Translate (fordító)

2016. augusztus 29., hétfő

3. évad 35. rész

Reggel arra ébredtem, hogy egy pohár csattan a földhöz és összetörik.
-   Basszus. - motyogta Roxy álmosan, majd körülnézett és visszadöntötte a fejét az egyik párnára.
Óvatosan másztam ki a többiek közül, majd elhagytam a megviselt hálószobát. A nappaliban maradt a telefonom, amit rögtön a kezembe vettem. Louis többször is hívott, de nem mertem visszahívni, nehogy észrevegye a hangomon, hogy mit is csináltunk...
Inkább megnéztem a további értesítéseimet... Láttam, hogy Jack is küldött egy videót SMS-ben és szövegnek csak egy kérdőjelet kaptam.
Végignéztem és konkrétan a szám is tátva maradt. Briana az én kisfiamat ringatta és fogalmam sincs miatt, de mintha kést döftek volna a szívembe és kétszer megforgatták volna... Rögtön sírógörcsöt kaptam, majd lehuppantam a kanapéra és sírva néztem meg újra és újra a videót, majd visszaírtam Jack-nek.
"Eddig nem láttam..."
"Sajnálom :( Jól vagy? Ha szeretnél beszélni, hívj nyugodtan, tudod, hogy itt vagyok neked "
"Nem, Louis az egyetlen, akivel beszélnem kell"
"Megértem. Remélem azért nem lesz baj"
Nem válaszoltam, csak az asztalra dobtam a telefont és sírva préseltem arcom a kanapéba. Nem tudom meddig maradtam úgy, de csak akkor keltem fel, amikor elfogyott a levegőm.
Egyszerűen nem bírtam már magamban tartani, ezért bementem a lányokhoz, akik rögtön felkeltek.
-   Mi a baj? - kérdezte ijedten Jesy.
-   Ez! - dobtam oda a telefont, majd megnézték a videót. - Miért piszkálja az a hazug nő a fiamat?! Hol van Louis? - akadtam ki és kiabálva kérdezgettem.
-   Beszéltél Louis-val? - kérdezte Roxy, mire megráztam a fejem.
-   Akkor hívd fel! - kiabált rám mérgesen Lola. - Eddig bármikor elszúrtátok a kapcsolatotokat, szinte mindig az volt a baj, hogy nem beszéltétek meg!
Jesy visszadobta a telefont, majd már hívtam Louis-t.
-   Szia Törpilla, tudom, hogy nagyon haragszol. - mondta és hangján sírást hallottam.
-   Jól vagytok? - kérdeztem szipogva.
-   Persze, senkinek semmi baja. - magyarázta.
-   Rendben. - mondtam. - Én nem fogok elkezdeni kiabálni, csak mondd el, hogy mi történt.
-   Semmit nem csináltunk, még csak nem is söröztünk. - mondta. - Csak focit néztünk és beszélgettünk, amikor beállított Briana. Elkezdett össze-vissza magyarázni, hogy szerelmes belém, meg hogy te undorító nő vagy, meg azért akartál gyereket, hogy magadhoz láncolhass. - magyarázta. -   Azt el akartam küldeni, de sírva fakadt, aztán megkért, hogy csak hadd jöjjön be és egy fél órát maradt csak. - magyarázta. - Azt hazudta, hogy anyukájának mutatja meg Tommy-t és kirakta a netre.
-   Fogalmad sincs, hogy milyen érzés egy anyukának ilyet látni. - mondtam zokogva.
-   Pontosan tudom, ugyanis legalább annyira rossz hallani, hogy sírsz miattam. - mondta sírva. - Én tiszta szívemből sajnálom Szerelmem,
-   Majd megbeszéljük, nemsokára indulunk. - mondtam, majd nem volt szívem így letenni. - Szeretlek.
-   Én is Törpilla. - mondta, majd letettem.
-   Mindent értek. - bólintott Jesy.
-   Mi? - nézett rá kérdőn Roxy.
-   Régen ilyenkor nemhogy nem hívtad volna, azonnal odamentél volna és lecsavartad volna a fejét, most pedig felhívtad és az első a kiabálás helyett az volt, hogy jól vannak-e. - mosolygott.
-   Ez olyan édes! - ölelt magához Lola.
-   Aha, na menjünk pakolni. - mondtam.
Mind gyorsan kész lettünk, ugyanis már igencsak hazafelé vágyódtunk. Jó volt egy kis nyugalom, de mégiscsak a férjeink és a gyerekeink. Az úton mind aludtunk...
Természetesen már ott volt értünk az autó, amibe csak behuppantunk és már hasítottunk is a házunk felé. Roxy furakodott előre, majd én és Lola. Vagyis az anyák hada megrohamozta a házat.
Megláttam, ahogy Tommy a szőnyegen játszott és közben Barney mint egy őr, üldögélt mellette.
-   Szia Pocak! - mosolyogtam a fiamra, akinek ahogy meglátott hatalmas lett a mosolya, majd felém nyújtózkodott kezeivel.
-   Az a mosoly! - kuncogott mellettem Liam. - Anya itt van és nem nyelte el a föld! - mondta, mire elnevettem magam.
Óvatosan a kezembe vettem a kisfiamat, aki gagyarászni kezdett.
-   Mondjad! - mosolyogtam rá, miközben Barney oldalról rám ugrott. - Nem felejtettelek el Hülye! - simogattam meg a fejét.
-   Itt vagyok. - röppent a fejemre Richard. - És még mindig nem értem, hogy miért pont Louis. - mondta, mire elnevettem magam.
-   Tudom, hogy szereted. - mondtam mosolyogva.
-   Hát igen, de választhattál volna egy okosabb élőlényt is. - mondta, mire csak nevettem.
Hallottam, ahogy Málna felénk száguld, majd ő is rám ugrott.
-   Igen, itt vagyok hercegnő! - simogattam a fejét mosolyogva.
-   Sajnálom Törpi! - ölelt magához Louis, így közre fogtuk Tommy-t.
-   Tudom, de haragszom rád. - néztem fel rá. - Viszont szeretlek. - nyomtam csókot a szájára, amit viszonzott és kezdett kissé elhúzódni, mire Tommy a kis kezét szánkhoz tette és mindketten elnevettük magunkat.
-   Igen Tommy, szerintem is elég lesz. - nevetett Niall, aki oldalról magához ölelte Becky-t.
-   Te hallgass az asszonykádra! - mutattam rá szigorúan.
-   Igen is főnökasszony! - szalutált, mire elnevettem magam.
-   Mondd, téged fiam hogy tett tönkre apád? - néztem mosolyogva Tommy-ra.
-   Nem is tettem tönkre! - durcizott Lou, mire egy puszit nyomtam az arcára.
-   Az lehet, de megborotválkozhatnál. - mondtam.
-   Miért, nem tetszik? - kérdezte mosolyogva.
-   De, nagyon cuki vagy vele, de akkor is! - mondtam mosolyogva, miközben hasba böktem. - Itt a fiad, elég ha ő aranyos neked nem kell.
-   Kedves kis asszonyom van. - nevette el magát.
-   Zayn, mit csináltál a fiammal? - dühöngött Lola.
-   Miért? - nevette el magát Zayn. - Azt mondta, hogy olyat szeretne mit apáé!
-   Most nézd meg! - jött oda hozzám Lola és megmutatta Benji karján a filctollal alkotott rajzokat.
-   Anya ez menő! - vigyorgott rá Benji.
-   Benji, jegyezd meg, hogy apád nem teljesen normális! - nézett rá Lola. - Ha bármi hasonlót szeretnél, tőlem kérdezd meg!
-   Oké. - nevetett Benji, majd Lola letette és elszaladt játszani a két kutyával.
-   Szerinted normális?! - nézett rám Lola sóhajtva. - Eddig azt hittem, te vagy az idegbeteg! - nézett rám. - De mellette én leszek az! - mutatott Zayn-re, aki nevetve lépett mögé, majd magához ölelte.
-   Mi baja lesz egy kis filctolltól? - nevetett Zayn.
-   Mondjuk bőrrákot kap?! - mondta Lola.
-   Gyerekkorodban te nem firkáltad a kezed? - vigyorgott Zaynie.
-   De, de te a saját fiad kezét rajzoltad össze! - nevetett Lola.
-   Jól van, na! - nevetett Zayn, majd egy puszit nyomott az arcára. - Túl fogja élni!
-   Te fogod megfürdetni! - ütögette meg a mellkasát Lola vigyorogva, majd ellépett tőle és felfelé indult.
-   Hogy jutott eszedbe? - néztem Zayn-re nevetve.
-   Benji találta ki. - nevetett.
-   Őrült vagy. - nevettem, majd Louis felé fordultam. - Ha összefirkálod a fiam, biztos hogy az udvaron alszol!
-   Vettem. - bólintott mosolyogva.
-   Elapásodott a lányom. - lépett mellém sóhajtva Roxy, miközben Harry-t és Lucy-t nézte. - Vagy ellányosodott a férjem. - mondta, mire elnevettük magunkat.
-   Szerintem Lucy. - nevettem.
-   Szerintem is. - nevetett. - De ez így nem lesz jó.
-   Hidd el, hogy hiányoznál neki nagyon. - mosolyogtam rá, mire rám nézem.
-   Kérem a kicsi Tommo-t! - vette ki a kezemből vigyorogva Tommy-t. - A szüleid nem normálisak, de nyugi, te még lehetsz az! - kezdett magyarázni neki. - Ja és ne lepődj meg, ők sűrűn veszekednek, mert apád spontán hülyeségeket csinál, anyád meg sértődékeny és hajlamos idegbajt kapni, de szeretik egymást. - folytatta a mesét, amin csak nevettünk. - Fogalmunk sincs, hogy miben hasonlítanak, de a lényeg, hogy ha anyukád apukádat gyilkolná, szólj valakinek!
-   Borzasztó vagy! - nevettem.
-   Én csak az igazat mondom! - nevetett.
-   Te csak egyszerűen hülye vagy. - mondtam kuncogva.
-   Emlékszel arra, amikor mindig azt játszottuk, hogy járunk? - nevetett.
-   Emlékszem Édesem! - léptem mellé mosolyogva, miközben átöleltem. - Csodálatos idők voltak!
-   Aztán jöttek ők... - bökött Louis és Harry felé fintorogva.
-   Igen és szétválasztottak minket. - mondtam, miközben egy puszit nyomtam az arcára.
-   Soha nem öregszünk meg. - nevetett Roxy.
-   Hát nem. - nevettem.

2016. augusztus 26., péntek

3. évad 34. rész

~pár héttel később~
* Sarah szemszöge *
Éppen Tommy-val mentem hazafelé kocsival, Louis elméletileg Doncaster-ben volt. De mikor leparkoltam, megláttam Louis autóját. Kikászálódtam, majd Tommy-t is kivettem. A ház felé indultam, majd mikor beléptem, Louis nagy mosollyal fordult felém.
-   Törpilla és Törppicúr! - mondta nagy mosollyal, majd egy puszit nyomott Tommy fejecskéjére és a számra.
-   Na, mit is szeretnél Lou? - kérdeztem mosolyogva.
-   Az van, hogy el kéne utaznod, de Tommy-ra vigyázom! - mosolygott.
-   Louis, ez nekem rohadtul gyanús! - mondtam, miközben Tommy-t már csak egy kézzel fogtam és ledobtam a táskámat.
-   Jó, valójában az van, hogy meg szeretnénk mutatni Niall-nek és Liam-nek, hogy mennyire buli apukának lenni! - magyarázta.
-   És ehhez miért pont a mi fiunkat kell használnod? - sóhajtottam mosolyogva.
-   Benji is ott lesz és Lucy is. - magyarázta és aranyosan nézett.
-   Fogd meg egy kicsit! - adtam a kezébe gondterhelt arccal Tommy-t.
-   Ez egy igent jelent? - kérdezte.
-   Louis, olyan gyerekes tudsz lenni! - mondtam, miközben levettem a cipőm és a pulcsimat.
-   De tudok gondoskodni Tommy-ról! - mondta, mire elmosolyodtam és rá néztem.
-   Én tudom, de ez inkább egy nagy kanbulinak hangzik, mint gyerekőrzésnek! - mondtam.
-   Ezt miből gondolod? - kérdezte.
-   Szinte biztos, hogy sörözni fogtok! - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-   Nem fogok sörözni és tudod, hogy mindennél jobban szeretem Tommy-t! - mondta mosolyogva.
-   Jól van, de ha bármi gáz lesz, kitekerem a nyakad! - mutattam fel a mutató ujjam.
-   Oké, köszönöm! - mosolygott.
-   De nem viccelek, tényleg véged, ha gáz lesz. - mondtam.
-   Jól van! - mosolygott, majd a derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt.
-   Szeretlek! - nevettem el magam.
-   Én is! - nyomott puszit a fejem tetejére.
-   De ha már itt tartunk, mi rávesszük Jesy-t és Becky-t. - mondtam mosolyogva.
-   Szerintem őket nem lesz nehéz. - nevetett. - Legalábbis Niall szinte megállás nélkül azt magyarázza, hogy Becky folyamatosan csak hisztizik, hogy neki gyerek kell.
-   Meg tudom érteni. - vágtam rá. - Én is ezt csinálnám a helyében. Ha te nem akartad volna Tommy-t.
-   Megelőztelek! - nevetett és egy puszit nyomott az arcomra.
-   De Louis! - néztem rá. - Elvállalod Tommy-n kívül Barney-t és Málnát és Richard-ot? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-   Persze. - bólogatott mosolyogva.
-   Jó, legyen. - bólintottam. - Melyik nap szeretnél lerázni? - kérdeztem mosolyogva.
-   Holnap. - mondta mosolyogva.
-   Jó, de hova akartok postázni minket? - kérdeztem.
-   Úgy gondoltuk, hogy kiruccantok New York-ba. - mosolygott.
-   Jó, de csak mert szeretlek. - mondtam mosolyogva és egy csókot nyomtam a szájára, amit viszonzott. - Viszont a fiadat pelenkázd be, mert bekakilt.
-   Jó. - sóhajtott, majd felfelé indult.
-   Sarah, milyen anyukának lenni? - mosolygott rám Anya.
-   Fárasztó, de jó buli. - mosolyogtam rá, miközben lehuppantam mellé a kanapéra.
-   Nagymamának lenni nagyon menő. - mosolygott rám, mire felnevettem.

Végül elutaztunk a csajokkal és egy hatalmas lakosztályban hasaltunk az egyik franciaágyon mind, miközben a gyerek témáról volt szó.
-   Mi van már azokkal a gyerekekkel? - kérdeztem mosolyogva.
-   Semmi. - sóhajtott Grace.
-   Már szóba sem hozhatom, mert tuti, hogy összeveszünk. - mondta Becky.
-   Összevesztek? - csodálkozott Lola.
-   Igen. - sóhajtott. - Egyszerűen, ha megemlítem Niall közli, hogy erőszakos vagyok. - magyarázta. - Aztán vagy feladom, vagy megmondom, hogy én szeretnék gyereket és szerintem tökéletes korban vagyunk hozzá, mire csak azt mondja, hogy élvezzük még egymás társaságát, vagy az túl nagy felelősség.
-   Hát ezt nehéz elhinni pont róla. - mondta Roxy. - Mármint, Niall a jófiú.
-   Igen, már azon is elgondolkoztam, hogy nem szeret, vagy megbánta az esküvőt, vagy esetleg találkozgat valami lánnyal. - mondta és sírva fakadt.
-   Becky, ne sírj! - mondtam elmosolyodva és összeölelkeztünk.
-   Becky, erről szól a házasság. - magyarázta Roxy mosolyogva.
-   Nem lehetnek titkaitól egymás előtt. Amíg csak jártok, az más. Amíg jártunk én se mondtam el mindent Louis-nak. Aztán emiatt szakítottunk... Szóval mondj el neki mindent. És ne fogadj el tőlem párkapcsolati tanácsot, ami értelmetlen. - mondtam, mire felnevettünk.
-   Liam-mel mi a probléma? - kérdezte Roxy Jesy-t.
-   Azt mondja, hogy várjunk még vele. - magyarázta.
-   Hát erre egyszerűen nemet kell mondani és elmagyarázni, hogy gyereket szeretnél, mert egyszer élsz! - magyarázta Lola.
-   Elvégre te vagy Mrs. Payne és Mrs. Payne is maradsz és Jesy nem adja fel! - mondtam egyre lelkesebben.
-   Jesszusom, borzasztó ez a feleségek társasága. - nevetett fel Roxy, mire mind felnevettünk.
-   Feleségek társasága, ez hatalmas! - nevetett Lola.
-   Mi lenne, ha a feleségek társasága... - mondtam vigyorogva, majd a telefonhoz nyúltam. - Bulizna egy kicsit.
Rendeltem a legdrágább borból és fagyit is, majd amikor megérkezett, elkezdtünk kissé megbolondulni.
Várható volt, hogy ez lesz a feleségek társasága gyűléséből, ugyanis elég rég szórakoztunk csak úgy...
-   Oké, lehet hogy ez most elég tolakodón hangzik, de az normális, hogy bármikor szexre kerülne sor, Lucy mint valami ébresztőóra, rögtön sírva fakad?! - nézett rám Roxy.
-   Viccelsz?! Én a mai napon maximum negyed órát töltöttem Louis-val, ugyanis megbeszéltük, hogy el kell utaznom, mert kell neki Tommy, aztán felvitte pelenkát cserélni, de mindketten elaludtak az ágyamon. - magyaráztam.
-   Velünk is ez lesz? - kérdezte Becky.
-   Becky, ez jó! - mosolyogtam rá. - Mármint nem ez a része, hanem az, amikor látod, ahogy életed szerelme édesen gügyög a kisbabátoknak, aki egyszerűen csodálatos és önfeledten kacag a gyerekes apukáján, majd csöndben a férjed mögé osonsz, megijeszted, amin a kisbaba még inkább nevet, ahogy az apja is és te is. - magyaráztam mosolyogva. - Persze sosem lesz olyan, mint amikor még csak egymás társaságát élveztétek, hiszen akkor megváltozik az életed, de ez a változás csak is pozitív. - magyaráztam.
-   És a rossz dolgok? - kérdezte Jesy.
-   Rossz dolgok egy kapcsolatban is vannak. - mondta Lola mosolyogva. - Nézd meg Louis és Sarah kapcsolatát. - mondta és elnevette magát, mire nevetve meglöktem. - Most sokkal jobb a helyzet.
-   Egy kapcsolat sokkal bizonytalanabb, mint egy család. - magyarázta mosolyogva Roxy. - Egy kapcsolatban sokkal többször vesztek össze, többször haragszotok egymásra, több minden idegesít. Sokkal féltékenyebb az ember. Egy család teljesen más.
-   Amikor családotok van, hozzászoktok egymás fura dolgaihoz, sok dolog miatt már nem tudsz rá haragudni, nem leszel féltékeny, hiszen ott a gyerek, akit mindketten tiszta szívből szerettek. - magyaráztam mosolyogva. - Persze, ott vannak a pillanatok, amikor meg tudnál őrülni, amikor úgy érzed két gyereked van, amikor már csak a férjed ölelésére vágysz, de akkor nevetni kezd a gyereked és muszáj mosolyognod, egyszerűen minden eltűnik. - mosolyogtam rá.
-   Ez olyan édes volt! - mondta könnyes szemmel Jesy, mire nevetve magamhoz öleltem.
-   Na, ha már édes... - ettem egy kanál fagyit, mire a többiek is.
-   Feleségek társasága! - koccintottunk nevetve, majd mind megittunk egy pohár bort.
Valahogy az ágyon aludtunk el mind. Vidámra ittuk magunkat, de azt hiszem ezt megérdemeltük. Nagyon jól szórakoztunk és száz százalékig megbíztam a férjemben és a többi srácban, hiszen ők a családom nagy részét alkotják és tudom, hogy mennyire fontos számukra ez az egész, ahogy nekünk is az volt. Oké, kissé mardosott a bűntudat a borozgatás miatt, de közben mégsem és valójában akárhogy biztattam magam, aggódtam a családom miatt. Nem csak Tommy miatt, bíztam Louis-ban. Louis-ért, a fiunkért, a papagájért, a kutyákért, Zayn-ért, Benji-ért, Harry-ért, Lucy-ért, Niall-ért és Liam-ért is. Egyszerűen fogalmam sincs miért, de mindenkit féltettem annak ellenére, hogy felnőttek voltak. Szeretem, ha együtt vagyunk, vigyázunk egymásra, beszélgetünk. 

2016. augusztus 24., szerda

There is nobody around just me and you - 4

~ Louis ~
Egy héttel később képes voltam elmenni az edzésre, de koncentrálni nem tudtam, ugyanis láttam Liz-t a barátnőivel és éreztem néha az éles kék tekintetét magamon.
Edzés után gyorsan átöltöztem, majd siettem hazafelé és észrevettem a piros lámpánál Liz-t.
-   Liz! - szóltam, mire ijedten fordult felém.
-   Igen? - kérdezte félénken.
-   Szerintem beszélnünk kéne. - mondtam, mire bólintott, majd lassan felém jött.
Csöndben sétáltunk az otthonomig. Bementünk, leültünk a nappaliba és feszülten néztem rá.
-   Ígérem, hogy titokban tartom, de szerintem jogom van tudni. - néztem rá, mire bólintott.
-   Ezzel születtem. Párduc és macska vagyok. - mondta sóhajtva. - Az egyetlen amit nem tudsz, hogy tudok félig ember és félig fekete macska vagy párduc lenni. - magyarázta.
-   Én ezt értem, de miért én? - kérdeztem és nem így akartam fogalmazni, mert elég bunkó lett, de ez jött.
-   Kösz. - nevetett keserűen.
-   Bocsi, hülyén fogalmaztam. - sóhajtottam.
-   Mert barátságos voltam és te vagy az egyetlen aki tudja. Nem könnyű ezzel együtt élni, elhiheted. - magyarázta. - Ha mérges leszek, egy pillanat alatt változok párduccá az ösztön miatt és hasonlók. Nyilvánosan ilyet nem lehet.
-   Értem. - bólintottam. - Nem akartam bunkó lenni, ígérem megpróbálok hozzászokni. Barátok? - kérdeztem, mire elmosolyodott.
-   Barátok. - bólintott elmosolyodva, mire én is elmosolyodtam. - Remélem nem karmoltalak meg soha, mert próbáltam elkerülni.
-   Nem. - nevettem el magam. - És macskaként tudsz beszélni?
-   Nem. - mondta. - Viszont párducként elég nehéz vigyázni a környezetre. - kuncogott. - Volt már olyan, hogy kicsit széttéptem egy ágyat.
-   Mármint amikor aludtál, vagy... - muszáj volt megkérdeznem, túl perverz a fantáziám.
-   Amikor aludtam. - nevetett fel.
-   Jó, bocsi. - nevettem el magam.
-   Most mennem kell labdapatkány. - nevetett, majd felpattant és a szőnyegtől macskaként folytatta az utat.

~Liz~
Másnap délután Stefy-vel ketten mentünk csak a focipálya mellé, ugyanis Alexa és Angela Alexa anyukájának segítettek kifesteni.
-   Tudom, hogy bejön neked Tomlinson. - kuncogott.
-   Így van, de honnan? - kérdeztem mosolyogva.
-   Láttam, hogy őt stírölöd. - nevetett. - És pontosan tudom, hogy miért vagyunk itt.
-   Meg kell szereznem! - néztem rá vér komolyan.
-   Könnyű lesz. - legyintett. - Most szakított a barátnőjével.
-   Mikor? - kérdeztem meglepetten.
-   Pár hete. - nevetett.
Végig dumáltunk, csak néha pillantottam a pályára.
Hirtelen oda pillantottam és megláttam, hogy Louis-n nincs póló. Stefy felé fordultam, de ő hirtelen meglökött, mire leestem a padról.
-   Bocs, azt hittem talpra esel. - nevetett Stefy.
-   A macskák esnek talpra! - nevettem, miközben felálltam.
Louis-ra pillantottam, aki pont engem nézett és elnevette magát a kijelentésemen, majd rám kacsintott, mire éreztem, ahogy elpirulok, majd lányos zavaromban megigazítottam a hajam.
-   Mennem kell! - nevetett Stefy, majd elrohant.
Én nevetve néztem utána és mosolyogva a fejemet ingatva néztem az edzést. Mikor vége lett, Louis felém indult vigyorogva egy üveg vízzel a kezében. Megállt előttem, majd a szájához emelte az üveget, rám kacsintott és inni kezdett. Egy kusza csepp levándorolt az állán, majd izzadt mellkasán végezte és ott igyekezett lefelé, én pedig nem bírtam magammal, éhes szemekkel néztem végig az útját.
-  Fel na falj! - pillantott le rám vigyorogva, majd megfordult és az öltöző felé igyekezett.
Döbbenten néztem alakja után, de döbbent tekintetem formás fenekére kúszott.
Te jó ég, most komolyan Louis fenekét nézem?! - szidtam magam a gondolataimban.
Bár meg kell hagyni, hogy van mit néznem...
Rögtön megráztam a fejem, majd a földet kezdtem nézni. Percekig csak bambultam.
-  Mit gondolsz, hazavihetlek? - kérdezte Louis vigyorogva, mire ijedten pillantottam fel rá, majd elmosolyodtam.
-   Flörtöltél velem. - jelentettem ki, miközben felálltam mosolyogva.
-   A bőrömet égette a jég hideg kék tekinteted. - vigyorgott rám.
-  Jég hideg kék? - kérdeztem meglepetten.
-  Ridegen kékek a szemeid, de akkora szeretettel tudsz nézni velük, hogy elfeledtetik mennyire ridegek. - magyarázta, mire elmosolyodtam.
-  Milyen költő vagy! - mondtam mosolyogva. - Egyébként meg a te szemeid is kékek!
-  De nem olyan nagyok mint a tieid és nem olyan gyönyörűek. - mondta mosolyogva.
-  Érdekes módod van a bókolásra! - vigyorogtam rá.
-  Nem szeretem az unalmas sablon bókokat. - mondta mosolyogva. - És ez általában bejön.
-  Magabiztos vagy. - kuncogtam.
-  Bejön, nem? - mosolygott.
-  De. - nevettem el magam. - És neked bejönnek a macskák? - kérdeztem vigyorogva karba tett kézzel.
-  Főleg a feketék. - vigyorgott, majd egyik kezével átkarolta a csípőm, mire elnevettem magam.
-  És a vadmacskák? - kérdeztem vigyorogva.
-  Az ágyamba jöhetnek. - kacsintott, mire felnevettem, majd eltoltam magamtól.
-  Hidd el, hogy nem szeretnéd te azt. - legyintettem kuncogva.
-  Miért? - vigyorgott.
-  Nem maradna ágyad. - vigyorogtam rá.
-  Miért, nem jó párduccal aludni? - kérdezte vigyorogva.
-  Az attól függ... - kuncogtam. - Ha szeret akkor azért elég jó.
-  És szeret? - nézett rám vigyorogva.
-  Lehet. - rántottam vállat vigyorogva.
-  Kipróbálhatnám ma este? - vigyorgott.
-  Most azt szeretnéd mondani, hogy aludjak nálad? - kérdeztem nevetve.
-  Már párszor megtetted. - nevetett.
-  Oké. - bólintottam mosolyogva.
Szinte pont a háza előtt voltunk már.
-  Tudod mi menő? - vigyorogtam rá.
-  Mi? - mosolyodott el.
Én körülnéztem az utcán, senki nem volt, így gyorsan cicává változtam, majd könnyen megkapaszkodtam a fa kerítésen és felmásztam, majd beugrottam a kertbe, de mire a földre érkeztem már ember voltam és karba tett kézzel vigyorogva néztem Lou-ra.
-  Ennyi! - nevettem, majd kinyitottam neki az ajtót.
-  Tökéletes bankrabló vagy. - nevetett, majd a ház felé indultunk.
Előre engedett, majd a konyhába vezetett.
-  Éhes vagy? - kérdezte mosolyogva.
-  Nem kifejezetten. - rántottam vállat.
-  Csoki? - vigyorodott el.
-  Az jöhet. - nevettem.
Előszedett a hűtőből egy tábla csokit, majd rám pillantott.
-  Tégla? - nevettem és kivettem a kezéből a kemény csokit. - Így szoktam ezt megoldani! - mondtam vigyorogva, majd földhöz vágtam.
Kibontottunk és a konyhapult mellett beszélgetés közben megettük. Mikor elfogyott Louis nevetve nézett végig az arcomon.
-  Csokis vagy. - nevetett halkan.
-  Hol? - kérdeztem és elkezdtem az ujjammal törölgetni az arcom.
-  Várj. - mosolyodott el, majd közelebb hajolt és megcsókolt.
Rögtön visszacsókoltam és azt hiszem életem egyik legjobb és legfinomabb első csókja volt.
-  Asszem bátran kijelenthetem, hogy ez fincsi volt. - nevettem, mire elnevette magát.
-  Csokis. - nevetett, majd óvatosan a derekamnál magához húzott. - Olyan aranyos vagy.
-  Nem ismered a rosszabbik oldalam. - kuncogtam.
-  Neked olyan biztos, hogy nincs. - mosolygott.
-  De van. - bólogattam magabiztosan. - Nem is kicsi.
Hirtelen megcsörrent Louis telefonja, majd szemei nagyra nyíltak.
-  De, emlékeztem... - húzta el a száját, mire felnevettem. - Nincs velem semmilyen csaj! - vágta rá. - Csak a macskám nevetgél. De van macskám és az enyém tud nevetni! - jelentette ki magabiztosan, mire még jobban nevettem. - Jó, gyertek.
Letette, majd kínos mosollyal nézett rám.
-  Átjön pár haverom. - nézett rám kínosan.
-  Lelépek. - nevettem el magam. - Úgyis háborúban vagyok a tesómmal.
-  Várj, nem lenne kedved egy kis csínytevéshez? - mosolyodott el gonoszan.
-  Mi legyek? - kérdeztem mosolyogva.
-  Honnan tudtad? - csodálkozott.
-  Elég egyértelmű. - nevettem.
-  Párduc, hogy a srácok beszarjanak én pedig nagyon menő legyek. - vigyorgott.
-  Csak nehogy a végén te is beszarj. - kuncogtam.
-  Ezt hogy érted? - kérdezte kissé ijedten.
-  Nyugi, soha nem bántanék senkit. - mosolyogtam. - Amúgy milyen haverjaid jönnek?
-  Niall, Liam és Harry. - mondta, mire elnevettem magam.
-  Nem lesz nehéz. - rántottam vállat mosolyogva.
-  Addig még van egy kis időnk kettesben. - vigyorgott.
-  Mire gondolsz? - kérdeztem mosolyogva.
-  Most éppen arra, hogy mit reagálnál rá, ha vízbe dobnálak. - vigyorgott.
-  Nem örülnék neki. - forgattam a szemem, majd csöngettek.
Én sóhajtottam, majd párcuccá változtam és nyújtózkodtam egyet.

~Louis~
Elmosolyodtam Liz-en, majd végigsimítottam hátán, mire egyik hatalmas mancsával meglökte a karom, én pedig nevettem, majd felszaladt, míg én az ajtó felé mentem.
-  Sziasztok! - köszöntem a srácoknak vidáman.
-  Megint feledékeny vagy. - röhögött Liam.
-  Haha. - forgattam a szemem, majd beengedtem őket.
-  Mi a program? - kérdezte Hazz.
-  Nem tudom, ülünk és dumálunk, vagy játszunk. - mondtam.
-  Oké. - huppant le a kanapéra Niall.
-  Van új cicám. - mondtam vigyorogva, miközben leültem Niall mellé, majd a többiek is.
-  Azt hittem, én vagyok a macskás. - mondta Harry meglepetten és mellém ült volna, de Liz hirtelen mellém ugrott, mire Harry felüvöltött.
-  Ő az. - vigyorogtam.
-  Ez biztos, hogy nagyon veszélyes. - mondta Liam, de Liz kényelmesen elfeküdt a hátán, mire vigyorogva kezdtem simogatni a hasát.
-  Ja, így nagyon magabiztos vagy, amíg egyszer nem harapja le a kezed. - mondta Niall, de Liz megnyalta a karom.
-  Nem úgy néz ki. - nevettem.
-  Oké, te tudod. - sóhajtott Hazza.
A srácok csupán négy órát maradtak, majd Liz karba tett kézzel nézett rám.
-   Bírlak, de nem fogok órákig párducot játszani! - morgott.
-   Álmos vagy? - kérdeztem mosolyogva.
-   Igen! - vágta rá.
-   Zuhany? - kérdeztem.
-   Külön. - vágta rá, mire elnevettem magam.
-   Ne gondolj mindig rosszra! - nevettem, majd felfelé indultam és Liz követett.

~Liz~
Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem Louis egyik pólóját és alsóját, amit adott. Mosolyogva mentem ki.
-   Azért ez menő! - mentem ki vigyorogva, mire elnevette magát.
-   Primadonna vagy! - nevetett, majd a kezében egy alsóval vonult be a fürdőbe.
Ugye van bent pizsamája! Ha csak abban lesz én elájulok.
Természetesen kisétált egy szál alsóban.Muszáj volt végignéznem rajta, de inkább csak megigazítottam a hajam.
-   Zavarban vagy. - vigyorgott. - A hajadat igazgatod.
-   Nem igaz. - nevettem.
-   De igen. - mondta magabiztosan bólogatva, majd lekapcsolta a lámpát és bemászott mellém.
Rögtön bezsongtam ettől, majd Louis óvatosan közelebb húzott magához, mire csak mosolyogtam és még közelebb csúsztam, egészen amíg már teljesen a karjai közt voltam.

2016. augusztus 13., szombat

There is nobody around just me and you - 3

~ Louis ~
Éppen zuhanyoztam és lefekvés előtt, amikor hirtelen nagy ugatást és puffanást hallottam. Ijedten tekertem a derekamra egy törölközőt, majd gyorsan lerohantam. A konyhából jött a hatalmas zaj. Odaszaladtam és megláttam, ahogy a három kutya egy ártatlan kis fekete cicát ugatnak, aki a konyhaszekrényen áll ijedten.
-   Menjetek ki! - szóltam a kutyákra, akik gyorsan a kert felé indultak.
Én közelebb léptem a cicához, aki nem mozdult, csak nézett.
-   Nem bántalak, ígérem. - néztem a cicára biztató mosollyal. - Gyere! - nyúltam felé óvatosan.
Hagyta, hogy megsimogassam a fejét és a hátát, sőt dorombolt. Óvatosan a kezembe vettem, ami kényelmetlennek bizonyult számára, de esze ágában sem volt karmolni, csupán ficánkolt és nyávogott. Óvatosan elhelyeztem a kezemben, mint egy kisbabát, ő pedig elnyúlt karjaimban kényelmesen, hassal felfelé. Egyik kezemmel elengedtem és a hasát kezdtem simogatni, mire mancsait a csuklómra tette, de még mindig csak puhán, karmaival nem ért hozzám. Elmosolyodtam majd végignéztem a cicán.
-   Nem tudom meddig szeretnél maradni, de bírlak. - mosolyogtam rá, majd óvatosan letettem.
Elővettem a seprűt és a lapátot, ugyanis a cica leborította a sót és a lisztet. Amíg én összesöpörtem ő aranyosan ült a kövön és a farkát mozgatva nézte amit csinálok. Kidobtam a lapát tartalmát, majd a macska felé fordultam.
-   Gyere Cicus. - biccentettem és elindultam.
Nem számítottam rá, de megértette és jött velem. Gyorsan utolért és a lábam mellett jött föl kecsesen az emeletre. Tudtam, hogy lány, de ha nem láttam volna, már rég tudnám abból, hogy egy kis primadonna. Kecsesen lépkedett a lépcsőkön, felemelt fejjel jött és a farkát is felemelte.
-   Mit gondolsz, itt maradsz estére? - kérdeztem belépve a hálószobába. - Csak mert a barátnőm lelépett. - magyaráztam a macskának, miközben a szekrényemhez léptem és kivettem egy alsót.
Ledobtam a törölközőt, majd gyorsan magamra kaptam. Mire visszafordultam, a macska már a szőnyegemen ült és kíváncsian nézett, ahogy söprögetés közben is.
-   Nem tudom, hogy ez most igent, vagy nemet jelent, de ha menni szeretnél, szabad az út. - mutattam az ajtó felé kedves mosollyal.
A cicát nem hatotta meg, hogy nem tartom vissza, körülnézett a szobában, majd meglátta, hogy nyitva van a fürdőszoba ajtó és megindult oda. Én ledőltem az ágyamra és onnan figyeltem.
Bement, leült és körbe nézett. Utána felállt, kicsit körbe sétált, nézelődött, majd kifelé vette az irányt és rögtön az ágyra ugrott, majd nem a lábamnál feküdt le, hanem a párnákhoz igyekezett. Elkényelmesedett két párna között, teljesen el volt nyúlva a hátán, majd ásított egyet.
-   Te egy hercegnő vagy. - nevettem el magam, majd ő nyújtózott egyet és közben a karmait is megmutatta, de rögtön visszahúzta őket és becsukta szemeit. - Biztos, hogy neked az ágyban a helyed?
Ki se nyitotta a szemeit, mire elnevettem magam, felálltam, lekapcsoltam a lámpát, majd én is lefeküdtem és pár perc múlva már aludtam is.

Reggel egy aranyos hangra ébredtem.
-   Jó reggelt! - hallottam Danielle halk hangját és puszit nyomott az arcomra.
Elmosolyodtam, majd kinyitottam a szemem és hunyorogva körül néztem. A cica már nem volt a hálóban, valószínű lelépett.
-   Jó reggelt! - nyomtam puszit az arcára.
-   Milyen volt tegnap egyedül? - kérdezte mosolyogva.
-   Nem voltam egyedül, képzeld meglátogatott egy fekete cica. - meséltem mosolyogva.
-   És a kutyák? - kérdezte.
-   Megkergették, de okos volt, felmászott a konyhaszekrényre. - magyaráztam. - Amúgy meg egy primadonna. Nem raktam ki, hagytam volna, hogy elmenjen, de nem ment. Jött velem és az ágyban aludt.
-   Én nyomát se láttam. - mosolygott Dani.

~Liz~
-   Hol voltál egész éjjel? - kérdezte Anya karba tett kézzel.
-   Csak sétálgattam. - füllentettem.
-   Jól van, azért néha szólhatnál mielőtt elmész Cicám! - mosolyodott el, majd hagyta, hogy felmenjek.
Rögtön lezuhanyoztam és utána bedőltem az ágyamba.

~ Louis~
Pár héttel később éppen a kertben ücsörögtem, amikor észrevettem, hogy valami átesett az egyik kerítésen. Oda pillantottam, majd a fekete cica igyekezett felém. Mikor közelebb jött, óvatosan leült a fűbe és engem figyelt kíváncsian.
-   Gyere nyugodtan. - mondtam mosolyogva, mire a cica nem túl gyorsan a szokásos primadonnás vonulásával jött el a mellettem lévő napágyig, amire felugrott és kényelmesen leült rá. - Azt hittem többet nem látlak. - mondtam a macskát figyelve.
Nem szégyenlem, hogy egy cicához beszéltem, cseppet sem, mindenki szokott beszélni az állataihoz.
-    De meglepett, hogy ennyi idő után jöttél. - mondtam.
A cica csak a szokásos kecses, stílusában ült, viszont most engem figyelt, nem a kertet.
Először nem tudtam mi jön be annyira ezen a fekete macskán, de most ahogy figyeltem kezdtem rájönni.
A két első mancsán fehér volt a szőr, olyan volt, mintha kis zoknik lennének rajta. Ezen a két fehér részen kívül, az egész macska korom fekete volt. A feje is nagyon aranyos volt, okosnak tűnt, nagy, élénk kék szemei voltak, amik csak úgy ragyogtak és mindig megmutatták, hogy a kiscsaj mit is gondol.
-   Te gyönyörű vagy. - mosolyogtam a cicára, mire ő mint aki megértette, nőies zavarában megnyalta a jobb első mancsát, majd azzal végigsimított a fején és elindult felém.
Leugrott a napágyról, majd mellém érkezett, óvatosan ugrott fel mellém és leült, de már nem engem figyelt, hanem a kertet.
Elmosolyodtam, majd óvatosan a hátát kezdtem simogatni. Neki ez igencsak jól esett, dorombolni kezdett, majd megtaláltam a cica gyenge pontját, vagyis a farkától kb. két centire és ott kezdtem vakargatni, mire ő a kényeztetés közepette elnyúlt és hasra feküdt, miközben farkával, ahogy mozgatta, folyamatosan az alkaromat piszkálta.
Csak mosolyogva néztem, hogy mennyire jól esik ez a kis primadonnának.
-   Ő az a macska? - jött ki Oli és leült a mellettem lévő napágyra.
-   Igen. - bólintottam mosolyogva.
-   Bejössz neki. - nézett végig rajta nevetve.
-   Igen, szeret. - mondtam és abbahagytam a vakargatást, már csak simogattam, de nem kelt fel.
-   Becsajoztál, megint? - nevetett.
-   Vicces... - forgattam meg a szemem.
-   Ez az a cica? - jött ki csodálkozva Dani.
-   Igen. - bólintottam büszkén mosolyogva.
Danielle mosolyogva jött oda hozzám és az ölembe ült, mire a macska leugrott, majd mint mindig, kecsesen indult meg a kertben lévő fa felé. Pillanatok alatt felmászott, majd az egyik ágon vadmacska stílusban elhelyezkedett és lepihent.
-  Tök furcsa, hogy nem megy el. - mondta mosolyogva Danielle.
-  Igen. - bólintottam mosolyogva és a cicát néztem.
Ő csak álmosan nézett a szemembe. Tartotta a szemkontaktust, majd szemeiben egy kis huncutságot vettem észre. Édesen kezdte mozgatni a farkát, miközben megemelte fenekét és vadászó pózban szemezett velem. Elnevettem magam, mire hirtelen dívásan leugrott a fáról, megrázta magát, majd elköszönés képpen nyávogott egyet és végül elindult a kerítés felé, ahonnan jött és kecsesen ugrott fel, majd le a szomszéd kertbe.
-   Tényleg egy díva. - nevetett Danielle.
-   Mondtam. - nevettem.

~ Liz ~
Éppen csak csöndben sétálgattam az utcán, amikor hirtelen egy ismerős hangot hallottam.
-   Liz! - szólt Louis, mire megfordultam.
-   Ó, a labdapatkány! - mondtam kissé komoran.
-   Mizu? - kérdezte mosolyogva.
-   Semmi, uncsi hétköznapok. - mondtam vállat rántva. - Veled?
-   Azt hiszem összebarátkoztam egy macskával. - mondta, mire elnevettem magam. - Komolyan. Egyszer találkoztunk és most megint jött. - mesélte.
-   Lehet jobban szeret, mint gondolod. - mondtam mosolyogva.
-   Ezt hogy érted? - kérdezte, mire elnevettem magam.
-   Mindegy. - kuncogtam.
-   Fura lány vagy, nem? - kérdezte mosolyogva.
-   De. - bólintottam nevetve. - Nagyon fura.
-   Titkolsz valamit előlem, amit tudnom kéne. - nézett rám a lelkembe látó szemekkel.
-   Ez pontosan így van és egyszer ígérem, hogy meg fogod tudni! - nevettem el magam.

~ Louis ~
Két hónapja nem találkoztam Liz-zel, viszont a cica naponta jött hozzám és minden nap egyre közelebb került hozzám. Viszont kíváncsi voltam arra a titokra.

Egy buli után éjjel értem haza és Dani nem volt otthon. Amikor benyitottam a hálóba, Liz feküdt az ágyon elterülve.
-   Liz? - kérdeztem ijedten, mire felébredt és hirtelen fekete párduccá változott.
Hatalmasat ordítottam emiatt, majd hirtelen megint Liz lett.
-   Biztos, hogy ennyit nem ittam! - kiabáltam remegve. - Mi volt ez?!
-   Louis... - motyogott.
-   Liz, mi a jó ég volt ez? - kérdeztem félve.
-   A titok. - vágta rá sóhajtva. - A fekete cica is én vagyok. - mondta, mire ledöbbentem.
-   Mi? - kiabáltam.
-   Louis, nyugi. - sóhajtott.
-   Húzz innen! - mutattam az ajtóra.
Liz sóhajtott egyet, majd szomorúan felállt és hirtelen a kiscica lett.
-   Fejezd be! - üvöltöttem rá, mire macskaként kirohant. - Basszus! - üvöltöttem el magam, majd elkaptam a vázát, ami a kezem ügyébe akart és a falhoz vágtam.
Lerohantam a nappaliba, lefeküdtem a kanapéra és próbáltam elfelejteni ezt az egészet. Próbáltam aludni, de nem sikerült.
A cica és Liz szeme ugyanolyan gyönyörű kékek voltak és Liz szemében is ennyire tökéletesen lehet olvasni. A párduc énjét nem ismerem, de a szemeit láttam és azok is annyira kékek.

2016. augusztus 11., csütörtök

Egy kis helyzetjelentés

Hali! Nos azt hiszem sok mindent kell most jelentenem. A legfontosabb, hogy mielőtt bárki megijedne, vagy valami, még mindig én írom a blogot, csak a nevem változott. :) Emiatt ne aggódjatok. 
Ezen a nyáron azt hittem tökre belehúzok, nos mégsem jött össze annyira, viszont kezdem utolérni magam. Juhé! A lényeg, hogy két blogomat is befejeztem: (kattkatt
Erre a blogra a novellák részei jönnek folyamatosan és ha azoknak vége folytatódik Louis, Rebel és Tommy kalandja ;)
Ezen kívül még két aktív blogom van és Wattpad-on is vannak munkáim. 
Viszont úgy látom, itt már nem vagytok olyan sokan mint régen. Ennek természetesen a nyár is oka és azért írok, mert szeretek írni, de néha egy vélemény jól esne, még akkor is, ha az csak annyi, hogy "Jó" vagy esetleg "Hagyd abba mert sz@r". 

2016. augusztus 10., szerda

There is nobody around just me and you - 2

~Louis~
Másnap reggel mosolyogva figyeltem, ahogy a barátnőm halkan szuszog a mellkasomon. Óvatosan cirógattam a hátát, mely cseppet sem zavarta meg az alvásban. Egy puszit nyomtam a homlokára, majd nagyon óvatosan kimásztam mellőle.
Az ágy halk reccsenéssel jelezte, hogy talán túl hirtelen álltam fel, de a lánynak meg sem rebbent a szempillája sem.
Halkan léptem a szekrényhez, majd kidobáltam laza ruhákat és magamra kapkodtam azokat. Gyorsan fogat mostam és egy sapkával takartam el a hajam. Halkan mentem le, hogy a lépcső se adjon hangot lépteim közben.
A konyhában gyorsan csináltam magamnak egy kávét és kiültem vele a kertbe. Ott a nagy csönd volt, majd az emeletről hallottam, ahogy a kutyák, vagyis Coda, Brody és Duke leszaladtak, majd kiértek mellém a kertbe. Mosolyogva simogattam meg őket, majd miután megittam az ébresztőként funkcionáló kávét, úgy döntöttem elmegyek sétálni a kutyákkal. Amint beléptem, a gyönyörű barátnőm mosolygott rám, majd odalépett elém és átkarolta a nyakam.
-  Jó reggelt! - varázsolódott gyönyörű mosoly, amúgy is édes, vidám arcára.
-  Jó reggelt! - mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam a szájára, amit viszonzott.
-  Kutyát sétáltatni indultál? - mosolygott kíváncsiskodott, mire bólintottam.
-  Jössz? - kérdeztem mosolyogva, mire bólintott.
Neki nem volt szüksége kávéra, mindig is energikus lány volt. Ezt is igazán szerettem benne.
Pár perc alatt elkészültünk és már indultunk is.
A focipálya melletti parkba igyekeztünk.
-   Milyen volt az edzés tegnap? - érdeklődött kedves mosollyal.
-   Az elején találkoztunk 4 lánnyal és végül Ők beálltak közénk játszani, tehát leginkább vicces volt. - nevettem el magam, mire Ő is így tett.
-   És a negyedik? Ő miért nem állt be közétek? - érdeklődött mosolyogva.
-   Nem tudom, azt mondták a barátnői, hogy nehéz időszaka van. - néztem rá, mire bólintott.
Ahogy beléptünk a parkba, megpillantottuk, hogy ott mennyire vadul zajlik az élet. Tele volt kutyákkal és gazdáikkal, ahogy vidáman szórakoztatták egymást.
Hirtelen egy nagyon kicsi, azt hiszem Yorksire Terrier fajtájú kiskutya szaladt felénk és először Brody kötötte le a figyelmét. A gazdáját ugyan sehol nem láttuk, viszont mindketten hatalmas mosollyal fogadtuk a kiskutyát, ami akkora volt, hogy kb. a bokánkig ért.
-   Igen, Ő sem a Te súlycsoportod! - hallottam egy ismerős hangot, mire oda fordultunk.
A tegnapi "Eperke" volt.
-   Gyere ide, takarodj! - mondta, mire értetlenül néztem rá.
-   Gyere ide, takarodj?! - kérdeztem tőle értetlenül, de közben a pici kutyus az aranyos lábacskáin a gazdája felé vágtatott.
Takarodj
-   Az a neve, hogy Takarodj! - mosolyodott el, mire elnevettük magunkat.
-   Igazán eredeti. - nevetett a barátnőm.
-   Köszi. - nevette el magát.
Közben a kiskutya visszasomfordált Brody-hoz, aki nagyon örült neki és nagyon óvatosan szaglászta a mini kölyköt.
-   Takarodj, meg tudna enni reggelire! - szólt rá a lány, mire a pici kutya visszaszaladt Eperkéhez és a mellső lábaival a gazdája lábait kapargatta. - Gyere! - sóhajtott, majd a kezébe vette. - Bocsi a zavarásért! - mosolygott ránk kedvesen, majd indult volna, viszont közben rám pillantott és meglepődött. - Te tegnap fociztál, ugye? - mutatott rám mosolyogva.
-   Igen. - nevettem el magam.
Törpe
-   Oké, akkor nem vagyok hülye. - nevette el magát, majd indult volna, de hirtelen egy hatalmas, szinte borjú nagyságú kutya rohant mellé és bökdösni kezdte.
-  Ő is a Te kutyád? - mutattam rá döbbenten.
- Nem. - nevette el magát. - Pontosabban mondhatjuk, de a bátyámé.
-    Hát különböző a stílusotok. - nevetett Danielle mellettem.
-    A bátyám boxol. - magyarázta mosolyogva. - Hagyjál már Törpe! - szólt a másik kutyára, majd megsimogatta.
-     Takarodj és Törpe? - kérdeztem mosolyogva, mire elnevette magát és bólogatott.
Közben a pici kutyus minden áron barátkozni akart a hatalmassal.
-    Ha hagylak vele játszani, összetöröd magad! - nézett mosolyogva az ölében a farkát csóváló kutyára.
-     Törpe! - kiabált valahonnan a bátyja gondolom, ugyanis rögtön elrohant a hatalmas kutya.
-     Tényleg bocsi a zavarástért, sziasztok! - mosolygott kedvesen.
-     Szia! - mondtuk egyszerre mosolyogva.
-     Meglepett, hogy van kutyája. - mondtam mosolyogva.
-     Miért, nem tűnt olyannak? - nézett rám Danielle mosolyogva.
-     Nem igazán, bár ennyire kedvesnek se tűnt. - rántottam vállat.
*másnap*
Megint sikerült elhúznom az időt, így újra csak is a gördeszka lehetett az egyetlen megoldás. Már száguldottam vele, amikor egy piros lámpa állított meg a járdánál. Közben azért figyeltem a házakat és az egyik ház előtt Eperkét véltem felfedezni. Éppen valami leveleket nézegetett és láttam, ahogy egy kb. velem egykorú srác oson mögé, akin csak egy alsó van és hátulról felkapja.
-    Idióta! - sikította a lány nevetve. - Sietnem kell, mert megint ott lesznek a focisok!
-    Ne hisztizz már! - nevetett a srác, majd letette.
-    Inkább ezeket vidd be és hagyjál indulni! - mosolygott, mire a fiú unottan megforgatta a szemeit, majd elvette a leveleket.
A lány mosolyogva indult meg gyalog, de Én gördeszkával gyorsabb voltam és kikerültem. Szinte biztos voltam benne, hogy felismert, majd hirtelen hallottam a gyors lépteit mögöttem és éreztem, ahogy elkapja a pulcsimat hátulról, mire mosolyogva álltam meg és fordultam felé.
-    Na azért labdapatkány! - vigyorodott el, arra reagálva, hogy megálltam.
Elnevettem magam a megnevezésen, de eszemben sem volt magamra venni.
-    Gyere büdös! - szólt hátra, mire a tegnapi hatalmas kutya mellé rohant.
-    Tudod, már elkéstél, mert már Én is késésben vagyok. - néztem rá vigyorogva és az Ő tempójában hajtottam magam.
-    Csak a csajokkal találkozom. - rántott vállat mosolyogva, majd a haját kisöpörte az arcából. - De Te mindig késel?
-     Mindig. - bólintottam és mindketten elnevettük magunkat. - Ugye nem Eperke a neved? - fordultam felé mosolyogva.
-    Nem. - nevette el magát. - Liz. - mosolygott rám.
-    Louis. - közöltem Én is a nevem.
-    Tomlinson. - fejezte be mosolyogva.
Valószínű a mezemen látta a nevem.
-    Kedves Liz, mesélj magadról! - néztem rá mosolyogva.
-    A barátnőim mind szertornáznak és egy ideig Én is szertornáztam, de nem az a nekem való sport. - mesélte mosolyogva. - 2 évig fociztam, aztán anyám szakított az edzővel, így muszáj volt lelépnem. - magyarázta. - Boxolni is jártam a tesómmal, de nem tetszett. Aztán táncolni kezdtem, ami egész jó volt, aztán inkább áttértem az énekléshez és zenéléshez. - mesélte.
-    Nem gondoltam volna, hogy ilyeneket csinálsz! - csodálkoztam. - Mármint nem ismertelek, de Én is szeretek énekelni és hangszeren játszani.
-    Azt hittem Tomlinson egy labdapatkány. - vigyorgott.
-    Nem, vagyis az is, de nem kizárólag. - rántottam vállat mosolyogva.
Közben megérkeztünk és a kutya már talált egy labdát a pályán, amivel jól elvolt.
-    Azt most békén hagyod és ide jössz! - szólt rá szigorúan Liz, mire a nagykutya letette a labdát és odaszaladt mellé. - Jó edzést! - mosolygott, majd a barátnői felé indult.
Meglepett, hogy ennyire kedves és közvetlen is tud lenni.
A lányokkal önfeledten nevetgéltek a pálya melletti padon ülve, miközben a hatalmas kutya szomorúan nézte, hogy rajta kívül mindenki játszhat a labdával.

~Liz~
-    Miért is jöttetek együtt? - vigyorgott rám Stefy.
-    Találkoztunk út közben. - rántottam vállat lazán, mintha nem örültem volna ennek annyira.
Pedig már régóta csodáltam Tomlinson-t. Nem tudtam, hogy Louis a neve, csak mikor fociztak, akkor lestem Őt. Így nem volt feltűnő.
-    Tudjuk, hogy bejön neked! - vigyorgott Angela.
-    Nem igaz. - vágtam rá.
-    Ó, dehogynem! - lökött meg nevetve Alexa.
-    Itt maradsz! - mutatott rám Stefy vigyorogva, majd megindult a focicsapat felé.
-    Stefy! - kiabáltam utána nevetve, de közben Alexa elkapta a karom.
Valamit dumált az edzővel, aztán az egész csapattal, de közben mi harcoltunk Alexával, majd hirtelen a nagy harc közben lehuppantunk a padról.
Nagy nevetésben törtünk ki mind a hárman, de Stefy, a focisok és az edző sem értette.
-    Annyira bénák vagytok! - nevetett Angela.
-    Igen?! - nevettem, majd megfogtam a karját és őt is a földre rántottam.
-    Gyertek okosak! - nevetett Stefy.
-    Szállj le rólam Eperke! - lökdösött Alexa.
-    Ne hívj így! - vágtam rá mérgesen, de mosolyogva.
-    Úgy hívlak, ahogy akarlak! - kiabált nevetve.
-    Utállak! - szálltam le róla. - Törpe, gyere! - szóltam neki, mire mellettem termett. - Hova megyünk? - néztem Stefy-re.
-    Focizunk. - vágta rám vigyorogva Stefy.
-    Oké. - vigyorodtam el. - Törpe, tied! - szóltam neki, mire elrohant mellőlem, elvette a labdát a Lucas nevezetű játékostól, akinek azt hiszen Stan a neve, de ezt csak hallottam, és elszaladt vele, majd a kapu előtt letette a földre és a fejével meg a lábaival görgette tovább, így a labda egyenesen a hálóba csapódott.
Odarohant hozzám és "kis" méreteiből adódóan a mellső lábaival könnyedén a vállamra támaszkodott, így két lábon állva nézett rám vidáman. Hát igen, mégiscsak a bátyám kutyája, nem az Én méretem.
-     Nagyon ügyes vagy, csak hagyj! - löktem le magamról mosolyogva, mire megadóan állt meg mellettem.
-       Látszik, hogy a bátyád kutyája. - nevetett Stefy.
-       Ahhoz képest, csak rám hallgat. - vágtam rá vigyorogva.
-       Így nem játszunk. - vágta rá Wright.
Törpe közben mögém állt és a mellső lábaival a elkezdett lökdösni hátulról. Majdnem pofára estem.
-       De kevesebben vagyunk, ráadásul lányok, ráadásul nem tudunk focizni! - sorolta Alexa.
Közben engem folyamatosan lökdösött a hatalmas kutya. Én próbáltam elküldeni, de meguntam a küzdést.
-       Törpe, befejezted?! - szóltam rá, mire abbahagyta a taszigálást.
Én rögtön megfordultam felé, majd terpeszben álltam a kutya fölött és megfogtam a két fülét, így próbáltam visszatartani.
-      Rá is ülsz? - nevetett Stefy.
-      Nem, csak olyan tulok, hogy nem lehet másképp fegyelmezni. - magyaráztam nevetve. - Törpe, ül! - szóltam rá, mire leült.
Így tökéletesen elértem a füleit.
-     Amíg megvitatjátok ezt, szegény kutya meghülyül attól a labdától. - böktem a labdára mosolyogva, amit Louis fogott a kezébe.
-       Liz! - kiabált a tesóm, mire oda pillantottam.
Pizsamában battyogott felém, mire elnevettem magam.
-      Te nem tudsz felöltözni? - nevettem.
-      Minek? - rántott vállat, majd megláttam a kezében Takarodjot.
-      Szia Baba! - vettem a kezembe mosolyogva a pici kutyát, miközben Törpe a bátyámra kezdett ugrálni.
-       Gyere hülye! - hívta magával a hatalmas dögöt, mire nevetve néztem utánuk.
Frank sosem volt az a kiöltözős fajta.
-       Kérem! - nyúlt a kutya felé mosolyogva Alexa.
-       Nem! - öleltem magamhoz a kiskutyámat, majd óvatosan letettem a fűre.
-       Ha összeszarja... - kezdte volna az edző.
-       Nem fogja! - forgattam meg a szemem, majd lehuppantam. - Rá ne lépjetek! - néztem körül.
-       Kicsi fekete hajú lány, ez egy focipálya, nem kutya megőrző. - sóhajtott a vörös hajú, nagyon görbe hátú srác, Wright.
-       Nekem Te nem magyarázzál vöri! - néztem rá összehúzott szemekkel.
Takarodj vidáman indult meg a labda felé.
-       Az kicsit nagyobb nálad! - szóltam a kutyának nevetve, de szaladt hozzá.
Először csak nézegette, majd megbökte az orrával és ahogy megmozdult a labda, megijedt elkezdett rohanni felém és közben leesett, de csak bukfencezett egyet, majd felpattant és mögém bújt.
-      Nem bánt! - néztem a kutyára mosolyogva. - Na gyere te oroszlán! - pattantam fel, majd odamentem a labdához.
Odáig követett, de megtorpant és inkább ott várt. Én nevetve huppantam le a labda mellé, majd magam elé gurítottam.
-      Látod, engem sem evett meg, ígérem hogy téged sem fog! - mosolyogtam a kiskutyára, de félve nézte a nála nagyobb labdát, majd óvatosan megmozdítottam felé, mire berohant a mellette álló Louis lábai mögé.
Én elnevettem magam.
-      Nem díjazza az ötletet! - néztem fel nevetve Louis-ra, aki elnevette magát, majd leguggolt.
-      Gyere! - simogatta meg a kiskutyát, aki vidáman nyalta meg Louis kezét.
-      Takarodj, Louis azért egy nagyobb jelenség mint ez a labda és Ő is mozog! - szóltam a kutyának nevetve. - Ez csak gurul! - löktem meg a labdát, mire ijedten nézett utána, de már a tekintetében kis kíváncsiságot láttam felfedezni.
Mosolyogva figyeltem. Hirtelen felbátorodott, majd odaszaladt hozzá és és meglökte az orrával.
Figyelte, ahogy arrébb gurul, majd nagyon büszkén csóválta a farkát és odaszaladt hozzám.
-     Ügyes vagy! - nevettem, majd megsimogattam.

Hetekig nem láttam Louis-t és kezdtem kíváncsi lenni arra, hogy merre lehet. Néha csak úgy eljárkáltam, de akkor sem láttam soha.
Éppen a csajokkal indultam a megszokott focipályára, mikor Louis-t pillantottam meg az utcában. Elgondolkoztam rajta, hogy ráköszönök, de úgy döntöttem, hogy fölösleges.
-     Mit figyelsz úgy? - kérdezte Alexa.
-     Semmit. - ráztam a fejem, majd az utat kezdtem figyelni.
-     Mi lenne, ha inkább elmennénk és kajálnánk egyet? - kérdezte mosolyogva Angela.
-     Oké. - bólintott Stefy. - Nektek?
-     Oké. - bólintott Alexa.
-     Nekem is. - bólintottam.
A csajok tök jól elbeszélgettek, az én agyam viszont egészen más helyen járt.

Louis-t pár napja láttam egy lánnyal. Szőke volt, magas és karcsú. Igazi modell alkat. Valójában ötletem se volt arról, hogy ki lehet a lány, nem igazán jártam utána. Viszont már nem tagadtam magamnak sem, hogy mennyire tetszik Louis. Vajon szerelmes abba a csajsziba? Jó páros lennénk? Mondjuk kétlem, hogy érdeklem. Ráadásul, ha tudná a mocskos titkom...

-    Liz, mind gondolkozol ennyire? - kérdezte kíváncsian Stefy.
-    Fáradt vagyok. - legyintettem mosolyogva.



2016. augusztus 3., szerda

Eliott - 9

Éppen felrángattam magam a farmeromat, majd fintorogva vettem fel egy pólót és rá pulcsit. Muszáj volt átöltözni a kényelmes melegítőmből, ugyanis Lou lent várt. Mosolyogva huppantam be mellé az autóba, majd felnéztem rá. Nagyon komolyan nézett ki napszemüvegben és nem is mosolyodott el, mire vigyorogva vettem le róla a napszemüveget, majd egy csókot nyomtam a szájára. Rögtön visszacsókolt, mire kissé közelebb csúsztam felé az ülésen és egyik kezemet arcára simítottam, majd azzal kissé közelebb húztam magamhoz a fejét. Ezen elmosolyodott, majd kezét a hátamra simította, majd le a csípőmre és óvatosan be a pólóm alá. Óvatosan megharaptam alsó ajkát, pimasz vigyorral, mire a csupasz hátamon pihenő kezén lévő mutatóujjának a hegyével kis óvatos köröket rajzolgatott, ami eléggé csikizett, mire ficánkoltam, ő pedig halkan elnevette magát, mire elhúzódtam tőle.
-   Ezt nem sajnálod a barátnődtől. - tettem a fejemre a szemüveget mosolyogva, mire elnevette magát és beindította az autót és elindultunk először Eliott-ért.
-   Mennyi idő az út? - kérdeztem.
-   Nem tudom. - mondta.
Nem értettem, hogy miért ilyen csendes, de inkább hagytam. Nekem is vannak ilyen napjaim. Fél órával később el is aludtam.
Arra ébredtem, hogy gyerekek sikítanak az autó körül. Pontosan azt láttam, hogy Louis az ölében fogja Eliott-ot és mosolyogva beszélgetnek, miközben az autó felé jönnek. Mosolyogva szálltam ki.
-  Szia Kicsim! - mondtam mosolyogva, majd odaléptem Louis-hoz és átvettem a kezéből.
-  Hiányoztál! - szorított magához erősen és az arcát a nyakamba fúrta.
-  De vagány nagyfiú voltál, ugye? - kérdeztem mosolyogva.
-  Igen! - bólogatott, de azért szorított magához.
Elnevettem magam, majd kissé elhúzódtam tőle.
-  Ma megbeszélünk egy csomó mindent, megismerkedsz egy csomó emberrel és remélem vidám leszel! - mondtam mosolyogva.
Nem vallt Louis-ra, de még most sem szólalt meg. Beültettem Eliott-ot, bekötöttem, majd beültem előre Louis mellé. A hosszú úton Eliott végig mesélt én meg kérdezgettem, de Louis csak az útra koncentrált és bámult. Aztán egyszer csak csönd lett, mire Louis a visszapillantóban hátra nézett.
-  Elaludt. - közölte tényként, érzelemmentesen.
Csak csöndben bólintottam és kifelé néztem az ablakon. Elbizonytalanodtam. Nagyon. Pedig mindig határozott vagyok, de még soha egy férfi sem kérte, hogy költözzek hozzá, sosem szeretett igazán és rettegtem, hogy elveszítem Louis-t. Nem mertem hozzá szólni, pontosan tudtam, hogy azon kattog, hogy mondja meg, hogy mégse szeretné ha hozzá költöznénk. A kezeim már remegtek és a sírás kerülgetett, de az alsó ajkamba haraptam és úgy tartottam vissza. Mikor megérkeztünk, ijedten néztem Louis-ra.
-   Louis, asszem mi inkább haza megyünk. - mondtam.
-  Mi a baj? - kérdezte ijedten, egyik kezét az arcomra tette.
 -  Annyira nem illünk ebbe az egész 1D családi megbeszélésbe. - sóhajtottam. - Ahogy a házadba és az életedbe sem.
-   Figyelj ide Abigel. - nézett a szemembe komolyan. - Mindennél jobban szeretlek és tudom, hogy szeretsz. Én nem... - mondta volna, de közbe vágtam.
-   Louis tudom, hogy ott van neked Freddie, Briana, a 1D, nyilván ezen kívül vannak még barátaid, családod és kis pihenés se lenne rossz. - hadartam.
-   Baby, voltál már te valaha ilyen ijedt és zavart? - kérdezte mosolyogva.
-   Nem és nem is leszek, de már órák óta alig szólalsz meg csak bámulsz és ez ijesztő számomra. - magyaráztam. - Tudod, hogy mindig beszélek, majdnem felrobbantam.
-   Sajnálom, csak azon gondolkoztam, hogy kik lesznek ezen a gyűlésen, hogyan magyarázzam el, hogy mi is van vagy lesz. - magyarázta mosolyogva.
-   Én biztos voltam benne, hogy azon gondolkozol, hogy milyen módon magyarázd el, hogy mégsem jó ötlet ez a hozzád költözés. - mondtam elmosolyodva.
-   Olyan édes vagy, amikor ilyen ijedt és meglepett vagy, de azt is imádom, amikor magabiztos és határozott. - mosolygott.
-   Nem vicces, menjünk. - sóhajtottam.
-   Szeretni fognak. - mondta mosolyogva, majd a fejemet odahúzta, miközben közelebb hajolt és egy puszit nyomott a fejem tetejére.
-   Ha te mondod! - sóhajtottam, majd kiszálltam és kinyitottam a hátsó ajtót.
Ki akartam venni az alvó fiam, de Louis mosolyogva megfogta a vállam, mire kérdőn néztem rá, majd elém lépett és óvatosan kivette Eliott-ot, aki elhelyezkedett az ölében és motyogni kezdett.
-   Louis? - kérdezte halkan.
-   Igen? - mosolyodott el Louis és közben egy kézzel becsukta az ajtót.
-   Miért nem hagysz aludni? - kérdezte, mire elnevettem magam.
-   Mert tevék esnek az égből. - mondta Louis vigyorogva.
-   Én is tudom, zöldek. - mondta, majd a fejét Lou vállára döntötte, arcát a nyakába fúrta, kezeivel megmarkolta a pólóját és halkan szuszogott.
-   Olyan édesek vagytok. - mondtam mosolyogva. - De édesen induljunk befelé.
Louis elnevette magát.
-   Nyugi, ha beszélsz sem kel fel, atombombát robbanthatsz mellette. - legyintettem, mire Louis felnevetett.
Benyitott, majd lerúgta a cipőjét és megvárta, míg én is ezt teszem, majd megfogta a kezem, összekulcsolta az ujjainkat, egy puszit nyomott az arcomra, majd elindult előre. Már mindenki ott ült a kanapén és Lottie hirtelen felpattant.
-   Juj de cuki! - mondta mosolyogva, mire elnevettem magam.
-   Eliott kissé leharcolva egyenesen táborból. - mondtam mosolyogva.
-   Olyan édesek! - mondta mosolyogva Celine.
Louis-val leültünk a kanapéra, mire Eliott felkelt.
-   Nem aludtam. - jelentette ki.
-   Eliott, ők Harry, Niall, Celine, Cheryl, Liam és Lottie. - sorolta neki Louis.
-  Harry, Niall, Celine, Cheryl, Liam, Lottie. - hadarta el.
-  Te ezt megjegyzed ébredés után? - néztem rá meglepetten.
-  Aha. - bólintott vigyorogva.
-  És nem alszol? - kérdezte Louis.
-  Nem. - mondta, majd kényelmesen elterült az ölében.
-  Miért hívtuk össze a gyűlést? - kérdezte Liam.
-  Mert hivatalosan is együtt vagyunk és úgy döntöttünk, hogy Abigel és Eliott hozzám költözik. - mondta Louis mosolyogva.
-  Komolyan? - ugrott fel Louis öléből Eliott.
-  Igen. - bólintottam mosolyogva.
-   És majd focizol velem? - kérdezte tőle mosolyogva.
-   Focizunk, meg gokartozunk, meg minden. - vigyorgott rá Louis.
-   És akkor most szeretitek egymást Anyával? - kérdezte vidáman.
-   Igen. - bólintott Louis mosolyogva.
-   Lou, milyen kis cuki apuka vagy! - nyekergett nevetve Harry.
-   Te mindig így nyekeregsz? - fordult felé Eliott. - Mert elég irritáló.
Mindenki felröhögött, kivéve Harry-t, akit beoltott egy elsős kisfiú.
-   Az én fiam. - nevettem, majd magamhoz húztam, megöleltem és az ölembe ültettem.
-   Szóval akkor mostantól Abigel és Eliott hivatalosan is a 1D család tagjai? - kérdezte mosolyogva Lottie.
-   Pontosan. - bólintott Louis mosolyogva. - És Eliott, ha úgy gondolod, nyugodtan hívhatsz apának. - mosolygott rá Louis.
-   Tényleg? - pattant fel izgatottan, mire Louis csak mosolyogva bólintott. - Vagyis most egy jó ember lesz az apukám? - kérdezte vidáman.
-   Már ha elfogadsz apukádnak. - mosolygott rá Louis.
Eliott odarohant Louis-hoz és szorosan magához ölelte Louis-t.
-   Nagyon szeretném, hogy az apukám legyél. - mondta mosolyogva.
Rögtön hatalmasra nőtt a mosolyom, ugyanis nagyon édesek voltak.