Translate (fordító)

2016. február 29., hétfő

2. évad 52. rész

Sziasztok tojássárgáim!(<-- Na ennek semmi értelme nem volt, de no problem :D) Tehát ma is szeretném lent komiban látni a reakciótokat, ugyanis annyit megsúgok, hogy lesz mire reagálni! ;) De hát nyilván nem úgy ismertek, mint aki hagy titeket unatkozni! Tehát jó olvasást és ismét kíváncsi vagyok a reakcióra, tehát komi! 

-  Sarah! - lökdösött Louis. 
-  Mi van? - horkantottam és felültem. 
-  Már egy órája ébren vagyok és nem tudok mit csinálni! - morgott. 
-  Jól van, csak azt várd meg, amíg nem áll keresztbe a szemem. - sóhajtottam. 
-  Igazából, ha beszélgetsz velem, már akkor sem unatkozom! - mondta és elmosolyodott. 
-  Nagyon boldog vagyok. - mondtam unottan. 
-  Melletted aztán micsoda életkedvem lesz! - horkantott. - Tegnap előtt még megröhögtettél, pedig a lelki összeomlás közelében voltam. 
-  Néha komolyan elgondolkozom rajta, hogy benned valahol van egy elem, vagy aksi, mert majdnem mindig pörögsz. - mondtam, majd elmosolyodtam. - Egy duracel nyuszi vagy. 
-   És van egy lusta barátnőm. 
-   Csak szólj és nem lesz. - mondtam pimasz mosollyal. 
-   Olyanok vagyunk, mint egy idős házaspár! - nevetett, mire Én is elnevettem magam. 
-   Szeretlek öregapám! - mondtam mosolyogva, majd megcsókoltam. 
-   De tényleg! - nevetett. - Neked mindened fáj, Én nem látok. - sorolta mosolyogva. 
-   Én teli vagyok állatokkal. - nevettem. - Már csak unoka kéne! - mondtam. 
-   Hát figyelj, ha most belehúzunk... - mondta perverz vigyorral. 
-   Töröld ezeket a gondolataidat! - szóltam rá. 
-   Oké. - nevetett. 
Végül lemásztunk, majd elindultunk le. 
-   Félek! - mondta Louis a lépcső közepén. 
-   Nem bízol bennem? - kérdeztem. 
-   Hát... - mondta vigyorogva, hogy cukkoljon. 
-   Kipróbálhatjuk, hogy ha lelöklek vissza jön-e a látásod, vagy betörik a fejed! - mondtam vigyorogva. 
-   Lelöknél egy vak embert a lépcsőről? - kérdezte "sértődötten". 
-   Nem, egy pimasz Louis Tomlinson-t löknék le! - mondtam mosolyogva, majd simán leértünk a lépcsőről. - Micsoda bajnok vagy, túl élted! - mondtam mosolyogva. 
-   Hát melletted nehéz volt! - vigyorgott pimaszan. 
-   Ti teljesen ugyan olyanok vagytok! - nevetett Jack. 
-   Mit gondolsz, majd megváltozunk? - kérdeztem mosolyogva. 
-   Elvárnám, hogy ápolgass és ne piszkálódj! - mondta Lou mosolyogva. 
-   Jól van nagyságos úr! - forgattam a szemem mosolyogva. 
Ettünk, majd Louis felment a srácokkal mi, pedig a lányokkal elintéztünk pár dolgot. Például lovakat etettünk, meg rendet tettünk a nyergesben, a kertben is volt már egy kis rendetlenség, Joey-t is megnéztük, aztán bementünk. A srácok már aludtak a kanapén egymás hegyén hátán. 
-   Mi dolgozunk, Ők egész nap csak heverésznek és mégis Ők alszanak itt! - háborgott Roxy. 
-   Én kész vagyok! - motyogtam. 
-   Beszélgessünk egy kicsit. - mondta Lola, mire bólintottunk és leültünk az étkezőben. 
-   Azért most elég húzós lesz, nem? - kérdezte Roxy sóhajtva. 
-   Micsoda? - kérdezte Jesy. 
-   Hát a turné. - mondta Becky. 
-   Biztos, hogy nem folytatjuk. - vágtam rá. - Az kéne még, hogy leesen nekem a színpadról. 
-   Igazad van, de akkor mi lesz? - kérdezte elkomorodva Lola. 
-   Vége a One Direction-nek és a Wiches-nek? - kérdezte Roxy szomorúan és halkan. 
-   Ebbe még nem gondoltam bele. - mondtam. 
Ránk tört a csend. Mindenki elmerült a gondolataiba. 
-   Mindennek vége? - kérdezte halkan Becky és a könny már mindannyiunk szemében fájdalmasan várakozott. 
-   Nincs több album? - kérdezte halkan Jesy. 
-   Se koncert? - folytatta a felsorolást Roxy. 
-   Se táncpróba? - szálltam be. 
-   Se turné? - Lola. 
-   Se díjátadó? - Becky. 
-   Se műsor? - Jesy. 
-   Se rajongók? - Roxy. 
-   Se Rebel? - kérdeztem az utolsót és itt mindannyiunk szemébe könny szökött és halkan szaladt le az arcunkon. 
Borzasztó lenne. Tudtuk, hogy egyszer vége lesz, hiszen semmi sem tart örökké, de sose így gondoltuk. Úgy képzeltük, hogy talán majd ha kiöregszünk. Majd ha nem bírjuk már az iramot, majd ha családunk lesz és nem akarjuk hónapokig egyedül hagyni azt. Vagy ha már elhagynak a rajongóink, mert nem leszünk nekik elég jók. De egyikőnknek sem jutott eszébe, hogy majd Louis megvakul és emiatt kell befejezni ezt az egészet. 

* Louis szemszöge *
Csak ültem a nappaliban csöndben és hallgattam, ahogy szomorúan sorolják miket tettem tönkre. Mert Én voltam az oka mindennek. Miattam akarják befejezni. Mintha nem emésztene fel ez az egész így is! De Sarah eddig mindent megtett, hogy ne érezzem magam kevesebbnek a vakság miatt. De nem tehetem tönkre 4 vidám lány életét! Úgy érzem, ott kell hagynom mindent és mindenkit, ugyanis a rajongók fontosak és a karrierjük is! Mindennél jobban szeretem Saraht és azt akarom, hogy boldog legyen, viszont ez velem nem történhet meg! Ha elengedem, talál majd egy másik pasit, akivel boldog lesz, lesz egy gyönyörű családja és Én is boldog leszek, hogy tudom, Ő az. Tehát döntöttem. 
-  Harry! - löktem meg, mire felébredt. 
-  Mi van haver? - emelte fel a fejét álmosan. 
-  Elviszel Doncasterbe? - kérdeztem. 
-  Aha, most? - kérdezte, mire bólintottam. - Jó, csak összeszedem magam. - mondta, mire felálltam és óvatosan kibotorkáltam az étkezőben. 
-   Lou, ébren vagy? - kérdezte Sarah és kicsit még sírós volt a hangja. 
-   Igen, de megyek Doncasterbe. - mondtam határozottan és bármennyire sírtam volna, érzelemmentes maradtam kívülről. 
-    Elvigyelek? - kérdezte. 
-    Nem. - mondtam határozottan. - Szakítok veled Sarah! - jelentettem ki, mire semmi válasz nem érkezett, de nem is vártam meg, egyszerűen kimentem. 
Harry segített beülni az autójába és útközben meg sem szólaltam. Ő semmiről sem tudott és nem is akartam, hogy megtudja. Úgyis lebeszélne róla, de nem engedem. Pontosan ezért nem hagytam időt Sarahnak és nem magyaráztam meg miért tettem amit tettem. Mert ismerem és lebeszélne róla Én, pedig megbánnám. Viszont a Wiches-t nem fogom tönkre tenni, csak mert önző vagyok és szeretem Saraht! Borzasztó nehéz volt az út, ugyanis a szívem minden erejével azon volt, hogy rá vegyen arra, hogy elüvöltsem magam, hogy Harry forduljon vissza, de nem engedtem neki! Nem, lehetek ennyire önző! 
-   Louis, miért döntöttél így hirtelen? Sarah miért nem jött? - kérdezgetett Harry egy idő elteltével. 
-   Mert szakítottam vele. - sóhajtottam. 
-   De nem ez kell a boldogságodhoz? Hogy vele legyél? - kérdezte mérgesen. - Miért kínzod mindkettőtöket? 
-   Mert ez így helyes. - mondtam. - Miattam akarták felbontani a Wiches-t és miattam menne tönkre a One Direction is! Ha kiszállok, mindkét banda tovább halmozza a sikereket. - mondtam. 
-   Louis Tomlinson! - kiabált rám. - Rohadtul nem lesz nélküled One Direction! - üvöltötte idegesen. - Megoldjuk. Emlékszel mit beszéltünk meg az elején? Vagy mind, vagy sehogy! 
-   Harry, azóta annyi minden történt! - sóhajtottam. 
-   Nem Louis! Magasról leszarom, hogy eltelt 5 év! Remélem el is fog még! Nem érdekel, hogy megszületett Benji, nem érdekel, hogy Niall és Becky összeházasodtak, nem érdekel, hogy megvakultál! - kiabált, majd lassan lenyugtatta magát. - Lehet, hogy felnőttünk, de ettől még nem kell véget vetni az életünknek! - sóhajtott. 
-   Én nem ezt mondtam, de Én nem tudok többet színpadra állni! - mondtam halkan. 
-   De igen Lou! - mondta határozottan és hangosabban, de nem kiabálva. - Vannak rajtad kívül vak emberek és boldogulnak az életben! Nem te vagy az egyedüli! Vigyázunk rád, törődünk veled. - mondta, mire szomorú mosolyra húztam a szám. 
-   Harry, az úgy nem működne! Ti mind azzal foglalkoznátok, hogy le ne essek a színpadról, az nekem roppant megalázó lenne és senki nem élvezné a koncerteket, mert mindenki arra figyelne, hogy ne legyen semmi bajom! - mondtam szomorúan. 
-   Tudod mi az egyetlen baj? - kérdezte idegesen. - Te nem csak aggódsz, hanem feladtad! Nem akarsz küzdeni azért, hogy újra normális életet élj! - mondta mérgesen. 
-   Semmi jó nem sülne ki abból, ha folyamatosan csak rám figyelne mindenki és egyszer úgyis történne valami baleset! Ti sem lennétek boldogok a színpadon, Én sem és tönkre tennénk mindkét bandát. 
-   Rohadj meg Louis, semmi nem menne tönkre! - kiabált. - Most nem hiszem el, hogy téged valaha is szeretett, vagy szeretne Sarah. Teljesen összetörte magát egy csikó miatt és utána nem akarta feladni, pedig kibaszottul hiányoztál neki és egy kórházban voltatok, de végignézte szegény lány, ahogy azzal a szőke ribanccal enyelegsz és elment Becky és Niall esküvőjére gipszben és táncolt és utána lóra ült! Utána az a pöcs verte, megerőszakolta és csöndben tűrte, hogy ne essen bajod, majd megmentetted és azt is eltűrte, hogy megdugtad a konyha padlón, majd kussoltál, leszartad és Daniellel voltál és összeszedte magát és belement abba, hogy újra együtt legyetek és visszaszoktasd az érintésekhez! - kiabált és hagyott egy kis szünetet. - Téged hozzá képest most tényleg csak sajnálni tudlak, ugyanis az a lány most sokkal erősebb mint Te! 
Teljesen igaza volt, de akkor sem teszem tönkre az életét! Ha visszamennék, talán egyszer összeházasodnánk, de sosem lehetne családja, ugyanis Én semmiben nem tudnék szegénynek segíteni. 
-   Most viszont egyedül hagytad a szarban! Nem mondtad meg neki, miért hagyod el, csak csöndben kiléptél az ajtón. Ő rajtad kívül maximum Jack-ben bízik ennyire és neki engedi, hogy bárhogyan hozzáérjen, viszont Jack olyan neki mint a tesója. Ő viszont sosem fogja úgy megérinteni, ahogy Te megtehetnéd és nem fog lefeküdni vele és lehet, hogy senkivel! - mondta már halkan. 
-   Így viszont egész életében akadályoznám! Mindig engem kéne ápolnia és sose élhetne boldogan és szabadon! - mondtam. 
-   Annyira hülye vagy! - sóhajtott, majd abbahagytuk a beszélgetést. 
Mikor végre megérkeztünk, Harry bekísért, de el is ment. 
-   Louis, örülök hogy jöttél! - ölelt magához szorosan Anya. 
-   Anya, ez szörnyű. - mondtam és sírva fakadtam. 
-   Tudom Édesem, de nem lesz baj! - simogatta a hátam. - Minden visszaáll majd a rendes kerékvágásba és újra nyugalom lesz. - mondta és nyugtató volt amit mondott, viszont tudtam, hogy nem lesz így. 
-   Szakítottam Sarahval. - mondtam halkan, mire eltávolodott tőlem. 
-   Miért? Összevesztetek? - kérdezte ijedten. 
-   Nem. - ráztam a fejem. - Egyszerűen teher vagyok számára és a lányok beszélgettek Én, pedig hallottam. Azt beszélték meg, hogy most emiatt az egész miatt vége lesz mindkét bandának és sírtak, felidézték az olyan dolgokat, amiket elveszítenek, ha vége lesz a bandának. - mondtam sírva. - Miattam. Ki akarok lépni a One Direction-ből és ezért szakítottam Sarahval. - mondtam. 
-   Kisfiam, a fiúkkal beszélni fogsz! - mondta szomorkásan. - Valahol megértem, miért tennéd, de ez a ti bandátok és meg kell beszélned velük. - mondta és kis szünetet hagyott. - Saraht, pedig nagyon sajnálom. Tudod, hogy szüksége volt rád, de felnőtt vagy és bízom a döntéseidben. Ha Te ezt tartod helyesnek, így kell tenned. - mondta, mire bólintottam. 
-   Hiányozni fog, de legalább nem nehezítem meg az életét. - mondtam, mire megsimogatta az arcom. 
-   Louis! - kiabálták a lányok, majd megölelgettek. 
-   Sarah miért nem jött? - kérdezte Phoebe. 
-   Szakítottunk. - mondtam halkan. 
-   Sajnálom. - mondta elszomorodva. 
-   Ne szomorkodj! - mosolyodtam el. 
-   De jól vagy, ugye? - kérdezte Fizz.
-   Igen. - mosolyogtam. - Elég nehéz még ez az egész, de jól vagyok. 
-   És a srácok? - kérdezte Lottie. 
-   Szerintem majd jönni fognak. - mosolyogtam. 
-   De most nem vagy szomorú, ugye? - kérdezte Daisy. 
-   Nem, csak kicsit hiányzik Sarah, de így jobb lesz. - mosolyogtam halványan. 
-   És ez most olyan mint eddig? - kérdezte Lottie. - Mármint, kis szünet és utána újra hatalmas szerelem? 
-   Lotts! - szólt rá Anya. 
-   Nem, ez már végleges. - sóhajtottam. 
-   De barátok maradtok? - kérdezte Phoebe. 
-   Nem hinném. - mondtam halkan. 
-   És szereted? - kérdezte Daisy. 
-   Igen, de ez a helyes. - mondtam. 
-   Ezt nem hiszem el! - szaladt el sírós hangon Phoebe. 
-   Miért? - súgta maga elé szomorúan Daisy, majd Ő is elment. 
-   Miért kell ennek ennyire nehéznek lennie? - kérdeztem elkeseredetten. 
-   Nyugi Lou. - simogatta meg a karom Lottie. - Minden rendben lesz, csak mind szerettük Őt, de biztosan okosan döntöttél. 
-   Ha úgy gondolod, ez a legjobb számotokra akkor az úgy van. - mondta Fizzy. - Ha meg nincs így, a sors úgyis újra és újra összehúz benneteket. 
-   Úgy gondolod? - kérdeztem. 
-   Biztos vagyok benne. - súgta és megölelt. 
-   Nyilván először nehéz lesz ez az egész, de mindketten találtok majd valakit, aki mellett megtaláljátok a boldogságot. - mondta Anya. 
-   És ha nem? - kérdeztem. 
-   Akkor az egy jel lesz arra, hogy nincs értelme teljesen eltávolodni egymástól. - mondta Lottie és megölelt. 

2016. február 28., vasárnap

2. évad 51. rész

Gyerekek, nem fogtok unatkozni! Mert újabb meglepivel készültem ami miatt kérek komikat, ugyanis kíváncsi vagyok a reakcióra! Tehát ha elolvastad gyorsan komi!!!
Valamikor délben keltem és még akkor is iszonyatosan fáradt voltam. Tök egyedül voltam a szobámban, ami nálam nem meglepő. Lemásztam az ágyról és kiabálást hallottam a földszintről. Sóhajtottam, majd elindultam le.  Nem izgultam, hogy mi történhetett, ugyanis nálunk nem ritka az üvöltözés, még a rémült sikítás sem, ugyanis egy kifogyott púder esetén is ez van. Mikor leértem senkit nem láttam, csak a hangjukat hallottam.
-   Keltsük fel Saraht! - hallottam Becky hangját.
-   Ne! - vágta rá Liam. - Fölösleges.
-   Már miért lenne fölösleges? - kérdezte felháborodva Zayn.
Én beléptem a nappaliba, mire mindenki rám nézett.
-   Már megtettétek. - mondtam.
Ahogy végigmértem a társaságot, hiányzott Niall, Harry, Roxy, Jesy, Benny, Jack, Stan és Louis.
-   Hol vannak a többiek? - kérdeztem.
-   Hát... izé... - motyogott Alice.
-   Baj van? - kérdeztem ijedten.
-   Hát... igen. - bólintott sóhajtva Lola.
-   Mi történt? - kérdeztem ijedten.
-   Louis vagy megzúzta, vagy eltörte a lábát. - mondta Becky.
-   Hogyan? - kérdeztem ijedten.
-   Leesett a lépcsőn, ugyanis Benny meglökte. - rázta a fejét Alice. - Nagyon sajnálom, ma megyünk haza! - ölelt meg és elsírta magát.
-   Nyugi! - simogattam meg a hátát bizonytalan mosollyal. - Ismerjük Bennyt.
Azért vicces, hogy Én aki a visítás és a sírva összeroskadás között álltam valahol Én vigasztalok mást!
-   Oké, akkor Én most megyek és felöltözöm és közben felfogom ezt az egészet és közben megnyugszom és nem robbanok fel! - mondtam, majd felszaladtam.
A szekrényemhez léptem, majd mielőtt kitört volna belőlem a sírás lenyugtattam magam és villám gyorsan felöltöztem. A hajamat csak megfésültem, majd smink nélkül egy egyszerű fog és arcmosás után elindultam le.
-   Valaki elvisz? - kérdeztem.
-   Én elviszlek. - mosolyodott el halványan Payno.
-   Oké, de nem leszek valami jó társaság. - mondtam.
-   Nem is vártam. - mondta.
-   Csak ketten megyünk? - kérdeztem.
-    Én is megyek! - jelentette ki egyszerre Zayn, Becky és Alice.
-    Én maradok, mert Benji még alszik. - mondta Lola. -  Na meg zebra csikó, meg lovak, meg kutyák meg papagáj. - sorolta.
-    Tényleg, Joey evett? - kérdeztem ijedten.
-    Igen. - bólintott Lolusz.
-    Jó, menjünk! - mondtam, majd rögtön elindultunk.
Természetesen az út nagyon hosszú volt Én, pedig már majd' megőrültem. Egyszerűen úgy éreztem, hogy ennél sokkal gyorsabb szokott lenni minden és hogy Louisnak bármi baja eshet, amíg nem vagyok mellette. Éhes is voltam, de ez zavart a legkevésbé. Aludni sose tudtam volna ebben a helyzetben, így idegesen néztem ki az ablakon. Mikor végre megérkeztünk a kórház parkolójába, a két fiú közre fogott és megfogták a kezem, ugyanis pontosan láttak, hogy az összeomlás határán egy lábon ugrálok, egy cérnán.
-   Minden rendben lesz! - nyugtatott Zayn. - Tudod, hogy Lou erős és mindent kibír.
Én csak bólintottam és még nem sírtam, viszont már erősen próbálkoztak kitörni a könnyeim.
-   Sarah, annyira sajnálom! - mondta Alice.
-   Nem a te hibád. - ráztam a fejem.
Mikor végre megérkeztünk a megfelelő emeletre és megpillantottuk a barátainkat egyszerűen nem tudtam, hogy kinek boruljak a nyakába, viszont a megfelelő személy pontosan tudta, hogy rá van szükség: Jack. Mint egy kislány, úgy kapaszkodtam a barátomba.
-   Semmi baj nem lesz. - súgta és belepuszilt a hajamba.
-   Félek. - súgtam, de még mindig visszatartottam a sírást. - Úgy érzem, valami nagyon nagyon rossz lesz!
-   Sarah... - szólított meg Benny, mire elengedtem Jack-et. - Annyira sajnálom, egy idióta nyomorék baromarcú vagyok, nem tudtam, hogy olyan közel áll a lépcsőhöz és nem is akartam ellökni, csak... - mondta igazán bűnbánóan, mire megöleltem.
-   Nem haragszom. - suttogtam a pólójába bújva.
-   Miattam vesztette el a látását. - mondta, mire ellöktem magamtól és ijedten néztem körbe.
-   Mi?! - kérdeztem ijedten és kapkodtam a fejem az emberek között.
-   Beverte a fejét és ez történt. - bólintott Harry, akinek már vörös volt a szeme.
-   De ti ezt honnan tudjátok? - kérdeztem. - Biztos ez?
-   Igen, mi már voltunk bent nála. - mondta halkan Niall.
-   Menj be. - mondta Roxy.
-   Én nem... -  mondtam és leültem a műanyag székre Stan mellé, aki szintén sokkos állapotban sírt.
Egyszerűen bámultam magam elé és próbáltam felfogni a dolgokat, majd éreztem, ahogy a könny lassan lefolyik az arcomon.
-   Téged vár. - simította meg a kezem Stan óvatosan.
-   De...- dadogtam. - Én ezt nem bírom felfogni. - sóhajtottam, majd hátra dőltem.
-   Nekünk is nehéz volt, de pontosan tudod, hogy leginkább te tudsz neki segíteni. - mondta Jesy halkan.
-   Miért nem lehetek boldog egy hétig? - kérdeztem idegesen. - Rengeteg szar hibám volt már, felfogtam! Minden hibám valami rohadt nagy megtorlást vont maga után, de ez?! Ezt most miért? Mit tettem? - kérdezgettem tovább.
-   Sarah, nem tehet róla senki! - mondta Jack. - Viszont neked mellette van a helyed és nem ezen a szar széken miközben azon gondolkozol, hogy kemény az élet. - mondta és tök igaza volt. - Neked most nem olyan borzasztó, mint neki! Szedd össze magad és biztasd, ugyanis nem hinném, hogy most sokkal jobb kedvben van, mint te!
Teljesen igaza volt Én, pedig beláttam és felpattantam. Magabiztosan nyitottam be Louishoz.
-  Sarah, te vagy ugye? - kérdezte, mire halványan elmosolyodtam. ű
-  Igen. - mondtam halkan.
-  Miért nem hagytak aludni? - kérdezte.
-  Louis! - szóltam rá.
-  Attól még, hogy szerencsétlen vagyok, nem kell téged felkelteni.
-  Basszus, egy kicsit ne velem törődj, hanem magaddal! - mondtam mérgesen, de nem kiabáltam, mert nagyon szeretem benne, hogy ennyire önzetlen de akkor is!
-  Jól van, de akkor sem megyek azzal semmire, ha sajnáltatom magam. - sóhajtott.
-  Remélem azért egy puszit elfogadsz a barátnődtől! - léptem az ágya mellé.
-  Azt minden körülmények között. - mosolyodott el, majd megcsókoltam.
Én egyszerűen nem bírtam tovább és mint egy őrültből kitört a sírás belőlem, majd lecsapódtam az ágy melletti székre.
-  Ne sírj. - fogta meg a kezem Lou. - Én is sírva fakadnék, de nem lesz jobb tőle! Nem jön vissza a látásom. Egyszerűen életképtelennek érzem magam.
-  Mindenben segíteni fogok, ugye tudod?
-  Tudtam, hogy ez lesz és köszönöm. - puszilta meg az összekulcsolt kezünket. - Visszatartasz a bőgéstől.
-  Azzal, hogy megteszem helyetted? - kérdeztem.
-  Azzal, hogy itt vagy és támogatsz! - puszilta meg az arcom, mire elmosolyodtam.
-  Nagyon szeretlek. - mondtam.
-  Én is. - mondta mosolyogva. - Viszont akkor sem akartam volna, hogy felkelj.
-  Meg se hallottam. - sóhajtottam. - Amúgy hogy van a lábad? - kérdeztem.
-  Sánta vagyok, de nem tört el. - simogatta a kezem a hüvelykujjával. - Ezért holnap reggel haza is mehetek, ha valaki segít nekem.
-  És hova megyünk? - kérdeztem.
-  Nem tudom. - sóhajtott. - Igazából teljesen mindegy.
-  Én szívesen megyek veled bárhova. - mondtam, mire elmosolyodott.
-  Sejtettem. - mosolygott. - Viszont igazából nekem tökéletes nálatok is.
-  Biztos? - kérdeztem. - Mert ha haza szeretnél utazni, teljesen megértem, ahogy azt is, hogy a családodhoz vágysz. - hadartam.
-  Én csak a Törpikémre vágyom. - mosolygott halványan.
-  Itt leszek. - mondtam halkan. - Egész éjjel, egész nap, amíg nem akarod, hogy elmenjek.
-  Azt akarom, hogy nyugodtan aludj! - mondta. - Tehát menj haza és aludd ki magad.
-  Úgy gondolod, hogy nélküled ki tudom aludni magam? Főleg, hogy tudom hogy itt vagy! Maradok. - jelentettem ki magabiztosan.
-  Makacs vagy. - sóhajtott.
-  Muszáj valamiben hasonlítanom rád, nem? - kérdeztem huncut mosollyal.
-  Imádom, hogy tudom mit csinálsz éppen. - kuncogott. - De csak akkor maradhatsz, ha velem alszol.
-  Azt hitted ezen a széken fogok?! - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. - Amúgy meg hogy küldenél haza?
-  Valami nővérnek, vagy orvosnak szólnék, hogy a szőke alacsony göndör hajú lány zaklat és zavarja a nyugalmam. - mosolygott.
-  Tőlem itt lassan félnek. Nem emlékszel mit rendeztem itt esküvői ruhában? - kérdeztem, mire elnevette magát.
-   Emlékszem. - nevetett. - Mármint arra, amit meséltetek.
-   És az ijedt arcú portás lányra nem? - kuncogtam.
-   De, azért neki is fura lehetett, nem? - nevetett. - Ja és remélem most is olyan gyönyörű ruhában vagy.
-   El kell szomorítanom, ugyanis csak kikapkodtam göncöket a szekrényemből. - meséltem, de mosolygott.
-   És közben az idegeiden táncoltam, nem? - mosolygott.
-   Hát igen, valahol ott. - mondtam. - De te itt vigyorogsz! Én tuti, hogy belefojtottam volna magam egy párnába.
-   Na adj ötleteket. - nevetett.
-   De te tök jól kezeled ezt az egészet. - mondtam. - Nekem már hónapok óta nem sikerült megszoknom, hogy tapizzon valaki! - sóhajtottam.
-   Csak Én tapizhatlak! - jelentette ki férfiasan.
-   Jól van, tudom! - kuncogtam, mire vonásai meglágyultak és elmosolyodott.
-   Annyira gyerekes vagy! - nevetett.
-   Mesélhetek valamit? - kérdeztem.
-   Természetesen. - mosolygott.
-   Jó, de várjál innom kell valami kakaót! - gondolkoztam hangosan. - Itt tuti van valami automata nem? - kérdeztem.
-   A földszinten. - mondta mosolyogva.
-   Jössz, ugye? - kérdeztem nagy mosollyal.
-   Dehogy megyek! - jelentette ki. - Biztos, hogy nekimegyek valaminek, vagy valakinek és vagy pofára esek. - mondta szomorkásan.
-   Ez a célom! - forgattam a szemem. - Rögtön nekivezetlek egy falnak. - sóhajtottam.
-   Jól van, akkor sem. - mondta halkan.
-   De azért kérsz, ugye? - kérdeztem mosolyogva.
-   Igen. - mosolyodott el.
-   És mit gondolsz, ki hívjon meg minket? - kérdeztem pimasz mosollyal, mire felnevetett.
-   Válassz valakit. - nevetett.
-   Oké, akkor mindjárt jövök. - csókoltam meg, majd kimentem.
A többiek elég döbbenten néztek rám.
-   Te mosolyogsz! - mosolyodott el Stan.
-   Valaki nem akar meghívni egy forró csokira? Pontosabban kettőre? - kérdeztem mosolyogva.
-   Tessék. - nyomta a kezembe Zayn a pénztárcáját.
-   Bátor vagy. - kuncogtam. - Kell valakinek valami az automatából? - kérdeztem.
-   Nem. - mondták egyszerre.
-   Azért Én megyek veled, mielőtt magadra öntenéd, vagy másra! - mondta Jack.
-   Annyira nem vagyok béna! - nyafogtam.
-   De igen. - vágta rá Jesy.
-   Jó, de haladjunk! - mondtam, majd behúztam a liftbe.
A liftben csöndben voltunk, majd a földszinten hatalmas sürgés forgás fogadott. Gyorsan megvettük a két italt, majd visszasiettünk a lifthez és egy csomó orvossal utaztunk fel. Mikor végre megérkeztünk és szétváltunk nagyon sóhajtottam.
-   Olyan ciki velük utazni, nem? - kérdezte Jack mosolyogva.
-   De. - mosolyogtam rá. - Olyan mintha nem illenék ide és olyan megvetően néznek, hogy kiráz a hideg. - nevettem el magam.
Már mindenki bent volt Louisnál Én, pedig odaadtam neki az italát.

* Másnap reggel *
Louis még alszik, de Én egyszerűen nem bírok, ami fura. Louis mellettem van és vele igazából egész nap lustálkodni tudnék mindig, de valahogy feszélyez, hogy ez egy túl steril hely, így mire felkelt már indulásra kész volt minden. 
-   Már minden kész van. - mosolyogtam. 
-   Te mikor keltél? - kérdezte. 
-   Magamhoz képest hihetetlenül korán. - mondtam, mire elnevette magát. 
Mikor már indultunk volna, Louis váltott pár szót az orvossal, majd az ágyon ült. 
-   Mond, ide költözöl? - kérdeztem sóhajtva. - Stan jön értünk, sőt szerintem már itt van. - mondtam. 
-   Nem akarok elmenni. - sóhajtott szomorúan. - Nem tudok mit csinálni, tök jelentéktelen vagyok és egyedül közlekedni sem tudok! 
-   Édesem, tegnap röhögcséltél mindenen, vidám voltál, a körülményekhez képest röpdöstél. Most jutott eszedbe ez? - sóhajtottam. 
-   Sajnálom, de így érzem. - mondta és a sírás határán volt. 
Én elé léptem és megfogtam a kezét. 
-   Rengeteg mindent tudsz csinálni és egyáltalán nem vagy jelentéktelen, ugyanis ha így lenne, nekem még egészségesek lennének az idegeim. - mondtam, mire halvány mosoly ült az arcára. 
-   De komolyan, most hazaviszel és egész nap fekszem? - kérdezte szomorúan. 
-   Nem, aktivizálod magad, vagy aktivizállak téged! - mondtam. - Mindenben segítek majd és minden oké lesz, ígérem. 
-   És nem szakítasz velem, mert vak vagyok? - kérdezte. 
-   Örülök neki, hogy nem látod a borzalmas képemet. - léptem elé, majd kezeit a csípőmre tettem. - Viszont annak nem, hogy még mindig itt vagyunk! Lassan megőrülök. 
-   Menjünk. - mosolyodott el, majd felállt. 
Belém karolt és végre - mielőtt még megöregedtem volna - elhagytuk a kórházat. 
-   Sziasztok. - mosolygott Stan, majd megölelték egymást Louisval és engem is megölelt. - Milyen vidámak vagytok! - csodálkozott. 
-   Ilyet is ritkán látni, ha kilépek a kórházból. - sóhajtottam, mire Louis elnevette magát, majd beült előre. 
-   Miért? - kérdezte Stan, már az autóban. 
-   Mert általában Én töröm össze magam. - magyaráztam. 
-   Azt hittem téged mindig Louis gyógyít meg. - nevetett. 
-   Persze, szerinted miért ilyen? - nevetett Lou. - Én végeztem el az agyműtétet. 
-   Louis Tomlinson, megőrjítesz a mai nap! - sóhajtottam és hátra dőltem. - Mondd, te terhes vagy? 
-   Szerintem ez már személyes téma. - nevetett Stan. 
-   Csak a hangulatingadozásaidból gondolom. - mondtam mosolyogva. 
-   Én néha belőled is kinézném! - nézett hátra Stan. 
-   Tudom, de meg lehet szokni. - rántottam vállat mosolyogva. - Mármint általában amikor nem vagyok túl boldog, akkor jönnek elő. 
-   Amúgy nem vagyok terhes. - mondta Louis. - Elég érdekes lenne, de tegyük fel, aludtál biológián. - kuncogott. 
-   Mondom! - forgattam a szemem. - Biztos, hogy jó embert hoztunk haza? 
-   Hát külsőre stimmel. - nézett rám Stan. 
-   Végül is az orvos hazaengedte velem. - rántottam vállat. 
-   Téged nem zavarna, ha elhagynál valahol? - kérdezte tőlem Louis. 
-   Szerintem te lennél, aki hamarabb elveszít engem, de mindegy. - kuncogtam. - Amúgy meg biztos megtalálna valaki. - mondtam pimasz mosollyal. 
-   Kösz, igazán kedves vagy. - mondta, de mosolygott. 
-   Srácok, mi a terv, ha megérkezünk? - kérdezte Stan. 
-   Alvás. - vágtuk rá egyszerre. 
-   Oké. - nevetett Stan. 
-   Amúgy azt mondtad, hogy nem hagyod, hogy csak feküdjek. - mondta Tommo. 
-   Tudod azt elég nehéz alvás közben. - mondtam. 
És így is történt. Ahogy hazaértünk felmentünk és már aludtunk is. 



2016. február 26., péntek

2. évad 50. rész

És megint késtem kedveseim, nem tudom miért! Egyszerűen nem jutott eszembe semmi okosság, aztán hopp beugrott valami jó (nagy hülyeség) és tádám: itt a rész! Remélem tetszeni fog, jó olvasást! 
Reggel valamiért egyedül ébredtem. Lustán kilestem az ablakon: zuhog az eső. Horkantottam, majd visszadőltem az ágyba. Hirtelen nyílt az ajtóm, majd Louis lépett be rajta. Mosolyogva lépett az ágyam mellé.
-   Ne mond el senkinek, hogy ébren vagyok. - mosolyogtam rá. - Zuhog az eső és nem akarok felkelni! - morogtam, majd bejött a két kutya.
-   Nem mondom. - mosolygott rám.
Barney elkezdte kaparni a létrát engem nézve.
-   Gyere Baba! - nyújtózkodtam le, majd feltettem magam mellé.
Természetesen erre Málna is jönni akart, így Őt is felvettem.
-   Mikor tervezel lejönni? - kérdezte Tommo, mire csak vállat rántottam.
-   Joey? - kérdeztem mosolyogva.
-   Istállóban, reggelizett. - mosolygott büszkén.
-   Ügyes vagy! - mosolyogtam rá.
-   Mi ez a gyülekezet? - röppent be Richard.
-   Gyere a családodhoz! - mosolyogtam, mire a párnámra röppent.
-   Mit fogtok csinálni? - kérdezte mosolyogva Lou.
-   Nekem most ki kell másznom innen, ugyanis éhes vagyok és addig itt hagyom a törpe hadat, ugyanis annyira nem kicsik már a dögök, hogy emelgessem őket. - ültem fel, majd leugrottam az ágyról. - Utálom, hogy fáj a lábam! - morogtam, majd a madaramra néztem. - Édeske, csöndben vagy és akkor kapsz csokit! - kacsintottam.
-   Benne vagyok. - mondta, majd elhelyezkedett.
-   És ne terrorizáld a kutyákat! - mondtam, mire bólogatott.
Én mezítláb osontam ki, míg Louis halál nyugodtan battyogott mögöttem.
-   Mond, te mit csinálsz? - néztem rá kérdőn.
-   Így közlekednek a normális emberek és nem lábujjhegyen. - vigyorgott, mire megforgattam a szemem, majd leszaladtam a lépcsőn.
A konyhában mindenki észre vett.
-   Felkeltél? - csodálkozott Jack.
-   Sajnos, de kivonom magam minden fajta életből! Filmet nézek! - mondtam mosolyogva.
-   Csatlakozom Hercegnő! - dobott a vállára Jack.
-   Tegyél le! - nyafogtam.
-   Nem teszlek. - mondta vigyorogva.
-   De miért vagy ilyen zsarnok? Amúgy is megengedtem volna, hogy csatlakozz! - nyekeregtem tovább.
-   Tudom, de akkor Louis nem csodálhatná a formás seggedet büntetlenül! - magyarázta, majd valakivel röhögve pacsizott.
-   Louis mindig azt csinálja csak szegény azt hiszi nem veszem észre! - mondtam gonosz vigyorral. - Amúgy meg ne pacsizzatok!
-   Sarah, miért lógsz mindig valaki hátán? - kérdezte nevetve Hazza.
-   Ne poénkodjál kedves Harry, mert szólok az asszonyodnak és agyon vág! - mondtam mérgesen, de mosolyogtam.
-   Jack, tedd már le! - szólt rá Alice.
-   Köszi, szeretlek! - mondtam, mire csak nevetett.
-   Nem, maximum átadlak valakinek! - mondta. - Mondjuk Louisnak! - csapott a fenekemre.
-   Nem, akkor legalább Én választok! - nyafogtam.
-   Válassz! - nevetett.
-   Stan, Liam, Niall vagy Benny. De Benny a legutolsó, mert Ő is egy zsarnok, de még mindig jobb mint Zayn, vagy Harry, vagy Louis! - soroltam.
-   Itt vagyok kedvesem! - halottam Benny hangját.
Jack letett, mire védekezően kitettem a kezem.
-   Várj, csak egy kicsit sok a vér a fejemben! - mondtam, majd mikor már oké voltam bólintottam és a vállára kapott.
-   Tegyétek már le! - jött be Roxy.
-   Édesem! - kiabáltam. - Ments meg!
-   Gyere szépen! - ment felé Hazza mosolyogva.
-   Figyelmeztetlek, hogy kiheréllek! - kiabált Roxy, de ez kedves barátját nem hatotta meg, így a vállára csapta.
-   Lányok ne gyertek ki! - kiabáltam.
-   Benny, meghúzom a lábszőröd! - mondtam, majd vigyorogva megtettem, mire kiabált egyet és letett.
-   Ez rohadtul fáj! - simogatta.
-   Megérdemled! - vigyorogtam.
-   Te viszont még mindig sarokba vagy szorítva! - vigyorgott Stan.
Az ablakra pillantottam, de zuhogott az eső és messze is voltam, tehát addig tuti elkapna valaki.
-   Ez nem az Én napom! - sóhajtottam.
-   És kit gondolsz a legrosszabbnak? - kérdezte vigyorogva Hazza.
-   Nem mondom meg! - tiltakoztam. - Tuti, hogy az fog elkapni! - mondtam, majd felmásztam a pultra és felálltam rajta.
-   Minek húzod az időt? - kérdezte nevetve Jack.
-   Csak csoki kell! - mondtam, majd kivettem a szekrényből és beleharaptam és leültem.
Csak is a csokira koncentráltam, mikor hirtelen valaki kikapta a kezemből, majd a hátára csapott. A jellegzetes illat és a tetoválások: Louis.
-   Ugye tudod, hogy most nagy veszélyben vagy? - kérdeztem mérgesen. - Elválasztasz engem és a csokimat.
-   Annyira nem félek! - nevetett.
-   Ez miért olyan jó? - nyafogtam.
-   Tudod Sarah, mikor kislány voltam azért csináltam veled, mert annyira kicsi voltál és aranyos, hogy muszáj volt. És most is kicsi vagy és aranyos és közben morogsz is. - sorolta Jack.
-   Jó, de te minden hülyeségbe bele vonszolsz! - nyafogtam.
-   Például? - morgott.
-   Gördeszkázás! - mondtam.
-   Jó, de abba beleegyeztél és amúgy is egy csomó mindent köszönhetsz nekem! - mondta öntelt mosollyal.
-   Például? - horkantottam.
-   Ha nem rángatlak el gördeszkázni, te most nem lógsz ott! - vigyorgott büszkén.
-   Mekkorát nyertem volna! - horkantottam, de közben a huncut vigyor elterült a képemen.
-   Igen? - kezdett szórakozni velem Louis és úgy tett, mint aki fejre ejt.
-   Nagyon szeretek itt lógni! - mondtam kedves hangon, nehogy ledobjon. - Sőt, imádok! Nem kell ledobni!
-   Mi folyik itt? - lépett ki Niall.
-   Mindjárt vér fog! - mondta Roxy.
-   Becky! - kiabált Nialler.
-   Igen? - lépett be, mire Niall a hátára kapta.
-   Fel akarok menni! Pihenésre van szükségem! - nyafogtam.
-   Jó, menjünk! - mondta Louis, majd elindult velem a lépcső felé.
-   Olyan így, mintha egy hulla lennék te meg a gyilkos! - mondtam, majd elfintorodtam.
-   Gyere kicsi halott Sarah! - nevetett Louis, majd benyitott a szobámba.
Felültetett az ágyamra, majd felmászott mellém. A kutyák már horkoltak.
-   Ne már! - nyekergett Richard.
-   Mi bajod galamb? - kérdeztem mosolyogva.
-   Nem hoztál csokit!
-   Kérem! - nyújtottam a kezem Louis felé, aki elmosolyodott és odaadta. - Tessék! - adtam egy kockát a madárnak.
-   Kösz, megyek. - mondta, majd elröppent, amire felkeltek a kutyák.
-   Ti is menni akartok, mi? - kérdeztem, ugyanis a kutyák ugráltak.
Louis óvatosan letette őket, majd kiszaladtak de a jól nevelt madár becsukta az ajtót.
-   Imádom ezt a madarat! - mosolygott rám Lou.
-   Én is! - mosolyogtam. - Meg ezt a bolond fiút mellettem. - kuncogtam.
-   Szeretlek. - puszilta meg a homlokom.
-   Én is! - mosolyogtam rá.
-   Leszel a barátnőm? - kérdezte, majd elnevette magát. - Talán túl sokszor kérdeztem már, nem? - nevetett.
-   Én meg már sokadjára mondok igent. - mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.
-   Bízol bennem? - kérdezte, mire bólintottam. - Szeretnéd, ha... - utalt az érintésekhez való hozzászoktatásomra.
-   Igen. - bólintottam.
-   Csak ne gondolj semmi másra, jó? - kérdezte, mire bólintottam.
Kezét óvatosan a csípőmre tette, majd lassan a combomra simította. Egy kicsit összerezzentem, mikor az egyik fájó területhez ért, majd felnéztem a szemébe és minden félelmem elszállt attól a két ragyogóan kék szemtől. Mikor már felfelé simított becsuktam a szemem, majd megpuszilta az arcom.
-   Ügyes vagy. - súgta, mire mosolyogva felé fordultam és megfogtam a kezét, majd összekulcsoltam az ujjainkat.
-   Szeretlek. - mosolyogtam rá.
-   Én is. - mosolygott.
-   Ugye nem akarsz ma semmit csinálni? - néztem rá kérdőn.
-   Majd Joey-nak kell vacsora. - mosolygott.
-   Jó, az hamar megvan és este kell majd. - rántottam vállat.
-   Mi a terved? - mosolygott rám.
-   Filmezzünk! - mosolyogtam. - Vagy indítsunk fiúk a lányok ellen harcot.
-   A második jobban tetszik. - mosolygott rám pimaszan.
-   Oké, de várd meg amíg felöltözöm. - mondtam, majd átmásztam rajta és leugrottam az ágyról.

Gyorsan kiválogattam egy kényelmes összeállítást, majd magamra kapkodtam.
-   Mehetünk! - mosolyogtam, mire Lou lemászott az ágyról.
-   Nem kellett volna ennyire sietni. - mosolygott huncutan.
-   Gyere, haladjunk! - kezdtem el húzni a kezénél fogva.
-   Kicsit rápörögtél erre, nem? - nevetett.
-   Csak szét akarom rúgni a formás feneked! - kacsintottam, majd leszaladtam a lépcsőn. - Lányok, fiúk! - visítottam el magam.
A lányok oda jöttek, majd a srácok is lassacskán.
-   Fiúk a lányok ellen! - jelentette ki vigyorogva Louis.
-   De mi 8-an vagyunk, a lányok meg heten! - mondta Niall.
-   És erősebbek is vagyunk! - mondta Benny.
-   Te? - nézett rá felhúzott szemöldökkel Roxy.
-   Én! - vigyorgott rá.
-   Igen? - lépett elé Roxy, majd megfogta a könyökét és elkezdte szorítani, majd egyszer csak kedves unokaöcsém nem bírta tovább és üvöltött egyet, mire Roxy elengedte. - Nem vagy erősebb.
-   Attól még mindig többen vagyunk! - mondta Hazza.
-   Nem vagytok! - mosolyogtam.
-   Ezt hogy akarjátok megmagyarázni? - sóhajtott Liam.
Én füttyentettem egyet, mire odarohantak a kutyák és elkezdtek rám ugrálni.
-   Jól van, nagyon ügyesek vagytok! - simogattam őket.
-   Most ti vagytok többen! - mondta Jack.
-   Galamb! - kiabáltam, mire a vállamra röppent Richard.
-   Ez nem ér! - mondta Stan felháborodva.
-   De még így is jobbak vagyunk! - nevetett Zayn. - Csak mert náluk van két aranyos kutya, meg egy dumás madár?
-   Dumás madár? - kérdezett vissza mérgesen Richard. - Ez a dumás madár a fejedbe száll és mire észbe kapsz kopasz vagy! - mondta.
-   Átmész vérmadárba? - kérdeztem tőle mosolyogva és megpusziltam.
-   Pontosan! - bólogatott.
-   És mik a szabályok? - kérdezte Lola.
-   Nem harapunk, nem karmolunk, hajat nem tépünk, nem verünk meg senkit, csak párnával, törékeny tárgyakkal nem dobálózunk. - sorolta Payno, miközben valamelyik kutya minden erejével azon volt, hogy földre kerüljek.
-   És gyenge pontot nem támadunk! - mondta Stan, mire mi a lányokkal röhögtünk.
-   Nagyon vicces! - forgatta a szemét Jack.
-   Fejezd már be fiam! - néztem le a kutyára, de Málna volt, nem a hülyébbik. - Bocs Málna, de akkor is! Hagyjál! Ülj le! - mondtam, mire leült és a tesókáját kezdte piszkálni.
-   Az utolsó szabályt töröljük! - mondta Alice.
-   Nem! - vágták rá.
-   Úgysem vagyunk annyira gonoszak! - mondta Becky mellém lépve, majd a hátam mögé bújtatta az arcát és elnevette magát.
-   De igen! - mondta Harry. - Képesek vagytok bármire!
-   Nem ez nem igaz! - mondta Jesy a fejét rázva.
Én a két kutyára pillantottam, akik éppen harcoltak.
-   Málna, Barney! - szóltam rájuk, mire szétrebbentek. - Viselkedjetek normálisan! Csak egy kicsit, aztán úgyis zúzhattok!
-   Nem lesznek normálisak. - nevetett Lola.
-   Málna, gyere ide! - mondta neki Roxy, mire odaszaladt.
Roxy felkapta az ölébe.
-   Nagyon könnyű vagy! - nyögött nevetve.
-   Te maradsz! - néztem Barney-ra, aki a iszonyú cukin nézett Én, pedig leguggoltam hozzá és megsimogattam.
-    Tehát tisztáztuk a szabályokat! - mondta Tommo.
-    Nem, az utolsót töröljük! - mondta Roxy.
-    Jó, elég! - szóltam a kutyámra. - Hallod, ez kezd átmenni zaklatásba kedves Barney!
-    Nem téged csókolt meg egyszer! - mondta Lou fintorogva.
-    Na, légy férfi és hagyd anyádat! - szólt rá Lola, majd felálltam.
-    Marad a szabály és kezdjük! - mondta Liam.
-    Mond, mikor rúgtuk tökön valamelyikőtöket? - kérdezte karba tett kézzel Becky.
-    Te meg se szólalj! - mutatott Alice-re Benny, mire a lány elnevette magát.
-    Nyilván megérdemelted! - nevettem.
-    Miért? - nézett rá mosolyogva Jesy.
-    Mert cikizte a barátomat. - kuncogott.
-    Bírlak csajszi! - pacsizott vele Roxy.
-    Mondjuk Én rólad könnyebben elhittem volna. - mondta nekem Becky.
-    Miért? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-    Nem tudom, te harciasabb vagy! - mondta.
-    Mondjuk ja, Én is magamra tippeltem volna! - gondolkoztam el.
-    Akkor van értelme ennek a szabálynak! - mondta Zayn.
-    Jó, legyen! - bólintott Alice.
-    Miért? - kérdeztük egyszerre Lolával, majd pacsiztunk.
-    Igazuk van! - mondta vállat rántva.
-    Most kimondtad! - horkantott Jesy.
-    Kedves Alice, nem nyerhetnek és nem lehet igazuk! - fogta meg a vállát Roxy.
-    Még azt hiszik, okosabbak mint mi, vagy ügyesebbek! - magyarázta Becky.
-    És ez csak ront a helyzeteden! Mindig! - magyaráztam.
-    Mond, ti idomítani akartok minket? - kérdezte összehúzott szemmel Liam.
-    Nem! - vágtuk rá egyszerre.
-    Na, akkor kezdjük! - kiabálta Liam, majd a két csapat feloszlott.
Mi a konyhába rohantunk.
-    Richard, te észrevétlenül hallgasd ki a srácokat! - néztem rá. - De kussolsz, nem versz le semmit!
-    Vettem! - mondta, majd tényleg halkan elrepült.
-    Mi a terv? - súgta Alice.
-    Ha szét szóródtak rájuk küldjük a kutyákat. - súgtam. - Ha csapatosan támadnak... arra nincs tervem. - rántottam vállat.
-    Nekem van! - vigyorgott Roxy, majd kinyitotta a szekrényt és elővette a lisztet.
-    Gyorsan! - kaptam elő a zacskókat.
Mind megtöltöttünk egy-egy zacskót és mire készen lettünk Richard visszaért.
-    Azt tervezik, hogy vállukra kapnak, ahogy reggel és mindenkinél van valami! - mondta.
-    Oké, akkor te maradsz a csapatban! - súgta Alice.
-    Még szép! - mondtam mosolyogva.
-    Várj leskelődök! - súgta Becky. - Basszus jönnek! - ugrott vissza közénk.
-    Adj csokit! - kiabáltam, mivel Jesy mögött volt egy tábla.
-    Te komolyan most akarsz enni? - kérdezte hülyén nézve rám.
-    Jesy, add ide a csokit! - mondtam, mire odadobta.
Én beleharaptam, majd adtam a madárnak és a kutyáknak.
-    Ez miért jó? - kérdezte Alice.
-    Azt hiszi, ez majd felpörgeti! - legyintett Lola.
-    Majd mi felpörgetnünk mindenkit! - lépett be vigyorogva Benny, majd berohantak a többiek is és mindenki kezében vizipisztoly volt.
-    Most! - kiabált Richard, mikor közelebb jöttek és elkezdtek locsolni erre mi elkezdtük dobálni a lisztet.
-    Ezek nem normálisak! - kiabált Stan, majd sorban kirohantak.
Mi nevetve összepacsiztunk, mire az egész konyhában szállt a liszt.
-   Valami rádiót! - mondtam, mire Jesy bekapcsolta.
-   Richard, hallgatózz! - szóltam rá, mire halkan kirepült.
-   Mi a következő terv? - kérdeztem.
-   Tojás! - szedte ki a hűtőből mosolyogva Roxy.
Mindenki kapott 3-at, majd megvártuk Richardot.
-   Azt beszélték meg, hogy most nem fognak támadni, csak bebújnak a fürdőbe és mikor ott keresitek őket, meglepnek titeket valamivel. Mást nem hallottam, mert csukva volt az ajtó. - mondta a madár.
-   Ügyes vagy! - mosolyogtam rá.
-   A mi fürdőnkben vannak? - kérdezte Lola.
-   Igen. - mondta.
-   Aláírták a halálos ítéletüket! - mondta Lolusz, majd rohanni kezdett oda mi, pedig utána.
Lola senkivel nem foglalkozott, csak benyitott és elkezdte őket gőz erővel tojással hajigálni, amiből mi csak kiabálást hallottunk.
-   Adjatok még! - mondta Lola, mire sorban adogattuk a tojásokat, majd mikor elfogyott bevágtuk az ajtót és rohantunk le.
A konyhába vissza érve megláttuk, hogy Lola tiszta tusfürdő.
-   Lola kiesett! - üvöltöttem fel.
-   Stan, Benny és Jack kiesett! - üvöltött Liam.
-   Király vagy nővérkém! - pacsiztam vele.
-   Na a következő terv? - kérdezte Jesy.
-   Richard, indulj hallgatózni! - mondtam, mire kiröppent.
-   Ragadós! - vett le a polcról egy üveg mézet mosolyogva Alice.
-   Majdnem észrevettek! - röppent a vállamra Richard. - Zöld trutyit tettek a vízipisztolyokba és külön váltak. - mondta.
-   Már csak 5-en vannak! - súgta Jesy. - Kire hallgatnak a kutyák legkevésbé? - kérdezte, mire átgondoltam.
-   Harry és Niall! - mondtam.
-   Akkor rájuk küldöd a kutyákat, Én megtámadom a többieket ezzel. - mutatott a mézre. - Ti meg nem jöttök elő! - mondta, mire bólogattunk.
-   Málna, hol van Harry? - kérdeztem, mire kirohant vidáman. - Barney, keresd meg Niallt! - mondtam, mire Ő is elrohant.
-   Sok sikert nekem! - bólintott Jesy.
Mi a többiekkel lebújtunk a pult mögé. Csak kiáltásokat hallottunk a fiúk szájából, meg néhány sikítást Jesy-től.
-   Meghaltam! - csapódott mellénk lihegve Jesy.
-   Jesy meghalt! - kiabálta Roxy.
-   Harry, Niall és Liam meghalt! - kiabált Zayn.
-   Már csak Louis és Zayn van! - súgta Roxy.
-   Málna, Barney! - kiabáltam, mire odarohantak.
-   Van valami terv? - kérdezte Becky.
-   Tessék! - rámolt ki 4 tubus mosogatószert a mosogató alól vigyorogva Roxy.
-   Én miért félek?! Túlerőben vagyunk, nem? - nézett ránk aggódó tekintettel Alice.
-   Ezért félsz! - kiabálta Louis, majd valami zöld ragacsos cuccal kezdtek fröcskölni.
Tehát így történt, hogy Louis és Zayn túljárt Alice, Roxy, Becky és az Én eszemen.
-   Nyertünk! - pacsiztak össze kiabálva, majd berohantak a kiesett fiúk és mint valami őrült csapat üvölteni és ölelkezni kezdtek.
-   És mégis mit nyertetek? - kérdeztem gonosz vigyorral.
-   Ti minden kérésünket teljesítitek egy hétig vagy takarítotok! - mosolygott gonoszan Zayn.
Körülnéztünk a konyhában, ami lisztes, mézes, mosogatószeres és trutyis volt.
-   Inkább az egy hét! - mondta Jesy, mire bólogattunk.
A napunk további részét a ház kitakarításával töltöttük, majd este hulla fáradtan dőltünk el.
Végre sikerült egy kerek számú részre kihozni Sarah és Louis kapcsolatának egy fordulópontját! Szerintem ez eddig nem jött össze, ha igen akkor is csak véletlen, de most sikerült! Remélem tetszett! 

2016. február 24., szerda

2. évad 49. rész

Helló!!!!! (képzeljétek el, hogy ez egy energikus sikítás volt :D [tudom, hogy nem vagyok teljesen oké]) Na tehát itt vagyok újabb résszel (hú, ezt a meglepetést! :D) és beteg vagyok ami azt jelenti, hogy egész héten itthon roha... pihenek :D. Ez egyet jelent azzal, hogy sok időm van a laptop előtt poshadni :D (na meg tanulni :D) tehát valamiért (komik, feliratkozók stb. ;)) cserébe hajlandó vagyok belehúzni (nem csak ezen a többi blogomon is) és szórni a részeket (mint a lepedőket :D). Jó, ez tiszta hülyeség lett, meg gonosz is de mindenre kapható vagyok ;) :D 
* Louis szemszöge *
Imádom ezt a lányt. Egyszerűen kimondhatatlanul szerelmes vagyok belé. A gyerekes, a komoly, a bunkó, a vicces és az ártatlan énjét is imádom. Danielle mellett úgy éreztem, felnőttem. Viszont most, hogy Sarah újra közel enged magához, visszatér a gyerek bennem. Egyszerűen imádom benne, hogy komolytalan és ennyire gyerekes, mert tökéletesen szórakozik vele a kisfiú, aki bennem pihen. Teljesen eltűnik minden gondom, elfelejtem, hogy híres vagyok és ez csodálatos. Úgy érzem magam, mintha egy átlag srác lennék, aki csak szórakozik egy átlag lánnyal. 
Reggel arra ébredtem, hogy Sarah haja csikizi az orrom. Mikor kinyitottam a szemem azt láttam, hogy az egyik tincsével direkt piszkálja az orrom kuncogva. 
-   Kis átok vagy! - mosolyogtam rá álmosan. 
-   Na, kelj fel! - ugrott fel az ágyán állásba. 
-   Sarah, nyugi van! - nevettem. 
-   De Lou! - bökött meg a nagylábujjával. - Ma hoznak egy kiscsikót és Én akarom elnevezni!
-   Mi lesz a neve? - kérdeztem pimasz mosollyal. - Lekvár? 
-   Nagyon vicces vagy kedves Lekvár, na szállj ki ebből a nyomorult ágyból, mielőtt leperdítelek! - kezdte lökdösni az oldalam. 
-  Jól van, csak hogy boldog legyél! - mondtam és lassan lemásztam. 
-  Varázslatos, hogy sikerült! - forgatta a szemét, majd leugrott. 
-  Édeske, neked nem fáj a lábad? - kérdeztem karba tett kézzel. 
-  Most már fáj! - nevetett. - Na de mindegy, mert nem egy sima csikó jön!
-  Hanem? - kérdeztem. 
-  Meglepi! - mosolygott, majd elkezdett válogatni a szekrényben. 
Nekem is kihajított ruhát, majd magának is. Bement a fürdőbe felöltözni, bár teljesen fölösleges, ugyanis láttam már ruha nélkül, de a kis szőke nem teljesen oké!
-  Úgy izgulok Lou! - tört ki mosolyogva.
-  De elmondod milyen ló jön? - kérdeztem.
-  Nem, majd meglátod! - kacsintott kuncogva, majd a kezemnél fogva elkezdett vonszolni le.
Oké, valószínű tényleg valami nagyon atom ló jön, mert tökre rápörgött. Bár Ő mire nem? Mikor leértünk sikított egyet, majd behúzott az étkezőbe.
-  Nyugi Sarah, majd egy óra múlva jön! - nevetett Lola.
-  Jól van, de akkor is! - nyafogott, majd leültünk.
-  Elmondja valaki miről van szó? - kérdeztem.
-  Nem! - vágta rá egyszerre mindenki.
-  Csak Én nem tudom? - csodálkoztam.
-  Igen! - bólogatott Benji.
-  Mond el, szövetkeztünk! - mutattam a kisfiúra, mire mosolyogva leugrott a székről és elszaladt.
-  Ez milyen logika? - kérdezte Zayn.
-  A te fiad! - rántott vállat mosolyogva Jesy.
-  Menj utána! - mondta Hazza.
-  Menj utána te! - rántott vállat a fekete hajú.
-  Azt hiszem, mire valaki elindul, szegény gyerek Afrikában lesz! - állt fel sóhajtva Lola.
-  Maradj, elkapom! - pattant fel a tapló - azaz Benny-  és utána futott. ű
Nem túlságosan bírom a gyereket, mióta oktalanul nekem esett, de szerintem ez nem meglepő. A reggeli után Sarah felpattant és rohant az ajtóhoz, majd sikított.
-   Gyertek! - kiabált izgatottan, mire mind felpattantunk és odaszaladtunk. Felkaptunk egy cipőt, majd kimentünk.
Egy terepjáró érkezett, ami egy lószállítót húzott.
-   Te egy kicsit velem jössz! - takarta le a szememet a kezével Sarah hátulról, majd visszahúzott a házba.
-   Miért nem tudok semmit? - kérdeztem.
-   Majd meglátod, de most gyere! - mondta és a kezemnél fogva elkezdett felhúzni az emeletre.
A szobájában kihúztam az egyik fiókot, majd egy sálat húzott elő. Bekötötte a szemem, majd megbizonyosodott arról, hogy tényleg nem látok. Mikor egyet csöngött a telefonja belém kapaszkodott és elkezdett vezetni ki.
-   Ugye a te szemed nincs bekötve? - kérdeztem félve, mire nevetett.
-   Nem, nincs. - kuncogott, majd a lépcsőhöz értünk. - Az a helyzet, hogy örülnék, ha nem esnél le a lépcsőn. - mondta.
-   Biztos, hogy nem megyek le! - tiltakoztam.
-   Jaj ne félj már! - biztatott. - Sérültél már meg miattam? - kérdezte.
-   Ez most komoly kérdés volt? - horkantottam.
-   Ne törődj vele, ha esel elkaplak. - nevetett, majd lassan elindultunk.
Mikor végre leértünk, kivezetett a házból és elkezdtünk gyalogolni a kertben. Majd egy karámhoz értünk valószínű, mert meg tudtam fogni az egyik fa lécet.
-   Nem bízol bennem?! - kérdezte Sarah felháborodva, de a hangjában kis mosolyt hallottam.
-   Mivel sánta vagy, ráadásul elég figyelmetlen és néha szerencsétlen is, nem igazán. - ráztam a fejem.
-   Nem vagyok figyelmetlen, sem szerencsétlen, csak sánta! - nyafogott.
-   Sarah, majd nyafoghatsz, de most mutasd már meg neki! - szólt rá Jack.
-   Félek, hogy valami megesz. - mondtam, de mosolyogtam.
-   Szerintem az egyetlen, ami itt megesz, az a szőke lány melletted. - nevetett Stan.
-   Pontosan, de te leszel a második! - tudtam, hogy mosolyogva Stanre mutatott.
-   Akkor háromra! - mondta Becky.
-   Egy... kettő... három... - számoltak, majd Sarah levette a fejemről a sálat.

* Sarah szemszöge *
(csak a kicsit nézzétek;))
Még soha nem izgultam ennyire. Mikor Louis meglátta a neki szánt kisállatot döbbenten nézte. Igen, kapott tőlünk egy zebracsikót. Hogy hogyan? Nem vettük, nyugi! Egy állatkertben született Londonban, de az anyja elpusztult és így nem tudtak vele mit kezdeni, ugyanis nem vált másik zebra, aki nevelhette volna. Anya és Apa pedig szívesen elvállalták. Megbeszéltem velük, hogyha már ismerünk valakit, aki régen csak csíkos pólóban járt, pattogós, vicces és legalább olyan aranyos, mint a kis zebra, legyen az övé. Így adjuk a zebracsikót Louisnak. Mindenki boldog lesz! Louis, mert kapott egy kis "háziállatot", a zebra, mert vidáman élhet és a szüleim is, mert itt marad. 
-   Örülsz neki? - kérdeztem tőle izgatottan. 
-   Az enyém? - nézett rám hatalmas szemekkel. 
-   Már ha örülsz neki! - mosolyogtam. 
-   Hogy ne örülnék? - varázsolódott hatalmas mosoly az arcára és szorosan magához ölelt, amin csak kuncogtam. 
-   Azért sokkal menőbb, mint Kevin, nem? - kérdezte tőle nevetve Zayn. 
-   Kevint ne piszkáld! - szólt rá Lou, mire csak kuncogtam. 
-   Mi lesz a neve? - kérdezte mosolyogva Nialler. 
-   Fiú. - mosolyogtam Tommo-ra. 
-   Akkor... - gondolkozott. - Joey. - mosolygott. 
-   Bírom. - bólogatott mosolyogva Payno. - Joey a zebra. - próbálgatta. - Jól hangzik! - bólogatott. 
-   Miért nem lány? - nyafogott Jesy. 
-   Mert fiú! - mondta Lola.
-   Ez tök logikus! - nevetett Stan. 
-   Hát végül is igaz! - nevetett Alice. 
-   Szia! - lépett Louishoz a gondozó csajszi, Melody. - Melody vagyok! - mutatkozott be neki. 
-   Louis! - mosolygott rá Tommo. 
-   Lola és a srácok elmondanak mindent, hogy mit hogyan kell vele, de szerintem lesz segítőd. - mosolygott rám, mire hevesen bólogattam. 
-   Köszönöm. - mosolygott rá Louis. 
-   Akkor Én indulok is, sziasztok! - köszönt el, mire visszaköszöntünk és elment. 
-   Anya, kaphatok egy cápát? - kérdezte Benji Lolát. 
-   Nem kaphatsz semmilyen állatot! - nézett rá. - Körül vagy véve lovakkal, két kutyával, egy szemtelen papagájjal és már egy zebrával! - sóhajtott. 
-   Szerinted jól fogok gondoskodni róla? - nézett rám aggódva Lou, mire elmosolyodtam. 
-   Segítek neked és amikor nem leszünk itt, a szüleim és a nagyszüleim vigyáznak majd rá. - mosolyogtam biztatóan. 
-   Bízom benned. - puszilta meg az arcom. 
Hirtelen egy feketeség termett mellettem. 
-   Alkony, Őt most ne piszkáld, jó? - néztem fel rá. 
A lovam csak prüszkölt. 
-   Hallod? - néztem fel rá, mire Louishoz lépett és megbökte. - A gazdáját addig piszkálod, amíg akarod! - mosolyogtam. 
-   Kösz, aranyos vagy! - mondta Lou, miközben Alkonyt simogatta. 
-   Na figyelj, már van helye az istállóban és kb. cuccokat is szereztünk neki. - mondta Louisnak Lola. 
-   És nem fél az emberektől? - kérdezte. 
-   Nem, Melody volt a gondozója és mivel nincs anyukája hozzászokott az emberekhez. - mondta a nővérem. 
Estig igazából hagytuk, hogy Joey megszokja az új helyét, meg ilyenek. Viszont este kellett etetni. A konyhában ügyeskedtünk. 
-   Azt mondta Melody, hogy egy hagy üvegnyi kell neki rendes tejből és melegítsük meg langyosra. - mondta Lola. 
Nekünk ez fél óráig tartott, ugyanis túl meleg lett, aztán túlságosan kihűtöttük, majd végre sikerült. 
-   Tessék apuka! - adtam oda mosolyogva Louisnak. 
-   Azért ez nem kevés! - mutatta fel az üveget. 
-   Nem egy csecsemő kapja, hanem egy zebra. - nevettem. 
-   Megoldjátok ketten? - kérdezte nevetve Jack. 
-   Nagyon vicces vagy! - mondtam, majd fenéken billentettem mosolyogva. 
-   Ne verekedj, hanem gyere! - mondta Louis, mivel nálam voltak a pokrócok amivel be kell takarni Joey-t. 
-   Először be kell vinni az istállóba és utána megetetjük. - mosolyogtam Loura, aki bólintott. 
Joey nagyon aranyosan engedte, hogy Louis feltegye rá a kötőféket, majd szépen jött mellettünk, néha megállt, de aztán Tommo a tejjel tovább csalogatta. A box-ban okosan lefeküdt, majd belebugyoláltuk a pokrócokba és Lou elkezdte etetni. Én mosolyogva ültem mellé és a vállára döntöttem a fejem. 
-   Nagyon aranyos! - mosolygott rám és megpuszilta a homlokom. 
-   Ahogy a gazdája is! - pusziltam meg Lou arcát. 
Mikor elfogyott a tej, megsimogattuk a fáradt kiscsikót. A fejét is letette, majd halkan kimentünk. A házban elújságoltuk, hogy mennyire ügyesek voltunk. 





2016. február 23., kedd

Az új blog

Sziasztok! Igen megint írok egy bejegyzést kb. teljesen fölöslegesen, ugyanis ugyanezt kiírhattam volna a ma kirakott rész elé is, de nekem nincs ennyi eszem! Hiába terveztem el, hogy oda írom ki, elfelejtettem - nyilván amnéziás vagyok, vagy csak hülye - azért most írtam egy másik posztot! Ezt az ökörséget, nem?! Na mindegy, tehát a tegnap említett blogra itt tudtok bekukkantani és már lehet feliratkozni, illetve valószínű ma kikerül a prológus, tehát akit érdekel komizzon! Igen ennyi lett volna ez a teljesen fölösleges bejegyzés! Azért remélem benéztek! 

2. évad 48. rész

Reggel arra keltem, hogy valaki mozgatja a párnámat.
-   Hagyd már békén! - nyafogtam nagyon halkan és félálomban.
Halk kuncogást hallottam és a sejtésem beigazolódott Louis nem hagyja a párnámat nyugodtan ápolgatni engem. Megint éreztem, hogy mocorog.
-   Louis! - mondtam mérgesebben és ráütöttem a párnámra.
-   Aú! - kiabált hirtelen, mire elmosolyodtam.
-   Így legalább békén hagyod szerencsétlen párnámat! - mosolyogtam, de a szememet még mindig nem nyitottam ki.
-   Kedves Sarah, a párnád Én vagyok és vörös a mellkasom! - mondta Louis mérgesen, mire kinyitottam a szemem.
Tényleg a mellkasán volt a fejem és láttam a tenyerem piros nyomát is, ami kezdett halványodni, ugyanis nem ütöttem olyan hatalmasat. Miközben mérgesen nézett rám ott bujkált a mosolya, mire elmosolyodtam rá néztem.
-   Bocsánat! - mondtam aranyos hangon, majd egy nagyon puha, szinte érezhetetlen puszit nyomtam a vörös foltra, mire megborzongott.
-   Tudod, hogy nem haragszom. - mosolygott, mire adtam neki még egy puszit, ami ugyanazt a reakciót váltotta ki belőle, mire kuncogtam. - Viszont ezt hagyd abba! - mondta és közben megfogott és mint egy kisgyereket, vagy egy bábút letett a földre az emeletes ágyról.
-   Ez rossz volt! - néztem fel rá és olyan voltam mint egy kislány.
-   Ez is! - mutatott a mellkasára miután lejött az ágyról.
-   Kérsz rá gyógypuszit? - kérdeztem és mosolyogva közelebb léptem.
-   Máshová kérek. - kacsintott.
-   Álmodozz. - forgattam a szemem, majd lecsapódtam a babzsákfotelembe.
-   Gyere le! - nézett rám mosolyogva.
-   De nem akarok sehova menni! - nyafogtam. - Itt akarok ülni, pontosabban az ágyamban feküdni egész álló nap és tv-t nézni! - jelentettem ki.
-   Rendben! - mondta és a hátára dobott mint egy zsákot.
-   Ez is rossz! - nyafogtam.
-   Szörnyű sorosod van! - mondta és bár - az egyébként formás - fenekén kívül mást nemigen láttam, gondoltam, hogy megforgatja a szemét mosolyogva.
Elindult velem le a lépcsőn, majd a konyha felé.
-   Louis? - kezdtem mosolyogva.
-   Igen? - kérdezett vissza.
-   Belecsíphetek a fenekedbe? - kérdeztem szórakozottan.
-   Nem. - mondta komolyan, bár a hangjában egy kis mosoly bujkált.
-   Miért? - nyafogtam.
-   Mert ma már bántottál! - emlékeztetett a pár perccel ezelőtt történt dologra.
-   Jó, de csak mert mozogtál! - mondtam mosolyogva, majd kuncogtam, mire Lou rácsapott a fenekemre Én, pedig sikítottam, majd nevettem. - Én megkérdeztem! - mondtam nevetve.
-   Mert te jó kislány vagy. - tuti, hogy mosolygott.
-   De most már belecsíphetek a fenekedbe? - kérdeztem nevetve.
-   Nem! - vágta rá.
-   Sarah, miért lógsz Louisn? - kérdezte Benji.
-   Igen Sarah! - mondta Louis nevetve, hogy cukkoljon. - Most miért kell?
-   Benji, öld meg! - mondtam neki nevetve.
-   Sajnálom, nem tehetem, szövetkeztünk! - mondta nevetve a kisfiú.
-   Azt hittem Én vagyok a legjobb! - néztem rá.
-   Most már Louis! - mosolygott.
-   Tegyél le te gyalázatos, gonosz, alávaló, menőségrabló ősember! - kiabáltam, mire Louis nevetett.
-   Sarah kiborul! - nevetett Benny.
-   Azonnal tegyél le! - sikítottam, mire Lou nevetve letett. - Ne szólj hozzám! - mondtam és megkerültem, majd a konyhába mentem.
Készítettem reggelit és a kanapén pufogva ettem meg. Utána elmostam a tányérom - nem tudom mi ütött belém - és kimentem az étkezőbe.
-   Vidámparkba megyünk. - mosolygott rám Payno.
-   Komolyan? - varázsolódott vigyor az arcomra.
-   Igen! - bólogatott mosolyogva Becky.
-   Felöltözöm! - mondtam és felrohantam.
Gyorsan megmosakodtam, kifésültem a hajam és felkaptam egy - az időjáráshoz illő - összeállítást és hozzá a tornacipőmet. Mikor készen lettem, felpörögve szaladtam le és lehuppantam a helyemre.
-   Vidám vagy már? - mosolygott rám Hazza.
-   Igen! - bólogattam mosolyogva. - Lesz cukorka és egy csomó játék, amiken ki lehet hányni a cukorkát, amit megettél.
-   Sarah, ha így ráérsz öltöztesd fel Benjit! - mondta mosolyogva Zayn.
-   Gyere! - kaptam az ölembe mosolyogva.
-   Mehetek veled? - kérdezte mosolyogva.
-   Én a versenyautóval megyek. - mosolyogtam a kisfiúra.
-   Oké! - lelkesedett.
-   Ha megengedik az ősök, jöhetsz! - mosolyogtam rá, majd mikor beértünk a szobánkba, felültettem az Én ágyamra, majd kiválasztottam a ruháit.
-   Fel tudom venni! - mosolygott és felpattant és elkezdte felvenni a nadrágját.
-   Le ne ess! - mosolyogtam rá, mire nevetett és tovább öltözködött.
Egyedül felöltözött Én csak álltam előtte, nehogy leesen, mert Lola és Zayn megfojtanak.
-   Kész vagyok! - vigyorgott büszkén.
-   Gyere! - mondtam, majd hátat fordítottam neki Ő, pedig a nyakamba mászott. ű
Nevetgélve mentünk le.
-   Kész vagyunk! - kiabálta nevetve Benji a nyakamban.
-   Akkor indulhatunk! - vette ki a nyakamból a kisfiát Zayn.
Mind kimentünk, majd kezdődött a kocsiosztás.
-   Van 4 kocsi és mi vagyunk 15-en. - kezdte Liam.
-   Velem jön a Töki! - vettem ki anyja kezéből Benjit.
-   Én veled megyek. - lépett mellém Benny és magával akarta húzna Alice-t.
-   Hagyj! - nézett rá mosolyogva. - Felnőtt nő vagyok és nem akarok rád vigyázni!
-   Ch, megjött neki! - horkantott, mire Alice egy "gyengéd" mozdulattal gyomorszájon vágta az ikertesóját.
-   Akkor Én is megyek veled. - lépett mellém Louis.
-   Honnan tudod, hogy elviszlek? - néztem fel rá pimasz mosollyal.
-   Ez a minimum! Párnának használtál és aztán megütöttél! - nézett rám karba tett kézzel.
-   Vigyázz, nehogy megint megüsselek!
-   Nagyon jó utatok lesz! - nevetett Becky.
-   Na üljetek be! - mutattam a kocsimra.
-   Én ülhetek előre? - kérdezte Benji.
-   Nem, mert kicsi vagy. - simogattam meg az arcát mosolyogva.
Hátul ült Benny és Benji, Louis pedig mellettem. A többieket megvártuk, - mert nem engedték, hogy előre menjek - aztán elindultunk. Természetesen Én haladtam középen, nehogy elkezdjek szórakozni! Nagyon izgalmas volt, majd' elaludtam. Mikor végre megérkeztünk, hasonlóan mint Benji, tátott szájjal néztem körül.
-   Belerepül a légy! - nevetett Benny.
-   Először hullámvasútra menjünk! - mondtuk egyszerre Benjivel.
A többiek beleegyeztek és már sorba is álltunk. Mikor - végre, egy évvel öregebben - sorra kerültünk, becsapódtunk és már indult is. Mind sikítoztunk, nagyon vicces volt.
-   Menjünk arra a polipra! - mutatott Benji egy minden irányba mozgó, forgó és hangoskodó gépezetre.
-   Oké! - mondta izgatottan Roxy és elkezdte maga után vonszolni Hazzát.
-   Én nem akarok felülni! - mondta neki Harry.
-   Mégis felülsz, mert nagyon szeretsz! - villantott rá vigyort Roxy, míg mi nevettünk.
Utána már a társaság nagy része megunta ezeket a cuccokat, de megláttam a rémkastélyt.
-   Lou! - léptem mellé és aranyosan szóltam neki, mire fájdalmasan nézett rám.
-   Mit szeretnél? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-   Légyszi! - mutattam a kastélyra.
-   Hívj mást, Én nem akarok! - nézett rám mosolyogva.
-   De kérlek! - mosolyogtam édesen, majd a füléhez hajoltam. - Kitaláltam egy tök jó dolgot!
-   Jó, oké. - bólintott mosolyogva. - Srácok, oda menjünk! - mutatott rá, mire lassan mindenki beleegyezett.
Kettesével indultak a kocsik és minden kanyarban lelassítottak.
-   Figyelj! - súgtam Louisnak a sorban. - Mi vagyunk legelöl és valamelyik kanyarban kiszállunk és a többieket megijesztjük!
-   Oké! - bólogatott mosolyogva.
Beültünk - az egyébként cseppet sem ijesztő útvonal elején semmit nem csináltunk, majd ránéztem Louisra.
-   Itt! - mondtam, majd a kanyarban egyszerre ugrottunk ki, ugyanis ott tényleg nagyon lassú volt.
Beálltunk a kis körbe, ahol egy ijesztő farkasszerű valami volt és leguggoltunk.
-   Jönnek Harry-ék! - súgta, mire bólintottam.
Mikor megérkeztek hirtelen felugrottunk, mire mindketten sikítottak, de a kocsijuk tovább haladt. Mi nevetve guggoltunk le és ezt mindenkivel megtettük és a végén sírva röhögtünk. Az egyik kocsiba bemásztunk, majd mint akik semmiről sem tudnak mosolyogva másztunk ki a menet végig.
-   Ti annyira gonoszak vagytok! - mondta ránk mutatva Hazza.
Mi csak nevettünk.
-   Te megijedtél? - nézett rá nevetve Benji.
-   A kis vagány törpe nem ijedt meg! - kaptam az ölembe mosolyogva.
-   Tudtam, hogy ti vagytok! - puszilta meg az arcom.
-   Együnk cukorkát? - kérdeztem mosolyogva, mire Benjamin gyorsan bólogatott.
Mosolyogva indultunk az árushoz, amit szépen kifosztottunk. Miután jól telezabáltuk magunkat, Becky mint egy őrült felugrott.
-   Nézzétek, lehet plüssöket nyerni! - mutatott rá mosolyogva.
-   Menjünk! - tapsikolt Jesy.
-   Valamelyikőtök tud lőni? - kérdeztem nevetve.
-   Nem, te tudsz? - kérdezte Alice.
-   Nem. - ráztam a fejem. - De itt egy csomó erős férfi, akik nyilván tudnak! - mosolyogtam.
-   Na, menjünk! - sóhajtott Stan.
Egy jó pár játékkal gazdagodtunk, ugyanis mind nyerte valami kicsit minimum. Én kaptam egy hatalmas macit, amit Jack nevetve a kezembe nyomott, majd először Louist kezdtem nyúzni, mert Ő egy hasonlóan nagy pónilovat nyert.
-   Tommo! - léptem mellé aranyos mosollyal.
-   Nem. - mondta és rám se nézett.
-   Jó, akkor te leszel az utolsó! - fordítottam neki hátat és Stan-hez mentem mosolyogva, akinek egy minion-ja volt.
-   Azt hittem idegesítő vagyok! - mosolygott rám.
-   Nem vagy idegesítő, aranyos vagy! - mosolyogtam rá aranyosan.
-   Miért vagy te megáldva ilyen angyali kinézettel? - kérdezte tőlem sóhajtva fáradt mosollyal.
-   Hogy megszerezzem azt a minion-t! - mutattam rá mosolyogva.
-   Tessék! - adta oda, mire megpusziltam az arcát és Benny felé mentem.
-   El se kezd kedves Sarolina! - mondta és rám se nézett, csak a magasba emelte a kiskacsát, amit nyert.
-   Nem az a nevem! Benny kérem azt a kacsát! - nyafogtam.
-   Mit kapok cserébe? - kérdezte.
-   Nem rúglak tökön, hogy ideadd a kacsát! - mosolyogtam karba tett kézzel.
-   Tessék! - sóhajtott és odaadta.
-   Ez jó üzlet volt! - löktem meg mosolyogva, majd a kis gyűjteményemmel Louis felé igyekeztem.
-   Állj meg és ne gyere közelebb! - mondta.
-   De Lou! - nyafogtam. - Sikítani fogok! - mondtam mérgesen nézve rá, míg mindenki azon nevetett, hogy úgy nyafogok a lovacskáért, mint egy kislány.
-   Felejtsd el Törpilla! - ingatta a fejét, mire sikítani kezdtem, de hirtelen elkapott hátulról és kezét a számra tapasztotta.
-   Vigyázz, harapok és Én vezetem az autót amiben ülsz! - mondtam mérgesen, mire elengedte a számat és megismételtem.
-   Mit kapok érte? - kérdezte mosolyogva.
-   Pofont. - vágtam rá mosolyogva. - Jó, mit szeretnél? - néztem rá.
-   Vezetni! - kacsintott.
-   Nem! - vágtam rá a fejemet csóválva.
-   Akkor nincs póni! - mosolygott, mire mérgesen a farzsebembe nyúltam és hozzávágtam a kocsikulcsot, majd elvettem a pónit.
-   Roppant érett viselkedés! - nevetett Stan.
Én morogva huppantam be a kocsimba és a játékaimat szépen elrendeztem az ölemben hazafelé. Otthon már mind fáradtak voltunk, így gyors vacsi, zuhany és mindenki elment aludni.

2016. február 22., hétfő

KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY!!!!!!!!

Sziasztok! Tudom, hogy ma már volt rész és (mint a bejegyzés címéből látjátok) most nem rész hoztam, - pedig már megírtam a holnapit, de majd holnap rakom ki (hihi) - hanem újra egy kérdéssel fordulok felétek. (Micsoda hivatalos mondatot hoztam össze a végére :D) Tehát ma egy csodálatos blogötletet találtam ki, de elakadtam! Ugyanis így is 4 blogom van és bár így most (csak) egyet hanyagolok el, amit valószínű törölni is fogok, de ez az ötlet annyira tetszik hogy wao!! Azon agyalok, hogy elkezdjem-e, vagy ne? Meg azon, hogy lenne-e rá időm, meg azon, hogy esetleg most csináljam meg a blogot és kezdjem el írni a részeket amikor van időm és majd ha valamelyik blogomnak vége, akkor kezdjem al kirakni, vagy esetleg párhuzamosan írjam. Tehát az lenne a kérdésem felétek, hogy Érdekel-e? Elkezdjem-e? És ha igen, akkor Mikor kezdjem el?
Egy kis bevezetés: 

A nevem Rosalia Rune Campbell. Átlagos 16 évesként élek, pedig lenne esélyem a hírnévre. Danielle Campbell színésznő húga vagyok. Ekkor felmerül a kérdés az emberekben: Akkor miért nem hallottunk még rólad a nővéred kapcsán? Teljesen jogos kérdés! Egyszerűen azért, mert nem túl jó a kapcsolatunk. Danielle kiskora óta színészkedik és meg kell hagyni, tehetséges. Tudom, ez még mindig nem magyarázza meg, hogy miért nem jó a viszonyunk! Tehát, Danielle okos, szép, tehetséges és vidám. Mondhatni maga a tökély. Szeretik a fiúk, a szüleink is imádják, ugyanis van miért büszkének lenni rá! Természetesen Johnny Campbell, a bátyám is mondhatni tökéletes. Én vagyok a fekete bárány a családban. Hozzászoktam, hogy a tesóimhoz hasonlítanak és azt hajtogatják, hogy miért nem vagyok olyan jó, mint ők? Nagyon idegesítő a szitu! Ugyanis, Én nem vagyok jeles tanuló, nem tudok színészkedni, vagy énekelni, egyszerűen nagyszájú, pimasz és vidám vagyok. Los Angelesben élünk, de Danielle nemrég költözött Louis Tomlinson-hoz, az új pasijához. Hát nem mindenki ilyen életre vágyna? Híres, gazdag színésznő, ráadásul gyönyörű, egy fiúbanda tagja a barátja! Tök jó neki, mi? Na hát szerintem is, csak kár, hogy magasról tojik a fejemre. Pontosan ezért nem túl rózsás a viszonyunk! Danielle már kiskorom óta csak a munkájával és a karrierjével volt elfoglalva, illetve a barátnőivel, meg a pasijával. Én hidegen hagytam. Most már próbál nyitni irányomban, de elkésett! Nos, hagyjuk is a nővéremet és a tökéletes életét. A bátyám is elköltözött, saját lakása van. A szüleim folyamatosan a tanulással és a jegyeimmel piszkálnak, ugyanis nem értik meg, hogy nem tudok jobban teljesíteni! Nem vagyok akkora zseni, mint a tesóim! Mikor ezt meguntam, úgy döntöttem nem érdekel! Én nem akarok bejutni semmilyen elit egyetemre, vagy tudom is én hova! Ha végre vége ennek a kínzásnak, amit mások csak simán sulinak neveznek, elkezdem élni a saját kis életem! Mhm... jó kis tervek voltak, mi? Csakhogy a szüleim teljesen máshogy gondolták! Egyik reggel Anya elém állt azzal, hogy Danielle-hez fogok költözni, hogy segítsen a tanulásban és vegyek róla példát! És az a csodálatos nap, mikor Miss Danielle Undorítóan Tökéletes Campbell-hez és kedves Louis Tomlinson-hoz fogok költözni! Micsoda vidám élet vár rám, nem?!

Tehát várom a komikat és mondjuk ohm... 3-5 kominál Én is komizok egyet, hogy mi a döntésem! Remélem érdekel valakit és ha igen, akkor gyorsan KOMIZZ!

2. évad 47. rész

Hali cukikák! Hát öhm... ezzel a résszel sem vagyok 100%-osan megelégedve, de azért jobb mint a 46. csokipuding. Annyira nem is hosszú, viszont új szereplőket ismerünk meg. Van benne némi történés, de azért remélem tudjátok, hogy Én az izgi részeket szeretem írni. Azért remélem tetszeni fog! ;) 
Reggel a saját ágyamban ébredtem és - bár ez nem meglepő - Én aludtam már csak. Lentről is zajok szöktek fel az emeletre számomra ismerős, mégis szokatlan hangok. Nem igazán tudtam, ki lehet. Kimásztam az ágyamból, majd a fürdőbe vettem az irányt. Nyilván valami vendég van nálunk, nem lenne a legjobb pizsamában lecsoszogni. Egy gyors zuhany után fogat mostam, majd hajat szárítottam és a törölközőmben kimentem a szobába.
-   Gondoltam, hogy felébredtél. - mosolygott rám Louis.
-   Hát nem volt nehéz kitalálni! - mosolyogtam, majd a szekrényemhez léptem.
-   Annyira szép vagy! - karolta át a derekam hátulról és mivel a tükör előtt álltunk tökéletesen látta, ahogy a kis lábujjam hegyéig vörös vagyok. - Most meg inkább egy paradicsom. - puszilt bele a nyakamba kuncogva.
-   Ne már Lou! - motyogtam mosolyogva.
-   Jól van, hagylak. - mondta mosolyogva, de azért még megnézett minket a tükörben. - De csak mert nem akarok rosszat neked és mert ennyire cukik vagyunk, de várj! - mondta, majd előkapta a farzsebéből a telefonját és lefotózta a tükörképünket.
-   Jól van, de most hagyj öltözni! - szóltam rá mosolyogva, mire elengedett.
Én kinyitottam a szekrényem, majd előkaptam egy egyszerű összeállítást. Egy enyhe sminket is feldobtam és utána visszamentem a szobámba. Gyorsan felöltöztem és utána elindultam le. Még a lépcső felénél sem voltam, mikor megállítottak a kutyáim és a lépcső közepén kezdtem velük játszani, ugyanis teljesen esélytelen volt, hogy tovább haladjak. Mikor 15 perc után tovább mehettem, a nappaliban nem találtam senkit. Az étkező felől hallottam hangokat. Először elgondolkoztam, ki lehet az, majd beugrott: Alice és Benny az unokatesóink. Mindketten a Tomson családba tartoznak, ugyanis Apa öccsének a gyerekei, Anyának nincsenek testvérei. Mindkettőjükkel elég jóban vagyunk, bár nem sokat találkozunk, mert elég messze laknak, ráadásul Alice rengeteget utazgat, ugyanis modellkedik. Pontosabban még nem híres úgy igazán, de elég sok fotózáson volt már. Benny, Ő a "rosszfiú" a családban. Mivel Alice elég okos is, ráadásul ikrek, szegény Benny-t mindig hozzá hasonlítják, mert Alice elég jó gyerek. Benny pedig elfogadta, hogy mindig rosszabb lesz, mint az ikertesója. Nem mondom, hogy Benny agresszív típus, de azért néhányszor már verekedett és elég erős. Imádják a csajok, amit ki is használ rendesen, de Ő is szerethető, mert jó arc.
Benny
Alice
Mikor beértem az étkezőbe, szinte észre se vettek.
-   Jó reggelt. - mondtam mosolyogva.
-   Sarah! - ugrott a nyakamba Alice, mire nagy mosollyal visszaöleltem.
Mikor elengedtük egymást mosolyogva léptem Benny elé.
-   Még mindig nem javultál meg? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-   Ch. - forgatta a szemét mosolyogva. - Úgy nézek ki?
-   Oké, megbeszéltük! - öleltem meg mosolyogva.
Leültünk az asztalhoz, amihez oda volt húzva pár plusz szék is. Egy nyugodt, beszélgetős reggeli után szétoszlott a társaság. Lola és Zayn elindultak Bradfordba, hogy elhozzák Benjit, aki eddig azért maradt távol a társaságtól, mert elég sok probléma volt. Harry és Roxy sétálni mentek. Becky, Jesy, Alice és Én - meg természetesen a kutyák - felmentünk a szobámba és beszélgettünk.
-   Mizu veletek? - kérdezte mosolyogva Alice. - Mármint fiú téren?
-   Én férjnél vagyok! - mutatta meg a gyűrűjét Alice-nek Becky.
-   Komolyan? Mrs. Horan? - kérdezte tőle izgatottan az unokatesóm.
-   Igen. - mondta elpirulva nagy mosollyal.
-   És szép volt az esküvő? - kérdezte.
-   Gyönyörű volt, kár hogy Sarah össze-vissza törve jött. - mesélte mosolyogva Jesy.
-   Miért? - nézett rám döbbenten.
-   Lovas baleset. - mosolyogtam.
-   Jellemző! - forgatta a szemét. - Ti, pedig már egy jó ideje együtt vagytok Liammel! - mutatott mosolyogva Jesyre Alice, mire az illető mosolyogva bólintott, majd rám vezette tekintetét. - Azt hiszem te tudsz mesélni! A legutóbbi értesülésem az volt, hogy össze akartatok házasodni Colinnal. - sóhajtott.
-   Az esküvő előtt pár perccel Jesyt hívta Liam, hogy kórházban vannak, mert Louisnak autóbalesete volt. Én konkrétan lerúgtam a cipőmet és mezítláb rohantam esküvői ruhában a legközelebbi taxihoz, majd elmeséltem a sofőrnek a kapcsolatunk történetét és megígértem neki, hogy elhívom majd az esküvőnkre. Utána pár roppant ciki beszélgetés után újra együtt voltunk és Colin-tól és a családjától megszabadultam. Egy jó ideig boldogok voltunk - sóhajtottam. - Majd jött Charlie, tudod melyik - mondtam, mire bólintott. - Megfenyegetett, hogyha nem mondom mindenkinek, hogy megcsaltam Louist vele és hogy vele vagyok, akkor megöli Őt. Én tettem amit mondott és hónapokig bántalmazott. - mondtam és itt egy könnycsepp gördült le az arcomon, amit le is töröltem. - Aztán egy díjátadó utáni bulin Charlie részeg volt és meg akarta kérni a kezem, de megmondta, hogyha megkéri nemet fogok mondani, mire kirángatott a kukákhoz és ahogy ért, ütött. - mutattam a lábamra sírva. - Majd Louis jött valahonnan a semmiből és megmentett. És utána ide utaztunk mind. De Louisnak ekkor még barátnője volt és hát egyszer lefeküdtünk, majd egyik nap egyszerűen nem bírtam tovább és kitaláltam és a barátnője szakított vele és most nem vagyunk együtt, de... - motyogtam. - Hát nem tudom...
Mind egyszerre öleltek meg.
-   Én ezt nem tudtam, nagyon sajnálom! - mondta Alice.
-   Igazán nem kell. - ráztam a fejem.
-   De Charlie már börtönben van. - mondta Jesy, majd lentről egy hatalmas koppanást hallottunk.
-   Ez mi volt? - kérdeztem összehúzott szemekkel.
Majd kiabálást és a kutyák lerohantak, majd hallottuk, hogy ugatnak.
-   Menjünk! - ugrott fel Beck, majd mi utána.
Leszaladtunk a lépcsőn, majd egy teljesen váratlan helyzet tárult a szemünk elé. Liam és Niall próbálják lerántani Benny-t a földön fekvő Louisról, akit éppen üt idegesen, miközben a kutyák ugatnak.
-   Állj! - üvöltöttem el magam, mire mindenki megállt és rám néztek. - Mi a szart csinálsz te idióta? - kérdeztem Benny-től.
-   Csak megadom ennek a pöcsnek, amit már rég megérdemel! - mondta dühösen, majd megint megütötte Louist.
-   Nagyon gyorsan szállj le róla! - üvöltöttem idegesen, mint aki a gyerekét védi. - Nem hallottad Benny?! - kiabáltam, majd felállt és dühösen nézett Louisra. - Mi a francért?
-   Pontosan tudom mit tett veled! - mondta, mire elé léptem és már lendült a kezem, ami akkorát csattant az arcán, hogy szerintem a lovak megijedtek tőle az istállóban.
-   Hülye vagy? - nézett rám az arcát fogva. - Én csak miattad...
-   Először is! - kezdtem bele idegesen. - Semmi közöd ahhoz, hogy ki mit csinál vagy csinált velem, majd Én elintézem! Másodszorra! - hagytam szünetet. - Semmit nem csinált velem, úgyhogy most húzzál ki! - mutattam az ajtóra.
-   Indulj! - kiabált rá Alice, majd elindult vele és együtt mentek ki.
-   Jól vagy? - térdeltem ijedten Louis mellé, akinek vérzett az orra.
-   Aha... - nyögte, majd felült. - Csak nem értem, hogy miért utálnak a veled kapcsolatos srácok. - érintette ujját az orrához.
-   Az előzőt megérdemelted, ugyanis te mentél el! - szóltam rá. - Ezzel meg ne foglalkozz, ha egy évben kétszer találkozunk sokat mondok. - legyintettem. - De szerintem a sztori felét nem is ismeri. - mondtam, majd elhúztam a kezét az orrától.
-   Megvagyok! - mondta, mire megforgattam a szemem.
-   Richard, hol a francba vagy? - kiabáltam, mire a vállamra röppent.
-   Nem gondoltam volna, hogy a gizda kölök keményebb, mint a séróbáró. - fejtette ki a véleményét.
-   Nem keményebb nálam! - mondta Louis.
-   Mégis a földön vagy! - mondtam felhúzott szemöldökkel.
-   Mert hirtelen mikor beléptem a nappaliba, akkor vágott orrba. - mondta, mire bólintottam.
-   Tehát galamb, Jacktől szerzel zsepit és felhozod a fürdőmbe. - mondtam, mire bólogatott és elröppent. - Te meg gyere! - néztem Louisra, majd felhúztam.
Felmentünk a lépcsőn és benyitottam a szobámba, majd eszembe jutott, hogy még mindig undorodom egy cseppet ettől a helytől, amit Lou ügyesen leolvasott az arcomról.
-   Ne már! - mondta. - Elég rég volt!
Nem foglalkoztam fele, csak betoltam a fürdőbe. Lemosta az arcát óvatosan, majd beröppent a madár.
-   Stan üzeni, hogy védekezzetek. - röppent a vállamra Richard.
-   Én meg azt üzenem neki, hogy ne magyarázzon, hanem próbáljon vigyázni a haverjára! - mondtam, mire elrepült.
Louis orrvérzését sikeresen megszüntettem, de nem igazán akartam kiszállni az öléből, mivel a keze a csípőmön pihent és rám mosolygott.
-   Maradj még. - mosolygott. - Senki nincs itt, nincs aki megtiltsa, azt hiszik éppen ápolgatsz.
-   De... - motyogtam.
Lepisszegett és Én a nyakába fúrtam az arcom. A lábaim nem érték a földet, ugyanis - mint a becenevem is mutatja - nem a magasságomról vagyok híres és Louis ölében sem érintettem a padlót, maximum ha nagyon szerettem volna a nagylábujjammal.
-   Mond, nagyon agresszívnak tartanál, ha egy kicsit agyonverném az unokaöcsémet? - néztem fel rá.
-   Nem tartanálak annak, de teljesen fölösleges. - mosolyodott el. - Szerintem neked elég kiengedni a hangodat, már ijesztő vagy.
-   Kösz, ez nagyon hízelgő! - böktem meg a hasát mosolyogva.
-   Ezt újra kezded? - kérdezte, majd elmosolyodott.
-   Miért zavar? - böktem meg újra.
-   Igazából hiányzott, de nem rajongom érte! - mondta, majd elnevettem magam.
-   Menjünk, mert nem fogják elhinni, hogy csak ápolgatlak! - mondtam mosolyogva.
-   Menjünk. - sóhajtott, majd kimásztam az öléből és felállt.
Lementünk, majd mindenki ránk nézett.
-   Remek! - sóhajtottam. - Itt mi történt már megint?
-   Semmi. - nevetett Stan. - Csak mivel most jöttetek le, automatikusan rátok nézünk.
Hirtelen felém rohant a két kutya.
-   Nem ölt meg senki! - simogattam Őket mosolyogva. - Bár igazatok van, nálam már nem lehet követni!
-   Ezek a kutyák olyanok, mint ha a gyerekeid követnének! - mosolygott Alice.
-   Mert azok! - simogattam meg őket, majd leültem a kanapéra.
Benny csak pufogott a fotelben. Én csak elmosolyodtam, de nem néztem az unokaöcsémre.
Egy elég feszült és kínos napot zártunk, ugyanis megőrültem azért, hogy Louval tölthessem az időmet, ugyanakkor Benny és Alice csak pár napot maradnak és őket is nagyon szeretem, viszont Louist és Bennyt nem akartam túlságosan egy társaságba terelni.