtam.
- Én remélem lány lesz, mert lesz még egy ilyen kis kicsi valaki! - ölelt át hátulról Jack.
- Lecserélsz? - bújtam az ölelésébe mosolyogva.
- Soha! - puszilta meg a fejem tetejét.
- Na azért! - kuncogtam.
- Mi a téma? - lépett oda Liam és a felesége.
- Az, hogy a kis Tommo fiú lesz vagy lány. - nézett rá Harry.
- Terhes vagy? - nézett rám Jesy.
- Nem, csak alkut kötöttek, hogy fiú lesz vagy lány. - mondtam, majd elnevettem magam.
- Ó, szerintem fiú. - mondta Liam és Lou mögé állt be.
- Hát... - gondolkozott Jesy. - Szerintem meg lány.
- Na de ezt még ráérünk megtárgyalni! - legyintettem.
- Mindig ezt mondod! - forgatta a szemét Louis.
- Mert szerintem még nem vagyunk elég érettek hozzá. - mosolyogtam rá.
- És? - tette ki a kezét. - Valljuk be, sose leszünk!
Én elnevettem magam, majd odamentem hozzá és a nyakát átkarolva az övének döntöttem a homlokom.
- Annyira édes vagy! - mosolyogtam rá.
- Befejeztem, nem erőltetem, ha nem szeretnél még gyereket! - simított végig az arcomon mosolyogva és egy puszit nyomott a számra.
- Szerintem mindketten elég érettek vagytok! - mosolygott Stan.
- Ha elköltöztünk! - mosolyogtam Louis-ra.
- Ha elköltöztünk. - bólintott mosolyogva.
Másnap reggel természetesen mindenki utazott haza, ugyanis már az összes újság az eljegyzéseken csámcsogott és be kellett jelenteni, hogy túl vagyunk az esküvőn. Az autóban tök jót aludtam hátul, míg Louis vezetett, de sajnos mikor megérkeztünk felkeltett, ugyanis mennünk kellett az interjúra.
Gyorsan Rebel-é varázsoltam magam, majd mind indultunk.
- Jót aludtatok? - kérdezte mosolyogva Cara.
- Aludtam már jobban, de azért igen. - bólogatott mosolyogva Roxy.
- Na, akkor most beszámolhattok a gyönyörűséges esküvőről! - mosolygott ránk Cara, ugyanis megérkeztünk.
Egyszerre szálltunk ki és nem igazán hoztuk az őrült formánkat, hiszen elég fáradtak voltunk.
- Végre minden rendben! - mosolygott ránk a műsorvezető hölgy.
- Igen és mindenki hivatalosan is összekötötte az életét! - vigyorgott Roxy.
- Komolyan?! - csodálkozott. - Hogyan tűntetek el a média elől?
- Úgy, hogy profik vagyunk! - igazítottam meg magamon a bőrkabátot vagányan vigyorogva.
- Na meséljetek! Nehéz volt a szervezés?
- Igazából csak mi szerveztük, mert meglepetés volt a csajoknak. - mosolygott Hazza.
- Ez nagyon aranyos! - bólogatott mosolyogva a nőszemély. - És akkor hogyan tovább? - kérdezte. - Élvezitek a házas életet?
- Esedékes lenne egy költözés, folytatni kéne a turnét, tehát még nem igazán tudjuk, mit is hoz a jövő. - mondta Liam mosolyogva.
- Becky és Niall! - fordult feléjük mosolyogva. - Esetleg szóba jött már a családalapítás?
- Természetesen igen, de még nem tartjuk esedékesnek. - mosolygott rá Niall.
~egy hónappal később~
És végre új házba kerültünk. A költözési dolgok is változtak. Először úgy volt, hogy hozzánk költözik Jack és Fizzy is, de végül úgy döntöttek, hogy nem törődnek vele, hogy valójában még nem is járnak: Fizzy Jack lakásába költözött. Ezen kívül Stan és Maddie (2. évad 55. részben szerepel ;)) is egészen jól kijöttek egymással és találkozgatni kezdtek. A turné folytatását végül a költözés utánra csúsztattuk így a gyerek projekteket is mindenki csúsztatta, ugyanis ezt az egészet esedékesnek érezte Becky és Niall, Liam és Jesy már nagyon, Harry nagyon, Roxy kevésbé, de azért Ő is, Louis már régóta, Én pedig valójában nem tudtam...
Rengeteget dolgoztunk, folyamatosan bútorboltokat jártunk, majd végre sikerült! Már minden készen volt, csak a festés volt a hálószobákban.
Éppen csöndben figyeltem, ahogy Louis festette a falat. Még mindig lélegzetelállítóan néz ki, efelől semmi kétség, de Én még mindig huncut vagyok, így halkan mögé léptem és festettem egy csíkot a hátára nevetve.
- Törpi! - szólt rám, majd elnevette magát és megfordult.
Nevetve szaladtam el, de elkapott és egy csíkot húzott a hátamra. Én nevetve fordult felé, majd befestettem az arcát.
- Igen? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
Én mosolyogva töröltem le a kezemmel a szájáról a festéket, majd megcsókoltam.
- A francba, Én is le akartam festeni az arcod. - motyogta vigyorogva, miközben a derekamat átölelve magához húzott.
- De? - mosolyodtam el.
- De már egészen más lett a tervem. - vigyorodott el, majd az egyik lábával belökte az ajtót.
- Tudod ez ijesztő is lehetett volna. - nevettem fel.
- Nyugodj meg, cseppet sem lesz ijesztő. - mondta, majd elkezdte csókolgatni a nyakamat.
- Louis, körülöttünk szobát festenek és elvileg nekünk is azt kéne! - kuncogtam.
- Tudod, nagyon megértő barátaink vannak. - rántott vállat mosolyogva, majd lehámozta rólam a festékes pólót. - És ha úgy vesszük, a fél szobát kifestettük. - rántott vállat, majd elnevette magát és folytatta a tevékenységét.
- De azzal tisztában vagy, hogy Benji is itt van? - mondtam mosolyogva, mikor elszakadtam ajkaitól.
- Tökéletesen, de nem igazán izgat. - rántott vállat, majd levette a pólóját és el akarta hajítani, de inkább elvettem tőle.
- Téged ismerve beledobod a festékbe! - nevettem, majd arrébb tettem, de úgy , hogy ne legyen festékes.
- A Te pólód is ott landolt! - rántott vállat vigyorogva, mire oda pillantotta.
- Louis! - néztem rá fájdalmas arccal.
- Ne törődj vele! - vigyorgott, majd óvatosan lefektetett a földre, de közben fölém mászott, majd újra a nyakamra tapadt.
- Louis... - mondtam kissé nyögve, mire felegyenesedett.
- Mi nyűgöd van?! - kérdezte felhúzott szemöldökkel, mire elnevettem magam, majd kihasználva értetlen tekintetét és gyenge pillanatát, fordítottam a helyzetünkön.
- Csupán annyi, hogy erre nincs szükség! - vigyorogtam rá, miközben a nadrágját hámoztam le róla.
Ő lerúgta a bokájáról, mire a nadrág után néztem, ami belerepült egy kis festéktócsába a földön.
- Igazán ügyes. - nevettem, majd a mellkasát elleptem csókokkal.
- Szerintem a festést majd később folytassuk! - mondta, mire kuncogtam Ő, pedig fordított a helyzetünkön és végül megszabadítottuk egymást az utolsó ruhadaraboktól is...
- Szerinted ezt még fel tudom venni? - szedte ki a festékből a nadrágját Lou, mire felnevettem.
- Szerintem ne próbálkozz vele. - nevettem.
- Jó, de a pólóddal mi legyen? - szedte ki nevetve a vödörből.
- Semmi. - nevettem, majd felültem. - Először is, nem lenne rossz hazamenni és lezuhanyozni, ugyanis tiszta festék vagyok mindenhol! - mutattam végig magamon, mire végigmért és megnyalta az alsó ajkát.
- Nem rossz ötlet, de nem zavarna, ha így sétálgatnál... - mutatott végig rajtam, ugyanis csak fehérnemű volt rajtam.
- Engem zavarna! - dobtam meg a pólójával.
- Azt hittem, ezt Te akarod felvenni! - mutatott a ruhadarabra vigyorogva.
- Igen, mivel VALAKI belehajította az enyémet a festékbe! - mondtam "mérgesen".
- Tessék! - dobta vissza.
- Nem értem miért mániád, hogy minden ruhát elhajítasz! - forgattam a szemem mosolyogva
- Azért, mert az sokkal szexibb! - kezdett volna bele a magyarázatba.
- Szerinted... - kuncogtam, majd felálltam. - De azért az durva, hogy Én elvettem tőled egy csomó pólót, viszont Te így is több ruhámtól fosztottál meg! - néztem rá mosolyogva, karba tett kézzel.
- Ez nem igaz! - rázta a fejét, majd elmosolyodott. - Volt ez a póló, egy nadrág, amit nem találtunk meg, egy blúz, amit széttéptem, néhány bugyi amit széttéptem, meg egy melltartó, amit kidobtam az ablakon. - mondta, majd elnevettük magunkat. - Végiggondolva ez tényleg sok, kevesebbnek hittem.
- Jó, szerintem ne számoljuk végig. - nevettem.
- De az biztos, hogy ez volt a legkevésbé romantikus szeretkezésünk. - nézett rám, mire végiggondoltam.
- Nem, mert az a konyha padlón volt! - mondtam, majd elnevettem magam.
- Nem is, mert előtte tök szép dolgokat mondtuk egymásnak! - nézett rám karba tett kézzel.
- De utána leszartál. - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Nyertél. - bólintott, majd elém lépett és megcsókolt.
Mikor mindketten felöltöztünk, már ahogy tudtunk, lementünk.
- Végül is, a szoba milyen állapotban van? - vigyorgott ránk Harry.
- Mert a mienk?! - nézett fel rá vigyorogva Roxy, mire Hazza vigyorogva a szájára tapasztotta a mutat ujját.
- Szerintem rajtam több festék van mint a falon... - kuncogtam.
- Nem hinném... - nézett rám Roxy felhúzott szemöldökkel. - Ha csak Louis nem egy festék tócsát választott legkényelmesebb helynek...
- Azért Én úri ember vagyok! - húzta ki magát Lou vigyorogva.
- Én meg festékes, tehát megyek haza! - intettem a többieknek.
- Én is! - ugrott utánam Roxy.
- Mi is megyünk. - mondta Harry.
Elindultunk 4-en egy autóval és mivel Hazza vezetett a 1D házban kötöttünk ki.
- Én tisztán emlékszem rá, hogy nem itt lakom! - mondta Roxy.
- Na nyafogj, asszony! - szólt rá Harry vigyorogva, mire Roxy fejbe csapta.
- Tudod ki az asszony! - mondta, majd kiszállt a kocsiból.
Én követtem a példáját, majd nevetve ölelte át a nyakam és húzott magához, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Mekkora buli ez a költözés... - nevetett Roxy.
- Egyet értek. - nevettem.
- Menjetek! - nyitotta ki előttünk az ajtót Louis, mire rácsaptam a fenekére. - Aú! - nézett rám szúrós szemekkel, de szórakozottan.
- Olyan kerek segged van, hogy nem lehet megállni! - rántottam vállat mosolyogva, majd beléptem.
- Ezért most kötelességed velem zuhanyozni! - szólt utánam Lou vigyorogva, majd mögém lépett.
- Miért, nem így volt tervben? - néztem rá huncut mosollyal.
Ő óvatosan a hátamra csúsztatta a kezét és a melltartóm csatját kereste, de nem találta.
- Elöl csatos. - vigyorogtam rá pimaszan. - Ez nem jött össze!
- Nem leszünk hangosak! - mondta Harry, majd az ölébe kapta Roxy-t, aki a lábait a dereka köré kulcsolta, majd Hazza berúgta az ajtót a lábával. - Roxy, ezt most egy kicsit hanyagold, amíg felérünk, ugyanis ez egy lépcső! - mondta Hazz kissé nyögve, mire Roxy kuncogott.
- Jól van Törpilla, Őket sem fogjuk zavarni! - fordított szembe magával Tommo vigyorogva, majd a Styles pároshoz hasonlóan az ölébe kapott.
Én vigyorogva kezdtem csókolgatni a nyakát, ami sóhajokat és néha halk nyögéseket váltott ki belőle.
Betört a szobájának ajtaján, majd letett az ágyára, becsukta azt, a fürdőbe sietett, a kádba vizet kezdett ereszteni, majd visszatért hozzám és elkezdtük egymást vetkőztetni...
- Úgy emlékeztem, hogy a férjemmel jöttem, nem egy kislánnyal. - nevettem.
- Így félsz? - röhögte ki Zayn.
Lola hirtelen elindította ügetésbe Álmot, mire Zayn kibillent az egyensúlyából, de Lola elkapta.
- Na, most már ügessünk. - bólintottam, majd elindítottam a lovam.
- Én össze-vissza pattogok. - mondta Louis. - Te hogy nem?
- Kövesd a ló mozgását! Ülj le a fenekedre és lazítsd el a csípődet, mintha egy zsák lennél. - mondtam mosolyogva, majd Louis-nak is sikerült a fenekén maradnia. - És így még lesz feneked mikor hazaérünk, akkor is.
- A lényeg, hogy neked legyen. - mondta vigyorogva, mire megforgattam a szemem.
- Vágtázni fogunk? - kérdezte Lola vigyorogva.
- Persze. - mosolyogtam.
Majd mikor a tó mellett mentünk volna el, Alkony úgy döntött, hogy fürdünk és bevágtázott velünk együtt a tóba.
- Fiam! - nevettem, ahogy mindenki más is.
- Azt hittem lovagolni jöttünk. - nevetett Louis.
- Alkony meg azt, hogy úszni. - nevettem, majd kifelé irányítottam a lovamat és kiértünk a tóból.
Végül hazaindultunk, mert nem akartuk vizesen bejárni az erdőt. A lovakat elintéztük, majd eszembe jutott, hogy Én azért még nem igazán álltam meg a mai napon egy pillanatra sem.
- Fú, azért fáradt vagyok. - néztem Lolára.
- Én is. - mosolyodott el, majd szorosan megölelt, így összenyomódott az arcunk. - Olyan rossz, hogy Tomlinson vagy... - motyogott.
- Kösz Lola! - nevetett Louis.
- Nem úgy. - nevetett Lola is. - Csak olyan rossz, hogy már nem olyan kicsi és már nem kell rá úgy vigyázni és már nem szakítotok többet... reméljük... - tette hozzá halkan, mire megcsíptem. - Mármint, hogy nem szakítotok többet és nem kell folyamatosan vigasztalni és csokival tömni és már nem fog napokig eltűnni az erdőben és nemsokára anyuka lesz és akkor már nagyon jó lesz nekem is, mert majd a fia lefoglalja Benji-t és ilyenek. - mosolygott.
- Egy centit sem nőttem, mindig vigyázhatsz rám, csokival akármikor tömhetsz, szívesen fogadom, az erdőben is eltűnhetek még és amúgy lányom lesz. - soroltam a válaszokat.
- Fiad. - vágta rá Lou vigyorogva.
- Akadj le róla! - mutattam rá összehúzott szemekkel.- Nekem lesz egy lovas lányom!
- Nekem meg egy focis fiam! - mondta Louis összehúzott szemekkel.
- Lola, fogadunk? - vigyorgott rá Zayn.
- Persze, tuti fiuk lesz. - mosolygott Lola Zayn-re.
- Lány. - vigyorgott Zayn.
- Zayn-nek szurkolok! - vigyorogtam.
- Én meg Lolának. - vigyorgott Lou.
- Miért szurkolunk? - kérdezte Stan.
- Fogadtak, hogy majd fiunk vagy lányunk lesz. - néztem rá a fejemet ingatva, de mosolyogva.
- Fiatok. - vágta rá Stan, majd Louis-val pacsiztak.
- Ennek a csajnak lánya lesz! - bökött meg Roxy vigyorogva.
- Igen! - öleltem magamhoz vidáman.
- Fiatok lesz. - vágta rá egyszerre a Horan házaspár.
- Szerintem lány. - mondta Hazz, mire elvigyorodtam.
- Én remélem lány lesz, mert lesz még egy ilyen kis kicsi valaki! - ölelt át hátulról Jack.
- Lecserélsz? - bújtam az ölelésébe mosolyogva.
- Soha! - puszilta meg a fejem tetejét.
- Na azért! - kuncogtam.
- Mi a téma? - lépett oda Liam és a felesége.
- Az, hogy a kis Tommo fiú lesz vagy lány. - nézett rá Harry.
- Terhes vagy? - nézett rám Jesy.
- Nem, csak alkut kötöttek, hogy fiú lesz vagy lány. - mondtam, majd elnevettem magam.
- Ó, szerintem fiú. - mondta Liam és Lou mögé állt be.
- Hát... - gondolkozott Jesy. - Szerintem meg lány.
- Na de ezt még ráérünk megtárgyalni! - legyintettem.
- Mindig ezt mondod! - forgatta a szemét Louis.
- Mert szerintem még nem vagyunk elég érettek hozzá. - mosolyogtam rá.
- És? - tette ki a kezét. - Valljuk be, sose leszünk!
Én elnevettem magam, majd odamentem hozzá és a nyakát átkarolva az övének döntöttem a homlokom.
- Annyira édes vagy! - mosolyogtam rá.
- Befejeztem, nem erőltetem, ha nem szeretnél még gyereket! - simított végig az arcomon mosolyogva és egy puszit nyomott a számra.
- Szerintem mindketten elég érettek vagytok! - mosolygott Stan.
- Ha elköltöztünk! - mosolyogtam Louis-ra.
- Ha elköltöztünk. - bólintott mosolyogva.
Másnap reggel természetesen mindenki utazott haza, ugyanis már az összes újság az eljegyzéseken csámcsogott és be kellett jelenteni, hogy túl vagyunk az esküvőn. Az autóban tök jót aludtam hátul, míg Louis vezetett, de sajnos mikor megérkeztünk felkeltett, ugyanis mennünk kellett az interjúra.
Gyorsan Rebel-é varázsoltam magam, majd mind indultunk.
- Jót aludtatok? - kérdezte mosolyogva Cara.
- Aludtam már jobban, de azért igen. - bólogatott mosolyogva Roxy.
- Na, akkor most beszámolhattok a gyönyörűséges esküvőről! - mosolygott ránk Cara, ugyanis megérkeztünk.
Egyszerre szálltunk ki és nem igazán hoztuk az őrült formánkat, hiszen elég fáradtak voltunk.
- Végre minden rendben! - mosolygott ránk a műsorvezető hölgy.
- Igen és mindenki hivatalosan is összekötötte az életét! - vigyorgott Roxy.
- Komolyan?! - csodálkozott. - Hogyan tűntetek el a média elől?
- Úgy, hogy profik vagyunk! - igazítottam meg magamon a bőrkabátot vagányan vigyorogva.
- Na meséljetek! Nehéz volt a szervezés?
- Igazából csak mi szerveztük, mert meglepetés volt a csajoknak. - mosolygott Hazza.
- Ez nagyon aranyos! - bólogatott mosolyogva a nőszemély. - És akkor hogyan tovább? - kérdezte. - Élvezitek a házas életet?
- Esedékes lenne egy költözés, folytatni kéne a turnét, tehát még nem igazán tudjuk, mit is hoz a jövő. - mondta Liam mosolyogva.
- Becky és Niall! - fordult feléjük mosolyogva. - Esetleg szóba jött már a családalapítás?
- Természetesen igen, de még nem tartjuk esedékesnek. - mosolygott rá Niall.
~egy hónappal később~
És végre új házba kerültünk. A költözési dolgok is változtak. Először úgy volt, hogy hozzánk költözik Jack és Fizzy is, de végül úgy döntöttek, hogy nem törődnek vele, hogy valójában még nem is járnak: Fizzy Jack lakásába költözött. Ezen kívül Stan és Maddie (2. évad 55. részben szerepel ;)) is egészen jól kijöttek egymással és találkozgatni kezdtek. A turné folytatását végül a költözés utánra csúsztattuk így a gyerek projekteket is mindenki csúsztatta, ugyanis ezt az egészet esedékesnek érezte Becky és Niall, Liam és Jesy már nagyon, Harry nagyon, Roxy kevésbé, de azért Ő is, Louis már régóta, Én pedig valójában nem tudtam...
Rengeteget dolgoztunk, folyamatosan bútorboltokat jártunk, majd végre sikerült! Már minden készen volt, csak a festés volt a hálószobákban.
Éppen csöndben figyeltem, ahogy Louis festette a falat. Még mindig lélegzetelállítóan néz ki, efelől semmi kétség, de Én még mindig huncut vagyok, így halkan mögé léptem és festettem egy csíkot a hátára nevetve.
- Törpi! - szólt rám, majd elnevette magát és megfordult.
Nevetve szaladtam el, de elkapott és egy csíkot húzott a hátamra. Én nevetve fordult felé, majd befestettem az arcát.
- Igen? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
Én mosolyogva töröltem le a kezemmel a szájáról a festéket, majd megcsókoltam.
- A francba, Én is le akartam festeni az arcod. - motyogta vigyorogva, miközben a derekamat átölelve magához húzott.
- De? - mosolyodtam el.
- De már egészen más lett a tervem. - vigyorodott el, majd az egyik lábával belökte az ajtót.
- Tudod ez ijesztő is lehetett volna. - nevettem fel.
- Nyugodj meg, cseppet sem lesz ijesztő. - mondta, majd elkezdte csókolgatni a nyakamat.
- Louis, körülöttünk szobát festenek és elvileg nekünk is azt kéne! - kuncogtam.
- Tudod, nagyon megértő barátaink vannak. - rántott vállat mosolyogva, majd lehámozta rólam a festékes pólót. - És ha úgy vesszük, a fél szobát kifestettük. - rántott vállat, majd elnevette magát és folytatta a tevékenységét.
- De azzal tisztában vagy, hogy Benji is itt van? - mondtam mosolyogva, mikor elszakadtam ajkaitól.
- Tökéletesen, de nem igazán izgat. - rántott vállat, majd levette a pólóját és el akarta hajítani, de inkább elvettem tőle.
- Téged ismerve beledobod a festékbe! - nevettem, majd arrébb tettem, de úgy , hogy ne legyen festékes.
- A Te pólód is ott landolt! - rántott vállat vigyorogva, mire oda pillantotta.
- Louis! - néztem rá fájdalmas arccal.
- Ne törődj vele! - vigyorgott, majd óvatosan lefektetett a földre, de közben fölém mászott, majd újra a nyakamra tapadt.
- Louis... - mondtam kissé nyögve, mire felegyenesedett.
- Mi nyűgöd van?! - kérdezte felhúzott szemöldökkel, mire elnevettem magam, majd kihasználva értetlen tekintetét és gyenge pillanatát, fordítottam a helyzetünkön.
- Csupán annyi, hogy erre nincs szükség! - vigyorogtam rá, miközben a nadrágját hámoztam le róla.
Ő lerúgta a bokájáról, mire a nadrág után néztem, ami belerepült egy kis festéktócsába a földön.
- Igazán ügyes. - nevettem, majd a mellkasát elleptem csókokkal.
- Szerintem a festést majd később folytassuk! - mondta, mire kuncogtam Ő, pedig fordított a helyzetünkön és végül megszabadítottuk egymást az utolsó ruhadaraboktól is...
- Szerinted ezt még fel tudom venni? - szedte ki a festékből a nadrágját Lou, mire felnevettem.
- Szerintem ne próbálkozz vele. - nevettem.
- Jó, de a pólóddal mi legyen? - szedte ki nevetve a vödörből.
- Semmi. - nevettem, majd felültem. - Először is, nem lenne rossz hazamenni és lezuhanyozni, ugyanis tiszta festék vagyok mindenhol! - mutattam végig magamon, mire végigmért és megnyalta az alsó ajkát.
- Nem rossz ötlet, de nem zavarna, ha így sétálgatnál... - mutatott végig rajtam, ugyanis csak fehérnemű volt rajtam.
- Engem zavarna! - dobtam meg a pólójával.
- Azt hittem, ezt Te akarod felvenni! - mutatott a ruhadarabra vigyorogva.
- Igen, mivel VALAKI belehajította az enyémet a festékbe! - mondtam "mérgesen".
- Tessék! - dobta vissza.
- Nem értem miért mániád, hogy minden ruhát elhajítasz! - forgattam a szemem mosolyogva
- Azért, mert az sokkal szexibb! - kezdett volna bele a magyarázatba.
- Szerinted... - kuncogtam, majd felálltam. - De azért az durva, hogy Én elvettem tőled egy csomó pólót, viszont Te így is több ruhámtól fosztottál meg! - néztem rá mosolyogva, karba tett kézzel.
- Ez nem igaz! - rázta a fejét, majd elmosolyodott. - Volt ez a póló, egy nadrág, amit nem találtunk meg, egy blúz, amit széttéptem, néhány bugyi amit széttéptem, meg egy melltartó, amit kidobtam az ablakon. - mondta, majd elnevettük magunkat. - Végiggondolva ez tényleg sok, kevesebbnek hittem.
- Jó, szerintem ne számoljuk végig. - nevettem.
- De az biztos, hogy ez volt a legkevésbé romantikus szeretkezésünk. - nézett rám, mire végiggondoltam.
- Nem, mert az a konyha padlón volt! - mondtam, majd elnevettem magam.
- Nem is, mert előtte tök szép dolgokat mondtuk egymásnak! - nézett rám karba tett kézzel.
- De utána leszartál. - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Nyertél. - bólintott, majd elém lépett és megcsókolt.
Mikor mindketten felöltöztünk, már ahogy tudtunk, lementünk.
- Végül is, a szoba milyen állapotban van? - vigyorgott ránk Harry.
- Mert a mienk?! - nézett fel rá vigyorogva Roxy, mire Hazza vigyorogva a szájára tapasztotta a mutat ujját.
- Szerintem rajtam több festék van mint a falon... - kuncogtam.
- Nem hinném... - nézett rám Roxy felhúzott szemöldökkel. - Ha csak Louis nem egy festék tócsát választott legkényelmesebb helynek...
- Azért Én úri ember vagyok! - húzta ki magát Lou vigyorogva.
- Én meg festékes, tehát megyek haza! - intettem a többieknek.
- Én is! - ugrott utánam Roxy.
- Mi is megyünk. - mondta Harry.
Elindultunk 4-en egy autóval és mivel Hazza vezetett a 1D házban kötöttünk ki.
- Én tisztán emlékszem rá, hogy nem itt lakom! - mondta Roxy.
- Na nyafogj, asszony! - szólt rá Harry vigyorogva, mire Roxy fejbe csapta.
- Tudod ki az asszony! - mondta, majd kiszállt a kocsiból.
Én követtem a példáját, majd nevetve ölelte át a nyakam és húzott magához, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Mekkora buli ez a költözés... - nevetett Roxy.
- Egyet értek. - nevettem.
- Menjetek! - nyitotta ki előttünk az ajtót Louis, mire rácsaptam a fenekére. - Aú! - nézett rám szúrós szemekkel, de szórakozottan.
- Olyan kerek segged van, hogy nem lehet megállni! - rántottam vállat mosolyogva, majd beléptem.
- Ezért most kötelességed velem zuhanyozni! - szólt utánam Lou vigyorogva, majd mögém lépett.
- Miért, nem így volt tervben? - néztem rá huncut mosollyal.
Ő óvatosan a hátamra csúsztatta a kezét és a melltartóm csatját kereste, de nem találta.
- Elöl csatos. - vigyorogtam rá pimaszan. - Ez nem jött össze!
- Nem leszünk hangosak! - mondta Harry, majd az ölébe kapta Roxy-t, aki a lábait a dereka köré kulcsolta, majd Hazza berúgta az ajtót a lábával. - Roxy, ezt most egy kicsit hanyagold, amíg felérünk, ugyanis ez egy lépcső! - mondta Hazz kissé nyögve, mire Roxy kuncogott.
- Jól van Törpilla, Őket sem fogjuk zavarni! - fordított szembe magával Tommo vigyorogva, majd a Styles pároshoz hasonlóan az ölébe kapott.
Én vigyorogva kezdtem csókolgatni a nyakát, ami sóhajokat és néha halk nyögéseket váltott ki belőle.
Betört a szobájának ajtaján, majd letett az ágyára, becsukta azt, a fürdőbe sietett, a kádba vizet kezdett ereszteni, majd visszatért hozzám és elkezdtük egymást vetkőztetni...
2016. május 1., vasárnap
3. évad 22. rész
Sziasztok! Visszatértem és nagyon boldog vagyok! Másodikok lett a lovardánk, úgyhogy nagy buli volt tegnap este, de már hazautaztunk és minden nyugis! Ez a rész egy kicsikét (nagyonkát [oké, ilyen szó nincs :D]) lovas lett, de hát na! Lovasverseny, rengeteg gyönyörű díjló, álom volt az egész számomra/számunkra! És képzeljétek (bár ez nem ide tartozik, de) a barátnőimmel egy padon ültünk az egyik versenyzővel és a családjával, aki ugyan osztrák volt, tehát egy kukkot nem értettünk abból amit magyarázott, de ránk mosolygott és hű! Majdnem leestünk a padról, de mindegy. Na meg majdnem elütött minket egy 5-ös fogat, meg az eredményhirdetésnél sírtunk, meg ölelkeztünk, meg minden! :)
Tehát mint látjátok tényleg teli vagyok energiával és csak úgy írtam és írtam és wao! Na jó, befejeztem! Jó olvasását, véleményeket komiba! :)
Reggel egyedül ébredtem, elég kómásan.
Vajon minden vőlegény így ébred az esküvője után?! Vagy különleges vagyok, aki nem bírja ezt? - gondoltam, majd kinyitottam a szemem.
És vajon minden vőlegényt otthagyja a felesége? Nyilván nem, de az enyém hamar lelépett! - gondoltam, majd lassan felültem.
Megpillantottam a tegnap este széthajigált ruhákat, majd elvigyorodtam.
Oké, azért a tegnap este kárpótolja, hogy Sarah nincs itt, ugyanis be kell vallani, még mindig egy vadmacska. - gondoltam és vigyorogva másztam ki az ágyból.
Álmosan lépdeltem a szekrényhez, majd kivettem egy melegítőt és egy pólót. Bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, majd felráncigáltam magamra a ruhákat. Lebattyogtam, mire Stan és Oli jót röhögtek.
- A Tomlinson házaspár egyik fele úgy néz ki, mint valaki, aki megivott egy karton a energiaitalt, a másik meg mintha a sírjából kelt volna! - röhögött Oli, mire megforgattam a szemem.
- Máris tudjuk, ki a főnök az ágyban! - lépett melléjük röhögve Jack.
- Most viccelsz? - lépett oda Zayn is. - Mindig Sarah a főnök! - röhögött.
- Sosincs fordítva! - nevetett Nialler.
- Elég lesz, kösz! - morogtam, majd álmosan leültem az asztalhoz. - Hol van a Törpe? - kérdeztem.
- Az összes lány kint van a kertben! - mondta Liam álmosan.
- Nem kéne kimenni? - kérdeztem.
- Ha csak nem akarod látni, hogy Sarah miképp próbálja összetörni magát, nem ajánlom. - nézett rám Jack, mire megtámasztottam a fejem az asztalon és sóhajtottam.
- Sarah éppen lovagol, Lola is és közben kb. egymást oktatják, a többi lány meg segít nekik, meg dumálnak.- mondta Hazza. - Felőlem megnézhetjük Őket.
- Menjünk. - mondtam.
Egy férfi had indult a pálya felé. Már messziről hallottuk a hangjukat.
- Lola szép! - mondta a pálya szélén Jesy.
- Alkony, megtennéd, hogy a hátsódat is hozod?! - hallottam Sarah szórakozott hangját.
- Azt mindig elhagyja és csak utána lépked. - nevetett Lola.
Mikor közelebb értünk, rájöttünk, hogy oldalra léptetik a lovaikat.
- Alkony, elmesélem, hogy a segged is a testedhez tartozik, tehát ne hagyd ott! - mondta Sarah nevetve.
Sikerült neki is szépen, bár nem vagyok szakértő, de azért úgy tűnt, összejött amit akart.
- Jól van kicsi Tank! - simogatta meg a nyakát nevetve.
- Na, akkor mehet a vágta? - kérdezte tőle Lola.
- Ja, menjen! - bólintott mosolyogva Sarah, majd elkezdtek egymással szemben vágtázni, de természetesen kikerülték egymást.
- Álom, az eszedet tartsd itt! - szólt Lola a lovára.
Majd mire odaértünk, már a sarokban álltak a lovakkal, ahol a többiek ültek és álltak.
- Szerinted menni fog? - kérdezte Lola Sarah-ra nézve.
- Hát Én remélem, de szerintem meg kéne próbálni a ménekkel, akik elvileg ma délután érkeznek. - magyarázott a nővérére nézve.
- Én benne vagyok, csak Őket majd jobban kell tartani, mint a sajátjainkat. - mondta Lola és elmosolyodott.
- Imádok csődörön lovagolni! - vigyorgott a feleségem.
- Bebizonyítottad tegnap este. - vigyorogtam rá, miközben beléptem a pályára és Alkony rögtön kinézett magának.
- Hallottuk. - nevetett Nialler.
- Nem is, mert Roxy és Harry volt a leghangosabb páros! - nevetett Lola.
- Igen, mert hozzájuk voltál közelebb! - nevetett Becky. - A Tomlinson házaspár hangosabb volt.
Én már Alkonyt simogattam, mert elkezdett bökdösni.
- Fiam, viselkedj! - szólt Sarah a lovára, de az természetesen nem hagyott békén. - Ú, van nálad cigi? - nézett rám Sarah.
Én beletúrtam a zsebembe, de megráztam a fejem.
- Nálam van, kérsz? - kérdezte Zayn tőle.
- Aha, köszi! - mondta mosolyogva és elvette, majd a szájába tette.
Zayn automatikusan öngyújtót is adott neki.
- Kislányom, ugye nem lovon cigizel?! - kérdezte Sarah-től az anyjuk, aki éppen a ház előtt csinált valamit.
- Nem... - kuncogott Sarah, majd mosolyogva nézett rám. - Te elég fáradnak tűnsz!
- Nem véletlen. - mosolyogtam rá.
- Kávéztál már?
- Nem. - ráztam a fejem. - De ti miért keltetek ilyen korán?
- Mert nemsokára kijönnek a gyerekek és akkor nem nagyon tudunk gyakorolni. - mondta, majd elmosolyodott. - De vállalhatnátok, hogy Alkonyt elszórakoztatjátok, sétálgatnak vele, meg ilyenek.
- Miért, Te? - kérdeztem.
- Én átülök egy ménre, aki azt hiszem megérkezett... - nézett a lószállítóra. - De Anyáék leintézik, nem Én fogom kipakolni, meg szerelni. - legyintett.
- Sziasztok! - szaladt mellénk Benji és Jenny.
- Felülsz? - kérdezte a fiától Lola.
- Igen! - vigyorgott.
- Te hogy ülsz nővérem? - nevettem.
- Sehogy. - nevetett fel.
- Jenny, jössz? - mosolyogtam rá, mire bólogatott.
- Oké, csak Én okosabb leszek! - vigyorogtam, majd a nyereg elé ültem, Louis pedig levette a nyerget.
Hátrébb csúsztam a lovamon, majd Louis elém ültette Jenny-t. Én elengedtem a szárakat.
- Ilyen okos? - csodálkozott Jenny.
- Tudja, hogy csak battyogunk. - mosolyogtam, majd elindítottam a lovamat.
Pár kört lépkedtünk, majd mind leszálltunk és a lovakat elvitték a lovászok, majd megkaptuk a két mént.
Igazából jó volt velük dolgozni, de sokkal butábbak voltak, mint a saját lovaink, így nem tudtuk annyira élvezni. Utána már vitték is mindkettőt vissza, mert csak dolgozni hozták őket.
- Jaj, el is felejtettem, hogy mennyi utálom a férfiakat! - nevettem, miközben Lolára néztem, akivel a karám szélének dőlve álltunk és beszélgettünk.
Lola is felnevetett.
- Mondja a húgom az esküvője utáni reggelen! - nevetett.
- Jól van na, ismersz, nem? - nevettem fel rá nézve.
- Olyan fura belegondolni, hogy Te is felnőttél! - ölelt át oldalról.
- Ch... - forgattam meg a szemem mosolyogva. - Én nem nőttem fel! - mondtam, majd mellém ugrott Jenny.
- Sarah, unatkozunk! - rázta meg a kezem.
- Szeretnétek eljönni lovagolni? - mosolygott rá Lola.
- Igen! - bólogatott vidáman.
- Jó, akkor most hívd ide Benji-t, Ernie-t, Doris-t, Daisy-t és Phoebe-t. - mosolyogtam rá.
- Oké! - vigyorgott, majd elszaladt a ház felé.
- Mi találtál ki? - nézett rám Lola.
- A mocskos állatainkból valami ló szerűt készítünk! - mosolyogtam rá.
- Hozom a dobozt, hozd a lovakat! - vigyorgott rám, mire összepacsiztunk, majd elindultunk.
Én először előszedtem Álmot és kikötöttem a patamosóhoz, majd a saját lovamat is bevadásztam és kikötöttem, így pontosan egyszerre lettünk kész. Megérkeztek a gyerekek is és kiosztottuk a feladatokat. Ernie felült Álom hátára, Doris Alkony-ra, így Ők ott elvoltak, nevetgéltek és beszélgettünk velük, meg persze vigyáztunk rájuk, míg a többiek a lovainkról vakarták le a koszt, amiben szintén segítettünk.
- Kész vagyunk! - sóhajtott Daisy, majd nekidőlt a kikötőnek.
- Jó, akkor most kezdődik a dolog jobbik része! - csaptam össze a tenyerem mosolyogva. - Négyen vagytok, tehát Daisy melyik lóhoz mész? - kérdeztem.
- Alkony. - mosolygott.
- Oké, akkor Phoebe Álom. - mosolyogtam rá.
- Szerintem Jenny Te gyere ide, mert Én nehezebbet találtam ki. - fogta meg a kezét, mire Ő mosolyogva állt Álom mellé.
- Na akkor! - mosolyogtam. - Daisy és Benji, ki szeretné a sörényét és ki a farkát?
- Én a sörényét. - mosolygott Benji.
- Oké, akkor először annyi a dolgod, hogy a sörényéből leválasztasz ugyanakkora tincseket és befonod őket. - mosolyogtam rá. - Itt van a sörénygumi.
- És Én? - kérdezte Daisy.
- Neked segítek a farkánál. - mosolyogtam rá és a lovam fenekéhez mentünk. - Babám, még a kis feneked is csillog-villog, tehát vigyázhatnál a tisztaságodra! - paskoltam meg a fenekét mosolyogva.
- És nem fog megrúgni? - kérdezte Daisy kicsit félve.
- Nem fog. - mosolyogtam rá biztatóan. - Ugye fiam normális vagy? - tettem fel a kérdést, mire Alkony hapcizott. - Jól van, egészségedre. - nevettem. - Na ezt úgy kell, hogy csak a felső részét fonjuk be és utána már csak egy sima fonással folytatjuk, de itt marad simán egy nagy rész és ha gondolod, rakhatunk bele ilyen művirágokat! - szedtem elő a dobozból a virágokat.
- Oké! - bólogatott mosolyogva.
- És ezt azért csináljuk ketten, hogy vigyázzak rád és nekem sose ment egyedül, mert nincs hozzá elég kezem. - nevettem.
- Oké. - bólogatott mosolyogva.
Pár perc alatt belejöttünk az egészbe és már egész jól csináltuk ketten, majd Alkony elkezdte emelgetni az egyik lábát.
- Ne ijedj meg, nem akar rúgni, meg nem rosszindulatból csinálja, csak tudod, mikor sokat állsz egy helyben, neked is elfáradnak a lábaid és neki is, de mindjárt az egyik lábát pihenteti majd. - mosolyogtam Daisy-re, aki bólogatott, majd folytattuk. - Alkony, kérlek ne csináld! - szóltam rá.- Az sem lenne vicces, ha véletlen rúgnál fel minket!
Doris mosolyogva fordult meg a lovon, hogy a minket nézzen és lehasalt a kis fejét, pedig a lovam fenekére döntötte le.
- Nagyon szép! - mosolygott ránk.
- Ha nagyobb leszel, neked is megtanítsam? - mosolyogtam rá.
- Igen. - bólogatott mosolyogva.
- És akkor csinálhatjátok majd ketten. - nevettem.
Alkony el akarta húzni a farkát, mert egy darázs lépett köreinkbe és körülötte repkedett, de nem engedtem neki.
- Várjál fiam, mindjárt kész vagyunk! - mondtam a lónak. - Ezt fogd meg így! - mutattam Daisy-nek, hogy hogyan, nehogy szétjöjjön az egész fonás, mire megfogta.
Én elkergettem a darazsat.
- Jól van, már nincs itt! - nyomtam puszit a fejére.
- Kész vagyok! - mondta mosolyogva Benji.
- Oké, akkor ezeket a kis fonatokat így tekergesd fel! - mutattam meg mosolyogva.
- Oki! - mosolygott, majd elkezdte a másodikat.
- Jövök! - léptem vissza Daisy-hez, majd folytattuk.
- Milyen nagy munka van! - jött oda mosolyogva Jay.
- Lefoglaljuk Őket! - vigyorgott rá Lola.
- Jaj, bent is szenvednek, hogy mit csináljanak! - nevetett Jay, miközben készített pár képet a munkálatainkról.
- Ha mész be, majd mondd meg nekik, hogy van pár kitakarítható box, lószerszám, de a pályát is lehet locsolni, meg rendet rakni a szobánkba! - vigyorogtam rá.
- Szerintem az első lesz, aki rögtön elfoglaltságot talál ezek hallatán, az Louis! - nevetett Phoebe.
- Biztos vagyok benne. - nevettem.
- Én azért megnézném, ahogy kiganézza a boxokat. - nevetett Lola.
- Le is videóznám! - nevetett Daisy.
- Lefotóznám, bekereteztetném és kiraknám a falamra, majd mikor nagymama leszek, az unokáimnak mutogatnám, hogy a nagyapátok valaha dolgozott! - nevettem.
- És Én mikor leszek nagymama? - kérdezte mosolyogva Jay.
- Éppen a fiam farkába fonok virágokat a nagynénjével! - vigyorogtam és egy puszit nyomtam Alkony fenekének a tetejére.
- Ez azért igen érdekesen hangzott! - nevetett Phoebe.
- Samponos! - dugtam ki a nyelvem fintorogva.
- Nézzétek, milyen szép lett a sörénye! - vigyorgott Lola, mire Jay odament, mi pedig odanéztünk.
- Ezt hogy csináljátok? - csodálkozott Jay.
- Én ilyet nem tudok. - nevettem.
- Gyönyörű! - mosolygott Jay, majd lefotózta.
- Elmagyarázni sosem tudtam, csak össze-vissza gumizgattam a sörényét és kész lett. - nevetett Lola. - Jenny-nek meg megmutattam, hogy így meg úgy és neki is sikerült.
- Jó, ehhez Én túl türelmetlen és lusta vagyok! - mutattam rá nevetve.
- Folytassuk! - bökött meg Daisy, majd folytattuk.
- Én kész vagyok! - vigyorgott Benji.
- De ügyes vagy fiam! - csodálkozott Lola. - Hát Te leszel Álom sörényfonó embere! - nyomott puszit Benji fejére.
- Tegyél bele ilyen virágokat! - mondtam és a markomba vettem egy csomót. - Doris, ülj fel! - kértem mosolyogva.
Ő oldalt ült a lovamon, de halál stabilan.
- Tartsd a markod! - mondtam, mire a két kis markát összeillesztve felém tartotta. - Ezekre vigyázz és segíts Benji-nek. - szórtam a kezébe mosolyogva.
Kb. mind egyszerre lettünk készen és megérkezett ki Louis és Zayn.
- Ti mit csináltok? - kérdezte mosolyogva Zayn.
- Szépítjük a lovakat. - mondta mosolyogva Lola.
- Jó, de mindkettő fiú, nem? - kérdezte Louis.
- Herélt! - vágtuk rá egyszerre Lola-val, Daisy-vel, Phoebe-bel és Benji-vel.
- Jó, bocs! - emelte fel védekezően a kezét Lou. - De akkor férfiatlanított fiúk, ugye? - kérdezte, mire bólogattunk. - Akkor miért kellenek virágok, meg fonás? - kérdezte értetlenül. - Ez nem férfias.
- Mert szép! - mondta mosolyogva Phoebe.
- És nekik jól áll! - vigyorgott rá Lola.
- Oké, engem csak az zavar, hogy velük foglalkoztok és nem velünk! - mondta Zayn vigyorogva.
- Te nem engeded, hogy virágot fonjak a hajadba, Ő igen! Ő csöndes, cuki, szőrös, aranyos, bamba, imád és kiskorom óta velem van! Te ezzel szemben beszélsz és csak pár éve ismerlek! - vigyorgott rá Lola.
- Kész vagyunk! - kiabáltam fel, mire Alkony megijedt, de nem rúgott meg, csak összerezzent.
Daisy-vel, Phoebe-bel és Lolával felnevettünk, majd megöleltem a lovam fenekét és a fejemet nevetve döntöttem rá. - Jól van Édesem, nem akartam! - simogattam és egy puszit nyomtam a fenekére.
Jay nevetve nézett minket.
- Már bocs, de Én vagyok a férjed pár órája! - szólt rám Louis, de arcán ott bujkált a mosolya.
- Akkor sem fogom a seggedet csókolgatni. - vágtam rá, mire Jay felnevetett. - Így is el vagy kényeztetve! - legyintettem.
- Nem félsz, hogy lekakil? - mutatott Louis szórakozott vigyorral a lovamra.
- Nem. - ráztam meg a fejem mosolyogva.
- Mert Ők nem olyanok! - mosolygott Lola.
- Na gyere Doris! - vettem le a lóról mosolyogva.
Doris mosolyogva ment Jay-hez, majd megfogta a kezét.
- Nagyon szép lettél kicsi fiam! - vigyorogtam, miközben elengedtem.
Ő elindult lépésben, miközben Én az oszlopnak dőltem.
- Akkor most lovagolunk, nem lovagolunk? Ki lovagol, ki nem lovagol? - kérdezte Lola mosolyogva.
- Nem tudom. - rántottam vállat. - Kimehetünk a kicsikkel sétálni terepre. - mosolyodtam el.
- Jó, de ne sokat, mert nem vagyok Én már olyan fiatal. - nevetett.
- Alkony, gyere vissza! - szóltam rá mosolyogva, mire elindult vissza. - De Én biztosan nem nyergelem fel.
- Hát Én se. - mondta Lola. - Úgyis megyünk, tehát nem lehet baj.
- Igazad van. - bólogattam, majd Alkony mögém ért és éreztem ahogy a fejét hozzá nyomja a hátamhoz, de tudtam, mire készül. - Fiam, eddig csókolgattam a segged, ha most beleharapsz az enyémbe, biztos lehetsz benne, hogy nagyon mérges leszek! - szóltam rá, mire elhúzta a fejét. - Kösz.
- Jó, de ki ül lóra? - kérdezte Lola.
- Jenny, Lux. - rántottam vállat. - Nem tudom, Benji-t hülyeség ennyire kivinni, mert tanítod, meg Én is, Daisy és Phoebe szintúgy, azok úgysem ülnek fel. - böktem a fejemmel Louis és Zayn felé. - Jay? - kérdeztem mosolyogva.
- Az kéne még! - legyintett, mire elnevettem magam.
- Miért Én ültem már lovon. - mondta Louis.
- És akarsz? - kérdeztem, mire vállat rántott. - De döntsd el, mert akkor Jenny és Lux majd máskor és akkor jön Zayn. - vigyorogtam rá.
- Louis úgy sem mer! - nevetett Daisy.
- Velem. - mosolyogtam Louis-ra.
- Miért, szerinted Apa menni fog? - nevetett Benji.
- Megyünk. - vágták rá egyszerre.
Elnevettük magunkat, majd Én visszatettem Alkonyra a kötőféket és a vezetőszárat, hogy azért legyen rajta valami, majd Lolával egyszerre ugrottunk fel a lovainkra. Természetesen elnevettük magunkat, ahogy nyeregben voltunk.
- Állj fel! - mosolygott rám Lola.
- Oké. - mosolyogtam, majd lerúgtam a cipőimet. - Alkony, maradj így! - szóltam rá, majd óvatosan feltérdeltem rajta, majd elengedtem a vezetőszárat és felálltam a lovamon.
- Miért kell neked mindig veszélyes dolgokat csinálnod? - kérdezte tőlem sóhajtva Louis, de mosolygott és lefotózott, ahogy Jay is.
- Mert Én Én vagyok! - mosolyogtam rá. - Jó, elég! - mondtam, majd óvatosan visszaültem a lovamra. - Maradok a seggemen.
- Arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan ültök fel! - vigyorgott Jay.
- Így! - vigyorgott Louis, majd felugrott Alkonyra.
- Aha... - nevetett Benji Zayn-t és Lolát nézve. - Apa nem ilyen béka.
Zayn-nek is sikerült egy kis segítséggel felülnie.
- Egész élvezhető! - vigyorgott Louis, ugyanis teljesen hozzám nyomódott.
- Örülök, viszont csússz hátrébb, mert mindjárt a ló nyakában ülök! - szóltam rá, mire hátrébb csúszott és Én is. - Na, ez így tök fura.
- Igen, szerintem Én életemben egyszer ültem így lovon, veled. - nézett rám nevetve Lola.
- Igen. - nevettem, majd elindítottam lépésben a lovat, de nem fogtam a vezetőszárat.
- Nem fognád meg azt a madzagot? - mutatott rá Louis.
- Lou, ha beledumálsz, valahol lelöklek az erdőben és nem megyek vissza érted! - szóltam rá nevetve.
Természetesen közben Jay fényképezett, míg Phoebe videózott.
- Kérek csókot! - mosolygott rám Tommo.
- Most eldöntöd, hogy mit akarsz? - nevettem. - Előre se nézzek, vagy fogjam meg a "madzagot", ami egy vezetőszár?
- Adj csókot! - vigyorgott, mire hátra fordultam, de csak egy puszit nyomtam Lou arcára.
- Menjünk. - mondtam.
Egy férfi had indult a pálya felé. Már messziről hallottuk a hangjukat.
- Lola szép! - mondta a pálya szélén Jesy.
- Alkony, megtennéd, hogy a hátsódat is hozod?! - hallottam Sarah szórakozott hangját.
- Azt mindig elhagyja és csak utána lépked. - nevetett Lola.
Mikor közelebb értünk, rájöttünk, hogy oldalra léptetik a lovaikat.
- Alkony, elmesélem, hogy a segged is a testedhez tartozik, tehát ne hagyd ott! - mondta Sarah nevetve.
Sikerült neki is szépen, bár nem vagyok szakértő, de azért úgy tűnt, összejött amit akart.
- Jól van kicsi Tank! - simogatta meg a nyakát nevetve.
- Na, akkor mehet a vágta? - kérdezte tőle Lola.
- Ja, menjen! - bólintott mosolyogva Sarah, majd elkezdtek egymással szemben vágtázni, de természetesen kikerülték egymást.
- Álom, az eszedet tartsd itt! - szólt Lola a lovára.
Majd mire odaértünk, már a sarokban álltak a lovakkal, ahol a többiek ültek és álltak.
- Szerinted menni fog? - kérdezte Lola Sarah-ra nézve.
- Hát Én remélem, de szerintem meg kéne próbálni a ménekkel, akik elvileg ma délután érkeznek. - magyarázott a nővérére nézve.
- Én benne vagyok, csak Őket majd jobban kell tartani, mint a sajátjainkat. - mondta Lola és elmosolyodott.
- Imádok csődörön lovagolni! - vigyorgott a feleségem.
- Bebizonyítottad tegnap este. - vigyorogtam rá, miközben beléptem a pályára és Alkony rögtön kinézett magának.
- Hallottuk. - nevetett Nialler.
- Nem is, mert Roxy és Harry volt a leghangosabb páros! - nevetett Lola.
- Igen, mert hozzájuk voltál közelebb! - nevetett Becky. - A Tomlinson házaspár hangosabb volt.
Én már Alkonyt simogattam, mert elkezdett bökdösni.
- Fiam, viselkedj! - szólt Sarah a lovára, de az természetesen nem hagyott békén. - Ú, van nálad cigi? - nézett rám Sarah.
Én beletúrtam a zsebembe, de megráztam a fejem.
- Nálam van, kérsz? - kérdezte Zayn tőle.
- Aha, köszi! - mondta mosolyogva és elvette, majd a szájába tette.
Zayn automatikusan öngyújtót is adott neki.
- Kislányom, ugye nem lovon cigizel?! - kérdezte Sarah-től az anyjuk, aki éppen a ház előtt csinált valamit.
- Nem... - kuncogott Sarah, majd mosolyogva nézett rám. - Te elég fáradnak tűnsz!
- Nem véletlen. - mosolyogtam rá.
- Kávéztál már?
- Nem. - ráztam a fejem. - De ti miért keltetek ilyen korán?
- Mert nemsokára kijönnek a gyerekek és akkor nem nagyon tudunk gyakorolni. - mondta, majd elmosolyodott. - De vállalhatnátok, hogy Alkonyt elszórakoztatjátok, sétálgatnak vele, meg ilyenek.
- Miért, Te? - kérdeztem.
- Én átülök egy ménre, aki azt hiszem megérkezett... - nézett a lószállítóra. - De Anyáék leintézik, nem Én fogom kipakolni, meg szerelni. - legyintett.
- Sziasztok! - szaladt mellénk Benji és Jenny.
- Felülsz? - kérdezte a fiától Lola.
- Igen! - vigyorgott.
* Sarah szemszöge *
Lola hátrébb ült a nyeregben, majd Zayn elé ültette a fiukat. Én megnéztem, hogyan ül Lola, majd felnevettem, ugyanis a fél feneke lelógott a nyeregről.- Te hogy ülsz nővérem? - nevettem.
- Sehogy. - nevetett fel.
- Jenny, jössz? - mosolyogtam rá, mire bólogatott.
- Oké, csak Én okosabb leszek! - vigyorogtam, majd a nyereg elé ültem, Louis pedig levette a nyerget.
Hátrébb csúsztam a lovamon, majd Louis elém ültette Jenny-t. Én elengedtem a szárakat.
- Ilyen okos? - csodálkozott Jenny.
- Tudja, hogy csak battyogunk. - mosolyogtam, majd elindítottam a lovamat.
Pár kört lépkedtünk, majd mind leszálltunk és a lovakat elvitték a lovászok, majd megkaptuk a két mént.
Igazából jó volt velük dolgozni, de sokkal butábbak voltak, mint a saját lovaink, így nem tudtuk annyira élvezni. Utána már vitték is mindkettőt vissza, mert csak dolgozni hozták őket.
- Jaj, el is felejtettem, hogy mennyi utálom a férfiakat! - nevettem, miközben Lolára néztem, akivel a karám szélének dőlve álltunk és beszélgettünk.
Lola is felnevetett.
- Mondja a húgom az esküvője utáni reggelen! - nevetett.
- Jól van na, ismersz, nem? - nevettem fel rá nézve.
- Olyan fura belegondolni, hogy Te is felnőttél! - ölelt át oldalról.
- Ch... - forgattam meg a szemem mosolyogva. - Én nem nőttem fel! - mondtam, majd mellém ugrott Jenny.
- Sarah, unatkozunk! - rázta meg a kezem.
- Szeretnétek eljönni lovagolni? - mosolygott rá Lola.
- Igen! - bólogatott vidáman.
- Jó, akkor most hívd ide Benji-t, Ernie-t, Doris-t, Daisy-t és Phoebe-t. - mosolyogtam rá.
- Oké! - vigyorgott, majd elszaladt a ház felé.
- Mi találtál ki? - nézett rám Lola.
- A mocskos állatainkból valami ló szerűt készítünk! - mosolyogtam rá.
- Hozom a dobozt, hozd a lovakat! - vigyorgott rám, mire összepacsiztunk, majd elindultunk.
Én először előszedtem Álmot és kikötöttem a patamosóhoz, majd a saját lovamat is bevadásztam és kikötöttem, így pontosan egyszerre lettünk kész. Megérkeztek a gyerekek is és kiosztottuk a feladatokat. Ernie felült Álom hátára, Doris Alkony-ra, így Ők ott elvoltak, nevetgéltek és beszélgettünk velük, meg persze vigyáztunk rájuk, míg a többiek a lovainkról vakarták le a koszt, amiben szintén segítettünk.
- Kész vagyunk! - sóhajtott Daisy, majd nekidőlt a kikötőnek.
- Jó, akkor most kezdődik a dolog jobbik része! - csaptam össze a tenyerem mosolyogva. - Négyen vagytok, tehát Daisy melyik lóhoz mész? - kérdeztem.
- Alkony. - mosolygott.
- Oké, akkor Phoebe Álom. - mosolyogtam rá.
- Szerintem Jenny Te gyere ide, mert Én nehezebbet találtam ki. - fogta meg a kezét, mire Ő mosolyogva állt Álom mellé.
- Na akkor! - mosolyogtam. - Daisy és Benji, ki szeretné a sörényét és ki a farkát?
- Én a sörényét. - mosolygott Benji.
- Oké, akkor először annyi a dolgod, hogy a sörényéből leválasztasz ugyanakkora tincseket és befonod őket. - mosolyogtam rá. - Itt van a sörénygumi.
- És Én? - kérdezte Daisy.
 |
| Alkony farka |
- És nem fog megrúgni? - kérdezte Daisy kicsit félve.
- Nem fog. - mosolyogtam rá biztatóan. - Ugye fiam normális vagy? - tettem fel a kérdést, mire Alkony hapcizott. - Jól van, egészségedre. - nevettem. - Na ezt úgy kell, hogy csak a felső részét fonjuk be és utána már csak egy sima fonással folytatjuk, de itt marad simán egy nagy rész és ha gondolod, rakhatunk bele ilyen művirágokat! - szedtem elő a dobozból a virágokat.
- Oké! - bólogatott mosolyogva.
- És ezt azért csináljuk ketten, hogy vigyázzak rád és nekem sose ment egyedül, mert nincs hozzá elég kezem. - nevettem.
- Oké. - bólogatott mosolyogva.
Pár perc alatt belejöttünk az egészbe és már egész jól csináltuk ketten, majd Alkony elkezdte emelgetni az egyik lábát.
- Ne ijedj meg, nem akar rúgni, meg nem rosszindulatból csinálja, csak tudod, mikor sokat állsz egy helyben, neked is elfáradnak a lábaid és neki is, de mindjárt az egyik lábát pihenteti majd. - mosolyogtam Daisy-re, aki bólogatott, majd folytattuk. - Alkony, kérlek ne csináld! - szóltam rá.- Az sem lenne vicces, ha véletlen rúgnál fel minket!
Doris mosolyogva fordult meg a lovon, hogy a minket nézzen és lehasalt a kis fejét, pedig a lovam fenekére döntötte le.
- Nagyon szép! - mosolygott ránk.
- Ha nagyobb leszel, neked is megtanítsam? - mosolyogtam rá.
- Igen. - bólogatott mosolyogva.
- És akkor csinálhatjátok majd ketten. - nevettem.
Alkony el akarta húzni a farkát, mert egy darázs lépett köreinkbe és körülötte repkedett, de nem engedtem neki.
- Várjál fiam, mindjárt kész vagyunk! - mondtam a lónak. - Ezt fogd meg így! - mutattam Daisy-nek, hogy hogyan, nehogy szétjöjjön az egész fonás, mire megfogta.
Én elkergettem a darazsat.
- Jól van, már nincs itt! - nyomtam puszit a fejére.
- Kész vagyok! - mondta mosolyogva Benji.
- Oké, akkor ezeket a kis fonatokat így tekergesd fel! - mutattam meg mosolyogva.
- Oki! - mosolygott, majd elkezdte a másodikat.
- Jövök! - léptem vissza Daisy-hez, majd folytattuk.
- Milyen nagy munka van! - jött oda mosolyogva Jay.
- Lefoglaljuk Őket! - vigyorgott rá Lola.
- Jaj, bent is szenvednek, hogy mit csináljanak! - nevetett Jay, miközben készített pár képet a munkálatainkról.
- Ha mész be, majd mondd meg nekik, hogy van pár kitakarítható box, lószerszám, de a pályát is lehet locsolni, meg rendet rakni a szobánkba! - vigyorogtam rá.
- Szerintem az első lesz, aki rögtön elfoglaltságot talál ezek hallatán, az Louis! - nevetett Phoebe.
- Biztos vagyok benne. - nevettem.
- Én azért megnézném, ahogy kiganézza a boxokat. - nevetett Lola.
- Le is videóznám! - nevetett Daisy.
- Lefotóznám, bekereteztetném és kiraknám a falamra, majd mikor nagymama leszek, az unokáimnak mutogatnám, hogy a nagyapátok valaha dolgozott! - nevettem.
- És Én mikor leszek nagymama? - kérdezte mosolyogva Jay.
- Éppen a fiam farkába fonok virágokat a nagynénjével! - vigyorogtam és egy puszit nyomtam Alkony fenekének a tetejére.
- Ez azért igen érdekesen hangzott! - nevetett Phoebe.
- Samponos! - dugtam ki a nyelvem fintorogva.
 |
| Álom sörénye |
- Ezt hogy csináljátok? - csodálkozott Jay.
- Én ilyet nem tudok. - nevettem.
- Gyönyörű! - mosolygott Jay, majd lefotózta.
- Elmagyarázni sosem tudtam, csak össze-vissza gumizgattam a sörényét és kész lett. - nevetett Lola. - Jenny-nek meg megmutattam, hogy így meg úgy és neki is sikerült.
- Jó, ehhez Én túl türelmetlen és lusta vagyok! - mutattam rá nevetve.
- Folytassuk! - bökött meg Daisy, majd folytattuk.
- Én kész vagyok! - vigyorgott Benji.
- De ügyes vagy fiam! - csodálkozott Lola. - Hát Te leszel Álom sörényfonó embere! - nyomott puszit Benji fejére.
- Tegyél bele ilyen virágokat! - mondtam és a markomba vettem egy csomót. - Doris, ülj fel! - kértem mosolyogva.
Ő oldalt ült a lovamon, de halál stabilan.
- Tartsd a markod! - mondtam, mire a két kis markát összeillesztve felém tartotta. - Ezekre vigyázz és segíts Benji-nek. - szórtam a kezébe mosolyogva.
Kb. mind egyszerre lettünk készen és megérkezett ki Louis és Zayn.
- Ti mit csináltok? - kérdezte mosolyogva Zayn.
- Szépítjük a lovakat. - mondta mosolyogva Lola.
- Jó, de mindkettő fiú, nem? - kérdezte Louis.
- Herélt! - vágtuk rá egyszerre Lola-val, Daisy-vel, Phoebe-bel és Benji-vel.
- Jó, bocs! - emelte fel védekezően a kezét Lou. - De akkor férfiatlanított fiúk, ugye? - kérdezte, mire bólogattunk. - Akkor miért kellenek virágok, meg fonás? - kérdezte értetlenül. - Ez nem férfias.
- Mert szép! - mondta mosolyogva Phoebe.
- És nekik jól áll! - vigyorgott rá Lola.
- Oké, engem csak az zavar, hogy velük foglalkoztok és nem velünk! - mondta Zayn vigyorogva.
- Te nem engeded, hogy virágot fonjak a hajadba, Ő igen! Ő csöndes, cuki, szőrös, aranyos, bamba, imád és kiskorom óta velem van! Te ezzel szemben beszélsz és csak pár éve ismerlek! - vigyorgott rá Lola.
- Kész vagyunk! - kiabáltam fel, mire Alkony megijedt, de nem rúgott meg, csak összerezzent.
Daisy-vel, Phoebe-bel és Lolával felnevettünk, majd megöleltem a lovam fenekét és a fejemet nevetve döntöttem rá. - Jól van Édesem, nem akartam! - simogattam és egy puszit nyomtam a fenekére.
Jay nevetve nézett minket.
- Már bocs, de Én vagyok a férjed pár órája! - szólt rám Louis, de arcán ott bujkált a mosolya.
- Akkor sem fogom a seggedet csókolgatni. - vágtam rá, mire Jay felnevetett. - Így is el vagy kényeztetve! - legyintettem.
- Nem félsz, hogy lekakil? - mutatott Louis szórakozott vigyorral a lovamra.
- Nem. - ráztam meg a fejem mosolyogva.
- Mert Ők nem olyanok! - mosolygott Lola.
- Na gyere Doris! - vettem le a lóról mosolyogva.
Doris mosolyogva ment Jay-hez, majd megfogta a kezét.
- Nagyon szép lettél kicsi fiam! - vigyorogtam, miközben elengedtem.
Ő elindult lépésben, miközben Én az oszlopnak dőltem.
- Akkor most lovagolunk, nem lovagolunk? Ki lovagol, ki nem lovagol? - kérdezte Lola mosolyogva.
- Nem tudom. - rántottam vállat. - Kimehetünk a kicsikkel sétálni terepre. - mosolyodtam el.
- Jó, de ne sokat, mert nem vagyok Én már olyan fiatal. - nevetett.
- Alkony, gyere vissza! - szóltam rá mosolyogva, mire elindult vissza. - De Én biztosan nem nyergelem fel.
- Hát Én se. - mondta Lola. - Úgyis megyünk, tehát nem lehet baj.
- Igazad van. - bólogattam, majd Alkony mögém ért és éreztem ahogy a fejét hozzá nyomja a hátamhoz, de tudtam, mire készül. - Fiam, eddig csókolgattam a segged, ha most beleharapsz az enyémbe, biztos lehetsz benne, hogy nagyon mérges leszek! - szóltam rá, mire elhúzta a fejét. - Kösz.
- Jó, de ki ül lóra? - kérdezte Lola.
- Jenny, Lux. - rántottam vállat. - Nem tudom, Benji-t hülyeség ennyire kivinni, mert tanítod, meg Én is, Daisy és Phoebe szintúgy, azok úgysem ülnek fel. - böktem a fejemmel Louis és Zayn felé. - Jay? - kérdeztem mosolyogva.
- Az kéne még! - legyintett, mire elnevettem magam.
- Miért Én ültem már lovon. - mondta Louis.
- És akarsz? - kérdeztem, mire vállat rántott. - De döntsd el, mert akkor Jenny és Lux majd máskor és akkor jön Zayn. - vigyorogtam rá.
- Louis úgy sem mer! - nevetett Daisy.
- Velem. - mosolyogtam Louis-ra.
- Miért, szerinted Apa menni fog? - nevetett Benji.
- Megyünk. - vágták rá egyszerre.
Elnevettük magunkat, majd Én visszatettem Alkonyra a kötőféket és a vezetőszárat, hogy azért legyen rajta valami, majd Lolával egyszerre ugrottunk fel a lovainkra. Természetesen elnevettük magunkat, ahogy nyeregben voltunk.
- Állj fel! - mosolygott rám Lola.
- Oké. - mosolyogtam, majd lerúgtam a cipőimet. - Alkony, maradj így! - szóltam rá, majd óvatosan feltérdeltem rajta, majd elengedtem a vezetőszárat és felálltam a lovamon.
- Miért kell neked mindig veszélyes dolgokat csinálnod? - kérdezte tőlem sóhajtva Louis, de mosolygott és lefotózott, ahogy Jay is.
- Mert Én Én vagyok! - mosolyogtam rá. - Jó, elég! - mondtam, majd óvatosan visszaültem a lovamra. - Maradok a seggemen.
- Arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan ültök fel! - vigyorgott Jay.
- Így! - vigyorgott Louis, majd felugrott Alkonyra.
- Aha... - nevetett Benji Zayn-t és Lolát nézve. - Apa nem ilyen béka.
Zayn-nek is sikerült egy kis segítséggel felülnie.
- Egész élvezhető! - vigyorgott Louis, ugyanis teljesen hozzám nyomódott.
- Örülök, viszont csússz hátrébb, mert mindjárt a ló nyakában ülök! - szóltam rá, mire hátrébb csúszott és Én is. - Na, ez így tök fura.
- Igen, szerintem Én életemben egyszer ültem így lovon, veled. - nézett rám nevetve Lola.
- Igen. - nevettem, majd elindítottam lépésben a lovat, de nem fogtam a vezetőszárat.
- Nem fognád meg azt a madzagot? - mutatott rá Louis.
- Lou, ha beledumálsz, valahol lelöklek az erdőben és nem megyek vissza érted! - szóltam rá nevetve.
Természetesen közben Jay fényképezett, míg Phoebe videózott.
- Kérek csókot! - mosolygott rám Tommo.
- Most eldöntöd, hogy mit akarsz? - nevettem. - Előre se nézzek, vagy fogjam meg a "madzagot", ami egy vezetőszár?
- Adj csókot! - vigyorgott, mire hátra fordultam, de csak egy puszit nyomtam Lou arcára.
2016. április 29., péntek
Közlemény
Sziasztok! Az a helyzet, hogy valószínű egészen vasárnapig/hétfőig nem leszek, de utána találkozunk, ígérem! Lovas versenyen leszek, tehát szorítsatok nekünk!
2016. április 26., kedd
3. évad 21. rész
Be kell valljam akármennyire volt tökéletes és gyönyörű az esküvőm, igencsak jól esett ledőlni az ágyba.
- Mondtam, hogy van nekem eszem! Képzeld el, ha magassarkúban lennél! - vigyorgott Lou.
- Mondjuk magasabb lettem volna és elegánsabb! - néztem rá, majd elmosolyodtam. - És cseppet sem volt vicces, hogy becsomagoltad! - dobtam meg egy párnával.
- Szerintem igen! - nevetett, miközben az elegáns ruhákat hámozta le magáról. - Te feltétlen esküvői ruhában szeretnél járkálni? - kérdezte. - Nekem tényleg nincs ellenemre, mert olyan vagy benne, mint egy hercegnő. - mosolygott.
- Neked kell leszedned a cipőmet, ha már ilyen okos voltál! - vigyorogtam rá. - A húgodnak sikerült rám adnia.
- Hogy gondolod azt levenni? - mutatott a lábamra. - Mármint előbb nem a ruhát veszed le?
- Nem Édesem, bemászol a szoknyám alá úgy, hogy azt lehetőleg nem teszed tönkre és leszeded a cipőm! - vigyorogtam.
- Jó, állj fel hamupipőke! - mosolygott sóhajtva.
- Lou, hamupipőkére ráadták a cipőt. - nevettem.
- Sajnálom, nem láttam az összes hercegnős mesét! - forgatta a szemét mosolyogva, majd óvatosan bebújt a szoknyám alá.
Csak a feneke látszott ki és az érdekes póz miatt, amit sikerült felvennie, pucsított.
- A fenekemet nézed? - kérdezte Lou nevetve a szoknyám alól.
- Nem! - vágtam rá, de tudtam, hogy hallja a hangomon, hogy füllentettem.
Éreztem, ahogy kezét felcsúsztatja a combomon.
- Louis, az nem a cipőm! - szóltam rá mosolyogva.
- Jól van! - mondta unottan, majd elkezdte kikötni a cipőm, legalábbis úgy éreztem. - De akkor is a fenekemet nézed! - mondta, mire nevettem.
Sikerült megszabadítania az egyik cipőmtől, amit lazán kidobott a szoknyám alól. Ezen nevettem.
Ő elkezdett küzdeni a másik cipőmmel. Én nem bírtam megállni és a fenekére csaptam.
- Sarah, éppen a cipődet küzdöm le rólad! - szólt rám szórakozottan.
- Attól még pucsítasz! - mondtam, mire megrázta a fenekét, Én pedig felnevettem.
- Kész! - bújt ki a szoknyám alól sóhajtva és elterült a földön.
- A ruhám lehámozása is a Te feladatod! - nevettem.
- Igaza volt Liam-nek! - sóhajtott, majd felkelt.
- Jó, de Én hercegnősebb voltam! - mosolyogtam rá.
- Gyere! - húzott az egész alakos tükör elé, előkapta a telefonját, majd hátulról átölelt, ahogy szokott.
- Louis, ma vagy ezer fotót készített rólunk a fotós! - mosolyogtam rá.
- Nekem ez kell! - mondta, majd a vállam fölött átkukucskált és miközben fényképezett egy puszit nyomott az arcomra.
Miután megnyugodott a lelke, elkezdte leszedni rólam a ruhát, ami szerintem kevesebb mint egy perc alatt sikerült neki.
- Most kb. fél órás munkát tettél tönkre 20 másodperc alatt! - mosolyogtam rá.
- Jól van na! - nevetett.
A ruhát gondosan elcsomagoltuk, majd Louis szétszedte a hajam, de annyira, hogy mindent kiszedett belőle, majd összekócolta.
- Louis! - szóltam rá nevetve. - Most még több munkát tettél tönkre!
- Amúgy neked nem kellett pisilni? - kérdezte kíváncsian.
- Nem. - nevettem. - De Roxy-nak igen, rögtön ahogy felvette a ruhát, így küzdöttek még egy kicsit.
- Gondoltam, hogy valaki lesz ilyen ügyes. - nevetett, miközben az egyik pólójába belebújtatott.
- Gyere, mert nekem sürgősen innom kell valamit! - néztem rá, mire mosolyogva bólintott.
Csöndesen és óvatosan kilestem, hiszen a fél násznép nálunk lett elszállásolva. Bár az egészet ismerem, mert a családom, meg a barátaim, de azért mégis.
Louis hirtelen a fenekemre csapott.
- Mehetünk. - vigyorgott.
Elnevettem magam, majd kimentem.
- Harry, hagyjál már! - nevetett Roxy a szomszéd szobában, majd kiszaladt, de rajta még esküvői ruha volt.
- Csak kicsit akarom összemaszatolni! - jött ki pirosra festett kezekkel.
- Hozzá ne érj! - löktem el Hazz-t. - Mosd meg a kezed alaposan és segíts neki levenni!
- Így nem jó? - mutatta a kezeit.
- Nem! - vágtuk rá Roxy-val.
- Oké! - vigyorgott, majd a kezeit Roxy arcára tette és beszaladt.
- Nem normális! - nevetett Roxy.
1 perc múlva Hazza tisztán tért vissza.
- Hova mentek? - nézett rám Roxy.
- Inni. - mutattam a lépcső felé.
- Várjatok meg! - kérte, mire bólintottam, majd bementek.
- Liam, nagyon szomjas vagyok! - szaladt ki a szobájukból Jesy Liam pólójában és alsójában. - Oops. - nézett ránk, majd elnevette magát.
- Mi történt Jesy-ke? - nevettem.
- Semmi. - kuncogott. - Hova indultatok?
- Inni. - nevettem.
- Itt vagyok! - tört ki hasonló öltözetben a szobájukból Roxy, majd elnevette magát. - Mehetünk!
Közben Harry és Liam is csatlakozott, majd leértünk a konyhába. Meglepett, hogy még ott ült Becky, Niall, Lola, Zayn, Fizzy, Jack, Jay, Anya, Apa és Stan is.
- Megérkeztek! - nevetett Fizzy, aki Jack mellett ült.
- Látom Én! - mutattam rájuk huncut vigyorral. - Mindent látok!
- Megölelhetem a hercegnőt? - állt fel mosolyogva Jack és láttam, hogy elengedték egymás kezét.
- Én annyira tudtam! - böktem meg izgatottan Louis-t. - Remélem Fizzy megnevel! - öleltem meg Jack-et. - Fú, menjünk ki, mert nem tudom... - rántottam vállat.
Magamhoz vettem egy pohár ice-tea-t és utána mosolyogva kivonult mindenki, aki lent volt.
- Nagyon boldog vagyok! - ölelt át hátulról Lou és egy puszit nyomott a fejemre.
- Én is! - dőltem a mellkasának.
Majd megpillantottam a lovamat, ahogy vágtázik erre.
- Juhú! - örömködtem vigyorogva, majd mikor közelebb ért a lovam lassított.
Nem kellett ellépnek Louis-tól, mert pontosan előttem állt meg, majd felemelte a fejét és orrát a számhoz nyomta, mire megpuszilgattam.
- Igen, Te vagy a legszebb! - simogattam mosolyogva. - Olyan kis tiszta vagy!
És mintha eszébe juttattam volna, hogy tiszta, lefeküdt és hemperegni kezdett.
- Voltál... - helyesbítettem mosolyogva.
Alkony felállt, de Én leültem. Így kényelmesen bele tudott szagolni a hajamba, anélkül, hogy lehajolt volna. Majd a fejét az enyémre támasztottam.
- Babóka, ez nem olyan jó, mert elég nagy fejed van! - szóltam rá nevetve.
Ő mint aki értette volna, lustán lefeküdt, mondjuk majdnem rám feküdt, de azért azt még nem... és a fejét az ölembe hajtotta.
- Na látod, ezt szeretem! - kezdtem simogatni és egy puszit nyomtam a fejére.
Ő gondolt egyet, majd felállt és rántott egyet a pólón, amit viseltem.
- Nem szeretnék szaladgálni Alkony! - nyafogtam. - De tényleg nem!
Őt nem érdekelte, rántott még egyet a pólómon.
- Jól van, megyek! - sóhajtottam és felálltam.
Ő rántott még egyet a pólón.
- Alkony, ha elszakad nagyon mérges leszek! - szóltam rá.
Izgatottan megrázta a fejét, mire kissé odébb ügetett.
- Szerintem Te nem vagy tisztában azzal, hogy Te nem vagy csikó, Én pedig nem vagyok kislány! - ingattam a fejem mosolyogva.
Ő csak újra közelített felém, majd belementem a játékba. Igazából szórakoztatott a kis bolond, amíg meg nem harapott. Nem gonoszságból harapott meg, csak játékosan és nem is fájt, de pontosan tudja, hogy nem tűröm el, így rácsaptam az orrára, mire idegesen felkapta a fejét, hogy ne érjem el.
- Eszednek gondját viseld! - szóltam rá mérgesen. - Játszom veled, de viselkedj!
Láttam rajta, hogy felfogta, de nem játszottam vele tovább. Visszamentem Louis-hoz, majd ahogy elé léptem, megfogtam a karjait és magam köré fontam, hogy átöleljen.
Megláttam a kezében a cigijét, majd a kezével együtt a számhoz húztam és bele szippantottam.
- Adjak? - kérdezte.
- Nem kell. - vettem ki a kezéből, majd ledobtam a földre és letapostam.
- Kislányom, hányszor kértelek, hogy ezt ne csináld?! Ez egy udvar, nem szeméttelep! - nézett rám Anya.
- Úgyse veszed észre! - néztem rá mosolyogva. - Ráadásul a lovak ide szarnak, de nem dobhatok el egy cigit?!
- A saját udvarodon eldobhatod majd! - nézett rám vigyorogva.
- Nyilván nem fogom! - forgattam a szemem. - Amúgy is, nem lenne rossz leszokni...
- Hát nem! - puszilta meg az arcom Louis, mire elmosolyodtam.
Alkony ártatlanul odajött elém és mivel Louis feje az egyik vállamon pihent, Ő az övét a másikra támasztotta.
- Megérkeztél kis hülye? - mosolyodtam el, majd megsimogattam. - Tudod, hogy nem lehet rád haragudni!
Ő leszedte a fejét a vállamról, majd megrántotta a pólómat. Én elmosolyodtam, majd meghúztam a sörényét. Ő újra meghúzta a pólóm, majd Én is a sörényét, de elnevettem magam és megsimogattam a fejét.
- Menjél vacsorázni Édes! - mosolyogtam rá.
Ő csak amolyan "Jól van Anya!" szerűen horkantott, majd elkezdett battyogni az istálló felé. Mikor már elég messze volt, csöndben kibontakoztam Louis öleléséből, majd utána futottam. Elfutottam mellette és hátra néztem.
- Na mi van Baba? - vigyorogtam, mire Ő utánam vágtázott.
Én vigyorogva fordultam vissza a többiekhez és Ő vágtázott utánam, de természetesen a "hatalmas" sebességem miatt mellém ért és olyan tempóban vágtázott, ahogy Én rohantam.
- Jól van Fiam, Én utálok futni és elég lesz nekem ennyi! - álltam meg lihegve.
Ő fékezett egy szépet, majd visszasétált hozzám.
- Nem az Én műfajom ez a futás! - lihegtem, majd egy puszit nyomtam az orrára. - Na, most már menjél vacsorázni és szépen kérlek, ne hozd ki Joey-t, majd téged még úgy, ahogy utolérlek, de nem szeretnék zebrák után rohangálni! - paskoltam meg a nyakát.
Ő elégedetten ügetett el, be az istállóba.
- Te jó ég, hogy mennyire utálok futni! - lihegtem, majd Louis elnevette magát. - Ha Te szaladgálnál mellette, nem röhögnél! - mutattam rá.
- Én rajtad nevetek Törpe! - húzott magához mosolyogva.
- Roppant vicces vagyok, mi? - néztem rá unottan, de közben félig mosolyogtam.
- Sarah, izé... - akart mondani valamit gyorsan Roxy, majd elnevette magát. - Tehát azt akartam mondani, hogy csokira van szükségem!
Én mosolyogva lenéztem a hasamra, mint aki meg akarja vele tárgyalni.
- Benne van! - mosolyogtam rá, majd elléptem Louis-tól.
- Hogy tudtok ti ennyi minden után csokit enni?! - nézett ránk Harry.
- Te komolyan megkérdezted ezt a lányomtól? - nézett rá értetlenül Anya, de mosolygott.
- Mindig van idő egy kis csokira! - vigyorogtam.
Bementünk, előszedtünk két tábla csokit, majd kimentünk a többiekhez.
Már a teraszon ültek a székekben. Én mosolyogva ültem Louis ölébe, majd elhelyezkedtem.
- Kérek! - mosolygott rám Louis.
- Jó, de azért azt várd meg, amíg kibontom. - nevettem, majd próbálkoztam a kibontásával, de nem igazán sikerült.
- Gyenge vagy! - nevetett Lou és el akarta venni.
- Ki tudom bontani! - húztam el a kezeitől a csokit, majd erőből széttéptem, így a papír a kezemben maradt, a tábla csoki meg az ölembe esett. - Mondtam! - vigyorogtam Louis-ra.
- Te el tudod törni? - nevetett Roxy.
- A hűtőben volt? - kérdezte Apa, mire nevetve bólogattam.
- Na, harapj bele! - toltam Louis elé.
Ő beleharapott, de nem tudta elharapni, mire felnevettem.
- Oké, akkor nem tudom mi legyen! - agyaltam. - De tudom! - vigyorogtam. - Richard! - mondtam hangosan.
Pár pillanat múlva ráröppent a térdemre.
- Csípjél bele! - nyomtam elé.
Ő tök lazán belecsípett, mire elrepedezett a csokit.
- Oké, de adj belőle! - nézett rám.
- Tessék! - adtam neki egy nagy darabot.
- Sűrűbben is lehetne esküvőd! - mondta, majd kényelmesen elhelyezkedett az ölemben és elkezdte enni.
- Tessék! - nyomtam Louis szájába egy nagy falatot, ami alig fért be a szájába és röhögni kezdett és mondani valamit, de nem értettem. - Kérsz még? - vigyorogtam pimaszan, majd még tömtem a szájába.
Ő elkezdte nagy nehezen összerágni, amin nevettem.
- Kérsz még? - vigyorogtam.
Ő fogott egy nagy darabot, majd a számba nyomta, mire elkezdtem nevetni.
- És ezek házasok! - sóhajtott Nialler.
- Juj! - jutott eszembe valami, így fel ugrottam, így a madaram megijedt. - Bocsi Richard! - nevettem.
- Mi jutott eszedbe? - kérdezte nevetve Zayn.
- Lovagolni akarok! - vigyorogtam. - Ja de az nem jó, mert össze-vissza fogja szurkálni a szőr a fenekem! - simogattam meg az említett testrészem.
Éreztem, hogy Louis a fenekemet bámulja.
- Lou, ne ilyen feltűnően! - szóltam rá és elmosolyodtam.
- Louis, próbálj sokkal diszkrétebb lenni, mint általában! - nevetett Fizzy.
- Bocs, gondoltam a feleségem fenekét nyugodtan bámulhatom, de ha már ez is tilos... - forgatta a szemét, mire elnevettem magam. - Merthogy Ő bámulhatta az enyémet! - vigyorodott el.
- Nem bámultam! - nevettem. - Csak képzelted!
- Persze! - vigyorgott, majd az ölébe húzott.
Nevetve haraptam bele a csokiba.
- Annyira nehéz elhinni, hogy felnőttél! - mosolygott rám Jack. - Eddig mindig a húgom voltál, aki rögtön rohant hozzám!
- Most is az leszek! - dobtam neki nagy mosollyal puszit.
- Nekem meg a kislányom voltál, vagy és leszel! - mondta Apa és elmosolyodott. - De így végiggondolva, sosem voltál olyan igazi kislány, inkább gyógyítani kellett téged. - nevetett.
- Vagy rettegni, hogy nagy baj lesz veled! - nevetett Lola.
- De Louis vigyázni fog rám! - vigyorogtam, majd elhúztam a szám. - Nem mintha eddig hagytam volna, de... - nevettem el magam.
- De fogod! - húzott az ölébe, majd megcsókolt.
- Szeretlek! - mosolyogtam rá.
- Én is! - mosolygott.
-
- Mondtam, hogy van nekem eszem! Képzeld el, ha magassarkúban lennél! - vigyorgott Lou.
- Mondjuk magasabb lettem volna és elegánsabb! - néztem rá, majd elmosolyodtam. - És cseppet sem volt vicces, hogy becsomagoltad! - dobtam meg egy párnával.
- Szerintem igen! - nevetett, miközben az elegáns ruhákat hámozta le magáról. - Te feltétlen esküvői ruhában szeretnél járkálni? - kérdezte. - Nekem tényleg nincs ellenemre, mert olyan vagy benne, mint egy hercegnő. - mosolygott.
- Neked kell leszedned a cipőmet, ha már ilyen okos voltál! - vigyorogtam rá. - A húgodnak sikerült rám adnia.
- Hogy gondolod azt levenni? - mutatott a lábamra. - Mármint előbb nem a ruhát veszed le?
- Nem Édesem, bemászol a szoknyám alá úgy, hogy azt lehetőleg nem teszed tönkre és leszeded a cipőm! - vigyorogtam.
- Jó, állj fel hamupipőke! - mosolygott sóhajtva.
- Lou, hamupipőkére ráadták a cipőt. - nevettem.
- Sajnálom, nem láttam az összes hercegnős mesét! - forgatta a szemét mosolyogva, majd óvatosan bebújt a szoknyám alá.
Csak a feneke látszott ki és az érdekes póz miatt, amit sikerült felvennie, pucsított.
- A fenekemet nézed? - kérdezte Lou nevetve a szoknyám alól.
- Nem! - vágtam rá, de tudtam, hogy hallja a hangomon, hogy füllentettem.
Éreztem, ahogy kezét felcsúsztatja a combomon.
- Louis, az nem a cipőm! - szóltam rá mosolyogva.
- Jól van! - mondta unottan, majd elkezdte kikötni a cipőm, legalábbis úgy éreztem. - De akkor is a fenekemet nézed! - mondta, mire nevettem.
Sikerült megszabadítania az egyik cipőmtől, amit lazán kidobott a szoknyám alól. Ezen nevettem.
Ő elkezdett küzdeni a másik cipőmmel. Én nem bírtam megállni és a fenekére csaptam.
- Sarah, éppen a cipődet küzdöm le rólad! - szólt rám szórakozottan.
- Attól még pucsítasz! - mondtam, mire megrázta a fenekét, Én pedig felnevettem.
- Kész! - bújt ki a szoknyám alól sóhajtva és elterült a földön.
- A ruhám lehámozása is a Te feladatod! - nevettem.
- Igaza volt Liam-nek! - sóhajtott, majd felkelt.
- Jó, de Én hercegnősebb voltam! - mosolyogtam rá.
- Gyere! - húzott az egész alakos tükör elé, előkapta a telefonját, majd hátulról átölelt, ahogy szokott.
- Louis, ma vagy ezer fotót készített rólunk a fotós! - mosolyogtam rá.
- Nekem ez kell! - mondta, majd a vállam fölött átkukucskált és miközben fényképezett egy puszit nyomott az arcomra.
Miután megnyugodott a lelke, elkezdte leszedni rólam a ruhát, ami szerintem kevesebb mint egy perc alatt sikerült neki.
- Most kb. fél órás munkát tettél tönkre 20 másodperc alatt! - mosolyogtam rá.
- Jól van na! - nevetett.
A ruhát gondosan elcsomagoltuk, majd Louis szétszedte a hajam, de annyira, hogy mindent kiszedett belőle, majd összekócolta.
- Louis! - szóltam rá nevetve. - Most még több munkát tettél tönkre!
- Amúgy neked nem kellett pisilni? - kérdezte kíváncsian.
- Nem. - nevettem. - De Roxy-nak igen, rögtön ahogy felvette a ruhát, így küzdöttek még egy kicsit.
- Gondoltam, hogy valaki lesz ilyen ügyes. - nevetett, miközben az egyik pólójába belebújtatott.
- Gyere, mert nekem sürgősen innom kell valamit! - néztem rá, mire mosolyogva bólintott.
Csöndesen és óvatosan kilestem, hiszen a fél násznép nálunk lett elszállásolva. Bár az egészet ismerem, mert a családom, meg a barátaim, de azért mégis.
Louis hirtelen a fenekemre csapott.
- Mehetünk. - vigyorgott.
Elnevettem magam, majd kimentem.
- Harry, hagyjál már! - nevetett Roxy a szomszéd szobában, majd kiszaladt, de rajta még esküvői ruha volt.
- Csak kicsit akarom összemaszatolni! - jött ki pirosra festett kezekkel.
- Hozzá ne érj! - löktem el Hazz-t. - Mosd meg a kezed alaposan és segíts neki levenni!
- Így nem jó? - mutatta a kezeit.
- Nem! - vágtuk rá Roxy-val.
- Oké! - vigyorgott, majd a kezeit Roxy arcára tette és beszaladt.
- Nem normális! - nevetett Roxy.
1 perc múlva Hazza tisztán tért vissza.
- Hova mentek? - nézett rám Roxy.
- Inni. - mutattam a lépcső felé.
- Várjatok meg! - kérte, mire bólintottam, majd bementek.
- Liam, nagyon szomjas vagyok! - szaladt ki a szobájukból Jesy Liam pólójában és alsójában. - Oops. - nézett ránk, majd elnevette magát.
- Mi történt Jesy-ke? - nevettem.
- Semmi. - kuncogott. - Hova indultatok?
- Inni. - nevettem.
- Itt vagyok! - tört ki hasonló öltözetben a szobájukból Roxy, majd elnevette magát. - Mehetünk!
Közben Harry és Liam is csatlakozott, majd leértünk a konyhába. Meglepett, hogy még ott ült Becky, Niall, Lola, Zayn, Fizzy, Jack, Jay, Anya, Apa és Stan is.
- Megérkeztek! - nevetett Fizzy, aki Jack mellett ült.
- Látom Én! - mutattam rájuk huncut vigyorral. - Mindent látok!
- Megölelhetem a hercegnőt? - állt fel mosolyogva Jack és láttam, hogy elengedték egymás kezét.
- Én annyira tudtam! - böktem meg izgatottan Louis-t. - Remélem Fizzy megnevel! - öleltem meg Jack-et. - Fú, menjünk ki, mert nem tudom... - rántottam vállat.
Magamhoz vettem egy pohár ice-tea-t és utána mosolyogva kivonult mindenki, aki lent volt.
- Nagyon boldog vagyok! - ölelt át hátulról Lou és egy puszit nyomott a fejemre.
- Én is! - dőltem a mellkasának.
Majd megpillantottam a lovamat, ahogy vágtázik erre.
- Juhú! - örömködtem vigyorogva, majd mikor közelebb ért a lovam lassított.
Nem kellett ellépnek Louis-tól, mert pontosan előttem állt meg, majd felemelte a fejét és orrát a számhoz nyomta, mire megpuszilgattam.
- Igen, Te vagy a legszebb! - simogattam mosolyogva. - Olyan kis tiszta vagy!
És mintha eszébe juttattam volna, hogy tiszta, lefeküdt és hemperegni kezdett.
- Voltál... - helyesbítettem mosolyogva.
Alkony felállt, de Én leültem. Így kényelmesen bele tudott szagolni a hajamba, anélkül, hogy lehajolt volna. Majd a fejét az enyémre támasztottam.
- Babóka, ez nem olyan jó, mert elég nagy fejed van! - szóltam rá nevetve.
Ő mint aki értette volna, lustán lefeküdt, mondjuk majdnem rám feküdt, de azért azt még nem... és a fejét az ölembe hajtotta.
- Na látod, ezt szeretem! - kezdtem simogatni és egy puszit nyomtam a fejére.
Ő gondolt egyet, majd felállt és rántott egyet a pólón, amit viseltem.
- Nem szeretnék szaladgálni Alkony! - nyafogtam. - De tényleg nem!
Őt nem érdekelte, rántott még egyet a pólómon.
- Jól van, megyek! - sóhajtottam és felálltam.
Ő rántott még egyet a pólón.
- Alkony, ha elszakad nagyon mérges leszek! - szóltam rá.
Izgatottan megrázta a fejét, mire kissé odébb ügetett.
- Szerintem Te nem vagy tisztában azzal, hogy Te nem vagy csikó, Én pedig nem vagyok kislány! - ingattam a fejem mosolyogva.
Ő csak újra közelített felém, majd belementem a játékba. Igazából szórakoztatott a kis bolond, amíg meg nem harapott. Nem gonoszságból harapott meg, csak játékosan és nem is fájt, de pontosan tudja, hogy nem tűröm el, így rácsaptam az orrára, mire idegesen felkapta a fejét, hogy ne érjem el.
- Eszednek gondját viseld! - szóltam rá mérgesen. - Játszom veled, de viselkedj!
Láttam rajta, hogy felfogta, de nem játszottam vele tovább. Visszamentem Louis-hoz, majd ahogy elé léptem, megfogtam a karjait és magam köré fontam, hogy átöleljen.
Megláttam a kezében a cigijét, majd a kezével együtt a számhoz húztam és bele szippantottam.
- Adjak? - kérdezte.
- Nem kell. - vettem ki a kezéből, majd ledobtam a földre és letapostam.
- Kislányom, hányszor kértelek, hogy ezt ne csináld?! Ez egy udvar, nem szeméttelep! - nézett rám Anya.
- Úgyse veszed észre! - néztem rá mosolyogva. - Ráadásul a lovak ide szarnak, de nem dobhatok el egy cigit?!
- A saját udvarodon eldobhatod majd! - nézett rám vigyorogva.
- Nyilván nem fogom! - forgattam a szemem. - Amúgy is, nem lenne rossz leszokni...
- Hát nem! - puszilta meg az arcom Louis, mire elmosolyodtam.
Alkony ártatlanul odajött elém és mivel Louis feje az egyik vállamon pihent, Ő az övét a másikra támasztotta.
- Megérkeztél kis hülye? - mosolyodtam el, majd megsimogattam. - Tudod, hogy nem lehet rád haragudni!
Ő leszedte a fejét a vállamról, majd megrántotta a pólómat. Én elmosolyodtam, majd meghúztam a sörényét. Ő újra meghúzta a pólóm, majd Én is a sörényét, de elnevettem magam és megsimogattam a fejét.
- Menjél vacsorázni Édes! - mosolyogtam rá.
Ő csak amolyan "Jól van Anya!" szerűen horkantott, majd elkezdett battyogni az istálló felé. Mikor már elég messze volt, csöndben kibontakoztam Louis öleléséből, majd utána futottam. Elfutottam mellette és hátra néztem.
- Na mi van Baba? - vigyorogtam, mire Ő utánam vágtázott.
Én vigyorogva fordultam vissza a többiekhez és Ő vágtázott utánam, de természetesen a "hatalmas" sebességem miatt mellém ért és olyan tempóban vágtázott, ahogy Én rohantam.
- Jól van Fiam, Én utálok futni és elég lesz nekem ennyi! - álltam meg lihegve.
Ő fékezett egy szépet, majd visszasétált hozzám.
- Nem az Én műfajom ez a futás! - lihegtem, majd egy puszit nyomtam az orrára. - Na, most már menjél vacsorázni és szépen kérlek, ne hozd ki Joey-t, majd téged még úgy, ahogy utolérlek, de nem szeretnék zebrák után rohangálni! - paskoltam meg a nyakát.
Ő elégedetten ügetett el, be az istállóba.
- Te jó ég, hogy mennyire utálok futni! - lihegtem, majd Louis elnevette magát. - Ha Te szaladgálnál mellette, nem röhögnél! - mutattam rá.
- Én rajtad nevetek Törpe! - húzott magához mosolyogva.
- Roppant vicces vagyok, mi? - néztem rá unottan, de közben félig mosolyogtam.
- Sarah, izé... - akart mondani valamit gyorsan Roxy, majd elnevette magát. - Tehát azt akartam mondani, hogy csokira van szükségem!
Én mosolyogva lenéztem a hasamra, mint aki meg akarja vele tárgyalni.
- Benne van! - mosolyogtam rá, majd elléptem Louis-tól.
- Hogy tudtok ti ennyi minden után csokit enni?! - nézett ránk Harry.
- Te komolyan megkérdezted ezt a lányomtól? - nézett rá értetlenül Anya, de mosolygott.
- Mindig van idő egy kis csokira! - vigyorogtam.
Bementünk, előszedtünk két tábla csokit, majd kimentünk a többiekhez.
Már a teraszon ültek a székekben. Én mosolyogva ültem Louis ölébe, majd elhelyezkedtem.
- Kérek! - mosolygott rám Louis.
- Jó, de azért azt várd meg, amíg kibontom. - nevettem, majd próbálkoztam a kibontásával, de nem igazán sikerült.
- Gyenge vagy! - nevetett Lou és el akarta venni.
- Ki tudom bontani! - húztam el a kezeitől a csokit, majd erőből széttéptem, így a papír a kezemben maradt, a tábla csoki meg az ölembe esett. - Mondtam! - vigyorogtam Louis-ra.
- Te el tudod törni? - nevetett Roxy.
- A hűtőben volt? - kérdezte Apa, mire nevetve bólogattam.
- Na, harapj bele! - toltam Louis elé.
Ő beleharapott, de nem tudta elharapni, mire felnevettem.
- Oké, akkor nem tudom mi legyen! - agyaltam. - De tudom! - vigyorogtam. - Richard! - mondtam hangosan.
Pár pillanat múlva ráröppent a térdemre.
- Csípjél bele! - nyomtam elé.
Ő tök lazán belecsípett, mire elrepedezett a csokit.
- Oké, de adj belőle! - nézett rám.
- Tessék! - adtam neki egy nagy darabot.
- Sűrűbben is lehetne esküvőd! - mondta, majd kényelmesen elhelyezkedett az ölemben és elkezdte enni.
- Tessék! - nyomtam Louis szájába egy nagy falatot, ami alig fért be a szájába és röhögni kezdett és mondani valamit, de nem értettem. - Kérsz még? - vigyorogtam pimaszan, majd még tömtem a szájába.
Ő elkezdte nagy nehezen összerágni, amin nevettem.
- Kérsz még? - vigyorogtam.
Ő fogott egy nagy darabot, majd a számba nyomta, mire elkezdtem nevetni.
- És ezek házasok! - sóhajtott Nialler.
- Juj! - jutott eszembe valami, így fel ugrottam, így a madaram megijedt. - Bocsi Richard! - nevettem.
- Mi jutott eszedbe? - kérdezte nevetve Zayn.
- Lovagolni akarok! - vigyorogtam. - Ja de az nem jó, mert össze-vissza fogja szurkálni a szőr a fenekem! - simogattam meg az említett testrészem.
Éreztem, hogy Louis a fenekemet bámulja.
- Lou, ne ilyen feltűnően! - szóltam rá és elmosolyodtam.
- Louis, próbálj sokkal diszkrétebb lenni, mint általában! - nevetett Fizzy.
- Bocs, gondoltam a feleségem fenekét nyugodtan bámulhatom, de ha már ez is tilos... - forgatta a szemét, mire elnevettem magam. - Merthogy Ő bámulhatta az enyémet! - vigyorodott el.
- Nem bámultam! - nevettem. - Csak képzelted!
- Persze! - vigyorgott, majd az ölébe húzott.
Nevetve haraptam bele a csokiba.
- Annyira nehéz elhinni, hogy felnőttél! - mosolygott rám Jack. - Eddig mindig a húgom voltál, aki rögtön rohant hozzám!
- Most is az leszek! - dobtam neki nagy mosollyal puszit.
- Nekem meg a kislányom voltál, vagy és leszel! - mondta Apa és elmosolyodott. - De így végiggondolva, sosem voltál olyan igazi kislány, inkább gyógyítani kellett téged. - nevetett.
- Vagy rettegni, hogy nagy baj lesz veled! - nevetett Lola.
- De Louis vigyázni fog rám! - vigyorogtam, majd elhúztam a szám. - Nem mintha eddig hagytam volna, de... - nevettem el magam.
- De fogod! - húzott az ölébe, majd megcsókolt.
- Szeretlek! - mosolyogtam rá.
- Én is! - mosolygott.
-
2016. április 24., vasárnap
3. évad 20. rész
* Sarah szemszöge *
Reggel elég nagy hűhóra keltem. Louis már nem feküdt mellettem, ami fura volt. Azért mosolyogva ültem fel, hiszen tudtam, hogy valószínűleg lent vár vidáman. Mosolyogva mentem be a fürdőbe, majd lezuhanyoztam és hajat mostam. Megszárítottam a hajam és az uram kedvéért tiszta göndören hagytam. Vidáman kaptam fel Lou egyik pólóját és egy rövidnadrágját, ami neki elméletileg úgy térdig ér, vagyis nekem a lábszáramig ért, de nem izgatott, mert a Tomlinson házban már lassan otthon vagyok. Mezítláb szaladtam le a lépcsőn, majd nagy mosollyal mentem az étkezőbe, ahol mindenki ott volt, kivéve Lou és Daisy.
- Mennyi az idő? - kérdeztem mosolyogva.
- Pont annyi, hogy készülődnöd kell! - mosolygott rám Jay.
- Készülődnöm? - csodálkoztam. - Hova?
- Nem mondta Louis, hogy ma elvisz valamilyen randira? - mosolygott rám Fizzy.
- Hát de, de... - mondtam volna, majd észrevettem, hogy mennyire szép a sminkje. - Fizzy basszus! - léptem elé. - Ez gyönyörű! - mosolyogtam rá. - Már nem mintha nélküle nem lennél az, csak...
- A tied szebb lesz, csak siess! - intett a lépcső felé.
Én mosolyogva szaladtam fel, majd mivel még mindig nem volt ruhám, felkaptam Louis farmerjét, felhajtogattam a szárát és az egyik régi trikóját felkaptam, ugyanis ma kellemesen meleg volt. Leszaladtam, majd elmosolyodtam.
- Neked is csinálok szép sminket! - mosolygott rám Lottie.
Leültem elé és olyan fél óra múlva készen lett a visszafogott, mégis lélegzetelállítóan gyönyörű smink.
- Lottie, imádlak! - öleltem magamhoz mosolyogva.
- Én is téged leendő családtagom! - vigyorgott, mire kuncogtam.
- Lányok, siessünk! - mondta Jay, majd felkapta a táskáját és az ajtóhoz siettünk.
Rögtön ahogy beültünk, bekötötték a szemem és siettünk valahova. Mikor megérkeztünk, Fizz és Phoebe segítettek kiszállni a kocsiból.
- Félek! - mondtam nevetve.
- Nem kell! - nevetett, majd megcsapott az ismerős szag.
- Otthon vagyunk! - mosolyodtam el.
- Gyere! - nyitott ki előttem egy ajtót Lottie.
Hirtelen leszedte a sálat a fejemről és Én sikítottam. Három esküvői ruha. Ezt láttam meg. Majd hallottam, hogy valaki fellépdel mögöttem. Jesy volt, majd Ő is sikított és oldalról átölelt engem.
- Sírsz? - kérdeztem hatalmas mosollyal és potyogó könnyekkel.
- Még nem! - rázta fejét. - És Én megfogadtam, hogy nem fogok sírni, tehát engedj el és fejezd be! - mosolygott rám.
- Jó, akkor Én sem sírok! - vigyorogtam rá. - És nem is fogok, kemény leszek!
- Ez komoly? - rohant oda visítva Roxy.
- Igen! - ugrottunk a nyakába.
- De ne sírj, mert megígértük, hogy mi sem fogunk! - mondta Jesy, mire Roxy elnevette magát.
- Na, engedjetek el! - nyafogtam vigyorogva. - Én fel akarom venni a ruhámat!
- Jöttünk segíteni! - jött be mosolyogva Anne (Harry anyukája), majd mögötte Karen (Liam anyukája), Jay (Louis anyukája bár ez már kiderült de mindegy :D) , Trisha (Zayn anyukája),Maura (Niall anyukája) és Louise.
Vagyis a 1D anyukák és Louise.
- Én felrobbanok! - mondta Roxy és megszorította a kezem.- Soha egy koncerten se féltem még ennyire!
- Minden csodás lesz Drágám! - ölelte meg Anne nagy mosollyal.
- Megcsinálom a hajatokat és utána öltözünk! - mosolygott Lou, majd sorba leültetett minket és elkezdte a fodrászkosát.
Én annyira izgultam, hogy egyik kezemmel doboltam az asztalon, a másikat meg ökölbe szorítottam.
- Ne izgulj már Szépségem! - fogta meg az egyik kezem Jay és simogatta, majd nyomott rá egy puszit.
- Tökéletes anyósom lesz, köszönöm! - mondtam dalolva, mire körülöttem mindenki nevetett.
- Most éppen pont olyan vagy, mint Louis reggel! - mosolygott rám Phoebe. - Ő lejött és közölte, hogy mindjárt elájul! - nevetett.
- Hasonló érzésem van! - nevettem.
- Annyira édesek vagytok, ahogy így izgultok! - mondta szeretetteljes mosollyal Louise.
- Én kérek még valakit, még van egy kezem! - tettem fel a kezem mosolyogva, mire Maura mosolyogva mellém lépett és megfogta.
- Nekem is! - mutatta fel a kezét Roxy, mire Trisha lépett mellé.
- Én is! - mutatta Jesy, majd mellé ugrott Fizzy.
Lotts segített Louise-nak, Phoebe meg szórakoztatott minket.
- És mi van, ha pofára estek magassarkúban a földön? - nevetett Phoebe előttünk ülve a pulton.
- Téged mindjárt lelöklek erről a pultról! - nézett rá Roxy mosolyogva.
- Ma már hivatalosan is a rokonod leszek, tehát így első tettem lesz a rokonodként, hogy szétrúgom a kis feneked! - mosolyogtam rá. - Már ha anyukád is beleegyez. - néztem kérdőn Jay-re.
- Ó, ne kíméld! - nevetett.
- Láttátok már a ruhákat? - kérdezte Louise.
- Nem. - mondtuk egyszerre.
- Anya! - szaladt be a házba nevetve Lux.
- Kicsim, nem szeretném elrontani Jesy haját! - nézett rá Louise.
- Jó, de Harry azt mondta, hogy mondjam meg, hogy siessetek, mert el fog ájulni! - mondta nevetve Lux, mire felnevettünk.
- Lux, mondd meg Harry-nek, hogy nyugodjon meg, mert Én is! - mosolygott rá Roxy.
- Oké! - nevetett Lux, majd kiszaladt.
- Imádkozom, hogy ne essen el, mert annyira szép ez a ruha! - sóhajtott Lou.
- Én azért imádkozom, hogy Én ne essek el! - nevetett Jesy.
- Elkapunk! - nevettem.
- Jó, Jesy kész vagy! - mondta Lou, majd áttért Roxy hajára.
- Lotts, bízom benned, de azért megkérdezem: Szép leszek, ugye? - kérdeztem mosolyogva.
- Simán, smink nélkül is szép vagy, kiengedett hajjal! - simogatta meg a vállam.
- Nem is! - nyafogtam mosolyogva. - Te szebb vagy!
- Nem igaz! - nevetett.
- Gyönyörűek vagytok mindketten! - mondta Maura mosolyogva.
- Sarah, Louis-val kész harcot kellett vívnom, hogy megcsinálhassuk a hajad, mert fél napig hisztizett, hogy márpedig Ő a kiengedett göndör hajadat szereti! - nevetett Louise.
- Ezt nem gondoltam volna, de nekem sose engedi, hogy kivasaljam! - mondtam mosolyogva.
- Mert igaza van! - mondta Lou mosolyogva. - Fú, nem sokszor mondom, hogy Louis-nak igaza van! - nevetett, mire mind nevettünk.
- Készen vagy! - mondta Lottie vigyorogva, majd a kezembe nyomott egy tükröt.
Gyönyörű volt. Nem volt teljesen felkötve, de azért azok a tincsek, amik az arcomba szoktak lógni, el voltak tűzve, göndör volt és fú, hát elmagyarázhatatlanul csodás.
- Köszönöm! - öleltem magamhoz szorosan. - De nem ölelgetlek tovább, mert sírni fogok! - mosolyogtam.
- Jesy, Te is készen vagy! - mondta Lou mosolyogva.
- Nézzük a ruháinkat! - vigyorgott Jesy.
- Gyerünk! - szaladtam ahhoz, amin a nevem állt.
 |
| Roxy ruhája |
 |
| Sarah ruhája |
 |
| Jesy ruhája |
- Azt el kell mondanunk, hogy abból nem engedtek a vőlegények és szigorúan ragaszkodtak az elképzelésükhöz, így kaptatok ilyen cipőket. - mondta mosolyogva Karen.
- Te jó ég! - sóhajtottam és a homlokomra tettem a kezem. - Kérlek Louis, mondd hogy volt egy kis eszed! - könyörögtem az égnek, amin Roxy-n és Jesy-n kívül mindenki nevetett, ugyanis Ők is paráztak.
 |
| Sarah cipője |
Majd Én is megkaptam egy dobozt Jay-től. Először a dobozt néztem meg, nem a tartalmát. A doboz oldalán a képen egy gyönyörű fehér magassarkú volt, mire sóhajtottam.
- És csizmát kaptam! - sóhajtott Roxy nevetve.
- Én meg egy fehér tornacipőt! - nyafogott Jesy.
- Én meg magassarkút! - mutattam meg nekik vigyorogva, majd kinyitottam a dobozt és egy Vans feliratú doboz fogadott, amit mikor kibontottam megpillantottam Louis jelenlegi kedvenc cipőjét az Én méretemben.
- Hol a magassarkúd?! - nevetett fel Jesy.
- Louis William Tomlinson! - morogtam, de a mosolyom az arcomon virított. - Nagyon bírom azt a roppant jó humorodat! - mondtam, majd elnevettem magam. - De legalább fehéret kaptam volna!
- És ezt most hogyan vesszük fel? - kérdezte Roxy.
- Én könnyen! - vigyorgott Jesy. - Nekem kis szoknyám van!
- Jól van, na! - nyújtottam rá a nyelvem.
- Leültök és a legkisebb bemászik a szoknya alá és rátok adja! - vigyorgott Fizzy Phoebe-re.
- Ne már! - sóhajtott nagyon Phoebe.
- Most mit izélsz, ha nem nekem lenne esküvőm, Én adnám rájuk! - mondtam nevetve, mire mindenki elnevette magát.
Szegény Phoebe bemászott a két hatalmas szoknya alá és ránk adta a cipőt. Nálam nehezebb dolga volt, ugyanis cipőt kellett kötnie.
- Lányok, indulhatunk! - vigyorgott Lottie.
És Roxy kitalálta, hogy pisilnie kell! Vagyis, szegény egyedül alig fért be a WC-be, de be kellett mennie vele Anne-nek, Maura-nak és Jay-nek, hogy tartsák a szoknyát. Közben Roxy is nevetett és mi is kint. Majd végre minden rendben volt és kiléptünk a házból.
- Hát nem esünk el magassarkúban! - nevettem fel, majd megláttam a gyönyörű fehér hintót, ami fel volt díszítve.
Csoki és Boci voltak befogva elé és hatalmasra nőtt a mosolyom, mikor megláttam, hogy a nővérkém és Gemma ülnek a bakon.
- Megérkeztek a hercegnők! - mosolygott Gemma.
- Én sem fogok sírni! - törölgette a könnyeit Lola. - De a kishúgom felnőtt!
- Lola, ne csináld! - mosolyogtam rá.
- Oké! - nevetett, majd törölgette a könnyeit.
Én megindultam a két ló felé, de egy emberként szólt rám. a segítő sereg.
- Sarah, azonnal felejtsd el! - mondták egyszerre.
- De... - motyogtam mosolyogva.
- Ülj be! - parancsolt mosolyogva Jay.
Én azért gyorsan a két ló elé szaladtam.
- Jók legyetek Szépségek! - mosolyogtam, majd gyorsan odasiettem a többiekhez és Én is felmásztam.
Hiába ez volt a legnagyobb és a legszebb hintónk, szegény csapatunk alig fért el tőlem és Roxy-tól.
- Nem énekelünk valamit? - kérdezte nevetve Roxy.
- Ez hogy jutott eszedbe? - nevetett Anne.
- Nem tudom, feszültség oldás! - nevetett.
- Mit akarsz énekelni? - nevetett Lola.
- Lola, ugye még mindenki él? - kérdezte Karen.
- Igen. - nevetett a nővérem, majd megérkeztünk a leggyönyörűbb helyre az egész környéken, a kis tó mellé, ahonnan rengeteg csodás emlékem származik. - Mit gondolsz Sarah, beugrasz Alkony hátáról? - kérdezte nevetve a nővérem.
- Majd később! - nevettem.
- És hogy tetszik a cipőd? - nevetett.
- Szerencsére nem látszik a szoknyától. - kuncogtam, majd Lottie és Karen segítségével Én is lejutottam a hintóról.
Lola is leparkolt vele, majd egy puszit nyomott az arcomra és leült a helyére. Sorban elköszöntek tőlünk a kísérőink, megkaptuk a csokrainkat és megérkeztek az apukáink.
- Olyan nagy lány lettél! - puszilta meg a fejem Apa nagy mosollyal.
- Már nem magasságra. - kuncogtam halkan.
Ő csak mosolyogva ingatta a fejét, majd elindult a hagyományos zene, összemosolyogtunk a lányokkal, majd hatalmas mosollyal indultunk meg a vőlegényeink felé. Mindenki minket nézett, de ez most nem igazán zavart, csak mosolyogtam Louis-ra, aki mint mindig csodálatosan nézett ki. Majd hirtelen megérkezett az a valaki, aki mindenképpen szükséges volt: Alkony. Halál lazában mögém ügetett, mire az így is hatalmas mosolyom még nőtt. Apa óvatosan lépett egyet arrébb, hogy a lovam terve szerint beállhasson a másik oldalamra. Egyszerűen nem bírtam ki. Annyira imádom és ez az egész egyszerűen annyira édes volt, hogy nem bírtam megállni.
- Neked itt a helyed Alkony! - mondtam halkan és egy puszit nyomtam a fejére, mire elégedetten hajtotta lejjebb a fejét.
Mintha meg lett volna tanítva neki, elkísért az oltárig. Egyszerűen imádom ezt a kis hülyét! Neki mindig szerepelni kell és ha anya tündököl, Alkony is tündököl!
Hatalmas mosollyal álltam meg Louis-val szemben és fejben már csak sürgettem a papot. Nem kell itt olyan sok duma, csak mondjuk ki már azt a bizonyos "igen"-t és éljünk boldogan!
És kimondtuk.
És Louis megcsókolt és közben mindketten mosolyogtunk. Egyszerűen nem tudtam nem mosolyogni.
Már hivatalosan is Mrs. Tomlinson vagyok! Nem csak álmodozom róla, nem csak beszélek róla, hanem az vagyok!
És minden tökéletes volt. Nem érdekelt, hogy a lovam nem viselkedett tökéletesen, mert Én így szeretem és hatalmasat dobbant a szívem abban a pillanatban is, amikor Ő mellém lépett, akkor is, amikor Barney és Málna hozták a gyűrűket, de ahhoz semmi sem volt fogható, amikor elcsattant az a bizonyos csók.
Ez az a nap, ami soha az életben nem tud majd kitörlődni az emlékezetemből.
- Tökéletes! - ennyit tudtam súgni Lou-nak mosolyogva.
- Én ezt rád mondanám. - súgta mosolyogva.
- Én meg mindenre! - mosolyogtam rá. - Köszönöm!
Ő csak hatalmas mosollyal puszilt meg még egyszer, majd mellém lépett a lovam.
- Te nem maradhattál ki! - mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam az orrára.
És indultunk a vacsorára. Megtörtént minden hagyományos dolog, tényleg minden és utána jött a kevésbé hivatalos része. Ott volt Henry, a világ legjobb taxi sofőre, akivel elég sokat beszélgettünk Louis-val. És szinte minden ami a vacsora után történt, abból annyi maradt meg, hogy rengeteg tánc, hatalmas mosolyok, rengeteg örömében síró ember és próbáltam lassan felfogni, hogy Mrs. Tomlinson vagyok. Igen, ez nekem örökké tartott. De a boldogságom egyszerűen nem fogyott el és csak mosolyogtam és mosolyogtam és nevettem. Egyszerűen mindenki ölelgetett és megteltem boldogsággal. Mindenkivel táncoltam és azt már nem is számoltam, végül hányszor sikerült elsírnom magam, mert ez sikerült egy-kétszer.
Én lettem Mrs. Tomlinson és soha nem adom át ezt a helyet senkinek!
Minden álmom teljesült és már igazán boldog voltam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)